Ha már The Politician...
Egy részben musicalt vittek színre, onnan van ez a dal. Ben Platt valóban musical gyökerekkel érkezett - jól le is énekli szegény Zoey Deutch-ot...
Ha már The Politician...
Egy részben musicalt vittek színre, onnan van ez a dal. Ben Platt valóban musical gyökerekkel érkezett - jól le is énekli szegény Zoey Deutch-ot...
A Netflixen éppen sorozatfüggök, és ennek a zenéje nagyon beragadt az agyamba.
Különben az intro is nagyon ötletes, most ez az egyik kedvencem.
The Politician! A dal különben a Chicago címet viseli, előadó: Sufjan Stevens.
Nyomozós, életválságot kezelős, kosztümös.
Agatha Christie élete több szempontból is válságban van: a regényei ugyan fogynak, de az olvasók hamar kitalálják, ki a gyilkos. Már az írónőhöz is visszajutottak az elégedetlen hangok, és keresi a megoldást. Hogy írjon jobb krimiket? Ennél komolyabb gond, hogy szeretett férje válni akar. Elhagyná, mert már egy más nő mellett találta meg a boldogságot – egy 24 éves csinibaba mellett. Ebben a helyzetben keresi fel egy egykori ápolónő, aki egy évekkel korábbi bűneset megoldását várja az írónőtől. Florence, aki egy önfeláldozó ápolónő volt a világháború idején, gyilkosság áldozata lett pár éve. Halálra verték egy utazása alatt a vonaton. A rendőrség szerint rosszul sikerült rablás volt, de Mabel szerint egy ismerős kellett, hogy legyen a tettes. Agatha végül rászánja magát a nyomozásra: álruhát ölt, a gyanúsítottakat egy trükkel egy helyre csalja, és miközben újabb haláleset is történik, lassan megfejti a jelen és a múlt bűnügyeit is, döntve a karrierjéről és a magánéletéről is.
Miss Marple, Hercule Poirot – a krimit kedvelőknek nem kell bemutatnom ezt a két embert. Lassan már a filmnézőknek sem, hiszen folyamatosan érkeznek a filmes feldolgozásai a történeteiknek. Azonban mennyit tudunk az asszonyról, aki megalkotta a karaktereiket? Agatha Christie, a nevét ismerjük. Mit tudunk még róla?
Ez a film nem arra vállalkozott, hogy erre a kérdésre informatív és színes választ tudjunk adni. A ma divatos módszerrel egy kitalált történetet írtak egy ismert figura köré, bővítve ezzel a legendáját. A magja viszont igazi: Agatha Christie valóban eltűnt pár napra a világ szeme elől, és soha nem fedte fel, merre járt és mi történt vele a közel 2 hét alatt, amíg keresték. Ahogy a filmen is utaltak rá, komoly erőkkel keresték, nemzeti felzúdulást keltett, de a válaszok nem érkeztek meg.
Ez egy szórakoztató film, olyan krimi helyzetet teremtve, amely egy Christie-regényben is játszódhatna. Egy rejtélyes gyilkosság, egy házba összeterelt gyanúsítottak, akikkel sorra elbeszélget a nyomozó. Történik újabb haláleset is, de nem a nyomok vagy a törvényszéki tudományok lesznek, melyek elvezetnek a megoldáshoz. Hanem a beszélgetések, az emberi motivációk.
Ismerős lesz a környezet és a társadalmi osztály is, melyet a film megidéz. Egy előkelő vidéki kúria, ahol a gazdagok és a felső középosztály karakterei tűnnek fel. Még, aki lejjebb van a társadalmi ranglétrán, ők is azzal az angol felsőbbrendűséggel vannak ábrázolva, hogy abszolút nem tűnnek közembernek. Talán nem véletlen, hogy a Downton Abbey nem egyszer eszembe jutott a film nézése közben: azt a világot idézi meg ez a film is.
Nem túl csavaros, de lekötött a cselekmény és a krimi szál is. Azt különösen bírtam, ahogy beleszőtték a regények cselekményvezetésének kérdéskörét és dinamikáját is. Jó volt valóban ráismerni a regények alapjaira benne.
