Játékvilágot megmentős, igaz értékekre ráébredés, testvéres.

A világuk szép volt és boldog. Amíg új lények nem érkeztek. Látszólag cukik, lányosak, nagyon rózsaszínek. De igazi gyilkosok, akik eltűntetik a világ lakóit. Már a világ is megváltozik, apokaliptikussá válik, ahol csak Emmet őrzi az egykori szeretetet és reményt. Most minden eddiginél nagyobb csapást mérnek rájuk, és sokakat el is ragadnak az idegenek. Miközben Lucy agyát ki akarják mosni, Batman pedig vőlegény szerepkörre kényszerül, Emmet a többiek megmentésén dolgozik. Váratlan segítséget kap a menő Rex személyében. Ám végül szembe kell néznie azzal, hogy az igazi ellenség talán nem is az, akit eddig annak hittek és milyen erősség lehet Emmet szerető szíve.

Emlékszem, mennyire nem vártam a mese első részét. Mekkora meglepetés volt, hogy milyen ötletes és kreatívan legós lett. A mellékszereplők köré épített egyéb történetek, új Lego világok már nem sikerültek annyira. Szomorú, de tény, hogy az alapmese folytatása sem volt képes megismételni az eredetit.

A történet több vonalon is gyengébb. Egyrészt, már semmi meglepetés nincs abban, ahogy a figurák és a valóság világa között megvan az átjátszás. Már eleve le van leplezve a nézőnek, hogy a gondok abból adódnak, hogy a húg is bebocsátást nyer a pincébe és a játékokhoz. Így, ami Emmet és Lucy számára nagy rejtély, a nézőnek eleve megadott ismeret. Így abban sincs semmi meglepő, hogy odakint melyik gyerek mit és miért tesz.

Nincs meg az építés azon humora és nagyszerűsége, ami az egynek a szívét adta. Itt is készül ez meg az, de már nem éreztem azt, hogy mennyire nagyszerű játék a legó. A testvéres szál, az együtt-játék öröme meg nem tudta kipótolni ezt az űrt.

Nekem az sem tetszett, ahogy a világ felhígult ezekkel a lányos, nagyon gyerekes darabokkal. Ettől a sok rózsaszíntől káprázni kezdett a szemem, majdnem, mint az első Barbie mese esetén, amit balszerencsémre láttam. Az elvileg poén lenne, hogy ezek a cukinak tűnő, nagyon kislányos holmik vérszomjasak és robbannak, de nem találták el a humorom.

A poénokat is gyengébbnek találtam. Lényegesen kevesebb volt az utalás nagy sikerekre, ha azért pár akadt is. A Mátrixot és a Vissza a jövőbe filmek idézését, meg Bruce Willist tudtam értékelni, de hiányzott nekem az a színes kavalkád, amit korábban kaptunk. Batman figuráján is éreztem, hogy erőlködnek azzal, hogy megint cinikusan humoros legyen. Csak éppen az erőlködés túlzottan feltűnő.

A látványvilágban nem tűnt fel, hogy a CGI bármit is fejlődött volna az előző filmekhez képest. Ok, a Mad Max világát megidéző világ tetszett, de nagyon hamar magunk mögött hagytuk, mielőtt kiélvezhettem volna.

A dalok… újabban ez fájó pontom mindenben. Az Aladdin, Az oroszlánkirály, most ez a mese is feliratkozik a listámra. Minek kellett? A minden szipi szuper több verzióban is felcsendül, és dallamtapadás helyett komoly fejfájás elindítója lett a fejemben. Nem mintha a többi nóta jobb lenne. Sokat énekelnek ebben a mesében, túl sokat…

Az biztos, hogy ennél lényegesen többet vártam. Történetben, szívben, mondanivalóban és humorban. Egyszer nézhető, de ez már nem lesz klasszikus.

