Mi a közös a színésznőkben?
Kis súgás: (a héten Harley Quinn-t néztem moziba és sorozatban is. Ezen felül Batman: Fehér Lovagot olvastam. Eléggé DC és Batman jár az agyamban.)
Megoldás: Tovább!
Mi a közös a színésznőkben?
Kis súgás: (a héten Harley Quinn-t néztem moziba és sorozatban is. Ezen felül Batman: Fehér Lovagot olvastam. Eléggé DC és Batman jár az agyamban.)
Megoldás: Tovább!
Politikai, fegyvercsempészes, menekülős.
Elena elkötelezett újságíró, aki Latin-Amerika viszonyait vizsgálja azon szemszögből, hogyan befolyásolja a térséget az Államok külpolitikája. Amikor kezd kényelmetlenné válni a személye, felülről állítják le a nyomozását. Nagyon tiltakozni sincs ideje – apja, aki nem volt éppen mintaszülő, visszatér az életébe. Súlyos beteg, de olyan üzletbe kezdett, mellyel nem lehet addig várni, amíg felépül. A lányára van szüksége, hogy átvegye a helyét az illegális üzletben. Elena rááll – majd döbbenten látja, hogy egy repülőnyi fegyvert szállít és kellene eladnia Dél-Amerikában. Amikor droggal akarnak fizetni neki, nemet mond, és a vezetőséggel akar beszélni. Erre már az újságíró énje felülkerekedik, dokumentálni kezdi a történteket, de menekülnie kell. Nem tud hazamenni, és az egyetlen reménye, hogy a térségben tartózkodó titkos ügynök, Treat Morrison hazajuttassa.
Miért kezd el érdekelni egy film? Be tud vonzani a hype. Amit sokan akarnak megnézni, jó a reklám, érdekelni fog. Tipikus példa volt az Öngyilkos osztag. A másik, ami nálam vonzóerő, a szereposztás. Olyan színésznek, akit bírok, a gyengébb filmjeit is szívesen megnézem, ha utána meg is állapítom, hogy van ennél sikerültebb filmje is.
Az utolsó akarat is azzal késztetett filmnézésre, milyen színészeket nyertek meg hozzá. A megtekintése után el tudom mondani, hogy egy jó történetre is nagy szükség lett volna.
Pontosabban, nem az alapanyaggal van a gond. Van ebben fordulat, titkos és háttérben zajló áskálódás, politikai üzenet és személyes dráma is. Csak éppen egy részét nem bírtam felfogni. Lehet – sőt, biztos, hogy az előismereteim is kevesek voltak. Nem sok fogalmam van arról, az Államok hogyan játszadozott a dél-amerikai térséggel a hetvenes-nyolcvanas években. Amit tudok, olyan sorozatokból szedtem fel, mint a Narcos.
Itt el is voltam veszve, hogy kinek és mi a célja. Ha már politikai játszmák vannak, kormánypuccsok, meg lázadások, legalább minimálisan vázolhatták volna, hogy mit és miért akar elérni az Államok. Így csak annyi jött le, hogy Treat a helyszínre megy, valamit ügyködik – de hogy mit és miért, arra nem kaptam válaszokat. Ez pedig így olyan volt, mintha a film egy jelentős része nem is lenne.
Amit értettem belőle, hogy Elena milyen belső válságon megy keresztül. Túl sok mindent áldozott fel a munkájáért, és most fogja fel, milyen árat kellett ezért fizetnie. A végére már komolyan bánja, hogy a lányát bentlakásos iskolába adta, hagyta, hogy ennyire eltávolodjon tőle. Tesz ugyan egy gesztust a lány felé, de arra az időre már olyan helyzetben, hogy ez nem lehet több gesztusnál.
Érteni lehetett azt is, mibe ugrik bele az apja helyett. Dick számára az egy nagyon egyszerű tranzakció lett volna: átadni a fegyvereket, elvenni a fizetséget, kiegyenlíteni az adósságait és dőzsölni a nem kevés bevétellel. Elena viszont a saját feje után kezd el menni, és már ott elveszítettem a fonalat, hogy mit akar elérni. Mert, hogy a pénz helyett a droggal nem boldog, érthető. De aztán mi lesz a célja? Mi után nyomoz?
