Ezt biztosan az olyan agyamenteknek találták ki, mint amilyen én is vagyok. Nem tudsz ráhangolódni az édes, túl szép, hogy igaz legyen karácsonyi filmekre? Sebaj! Mi elhozzuk neked a világvégét karácsonyra! Avagy ezen az éjen családi dráma, erőltetett jókedv mellett felkészülünk a csoportos öngyilkosságra.

Még csak a film poénját sem lőttem el, mert benne volt a promóban, hogy karácsony reggelre ebben a filmben mindenki halott lesz. Nem is az a lényeg benne, miért – különben jön a mérges gáz, ami minden élővel végez, és a lakosság gyorsan és fájdalommentesen ölő tablettát kapott, hogy békében elmehessenek a fájdalmas halál előtt.

Inkább az volt itt a lényeg, hogy a vidéki házban összejövő barátok, családtagok hogyan készülnek a reggeli mérgezésre, és mit mondanak ki, amíg még van idejük. a főszereplő páros három gyereket nevelt – egy kiskamasz és a kisebb ikrek. A nagyfiú nem is érti meg, miért kellene megölni magukat. Neki ötletei vannak és a szüleinek meg is kell harcolnia vele. Hogy veszed rá a gyereked, hogy legyen öngyilkos? Van itt csinos, kihívó nő tunya férjjel és idegesítő kamaszlánnyal. Orvos olyan fiatal feleséggel, akit mindig ugrattak a fiatalos külseje miatt. A leszbikus barátok, akik közül az egyik inkább iszik, mint mérgez.

Sok feszültség van a kapcsolatokban – kimondatlan érzelmek, ellenszenv és meg nem élt szerelem is. Mit mondanak el az utolsó percekben, még megpróbálnak valamin változtatni? Vagy csak buliznak egy nagyot még egyet utoljára?

A hangulata félúton van egy komédia és egy dráma között. Bár, hozzáteszem, a magam féle fekete humor kell hozzá, hogy vigyorogjunk ezen a filmen. Mert itt kb. olyanok vannak, hogy a részegen kiterült nőnek lenyomják a méregtablettát a torkán, de magához tér, kihányja, és már nincs idő újabb tablettát szerezni, így a párja jól hasba szúrja egy késsel azzal a felkiáltással, hogy minek kellett hánynia. Ok, alá is írom, hogy a dráma erősebb benne. Ahogy a családok elköszönnek, megölelik egymást és minden véget ér.

Véget ér? Ó, a film végére haragszom, de azt már nem mesélem el. De ez a fene, hogy most mi van? És válaszok nincsenek, csak a vége főcím.

Látvány elem nincs benne, nem is kell. Vidéki ház, bezárva, meg a közeledő mérges viharról pár kép és ezzel meg is volt minden.

A színészeknek kell eladni, és van is benne olyan stáb, hogy az már elég vonzóerő. A házigazdákat Matthew Goode és Keira Knightley alakítják – Goode kapcsán eszembe is jutott, hogy neki kellene kezdenem a boszis – vámpíros sorozata végének. De itt is jól hozza azt a szerethető, rendes férfit, akit tőle már megszokhattunk. A vendégek között meg olyan színészek vannak, mint Annabelle Wallis, Lily-Rose Depp.

Vagyis, ez nem az a családi, karácsonyi film, amit az egész család együtt néz. Ez inkább anti-karácsony film az elvontabb lelkeknek. Boldog karácsonyt és halálnapot nekünk is!

Egyszer volt, hol nem volt, a Télapu. A Mikulás leesett a tetőről, és az a szerencsétlen, akinek a kertjében történt, kénytelen volt átvenni a helyét. Megszerette a munkát, Mikulás maradt, és még meg is nősült, hogy az állása megmaradjon.

Már 28 éve űzi az ipart, de valami más lett. Egyre kevesebb a jó gyerek, meg az is, aki írna neki valamilyen formában levelet. Megfáradt, és felmerül, hogy ideje lenne nyugdíjba vonulnia. A családja támogatja az ötletet: gyerekei megismernék a való világot, a neje meg újra érezhetné magát valakinek, nem csak a Mikulás nejének. Pályáztatják a helyet, és a kiszemelt utód egy egyedülálló játékfejlesztő. De mi történik, ha a férfit a gyors kiszállítás mágikus lehetősége vonzza, és kitalálja a minden nap karácsony szlogent? A Claus család meg kell mentse a karácsonyt!