A Lego – kaland 2. - 5/3 korrekt, de az első rész szíve nincs benne. Se nem olyan vicces, kreatív vagy megható.

https://www.youtube.com/watch?v=GURZKeeUQgo

Tudósnak lenni annyi, mint naivnak lenni. Annyira az igazság keresésére koncentrálunk, hogy elfelejtjük felmérni, mennyire kevesen szeretnék, hogy rátaláljunk, de attól az igazság még ott van, akár látjuk, akár nem, akár akarjuk látni, akár nem. Az igazságot nem érdekli, mire van szükségünk, vagy mit akarunk. Nem érdekli sem a kormányunk, sem az ideológiánk, sem a vallásunk. Ott várakozik örök időkön át. Végeredményben ez Csernobil ajándéka. Ahol valaha féltem az igazság árától, most csak azt kérdezem: Mi az ára a hazugságoknak? (Chernobyl)

(A barátnő hiába vár megnyugtató szavakat, a barátjának csak rémképei vannak. Látni kellene a taxis arcát is, aki ezt végighallgatja.)

• Kérlek, Antoine, mondj valami megnyugtatót!
• Minden éjjel arról álmodom, hogy tényleg kirabolom azt a boltot. Bemegyek, mindenkit elintézek. Géppuskával baltával, lángszóróval.
• Amit mondasz, az nem túl megnyugtató. (Csak a baj van veled)

A kemény munka úgy éri meg, ha másokat is boldoggá tesz. (Bor, örökség, szerelem)

(Timon és Pumba rátalálnak a kis Simbára, gondolkodnak, mit tegyenek vele.)

• Hé, Timon, várj, hiszen ez még kisoroszlán.
• De majd megnő!
• Megtarthatjuk? Légyszi, tartsuk meg! Ígérem, majd sétáltatom. Ha potyogtat, majd felszedem!
• Te leszel a potyadéka. Felzabál, és velem piszkálja ki a fogát.
• De egy nap, ha már nagy és erős, a spanunk marad! (Az oroszlánkirály)

Nos, tudod, mit mondanak: minden álom valaki más rémálma. (Agents of SHIELD)

Egy négyszög soha nem fog beleilleni egy körbe. Soha. (Szabadúszók)

(A csapat egy arénában keresi a nyomot, mindenkit másként érint meg a hely szelleme.)

• Minden nagy játszott itt. Neymar, Ronaldo, Messi.
• McCartney, Madonna, Bieber. (MacGyver)

Sorssal szembenézős, trónviszályos, állatos.

A Trón-szirt idilli otthona a szavanna állatainak. Az oroszlánok őrködnek, hogy az élet körforgása zavartalanul forogjon. Mufasa a jelenlegi király, aki a rég várt örökös születésének örül. Egy van, aki gyásznapként éli meg a kisoroszlán érkezését: Zordon, Mufasa gonosz öccse, aki a trónra pályázik, de erővel nem ért célt, a bátyja erősebb nála. Így a kíváncsi, élénk örököst, Simbát használja fel, hogy csapdába csalja a királyt. A hatalmat a hiénákkal veszi át, és az idilli világ hamar válik rémálommá. Simbát halottnak hiszik, de ő új otthonra talál a sivatagon túl. Míg el nem jön a nap, amikor szembe kell néznie a múltjával és a sorsával. Rajta áll, van-e még esélye az otthonának, vagy örökre pokollá válik.

Idén a Disney nagyon belelendült a régi sikerek visszahozásába. Nem is olyan régen azt néztük, milyen Dzsinn lett Will Smith. Most pedig megérkezett az oroszlánok királya.

Az első kérdés az, milyen a mese kinézete. Röviden: szemkápráztató. Nem teljesen lehet a valósággal összekeverni, de helyenként megtévesztően élethű. Nagyon magas a cuki faktor is. nekem a kisoroszlánok tetszettek legjobban, de Timon is nagyon édes lett. Meg a kicsi elefántok. A zsiráfok, kicsik és nagyok is. Még Rafiki is. Ahogy most belegondolok, egyet tudok kiemelni, ami bántotta a szemem. A felnőtt oroszlánok nem tetszettek – csak szerintem lett fura a felnőtt Simba feje? De összességében nagyon ott van a film látványvilága.

Második: jó a történet? Rám egyszerre hatott a cselekmény és a nosztalgia faktor is. Van benne valami Shakespeare faktor is, kis Macbeth és kis Hamlet, de ennek nem tragédia a vége, szerencsére. Kalandos, megható és humora is van. Nem véletlenül lett klasszikus már gyerekkoromban is. Megsiratja és megnevetteti az embert – van olyan, aki nem morzsolt egy könnycseppet, amikor a kis Simba keltegeti a halott apját? Ahhoz kőszív kell!

