Embereken segítős, baráti társaságos, elvekért kiállós, tűzoltós.

Casey a magánéletében talán az eddigi legnagyobb kihívással kell, hogy megbirkózzon. Gaby továbbra is kint akar maradni a segélyszervezettel, és mindketten érzik, hogy ez a házasságuk végét is jelenti. A férfinak el kell engednie a feleségét, majd újra nyitni a szívét mások felé. Egy rámenős újságírónő, aki egy lakókocsi-cég visszaélései után kutat bevonja az ügybe, és talán a gyógyulás első állomása is lehet. Severide és Stella kapcsolata is nagy próba előtt áll: a férfi elveszti az apját, és mindenkit ellökne magától, a szerelmét is. Egy sorozatgyújtogató ügye lehet, ami segítheti a továbblépést mindenkinek. Közben Boden szembe kell, hogy nézzen azzal, mit jelent, hogy elvesztette a választást. Az új parancsnok kész mindent megtenni, hogy megkeserítse az életét. De a csapat kiáll parancsnoka mellett.

Lassan már elképzelni sem tudom az éves sorozataim a Chicago sorozatok nélkül. A Fire, vagyis a tűzoltók hetedik éve képezik a néznivalóim részét. Mindaz, amivé fejlődik az egész univerzum, jól látszik az anyasorozaton is. Nem minden vonal tetszik, de sajnos a sok évaddal ez együtt jár.

Mivel egy olyan sorozat, amiben hangsúlyos a karakterek magán- és szerelmi élete is, ennyi idő után elkerülhetetlen, hogy szinte mindenki járt már mindenkivel, és vannak olyan átfedések, amelyek az életben botrányosabbak lennének, mint ahogy a sorozatban azt kezelik. Gondolok arra, hogy van egy olyan karakter, aki már járt a legjobb barátnője testvérével, most pedig a volt férjére meresztgeti a szemeit. De az is kegyetlen, amit Kelly és Stella szenvednek egymás mellett és nélkül – ezt a párost különben nem bírom, én még mindig sajnálom az ápolónőt, aki belehalt a rákba.

De már ebből is látszik, mennyire megy szappan felé a sorozat. Az emlékezetes események nem a nagy mentések, vagy emberi drámák lesznek, hanem a szereplők magánélete. Annyi akció és tűzoltós élethelyzet van benne, hogy azért ne szappansorozat legyen. Voltak nagy tüzek, nyomozások, súlyos sérültek idén is, és a látványvilág szokás szerint kielégítő. Nem kell több, érezzük a veszélyt és a meleget mi is a bőrünkön.

Bár, egy ideje merészet nem mertek húzni. Rég volt, hogy bárki is komolyan megsérült volna, vagy igazán veszélyben lett volna. Amikor Stella majdnem elveszti a fél tüdejét, egy komoly műtétet követően 2 résszel már ezerrel visszaállt tüzet oltani. Nem a dráma dominál ezen a vonalon is, érdeklődve is várom, hogy varrják el az évad végi kemény helyzetet és robbanást. Megint sikerült mindenkinek megmenekülni, vagy most lesz, akitől búcsúzunk?

Bírom ebben a sorozatban, hogy jól átkötik az egyéb Chicago sorozatokkal. A szereplők mozgolódnak közöttük továbbra is, és megkaptuk az évadra már jellemző crossover részt is. Ezt a vonalat még lehetne fokozni, az egyes szervek létére nagyon erősen kiható események, pl. itt a választás, vagy a PD polgármesteres vonala visszaköszönhetne a másik sorozatokban is, de így sincs ok panaszra.

A színészek már abszolút karakterben vannak, és egyesek lassan fejlődnek is. Jó emberekről mesélnek itt, akiknek kisebb hibáik ellenére is szorítunk.

Biztos nézem tovább is, hamarosan pedig mesélek a rendőrök 6. évadáról is.

Chicago Fire - 5/4 kicsit szappanos, zavaró a sok kereszteződő szerelmi szál, de az ügyek jók, univerzum is.

https://www.youtube.com/watch?v=PLpk0MP_vmg

Poirot már csak egy vicc a rendőrség köreiben. Egykori kollégái nyugdíjban vannak, a fiatalok pedig haragszanak rá, amiért övé lett a hírnév, és a rendőrtársai mellőzve lettek. Maga Poirot is nehezen viseli, hogy eljárt felette az idő. Megőszült bajszát és szakállát még festeni is próbálja, de az elkenődött festék miatt is csak kinevetik, így eljut arra a pontra, hogy kár ezzel foglalkoznia.