Még karácsonykor is nehezemre esik, hogy a gúnyos felem visszaszorítsam, és ráhangolódjam az ilyen filmekre. Bocsánat, ezt sorozatként készítették, így egy kicsit hosszabb, mint egy sima film az HBO-n. De nem sokkal, könnyeden meg lehet nézni az ünnepek szellemében.

A történetet fel lehet mérni a fenti leírás alapján – amilyen az előzmény is volt. Most talán annyiban más, hogy Carol kapcsán behoznak egy kis feminista vonalat. Neki nem fekszik, hogy csak Mrs. Mikulás legyen és keresné a helyét. A téli boszorkánnyal jól el is tud csevegni arról, micsoda gyalázat, hogy a Mikulás fennállása óta mindig férfiak töltötték be az állást. Talán ezért is fájt annyira, ahogy majd zárnak. Minden elrendeződik és jön a karácsonyi happy end, de Mikulás ünnepi hangulatát leszámítva nem láttam, hogy bármilyen korábbi konfliktusra valódi megoldás született volna.

A film külcsíne sem fogamra való. Azt még valamennyire meg tudnám emészteni, hogy a manókat gyerekek játsszák. De az fájt, hogy Mikulás korábbi manójának milyen keretet írtak, miért nőtt fel és választott emberi életet. Ami konkrétan fájt: ha emberként leélt egy életet, miért nem tud rendesen öltözködni? Egy felnőtt nem vesz fel manóruhát.

A rénszarvasok különben nagy kedvenceim, de még mindig nincsenek úgy animálva, ahogy ma már a szakemberek képesek. Látszik, hogy CGI állatok. Mondjuk, nem is sokat vannak színen. A Claus lány háziállata, aki valami menyétfélélnek tűnik, többet volt képernyőn. De volt ló is, különben. Az se derül ki, azzal az állattal mi lesz. Visszaviszik, vagy ő is az Északi-sark lakója marad?

A humora a családi filmeké, és úgy van kitalálva, hogy a gyerekeknek is szóljon. Vagyis, bőven van benne olyasmi, amin én inkább morgok. Mint Noel egész alakja. Ha már feltűnt, esett le a fejem, hogy milyen szenvedést kell kibírnom. Akad azért jobb ötlet is benne, volt, amin mosolyogtam.

Mindenképpen dicséretre méltó, hogy mennyi eredeti szereplőt vissza tudtak hozni. Viszonylag ép történetet írtak, és a karácsony szellemisége is benne van.

De mivel a Grincs szerepében mozgok otthonosan, és ha nem fulladok bele a szaloncukorba, akkor Alice in Borderland részekkel ünnepelek, ki kell mondani, nem én vagyok a célközönség.

Ha amerikai film lenne, bőven találnék benne olyasmit, amiért lehúzom. De az, hogy hazai elnézőbbé tesz. Pláne, karácsonykor. A jó közepes magyar komédiák folytatója – nem váltja meg a világot, a történettel is akadnak gondok, de ez a magyar narancs.

A történet alapötletének a fele tényleg vicces. Egy tűzoltó, aki egy magánéleti traumát követően tériszonyos lett. Akit az öngyilkosjelöltnek kell megmentenie, mert tűzoltónk lenéz, és már rosszul is van. Meg hasonlók. De arra is volt ötlet, hogyan igyekszik kikezelni magát a lakásában. Küzdök én is a tériszonnyal, de nekem ilyesmi eszembe se jutott. Most legalább jót mosolyogtam rajta.

A másik humorforrás, ami bejött, Szabó Kimmel Tamás szerepeltetése, mint Arnoldot kínzó látomás. Olyan szinten röhög magán a színész, hogy az nekem is vicces volt. Igazából nem tudom milyen személyiség, de itt totálban nyomja az önimádó alakot, aki a randit is a saját filmjére szervezi. Meg volt az a gonosz nevetése Arnold egyik szerencsétlenkedésekor… Ezek tetszettek.

