- Apró mesék

Judit és Balázs szeretők lesznek, a férfi a kis családdal marad az erdőben. Ám egyik nap Virgil, a nő fia nincs sehol. Mindenhol keresik, végül a család házában találnak rá. Az apja van vele, aki hazatért a háborúból. Megerősíti Balázs meséit, mintha valóban vele együtt szolgált volna és Balázs nem hazudozott volna nekik.

Amikor Balázs maguk között számonkéri, azt mondja, odakint belátta, hogy milyen rosszul bánt korábban a családjával. Meg akar változni, jobb ember lenne. Így amikor Judit arra kéri a férfit, menjen el a férfival vadászni és végezzen vele, képtelen megtenni.

A város vezetősége és a szovjet tisztek behívják őket. Egy idős férfi háborús bűnökkel vádolja a férfit: fogolytáborban volt az egyik legkegyetlenebb őr. Ő végzett a férfi fiával is. Balázs az ellentanú, akinek meg kell erősítenie az eddig mondott meséket, melyekkel alibit ad a férfinak. Balázs megteszi - de utána, maguk közt a férfi közli vele, lehet takarodni. Ha még egyszer a családja közelébe megy, megöli.

Otthon már kimutatja a foga fehérét. A feleségére támad, és a fiát sem kíméli, amikor az védené az anyját. Judit és Virgil nagy nehezen az erdőbe menekülnek. A visszatérő Balázs segít nekik, végül Judit férje végzi be. Balázs szalad a haldokló Virgillel a karján segítségért - az eddig mesélt hamis meséről kiderül, ő próbálta a kislányt megmenteni. Megint az a helyzet, siet a beteg gyerekkel.

Valamivel később: Judit vallomást tesz. Megerősíti, az eset óta Balázst nem látta. Odakint már várja Virgil, valamivel távolabb pedig Balázs is csatlakozik hozzájuk. Indulnak haza.

- Kísértetek

Kiderül, egykor ez Florence családjának kúriája volt. A kislány végignézte, ahogy az apja megölte az anyját, akinek elege lett abból, hogy a férfi semmibe nézi a közös lányuk, és maguk között neveli a fattyát. Florence elbújt, a féltestvére mellett az egyik fali beugróban. A férfi ismerte a rejtekhelyet, belőtt, de a szeretett fiát sikerült megölnie. A szobájába ment, ahova a rejtekből Florence belátott. Az apja öngyilkos lett. A kislány nevelőszülőkhöz került, a házból fiúiskola lett. Most minden beugrik.

Tom nem az iskola diákja, az öccse szelleme, akinek a nevelőnő az anyja. Aki mérget tesz a saját és Florence italába is, hogy a fiú ne legyen egyedül soha többé. Robert rohan az ellenszerért, de Tom az, aki idehozza és segít meginnia a hánytatót a nőnek. Nem derül ki, időben voltak-e.

Robert és Florence együtt mennek el innen. De nem derül ki, Florence élő vagy szellem. Egy gyerektől köszön el, aki Tom szellemét is látta. Mások keresztülnéznek a nőn, csak Robert beszél vele és beszélik meg, hol várja őket a taxi.

Testvéres, rejtélyt kinyomozó, rendet visszaállító, varázslatos.

A királyság dolgai rendben mennek, mindenki boldog. Kristoff eljegyzésre készül, Anna végre nem magányos, Elza a népének szenteli magát. Ám a királynő egy különös, hívogató hangot hall, amely északra csábítaná. Senkinek nem beszél róla, míg az elvarázsolt erdő szellemei el nem űzik a városból az embereket. A trollok is megerősítik: amíg nem mennek északra, nem derítik ki, mi romlott el a múltban, a birodalmuknak nincs jövője. A kis csapat útra kel, és szinte szó szerint belesétálnak a múltba. Ahol súlyos árulás történt, amit nekik kell jóvá tenni. Közben a szüleik múltját is megismerik a lányok: hogyan találkoztak, miért indultak 6 éve útnak és hogyan végezték be. A múlt emlékei, a jövő védelme közben magukkal is szembe kell nézniük: kik ők, és mire rendeltettek.

