(A pap győzködi Poirot-t, hogy gyónjon meg.)

• (…) a gyóntatófülke néhány lépésnyire van. Jöjjön velem! Már kimondta hangosan a kétségeit. Mondja ki ott is, hogy feloldozhassam, és magához vehesse a szentségeket! Isten mindent megbocsát.
• De én nem. (The ABC Murders)

(Stillman próbál rájönni, hol rontotta el a kapcsolatát, Evan barátja mindenhez épületes megállapításokat tud hozzáfűzni.)

• Á, piros pöttyök. Most már haladunk.
• Ezek mind a szar pillanataim az elmúlt évből.
• Ú, akkor az én évem lehetne egybefüggő piros csík. (Szerelmünk napjai)

(Vidocq igyekszik meggyőzni egy bírót, hogy alkalmazza a múltja ellenére.)

• Nem vagyok haragtartó, de az a hóbortom, hogy nem felejtek.
• Jó. Engem próbáljon elfelejteni, menjen! (Párizs császára)

(Dóri tévés szereplése miatt Károly fel van pörögve, Erika megjegyzései se dobják fel.)

• Meg van sértődve a tévésekre, mert most nem rá kíváncsiak.
• Csak nem szeretem, ha felügyelet nélkül lődörögnek. És ha az lesz a tévében, hogy itt mindenki alkoholista és nyomorban él?
• Nem dokumentumfilmet csinálnak. (A mi kis falunk)

(Bence állást kap egy menzán, ahol fogyatékosok dolgoznak. Míg ő a könyvelést csinálja, a többiek találgatják, neki mi lehet a baja.)

• Lehet, hogy pszichotikus? Rángatózik néha a szeme alatt, ti nem vettétek észre?
• Szerintetek meddig bírja?
• Egy napot adok neki. (Egynyári kaland)

(Kata folyton kiakadt, amiért mindig melegszendvics a vacsora. Az anyja kreatív próbál lenni.)

• Kata, enned kell valamit. Nem bujkálhatsz egész este. Ez most nem melegszendvics.
• Akkor milyen?
• Hideg. (X – A rendszerből törölve)

(Az elrabolt tudós könyörög, hogy engedjék haza. Érdekes, mi hiányzik neki.)

Kérlek, eressz el! Hiányzik a nejem, a gyerekek és a penészspóráim! (Kis tini hős)

Betegséggel küzdős, szerelembe esős, kórházas.

Stella cisztás fibrózisban szenved, de van esély, hogy hamarosan új tüdőt fog kapni. Már csak le kell küzdenie a megfázását, és kibírnia pár napot a kórházban. Blogot ír, sorra húzza ki a listáján a teljesítendő tételeket – irányításmániával kezeli élete minden területét. A kórházba új beteg érkezik, Will, aki a lány totális ellentéte. Nem foglalkozik a kezeléssel, nagyon laza, és egy baktériumfertőzés miatt esélye sincs új tüdőre. Egymás közelében sem szabadna lenniük, de a lányt kifejezetten irritálja Will viselkedése és a betegséggel nem küzdése. Mivel a fiúnak tetszik a lány, belemegy, hogy együtt küzdenek a kór ellen. Lassan egyre többet éreznek egymás iránt, de szembe kell nézniük azzal, hogy mindig lesz 1,5 méter távolság közöttük, amit semmiképpen nem hidalhatnak át.

A regényt olvastam előbb, és el is vette a kedvem, hogy várjam a filmet. De már megvolt a jegyem és a tervem – mivel Stellához hasonlóan én is imádom kihúzni a listám teljesített pontjait, maradtam e film mellett, és Elton Johnnak várnia kell jövő hétig rám. De jó hír: jobb lett a film, mint amit előzetesen gondoltam róla!

Bár lényegében nem változtattak a regényen, jobban elmeséltnek hat. Pont olyan pontokon tettek bele egy kis pluszt, amit az írott verzióból hiányoltam. A filmes változatban elhinni, hogy a kezdeti vonzalom szerelemmé alakul a fiatalok között. Még az is érdekes volt, hogy tudják ezt megélni annak ellenére, hogy nem lehetnek egymás mellett sem. Mire nem jó a modern technika?