Nézzük azt is, amivel bajom volt? A karácsonyi műsor. Mégis, mennyi a film időkerete? Az olyan kurta-furcsa, hogy a gyerekek hosszú idő alatt tanulták be a darabot a tehetségesek távozása után, majd szinte rögtönözve milyen darabot elő tudtak varázsolni. A közös énekléskor az is látszott, hogy mi volt a szempont a szereplőválogatásnál: ezek mind zenész gyerekek – talán egy színház neveltjei? Mert szépen énekelnek, többen hangszeren is játszanak. Azért az durva, amikor egészen addig a helyi kis szerencsétleneket kell alakítaniuk, ott meg mindenki kisangyalként énekel és zenél. Persze…

Arnold és a szerelem. Addig még ok, hogy Zsófi visszatértekor elbizonytalanodik, de a két nőt egymás mellé állítva fel tudja mérni, hogy ki az, akivel érdemes tovább terveznie. De ahogy a végére együtt van már Eszterrel… Pár nap, vagy annyi sem a film időkerete. Az alatt eljutunk oda, hogy a lánykérésig eljutó szerelmes férfi boldogan és szerelmesen ünnepel mással. Valahogy nem veszem be, hogy ilyen könnyen tovább lehet lépni. Zsófi nagyon bele is taposott az önérzetébe, így annak is tovább kellett volna tartania, amíg azt feldolgozza, nemhogy szerelmi téren is tovább lépjen…

De karácsonyi romantikus komédia, és egy csomó filmben ott a szerelem első látásra, így ezt még valahogy hajlandó vagyok lenyelni. Nem a realitás a cél, hanem a szórakoztatás.

De, ott vannak a mellékszereplők és a karácsonyi vásárban dolgozók kis történetei is. Pokorny Lia nagyon aranyos benne, és el is tudom hinni, hogy a boltos Pali felszedné. Csak nem illenek össze – fura is, amikor pl. randiznak. Mondjuk, ebben a filmben amúgy is divat, hogy a férfiak mennyivel előnytelenebb külsővel bírnak, mint a színésznők. Arnold Zsófihoz és Eszterhez képest is túl mackós, nem egy jóképű alak. Pali sem egy Adonisz. Azt is nehezen hiszem el, hogy olyan könnyen belevágna egy csonka család apaszerepébe. De a külső nem minden, karácsonyi film, juthat szebb nő mindenkinek ebben a filmben magánál.

Az egész filmre igaz, hogy erőltetettnek éreztem. Sok mindenen azért tudtam vigyorogni, ha ezt a humorában is éreztem. Messze nem valós, és rá vannak erőszakolva beszólások, helyzetek a történetre. Mű, ezt a jelzőt kerestem. Attól még vannak jó részei, és szerethető is, csak ez motoszkált bennem sok jelenet kapcsán.

Meglepően sok benne az ismert színész, és kellemesen el is mókáznak benne. Nekem vitte a bunkó Szabó Kimmel, de tetszett az Eszter – Zsófi közötti személyiségkülönbség, és Ötvös András is szerethetően hozta Arnoldot.

Abszolút nézhető, pláne ilyenkor és a Hallmark romantikusok helyett, amelyek özöne jó egy hónapja tart. Ok, nem hajlok részre. A Netflixen is túl nagy a karácsonyi választék…

Ünnepekre hazatérős, apa új kapcsolatát megfúrós.

Emma két éve vesztette el az édesanyját, és azóta annak szenteli az életét, hogy gondoskodjon az özvegyen maradt apjáról. Az ünnepekre is készül hazautazni, és már alig várja, hogy a szokott éves programot kövessék a maguk kis hagyományaival. Így nem kicsit döbben meg, amikor kiderül, középiskolai örök vetélytársa, Brandy hazaköltözött a szomszédságukba. Akkor már ki is borul, amikor rá kell jönnie, hogy viszonya van az apjával. Első dühében elmenekül otthonról, majd úgy dönt, az ünnepek az ideális alkalom arra, hogy elüldözze a nőt az apja mellől. Mert mit is akarna egy dögös huszonéves az ő ötvenes apjától? Jó barátnője igyekszik leállítani és figyelmeztetni, inkább a saját életét rendezze, de süket fülekre talál. Emma beszervezi többek között Brandy középiskolai barátját is, hogy rámutasson, mennyi mindenben különböznek és Brandy csak szívfájdalmat fog okozni.