Próbálok nem spoiler vonalon haladni, bár nehezemre esik. Pont azon lenne kedvem merengeni, ami a mesében drámai tetőponton van, és kicsit átértékeli a korábban történteket. De ez jó jel – megmozgatott annyira a mese, hogy a tragédiái megsebeztek.

Nem tudom, ez mennyire általános nézői vélemény a Jégvarázs 2. kapcsán. De a múltbeli tragédiák jobban izgatták az agyam, és jobban átérzem őket, mint a nővérek jelen kalandjait. Ahogy a két nép között kirobbant a viszály, de főleg Elza és Anna szüleinek a története. Nem néztem meg melyik volt előbb, de nagyon hasonlít arra, ami a Vajákban Ciri szüleivel történik. Ott is sajnáltam az értelmetlen tragédiát, itt is. Most talán még jobban is, mert most energiát fektettek abba, hogy többet lássuk őket és szimpatikusak legyenek. Kiskamasznak is cukik voltak, jó szülők és uralkodói pár lett belőlük. Az pedig, hogy milyen fiatalon és hogyan haltak meg… Hát igen, erre voltam fogékony ebből a részből.

Pedig nem rossz a lányok története sem. Felfedeznek egy új vidéket, megtörnek egy átkot és békét hoznak. Közben óriásokkal viaskodnak, megszelídítik a természet erőit, és még Kristoff is igyekszik egy lánykérést összehozni. Kalandos, sok mindent csinálnak, és még humor is van benne. Abszolút nézhető és szerethető, sokkal jobb, mint amit előzetesen vártam tőle. Nem hittem volna, hogy így lesz, de jó folytatást sikerült írni az első résznek. Tartalmas, szórakoztató, és pont olyan mértékben van benne tragédia, hogy a lányok jelen boldogsága még hangsúlyosabb legyen. (Bár a hóembert most is utáltam.)

Igaz, logikailag még van, ami böki a csőröm. Túlzásnak érzem, hogy ők királyi család. Mégis, mi felett uralkodnak? Egyetlen városuk van. Nem olyan városállam, mint Firenze volt a reneszánsz idején, szimplán egy város. A hercegi cím még oké, de királyi család? Ahhoz nem kellene egy ország is? Az is durva, hogy a királyi testvérpár elmegy kalandozni, a népük meg otthagyják a trollokkal. Mégis, hol laknak és mit esznek? Sátoroznak a mezőn? De oké, mese.

A karakterek ugyanolyan szimpatikusak és jellemek, mint korábban. Senki nem változott, csak most Elza is a sorsára akad. A hagyományt folytatva az nem a szerelem lesz – mert a modern Disney hősök már nem attól boldogok, hogy kimondják a boldogító igent.

A grafika gyönyörű. Az emberi alakok is szépek, de amit a hátterekkel és a mozgással csináltak, az egészen elképesztő. A tenger, az égbolt, Elza varázslatai a jéggel és a vízzel. Gyakran csak ültem és néztem a karakterek mögött a tájakat, a részleteket, látványos és szép. Jellemző, hogy Elza megint messze jobb ruhákat kapott, mint a húga…

De az külön téma lehetne, hogy Anna a példamutató hősnő, akit szerethetnénk, mégis Elza a mindenki kedvence. Nekem is. Anna túl harsány az ízlésemhez. Elza meg varázsol…

Nem fogom kihagyni: zene. Angolul hallgattam és végre Groff is normális dalokat kapott! Magyarul is teljesen vállalható, azért meghallgattam úgy is, de Groff most nyert nálam.

Kellemes meglepetés volt. Még tetszett is, pedig ezt előzetesen nem hittem volna.

Jégvarázs 2. - 5/4,5 nagyon előítéletesen álltam neki, de szerettem. Szép a grafika, a zene és a történet is ok.

https://www.youtube.com/watch?v=2mrzGnBPgns

Sportos, szabályokat változtató, kosztümös.