Kellemes a film kinézete és jól hozza ezt a fenti kosztümös hangulatot. Igaz, némely megoldásán jókat mosolyogtam: az a nyakkendős, női öltöny, amibe Christie álcázza magát…
Nincs ismert színész benne, de nem is kellett. Ez egy kellemes tévéfilm, ami egy estére elszórakoztatja az Agatha Christie és Downton Abbey nézőket.
Agatha és a gyilkosság igazsága - 5/3,5 felidéz egy Christie-regényt, de annál lényegesen naivabb. De hangulatos, korrekt.
Börtönös, kapcsolatos, barátnős, életválságos.
Piper szabadult, és igyekszik visszailleszkedni a hétköznapokba több-kevesebb sikerrel. A pincérnői állás nem igazán jön be neki, ahogy a bátyjával és családjával együttélés sem. De nem bukhat el, megígérte Alexnek, hogy kitart, amíg a nő is szabadul. Azonban mindkettejüknek meg kell küzdenie a távkapcsolat nehézségeivel. Alex életét nem könnyíti meg az sem, hogy terítenie kell a börtönben – ha nem is drogot, telefontöltőket. Közben Cindy az öngyilkosságot tervezi: ártatlanul képtelen az életét itt leélni. A halálos adag drogért azonban kémkednie kell Daya számára, aki a börtön alvilágának fejévé vált. Az igazgatói székbe került Tamika valóban igyekszik javítani a börtönbeli életen, ennek keretében a magánzárkákat is becsukatja. A kikerülőknek le kell küzdeniük az ott szerzett pszichés sebeket, különösen Red van rosszul. Közben átjárnak főzni a bevándorlók börtönébe is, ahol újabb emberi tragédiákkal szembesülnek.
Hetedik, egyben utolsó évadjához érkezett az Orange is the new black. Nem ez volt a sorozat legütősebb évada, de értékeltem, hogy most is igyekeztek megújulni és valami újat mutatni azoknak, akik hét éve kísérik figyelemmel a börtönbeli eseményeket. (Különben bárki könnyen bekapcsolódhat, nincs szükség előismeretekre a korábbi történésekből.)
Újra elmerülhetünk abban a kérdésben, mennyire gazdasági kérdés lett a börtön is. A fenntartó nyerészkedni akar, és abszolút nem az a cél, hogy büntesse vagy éppen javulási lehetőséget kínáljon az elítélteknek. Ilyen a világ, a pénz diktál, de azért borzalmas ezzel újra és újra szembesülni. Az egész intézmény a célját veszti azzal, hogy egyetlen dolog számít: minél nagyobb hasznot termelni. Látunk itt nem egy példát arra, hogy minden szinten mennyire felháborító a rendszer.
Új elem, hogy a bevándorlásiak börtönébe is betekintést nyerhetünk. Ez egy sokkal kényesebb téma, és itt is az érzelmeinkre igyekeztek hatni. Olyan történeteket vázoltak, ahol sajnáljuk az embereket, akik a kiutasítás ellen küzdenek. Van, aki a családja egyben tartásáért küzd. Van olyan nő, akit iszlám családja megcsonkított, a nemi identitása miatt otthon simán megköveznék – mégsem kaphat menedékjogot? Miközben éreztem, hogyan akarja a sorozat az empátiám növelni feléjük, nem tudtam nem arra gondolni, hogy túl egyoldalú képet festettek. Mert vannak, akiket jogosan toloncolnak ki. Nem csak a könnyes és tragikus történetek léteznek, amiket itt mutatnak. (Egy van, amit még mindig emésztek. A gyerekek kitoloncolási bírósága – olyan tényleg létezik? Az nagyon brutális, szinte abszurd volt.)
Új elem, ahogy Piper kapcsán a társadalomba visszailleszkedés nehézségeit láthatjuk. Mivel már eléggé beleuntam ennek a karakternek az életébe, ez kevésbé tudott lekötni. (Pláne, hogy írtak egy szerelmi négyszöget köré. Ez nem érdekelt!)
