Lenne kedvem azon viccelődni, hogy Colin Firth lefokozásra került. Legutóbb a világháborúban még György királyként láttam, most viszont csak egy csavar a megtévesztések kémjátszmájában, mint Ewen Montagu. (Bár legalább, majdnem Shakespeare-i nevet kapott.) De azért többet érdemel ez a film, mint hogy ennyivel beérjük róla.

Először is, megtörtént eset az alapja, amiről könyv is született. Bár a partraszállások közül a normandiai a híresebb, azért a szicíliai is fontos lépés volt abban, hogy a nácik elveszítsék a háborút. A film azt dolgozza fel, hogy a nácik számítottak is ilyen akcióra, és hatalmas veszteségek lettek volna, ha nem sikerül a németeket valahova másfelé elcsalni. Így megindul az agyalás és a kémgépezet, hogy azt hitessék el, Görögországban akarnak a szövetségesek partra szállni.

Az egyik őrült ötlet volt a címbeli művelet. Vagyis: egy hullát beöltöztetnek angol katonának, és az egyik nála elhelyezett levél utal arra, hogy hol és mikor jönne a partraszállás. Olyan egyszerűnek tűnik, de minden részletnek passzolnia kell. Megalkotnak egy egész életet a halottnak. Még azon is komoly töprengés megy, hogy melyik levelet melyik zsebébe tegyék. Innen túlzásnak is tűnik az alaposság, amivel a kamu alakot megalkotják. Pl. miért van kedvenc étele? Ezt rajtuk, a kitalálókon kívül ugyan ki tudná? A nácikat biztosan hidegen hagyja, hogy egy megtalált holttest életében a tojást vagy a szalonnát szerette jobban. Az tűnik fontosabbnak, hogy hol érjen partot és mennyi idő telik el, amíg nem kezd el rohadni és lesz nyilvánvaló, hogy nem vízbe fulladt.

Ez is volt a filmmel a bajom: sok mindent kitalálnak neki és mesélnek róla, ami szerintem teljesen felesleges részlet és minek?

A hadművelet még két szállal játszottak: az egyik, hogy a kémeket ők maguk is keresik, és mindenki gyanús. Ewen, aki egy nagyon elkötelezett katona, aki a családját is hanyagolja a munka miatt, a főnöke szemében mégis gyanús, mert van egy különc bátyja. Charles, aki szintén benne van a hadműveletben, felsőbb parancsra kémkednie kell a munkatársa után.

A másik, hogy Ewen és Jean, akiről mintázzák a halott kitalált barátnőjét, elkezdenek közelebb kerülni egymáshoz. A nő özvegy, a férfi családja Amerikába menekült. Megvan a szikra, de egyikük sem az a személy, aki tönkretenne egy családot vagy viszonyt kezdene. Charles, akinek szintén tetszik a nő, ennek ellenére nagyon féltékeny és kicsinyes, értelmetlen személyes sérelmek miatt a műveletet is majdnem veszélyeztetik. De mindegyikük annyira hazafi, hogy azért addig nem mennek el.

Jót tettek a filmnek a kis színes, gyakran humoros betoldások a kor ismert alakjaival. Megjelenik Churchill, és visszatérő mellékszereplő Ian Fleming. Azon végig viccelődnek, hogy mindenki kémregényt ír szabadidejében. A végén Fleming is kopácsolni kezd az írógépen, és mai fejjel tudjuk, ő mit ír meg: James Bond alakját teremti meg.

Amennyire egy kémfilm látványos tud lenni, ez az. Bár a vonzóerőnek inkább a színészeit érzem. Firth simán húzónév, és olyan színészek lépnek mellette színre, mint Matthew Macfadyen, Kelly Macdonald (a Broadwalk Empire óta utálom, de ez már a személyes gondom), Jason Isaacs többek között.

Az egész abszurditásán túl az már önmagában érdekes, hogy ilyesmiken is múlik egy háború. Mekkora baj tud lenni, ha a helyi, tanulatlan halottkém helyett éppen a fulladásokra specializálódott madridi fejes van a helyszínen…