Treat és Elena párosa is érthetetlen volt. Az egyik percben még szinte ellenségnek látszanak, akik egy koktél felett átharapják egymás torkát, utána meg már egy ágyban látjuk őket? Még csak azt sem tudtam eldönteni, a férfinak mennyi köze volt ahhoz, ami végül a nővel történt.
Nem egyszer elvesztettem a fonalat, és úgy érzem, a fél filmet nem értem.
Nem lett látványos film sem. Anne Hathaway, akinek a hátán kell vinnie a projektet, igyekszik is. Csak éppen itt nem a személyes dráma, ami előtérben van. A politika, amit nem értettem ki a filmből.
Nem kötött le, nem is értettem teljesen – ez nem az én filmem volt.
Az utolsó akarat - 5/2 jó színészek, de a történet nem tudott megfogni. Mire azt hittem, értem az irányt, vált.
Cím: Abruptio
Készítők: Nagy név igazából nincsen benne. Jordan Peele egy mellékszerepet játszik benne, talán most ő a legismertebb a szereplők közül. James Marsters a régi Buffy nézőknek lehet ismerős, de jócskán megöregedett a színész.
Műfaj: horror, thriller
Cselekmény: Les arra ébred, hogy valaki robbanószert ültetett a nyakába. Veszélyes feladatokat kell végrehajtania, hogy életben maradhasson. Közben próbál rájönni, ki mozgatja a szálakat és mit akar tőle igazán.
Várható megjelenés: elvileg még idén.
Miért várós?
Rendőri bevetéses, hajszás, korrupciós.
Andre Davis sorsa már kisgyermekként eldőlt. Az apja köztiszteletben álló rendőrtiszt volt, aki szolgálatteljesítés közben vesztette életét. Andre az ő pályáját folytatja, és válik már fiatalon hírhedtté arról, hogy nem fél a fegyverét sem használni. Ha kell, ő kilövi a bűnözőket. Ő kapja az esetet, amikor egy betörés mészárlásba torkollik. Két betörő némi drogot akart lenyúlni, a kiérkező nyolc rendőrt lemészárolták. Most mindenki arra számít, Andre most sem fél fegyvert használni. A menekülők Manhattanbe mennek, így Andre lezáratja a szigetet, a 21 híd zár alá kerül. A hajsza megindul, ám a nyomozó ráébred, hogy ez a történet többről szól, mint két egykori katonáról, akik pár kiló droggal menekülnek. A korrupció bugyrába sikerült belenyúlniuk, ezért akarják annyira levadásztatni őket Andréval.
Egyetlen éjszaka alatt játszódik a történet. Egyetlen hajsza az egész. Ennek megfelelően senkinek nem kell agyafúrt csavarokra számítani – itt nem az agyunkat akarják dolgoztatni. Egy tesztoszteronnal teli, gyors film, ami elsősorban férfi nézőkre van szabva.
Ez benne van a történetben is. Az érzelmek minimálisra vannak csökkentve, a legtöbb karakter olyan, mintha nem is érezne, csak robotként keringene a neki kijelölt pályán. Senki nem áll neki az érzelmeiről beszélni, még a haláluk és a komoly, jellemüket meghatározó traumák is szárazon elénk vannak borítva. Nem mintha annyira érzelmek kellenének ebbe a filmbe, de azért fura volt, hogy mindenki ugyanolyan faarccal vesz mindent, és ugyanúgy tudomásul veszik a haláluk, lebukásuk, stb. kiborulás nélkül.
A csavar azért már ennél egy fokkal bonyolultabb. Az hamar kiderül, hogy ez a történet nem csak a drog eltulajdonításáról szól. A rendőrség berkein belül sem stimmel valami. De nincs a korrupció után nyomozás, mondhatni, a nyomozó ölébe csöppen a megoldás mindenre. Azon sem lehet meglepődni, ki a korrupt rendőr benne. Mivel annyira kevés rendőr tűnik fel úgy a filmben, hogy a nevét és a beosztását is ismerjük, elég kevés lehetőség van. Maximum a félig bűnöző válásnak az indoka lehet a nem megszokott, de azt is hallottam már más filmben is, nem okozott semmilyen meglepődést. Inkább naivnak találtam, hogy így akarnak bérkiegészítést maguknak a kemény munkájukért. Mintha nem ütné egymást a kettő: azzal egészíti ki a becsületes, lelkiismeretes rendőri munka bérét, hogy azt csinálja, aminek a meggátolására felesküdött? Kb. mintha nagy állatvédő lennék, de mivel így keveset keresek, a szabadidőmben illegális kutyaviadalokat rendeznék.
