Romantikus, rongyrázós, elit világos.

Rachel menő közgazdaság professzor az egyetemen, aki boldog párkapcsolatban él Nickkel. A férfi hivatalos egy esküvőre, otthon Szingapúrban, és szeretné a lányt is magával vinni. Rachel vele tart, hogy aztán nagyon megdöbbenjen: ő azt hitte, egy átlagos ázsiai fiúval jár. Erre kiderül, hogy a világ egyik leggazdagabb örököse, akit hazavárnak a cég élére és a párjával szemben is komoly elvárások vannak. Ő ott csak egy szegény kínai lány, akit az anyja az Államokban nevelt fel. De nem hajlandó harc nélkül feladni – nem kevesebb azért, mert nem gazdagnak született. Pár baráttal, Nick szerelmével felvértezve Hamupipőke meséjébe veti magát, miközben az ázsiai elit szórja a pénzt és saját, luxus életét éli.

A regény nagy kedvencem volt, egy igazi guilty pleasure. Nem hittem volna, hogy le tud kötni egy ázsiai milliárdosokról szóló történet, de ennek gond nélkül összejött. Egy annyira luxus és elképzelhetetlen világot hoz közel, tele szaftos botrányokkal, hogy faltam az oldalakat. Így a filmesítésnek is örültem – nagyon érdekelt, hogy lehet ezt a luxust filmre vinni. Van, ami sikerült, más kevésbé.

A film megjött, nálunk is nézhető – szinkron nincs, de felirat igen, szóval senkinek nem kell elijedni, aki tud olvasni. Megéri megnézni, mert kellemes romantikus komédia, amelyen sokkal jobbakat mosolyogtam, mint olyan sok amerikai közepes filmen.

A történet nem tűnik nagy számnak, klisés az alaphelyzet a gazdag fiú – szegény lány szerelmével, a regényhez képest sokat egyszerűsítettek is rajta. Sokkal egyszerűbbek a családi viszonyok és intrikák, kevesebb mellékszereplő életébe látunk bele – azt is egyszerűsített formában. Kevesebb az intrika, a botrány.

Mégis, a hangulatot nagyon eltalálták és habkönnyű szórakozás lett az egész film. A szerelmi szála tényleg nagy klisé, de nagyon aranyosan az. A báli, Hamupipőke jelenetet nagyon szerettem. A reptéri jelenet a végén –annyira tipikusan romantikus filmes, és mégis, annyira működik! Ott a mese benne, és ezért nagyon lehet szeretni.

A film egyes jelenetei megközelítik visszaadni azt a luxust és milliárdos életvitelt, amit a regényben megismerkedhettünk. Annyira rongyrázós azért nem lett – nem lett volna stúdió, akinek mindarra tellett volna. De így is kaptunk extrém legénybúcsút, egzotikus szigetet, rengeteg gyönyörű és márkás ruhát szép embereken. Mert persze ezek a gazdagok szépek is, naná! Guilty pleasure filmben úgy dukál – a Gossip Girl stábjában anno volt csúnya szereplő? Ugye, hogy már ott sem? Itt pláne nem. Az esküvő is szépen meg lett komponálva, a menyasszony bevonulása meseszép, pedig nagyon nem vagyok esküvőrajongó.

A film humora csendesebb, és bőven van benne intrika és bulvár faktor. Nem nevettet harsányan, de cserébe a komolyabb témáknál sem veszik el a film. Astrid házassága, vagy az utalások arra, Eleanor mennyire nehezen érte el, hogy befogadja a férje családja, mind sokkal többet mondanak, mint a filmet eladó romantikus szerelmi történet.

Korrekt a casting is. Henry Golding lassan kiküzdi magát Hollywood elsőszámú ázsiai szépfiújának, Michelle Yeoh már karriert épített magának. Felbukkan Ken Jeong is.

Sajnálom, hogy nálunk moziban nem merték bevállalni – korrekt romantikus komédia lett.

Őrült, gazdag ázsiaiak - 5/4 szórakoztató, visszaadja a regény sok hangulatát, kellemes kikapcsolódás. Nekem bejött.

https://www.youtube.com/watch?v=ZQ-YX-5bAs0

(Az igazgató mindig fel tudja tenni a legodaillőbb kérdést.)