Nem tudom, az jó vagy rossz, hogy ennyire ismertem a cselekményt. Az egyik kedvenc mesém, és nem változtattak, ugyanazt néztem, amit gyerekként is, csak más kivitelben. Végig kellemes nosztalgiám volt, és érdeklődve néztem, melyik szereplő milyen lett a CGI alakban. Gondolom, a mai gyerekek ugyanúgy el tudnak veszni a cselekményben, mint mi is annak idején. Kicsit irigylem is tőlük, hogy most fedezhetik fel ezt a mesét.

De ez, hogy ugyanazt néztem, mint gyerekként, negatívum is. Nincs benne semmilyen új elem. Akkor miért kellett ennek elkészülnie, mivel több? Semmi nem jut eszembe. Éppen csak annyi, hogy ez most nem rajzolt, hanem CGI. Ugyanezt az élményt kapom, ha beteszem DVD-n az egykori mesét.

Szinkronnal néztem, ezért még valamit ki tudok emelni, ami nagyon az agyamra ment. De lehet, hogy annyira a régi van a fülemben, hogy ezért zavart annyira. A hangok. Van egy-egy nagyon rossz választás. Simba felnőtt hangjától szabályosan rosszul tudtam volna lenni. Vagy Nala énekhangja – hidegrázós, nem jó értelemben. Az egyetlen pozitívum, Zordon. Ugyanaz a színész, aki Michael Fassbender is szokott lenni magyarul – még valami felidézte bennem a Macbeth történetét. (Fassbender játszotta, ugyanő volt ott is a magyar hangja.)

Végül, bocs, de a dalok. Ilyen életszerű állatoktól fura. Nekem több lett volna dalok nélkül.

Elnéztem, szeretem a történetét, de nem hiszem, hogy volt értelme megcsinálni.

Az oroszlánkirály - 5/4 csodásan néz ki, a történet még mindig csodálatos, de a létjogosultsága kérdőjeles.

https://www.youtube.com/watch?v=nR5yMtGPhik

5: A csaj nem jár egyedül - a 90-es évek nagy sikere, Freddie Prinze Jr. tündöklésének csúcsa. Hamupipőke, mai környezetben. A menő srác fogad, hogy bárkiből bálkirálynőt farag. Ki is választják neki az iskola reménytelen kockáját, akiről kiderül, hogy a szemüveg és nagyis pulóver alatt jó nő. Lesz is szerelem...

4: Lelkes testcsere - Nell és Woody kamaszok, és szomszédok. Akik rühellik egymást. A lány írónak készül, a srácnak a sport lehet a kiút. Annyit gyűlölködnek, hogy egy kis varázslat után egymás testében találják maguk. Járnak kicsit a másik cipőjében, és lassan rádöbbennek, hogy nem is gyűlölik egymást. Lehet, hogy a nagy Ő végig a szomszédban lakott? Már csak a varázst kellene megtörni.

3: The DUFF - Bianca jó barátnő, jó humorú csaj, akit eléggé fejbe vág, amikor elmagyarázza neki az iskola legjobb pasija, hogy ő egy DUFF. A dagi legjobb barát, akivel azért kedvesek a srácok, hogy a csini barátnőjét megfűzzék. Bianca alkut köt: Wesley tippeket ad, hogy ne legyen DUFF, ő meg segít kémiában.

2: Amerikai Hófehérke - Sidney nagyon izgatott, hogy az anyja egykori kollégiumából járhat egyetemre. Csak éppen a szövetség gonosz, élen az elnökkel. Sidney így a lúzerekhez igazol át, ahonnan elkezdi forradalmasítani az egyetemi életet. A kolesz harcba száll ellene, pláne, amikor a méhkirálynő kiszemeltje is inkább Sidney társaságát keresi az övé helyett.

1: A bambanő - Josie gyűlölte a középiskolát. De ahhoz, hogy az újság lehozza a cikkét, diáknak kell álcáznia magát és iskolai botrányok nyomába erednie. A nő visszasüllyedne a kocka létbe, a szerkesztője dühöng, de szerencsére az öccse hajlandó besegíteni. Josie hirtelen a menők között találja magát, csak arra nem számít, hogy nem ez az, amire igazán vágyott. Megtanulja, kik az igazi barátok, és mivel igazából felnőtt nő, a helyes angol tanár sem minősül tiltott prédának - csak amíg diáknak hiszi a nőt...