Van a filmben egy csomó cuki jelenet, ami miatt kamaszok randi filmjének is ideális lehet. A kedvencem az volt, amikor Stella egy videót forgat, és abban mutatja meg Willnek, hogy bár hagyományos kapcsolat nem lehet köztük, pár szabály betartásával tudnak párként és együtt létezni. Az már más lapra tartozik, hogy ennek ellenére egyes mesés elemeket nehezen vette be a gyomrom. Stella, aki teljesen kiakad, amikor a gyászában őt vigasztalni akaró Will a vállához ér, a film végére kesztyűben kézen fogva sétál vele. Na, persze.

A regényben hiányoltam a drámát, a filmen megkaptam azt is. Egyrészt, plasztikusan érzékeltetik, milyen szörnyű ez a kór. Ahogy fel kell nekik köhögni a tüdejükre lerakódott, jobb szó híján taknyos váladékot, ahogy levegőért kapkodnak – leírva nem olyan durva, mint végignézni a filmen. Plusz, ott van Poe története is. A regényben is az ő sorsa, amit könnyesre tervezhettek, de nem sikerült szíven ütnie. A filmen se múlta felül pl. a Csillagainkban a hiba tragédiáját, de megvolt az a halál, ami súlyt ad e fiatalok küzdelmének és szenvedéseinek.

A vége – az jobb a regényben. A filmé se rossz, de az egyetlen lényeges rész, ami jobban tetszett a regényben, a vége. Ott jobban megvan az áldozat nagysága és a szerelem ereje. Kicsit rámutat arra is, mi lesz a fiatalokkal később.

Kevés helyszínen forgatták, látványelem se kell bele, így a színészek maradnak még vissza. Cole Sprouse kb. ugyanazt hozza, mint a Riverdale részeiben, legfeljebb itt karikásabb a szeme. Haley Lu Richardson szimpatikusabb, és jól állt neki, amikor a beteg, de életvidám és aktív Stella jeleneteket játszotta.

Ritkán mondok ilyet, de kár a könyvet elolvasnotok! Inkább a filmre üljetek be!

Két lépés távolság - 5/4 jobban tetszett, mint a könyv! Szerethetőek a szereplők, van dráma, nem is túl nyálas.

https://www.youtube.com/watch?v=Qf8cUborAyk

5: Black Mirror: Bandersnatch - egyszerre láthatjuk, hogyan születik meg egy videójáték, és mi magunk is részese lehetünk a történetnek. Interaktív film, amiben kiválaszthatjuk, hogy folytatódjanak az események. Mondjuk úgy, nem happy end és perfekcionista barát, mert egyre csak keresed a tökéletes befejezést, de nem leled...

4: Alex és Emma - Alex egy író, akit szorongatnak a hitelezői, gyorsan elő kell állnia egy új regénnyel. Esélytelen, hogy maga legépelje, fogad egy gyorsírót. Emma mindenbe belekotyog, így a megszülető történet egyre alakul a lánynak köszönhetően. Lehet, hogy szerelem is születik egy regény mellett?

3: Marston professzor és a két Wonder Woman - Marston elégedett házas volt, tanított az egyetemen, a felesége is a doktori címért volt harcban. Majd jött egy lány, egy tanítvány, akibe mindketten beleszerettek. Az eredmény: egy a korszakban botrányos kapcsolat 4 közös gyerekkel (2-2 a két nőtől) és egy kultikus képregény.

2: Szerelmes Shakespeare - mese habbal, de a romantikusoknak igazi csemege. A sikerre éhező Shakespeare kell, hogy írjon egy sikerdarabot. Megismerkedik a színészi létről álmodó nemes kisasszonnyal, és szerelmesek lesznek. Míg a saját drámájuk a színfalak mögött zajlik, a színpadon életre kel belőle Rómeó és Júlia.

1: Amadeus - Wolfgang Amadeus Mozart volt a neve. Korszakos zseni, aki egyszerre volt egy életörömmel teli bohém, és valaki, aki isteni muzsikát szerzett. Nem is csoda, hogy az udvari komponista egyszerre imádta és gyűlölte. A film bemutatja több opera születését is, valamint lenyűgöző történetet épít féltékenységről és bálványozásról a Requiem köré. A film, a színészek, a zene - zseniális. Annak is kötelező, aki nem szereti a klasszikus zenét. Mozart kacaját többé nem feledhetitek...