• Találjuk ki, mit csináljunk.
• Vissza kell szereznünk a pénzt.
• Azt hiszi, nem próbáltam? De Várady eltűnt, Márta napok óta nem veszi fel a telefont. Szóval... van rá esély,  hogy ezek ketten összejátszottak.
• Persze, hogy összejátszottak! Nyilvánvaló, hogy a nő egy szélhámos!
• Jó, ezt nem tudhatjuk biztosan.
• Magával akart dokumentumfilmet csinálni. Ki vesz be ilyen ostobaságot?
• Ma most ingerült, és nem gondolkodik tisztán.
• Esztinek igaza van, vissza kell szereznünk a pénzt.
• Nem tudjuk.
• Már pedig visszaszerezzük! Mert különben János infarktust kap, és nem lesz esküvő! Én meg már 36 éves vagyok, és egyedül fogok megöregedni!
• Maga még csak 36? (Csak színház és más semmi)

(Georgie előre ki van Sheldon újabb akcióján, hogy diákelnök akar lenni. Hiába van, aki vigasztalná.)

• Úgy utálom, hogy ezt csinálja.
• Miért? Cuki.
• Nem, ez ciki.
• Azt hittem, büszke vagy rá.
• Mert jobb ember vagy nálam.
• Talán kérd meg Istent, hogy vigye el a dühöd, és adjon helyette szeretetet.
• Azt kérhetem, hogy az öcsémet vigye el? (Yoing Sheldon)

(A Carrington családban mindig zajlik az élet. Adam minden téren igyekszik jelen lenni, ha egyelőre van is ellenállás a testvérei részéről.)

• Mindig azt  mondtam, az életben a család a legfontosabb.
• Nem. Mindig azt mondtad, a pénz a legfontosabb.
• Apropó család... Hivatalosan is elváltam Steventől.
• Nagyon sajnálom, Sam.
• Új fejezet kezdősik. Újjászületek. De ezt nélkületek nem éltem volna túl. Bár nélküled talán igen - néz Adamre. (Dynasty)

(A polgármester osztja az észt a kocsmában.)

• Nem kell templomba járnotok.
• Hanem?
• Felesleges! Ház nem azt tanítják, hogy Isten mindenhol jelen van?
• Tényleg!
• A szívünkben is?
• Még a kocsmában is?
• Mindenhol.
• Hát akkor ezért szeretünk ide járni!
• Ja!
• Én meg azt hittem, a pia miatt. (A mi kis falunk)

Túlélésért küzdős, drámai, mentőakciós.

Egy férfi a sarkvidéken próbál életben maradni. Egyedül van, gépe romjai között rendezett be magának ideiglenes szállást. Minden napja szigorú napirend szerint zajlik: megadott időben horgászik, hogy elég hala legyen. Tisztán tartja a földbe kivájt SOS jelét. Próbál rádión segítséget kérni. Csendes napjait egy érkező repülő és annak szerencsétlensége bolygatja fel. Megmenteni nem tudták, ráadásul a gép fiatal női utasa súlyosan megsérült. A férfi kihúzza a gépből, de segíteni nem tud a sebein. A gépen talált térképeket, némi ellátmányt, és hogy megmentse a nőt, vállalkozik arra, hogy lakottabb vidék felé vegye vele az irányt. Egy szánon húzva az ájult nőt, dacol az elemekkel és a veszélyekkel. Megsérül, jegesmedvével küzd, vajon meddig bírja?

A túlélő filmek is sokfélék lehetnek. Némelyikben van komoly emberek közti konfliktus is, jó párbeszédek és veszélyes helyzetek. Mások sokkal kevesebb eszközzel alkotnak valami húsbavágót: DiCaprio szó szerint levonszolta magát egy hegyről Oscar kegyeit keresve, miközben társasága nem volt, csak a bosszúja éltette. Robert Redford vitorlás filmjében egymaga ragadt a tengeren és próbált túlélni. De a Zátony hősnője sem éppen talált jó barátot a körötte ólálkodó cápában.

Mads Mikkelsen is megalkotta a fentiekhez fogható túlélő filmjét. Alig hangzik el emberi szó a filmben, ami igen, az sem mond sokat. Biztatja a sérült nőt, hogy minden rendben lesz. Vele kicsit magát is, mert vele együtt mi is nagyon jól látjuk, hogy kicsi arra az esély, hogy valóban minden rendben lesz.