Azt már nehezebben viseli, hogy hiába kap ABC aláírású, különös leveleket, melyekben gyilkossággal fenyegetőznek, és szerinte az író komolyan is gondolja - még csak meg sem hallgatják. Így maga indul az eset nyomába. Egy idős asszony az első megjelölt áldozat, aki egy A betűs városkában élt, és a monogramja is A.A. volt. Poirot talál rá a tetemre, de az itteni rendőség sem veszi komolyan. Megvan a helyi gyanúsított, mást meg sem akarnak fontolni.

Újabb levél, ezúttal a B betű következik. Egy csinos, fiatal, BB monogramú lány a harisnyájával a nyakában végezte, levegő nélkül. Már a sajtó és a rendőrség is felfigyel, Poirot minden levelét és nyomozati anyagát lefoglalják. Őt ez nem is zavarná, ha hagynák, hogy segítsen a nyomozásban. De hallani sem akarnak róla.

A C-s áldozat egy nemes, aki korábbról is ismerte Poirot-t. A család így felkéri, hogy magánnyomozóként vegyen részt az eset felderítésében. Mindhárom gyilkosság tanúit behívja, próbálja megtalálni, mi lehet az áldozatokban a közös, de nem sikerül rájönnie.

Közben látjuk, ahogy egy fiatalember egy olcsó, igénytelen motelben száll meg. Időnként rohamok törnek rá, és rendszeresen útra indul harisnyáival és bőröndjével. A fogadósné a lányát prostituálja, a lány és a fiatalember elkezdenek összebarátkozni. Amikor a fiú nagyon rosszul van, a lány az, aki segít neki a kért módon. (Tűsarkakon kell sétálnia a hátán, véres sebeket ejtve.) Az ABC monogramú fiatalember ilyenkor mindig azt mondogatja, nem akar gonosz lenni.

Közben Poirot már a rendőrséggel dolgozik együtt. Rájön, mi a közös az áldozatokban: ő. Mindenkit ismert egy ügy-ügy kapcsán korábbról. A rendőrséget az is érdekelné, mi történt vele korábban, mielőtt Angliába jött és nyomozó lett. Mert a belga adatbázist hiába nézték, nincs nyoma, hogy rendőr lett volna. Ő ezt a kérdést mindig elhárítja, mondván, háború volt, biztosan megsemmisültek az iratok.

A D nem sikerül. A helyszín megvolt, de a gyilkos tévedésből nem a DD monogramú színésszel végzett, hanem annak ármánykodó kollégájával, aki a másik kellékeit tönkretenni settenkedett be az öltözőbe. Poirot vérfürdőre számít a továbbiakban.

A harisnya lesz a nyom, amin el tudnak indulni. Lenyomozzák, és megvan a férfi címe, aki nagyobb tételt rendelt belőle árusítás céljára. Sietnek is elfogni a férfit.

ABC-nek a fogadósnő lánya próbál segíteni megszökni, de elfogják. A lány az egyetlen, aki nem tudja elképzelni, hogy a férfi gyilkos lenne. Poirot a másik, aki egyre gyanakvóbb. ABC súlyos beteg, agydaganata van, azért kellettek a tűsarkú okozta sebek is, hogy a fejfájást elnyomja. Egyszerűen nincs olyan fizikai és szellemi állapotban, hogy felelős lehetne a gyilkosságokért.

Poirot rakja össze: a nemes öccse volt, kettős céllal. A bátyja rangját így megszerezhette. Másrészről, Poirot mindig szimpatikus volt neki, akit ezzel az üggyel újra rivaldafénybe állíthatott. Utolsó beszélgetésükre a börtönben kerül sor, a férfit hamarosan kivégzik.

Poirot csak most gondol vissza a múltjára, Belgiumra. Ahol pap volt. Amikor jöttek a németek, a híveit a templomba terelte, remélve, hogy itt biztonságban lesznek. Ő maga kiment a németek elé. Egy fiatal fiú akart bemenni és lemészárolni az embereket, de sikerült lebeszélnie. Erre a fiú felettese agyonlőtte a német katonát, az atyát leütötte. Mire magához tért, már nem volt ott senki, csak egy kiégett templom, és mindenkinek a holtteste, aki számított neki. Angliába emigrált, és amikor megkérdezték tőle, mivel foglalkozott otthon, nem mondta, hogy pap volt. Meglátott egy rendőrt, és rávágta: rendőr.