Nem ez a film fog ünnepi hangulatba hozni, az is biztos. Az, hogy éppen karácsonykor játszódik, nem ad neki semmi pluszt. Ugyanezt meg lehetett volna csinálni bármelyik ünnep körül, működött volna a hálaadással, de akár csak egy születésnapi buli vagy egy nyaralás kapcsán is. De karácsonykor játszódik, így ünnepi film, ha nincs is benne semmi ünnepi.

Komédia, így humorral kellene eladnia magát. Ám ez annyira szerencsétlen film, hogy gyakran arra sem jöttem rá, egyáltalán mit szántak poénnak. Ahol meg érezni, hogy nevetni kellene, inkább csak fogja az ember fejét, hogy egyszerűen kínos, amit lát. Mint, amikor Jack bizonyítani akarja, hogy ő is van olyan férfi, mint Brandy exe és beleveti magát a sörívó versenybe, szkanderezésbe, meg hasonlók – a végén meg letépi magáról az inget.

Családi film? Hát… Az üzenete az akar lenni. Az elfogadás, nyitottság és az új esély. Mert az elejétől nyilvánvaló, hogy nem Emma az, akinek igaza van. Brandy semmit nem tesz, amivel ellenszenvet ébresztene, vagy megvetendő lenne – mindössze szép és fiatal. Még csak a kesztyűt sem veszi fel, csak tűri Emma kicsinyes húzásait. Ahhoz képest, hogy Emma szerint ő a gonosz sárkány a mesében, sokkal szimpatikusabb, mint a másik főszereplő.

Mert ez is a film baja. Emma alakja egyre ellenszenvesebb, ahogy megy előre a sztori. Azt még meg lehet érteni, hogy nincs túl az anyja elvesztésén, és sokkolja, hogy az apja folytatja az életét. Az csak rátesz egy lapáttal, hogy kivel. Csak éppen Emma itt felveszi a szemellenzőt, és egyre önzőbb, egyre gyerekesebb. Amikor az is kiderül, mi az ellenszenve alapja, az egyenesen óvodás. (Elmesélte a barátnőjének, hogy tetszik neki egy fiú. Amikor Brandy ennek ellenére járni kezdett vele, Emma egy életre leírta őt.) Vagyis, egy kamaszkori sérelem minden ellenszenve oka, szó sincs arról, hogy tényleg féltené az apját vagy igazi oka lenne, hogy szörnyetegnek lássa Brandy-t. Ehhez képest Emma az, aki azonnal elmenekül, amikor végre összejön a sráccal, akit mindig is akart. Emma az, aki képes ultimátumot dobni az apjának: a szerelme vagy a lánya. Emma az, aki a legvégét leszámítva sorra hozza az önző döntéseket és nem lát túl a saját sérelmein. Arról nem is beszélve, hogy intrikusnak is pocsék. Az ötletei, amivel Brandy-t akarja elüldözni – egy nagy nulla. Még akkor is jobban kedveltem volna, ha jobb ármánykodó lett volna. De nem az.

Meg különben is, ma már nem azt a korszakot éljük, amikor a nagy korkülönbségű párokon meg szokás lepődni. Itt meg Emma úgy reagál, mintha az apja elsőként a világon jött volna össze lánya korabeli nővel.

Mivel komédia, látványelem nincs benne. Nem adja el az sem – szerintem a színészei sem. Orrantia ellenszenves, Janel Parrish rég ármánykodott a hazug csajokkal, Mulroney meg talán soha nem volt olyan név, ami eladott volna egy filmet.

Se humor, se ünnepi hangulat, béna románcok. Annyit értékeltem, hogy olcsó poénokra nem mentek rá, de nem tetszett ez a film.

Karácsony törölve – 5/2 komédiának készült, de nevetni nincs min. Emma meg egyenesen idegesítő és Hayley Orrantia sem szimpatikus a szerepben.

Nem ez lesz az a film, amit ajánlani fogok egy unalmas estére. A helyzet az, hogy a film sem tudja, mi akar lenni és én még unatkoztam is rajta.

Miket kever? Van benne egy adag családi dráma. Egy szétesett házasság, aminek eleve nem is kellett volna megköttetnie. Az idősebb nő, aki összejött egy papneveldés fiúval, és amikor teherbe esett, a fiú otthagyta a papokat és összeházasodtak. Szerelemről szerintem szó sem volt, jól szét is esett minden és lehetne sorolni, hogy vezettek az események a filmben ábrázolt pontig. A dühkitöréseket a fián levezető férfiig, meg az anyáig, aki nagyon meg akarja menteni a gyerekét, de a közelébe se szabadna mennie. Van mindezek mellett egy végletekig kritikus, a fiával kíméletlen asszony, aki elvette a menyétől a gyerekét, és nyomorgatja a magáét.