De itt nem is kellett több! Maga a helyzet, a színész arcjátéka elmond mindent, amire szükségünk van. A dráma a maga puszta eszközeivel van annyira beszédes, hogy nem szorulunk arra, hogy el is mondják azt, amit látunk. A gép lezuhant, a nő sérülése súlyos, ha nem indul el vele a férfi, a nőnek esélye sincs túlélni. Ez egyszer sem hangzik el, mégis teljesen nyilvánvaló, ahogy nézzük a filmet.

Nem kellenek még csak látványos jelenetek sem, az egyedüllét és a vásznon átsütő hideg önmagában elég drámai. Amikor meg hirtelen felbukkan egy jegesmedve is – még meg is ijedtem. Ok, a jegesmedve volt gyerekkorom visszatérő rémálma, de az a jump scream szerintem annak is ütni fog, akinek nincs ilyen gyerekkori álom traumája.

Remekül használják a csendet is. Nem hallunk mást, csak a szél állandó és könyörtelen zúgását. Nekem sikerül pont akkor megnéznem a filmet, amikor tavaszi időjárás ellenére odakint tombolt a szélvihar, szóval, különösen át tudtam érezni a zord környezet ellenséges voltát. Amikor mégis kapunk egy kis hangszeres aláfestést, akkor az érzelmeket fest alá, és töltetet ad a filmnek.

A szereplőkről semmit nem tudunk meg, de a férfit mégis simán hősnek fogom nevezni. Már azért is, ahogy túlélte ott egyedül. Ahogy pedig mindent kockára tesz egy idegenért, az különösen naggyá teszi. Mikkelsen tökéletesen hozza a karaktert, ő a film szíve. A feladástól küzdve a küzdésig, a halálos küzdelemtől a beletörődésig elhitet mindent szavak nélkül is.

Nem egy könnyed filmélmény, de érdemes megnézni. Kevés ilyen készül már, értékes.

Sarkvidék - 5/4 drámai, nyers, ami szótlanságában is sokat mondó. Mads Mikkelsen húzza az egészet.

https://www.youtube.com/watch?v=6CKZaefB4h8

5: Gázláng - a kedvenc régi, fekete-fehér filmjeim egyike. A friss házas asszony lassan elhiszi, hogy megőrül. Szerencsére akad a közelben egy nyomozó, aki felnyitja a szemét a szomorú valóságra. Nagyszerű szereposztás, érdekes történet és egy klasszikus thriller.

4: Roma - a film nyerte a legjobb idegen nyelvű film Oscar-díját, a rendező is hazavitte érte a szobrot. Megrázóan emberséges film egy terhes cselédről, aki anyaként neveli a rá bízott gyermekeket, miközben saját élete egyre kilátástalanabb. Szerencsére a szeretet sok mindenre gyógyír.

3: A némafilmes - Oscar ezt a filmet is szerette. A némafilmsztár élete összeomlik, amikor bejönnek a hangos filmek, és ő hiába próbálkozik, hiába erőlködik, a süllyedés elkerülhetetlen. Szerencsére egykori mentoráltja és egy életrevaló kutya végig kitartanak mellette, és jönnek még szép napok.

2: 1945 - magyar, komoly dráma, amelyben egy közösség kénytelen szembenézni a háborús bűnökkel. Miután a zsidókat elvitték, mindenki kisajátított tőlük valamit. Vannak, akiknek súlyosabb bűnök is nyomják a lelkét. Most hazatérnek, de mit találnak? Ki hogy számol el a lelkével, és a fiatalok hogyan dolgozzák fel az öröklött bűnöket? Rudolf Péter talán legnagyobb alakítása.

1: Logan Noir - a különlegessége miatt kapta a koronát. Mert ez színesben ment mozikban, csak különleges vetítéseken adták le fekete-fehérben. Szuperhős film, de mélyen emberi. Húsba vágnak az akciók, de az emberi drámák is. Logan öregszik, X professzor már közveszélyes a kora miatt, és a mutánsok haldokolnak. Logan ekkor fut bele egy csapat gyerekbe, szembe kell néznie apasággal, felelősséggel, örökséggel. Nyers, kemény film, aminek a fekete-fehér verziója még erőteljesebb, mint a színes.

Tehetséggondozós, verses, megszállottas.