A foci egyre népszerűbb sport. Az egyetemi klubok között zajlott eredetileg, majd úriemberek vasárnapi szórakozása lett. A közemberek is szeretnének csatlakozni, és felvenni a versenyt a legjobb csapatokkal. Egy malom gazdája is a sport szerelmese, és áldoz arra, hogy a jó játékosokat szerezzen. Skóciából Fergus Suter érkezik, aki új játékmodort tanít a csapatnak, és maga is kiváló játékos. A csapat egyre sikeresebb, ami bökni kezdi a nemes származású játékosok szemét is. Féltik a sportot az alsóbb körökből származó játékosoktól. Arthur Kinnaird csapata évek óta hazavitte a bajnoki címet, és ezen most sem akarnak változtatni. Egy családi tragédia azonban rádöbbenti a fiatal nemest, hogy talán rossz úton jártak eddig. Ahogy az életén változtat, a sporthoz való hozzáállásában is változás történik – ami nyit egy új utat a football számára.

A Netflix újabb sorozatot hozott össze, amit érdemes megnézni. Ez már olyan szint, hogy BBC sorozatnak is elmenne. Igényes, érdekes és szórakoztató. A football messze nem a kedvenc sportom, de itt még az is tudott szórakoztatni.

A sorozat nem csak sport, talán azért is tetszett annyira. De azt a legkönnyebb megfogni. Elsőre ugyan nevetségesnek találtam, hogy milyen mezeik vannak és a játék is nagyon más itt, mint amit napjainkban megszokhattunk. De a versenyek attól még izgalmasak, még akkor is, ha a sorozatok általános szabályait ismerve lehet sejteni, hogy a végkifejlett végül mi lesz. Van edzés, vannak meccsek és vannak játszmák, hogy a csapatok egymást akadályozzák vagy éppen az összefogásban találnak megoldást.

A játékkal együtt ábrázolják azt is, a társadalom és a gazdaság milyen irányba fejlődik. Még a vezető rétegeké a hatalom, kevés eszköze van a munkásoknak, hogy a saját érdekeiket képviseljék. A hatalom, a pénz a kevés vezető kezében van. De már van kezdeményezés a változásra. A sztrájk, pártfogók megtalálása és az összefogás. A sport is egyfajta jelképe lesz annak, hogy talán mások a lehetőségeik, de ők is ugyanolyan értékes emberek, és még akár felül is kerekedhetnek azokon, akik ezüstkanállal a szájukban születtek.

Ami azonban leginkább tetszett, a két kiemelt szereplő épített személyes történetek, fejlődési ív. Suter vágya, hogy a húgain és az anyján tudjon segíteni. Ezért tesz mindent. A tehetsége egy eszköz, miközben szereti is a focit. Szerelmes lesz, és egyszer magával is meghasonlik. A pénz, amivel megmentheti a családját egyben árulás a csapata ellen. Mit tegyen? A döntése végül a sport szempontjából lesz fontos. Itt még a játékosok nem kaphatnak fizetést, de velük elkezdődik a profi football korszaka.

Arthur Kinnaird szerelemből nősült, az apja után vár rá egy komoly és sok pénzt hozó bank, nemesi címet és birtokokat örököl. Azonban emberként elveszett, a foci a menekülési útja. A film megmutatja, hogyan döbben rá arra, hogy magának is tennie kell a boldogságáért. Elkezdi kimutatni az érzelmeit, amivel a házasságát rendbe teszi. Az apjának is megtanul nemet mondani, el is éri, hogy végre annak lássa a férfi, ami lett belőle. Az ő története érdekelt jobban, talán mert ő volt az, aki a változás kulcsát forgathatta. Suter a származása miatt nem tudott változást hozni, őt önmagában a szövetség el tudta volna tiporni. Azzal, hogy Kinnaird szeme rányílt arra, hogy a szegényeket nem kell kizárni, lehetőséget kell adni nekik, ő tenni tudott az ügyért, miközben emberként is sokat fejlődött.

