Ajánlásra néztem meg, állítólag színvonalas dráma, aminek a végén sírni is lehet. Bár a kritikákkal kezdtem volna inkább, de azokra inkább csak a film megnézése után szoktam rápillantani. Azok ugyanis közepesek és jobban lefedik azt, amilyennek én is láttam a filmet.
Legyek tömör? Halálra untam vagy kiakadtam a főszereplőn.
Azért ennél mesélek többet is. France egy sztárriporter, nézett és szeretett saját műsorral. Van egy író férje és egy 10 éves fia, de egyikkel se foglalkozik, a munka tölti ki a napjait. Míg össze nem omlik, és el nem vonul egy klinikára, hogy aztán minden folytatódjon.
A részleteket lehet még ragozni, de mi értelme lenne? Nincs se fejlődés, se haladás, se semmi. France vét drámai hibákat, a sajtó robbant ki körötte botrányt is, de nem változik semmi. Még az a tragédia, amiről sejtem, hogy a ’sírni lehet rajta’ kijelentést ihlette, az sem érinti meg különösebben.
France egy antihős, én egyszerűen ki nem állhattam. Az egy dolog, hogy álszent, de gyakran szociopatának is mondanám. A nézettségért mindent. Ha csak a riportjait nézzük, egyrészt agyon vannak vágva, nem a valóságot mutatja, másrészt, róla szól az egész. Van egy, ahol egy bombázott városon mennek keresztül. Erre mit mutatnak végig? France fut az épületek között. France monológot mond a kamerába. Az kifejezetten irritált is, ahogy mindent felvesz vagy 5-6 alkalommal, hogy aztán legyen miből összevágni az anyagot. Ahhoz meg már nem is tudok mit szólni, amikor a szanatóriumi kezelése alatt viszonya lesz egy másik beteggel – akiről aztán kiderül, hogy szintén újságíró és a nőről ír. France-nak áll feljebb, amikor ő csalja meg éppen a férjét? (Mondjuk, a végén látva mennyire viselik meg a történtek, szinte semennyire, nem is csoda, hogy itt egyszer eszébe nem jut, a férjének hogyan esik, hogy France megcsalta.) Sokkal jobban megviseli, amikor egyszer bekapcsolják véletlenül a mikrofont és a nézők hallják, mit beszélgetnek egymás közt a riport összevágásáról, mint amit a családi életében elszenved.
Sajnálni és együtt kellene érezni vele, de nekem nagyon nem ment.
Mi több, gyakran egy rossz komédiában éreztem magam idiótákkal körülvéve. A producere, aki érdemben semmit nem tesz, csak nyal. France zseni, France ez tökéletes, France ez rendben lesz. Ő is irritált, talán még jobban is. Vagy, a már említette csaló beteg – szerető – újságíró. Megjelenik a cikk, mire megjelenik szerelmet vallani. Csodálom, hogy nem röhögték ki.
Még az is megfordult a fejemben, hogy Lea Seydoux ellenszenves nekem, ezért nem bírom ennyire France alakját sem, de ez többről szól. Nem csak az vele a bajom, hogy élesnek érzem Seydoux vonásait és mimikáját, szerintem horrorfilmben lenne a helye.
Filmes ötlet akad benne, meg a kulisszák mögé is bemegyünk. Látszik rajta a munka, a tervezés és egészen jó részei is vannak. A baleset a végén a belső és külső nézetekkel váltakozva, hang nélkül – abban még az a plusz is megvolt.
Mégis, annyira utáltam ezt a filmet…