Az állandó stáb már rutinosan hozza a karaktereit. Sajnos, a történeten érezni, hogy már a hetedik évadban járunk. Helyenként annyira szappanos, hogy az már szinte fájt. Miközben a nagyobb témában még van súly és dráma, emberi szinten esett a színvonal. Most komolyan, gyilkos tyúkra vadásztak a börtönudvaron?
Összességében szórakoztatott a sorozat, könnyen végignéztem, de már ideje volt lezárni.
Orange is the new black - 5/4 új témák, mertek változtatni az alapfelálláson. Ám a drámaisága, humora is kevesebb.
Csak én érzem úgy, vagy tényleg megőrült a világ? (Joker)
(Sheldon elment, csak egy rejtjelezett levelet hagyott hátra, aminek a megfejtése megizzasztja a nagyanyját és a szüleit.)
(A pszichiáter egy gagyi gyerekdalt énekel Lunának a teljes csapata előtt, majd rátérne a szakmai kérdésekre, de Max nem bírja ki egy kis szúrás nélkül.)
Azért jöttem, hogy kiirtsam a félelmet. Mert egyes eszméket fel kell perzselni még azelőtt, hogy megszülethetnének. (A Hold árnyékában)
Minden randi katasztrófa. Egy kapcsolat sem irányítható. De ha kibírod, jön valaki az életedbe, aki segíteni fog, mikor szükséged van rá, szeretni fog, mikor nem érzed magad szerethetőnek, veled lesz, akármi történjen. (The Good Doctor)
Rossz útra léptem a húszas éveimben. Aztán anyád terhes lett. És az, hogy felelősségteljes legyek, és hogy példát mutassak, megmentett engem. Ekkor jöttem rá, hogy a felelősség nem feltétlenül rossz szó. (This is us)
(Rendőri ugratás, avagy szólj be a társadnak, amikor a gyanúsítottat üldözi feszülten.)
Majdnem agyonlőtted a Mikulást, így mi lesz a karácsonnyal? (A Hold árnyékában)
(Mikor nem sikerül egyedül használni a mosogatógépet, egy egyszerű kérdés rávilágít egy házasság dinamikájára.)
Ha a memória eltűnik, már csak az érzelem marad. Amit tanultunk, már nem számít. Mit ebédeltünk, hova mentünk nyaralni, egyik sem számít. De hogy érzünk, kihez állunk közel... (The Good Doctor)
(Vajon kinek lesz igaza? A tüntetőknek, vagy a rajtuk jól szórakozó munkásnak?)
Beteg világos, megőrülős, drámai.
Arthur Fleck élete megszokott mederben zajlik. Lenézett hirdetési bohócként járja az utcákat, rendszeresen kinevetik és megverik. Pszichés beteg, a gyógyszereiért egy segélyklinikára jár el heti több alkalommal. Esténként az anyjához jár haza, aki már szinte megszállottan várja, hogy Thomas Wayne megmentse a fiát és őt. Mindeközben Arthur a komikusi sikerről és a szomszéd nőről ábrándozik. Eljön azonban a pont, amikor minden összeomlani látszik körötte. Nyilvánosan megalázzák, kirúgják, és a biztos családi háttérről is kiderül, hogy nem több mocskos hazugságnál. Amikor a metrón pár gazdag ficsúr beleköt, elszakad a cérna és Arthur szabadjára engedi a dühét. Ezzel rálép az útra, mellyel arcot ad az elnyomottak haragjának és őrületének, Arthur Jokerré kezd válni. Miért élne tragédiában, ha csinálhat belőle komédiát is?
E film előtt fel sem merült volna bennem, hogy Todd Phillips képes komoly és jó filmet készíteni. Mindig a Másnaposok jut róla eszembe, amiről valljuk be, se a társadalomkritika, se a releváns problémák, de még a józan ész sem ugrik be.
Igaz, a Joker is az őrülettel foglalkozik, de nem azzal, amivel a Másnaposok. Ezt a filmet egyszerre tudtam élvezni, és mélyen belém is vágott. Nem volt jó látni. Mert hiába a képzeletbeli Gotham a helyszín, úgy éreztem, bármelyik modern nagyvárosba is játszódhatna napjainkban. Ahol a kevés kiváltságos éli arany életét, míg a tömegek haragja és nyomora egyre nő. Annyira mai és élő ez a téma, hogy az borzongató.
