Lengyel családi film, némi misztikummal. Amíg ez csak némi, nézhető is volt a film. De aztán jött űrlény, repkedés meg szuper képességek és lehetett mindent húzni a WC-n. Így kell valamit a végére elrontani, de alaposan.

Pedig van benne potenciál és egy érzékeny témát is feldolgozhatóan veséz ki. A főszereplő fiú, Iwo kishúga fogyatékos. Látjuk, hogy az anya mennyire a lánnyal törődik, amit a fia sérelemként él meg. Látjuk, mennyire más neki, mint a barátainak, akiknek nincs a családjában fogyatékos. Látjuk, a környezetük is hogyan reagál a kislányra, aki nem akar rosszat, de akaratlanul is kellemetlen helyzetbe hozza a családját. Van is egy kirohanás benne, amikor Iwo ki is mondja, hogy inkább kutyája lenne, mint ilyen húga – az állat legalább értené, mit akar tőle. Ebből pedig fel tudják építeni azt, hogy mégis mennyi szeretetet tud adni az a kislány és milyen kapocs lehet közte és a családja között. Ilyen fantasy – sci-fi furcsaságban nem is számítottam ilyen tartalomra.

Az sem volt rossza, ahogy a környéken fura dolgok kezdenek el történni, és a gyerekek igyekeznek rájönni, mi történik. Ahogy jönnek a válaszok, onnantól van a baj. Már az röhejes volt, ahogy a hajszárító önállósította magát és kiugrott az ablakon, de ennél messzebb is elmennek.

Ha már belevettek egy ilyen buta szálat, legalább lett volna látványos. De inkább pocsékul nézett ki a film, mint jól. Az űrlény, ahogy majd Mela röpköd és láva vagy energiagömböket lő ki – rossz volt nézni is.

Plusz, logikailag sem jön össze. Olyan felvezetés van, mintha a malom rég átkozott helyként lenne a köztudatban és mindenki elkerülné. De egy pár évvel korábbi tüzet leszámítva nem történt ott semmi, azóta pedig elhagyatott. Valahogy fura, hogy olyan városi legenda van körötte, mintha a középkor óta minden rossz arra a helyre tapadt volna rá.

Akad más is, amit nem lehetett érteni. Nem értettem, mégis mivel vonzza be az elektronikus eszközöket az űrlény, ami egy meteor? Ja, az is zavaros.

A karakterek felépítését sem vitték túlzásba, de az családi filmbe pont elég is volt. Iwo fejlődik is, mert elkezd felelősséget vállalni és át tudja érezni az anyja, a testvére helyzetét is. Addig se volt rossz gyerek, csak hordozta magával, hogy neki mennyivel nehezebb és rosszabb, mint a többieknek. De aztán megtanulja azt, hogy abból hozza ki a legtöbbet, ami jutott neki. A kis gyerektársai között akad gazdagabb, állatbarát, titokban szerelmes – senkit nem ismerünk meg túlzottan, csak kapnak egy vonást, ami némileg egyedivé teszi őket. A legnehezebb dolga a fogyatékos lányt játszó kislánynak lehetett – nem mindig ugyanolyannak tűnt a fogyatéka, az elején sokkal ijesztőbb volt, mint a végére, de akkor is kemény lehet ezt megjeleníteni.

Annak ellenére, hogy a vége és a fantasztikus elem borzalmas, volt benne értékelhető is.