Családos, napot túlélős, anyai.

Anna nyelvtanár egy férjjel és három kisgyerekkel. Az egész napja egy rohanás, ahol soha nincs megállás. Ha nem a munkája miatt kell rohannia, valamelyik gyereknek van szüksége rá. Az egyiket balettre viszi, a másikat vívni, míg a harmadiknak gyógyszert kell szereznie, hiszen csúnyán köhög. Közben a férje miatt is idegeskedik, hiszen a család egyik barátja többet érez a férfi iránt, mint barátság. Anna annyira meg akarja ezt beszélni, de Szabolcs soha nem ér rá beszélni vele. Az anyagi helyzetük is katasztrófa, esélye sincs, hogy meg tudják adni az anyósától kapott pénzt. De neki mindig, mindent össze kell tartania, és másnap kezdenie elölről.

A film nem csak szórakoztatási forma, ha ezt hajlamosak is vagyunk elfelejteni. Hiszen a kasszasikerek azok a filmek, melyek szórakoztatnak és nagyon látványosak. Az lesz ismert és sikeres, amit jó megnézni és kikapcsol. A szórakoztató filmek. A művészfilmek, hiszen a film is művészeti ág, kevesekhez jutnak el és már el is vagyunk szokva attól, hogy nézzük őket.

Az Egy nap valahol a kettő között mozog. Nem tisztán művészfilm, nem olyan dráma, amit komoly erőfeszítés lenne végignézni és értelmezni, de nem is az a könnyen befogadható tömegfilm.

A formátuma viszonylag egyszerű: kiemeli Annát és követjük őt egy napig. Nem nagy események köré szerveződik a történet, hanem ahogy a cím is mutatja, ez csak egy nap. Az benne az érdekes, hogy most, milyen egy budapesti, dolgozó anyának egy átlagos napja. Milyen küzdelmei vannak, hogyan bírja az egyik feladatot a másik után.

A mai nő rohan. Helyt kell állnia anyaként, neki is van munkája, és ott a férje is, akit maga mellett kell tudni tartania. A film párjának három kisgyereke van, ami fokozza a vészhelyzeteket is. Három kisgyerek mellett mindig van mit csinálni. Nagyon nem emberbarát gondolat tőlem, de a filmet látva nekem nem egyszer az jutott eszembe, hogy ott hibáztak a szereplők, hogy több gyereket vállaltak a kelleténél. Anna majd megszakad, és nem jut idő így sem mindenre. A szívem szakadt meg, amikor a legnagyobb gyerek próbálja elmesélni a napját, vagy ami éppen foglalkoztatja, és senki nem ér rá meghallgatni sem. Csak hümmögnek neki, nincs értelmes kommunikáció köztük.

Ok, látjuk azt is, mennyire szereti mindhármat az anyjuk. Neveli őket, ott van nekik. De elég az, ha ott van nekik? Hol a minőségi, együtt töltött idő? Az egyszerűen nem fér bele. Ha eggyel kevesebb lenne gyerekből, kezelhetőbb lenne az egész családi élet. De visszafogom magam, a film nem a nagycsalád ellen van.

Inkább annak a portréja, hogy az anya feláldozza magát újra és újra. Amit így, külső szemlélőként én pokolnak látok, annak megvannak a maga szép pillanatai. Emlékmű a film az anyáknak, akik annyi mindent megtesznek értünk, erőn felül teljesítenek, és nem kapnak érte köszönetet sem, mert magától értetődőnek vesszük minden áldozatukat, ahogy a filmben Anna férje is teszi.

Így ezt hoznám ki végső tanulságul, és Szamosi Zsófia játékának dicséreteként: becsüljük meg anyáinkat, a mai világban anyának lenni küzdelem, és ők igyekeznek helytállni.

Egy nap - 5/3 talán jobb, van benne komoly dráma. Szamosi Zsófia is jó, csak annyira nem fogott meg.

https://www.youtube.com/watch?v=hYLdGMXFXpI

Vidéki, visszamaradott, közösséges.