Van benne némi sport, mert Kailey billiárdból tartja fenn magát. Bár arra nem esküdnék meg, hogy hivatásosnak számít. Nem bajnokságokra nevez, hanem kocsmákban vív játszmákat fogadásból. Nem egy könnyű élet – verik össze és át, meg kétlem, hogy ezt el lehetne számoltatni bevételként.

Van benne heist movie jelleg is, mert Kailey szöktetni akarja a fiát, ehhez pénz kell, és az egyetlen megmaradt mentora/barátja szervez egy nagy pénzes átverős játszmát, amiből a nő ki tudná magukat innen menteni.

Csak valahogy nem áll össze. A filmben rengeteg az elhallgatás. Sok mindent nem is lehet biztosan tudni – még a film végét sem. Elejtett mondatokból kell kihámozni, kivel mi történt korábban és hogyan jutott a jelenlegi pontra. Azt is homályban hagyják, hogy David mennyire és miért veri a fiát. Ha a nő a végén nem kényszeríti erőszakkal pár dolog bevallására, teljesen azt lehetett volna hinni, hogy Gulley tényleg csak esik-kel, ahogy mindenkinek mondja is.

A szereplők nagyja sérült, és ettől nyomott is a történet hangulata. Szenvednek, és próbálnak jobb körülményeket teremteni, de nem mondanám, hogy összejön nekik. A dráma a leghangsúlyosabb, és nem látszik, hogy bárkinek is sikerülne a kiugrás. Ártatlan talán egyedül Gulley – ő nem bánt senkit, szelíd, és még az apját is szereti annak ellenére, ahogy az viselkedik vele. Kicsit talán áldozat is. Rajta kívül mindenki árt annak, akit elvileg szeretnie kellene. Ok, még egy kivétel eszembe jutott. David új párja, Gulley mostohaanyja. Neki annyit lehet felróni, hogy ő is naiv, és nem veszi észre, mi zajlik a szeme előtt. A végén komolyan megdöbben, amikor szerintem leesik neki, hogy a gyerek nem az iskolába menet botlott el és törte el a kezét. De persze kimondva ez sincs, csak döbbenten néz.

A billiárd sem lett izgalmas, és az átverés is nagyon semmilyen. Még azzal is jobban jártunk volna, ha Kailey egy versenyre nevezett volna be, de persze abból nem lett volna elég pénze – meg a látottak alapján nem is jó annyira, hogy lenne nyerési esélye.

Lassan történnek az események, az egésznek a hangulata depresszív és nem kötött le a történet. Most még csak a színészek sem kötöttek le – Famke Janssen az egyetlen ismertebb név, de nem ez élete alakítása és filmje, de még csak a középmezőnyben sincs.

Nem ragozom tovább. Untam, és még ennyi is sok volt belőle.

El tudom képzelni, mi – pontosabban ki – a film bevonzó mágnese. Jason Momoa – az ő nevével van eladva, ő van a plakáton és kvázi főszereplő, miközben inkább a címbeli édes kislány a film hősnője. Nem is tudom, hogy kötöttem ki a film előtt.

Akciófilm, és annak működik is. Vadásznak egymásra, verekednek és késelnek, van üldözés, beépülés, meg minden hasonló. Azért nagy robbantásokra meg látványmozira nem kell számítani, ez ’a kis ember nekimegy a nagy korrupt vállalatnak’ típus, és nekik értelemszerűen nincsenek olyan eszközeik, mint a profiknak.

Van dráma, van érintett társadalmi probléma, de mindent levezetnek egy olcsó akció és egy zavaros thriller világára. Ok, értem, hogy nem akartak komoly drámát készíteni, és az akciófilmre meg a csavarra tették a hangsúlyt, de ha megpróbáljuk logikailag is összerakni a filmet, akkor nem áll össze. Vagyis, sajnos az a fajta film, amihez ki kell kapcsolni a nézőnek az agyát. Csak úgy nézni lehet, de vele gondolkodni nem érdemes.