Az azonban jól néz ki, ahogy a hidakat zárják és a film szavaival élve kékre festik Manhattant. Korrekten lövöldöznek, menekülnek benne, míg a rendőrök a nyomukban vannak. Akciós fogócska, ami működött is. Nem olyan látványorgia, mint egy blockbuster, de azért benne van, aminek egy akciófilmben ott a helye.
Még az is jó ebbe a zsánerbe, ahogy Andre Davis kiáll a becsület mellett. Fizikailag, jellemben is olyan tartása van, ami egy ilyen akciófilm főszerepéhez kell. Ugyan zavarhatna, hogy Boseman marad a kaptafánál, és ugyanazt a jellemet hozza, amit a Fekete Párduc bőrében is, de jelenleg az a védjegye, kétlem, hogy most kezdene el kísérletezni nagyon más figurákkal. Jól áll neki, hiteles benne, és ennyi most elég is volt.
Az már szomorúbb, hogy mellékszerepekben milyen színészek kényszerülnek tulajdonképpen csak végszavazásra. Van benne egy Oscar-díjas JK Simmons, mennyiért, két jelenetért? El se akartam hinni, hogy ennyi volt a jelenléte a filmben. (Igaz, Sienna Miller se járt jobban, de ő negyed akkora név sincsen.)
Ha éppen valami macsó, egyszerű filmre vágyik az ember, ami ráadásul többnek is néz ki, mint ami, ez ideális választás lehet. Zsánerében korrekt, csak nem okos.
21 Bridges - 5/4 akciófilmnek korrekt, az értelmi részeket nézve már kevésbé vagyok elragadtatva tőle.
Újabb hónap, újabb Into the Dark epizód és újabb dallamtapadás. Kim Petras dala indította a márciusi epizódot, még a szövege is nagyon ment a részhez. Most meg egy hónapig dúdorászhatom: There will be blood... run for the life!
Zsarolós, robbanást elkerülni akarós, családi vitás.
Karl Brendt sikeres ingatlanfejlesztő, aki a munkája miatt folyton úton van. A házassági évfordulójára hazarepül Berlinbe, és bár a felesége nem a várakozásainak megfelelően reagál, másnap ő viszi iskolába is két gyermeküket. Ám mielőtt kitenné őket az iskolánál, ismeretlen telefon csörren meg a kocsiban. Felveszi, és egy torzított hang közli vele, bomba van az autóban az ülések alatt. Ha valaki kiszáll, robban. Ha nem engedelmeskednek, ő robbantja fel távolról. Pénzt akar, amit Karlnak a telefon segítségével kell megszereznie és elutalnia a megadott számlaszámra. Karl hisz is neki, nem is. Amikor az üzlettársa ugyanígy jár, de az ő neje kiszáll a kocsiból, felrobbannak. Az egyik szilánk súlyosan megvágja Karl fiát, akinek a rendőrséggel a nyomában kell megszereznie a pénzt, mielőtt a fia elvérzik a hátsó ülésen.
Zárt hely – egy autóba zárva. Amivel ugyan lehet haladni, de a történet egy pontján a rendőrök körbezárják, és akkor már helyhez is lesz kötve. Egy telefon, az egyetlen kapocs a külvilág felé. Egy zsaroló, aki robbantással fenyegetőzik. Minden adottnak tűnik, hogy egy feszült thriller jöjjön össze.
A németek filmje nem félt meríteni az elődöktől. Ugyan eredeti sztorit raktak össze, de ismerősek lesznek elemek az olyan autóba zárt filmekből, mint a Féktelenül. (Ami különben hiába számít már réginek, simán jobb, mint ez a film.) A zárt hely, telefon a köldökzsinór helyzet miatt beugrott A bűnös is, az meg pláne jobb, mint ez a film lett.