Pajkaszeg még mindig a régi. Stoki igyekszik fenntartani a rendet, bár inkább a polgármester extrém kéréseit teljesíti. Így rendszeresen feltartja az ide látogató püspököt, akinek már attól rossz a kedve, ha a rend eme őrét megpillantja, és körmenet helyett vizsgálaton kell részt vennie. Akkor sem lesz jobb a közérzete, amikor a híres és szeretett ereklyéjét itt tudatlanságukban összeragasztották és így tönkretették. Teca még mindig Janit akarja, aki meg a templomot. De most először Laci nem Teca után fut, hanem Erika unokatestvérét szedné fel, aki a szakítása után itt húzza meg magát. Érkeznek új lakók, tartanak tűzoltósági vizsgálatot – noha tűzoltóság nincs is – és még az is kiderül, mi Erika és Gyuri közös dala.

A sorozat népszerűsége kis hazánkban töretlen, amit mutat az is, hogy az RTL- Klub az eddigi leghosszabb évadot hozta ki, tartva menet közben egy kis szünetet is. Nekik biztos jó ez, de nekünk nézőknek is?

Talán még nem meséltem, hogy kihúztam a tévémet, már jó rég és el is ajándékoztam. Akkor látok csak tévéműsort, ha anyáméknál megy és belenézek, mégis mit néznek. Rendszeresen szörnyülködöm is, hogy pl. milyen az általam nézett sorozatok szinkronja. Vagy, milyen sok a reklám. De arról is hosszan lehetne beszélgetni, milyen pocsék a műsor.

Sokat elmond, hogy nálunk ez a legnézettebb sorozat a tévében. Amit már lassan azért kell követni, mert mindenki ezt nézi, és ferde szemmel néznek rád, ha nem tudod, mi volt a heti részben. Pedig annyira fárasztó ez a sorozat!

Egy ideális nézésmódot tudok neki. Hullafáradtan, amikor az IQ-m esett vagy 30 pontot. Amikor már beszélnem is nehezemre esik, akkor szórakoztató ez a széria. Mert abszolút nem igényli az agyam és a figyelmem, olcsó poénokkal és a végletekig sarkított szereplőkkel van tele. Minőségét és tartalmát tekintve. Már majdnem annyira rossz, hogy az már jó.

A cselekménye nem is fontos, mert mindig ugyanaz a poén tárgya. E vidékiek pletykásak, iszákosak, teljes egészében megtestesítik a vidéki tahó sztereotípiákat. A karakterek nem fejlődnek semmit, és rendszeresen ugyanazokon a dolgokon problémáznak. A közmunkások nem akarnak dolgozni, ellenben mindent meginnának, amiben van alkohol. Azért az nem volt semmi, amikor a saját alkohol készítésével foglalkoztak, és házi koktélokat gyártottak még a nem iható alkoholokból is. A női lakosság szabad fele a papra mereszti a szemét. Erika férjhez menne, Gyuri továbbra sem akarna nősülni. Bár, az autóját inkább vezetné oltár elé, mint az élettársát. A polgármester mindig ügyeskedik és csal, ahol csak tud. Folytathatnám, mert minden egyes szereplő ilyen.

Ezért is durva, mennyire erős a stáblista. Még mellékszereplőknek is ismert színészeket hoznak be. Van, akin látni, hogy tiszta kikapcsolódás és poén neki ennyire lemenni zokniba, de van, akin látni, hogy csak a pénz miatt hajlandó erre.

Mivel ennyire megy a sorozat, nem kell spórolni a külsőségeken sem. Nagyon korrekt ilyen téren a sorozat, már egészen belakjék a forgatási helyszínt, sok külső helyszínen is forgatnak. Igaz, a jelmezen is lehet néha spórolni. Gyuri pl. mindig ugyanabban a melegítőben nyomja.

Józanul vagy éberen roppant fárasztó – ehhez le kell menni a pince mélyére agyilag.

A mi kis falunk - 5/2 remek színészek játsszák a hülyét, a nép bukik rá – én meg csak hullafáradtan bírom ki.

https://www.youtube.com/watch?v=DpYcpJ_i8Vc

Melyik filmek plakátjainak szövegét ismeritek fel?

1: Az univerzum tágul (de ők nem tágítanak)

2. Egy főnix felemelkedik. Az X-Men elbukik.

3: Éljen a király

4. Pokolba a gonosszal

Megoldás: Tovább!

Kapcsolatjavítós, együttzenélős.