Nem ezt akarom végigvenni, de azért említem: a lefizetések sorrendje. Ki is az igazi főgonosz a történetben? Az valami borzalmas, ahogy 3 embert variálnak, és nincs értelme köztük a kapcsolatoknak. Ha valakit lefizetsz, akkor nem te vagy a jobb pozícióba? Itt meg olyan volt, mintha a lefizetett lenne a mindenki felett álló. Annak sincs sok értelme, hogy Santos, a bérgyilkos kinek dolgozik és mikortól. De ismétlem, az agyunk ki kell kapcsolni, és nem foglalkozni ezekkel.

Igaz, akkor maradnak az egyéb gondok. Azt elhiszi az ember, hogy Momoa még a falon is átmegy, és kiterül, akinek egy nagyot behúz. De a lányát játszó Isabela Merced picike. Momoa mellett még kisebbnek tűnik, és le is döbbentem, amikor elhangzott, hogy a történetben 18 éves. Sokkal fiatalabbnak tűnik – alapból is, Momoa mellett pláne. Amikor meg el kellene hinni, hogy úgy megveri az embereket… Talán fogékonyabb lennék erre, ha nem az állt volna legtöbbször mellette, aki.

Sok karakter nem sikerült jól és furcsa. Az FBI ügynöknő szimpatikus segítő kellene legyen, de folyamatosan zavart, ahogy okoskodik meg olyan nagyon segíteni akar sajnálatból.

Egyszerűek a konfliktusok, a megoldásuk és a történet is. Nyoma sem lesz annak, hogy olyan témákat kezdtek el feszegetni, mint a megfizethetetlen gyógyszerek és a gyógyszervállalatok kapzsisága.

Sajnos, egy ponton az kezdett el lekötni, hogy merengtem, melyik színész honnan ismerős. Mert ebben-abban azért feltűntek, ha Momoa is az egyetlen, aki mozisztár is. Kiemelkedő alakítást nem tudnék említeni – leginkább azon voltam elhűlve, hogy a Lincoln-ügyvéd miképpen teljesített bérgyilkosként. Maradjunk annyiban, a saját sorozatában jobban szerettem.

Netflix, egyszernézős akciófilm. Most elég fáradt voltam, hogy félálomba elnézzem, de minél jobban belegondolok, annál több gondot látok benne.

A BBC 3 részes dokumentum sorozatként mutatta be angol biológusok egy macskás kísérletét. Vagyis, két nézőt vonzhat be a műsor: azokat, akik minél többet akarnak tudni a macskákról, illetve, biztosan akad olyan is, akit érdekel, miképpen zajlik egy ilyen vizsgálat.

Talán ezt érdemes először összefoglalni, mert ez nem egy hagyományos ismeretterjesztő a macskákról. Látjuk a tudósokat, akik 100 macskát figyelnek meg 1 hónapon keresztül. Kamerás, mikrofonos és helymeghatározós nyakörvet adtak a macskákra, interjúztak a gazdákkal és végeztek direkt kísérleteket is. Gyakran egy-egy helyszínt be is kameráztak, és eredeti környezetben figyelték meg az őket érdeklő társas vagy egyéni viselkedésformákat. Ezeknek a tanulságait osztják meg, miközben az is szóba kerül, miből indultak ki, mit tudtak eddig a macskákról.

Az érdekesség része volt, hogy 3 csoportba tartoztak az alanyok: városi, falusi és tanyai macskák. Hamar hozzá teszem, hogy a tanyai macska nem egészen azt jelenti, mint nálunk. Szabad tartású macskának mondanám ezeket – számon tartották őket, oltást kaptak, de egyáltalán nem kedvencként voltak jelen. Szabadon, a birtokon éltek és vadásztak. Félvadaknak mondanám őket.

Érdekes, rengeteg tényanyag és viselkedésforma ismertetése volt benne. Lenne is késztetésem, hogy meséljek, mit láttam. De senkitől nem veszem el a felfedezés élményét, mert saját magamon is tapasztaltam, mennyire felvillanyozó érzés volt, amikor megvilágítottak itt valamit, amit anyám macskáin már megfigyeltem, csak eddig nem értettem. (Különben kutyás vagyok, úgyhogy nekem azok voltak a kedvenc részeim, amikor kutya – macska kísérlet volt a műsorban.)

