Amit hamar meg kellett nézni: The Sandman (s01e11) kapott egy plusz epizódot, amelyben két képregény-történetet dolgoztak fel. Mondhatnám, hogy tovább dübörög a fanok elvárásainak kielégítése, de amíg ilyen részek születnek belőle, ki bánja?

Az első egy animáció volt, az Ezer macska álma. Ebben egy törzskönyves sziámi macska meséli el, a gazdái hogyan veszejtették el a kölykeit és hogyan keresett az Álmok Birodalmában választ, miért bánnak így az emberek a macskákkal. Morpheus macskaként van benne jelen, és az egész történetben van valami sötéten fenyegető. Amikor a végén a kismacska álmában harap egyet – nem mutatják, de pontosan tudjuk mit harapott el álmában. Baljós, ez lesz a kifejező.

Két értelmezést is simán bele tudok látni: ha már Sandman, akkor az álmok erejét. Képes megváltoztatni a világot, itt szó szerint is. Másrészt, az emberi kegyetlenséget. A kismacskák bűne csak annyi volt, hogy keverékek és ezért halniuk kellett. (Még csak nem is humánus módon.) Az anyaállat szemszögéből brutális az egész folyamat és az ember kapzsi, gonosz lény, akinek a látszat és az anyagi haszon a minden, az élet semmit nem jelent.

A második némileg rárímel Morpheus saját történetére. Egykori párja, a múzsa Kalliopé is emberek fogságába esett. Erőszakkal veszik el tőle az ihletet, és egy szobába zárva tartják. Egyedül nem tud kijutni, a gazdájának kell elengednie. Saját szabadulása után Morpheus lesz az, aki segít ezt neki elérni.

Jó kis metadarab, amely az alkotás folyamatát emeli témává. Plusz, egy külső szemszöget ad Morpheus alakjához: az egykori feleségét, aki a férfit okolta a fiúk haláláért, míg Morpheus azt nem emésztette meg, ahogy a nő elhagyta. Miközben látjuk az író ténykedését és megromlását, hogy jut el onnan, hogy alig mer ránézni a múzsára, addig, hogy tulajdontárgynak tekinti, azt is kihangsúlyozzák, hogy Morpheus változott.

Erős szereposztás – maga Neil Gaiman is bevállalt egy szinkront, jól levezetett történet. Még nyitva is hagy pár dolgot, és mivel a képregényben előbbre tartok, tudom, hogy az a bizonyos meghalt fiú is előkerül még Sandman életében. Sturridge továbbra sem színészként tündököl, de annyira eltalálták a Sandman kinézetet, hogy sok mindent el tudok nézni. Nekem még valahol be is jön az a szenvtelenség, amivel a szerepet játssza.

Az animált rész talán a szemnek kevésbé tetszik, de még az is simán a korrekt kategória. A második fele meg remek hangulatokkal operál – az nagy kedvencem volt, amikor Richard kezd beleőrülni az ötletekbe, és a többiek rádöbbennek, mennyire rossz állapotban van.

Mit is lehet hozzátenni? Várjuk a 2. évadot.

Folytassuk a House of the Dragon (s01e02) világába belemerülést. Továbbra is el lehet mondani, hogy a Martin által megírtak szerint haladunk. Mondjuk, azt hittem erre a pontra némileg később jutunk el, de itt vagyunk.

Már ennek a résznek a végén Viserys eljegyzi magát, és ezzel meg is ágyaz a családi háborúnak. De az egész rész arra volt kihegyezve, hogy a trónöröklésért ármánykodnak. Rhaenyra egyre jobban látja magát királynőként, Daemon is a trónra tör – de köztük van egy olyan kapocs, hogy meg tudnák oldani. Csak éppen a király körül ott vannak a tanácsadók, és nem lesz ennyiben hagyva. Mindenki a maga lányát/rokonát adná a királyhoz és várna fiú utódot is. Nem is bírok szabadulni attól, hogy már most azon pörgök, hogy itt minden hogyan vezet majd a tragédiákhoz.