Mellékszerepekből több színész is ismerős lehet. Kinnaird alakítója, Edward Holcroft talán a legismertebb, de ezt az is mondathatja velem, hogy a Kingsman filmeket nagyon bírom, és Eggsy egyik riválisa az a srác volt, akit Holcroft játszott. De ez a szakáll…

6 rész, gyorsan végig lehet nézni és tartalmas is. Ok a kinézete, sztorija, színészei is. Bírtam.

The English Game - 5/4,5 sporttörténet és karakterfejlődés, verseny és társadalmi problémák. Korrekt szereplők.

https://www.youtube.com/watch?v=hBOlhdSYhv8

Egy-egy karakter két színész. Hiszen készült új változat... De mi a film?

Alan Rickman - Ben Mendelsohn

Kevin Costner - Taron Egerton

Mary Elizabeth Mastrantonio - Eve Hewson

Morgan Freeman - Jamie Foxx (nem pont ugyanaz a karakter, de nagyjából ugyanazt csinálják. A hős segítői.)

Christian Slater - Jamie Dornan

Megoldás: Tovább!

Kamaszos, középiskolás, álcás, szerelmes.

Chris mindene a zene. Még iskolát is vált, hogy jobb képzést kaphasson, noha az apja azt szeretné, ha inkább a matematika szakköre koncentrálna. A fiúnak különben sem egyszerű a beilleszkedés. Egy fiúbandával sikerül összevesznie, akik vadásznak rá. Hogy valahogy bejusson az iskolába, azt találja ki, hogy lánynak álcázza magát. Az épületbe be is jut, ám balszerencséjére előbb órára kell mennie, mint ahogy visszaöltözhetne a saját ruháiba. Álmai lánya így barátkozik vele. Így ismerik meg a zenei szakkörön. Kénytelen továbbra is lányt játszani – ráadásul a fejére pályázó Kurt belehabarodik az új lányba, és Chris megragadja az alkalmat, hogy kicsit megleckéztesse a fiút. De egy ilyen titok nem maradhat örökké titok, főleg, hogy Chris egyre szerelmesebb Marybe…

Nem egy mai film, de annyira kamaszos és örök a téma, hogy ez nem zavart különösebben. Mondhatna, van, ami sosem változik.

Mint a szerelem és annak a nehézsége, hogy önmagunkat adjuk. A film alapvetően erre a két konfliktushelyzetre épül: Chris tehetséges zenész (azért zárójelben hozzáteszem, hogy a film zenei világát nagyon meghaladta a kor, nekem egy-egy zenei betét szabályosan fájdította a fülem. Ez a stílus soha nem tetszett, és szerintem nem is fog. Szintetizátoros műzene.) Ám ekkor azok a fiúk menők, akik sportolnak. Lányosnak azért őt sem mondanám, de kívülálló. Az apja is másnak szeretné, és a suli nehézfiúi is kinézik maguknak áldozatnak. Könnyű azonosulni ezzel, máig vannak olyanok, akik ilyen-olyan okból különcök.

Az is változatlan, hogy a menő lánnyal észrevetetni magát egy különcnek nem egyszerű feladat. A lúzer és a menő reménytelennek szűnő szerelme meg máig ismerős filmes alaphelyzet, itt is ugyanolyan, mint a mai filmekben. (Talán a vége nem annyira egyértelmű, ami kissé meg is lepett.)

Ilyen szempontból teljesen mindegy, hogy a zenét meghajtóra másolja Chris, vagy itt kazettákra. A helyzet alapvetően ugyanolyan. Ami talán ma nehezebben menne, a neme elrejtése. A mai technika mellett sokkal könnyebben utána nézne Chris múltjának mindenki, és komolyabb munka lenne neki lányos netes jelenlétet/profilokat produkálni.

Romantikus és komédia jeleneteket váltogat a film. Mary kapcsán vannak az érzelmesebb részek, miközben visszatérő téma a szex. Ilyen téren meg is lepett a film. Meglepően nyíltan nyúlnak a témához. Az anya simán egy tucat óvszert nyom a 16 éves fia kezébe, hogy jól szórakozzon. Amikor a testnevelésből felmentett Chris torna helyett a fürdőt takarítja, a lányok lazán dobják le a ruháik és állnak zuhany alá, miközben a kamera totálban mutatja a testeket. Ma is simán lenne rajta 16-os karika.

