Kezd kialakulni, mi lesz a nyáron a heti nézős sorozatom. Mert azért akad olyan újdonság, folytatás, amit majd tudok nézni.

A Hijack (s01e04) tökéletesen hozta azt, amit eddig is láttam ebben a sorozatban. Ahogy John alakja egyszerre igyekszik a fontos információkat lejuttatni a földre, megnyerni a túszejtők bizalmát, ugyanakkor szabadulási tervet is szőni, ha minden körülmény adott. Volt egy krízishelyzet, ami neki köszönhetően lett elhárítva, ahogy a válságstáb is neki köszönhetően tudja, kik térítették el a gépet. Mi még ezeket a válaszokat nem tudjuk, de már feltűnnek olyan elemek, amelyek előre sejtetik, hogy ebben az irányban megyünk majd tovább. Az a fajta thriller, ami az idegek harca elsősorban, de egy-egy összecsapást is megenged. Továbbra is elnézem, és tartom, hogy darálni is lehetne.

The Crowded Room (s01e08) is közeledik a végjátékhoz. Annyira, hogy Danny most már felismerte, mi a baja és a doktornő terápiát kezd vele. A személyiségeket igyekeznek egyesíteni, és arra láttunk példát, ez hogyan alakul. Ilyen szempontból Tom Holland jutalomjátéka volt a héten, hiszen már nem más testben látjuk a más személyiségeket, hanem ő játssza őket, mind Danny valamiképpen. A cselekmény nem is sokat ment előre, de színészileg többet bele lehetett tenni, és jobban átérezheti a néző Danny helyzetét. Ami különben emlékezetes marad belőle, az a mostohaapa szemét húzása. Most már ott tart, hogy keresztbe tesz a fiúnak, csak ki ne derüljön, miért akarta agyonlőni a fiú. Az mozgatja is az agyam, hogy az anya mit fog tenni. Meddig falaz neki? Lassan végjáték, vagyis hamarosan ki fog derülni.

Amit végig is néztem a héten: Poker Face (s01e09-10).

Mindkettő más, mint az eddigiek. A 9. részben Charlie az áldozat, akit elütnek. De túléli, amnéziásan és sérülten pont abba a motelbe esik be, ahol az a férfi is van, aki elgázolta. Belecsöppen egy mérgező baráti dinamikába, egy eltűnt lány ügyébe és most neki kell az életéért küzdenie. Ettől izgalmas is, hiszen először van közvetlen veszélyben az ő élete is. Jól összeillenek majd a darabkák, hogy a múltbéli eset és a jelen miképpen kötődik. Arról nem is beszélve, hogy talán most volt a legjobb vendégjáték. A gyilkos baráti párost Joseph Gordon-Levitt és David Castaneda alakította. Gordon-Levitt remekül hozta a narcisztikus fehér galléros bűnözőt – annyira lehetett utálni, pláne, ahogy kihasználta az embereket maga körül.

A zárásban pedig visszatérünk a kerethez. Charlie szembe kell nézzen a kaszinótulajjal. Meg a megoldóemberével, aki talán még jobban kikészült a sorozat részei alatt, mint Charlie. Így nyitnak is egy új szálat, hogyan lehet majd tovább haladni. Mert persze megint lesz valami, hogy a nőnek menekülnie kelljen tovább…

Nekem abszolút bejött ez a sorozat, szeretem a tematikáját és ahogy krimi. Columbósan.

És, most az újak. A My Happy Marriage (s01e01) anime, ami egy manga után készült. Nem az erőszakos vonal, amit általában nézek. Inkább Hamupipőke történet, annyi különbséggel, hogy ebben van mágia, és nem csak Hamupipőke mostohája, de az apja is szemét. A sztori röviden annyi, hogy egy nemes felesége meghal, ő pedig egy idő után újranősül. Születik egy második lánya. Az elsőt szolgaként kezelik otthon, folyamatosan éreztetik vele, hogy nem ér semmit. A fiú, aki kedves volt a lánnyal, aki tényleg megszerette, kénytelen a húgát elvenni, a hősnőt meg hozzáadják a sereget vezető nemeshez, aki hírhedt arról, hogy olyan szívtelen és kegyetlen, hogy már több menyasszonya is elmenekült előle. Bár van benne nem egy romantikus elem, valahogy mégsem lett egyelőre kifejezetten szerelmes. Inkább szomorú. Az nagyon kegyetlen, ahogy a kisebb lány mindent megkap, és élvezi, hogy bánthatja a nővérét, aki szerencsétlen annak is örül, ha egyáltalán szólnak hozzá. Szépen van rajzolva, a tájak és a természet kifejezetten szép benne. A szemek is kifejezők. Az emberi alakok meg tipikus manga figurák – egyetlen dolog tudott zavarni. A magas, szőke, világos szemű japánok, akiknek nincs is európai/amerikai felmenőjük.

A Foundation (s02e01) ott veszi fel a fonalat, ahol elköszöntünk a szereplőktől. Anya és lánya találkoznak egymással, és felmérik, hogyan tovább. Van egy kis kalandjuk, de a lényeges az lesz, ahogyan innen mennek majd tovább. Szokás szerint a császári udvarban történtek jobban lekötöttek – a császár megint ügyködik valamiben, és magas politika, merénylet is volt a történetben. Itt volt a több cselekmény, és hatása lesz annak, ahogy innen mennek tovább. Mert most jönnek rá, hogy még létezik és fejlődik az Alapítvány, míg a császárság halad a bukás felé. Visszatért az összes korábbi szereplő, többeket jó volt újra látni. A díszlet és a kosztümök viszont továbbra is megosztók – nem ronda, van is benne pénz és munka, csak eklektikusabb, mint ami jól esne a szememnek.

Végül, The Afterparty (s02e01-02) új évad is indult, rögtön két résszel. A koncepció maradt ugyanaz: történik egy haláleset, és a nyomozónak mindenki sorra elmeséli, hogy élte meg az előző nap történteket. A poén meg az, hogy mindenki története egy bizonyos stílusban lett leforgatva. Ezzel jellemzi azt is, ki az elbeszélő. A nyitány Aniq epizódja, romantikus komédia stílusban. Az eset alapjai kiderültek belőle, de az is alá lett húzva, hogy most sem szívlelem ezt a színészt és ezt a szerepet. Inkább idegesítő, mint vicces volt. Mondjuk, a mintául vett zsánerrel is így érzek. A második rész a halott friss feleségéé, és történelmi romantikusként megnézhettük a kapcsolat alakulását és az esküvőt is. Jó ötlet volt, látványos lett és működött. Az meg kifejezetten poén volt, ahogy ebbe a viktoriánus környezetbe beleillesztettek olyasmiket, mint a helikopter és a modern kor eszközei. A játékosság, az ötlet most is benne van, és ez pont jó lesz heti nézős sorozatnak. Jött vissza mindenki, aki az első évadban életben és szabadlábon maradt. Az ázsiai vonalat meg nem egy ismertebb komikussal erősítették: a szülők egyike Ken Jeong, a szeretett nagybácsi John Cho. Korábbi udvarlót Paul Walter Hauser, anyóst Elizabeth Perkins játszik. Lehet ez jó, ha bírják ötlettel.