Újabb Disney-film elé ültem le. Az csak egy plusz, hogy az eredeti regényt már korábban olvastam. Így most megnéztem csak, mi lett Stargirl történetéből.

Az első, hogy a filmre is sikerült átvinni azt a hangulatot, ami a regényben is megvolt. Ez nem egy vidám és felhőtlen, első szerelmes tini boldogságbomba. Van benne valami szomorkás, egy kis melankólia.

Bár Stargirl a címszereplő, azért ez inkább Leo története. Aki az anyjával új helyre költözött az apja halála után, és hogy ne bántsák, minden egyediségéről (pl. a bohókás nyakkendők) lemondott. Neki az a jó állapot, ha észre sem veszik. Majd jön Stargirl, az új lány, aki kiragyog. Szivárványszín ruhák, széles mosoly és segítőkészség, teljesen máshogy nézi a világot. Nyílt, barátságos, segíteni akar és annyira önzetlen. Leo első látásra belebolondul – meglepően gyorsan pár lesznek.

Az érdekes része az, a regényben még jobban is, amikor a lányt kikezdik a mássága miatt. Mit reagál a fiú? A hangsúlyokban van az eltérés. A filmen Stargirl Leo megmentőjének jön, akinek az a célja, hogy az egykori gyereket visszacsempéssze a láthatatlanná lett kamasz életébe. A regényben nem volt ilyen gyök, ott inkább az van kiemelve, hogy Leo kezdi magához hasonlóvá tenni a lányt, és a beilleszkedésért őt is megfosztaná az egyediségétől. De Susan, a valódi keresztneve, már nem Stargirl és abban már egyeznek, hogy a lány rá is jön arra, hogy hiába fogadják el Susant, az nem ő és boldogtalan lesz akkor is, ha nem közösítik ki.

A film kevésbé szerelmi történet, ugyanakkor kicsit visszavettek az eredeti hangsúlyokból. Mivel más és nem az a rózsaszín cukormassza, ezt értékelem benne. De az összképet nézve mégsem lesz olyan film, amit akár kétszer is lenne kedvem megnézni.

Egyrészt, tudott zavarni, hogy mennyire ráírták a karaktert Grace VanderWaal civil énjére. Az ő jellegzetessége az ukulele és a rá írt dalok. Túl sok a zenei klipet idéző rész benne.

Másrészt, olyan formán záratlan a vége, amit nem díjazok. Annyira nyitva marad, és olyan értelmetlennek tűnik Stargirl egész története. Mintha nem is ember lett volna, hanem egy tündér, aki belebben Leo életét színesebbé tenni és el is tűnik.

Nálunk különben ismerősebb lehet Graham Verchere, mint VanderWaal. Ő játszotta a kamasz Shaun Murphy alakját a The Good Doctor több részében is. Valahol még a hasonlóságot is látom a két karakter félénkségében, de természetesen ez egy másik szerep.

Nem egy humoros film, nem fogunk nevetgélni rajta. Vannak kellemes részei, Leo és Stargirl párosa is aranyos, de ez inkább egy szomorkodó, egyediséget azért ünneplő film.