Anna és Ben összeszokott páros, akiknek a látszólag békés együttélése alatt komoly konfliktusokat kellene megbeszélni. Ben anyja már nagyon unokát szeretne, a pár nem mer beszélni arról, még maguk között sem, hogy Anna terhes volt, de elvesztette a kicsit. Vannak szokásaik, amelyekkel a másik agyára mennek. Még terapeutához is járnak, de nem mondhatni, hogy haladnának. Veszekednek, de a lényeget képtelen kimondani és tényleg megbeszélni. Egy alkalommal zenébe fojtják a kínjaik, és rájönnek, ez az a módszer, amit eddig hiába kerestek. A gondjaikat dalba szedik, lejátsszák és ettől ők is jobban vannak, valamit alkotnak is. A szomszéddal kiegészülve bandát alkotnak, és egy bár szabad estjein elkezdenek fellépni is. Ám felszínre jönnek olyan problémák, amelyek nem oldódnak meg attól, hogy énekelnek róluk. Van még jövőjük párként?

Komédiát vártam, vagy legalább jó zenéket. Egyiket sem kaptam meg, így most jelentős mértékben csalódott vagyok és szinte a filmet is utálom. Nem volt jó nézni. Sőt, fárasztó volt végigszenvedni. Néha gondolkoztam is rajta, hogy vajon ki szenved jobban: a karakterek a filmen, vagy én, amíg nézem őket?

Nem művészfilm, de olyan eszközöket is bevet, mintha az lenne. Érezni az egészen, hogy egy olyan logika mentén halad, ami nekem nem tetszik. Megvan! Nem művészfilm, inkább szerzői film. Hiszen Zoe Lister-Jones mindenbe belefolyt a film kapcsán. Meg is rendezte, el is játszotta az egyik főszerepet. Nekem pedig nem jön be a stílusa.

Ez igaz a rendezésre, a film cselekményére és a színészi játékára is. Nehéz lenne sorba venni, mi irritált jobban, így sorrend nélkül kiemelek párat.

1: nem értettem, mi az alapvető probléma a kapcsolatban. Mit akar ez a két ember egymástól? Amikor minden jónak tűnik, akkor mi a baj? Sose volt átlátható, hogy mi a baj és mi lenne a megoldás. Bár lehet, hogy csak annyi, hogy szeretik egymást, de nem jönnek ki egymással. Együtt akarnak lenni, de amikor csinálják – mármint az együttélést, bár akadnak szexuális téren is gondjaik, de azt tuti nem elemzem le – mégis boldogtalanok.

2: nincs értelme annak, ahogy a zene segít és mégsem. Mi az, amit annyira felszabadít bennük a zenélés? Nem látom, nem érzem, és azt sem látom hosszú távon, hogy hasznos lenne bármelyiküknek is.

3: ha már zene. Pocsék. A két színész hangjától kezdve a dallamvilágon át. A szövegeiket sem humorosnak éreztem, hanem fárasztónak.

4: nem szeretem a karaktereket. Anna és Ben kifejezetten nem szimpatikusak, a furcsa szomszédjukról már nem is beszélve. Egyáltalán, mit gondoltak, kivel fog azonosulni a néző? Anna és Ben sima, gyarló emberek, minden jellegzetesség nélkül. A szomszéd legalább az átlagnál különösebb, így őt meg lehet jegyezni.

5: a vége ugyanolyan értelmetlen, mint a cselekmény többi része. Semmi logika, érzelmi alapú döntés, amit szerintem a meghozása pillanatában meg is bántak.

Egyelőre ennyi, és ismételten hangot adok annak, mennyire rosszul éreztem magam, amíg néztem ezt a filmet. Se humor, se jó zene, csak egy szenvedésre ítélt kapcsolat és néző.

Anna és Ben - 5/1 utáltam az egészet. A szereplőket, a konfliktusaikat és a zenéjüket is. Nem az én filmem.

https://www.youtube.com/watch?v=tfkaRCjY7q4

Cím: The New Mutants

Készítők: az a Josh Boone rendezi, akinek az eddigi legnagyobb sikere a Csillagainkban a hiba volt. Vagyis, ifjúsági témában otthonos, az jól jöhet. A mutánsok szerepeiben olyan feltörekvő sztárokat találunk, mint Anya Taylor-Joy, Maisie Williams és Charlie Heaton.