Egyre jobban hozza közel a szereplőket, és bizony ármányos, hataloméhes férfiak vannak a trón körül. Meg lehet nézni, ki finomabban, ki nyersebben befolyásolná a királyt. Bírom, ahogy Rhys Ifans a háttérből, szinte beleolvadva a falba, alakítja az eseményeket a Király Kezeként. Mennyire más, amit a tanácsban mutat magából, és ahogy a lányát utasítja és kezeli.

Természetesen a heti akció és borzadály adag is megvolt. Kalóz barátaink élve etetik az embereket rákokkal, Daemon és Rhaenyra is tartott sárkánybemutatót. De ez nem olyan csata rész volt, itt a király új nejének kiválasztása volt a fő harcmező.

Kevésbé látványos, de építkező rész. Nem csak azt bírom, ahogy minden későbbi háború gyökereit megmutatják, hanem a kapcsolati hálókat is. A Rhaenyra – Daemon kapocs különösen mozgatja az agyam. Ok, azért is, mert tudom, nekik mi a végállomás.

Jövő héten mit tippeljünk? Kalózháború, esküvő, esetleg egy újabb Aegon születése? Majd meglátjuk.

Végül, elkezdtem pótlólag a Leonardo (s01e01-02) című sorozatot. A reneszánsz, a Medici-uralom és Firenze különben is a kedvenc témáim között van, és érdeklődve vártam, most milyen képet rajzolnak a reneszánsz egyik legnagyobb zsenijéről. Több sorozatban feltűnt már, volt olyan is, ami az ő alakjára épült, szóval, volt mihez mérni.

Meg is lepett, hogy milyen mértékben más a most bemutatott Leonardo da Vinci. Egy mélyen gyötrődő, mindent nagyon érzékeny megélő férfit mutatnak be nekünk már ebben a két részben. Egyáltalán nem azt a magabiztos zsenit, aki pl. a da Vinci démonaiban szerepelt. Már a kezdetektől ott van benne a zseni, és a környezetében levők tisztában is vannak azzal, hogy milyen kivételes képességei vannak. De félénk, csendes, megfigyelő alkat.

A koncepció még érdekes is, annyira más, mint amit megszoktam. Csak abban nem vagyok biztos, hogy Aidan Turner volt a legjobb választás a szerepre. Igyekszik, és nagyon látványos gesztusokkal szenved és igyekszik mimózának tűnni, de egyszerűen más a színész kisugárzása. Nekem nem hiteles egy ennyire érzékeny, már szinte lelkisérült embernek.

Ezzel szemben nem kis meglepetés volt James D’Arcy Milánó hercegeként, mint Ludovico Sforza. Az csak egy dolog, hogy kiszőkült és hosszú a haja, de ő hozta azt a magabiztos kisugárzást, amit nem szoktam meg a színésztől. Itt el lehet hinni, hogy ő a herceg, és mindenki a lába elé veti magát.

Nagyon szépen összerakták, jól néz ki a sorozat. Járják Firenzét, több helyszínen mozognak és készülnek a Leonardo alkotások. Itt is érvényesül a koncepció – ahogy más Leonardo személye, úgy más a korszakban megszokotthoz képest a művészete. Látjuk az alkotás minden folyamatát, nekem el is adta, ahogy készülnek a képek.

Azt is érezni, hogy minden össze fog majd illeni, mert mindez kell ahhoz, hogy a végére odaérjünk a börtönhöz és Caterina végzetéhez. Ok, ha már a keret. Freddy Highmore, mint milánói nyomozó? Ő viszi a prímet a furcsaságban.

Egyelőre érdeklődve nézem, mi fog ebből kisülni. Van krimi, van sok művészet és egy nagyon más Leonardo. Reméljük, nem rontják el.