Beépülős, nyomozós, éjszakai klubos, lánykereskedős.

Rachel és Zoe testvérek voltak, de más úton jártak. Zoe elmenekült otthonról, keserű és részeges anyjuktól, írástechnikát oktató tanár lett, a krimik nagy szerelmese. Rachel pincérnő lett egy bárban, és egy nős férfival kezdett viszonyba. Mikor Rachel öngyilkos lesz, Zoe hazautazik. Testvére naplójából, az anyja megérzéseiből egyre biztosabb benne, hogy a testvére nem lett öngyilkos. De hogy megfejthesse, mi történt, be kell jutnia a klubba, ahol Rachel dolgozott. A szeretője közelébe kell férkőznie. Vendégként nem jár sikerrel, így a testvére naplóját használva útmutatónak pincérnőnek jelentkezik és kezd nyomozásba. Minél mélyebbre jut, annál biztosabb benne, hogy sötét titkok rejlenek a felszín alatt.

Arra szántam, hogy mellette nyugodtan dolgozzak ki tételeket. Arra tökéletesen meg is felelt. Lefordítva, egy olyan filmről van szó, amit az ember háttérzajnak használhat. Nem izgalmas annyira, hogy a képernyő elé szegezzen. Ha közben mással foglalkozom, valamiről lemaradok, akkor is érteni fogom. Annyira meg nem rossz, hogy irritáljon, és ki akarjam kapcsolni. Vagyis, remek háttérzaj.

A cselekmény még elmenne, egy darabig. Az indítása még elfogadható, ha már akkor is nagyon meseszerű, ahogy a testvére naplója szinte utasításszerűen tartalmaz mindent, amivel Zoe a kitűzött célt elérheti. Mintha csak útmutatót szerkesztett volna a testvére beépüléséhez, és nem naplót vezetett volna. Komolyan, emlékek és élménybeszámolók helyett tippek vannak benne, pl. hogyan kell pénzes rendeléseket összeszedni.

Később azonban romlik a helyzet. Egyre távolodunk a valóság peremétől, és olyan durva húzásokat enged meg magának a film, hogyha rendesen ülök előtte és nézem, még mérges is lennék. El nem mesélem, de aki megnézi, annak mondom, hogy nekem az alkohol kilocsolása utáni tűz volt az agymenés csúcsa.

A cselekmény mindig félúton van egy karrierfilm és egy krimi között. Csak éppen Zoe nem egy nyomozói lángelme, nagyon kezdetleges módszerekkel igyekszik rájönni, mi történt a testvérével. A bár vezetőségéről meg ne is beszéljünk – megint jön a butaság faktor. Ki hiszi el, hogy egy megbecsült egyetemi tanárnő beállna koktélpincérnőnek, pont ott, ahol a húga is dolgozott? Abszolút nyilvánvaló, hogy Rachel után akar nyomozni. Richie egyből leveszi ezt, legalább egy rosszfiú akad a filmen, aki nem teljesen idióta.

A karakterek nincsenek se alapozva, se mélyítve. Rachelről az egész film alatt szinte semmit nem tudunk meg, Zoe is kimerül annyiban, hogy szeret olvasni, és krimi rajongó. Én is az vagyok, így abban volt némi örömem, amikor minden ötletről és helyzetről a lánynak híres krimi szerzők munkái ugrottak be, és ezzel ki is akasztotta a tervező társait. De kár, hogy ez a kedvenc jelenetem a filmből, mert jobbat nem találtam.

A film kinézete is nagyon tévéfilmes. Néha van egy-egy fura vágás benne, és az egész kép is valahogy olcsóbbnak hat, nem mozisnak. Látványelem meg biztosan nincs benne, maximum a fiúknak a rövid koktélruhás lányok.

Gondolom, azzal senkit nem lepek meg, hogy ismert színész sincs benne.

Háttérfilmnek kellemes, de ennyi, ami benne van.

Gyilkos koktél - 5/2,5 tévéfilmes: a fordulatai, a színészei, de egy esti szórakozásnak agy nélkül elmegy.

https://www.youtube.com/watch?v=LieAPFLvbU8

Sorozatgyilkosos, múlt titkaival szembenézős, nyomozós.