Műfaj: szuperhősfilm, horror elemekkel, ifjúsági vonásokkal

Cselekmény: van egy intézmény, ahol problémás fiatalokat kezelnek. Mi történik, ha rádöbbennek, hogy nem velük van a baj? Hogy nem őrültek és betegek, hanem mutánsok?

Várható megjelenés: most úgy látszik, jövő tavasszal. Folyton tolják...

Miért várós?

- A régi éra utolsó X-Men filmje, mielőtt beleolvadnak a Marvelbe.

- Annyi ideje be van reklámozva, már érdekel milyen.

- Bírnám, ha tényleg elmozdulnának kicsit horror irányba.

- Az első trailer tetszett.

Apa – lányos, vadonban élős, társadalommal szembenézős.

Tom már csak az apja történeteiből ismeri az időket, amikor többen voltak. Mielőtt az anyja meghalt. Most csak az apja és ő vannak. Elrejtőzve a világ elől, egy erdőben élnek. Will a lánya tanára is, aki az iskolai anyag mellett a túlélésre és a rejtőzködésre neveli a gyereket. Ám egy alkalommal a szociális rendszer a nyomukra akad, és igyekeznek visszahelyezni őket a civilizációba. Elhelyezik őket egy farmon, a lány elkezdhet iskolába járni, barátokat szerezni. Will pszichológiai tesztek sorát tölti ki, melyek felszínre hozzák, miért él így a lányával. A háborús traumák máig nem eresztik. Most sem képes szembenézni mindezzel, menekülnie kell. Tom vele tart, de már tudja, hogy van más élet is. Már tudja, hogy az apja olyan betegségben szenved, ami neki nincs. Ő nem akar magányos erdőlakó lenni többé.

Egy kritikus kedvenc film, és ha eltekintek attól, hogy egy filmen alapvetően szórakozni szeretek, akkor értem is, miért. Nem közönségfilm, ez egy dráma. Annak is az a fajtája, amikor nem rágják a szánkba a tanulságokat, hanem maguknak kell átgondolni és átérezni a film témáit.

Amik közül kettőre voltam most fogékony: az apa – lánya kapcsolatra és a mentális betegségekre a háborút követően, vagyis a PTSD-re. A könnyebben megfogható szál a szülő és a gyermek kapcsolata. Amiben megvan az ösztönös bizalom: a gyerek számára a szülő egyfajta isten, akinek minden szava és döntése megkérdőjelezhetetlen. Tom is ennyire hisz az apjában, minden szava parancsolat a lány számára. Soha, semmit nem kérdőjelez meg, azt sem, ami a nézőnek evidens lenne. Miért kell rejtőzve élniük? Mi az a veszély, ami erre kényszeríti őket? De a szülők sorsa az, hogy elbukjanak a gyerek szemében, akinek ez a felnőtté válásának a része. Tom esetében a külvilág megismerése, egy más életforma hozza el a változást. A filmnek sikerül finoman megmutatnia, ahogy a lány először csak magában, majd nyíltan is kezd ellenszegülni és a saját döntéseit hozni. Amikor elengedik az apjával egymást, az nem a szeretetük végét jelenti, inkább egy új kapcsolat kezdetét. Amiben egyenrangú felek már, és Tom nem gyerek többé.

A PTSD kapcsán két dolog merült fel bennem: hogy mennyire kegyetlen betegség ez, hiszen kívülről nem látszik. A szellemet teszi tönkre, és természeténél fogva a benne szenvedő nem hagyja, hogy segítsenek neki. Pokoli annak is, aki szenved benne, de a szeretteinek is. Will ráébred a film alatt, hogy beteg, de ő sem kér a segítségből. Menekül. Ami elvezet a másik gondolatomhoz: még ha az állam jobban mellé is állna, és gyógyítani akarna, hogyan tegye, ha a betegek nem hajlandóak együttműködni? Elsőnek azt kellene elérni, hogy el tudja fogadni a segítségnyújtást. Bár, egyszer olvastam olyat is, és milyen igaz, hogy az emberiségnek a kezelés helyett a megelőzést kellene megtanulnia…

Mivel dráma, és olyan emberekről szól, akik szabadon élnek a vadonban, nagy látványra vagy díszletre nem kell számítani. Inkább leharcolt és vidéki mindenki, nem egy látványfilm. A fontos dolgok a kapcsolatokban és a lélekben zajlanak.