A komikus elemek elsősorban abból adódnak, hogy Kurt, aki Chris legnagyobb ellenfele, beleesik a magát lánynak kiadó fiúba. Plusz, Kurt annak a Marynak a bátyja, akibe meg Chris lesz szerelmes. Jön így össze pár kínos és mókás jelenet…

Próbáltak nevelő üzeneteket is belelopni a történetbe. Kurt megváltozik a film végére, és Chris hatására belátja, hogy miért volt a viselkedése problémás. Mary előző barátja révén többször elismételt tételmondat, hogy csak azért nem kell ágyba ugrani, mert a barátja már akarja. Ha még nem áll készen, inkább mondjon nemet. Chris abból kap leckét, hogy őszinteség nélkül szétesnek a kapcsolatok.

Azon még töröm a fejem, az itt nagyon fiatal színészek honnan ismerősek. Nicole Eggert beugrott – Baywatch lány volt. Corey Haim és Cameron Bancroft is nagyon ismerősek, de még gondolkodom, honnan. (Még nem akarok Google segítséget…)

Micsoda srác ez a lány jobban tetszik hasonló témában, de igaz, az Shakespeare alapú �

Csaj a csajok közt - 5/3,5 hol aranyos, hol tipikus. Kicsit gagyi, de szórakoztató. Most ment a hangulatomhoz.

https://www.youtube.com/watch?v=QrsbuRPZwps

Cím: Dzsungeltúra

Készítők: Collet-Serra rendezés. Komolyabb filmjei között volt, amit szerettem. Nem bánnám, ha a horror és thriller múlt előrevetítené, hogy e filmben is lesznek ijesztőbb elemek. Blunt és Johnson neve önmagában el tudja adni főszereplőként.

Műfaj: családi, kaland, komédia

Cselekmény: az Élet fáját kereső tudós a fivérével felbérel egy hajóskapitányt, és belevágnak a kalandba.

Várható megjelenés: eredetileg nyárra volt tervben.

Miért várós?

• Ugyanígy DisneyWorld játék ihlette film volt a Karib-tenger kalózai emlékeim szerint. Ott bejött, talán most is.
• A két főszereplőt bírom külön-külön, most megnézzük, milyen a kémia közöttük.
• Vicces és kalandos - legyen ilyen!
• Látvány biztos lesz.

Nyomozós, családi titkot felfedő, iskolás, szellemes.

Florence Cathcart hírhedt nő a II. VH-t követő időszakban. Nem elég, hogy egyetemre járt, sikeres könyvet írt, egy olyan témában mélyedt el, ami sokakat felkavar. Florence azokat a csalókat leplezi le, akik azt állítják, a túlvilággal lépnek kapcsolatba. Egy jó nevű bentlakásos fiúiskola megnyerő történelem tanára is a segítségét kéri: az iskolában a fiúk egy szellemet vélnek látni az épületben, és rettegnek. A mendemondák szerint a korábban egy nemesi család által lakott kúriában megöltek egy fiút, aki még az épület falai között van. Már van is egy halott fiú, és a többiek azt gondolják, a szellem végzett vele. Florence a helyszínre utazik, és igyekszik leleplezni a csínytevő gyerekeket. Miközben nem egy titoknak a nyomára jut, lassan a saját életének elnyomott emlékei is felszínre törnek és rá kell jönnie, sok minden, amit igaznak hitt, mese. Ez a kúria az ő múltjának is része, és még az is lehet, hogy most először valódi szellemekre bukkan.

Még gondolkodom rajta, melyik filmre emlékeztet a Kísértetek. Mintha már láttam volna majdnem ugyanezt… de az is lehet, hogy egy bizonyos szellemes zsánernek már annyira bevettek az elemei és fordulatai, hogy azért érzem ennyire ismerősnek a történetet.