A szituáció nem rossz, csak éppen nem nagyon tudtak vele mit kezdeni. Ahogy megy előre a cselekmény, mintha elfogytak volna az ötletek. A rendőrség okoskodása, Karl egyre jobban kiborul a fia miatt – ismétlődő elemek, amit sokadszor végignézni már unalmas. De mivel Marius egyre sápad, és egyre nagyobb veszélyben az élete, ez még elment valamennyire.
A zsaroló személye és indokai, amivel nagyon nem voltam kibékülve. Az ok, hogy Karl a kiszemelt áldozatok egyike, és az is, amit a pénzzel akar kezdeni. De azt már nem vette be a gyomrom, hogy a célja érdekében képes lenne hagyni, hogy elvérezzen a kisfiú a hátsó ülésen. Pont azért harcol, hogy az ártatlanokon ne tapossanak a pénzemberek keresztül – aminek személyes tragédia is van a hátterében. Mit ártott neki egy gyerek? A végére olyan húzásai is lesznek, melyekre a vakmerő nem elég kifejező.
Kicsit gondban voltam azzal is, kinek kell drukkolni a filmben. Nyilván, az ártatlan gyerekeknek nem kellene felrobbanni. A merénylőnek is megvan az oka, de túlzottnak érzem, amit művelt. Karl sem egy rossz ember, a cégvezető sokkal bűnösebb, nem is értem, miért nem őt ültette a bombára a bosszúszomjas bombagyáros. Valami kompromisszum feküdne, a kecske is jól lakjon, a káposzta is megmaradjon. Vaj volt ennek is, annak is a fején, tiszta happy endet senkinek nem kellene kapnia, de belepusztulnia sem kellene. Azt meg úgy is tudjuk, hogy a legnagyobb bűnösök mindent megúsznak – számomra Karl cégének tulajai voltak az igazi szemetek, de ők érinthetetlenek.
A rendőrségen belüli széthúzás nem szórakoztatott. Az már túlzás, ahogy pár rendőr mindenáron erőszakos megoldást akar véghezvinni. Még azt sem tudják, mi történik, de már mesterlövészeket telepítenek a tetőre és folyamatosan provokatívan viselkednek. Egy rendőrnő törekszik a megértésre és a megoldásra, jellemzően az ő munkáját igyekeznek ellehetetleníteni a saját kollégái. Itt is volt feszültség, csak éppen túlzás is. A jó rendőr nagyon jó, a többiek meg nagyon ostobák.
Ez tűnik igaznak a teljes filmre. Eltúlozták, amitől pont a jó részei, a feszültség ér kevesebbet.
Azt már csak mellékesen jegyzem meg, azért Wotan Wilke Möhring hitelesebb itt, mint Old Shatterhand pótlékként volt az új Winnetou filmen. Ez egyszer simán nézős.
Ne. Száll. Ki! - 5/3,5 bár némi butaság volt benne, és a bombás indítékai se tetszettek, egyszer elment.
(A bíró és Trevor elmerülnek egy beszélgetésben.)
Finch arra tanított, hogy a legváratlanabb helyeken is akad szépség. És hogy vannak ragyogó helyek a sötét időkben is. És ha egy sincs, lehetsz te magad a ragyogó hely, tele végtelen lehetőséggel. (All the bright places)
(A műsorvezetőnek a szerkesztő ad némi tippet a műsor átvariálása miatt is.)
Sok olyan ember van itt, aki az elképzelhető legrosszabb dolgokon ment keresztül. De harcoltak, küzdöttek, és keményen dolgoztak, hogy legyen egy esélyük mindent beleadni. Nem csak a sikerért vagy a győzelemért harcolsz. Hanem hogy megmutasd a világnak, hogy vagy valaki. Átélhetsz valamit az életben, átélhetsz erőszakot, átélhetsz bántalmazást, átmehetsz bármin, de fel tudsz állni, és meg tudod mutatni, hogy hiába kaptál ütéseket, tudsz járni. Lehet, hogy csak mászol, de akkor is megcsinálod. (Cheer)
(Kate nem túl boldog, hogy a bárból ismerős rámenős férfi lesz a kísérője.)