Lisa imádja a költészetet, és rendszeresen el is jár egy irodalmi csoportba, ahol igyekszik fejleszteni a képességeit. Van egy szerető férje, három kamasz gyermeke, egy szeretett állása, mint óvónő. Ám minden a feje tetejére áll, amikor meghallja az egyik gyereket szavalni az előkészítő csoportban. Lejegyzi a kis Jimmy versét, jónak találja, és a csoportban is előadja. Akkor még a sajátjaként áll elő vele. Figyelni kezdi a gyereket, aki rendszeresen áll elő pár soros költeményekkel. Lisa általa végre megélheti, milyen, ha a művészete miatt szeretik az embert. Mindent igyekszik is elkövetni, hogy a kisfiú költői énje kibontakozhasson. Mindent ez kezd felülírni: sem a családja, sem az állása, semmi nem olyan fontos már, mint hogy Jimmy megalkossa a költeményeit.

Filmfesztiválra vitt komoly darab, így senki ne számítson arra, hogy ez a film könnyed kikapcsolódást gyújt neki. Dráma, méghozzá elég különös kérdéseket feltevő darab. Kicsit rágom még magam is, noha már végigértem a filmen.

A cselekmény nem sok, de pszichésen az. Adott egy tanárnő, aki felfigyel a tanítványa képességére, és igyekszik azt kiaknázni. Szavaltatja, tanítja, lejegyzi a gyerek sorait. Közben eljár a költészet órákra, és a gyereket felkészíti az első előadására. A tényleges történés csak ennyi, mondtam, nem sok.

Viszont az út, amit Lisa bejár, annál több. A kiinduló ponton boldog embernek tűnik, aki megtalálta a helyét a világban. Ugyan van egy álma a költészetről, ami úgy tűnik, csak álom marad, de ez nem okoz törést a mindennapi életében. Jimmy tehetsége viszont elhozza ezt a törést. Különös, ahogy a gyereken keresztül a saját álmait igyekszik megélni. Az elején bele is kóstol a személyes sikerbe, még a tanárával is belemegy egy viszonyba, amit a korábbi énje nem tett volna meg. A művész Lisa viszont igen, miközben az igazi művész nem is ő, hanem a gyerek. A nő az, aki tudja, hogy nem adhatja elő a verseket a sajátjaként, de kárpótolná, ha ő lenne, aki elindítja a gyereket a tehetség útján. Megszállott lesz, és egyre mélyebbre süllyed. A végén mintha egy egészen más nő lenne, mint akit megismertünk.

Az ő személyesen drámáján túl gondolkozhatunk azon is, mi szolgálja a gyerek érdekeit. Ő még fel sem fogja, mit tud, vagy a tanárnő szerint mit tud. Gyerek akar lenni, nem művész. Az apja sem szeretné, ha Lisa egy kis Mozartként kezelné. De szabad hagyni a tehetséget parlagon heverni? A zseniképzés tematikája jön elő, amit láttunk már filmen, és sorozatban is. A Young Sheldon, vagy a Chris Evans főszereplésével készült A tehetség is ezzel a kérdéssel foglalkozik többek közt. Nekem különben az átmenet tetszik, ami ezekben a filmekben is megvalósul. Hagyni kell gyereknek lenni, nem kiszakítani a kortársak közül, de olyan plusz órákat biztosítani neki, ahol gondozzák a képességet. Így Lisa tettei számomra negatívak: ő megszállottként nem ismer kompromisszumot, erőteljesen löki a gyereket a neki tetsző irányba, és szíve szerint csodagyereket csinálna belőle.

Sokat köszönhet a film a főszereplőjének, Maggie Gyllenhaal remekül alakítja Lisa arcait. Simán viszi a filmet a hátán. Gael Garcia Bernal is itt van, de halvány a nő mellett.

Egyszer érdekes volt, de most nem vagyok drámára hangolva. Túl messzire megy a nő.

A tanárnő - 5/3 Maggie Gyllenhaal remek színésznő, de a történet nem tetszett. A tanárnő nagyon kattant.

https://www.youtube.com/watch?v=Iaa1c4Tp-f0

MOZI:

- Brightburn - horror, egy újabb ijesztő gyerekkel bővül a zsáner.

- Csaló csajok - A Riviéra vadorzói női változata erős szereposztással, érdekel is, milyen lett a végeredmény.

