Így kell elegánsan összekapcsolni két évadot – ahogy a valóságban, a sorozatban is telt az idő, és változtak a kapcsolati rendszerek. Gyorsan összefogták ezeket, és alapot teremtettek a szereplők jelenének, miközben megvan a folytonosság érzete. De nem úgy táplálkozik egymásból a két évad, hogy ne működnének önállóan.

Izgalmas, hogy mi történt a nem mutatott időben. Látszólag rendeződnek a szereplők dolgai: beállnak egy biztonsági napi rutinra, amivel az iroda működik és megélnek. Perry eladta a farmot, elvált, ugyanakkor kezd része lenni a fia életének. Ő maga se nevezné magát jó apának, de próbálkozik. Della tanul, kapcsolatban él, és már tervei vannak, hogy legyen névadó partner is. Mégis, a nyugodt felszín alatt boldogtalanság és valami rossz közérzet feszül. De mondhatnám azt is, hogy ez a langyos pocsolya igazából egyiküknek sem kényelmes, ha Della jobban is viseli.

De jön egy ügy, egy feladat és harc, ami megmozgatja őket. Amiből látszik, hogy igazából ez kell Perry boldogságához. Kockázat a kényelem helyett – egy igaz ügy. És még ezzel is tudnak csavargatni, mert Perry most kerül szembe a védőügyvédek dilemmájával. Hogy dolgozzon, ha tudja, hogy bűnös az ügyfele? Van árnyaló tényező, de Perry jellemének az esszenciáját is látjuk. Ahogy neki kell az ügy, egy jó ügy, és azért mindent megtesz.

Nem tisztán jogi sorozat, mert nem csak a bíróságon csatároznak. Folyamatosan nyomoznak is mellette, többet is, mint amit a bíróságról látunk. De egyre inkább megvan az eltolás: ahogy Perry egyre inkább ügyvéd, és megtalálja a saját hangját és módszerét.

Mellette magánéleti szálakat is görgetnek, ha azok kevésbé is kötöttek le. Della és Perry életében is megjelenik egy új ember, egy új szerelem. Némi pikáns ízt ad neki, hogy az LMBTQ közösségnek mennyire rejtőzködnie kell a korszakban. Ha lesz folytatás, érdekel is, hogy Ham és Della hazudnak-e a világnak akár egy házasságot is, hogy mindketten azt a pályát űzhessék, amit szeretnek, a magánéletük meg árnyékban tartsák a házasság leple alatt. Különben logikus lenne, csodálom is, hogy még egyiküknek se jutott eszébe.

Jönnek vissza a korábbi mellékszereplők, van egy-egy csavar, de összességében egy feszes, lineárisan előre haladó évadot kapunk. Néztem volna tovább is, de erre az esetre elég is volt a 8 rész. Ha nem írtam volna, most is átívelős a történet, nem több esetet visznek végig, hanem az egész évad egy bűnügy felderítése és a tárgyalás.

A hangulata, a színezés számomra noir hangulatú, de lehet, hogy csak a megidézett korszak miatt érzem így. Nem látványsorozat, de hangulatos.

Továbbra is jó a casting. Matthew Rhys nagyon elkapta a lelkes és az unott Perry-t is, jól áll neki a korszak is. Juliet Rylance megdöbbentően bevállalós lett az évadban – meglepően sokszor félmeztelenkedik, pedig jól hozza Della komolyságát, a hűvös elegáns nőt, nem kellene ez a plusz ráirányított figyelem is. Chris Chalk, Shea Whigham, Justin Kirk is szépen beletették a maguk részét.

Ahogy már írtam is, én nézném tovább – szóval, reménykedem egy harmadik évadban is.