A világmegváltás, amint kiderült, igen kemény. Tudják, csomó túlóra, ócska bér és a világ talán nem is akarja, hogy megváltsák. Ott belül mindannyiunkban farkasfalkák és birkanyájak vándorolnak, méltányosak akarunk lenni, de mégis nyerni is akarunk. Igazságosak akarunk lenni, de előre is jutni. Ez a mi küzdelmünk. Ám eljön az a pont, amikor könnyebbnek tűnik csak magunkat megmenteni. (Pénzmosó)
Ha van istened, akkor nyilván démonod is van, és ha Isten alkotott mindent, akkor a poklot is ő hozta létre. (Castlevania)
(Laci újabb húzása újra csak balul sül el.)
(Még beszélgetnek, majd érkezik Károly is.)
Bűnözős, barátnős, alvilági üzelmes.
Harley Quinn és Joker végleg szakítottak. A nő gondban is van, hogy kitalálja, mivel foglalkozzon most, és hogyan juttassa Joker tudomására, hogy végleg végzett vele. Kissé részegen a gyár felrobbantását hajtja végre, ahol szerelmük kémiai fürdővel pecsételték. Ezzel azonban Gotham alvilágával is tudatja, hogy már nem védi meg a gyilkos bohóc. Mindenki, akit valaha felhúzott, most elszámolna vele. Köztük van Roman Sionis is, aki éppen Gotham legnagyobb alvilági főnökévé válna, de ehhez pénzmagra van szüksége. A lemészárolt Bertinelli család pénze a megoldás, a kódokat egy gyémántba rejtették el. Ám azt egy tolvajlány lenyúlta. Harley az életéért cserébe vállalja a gyerek felkutatását, miközben nyomában van egy elszánt rendőrnő és az utolsó Bertinelli is.
Lassan már ott tartok, hogy DC alkotásokból csak az animációk és a sorozatok fognak lázba hozni. Most itt a Harley Quinn mozi, és erőlködnöm kell, hogy valami jót találjak benne. Igaz, most nem volt akkora hype és én sem vártam úgy, mint annak idején az Öngyilkos osztagot, de így is elkeserítő, hogy csak ennyire futotta.
Kezdve azzal, hogy a története borzalmas. Mivel már több képregényt olvastam, tapasztalatból állíthatom, hogy ennél sokkal értelmesebb és jobb történeteket tudnak képregényben is elmesélni. A Ragadozó madarak egyszerűen gyerekes és buta cselekményt kapott. A konfliktus röhejes, a cselekmény tulajdonképpen alig valami. Nem is értem, miért lett ilyen hosszú a film, semmi értelme nem volt. A jelenetek nagyja önmagáért való. Az azért gáz, ha filmnézés közben vagy az órámat néztem, vagy azon filozofáltam, miért nem a Harley Quinn animációs sorozatot nézem e helyett, mert az sokkal jobb.
A karakterek egydimenziósak, és kivel is kellene szimpatizálnom? Nagyon hamar az agyamra ment mindenki. Harley elvileg egy okos nő, de itt csak a kattant felét láttuk. A tolvajlány idegesítő – erősen drukkoltam, hogy Roman belezze ki, bár sejtettem, hogy erre nem kerül sor. A Ragadozó madarak – Kanári, Vadásznő és Montoya – légből kapottak, és akinek nincs képregényes vagy egyéb előismerete, nem is fog tudni mit kezdeni velük. Honnan jöttek, miért ilyenek, vagy Dinah hangi adottságai. Egyszer csak sikít egyet, és ezzel meg is van magyarázva, hogy szuperereje van a hangjának?
Nem mintha Roman jobb lenne. Mégis, hogy jutott ő hatalomra? Zsenialitás, nulla. Gyerekes, hisztérikus, az egyetlen képessége, hogy örökölte a családi vagyont, és megfizeti az izomerőt. A Kick-Ass Chris D’Amicója jutott róla eszembe, aki egy bosszúálló és megkattant kamasz. Nem vagyok benne biztos, hogy Roman bármiben is felül tudna kerekedni rajta.