- Tiéd a világ - francia krimis komédia, egy kisstílű gengszterről, aki az áloméletére gyűjtene.

- Pokémon, Pikachu a detektív - erre nem találok szavakat. Félig animált, félig élőszereplős, családi kaland?

DVD:

- Űrdongó

- A Csempész

Kémes, hackertámadásos, egyedi módszeres.

Johnny English már visszavonult a kémkedéstől, most egy bentlakásos iskolában tanítja a gyerekeket. A tanárok nem is sejtik, hogy óráin micsoda kémkedési tippeket oszt meg a gyerekekkel: a bombakészítés ugyanúgy a tananyag része nála, mint a rejtőzködés. Az országnak azonban újra szüksége lesz az ügynök képességeire: valaki feltörte az adatbázisuk, minden kém lelepleződött. Sorozatos támadások bénítják meg az országot, például az összes közlekedési lámpa megbolondul. Mivel már nyugdíjas, Johnny nem volt a rendszerben, így visszatér kideríteni, ki áll a támadások mögött. Míg a miniszterelnök asszony egyre inkább egy high-tech zseni ötleteiben látja a helyzet megoldását, Johnny a régi módszerekkel jut egyre közelebb a minden mögött álló férfihoz egy csinos orosz kémnő bevonásával.

Rowan Atkinson brit komikus, akinek van egy ikonikus karaktere. Mr. Bean. Újabban egy másik ikonikus figura bőrébe is többször belebújt, ő lett a BBC Maigret felügyelője, ha ezzel nem is tudott akkora sikereket elérni, mint a kétballábas másik figurával. Lehetne fejtegetni, miért igyekszik még egy karaktert visszahozni a köztudatba.

Johnny English a legendás brit kém, James Bond paródiája. Ezzel a filmmel már a harmadik mozis kalandot kapja, és nem bírok szabadulni a kérdéstől, kinek volt erre szüksége. Nekem nem, de bizonyára vannak, akik örülnek annak, hogy Atkinson a komikusi vénáját vette elő ennek a filmnek a kedvéért, és nem a komolyabb Maigret énjét. (A magam részéről a könnyedebb kémes, paródiás vonulatból jobban szeretem az amerikai változatot, a Zsenikémet Steve Carell főszereplésével.)

A film története alapból paródiának tűnik. Minden ügynök lebukott, hát a nyugdíjból hozzák vissza Johnny-t. Durva, de sokkal szívesebben néztem volna egy olyan filmet, amiben az iskolában tanít, és az osztályát tanítja kémes trükkökre. De visszatér a szolgálatba, és pillanatok alatt el is vesztettem a fonalat.

Mert Johnny nem nyomoz, csak belebotlik a dolgokba. Ha valami sikeresen össze is jön neki, az mindig inkább a véletlen műve, nem a szándékos tetté. Ilyen a film utolsó megoldása, ahogy megakadályozza a hacker tervét. Ilyen, amikor kicselezi a kémnő gyilkos terveit, pedig ő csak táncol, észre sem veszi, mi folyik körötte.

Idegesít engem az ilyen figura, nem szórakoztat. Ami működő poénja van, vagy inkább az elviselhetőbb a jó szó, az a mr. Bean örökség. Ahogy táncol, beleragad a páncélba és éppen a legrosszabbkor esik le róla, elmenne egy Bean moziban is.

Casting. Rowan Atkinson – nekem nem tetszik eleve a Johnny English karakter, így nem tudom minősíteni, milyen színészi munkát végez vele. Emma Thompson a miniszter asszony szerepében ripacskodik kissé, de a film rosszfiúja, Jake Lacy is ilyen teljesítményt nyújt. Mondjuk, egy paródiába ez simán belefért. Olga Kurylenko szerepe is kimerül annyiban, hogy szép. Nem ezért a filmért jelölik egyiküket sem díjakra.

Azt azért látni, hogy pénzt tettek bele. Az akciójelenetek korrektek, de mivel a történet eleven nem tetszett, ezek sem nézették velem.

Kémek? Britek? Maradok Kingsman rajongó, miért nem inkább azt néztem újra?

Johnny English újra lecsap - 5/2 nem jött be a humora. A történetet is untam, a látványa is semmilyen, de nem is nevettem.

https://www.youtube.com/watch?v=H5pp1uym6fI