Van egy eretnek gondolatom. Ami szerint A pápa ördögűzője akar lenni a szegény ember Démonok között verziója. Hasonlít, ahogy Gabriele atya a valódi megszállottakat keresi, mint abban a sorozatban a szellemek és démonok vadászata. Még arra is van benne kezdemény, hogy további filmek kövessék nyomon Gabriele munkásságát – hiszen még 199 hely biztosan van a Földön, ahol Istent nem látják szívesen. És alakul rend is, hogy ezeket megtisztítsa.

Egy hagyományos, unalomig ismételt ördögűző filmet két dologgal igyekeztek feldobni. Ez az egyik, hogy a Démonok között koncepciója szerint készítették el ezt a filmet, és hagytak teret is, hogy merre lehetne folytatni. A másik, hogy piszkálja az egyház tetteit. Simán vannak benne elvakult papok, akik nem tesznek jót a közösségnek. Ahogy a múlt bűneit is előszedi, és gyárt hozzá saját történetet. Ebben pl. az inkvizíciót helyezi teljesen más nézőpontból előtérbe.

Kicsit játszanak azzal is, hogy Gabriele atya nem egy hagyományos pap. A szakmáját nagyon komolyan veszi, de mellette robogóval jár, szeret viccelődni és szentelt víz helyett némi whiskey van a kulacsában vészhelyzetek esetére. Emberközelibb alak, mint a vallási dogmákkal teli, komoly papok, akik űztek már vásznon többször is démont. Russell Crowe-nak még jól is áll a szerep, ha azért még mindig jobban szeretem a jóval korábban forgatott filmjeit.

A film szerintem direkt kerülte meg, hogy a pápát névvel lássa el. Bár Gabriele atya valóban élt személy volt – még egy hasonlóság a Démonok között világgal –, a pápája szentatyaként szerepel. Ezzel mindössze annyi bajom van, hogy a film különben szigorúan dátumhoz kötött. Rendszeresen kiírják, hogy melyik év melyik hónapját mutatják. Akkor meg nem nagy trükk megnézni, hogy akkor éppen II. János Pál ült a pápai trónon. És ezt a logikát követve Franco Nero játssza II. János Pált. A jóindulatú, kedves pápa képet viszi, aki azért egyes esetekben képes keménykezű is lenni. Hiszen ő az egyház vezetője, ereje is kell, legyen. Idealizált, de pont II. János Pál az, aki körül olyan kultusz van, hogy nem is csoda, hogy egy ennyire makulátlan megközelítésben láthatjuk, ha ismétlem, a filmben nem is nevezik II. János Pálnak.

A történet nem tartogat sok mindent. Megismerjük a szereplőket, Gabriele atya megérkezik a helyszínre, és éppen csak elkezdi a munkát, amikor már le is leplez egy több évszázados démoni összeesküvést. Gyorsan lezajlik minden, és gyakran elcsépeltnek hatottak a fordulatai. Azt meg nem is minősítem, hogy túl könnyen nyernek a hittel. Ahhoz képest, hogy a démon nehéz ellenfélnek van beállítva, nyers erővel dolgozik. Sokkal hatékonyabb lehetett volna másképpen, a gyakorlott vén róka helyett egy fiatal pap megszállása is lehetett volna a terv. Ideje éppen van, és alakíthatná úgy a pap életét, hogy ne legyen megállás a pápai trónig. Ha évezredek óta dolgozik a tervén, nem az a pár évtized számít.

A látványvilága pont olyan, mint ezeké a filmeké szokott lenni. A szemek elszíneződése, a kiforduló nyak, a test kifacsarása eszement pózokba. Helyszínnek meg egy gótikus horrorba illő egykori kolostort kaptunk, vagyis a hangulati elemet az is tudja hozni. Mégsem horror a film, még csak különösebben erőszakos jelenet sincs benne. A leginkább korhatáros rész talán Esquiber atya egykori szerelmének vonulása pucéran.

A kritika nem volt oda érte, de túlzottan nem is bántották. Valahol ez a reális - nem rossz, csak nem is jó film nálam is. A bevételei viszont jók lettek, simán nyereséges. így nem lep meg, amit éppen olvasok róla: lesz folytatása. Mondtam – egy olcsóbb Démonok között…