Hercule Poirot felett eljárt az idő. Egykori rendőr bajtársai nyugdíjasak, az új generációnak ő csak egy különc figura, aki elvonta az igazi rendőrökről a figyelmet. Így amikor bemegy, beviszi a kapott leveleket, melyek szerint egy gyilkos hamarosan lecsap, meg sem hallgatják. Amikor megtörténik a gyilkosság, Poirot a helyszínre siet. Újabb levél, újabb haláleset történik. Erre már a rendőrség is észbe kap, és mindent elvennének az idős nyomozótól. Ő azonban a maradék eszközeivel is az ügyön marad, lassan megnyerve magának Crome felügyelő bizalmát. A betűk sorra jönnek: A, B, majd C monogramú áldozatok azonos betűs városból. Poirot lassan ráébred, hogy az összefüggés sokkal mélyebb – neki szólnak a gyilkosságok és egy elrejtett célnak.

A BBC 2018-2019 fordulójára lepte meg a nézőket a legújabb Agatha Christie feldolgozásával. Három részben életre keltették az ABC gyilkosságokat, a legjobb hagyományaikat követve. Vagyis, adtak valami újat, de megőrizték az eredeti szellemiségét is. Már előre is remélem, hogy 2019 végén érkezik majd az újabb projekt.

Az ABC gyilkosságok kapott egy egészen új perspektívát, amit Agatha Christie soha nem tett bele. Hercule Poirot, aki más lett. Christie hőseként mindig az ünnepelt detektív volt, akinek élete végéig elismerték a képességeit. A BBC nyomozója azonban már kikerült az események sodrából. Mi több, adtak neki egy olyan múltat, amin leesett az állam. Ebben az alakításban és történetben nagyon illett is hozzá, miközben merészség is így átírni egy klasszikus karaktert. De jól sikerült, hiteles lett és találó, így ezért is jár a piros pont.

Ha már ezt ragozgatom, ki kell emelni John Malkovich remek alakítását. A karakter minden dimenzióját életre keltette, nekem nagyon tetszett, ahogy játszotta. Megvolt benne a hírnévbe kapaszkodó, elkeseredett öregúr, az elegáns és remek nyomozó, plusz a megtört, múltjától máig szenvedő ember, ami egészen új lehetőség a karakterben. Aki teheti, angolul nézze, mert az akcentusa is remek lett. Teljesen más ez a Poirot, mint amit Branagh hozott össze. Az a fiataloké, egy modernebb hős, itt viszont egy tragikus hőst kaptunk.

A krimi is ügyes, nem véletlenül – Agatha Christie ebben nagy volt, a BBC meg nagy hozzáértéssel nyúlt az anyaghoz. Sejtelmes, a végén jól időzített és meglepő csavarral, mindezt egy logikán alapuló, értelmes nyomozást követően. Szerettem, ahogy párhuzamosan láttuk Poirot és Alexander Bonaparte Cust mindennapjait. Cust is olyan figura lett, akinek érdemes volt nézni az útját.

De adott a sorozatnak a ház is, ahol Cust lakott. Az a ház, ahogy a tulajdonosnő bánt a lányával, illetve a Clarke úri ház hordoz társadalmi üzenetet is. Agatha Christie inkább a felső körök életét és viszonyait ábrázolta, de itt frappánsan kiegészítették a lent világával. Tetszett.

Látványra is hozza a BBC minőséget. Korhű, jó nézni, és oda vannak figyelve a részletekre. Itt az öltözködésnek is szerepe van, oda is figyeltek rá.

Érdekes volt Rupert Grint felügyelője is – ha csak tévés szinten is, de az egykori Ron remekül kinőtte azt a HP gyerekcipőt.

Tetszett, a jól sikerült Agatha Christie feldolgozások táborát gyarapítja.

The ABC Murders - 5/4,5 izgalmas, jól felépített krimi, ami egyszerre hű az eredetihez, de vittek bele újdonságot.

https://www.youtube.com/watch?v=APf6T0T7WCU

MOZI:

- Csillagok határán - sci-fi, kaland, horror mix, melyben bűnözők egy fajfenntartó programba kezdenének alku keretében, csak a hajójuk viharba kerül.

- Három egyforma idegen - brit dokumentumfilm 3, külön nevelt ikerről.