Minden résznek volt egy központi témája – vizsgálták a macskák ragadozó felszerelését, vagyis, a fizikai képességeket és az ehhez tartozó viselkedésmintákat. Vizsgálták az emberekkel és más macskákkal való kapcsolatokat. Téma volt a macskák kommunikációja és kiemelték, milyen változásokat hoz létre a háziasítás és a városi környezet.

Személyessé azzal tudták tenni, hogy konkrét eseteket és macskákat is mutattak. Volt abban egy kis krimi hangulat, ahogy pl. felfigyelnek egy macska átlagostól eltérő viselkedésére, és nyomozásba kezdenek, hogy mi okozza. Így sok történetet kapunk az anyagok mellett, cicákról.

Nagyon korrekten néz ki a sorozat. Magyarázó videók, animációk színesítik, miközben eleve változatossá teszi, ahogy a 100 macska, a vizsgálati központ és egyéb helyszínek között mozgunk. Az sem egy utolsó tényező, hogy nagyon sok macska szerepel, és aki kicsit is fogékony rájuk, majd nézhet, milyen aranyos példányok is vannak benne. Kiscicák is akadnak, természetesen.

Végig figyelnek arra, hogy magyarázzanak, tanítsanak. Érthető és követhető is lett.

Talán csak egy technikai jegyzet, ami nélkül számomra konfortosabb lett volna: amikor macskákat követnek, egy narrátor mindig megjegyzi, hogy pl. Bundás, városi macska. Mivel ki is volt írva, nem sok értelme volt, és zavaró is volt, amikor rámondták arra a szövegre, amit éppen figyelni kellett volna. Bár, ivós játéknak nem rossz: amikor kimondják, hogy tanyasi macska…

Kutyákról nem készül hasonló? Ez is érdekes volt, lekötött és az utóbbi 2 napban mindenkit macskás történetekkel idegesítettem, de azért mégiscsak az ember legjobb barátja, akiről szívesen tudnék ennyit.

Akkor megint ötletelés, hogyan nyúljunk a hetente nézős sorozathoz. Új elemek és ami ugyanaz.

Elsőnek Miss Scarlet és Duke (s02e05).

Ami változatlan: humor forrásként használ mindkét főszereplő mellett egy új figurát. Duke segédje megint jobb alak volt, mint az Eliza barátságát kereső vénlány. Az kifejezetten irritált is, ahogy most folyton a nagynénjét emlegette. A kosztümök és a külcsín. A két főszereplő közötti évődés – egy megható pillanatot csempészve az évődésbe.

Ami új: irodalmi gyilkosság. Láttunk már ilyet, a Castle is így indult. Egy regény alapján öl a gyilkos. Ki lehetett számítani a fordulatot is – megy a sorozat feminista vonalába. Viszont, az aranyat ért, ahogy ennek kapcsán Duke szekálva volt. Pl. Eliza irodalmi utalásai amit el kellett magyaráztatnia magának, ahogy ment a könyvesboltba és az eladónő egy rakat könyvet rásózott, ahogy az ivóban olvasni próbált meg sorolhatnám.

Tényleg rákapok erre a sorozatra.

A mi kis falunk (s07e04) pedig tipikus részt produkált. Akadt egy-egy konfliktus, amit a részen átszerencsétlenkedtek. Károly, aki attól tartott, hogy a doktornő a székére tör. Laci, aki egy szerelmes levél eredetét nyomozta. Nelli, aki íróasztalt próbált rendelni otthonra. Bevontak több szereplőt, sokan feltűntek és záporoztak az olcsóbb, néhol erőltetett poénok.

Stáb, külcsín, minden a szokott.

A The Patient az évad második felére (s01e06-10) viszont irányt tudott váltani. Már nem azt éreztem a fajsúlyosnak, hogy a gyilkos mikor kattan és tesz valami borzalmat, hanem a doki nézett magába és a saját dolgait rendezte el.

Az apa – fiú kapcsolatok duplán kerültek elő. A gyilkos az apja viselkedésével magyarázza, hogy ilyen lett. A doki meg a saját fiával való kapcsolatát gondolja át, és ismer fel dolgokat. Kifejezetten jó dinamikája volt, amikor egyszer fordított a nézőponton: a fiút csak az apa szemszögéből ismertük. Hogy bántotta meg, miképpen volt rossz gyerekük és a vallási elvakultság, amin át láttuk. De ahogy magában elkezd átértékelni dolgokat, meg is mutatta a kamera, Ezra mit csinált. Ahogy kereste az apját, ahogy messze nem olyan volt, aminek addig gondolhattuk.

