Az alapvető probléma, hogy annyira egy sémára készül A mi kis falunk (s08e10), hogy már nehezemre esik azt keresni, egy-egy rész miben más, mint a többi. Ez is többszereplős, mint az eddigiek. Többen egy-egy kisebb kalandot kapnak, amelyek nincsenek összefüggésben, de így a stáb jó része meg tudja mutatni magát. Most is azon nevetünk, hogy az átlag vidéki karikatúráit nézzük. Kicsinyes, gyakran buta, de jószándékú emberek. Még mindig a színészek adják el. A történet meg annyira nem lényeg, hogy nem is tudom könnyen összeszedni, mit alkottak a héten. Az biztos, hogy jött Gyuri villanyt szerelni, és egészen depressziós lett, amikor rájött, mennyi minden más már az életében. Aztán Szifon egy rókáról hazudozott, hogy saját lopásait leplezze valamiképpen. Biztos, hogy volt egy harmadik szál is, de az már nem ragadt meg a fejemben. Talán Károly lebukása a lakbérrel? Ezzel legalább egy kis visszautalás lett a korábbiakra, mert különben ez a világ olyan, mintha az időtlenségben ragadt volna.

A 11. rész már egy fokkal jobban tetszett. Pedig a recept ugyanaz, csak más szereplők kerültek előtérbe. Ügyködtek a polgármesterek, Anikó is költözött és egy rendőri akcióra is sor került. Tetszik az irány, hogy legalább egy kicsit építkeznek. Most éppen azzal haladunk, hogy Bazsó és Anikó korábban indult közös története milyen irányba halad.

A True Detective (s04e03) nem akar haladni? Azt hittem, a múlt heti alapozás után most jobban belevetik magukat a nyomozásba. Ehhez képest ezt még mindig inkább karakterépítésnek éreztem. Megyünk tovább azon a vonalon, hogy kinek milyen kapcsolatai vannak a férfiakkal, illetve mitől romlott meg korábban a két nyomozónő viszonya. Hát igen, egy gyilkosságot eltussolni nem éppen olyasmi, amit aztán minden pikniken felemlegetnek. Ok, azért haladtunk is valamennyit, volt nyom, amit követtek és a halott bennszülött nő előtörténete is előkerült. És még mindig játszanak azzal, hogy természetfeletti vagy racionális magyarázata van az eseményeknek. Komolyan kezdem azt hinni, hogy egészen a végéig lebegtetni is fogják, hogy mi a megoldás és annak természete. A két hősnő most is nyomja a részt, és érezhetően azt a rendőrpáros dinamikát igyekeznek felépíteni, ami ebben a sorozatban kezdetektől benne volt. Csak most két nő között – a mellékszereplők között is többségben vannak a nők. Jegyzem meg. Ez most egy csajos évad? Amin most még agyalok, az a fiatal rendőr, talán Pete a neve. Egyrészt, nagyon olyan, mintha újonc lenne. Lelkes, megy a főnöke után és a színésznek is kölyökképe van. Közben meg nős ember, egy 4-5 éves kisfiúval. A párja éppen nővériskolába jár. Ott is megvan a párkapcsolati feszültség és a fiúnak az apjával való bonyolult kapcsolata, de most azon kezdett el pörögni az agyam, hogy mégis, mennyire fiatalon nősült meg és alapított családot? Gimis szerelem lehetett? Most arra tippelnék, de arra már nem, hogy együtt is maradnak a végéig a nővel. Nagyon gyűlnek ott a viharfelhők. De ez is jellemző a sorozatra, nem boldog emberek felhőtlen történeteit követjük.

Egy bevetést hozott a héten a Masters of the Air (s01e03), ami különben már elkezdett hideget és meleget is kapni. Az Elit alakulathoz méricskélik, és az a léc pokoli magasan van. Nem is lep meg, hogy azt nem ugorja meg. De pl. szívesebben nézem, mint a The Pacific részeit, én azzal kissé szenvedtem. Vagyis, nekem inkább pozitív a mérleg billenése. A heti rész meg olyan jeleneteket hozott, hogy volt, amit megnéztem háromszor is, annyira fogta a szemem. Amikor a pilóták – NO1 Austin Butler – csak néznek ki, köröttük potyognak az égből a szétlőtt gépek és a sok fém, ejtőernyős emberek indulnak meg lefelé. Annak, akinek meg nem nyílt ki, simán szétvágja a másik gép szárnya. De ott volt az a bizonyos leszállási kísérlet is a réten. Azt még mindig nem hiszem el. Képesek voltak az egyik nevet a 3. részben felrobbantani? Megérkezett keményen a háború és ebben a részben még erőteljesebben láthattuk, hogy milyen veszélyes volt a bombázópilóták és az erődök személyzetének feladata. Ez a hát tehát a látványé és a drámáé, mert borzalmas ember- és anyagveszteség lett a végére. De akadt benne kis humor, meg hősies helytállás is. A színészek közül pedig a héten Butler kapta a több teret. Az ő gépe került bajba, ők értek át legnehezebben Afrikába. Az előző részekhez nem kapcsolódik, önállóan is tökéletesen nézhető, mint egy bevetés története. Nekem tetszett ez a rész, és az nagyon látványos lett, amikor a pilótafülkéből nézzük a szereplőkkel a kibontakozó légi csatát és drámát.