- MIB Sötét zsaruk a Föld körül - "Thor" és "Valkűr" most feketében küzd az űrlények ellen, Smith és Tommy Lee Jones nyomdokaiba lépve.

DVD:

- A kedvenc

- Két királynő

- Volt egyszer egy téka

Időgépes, kapcsolatot helyrehozós, felnövős.

Stillman zseniális a fizikában, akinek még az egyetemi tanára sem bírja a tempóját. De a tudományon túl, a hétköznapi világban – elsősorban a lányokkal – szerencsétlen. Rég tetszik neki a pincérnő Debbie, de megszólítani sem meri a lányt. Mikor elhagyja a jegyzetfüzetét, Debbie utána viszi, és a fiút fellöki haverja autója, megvan a pillanatuk. Járni kezdenek. De 1 évvel később Debbie szakít vele, és Stillman képtelen felfogni, miért. Vissza akarja kapni a lányt, és a tudományban lel választ. Feltalálja az időgépet, amit barátjával arra használ, hogy a kapcsolatuk kritikus pontjain másként tudjon viselkedni, így megelőzve a szakítást. De rá kell döbbennie egy ponton, mit jelent, ha mindent átírhat és megváltozhat. Lehet, hogy mégsem ez a boldogság receptje?

A sztori alapján érdekelni kezdett ez a film, pedig a hasonló filmek nem nagyon szoktak nekem tetszeni. Elég csak az 500 nap (nyár) címűt felemlegetni: a kritika szerette, sokan aranyos és jó szerelmes filmnek tartják, én meg konkrétan szenvedek tőle. Pedig Joseph Gordon-Levitt eléggé kedvenc ahhoz, hogy a kedvéért megszeressem a filmet. De abban az esetben nem ment.

Nem véletlenül hozom fel azt a filmet, mert erről nagyon az jutott eszembe. Ebben is ugyanúgy szételemzünk egy kapcsolatot, a jó és a rossz pillanatokat. Csak annyival extrémebb a helyzet, hogy Stillman képes újraélni és megváltoztatni őket. De maga a tematika, ahogy a kapcsolat jó és rossz panelekre oszlik, ahogy felméri, melyik szegmensek és különbségek miatt nem bírták együtt, az nagyon az a hangulat.

Nem lett komédia, dramedy inkább. Minden könnyedsége, vagy humorosnak szánt eleme mellett, nekem az jött le a filmből, hogy ha a másik menni akar, hiába van időgéped, az önmagában nem lesz elég, hogy visszatartsa. Gyökeresen meg kell érte változni: de akkor megéri megtartani a kapcsolatot? Ha teljesen másnak kell lenned érte? Stillman bevállalja, és meg lehet nézni, mire jut vele.

Azért inkább komédia, mint dráma, ha nekem jobban is tetszett a drámai része. Két ok miatt:

1: a film vége. Nekem ki is lógott a lóláb, mintha kötelező lett volna, hogy a tragikumot megöljék a végére és inkább kellemese legyen a végkimenetel.

2: Evan karaktere. Aki Stillman haverja, és egyetlen szerepe van a filmben. Folyamatosan lököttnek lenni, és nem engedni, hogy a dráma eluralkodjon. Néha az agyamra ment, de volt egy-egy jó jelenete is. A végén az elütéses jelenetét bírtam.

Lehetne kritizálni benne ezt-azt, de tetszett a koncepció, és agyilag lekötött, ahogy a történet változott minden múltbeli lépés hatására, így ezt nem is fogom bántani.

Van helyette valaki benne, aki úgy is hordozza minden kínom. Sophie Turner. Itt teljesen más karaktert játszik, mint Sansa Stark. Ennek ellenére a GoT óta táplált ellenszenvem megvan, és kifejezetten irritál a színésznő jelenléte is. Nem is akarom a színészi teljesítményét minősíteni, mert nekem a puszta jelenléte elég volt, hogy rühelljem.

Asa Butterfield sokkal elviselhetőbb, bár jövőbeli Stillman szerepéhez nagyon kölyökképű.

Sokszor nézős nem lesz, de egyszer nálam megtalálta a számításait.