Egy egész más szinten tudott dráma lenni a sorozat.

A hangulatába is bekerült valami kifacsart humor – kegyetlen, ahogy taktikázott a doki, és amilyen helyzetekbe belesodorta magukat, és ahogy az a szerencsétlen pszichopata igyekezett jobban lenni.

Különben továbbra is ki kell emelni a színészeket, főleg Gleeson fogott meg azzal, ahogy egyszerre tudott szánalomra méltó és végtelenül ijesztő lenni.

Súlya volt a zárásnak, volt meglepő elem, és le is lett zárva. Azt nem tudom írni, hogy szeretnivaló sorozat, de jó értelemben érdekes volt.

Lengyel családi film, némi misztikummal. Amíg ez csak némi, nézhető is volt a film. De aztán jött űrlény, repkedés meg szuper képességek és lehetett mindent húzni a WC-n. Így kell valamit a végére elrontani, de alaposan.

Pedig van benne potenciál és egy érzékeny témát is feldolgozhatóan veséz ki. A főszereplő fiú, Iwo kishúga fogyatékos. Látjuk, hogy az anya mennyire a lánnyal törődik, amit a fia sérelemként él meg. Látjuk, mennyire más neki, mint a barátainak, akiknek nincs a családjában fogyatékos. Látjuk, a környezetük is hogyan reagál a kislányra, aki nem akar rosszat, de akaratlanul is kellemetlen helyzetbe hozza a családját. Van is egy kirohanás benne, amikor Iwo ki is mondja, hogy inkább kutyája lenne, mint ilyen húga – az állat legalább értené, mit akar tőle. Ebből pedig fel tudják építeni azt, hogy mégis mennyi szeretetet tud adni az a kislány és milyen kapocs lehet közte és a családja között. Ilyen fantasy – sci-fi furcsaságban nem is számítottam ilyen tartalomra.

Az sem volt rossza, ahogy a környéken fura dolgok kezdenek el történni, és a gyerekek igyekeznek rájönni, mi történik. Ahogy jönnek a válaszok, onnantól van a baj. Már az röhejes volt, ahogy a hajszárító önállósította magát és kiugrott az ablakon, de ennél messzebb is elmennek.

Ha már belevettek egy ilyen buta szálat, legalább lett volna látványos. De inkább pocsékul nézett ki a film, mint jól. Az űrlény, ahogy majd Mela röpköd és láva vagy energiagömböket lő ki – rossz volt nézni is.

Plusz, logikailag sem jön össze. Olyan felvezetés van, mintha a malom rég átkozott helyként lenne a köztudatban és mindenki elkerülné. De egy pár évvel korábbi tüzet leszámítva nem történt ott semmi, azóta pedig elhagyatott. Valahogy fura, hogy olyan városi legenda van körötte, mintha a középkor óta minden rossz arra a helyre tapadt volna rá.

Akad más is, amit nem lehetett érteni. Nem értettem, mégis mivel vonzza be az elektronikus eszközöket az űrlény, ami egy meteor? Ja, az is zavaros.

A karakterek felépítését sem vitték túlzásba, de az családi filmbe pont elég is volt. Iwo fejlődik is, mert elkezd felelősséget vállalni és át tudja érezni az anyja, a testvére helyzetét is. Addig se volt rossz gyerek, csak hordozta magával, hogy neki mennyivel nehezebb és rosszabb, mint a többieknek. De aztán megtanulja azt, hogy abból hozza ki a legtöbbet, ami jutott neki. A kis gyerektársai között akad gazdagabb, állatbarát, titokban szerelmes – senkit nem ismerünk meg túlzottan, csak kapnak egy vonást, ami némileg egyedivé teszi őket. A legnehezebb dolga a fogyatékos lányt játszó kislánynak lehetett – nem mindig ugyanolyannak tűnt a fogyatéka, az elején sokkal ijesztőbb volt, mint a végére, de akkor is kemény lehet ezt megjeleníteni.

Annak ellenére, hogy a vége és a fantasztikus elem borzalmas, volt benne értékelhető is.