Emlékezet kiesős, megszállott rajongós, nyomozós.

Jennifer vadul menekül az éjszaka. Már majdnem sikerül egérutat nyernie, amikor egy semmiből feltűnő autó elüti a nőt. Túléli az esetet, de súlyosak a sérülései. Többek között amnéziája is lesz, nem emlékszik az utóbbi időszakban történtekre. A férje, Russell jön be érte, és áll mellette a felépülés minden szakaszában. Az ügyön dolgozó rendőrnyomozónak azonban valami gyanús lesz. Mit keresett a nő egyedül akkor éjjel az úton? Üldözte valaki, ki és miért? A férj is gyanús neki. Míg Jennifer hazamegy a férfival, és próbálja az emlékeit beindítani, a nyomozó beszél mindenkivel, aki bármit láthatott. Hamarosan mindketten rádöbbennek, hogy Russell nem az, akinek mondja magát, és ő az, aki a legnagyobb veszélyt jelenti a nőre.

Újabb példa az olyan Netflix filmre, amit egyszer gyorsan megnézel, aztán még gyorsabban el is felejtesz. Valahogy sikerül úgy válogatnom a kínálatukból, hogy sorozatok között megtalálom a jókat, a filmek nagyja azonban csak középszer.

A Titkos megszállottság legnagyobb baja is az, hogy semmi újat nem tud mutatni. Mindent láttam már másban, van, amiben sokkal jobban is. A cselekmény is olyan, ha kicsit is logikusan belegondolunk, már az elején nagy hibák vannak benne.

Az csak egy dolog, hogy mi tudjuk, hogy Jennifer menekült a film elején. Utána meg mindenki azt hiszi, hogy csak egy balesete volt. De most komolyan elengedik úgy a kórházból, hogy le sem ellenőrzik, hogy ki ő és kivel távozik? Senkinek nem gyanús, hogy az aggódó férj csak menni akar innen el a nővel, és mindent megtagad, amiből kiderülhetne, mi történt a feleségével? Jellemző, hogy egy rendőr akad, akinek gyanús a dolog – őt meg mindenki leoltja, hogy már megint csak túlbuzgó.

Majd Jennifer és a férfi távoznak – és a nőnek felettébb sokára esik le, hogy valami nagyon nem stimmel. Senki nem keresi, se barátok, se a családja. Látta a férfit telefonálni, de amikor ő is mobilt kér, neki nincs térereje. Mégis, mit gondolt, a férfinak milyen telefonja van, hogy az csodás módon kap térerőt, míg az övé nem? Műholdas, amit sima mobilnak álcázott valaki? De hosszan lehetne sorolni, egyszerűen nem stimmelnek a dolgok.

Annyira gyanús volt minden, Russell is, hogy szerintem senkit nem lep meg, amikor kiderül, ki kicsoda igazán és mi történt.

Látványra sincs benne semmi különös. Nem is kell, ennek pszicho thrillernek kellene lennie, csak éppen nem sikerül azt a feszültséget beletenni, ami a zsáner sajátja lenne.

A Netflix filmek a jó szereposztásukkal ki szoktak tűnni. Ez nem az a kategória. Már eleve az, hogy nincsenek benne olyan karakterek, akiket jól el lehetne játszani. Jennifer eleve amnéziás, Russell pedig megjátssza magát. Brenda Song itt leginkább biodíszlet, akinek annyi a dolga, hogy szép legyen – nem is tudunk meg róla különösebben semmit. Mike Vogel a jó fiút váltogatja a pszichopatával. Mivel nekem szimpatikus a színész, vele elnézőbb voltam, mint Songgal, de tény, hogy neki se kellett nagyon megerőltetnie magát ezzel a szereppel.

Tipikusan az a film, ami mellett jól lehet ezt-azt csinálni. Nem köt le különösebben, de háttérzajnak megfelel.

Titkos megszállottság - 5/3 az alapötlet jó, de túl kiszámítható lesz, ahogy megy előre a történet. Álmos este elmegy.

https://www.youtube.com/watch?v=Nc6loZU3kjQ

MOZI:

• Esküvő a topon - ausztrál komédia, amelyben a lagzi előtt fel kell kutatni az eltűnt örömanyát.
• Pompon klub - komédia egy nyugdíjas nőkből álló pompon csapatról.
• 25 km/h - Féktelen száguldás - német komédia két tesóról, akik mopeddel nekivágnak az országnak.