Így még nagyobb a színészek szerepe. Ben Foster komoly karakterszínésszé érett, itt is látni.

Nem szórakoztam jól, de az agyam mozgatta. Tartalmas, de hangulat kell hozzá.

Ne hagyj nyomot - 5/3 a film jobb (4), de nem volt kedvem drámához. Mély konfliktusokkal, jó színészi játékkal.

https://www.youtube.com/watch?v=6AN7MIbP4lY

Alvilági, kosztümös, jó útra térős.

Vidocq közismert figura a napóleoni Párizsban. Egy rablókirály, aki merész és ötletes szökéseiről lett ismert. Még egy gálya rabpadjáról is sikeresen meglógott. Most álnéven próbál boldogulni, új életet kezdeni, de a múltja elől nem menekülhet. Amikor egy gyilkosságot rá akarnak bizonyítani, noha ártatlan, alkut köt a kitüntetésre vágyó tisztségviselővel: szállítja neki a legelvetemültebb bűnözőket, amnesztiáért cserébe. Csapatot épít maga köré, akik között megtalálható a rangját visszakapni akaró egykori arisztokrata és fia, és egy utcalány is. Hatékonyak lesznek, ami újabb veszélyekhez vezet. Nem csak az alvilág jelenlegi ura és lekötelezettjei, de az újabb trónkövetelők is végezni akarnak velük. Vidocq azonban nem hagyja magát, és a megtorlás megállíthatatlan lesz.

A klasszikusok még mindig mennyire jól szólnak… ahogy ezt írtam, megnéztem a trailert. És mi ütötte meg a fülem? A Requiem, Mozart örök darabja. Pont tegnap elmélkedtem az Amadeuson, és lám, Mozart örök!

De térjünk a filmre, mert arról akarok most mesélni. Amiben különben nem hallottam az említett gyászmisét, de annyi legyen a baj. Van benne más, ami lekötött. Mert szerencsére tetszett a film.

Vidocq leggyakrabban már a nyomozó zseniként van ábrázolva, idősebb korában. Ebben a filmben azonban arra koncentráltak, hogy jutott el odáig. Ki volt, miért kellett megváltoznia, és milyen árat fizetett érte. Tele van a történet drámai csúcspontokkal, ahogy a veszteségek és diadalok kialakítják a jellemét, az alvilág rémét.

Nem is kriminek nevezném, mert bűnözőket kap el, de nem nyomoznak utánuk. Eleve a kapcsolataik és tudásuk alapján az információk megvannak, csak be kell gyűjteniük a rosszfiúkat. Harcolni velük, majd az urakkal, akik ezt nem nézik türelmesen. Politikailag, fizikailag is a csapatra törnek. Jobban idézi a cselekmény egy maffiafilm fordulatait, egy bűnfilmet, mint krimit.

Kosztümös, és a korszaknak megfelelő akciók vannak benne. Ilyen szempontból bennem fel is idézte a New York bandáit, csak itt annál kisebb a volumen. (A sztárparádé se akkora, de találtam hasonlóságokat.)

Tetszett, hogy íve van a szereplők történetének. Igaz, több a filmen a tragédia, mint amit elsőre bevett a gyomrom. Sokan meghalnak, mindkét oldalon. Bár ez nem rossz, kevésbé mesei tőle a film, hiszen senki nincs biztonságban. Egy ponton éreztem azt, hogy kliséhez nyúltak: van egy szereplő, aki a jövőbeli terveiről beszél. Vidéki életről, gyerekekről. Lehet sejteni, ki lesz a bűnkirály következő áldozata, amivel bántani akarja a főszereplőt. Észrevettétek, ha valaki nagyon kedveseket mond a főszereplőknek, vagy a jövőbeli álmait meséli, nagy valószínűséggel ő a következő áldozat? Az Odaát idei évadában ugyanezt csinálták meg Mary karakterével is.

Vincent Cassel jól mutatott a főszerepben. A Szépség és a Szörnyeteg hercegének kiöregedettnek találtam, de Vidocq jól állt neki. Folytatásban is elnézném.

Korrektül néz ki, van benne akció, összerakták a sztorit és a karaktereket. Nekem bejött.

Párizs császára - 5/4 más szemszögből közelít a karakterhez, Cassel jól is játssza. Gengszterfilm kosztümösen.

https://www.youtube.com/watch?v=keX7_NpEok0