Ami három ágat kever, de nem egyforma arányban. Benne van a szellemek leleplezése, egy olyan nyomozás, amely arra kellene, hogy kilyukadjon, hogy ügyes megtévesztés ez az egész, nincsenek igazi kísértetek. Florence eszközei tudományosak hozzá, ha kicsit bután is néz ki, ahogy a kor eszközeivel igyekszik dokumentálni a történteket. A mai szellemre vadászós filmekben is hasonlókat csinálnak, de mennyivel hitelesebb egy mai kamerával felvenni a dolgokat, mint egy ilyen régi masinát beállítani, aminek még az exponáláshoz is idő kell. Mondjuk, a hőmérséklet mérő nagyobb fájdalmat okozott. Majdnem nevető görcsöt kaptam attól, ahogy elképzeltem egy korban játszódó Odaát epizódot, amiben a Winchester testvérek ilyen drabális eszközökkel keresik a szellemeket…

Mellette szellemes horror is, mert mondanom se kell, ez a történet pont egy olyan esetet mutat, amikor a hősnő valóban belefut a természetfelettibe. Ugyan kicsit játszanak azzal, hogy mit csinálnak a gyerekek csínyből, mi az, ami valóban paranormális. De nem sikerült még a film első felében sem kételyt ébreszteni, hogy van-e szellem vagy nincs. Amikor Florence éjszaka üldözi a gyereket/szellemet, vagy amikor már felmerül benne, hogy valóban természetfeletti esettel van dolga és kezd mindentől pánikba esni, ott érezni, hogy félelmetes légkört igyekeztek teremteni. Nem jött össze. Pont ezek a részek tűntek az unalmasabbaknak.

Harmadrészt, ez a múlttal és a fájdalmakkal szembenézés drámája is. Minden szereplőnek megvan a maga története, a maga fájdalma, amivel eltérő módokon próbálnak megbirkózni. Van, aki magát kínozza. Van, aki mások életét keseríti meg. Akad olyan, feledésbe merült. A végére azonban mindenki szembenéz a maga rémével. Mivel a VH után vagyunk, többeknek a háború a traumája. Vetnek fel kérdéseket hősiességről és kötelességről, de nem mozdulnak ki jelentősen ebbe az irányba.

Egy-egy része jól sikerült, csavargatták az eseményeket és voltak meglepő fordulatok. Azért, attól nem voltam boldog, hogy mennyire hirtelen vált Florence számára ez a történet személyessé. Korábban nem volt jele annak, hogy mi vár rá. Az is olyan tipikus, hogy a tanárral romantikus szálak kezdenek szövődni…

A végét viszont rühelltem. Annyira kétértelmű! Néha tudom az ilyesmiben díjazni az ötletet és jópofának tartom, hogy meghagyják a nézőnek a döntést, hogy tetszik neki jobban a vége. De itt szimplán zavarónak találtam, hogy nincs döntés – élet vagy halál – szellem vagy élő.

Rebecca Hall, a helyenként sejtelmes hangulata eladta, de van jobb szellemes film is ennél.

Kísértetek - 5/3,5 egy-egy része tetszett, de a vége és középtájon az olcsó ijesztgetés rontotta az összképet.

https://www.youtube.com/watch?v=3yneMKpmA8w

Törvényt elfogadtató, örökséget átvevő, politikai játszmás.

Lyndon B. Johnson régi álma volt, hogy elnök legyen belőle. A végre megfelelő évben azonban halogatja az indulást: állandóan attól tart, hogy az emberek nem fogják majd szeretni. Különben sem hisz abban, hogy a kampányolás nyeri meg a szavazókat. Így mire ringbe száll, JFK már annyival vezet, hogy esélye sincs. A katolikus Kennedy lesz a párt elnökjelöltje – mindenki meglepetésére ő pedig Johnsont kéri fel alelnöknek. A férfi némi töprengés után elvállalja, segít nyerni Texasban, megnyerik a választást. Majd fel kell dolgoznia, hogy az elnök öccse, Bobby nem kedveli. Gáncsolni próbálja és olyan feladatokkal bízza meg, melyeknek látszólag nincs sok jelentősége. Ám minden megváltozik, amikor két lövés véget az álmoknak és az egyenjogúsági programnak. Még a párt is bizonytalanul szemléli, Johnson hogyan lép Kennedy helyére. Ő pedig elhatározza, hogy befejezi, amit elkezdtek. Kennedy álmokat és reményt adott, ő eredményeket fog.