Ez egy akció komédia. Elvileg. Mert viccesnek sem találtam. Egy poén vagy jópofa beszólás sem volt benne, ami legalább mosolyt csalt volna az arcomra. Az, hogy Harley kattant – itt rossz értelemben – nekem nem mókás.
Akció van benne ugyan, de legtöbbször az is fárasztó volt. Dinah harci stílusát a rugdosással egyenesen borzalmasnak nevezném. A végén a nagy leszámolás ért valamit, meg amikor Harley megragadta a baseball ütőt és azzal esett neki Roman embereinek még korábban.
Azt már említettem, hogy mennyire borzalmas ruhák vannak a filmben? Korábban azért legalább stílusa volt a nőnek, ha ribancos is. Ez színes és agyament, röviden.
A zenék egy keveset dobtak a hangulaton, de az nem elég, hogy mentse a filmet.
Ahogy a színészek sem. Margot Robbie szeretheti ezt a karaktert, de kellene egy normális történet is, hogy mi is szerethessük. McGregor, Winstead, hiába – a szerepeik eleve fájtak.
A végére ott tartottam, hogy Bruce, a hiéna lett a kedvenc szereplőm és visszasírtam az Öngyilkos osztagot. Újabb DC mozis csalódás, már meg sem lepődöm.
Ragadozó madarak - 5/2 nem mindig jó, ha valaki egy karakter rabja. Buta történet, nem is vicces. Csalódás.
5: Az utolsó csavar – Gus élete a baseball. Az egyik legjobb játékosfigyelő a szakmában, de az idő ellen neki sincs gyógyszere. Öregszik, egyre nehezebb a munkája, és már a csapata is kezdi észrevenni, hogy valami baj van. A férfi egyetlen reménye a lánya, akivel rossz a kapcsolata. Egy közös játékos megfigyelő körút lehet a megoldás minden gondjukra.
4: Carter edző – a középiskolában van egy kimondatlan szabály. Amíg jól játszanak, elnézik nekik, hogy az iskolában gyengén teljesítenek. Az új edző, Carter azonban máshogy gondolja. Elvárja a játékosaitól a kulturált viselkedést, a jó tanulmányi eredményeket. Ha nem teljesítenek, játszani sem engedi őket.
3: A leggyorsabb indián – Burt szenvedélye a motoros sport. Idős korára megépíti saját indiánját, mellyel gyorsulási versenyen is indulni akar. Több akadályt kell ehhez legyőznie: a bírók nem bíznak sem benne, sem a járműben. Ám Burt megmutatja, hogy képes felülemelkedni a nehézségeken – öregember nem vénember.
2: Vasököl – Charlie egykor sikeres bokszoló volt, de a sport változása az ő bukásához vezetett. Már senki nem kíváncsi emberek küzdelmére, mindenki robotokat akar a ringben látni. Charlie is ebből próbál megélni, kevés sikerrel. Amikor alig látott fiára neki kell vigyáznia, a közös rajongás egyre közelebb hozza apát és fiát. Az együtt fejlesztett
robot pedig Hamupipőkeként tör előre a robotharcosok világában.
1: Minden héten háború – a Miami Sharks csillaga leáldozóban van. A csapat megszállott igazgatója hiába tesz meg mindent, a családját is elvesztette a munkamániája miatt, bukás követ vereséget. A csapat tulajdonosa, Christina egy új szakembert vesz fel, és a lesérült irányító helyére beálló újonc is beválik. A csapat újra nyerő szériába kerül, de a vezetőségnek el kell gondolkodnia, kinek van még itt a helye, és kinek kell távoznia a heti háborúból. Mert a sport változik, és nem mindenki akar vele együtt haladni.
Költözős, szerelmes, családos, befolyásolós.