Szerelmünk napjai - 5/3,5 nem igazán komédia, de vannak jó meglátásai, és lekötött a történet, Turner ellenére is.

https://www.youtube.com/watch?v=FS_Xbsof4oQ

Kórházas, kapcsolatos, visszaéléses.

Dr. Lane Hunter lebukott, az összegyűjtött bizonyítékok ellene szólnak. Még próbál ugyan ügyeskedni, de az igazság kiderült, ezt már nem lehet megúszni. A Chastain vele elvesztette az aranytojást tojó tyúkot: állandóan új bevételek után kell nézni, Lane kieső bevételei és a rossz PR miatt. Bell így egy orvosi segédeszközöket gyártó céghez kezd dörgölőzni, a QuoVadishoz. Mivel Devon beleszeret az egyik ügynökükbe, aki rejtélyesen eltűnik, a csapat nyomozni kezd a cég után. Szabványokat szegnek, életeket veszélyeztetnek, valakinek le kell őket állítani. Conrad ezt a harcot is felvállalja, de most segítsége is van. Az apja, akivel végre elkezdik rendezni a kapcsolatukat. A kórházban közben egyre jönnek az új esetek, és a dolgozók magánélete is tartogat csavarokat.

Idén kórházas sorozatból kettő volt, ami jobban lekötött a többinél. Mindkettőben megvan az a vonás, hogy a rendszer mögé akarnak nézni, kisebb-nagyobb mértékben felfednek kulisszatitkokat és visszaéléseket. A New Amsterdam az egyik, a The Resident a másik.

Ez a sorozat a 2. évaddal tért vissza, és a szerkezete megőrizte azt, amit tavaly megszerettem. Minden részben van legalább egy napi eset, de ez inkább 2-3. Van egy beteg, akit Conrad vagy Devon kezelnek, és szokott lenni egy sebészeti megoldást igénylő beteg is, akinek a műtőben küzdenek az életéért. Akadnak kifejezetten izgalmas sztorik: ami lehet az eset miatt, de egy-egy személyes kapcsolat miatt is.

Folyamatos a szappan faktor is. A dolgozókat megismerjük, a szerelemi és magánéletük is része a cselekménynek. Alapvetően Nic és Conrad vannak a középpontban, de szerencsére nem mennek el nyálas irányba. Éppen elég más esemény van, hogy ne állandóan szerelmi drámákkal foglalkozzanak, ha pár részenként ilyen téren is hoznak egy-egy konfliktust. Conrad most békül az apjával, Nic a testvérét igyekszik menteni, majd az ő apja is képbe kerül. A jóképű új dokiról nem is beszélve, aki szívesen lépne Nic életében Conrad helyére…

De tetszett az is, hogy a mellékszereplőket is folyamatosan építik, és adják nekik a történeteket. Idén eljutottunk oda, hogy Halálkéz Bell egészen szerethető figura lett. Jót tett neki az ortopéd sebész Kitt közelsége. Devon, Mina is megkapják a maguk drámáját.

A sorozatnak van humora, és erőteljes karakterei! A fentieken túl nagy kedvencem a Ragadozómadár, AJ Austin – amilyen beszólásokat kap folyamatosan, a sorozat egyik motora a zseniális, de öntelt sebész.

Visszatérve a sorozat jellegzetességeihez, már kiemeltem a szappan faktort szerethető szereplőkkel, humoros pillanatokkal és a mindennapi eseteket. De ami új benne, és tényleg etikai kérdéseket vet fel, azok az egészségügyi piszkos csalások és alkuk. Ebben az évadban a gyógyászati cégek szemétségeire hívták fel a figyelmet. Ahogy a pénz mozgat mindent, és olyan emberek játszanak életekkel, akiknek csak a haszon számít. Iszonyatos belegondolni, mennyire ki vagyunk szolgáltatva nekik a való világban is. Az átlagember semmit nem ért az ilyen orvosi eszközökhöz, honnan tudnánk, selejtes-e a termék, amit belénk ültetnek?

A casting még mindig remek, lassan VanCamp puszta jelenléte se akaszt ki.

Az egyik kedvencem volt idén, jövőre nézem tovább!

The Resident - 5/4,5 dob fel érdekes egészségügyi kérdéseket, emlékezetesek a szereplők, jó szappan.

https://www.youtube.com/watch?v=xWQx0mEXJSo