DVD:

• Marvel kapitány
• Shazam!
• Alita: a harc angyala

Háborús, szerelmes, menekülős, apa-fia összetartós.

A németek módszeresen dolgoznak azon, hogy Leningrád teljesen el legyen vágva az orosz seregtől és minden felmentőtől. A városban rekedt katonák is érzékelik, hogy esélyük van még civileket evakuálni, aztán már senkinek nem lesz esélye kijutni. Régi, ócska uszályokkal kell megpróbálni az éjszaka leple alatt kimenni. Az uszályt a végső pontig feltöltik, és az evakuálást elrendelő tiszt tesz róla, hogy saját fia is a hajón legyen. Kosztya az utolsó pillanatban csempészi fel a menyasszonyát is magával. Nem sejti, hogy egy katonai nyomozó is utazik rá, hiszen az apja az, akire ezt-azt rá akar bizonyítani. Azonban minden érvényét veszti, amikor a németek lecsapnak, és minden erejükkel az uszály elsüllyesztésére törnek.

Már említettem, hogy erősödnek az orosz filmek is. Nyugatiasabbak lettek, szélesebb körben terjesztik őket. Vannak már sci-fik, akciók, romantikusok, most egy háborúsat sikerült találnom. Mivel Leningrád ostroma mostanában érdekel, már könyvet is szereztem magamnak a témában, örültem, hogy filmen is elmerülhetek a II. VH egyik legbrutálisabb hadszínterének történetében.

Ha várok valamit, nagy eséllyel csalódok. Sajnos, ez a tétel most is igaznak bizonyult.

Ez a film sok-sok téren csalódás volt nekem. Pontokba szedve:

1: a cselekmény. Már eleve a keret fájdalmas volt. Annyira megidézte bennem a Titanic keretét, hogy épp csak hajózni kellene az öreglánnyal, hogy az egyben azt lássam magam előtt. Éppen itt csak nem egy régi rajz, hanem egy óra a mutogatás tárgya… De ennél nagyobb gond, hogy Leningrád keserves helyzetét nem mutatják meg egy cseppet. Pokoli volt ott az élet, az állandó ostrom, az éhezés, a mindenből kifogyás – itt ebből semmit nem lehetett érzékelni. Ha nem lenne a címben Leningrád, nem mondtam meg volna, hogy onnan kell evakuálni az embereket.

2: a szerelmi szál. Semmi konfliktus, semmi romantika. Szabad ezt egyáltalán szerelmi szálnak nevezni? Az a legkevesebb, hogy a két színész között nulla a kémia. Szinte közös jelentük sincs.

3: a karakterek jellemének értelmetlen alakítása. A legtöbben nem fejlődnek, a titkos rendőr például igen. Csak épp az nem derül ki, mitől változik meg a hozzáállása az emberekhez. Nincsen senki mélyítve, karikatúra mindenki a filmen.

4: a CGI. Ha nem is ronda a film, de már tévében sokkal komolyabbakat csinálnak ennél. Elvileg van benne nagy vihar, látjuk a fronton harcolókat, lecsapnak a német repülők. De ennyire semmilyenként, unalmasan tálalni…

5: az orosz szinkronszokások. Erről talán már meséltem. Amikor a németek látjuk, ők németül beszélnek. Nem felirat készült alá, hanem egy férfi oroszul elmondja, mit mondanak éppen a németek. Roppant idegesítő megoldás – miért nem lehetett feliratozni, de komolyan?

Keressek benne valami pozitívumot is? Van egy-egy jelenet benne, ami azért eltalált. A Leningrádban maradó anya sorsát elmesélik a végén, az finoman lett kegyetlen. A zenész, akinek az uszály merülése miatt fel kell áldoznia a hangszerét. De csak ilyesmik.

Leningrád, II. VH, film. Továbbra is inkább az Ellenség a kapuknál legyen, amit néztek.

Leningrád megmentése - 5/2 nem látványos, nincs érdekes története – a helyszín is csak a címből derül ki. Csalódás.

https://www.youtube.com/watch?v=rF3YJUrEj4Y