A Ribeiro házaspár Portugáliából költözött Párizsba, miután a férfi bátyja a teljes örökségből kiforgatta az öccsét. Örök seb is maradt a lelkükön, hogy a családi birtok örökre elveszett számukra. Nincs is miért hazamenniük, nem látják őket szívesen. Mindkét gyermekük itt nőtt fel, már inkább tartják maguk franciának, mint portugálnak. Ám José bátyja örökös nélkül hal meg, és minden rájuk száll, ha hazaköltöznek érte. Egyik gyerek sem lelkes az ötlettől: Paula titkon az apja főnökének a fiával jár, egyre komolyabb a kapcsolatuk. Pedro is szereti az iskoláját, ahol van egy lány, aki tetszik neki. De mindenki más is maradásra bírná őket, amikor rájönnek, mi készül. Eddig mindig erre a két emberre támaszkodtak, akik önzetlenül segítettek mindenkin. Így most összefognak, kényeztetik őket, hogy inkább maradjanak és segítsenek tovább nekik. De ha ez egyszer kiderül…
A legszívhez szólóbb komédiák, amiket láttam, franciák voltak. Tudnak valami olyan pluszt beletenni a történetekbe, hogy egyszerre tudnék sírni és nevetni rajtuk, és évekkel később is emlegetem őket. A Kóristák nálam megunhatatlan, de Amelie, az Életrevalók is modern klasszikusok nálam. Ezért van az, hogy újabb és újabb esélyt adok a francia filmeknek, noha a népszerűségük miatt egyre több gagyi komédia is érkezik.
A Szerelem, örökség, portugál legjobb esetben is középszerű. Az a szív nincs benne, ami miatt annyira tudom szeretni a francia filmeket. Igaz, a humora sem pont olyan, ami nekem tetszene. Egyszer meg lehetett nézni, a végét leszámítva nem is fájt.
A történet egy jópofa fordulattal indul: a házaspár, akiknek azzal telt az élete, hogy mások életét megkönnyítették, megkapja a nagy lehetőséget. Egy örökséget, mely gazdaggá tenné őket és haza is mehetnének. Az már fájdalmas viszont, miért nem mesélik el senkinek ezt, és miért gyötrődnek elfogadni az örökséget. Mert attól tartanak, hogy önzőnek tartanák őket, és a többiek éreznék úgy, hogy cserben hagyják őket. Paula, a lányuk mondja ki, amit én is gondoltam: ők a környék bolondjai, hiszen mindenki rájuk támaszkodik és kihasználja őket, nekik ez meg fel sem tűnik. Boldogok tudnak lenni így is.
A film azzal válik komédiává, hogy a titok véletlenül kipattan, és mindenki megtudja, milyen lehetőséget kapott a házaspár. Persze, nem örülnek neki: mindenkit fájón érintene, ha elmennének és elvesztenék az ingyen munkájukat, az állandó segítséget. Így összekapják magukat, és mindenki trükközik, hogy maradásra késztesse őket. Megkapják a rég esedékes felújítást, kinevezést. Ez azonban még nem igazán vicces, annyira átlátszóan csinálnak mindent és nincs benne humor. Ám amikor a pár ráébred, hogy tudják, mit örököltek, és nem akarják a mosolygós rabszolgát elengedni, ők jól bemutatnak mindenkinek. Akkor jönnek rá, mennyire igaza volt a lányuknak. Ők azt hitték, majd velük örülnek a szerencséjüknek. Nem így lett, hát most ők kezdenek el mindenki más agyára menni. Itt már voltak vicces részek – kész, mi eszükbe nem jutott.
A gond az, ahogy mindezt lezárják. A lányuk szerelmi szála bután gabalyodik, és nem is értettem, miért úgy zárnak, ahogy. De minek is akarok logikát és értelmet találni ebben? Láthatóan az volt a lényeg, hogy a végén mindenki boldogan bulizzon. Az, hogy ez hogyan jön össze, mennyire a semmiből és értelem nélkül, csak engem zavar.
Küllemre is közepes komédia. Egy ismerős arc, kevés helyszín. Látványelem nincs, de komédiában nincs is szükség rá, pláne, ilyen családi témában. A humornak és a karaktereknek kellene eladnia, de az nem jön össze.
Nem rossz film ez, csak nem is jó. A nagy átlag, amit megnéz az ember, aztán gyorsan el is felejti. Háttérfilmnek való csak.
Szerelem, örökség, portugál - 5/3 kellemes, de nem igazán vicces. A vége kurta és furcsa. Az egyszer nézhető kategória.