Most kedvem lenne Joker mellett írni védőbeszédet, akit itt egyszerre láttam áldozatnak és a kora gyermekének. Arthur számára egyszerűen nem jutott egy jó lap sem az életben. Nem elég, hogy mentális beteg, szegény, még a családi háttere is olyan, amilyen. A társadalom kitaszítottja. Egyszer meg is fogalmazza: ha ő heverne vérezve az utcán, egyszerűen átlépnének a haldokló testén. Nincs esélye, Joker felé löki minden az életében.
A film elején van egy mondat, amit poszterre is rányomnék. Arról, hogy a világ megőrült. Ha a világ őrült, akkor nem az a normális, aki őrült? Reménytelenség, nyomor – Arthur egész lénye kiált a segítségért, de csak egyre lejjebb nyomják. Joker az egyetlen menekülés a számára. Akire figyelnek, aki visszaüt. Aki a rossz szabályokon átlép és elhozza az anarchiát. Mert ezt a világot robbantani kell, annyira beteg.
Morálisan megvetendő, amiket tesz? Törvényt szeg? Igen. De van más választása? Nem láttam ilyet. Azért volt zseniális és rettenetes ez a film egyszerre, mert én is azt éreztem, Jokernek meg kell születnie és szörnyűnek kell lennie, mint a világnak, ami életre hívta. Batman a kedvenc DC hősöm, de ennek a filmnek a végére képes lettem azt mondani, hogy Gotham nem a Sötét Lovagra, hanem a Bohócra várt. Ő kell nekik.
A film hangulatának megfelelő a látványvilága. Csak az előzetes után nagyon tartottam a maszkoktól, de a filmen maximálisan működik. Még Joker elsőre furcsának talált arcfestése is. Az a véres mosoly a végére…
Joaquin Phoenix nagyot játszik – azért durva lesz, ha Ledger után újabb Oscar Joker születik.
Velencéből már elhozta a fődíjat, érdeklődve várom, mire jut vele az Akadémia 2020-ban.
Joker - 5/5 ez már túlmutat képregény-filmen. Tömény társadalomkritika: borzalmas és gyönyörű.
5: A csempész – Earl hozott pár rossz döntést az életében, aminek eredményeképpen a teljes családja elidegenedett tőle. Most egy kis pénzzel segíthetne rajtuk, de honnan teremtse elő az összeget? Vezetni még tud, így fuvarozást vállal akár államok között is. Mire észbe kap, már ő a legsikeresebb drogcsempész az Államokban.
4: Red – Frank már nyugdíjas ügynök, akinek a telefonos kisasszonnyal való csevegés dobja csak fel a napjait. Míg bérgyilkosok nem erednek a nyomába. Hiába a nyugdíj, a fájó hát, össze kell szedni a régi csapatot és megmutatni, hogy a nyugdíjasok is keményen odacsapnak, ha az élet a tét!
3: Könyvklub – nyugdíjas barátnők könyvklubja. Az egyikük bedobja, olvassák el Christian Grey és Ana történeteit! A regények hatására az öreglányok mindegyike kész felpörgeti a szerelmi életét: mert attól, hogy elmúltak már a húszas éveik, nekik is kell a szerelem és a minőségi szex!
2: Marigold Hotel – adott 7 nyugdíjas angol, akik egy csábító hirdetést meglátva Indiába költöznek, a címbeli hotelbe. Ott aztán szembesülnek vele, hogy a valóság minden, csak az nem, ami a reklámban volt. Nyugalom helyett pörgés és megoldandó problémák várnak rájuk: lehet, hogy ez kell az életöröm újbóli felfedezéséhez?
1: A bakancslista – Carter és Edward a kórházban találkoznak, már nem éppen ifjakként. Mindketten haldokolnak, és mindkettejüknek van pár ötlete, mit kellene még kipróbálni a vég előtt. Így az öregek meglógnak a kezelés elől, és fiatalos energiával vetik bele magukat a vadabbnál vadabb kalandokba.