XX. századi tragédiák. Újra és újra feldolgozzák őket, a lehető legtöbb nézőpontból. John F. Kennedy az egyik legnépszerűbb elnök, aki mesteri szinten kezelte a PR-t az egész családjával együtt. Ikonikus karakter máig. A haláláról jó pár film készült már, és még fog is. Láttuk már a merénylő, láttuk már időutazó, láttuk már alternatív valóságban más végkimenetellel, láttuk a felesége szemszögéből. Most pedig itt van az LBJ, ami az alelnök szemszögéből mutatja be a történetet.

A film koncepciója csalóka. Elsőre olyan, mintha azt akarná bemutatni, hogy Johnson hogyan vette át az elnöki széket. De a film nem annak van szentelve, hogy a hatalmi átmenetet láttassa. Szinte azonnal ugrunk vissza a múltba, amikor még csak a jelölésért küzdenek a politikusok. Majd látjuk, ahogy a programjuk igyekeznek végigvinni. Többet jár a film a múltban, mint a jelenben.

Egy ponton már úgy is véltem, nem is az elnökökről szól ez a film igazán. Hanem az egyenjogúsági programról, mellyel a rasszok közti ellentéteket és a rasszizmust akarták erőteljesen visszaszorítani. Ez az, amiben az alelnök ténykedett, noha eleinte más oldalon állt, mint amit az elnök várt tőle. Eleinte nem is a célért küzd, hanem taktikázik, hogy csavarja a tárgyalásokat, hogy az ő karrierje jöjjön ki belőle a lehető legjobban. De aztán az ügy harcosa lesz, és ez már nem csak üres időtöltés. Elnökként komolyan dolgozik érte, látjuk mennyit és milyen eszközökkel. Vagyis, végig látjuk a folyamatot, ahogy a javaslat egyre komolyabb lesz, és törvénnyé tudják emelni.

Van egy jelenet a filmben, ami jól mutatja, hogy mennyire a politikai játszmák alakítják a karakterek tetteit a filmen. Amikor Johnson rákérdez a fiatalabb Kennedytől, hogy mi a baja vele. Bármit tesz, Bobby ellenséges vele. Ahogy levezeti, hogy mi van a viselkedése mögött – hogy itt már azt tervezheti, hogy 2 ciklussal később hogyan fognak alakulni az esélyek a választásokon. Hogy a Kennedy klán mennyire politikai családdá vált.

LBJ szimpatikus karakter ebben a filmben, aki tudta változtatni a nézeteit és nagy harcos volt. Ha nem is a teljes pályáját látjuk, nem azt mutatják többet, milyen utód lett az elnöki székben, az átjön, hogy megtette, amit megtehetett és Kennedy örökségét tovább tudta vinni. Harrelson sokat is tesz bele a játékába, láthatóan komolyan veszi a karaktert és dolgozott rajta. Más karaktereit talán jobban szeretem, de ezt is korrekten eljátszotta.

A Kennedy férfiak voltak furák nekem – Jeffrey Donovan annyira más karakter, mint JFK volt. Ezen annyira fenn tudtam akadni, hogy nem is nagyon érdekelt, hogy játssza. Kicsit mintha idealizálták is volna. Az öccse érdekesebbre sikerült.

Egyszer nagyon érdekes volt, a végére kifejezetten lekötött, de időt kellett hagyni neki.

Az elnök - 5/3,5 koncepciót szerettem, ha a szereposztás nem feltétlen tetszett. Érdekes, de lassabb film.

https://www.youtube.com/watch?v=xrnEp8WLH0g