Amikor egy nem filmes a saját történetéhez hasonló sztorit filmre visz. A filmen belül még poénkodik is azon, hogy igazából nem filmes. Hogy ez egy majdnem igaz történet. Mit ne mondjak, nem éppen az a kezdet, ami bizalmat szül az alkotással kapcsolatban.

A folytatás se nyert meg jobban. A történetmeséléssel vannak elég komoly gondjaim. A jelent még csak elmondták valamiképpen: Chase profi játékos akar lenni, de mindig mindent elront. Nem keresik a profi csapatok, kispadra ültetik és a barátnőjének is elege lett abból, hogy a férfi rendszeresen csalja. Még csak nem is direkt, de a baráti körrel való iszogatás rendszeresen abba torkollik, hogy egy sportrajongó nőcske az ágyában köt ki. Chase vissza akarja kapni a nőt is, a sportot is, így aztán más megoldásokat kezd keresni.

A film itt át is megy egy olyan stílusba, amit a keresztény romantikus filmekben szoktunk látni. Chase egy szimpatikus mentor mellett templomba kezd járni, leteszi az alkoholt és a pap kedves lánya is mindig ott van neki lelki támasznak. Komolyabban kezd, megtalálja a hitét és jobb ember lesz. Éppen csak nem nyomják annyira a vallásos érzületet, mint egy I still believe, de nagyon hasonló a felállás. Kinek mennyire van ehhez gyomra. Ebben a visszafogott verzióban nekem még lement, de így is vannak benne olyan jelenetek, amelyek nagyon nem tetszettek. Mint amikor a barátai elvinnék csajozni, inni, ő meg próbál rájönni, melyik énje nyerjen. A józan vagy a régi.

A kettes gond az, hogy nem lett vicces sem a film. Romantikus komédia kellene legyen sporttal, de a háromból egyik összetevő sem működik. Nem tudom, van-e olyan, akinek az itt látottak beleesnek a humorérzékébe. Nekem gyakran utólag esett le, hogy valamit viccesnek szántak és nevetni kellene. A romantika meg eleve elhalt. Brooke elveszett a történetben, és hiába nyomják ezt a színésznőt a plakátokra, alig van pár jelenete. Chase is szépen rájön arra, hogy már túl sokat vett el a nőtől és simán el tudja fogadni, hogy ami köztük lehetett volna, azt a bulizós énje már szépen lerombolta. Dee, a paplány meg olyan, mint a szomszéd lány karakter a maga zsánerében. Helyes, de nem olyan szép, mint a másik lány. Viszont, nagyon jó barát. És eljön az a pont, amikor a pasi elkezdi ezt értékelni. Még igazán romantikus jelenetük sincs, hogy lesz ebből házasság? Nem mintha át kellene csúszni románcba, de legalább 2 jelenet elfért volna, hogy a barátságba mikor kezd némi szenvedély vegyülni.

Mi van még? A sport. Az edzések szinte nincsenek, hanem meccsösszevágások. Nem értettem, milyen ligában játszanak. Nekem profiknak nem is tűntek, inkább olyasmi, mint nálunk a falvak egymás közti foci meccsei. Izgalom, feszültség, vagy érdekes tréning? Itt nyomokban sincs.

De ezek még egy tévéfilmes szinten elmozognak. Ami viszont nincs meg, az egész történetnek a kerete. Chase nagy reménység volt, még mindig úgy ugrálják körbe, mintha profi és sztár lenne. De akkor miért nem az? Mi történt vele? Lóg a levegőben az egész. És ez sok mindenre igaz ebben a filmben. A történetek, szereplők lógnak a keretben, ami nincs felakasztva sehova.

Nem meglepő, hogy egy ennyire nem filmes közeg sztárokat se nyert meg magának. Még örüljünk annak, hogy nem baráti körrel forgatták és találtak bele színészeket. Agyaltam is, a főszereplő miből ismerős. Bevallom, nem jöttem rá, megkerestem. A Love and Monsters-ben láttam anno, de bevallom, a kutyára jobban emlékszem abból a filmből, mint rá.

Tévében, egyszer, háttérfilmnek. Ennyi szufla van ebben a semmilyen, nagyon limonádé sportfilmben.