Misztikus, megbolondulós, életszétesős.
Will élete látszólag tökéletesen rendben van: az egyetemről kicsapták ugyan, de megtalálta a helyét egy menő bár pultosaként, van egy helyes barátnője és széles baráti köre. Egy este a bárban verekedés tör ki – Will választja szét a feleket, de a kiérkező rendőrök miatt sokan elmenekülnek a helyszínről. Egy egyetemista csapat is, akik után egy telefon marad a földön. Will magához veszi, és látja a megjelenő üzeneteket. Rejtélyesek, fenyegetőek – kíváncsi lesz, és addig ügyeskedik, amíg feloldja a billentyűzárat. A készüléken furcsa, ijesztő képek és videó vannak. Amikor a barátnője felszólítására a tulajt megpróbálja róla felhívni, valami a fülébe sípol. Ettől kezdve már semmi nem lesz ugyanaz: a férfi erőszakos indulatai feltörnek, egyre több rovar gyűlik köré, és lassan mindenkit elidegenít magától, miközben meg akarja fejteni, mi történik vele.
Utálom azokat a filmeket, amiket nem értek. A Netflix már hozott ki olyan horrort, amin eléggé felhúztam magam. Ez most megint olyan. Már komolyan bánom, hogy végignéztem, mert csak a fejem fájdult meg ettől a furcsa, érthetetlen zagyvaságtól.
Pedig nem indult rosszul. Alapozva voltak a szereplők, a felszín alatti konfliktusok. Ugyan Will boldognak tűnt, de látszódtak az életén a repedések. A barátnője egyre távolodott tőle, Will már kezdett komolyan féltékeny lenni a lány egyik tanárára. A legjobb haverja, aki egyben dögös nő is, viszont olyan érzelmeket keltett benne, amelyek nem éppen barátiak. A telefon, ahogy valami rossz közeledik felé, de nem lehet sejteni sem, mi – annak volt hangulata. De a lelkesedésem nem tartott sokáig.
Onnantól, hogy kezdhettünk rájönni, milyen természetfeletti eseményekbe sodródott bele Will, a film elvesztette az értelmét. Nem is jött át pontosan, hogy minden mire volt jó. Így utólag a horror elemnek sincs semmi értelme: ha valóban arra ment ki a játék, amire szerintem, akkor Will életének minek kellett egyáltalán megváltoznia? Vagy annyira transzcendens lenne, hogy csak akkor lehet beletekinteni a sötétségbe, ha azt már megtaláltad magadban is? A gond az is, hogy már érteni se akarom.
A magánéleti szálak alakulása éppen annyira hagyott hidegen, mint a természetfelettié. Utáltam a szereplőket, és egy ponton már azt szerettem volna, ha Will abszolút bekattan, és elkezdi lemészárolni a szeretteit – vagy inkább fogalmazzak úgy, a körötte élő nőket, akik mind cserbenhagyják? De nem lesz vérengzés, a horror kimerül abban, hogy egyre több csótány és undorító bogár mászkál mindenfelé, sejtelmes a zene, és Will egyre jobban bekattan. Nem mondhatni, hogy ijesztő lett volna. Kicsit sem.
Nem lett látványos film sem, a bogarak simán csak undorítóak. Különben meg nem volt benne semmi néznivaló – sötét, rossz hangulatú képek, de így is untam csak.
A Netflix a casting terén jó szokott lenni, és most is úgy tűnt, jól válogattak színészeket. Armie Hammer nekem szimpatikus, Zazie Beetz is, Dakota Johnson meggyilkolását filmen meg bármikor képes lennék megnézni (ahogy már írtam is, sajna Will karaktere nem váltott gyilkosba.) Sajnos itt nem voltak olyan karakterek, amelyet igazán játszhattak volna.
Csalódás volt ez a film, amit igyekszik is kiverni a fejemből. Utáltam.
Sebek - 5/2 jól indult, még ijesztő hatás is volt benne, de a végére csak egy elszállt, beteg katyvasz.
Hitchcock filmesítette, klasszikus lett.
De eredetileg regény volt, amit Patricia Highsmith jegyez...
MOZI:
DVD: