Melyik, most a mozikban menő film poszteréből származik a részlet?
Megoldás: Tovább!
Melyik, most a mozikban menő film poszteréből származik a részlet?
Megoldás: Tovább!
Nyomozós, sötét titkos, végzetes ballépéses.
Erin 16 éve lelkes rendőr volt, akit egy bandába építettek be egy számára ismeretlen másik rendőrrel. Miközben elnyerték a banda bizalmát, és készültek a rablásra, Erin és Chris egymásba is szerettek. Ma Erin alkoholista, a lányával is folyton hadakozó, dühös és megkeseredett ember. A múlt azonban utánanyúl: fenyegető üzenetet kap, és tudja, visszatért az ember, akit a múlt minden fájdalmáért okol. A nő most akar igazságot szolgáltatni, miközben egy gyilkossági ügy is megoldásra vár. Minden összefügg mindennel, és mire minden a helyére kerül, világossá válik, hogy lett az egykori helyes, eltökélt nőből ez az önmagát elpusztító lény.
Nem egyszer merengtem már azon, mennyire elrontja egyes filmek élményét, hogy előzetes elvárásokkal kezdem el nézni. Mert ha más, ha a zsánerében különben jó is, csalódott leszek és nem fog tetszeni. Bár rá tudnám venni az agyam, hogy kilökje az előzetes elképzeléseket…
Ez a film is azért nem tetszett, mert mást vártam tőle. Krimit, sokkal hagyományosabban vezetve. A skandináv krimikre hajazó, gyilkos után nyomozós filmet akartam látni, melyben a nyomozó ugyan szétcsúszott, de a maga területén egészen zseniális. Hiszen részeges rendőr is képes babérokat gyűjteni, nem igaz, Harry Hole?
Két ponton csalatkoztam nagyot.
1: A hősnő messze nem egy zseniális nyomozó. Megvan minden benne, ami a tönkrement életre utal. A káros szenvedélyek, a kapcsolatai és a külseje leépülése. De egyszer nem éreztem úgy, hogy olyan rendőri munkára képes, amire senki más a környezetében.
2: Nem is igazán krimi a film. A megnézése után inkább mondanám drámának, amelyben némi krimi szál is akad. Erin története a hangsúlyos, a honnan – hova jutás története. Mert elég sokáig hiányoznak a kockák, csak némi utalás van, hogy jött létre a mai énje. A végére összeáll, és még kevésbé fontos a krimi, mint korábban.
A szereplőknek erkölcsi döntéseket kell hozni, és a cím is mutatja, nem éppen arra az útra lépnek, ami építené őket. Erin körül minden le van rombolva. Nem is tudtam tragikusnak érezni, ami a film végén vár rá. Hogy lehetett volna más vége a történetének?
Van egy kevés akciójelenet is benne, de semmi emlékezetes. Durva, de sokkal jobban megragadt bennem a Brooklyn Nine-Nine záró részének emberrablós jelenete a maszkokkal, mint ebben a bankrablás.
Amire emlékezni fogunk: Nicole Kidman brutális külleme a jelen Erin szerepében. A színésznő vállalt már be elképesztő küllemeket, volt már kifejezetten nem szép nő is (meg is jött Oscar érte), de ez valami új szint. Amit lehetett, lepusztítottak a külsején. Még durvább így a múlt és jelen közti különbség – elfogadhatóbbá teszi, hogy Sebastian Stan játssza a szerelmét. 15 év akkor is 15, ha Kidman nagyon jól tartja magát.
Valahol sajnálom, hogy ennyire a küllem lett a hangsúly, még nálam is. Noha Kidman a maszk alatt nagyot játszik, elhittem neki a teljes pusztulást, a tekintete miatt. Kegyetlen.
Az időkezelése nem rossz, de hosszúnak éreztem a filmet. Néha unalmasnak.
Egyszer érdekes volt, de ennyi elég is volt belőle nekem. Nem lesz újranézve.
Pusztító - 5/3 Kidman jó, Stant bírom, az osztott idősíkok is tetszenek, a film már kevésbé. Kár érte.
Cím: Little Women - Kisasszonyok
Készítők: Greta Gerwing a rendező, vagyis várhatóan egy női lélekbe alaposan belemenős, hiteles filmet kapunk majd. A casting is nagyon ütősnek tűnik. Vannak, akikkel már újrázik a rendezőnő, de Chalamet és Ronan mellett jön még sok angol tehetség is.
Műfaj: női, YA, regény adaptáció, romantikus
Cselekmény: a klasszikus regény nyomán, de annak egészen más szempontú megközelítése. Azokat az éveket emelik ki, melyeket a filmes feldolgozások kevésbé szoktak mutatni. Miután a lányok kikerülnek otthonról, és maguk próbálnak boldogulni az életben. Amy iskolában, Jo kezdő íróként. Azért gondolom, a hagyományos szálakat is mutatják majd.
Várható megjelenés: karácsonyi szezonban
Miért várós?
- A regényt szerettem, minden magyarul megjelent részét olvastam.
- Több feldolgozást is láttam már, a BBC sorozat kifejezetten tetszett. Érdekel, mit lehet még elmondani róla.
- Új a megközelítés.
- A casting. Chalamet és Ronan miatt önmagában is érdekelne, de mellettük jó pár olyan szereplő van még, akiknek elnézem a munkáit.
Terroristás, elvekért kiállós, katonai tervet kidolgozós.
1976 – a világ messze nem egy békés hely. Egy német lázító csoport arra akarja felhívni a figyelmet, hogy a zsidók milyen rosszul bánnak a palesztinokkal. Mivel a vezetőjük börtönbe került, arra gondolnak, ha elég merészek lesznek, akár őt is kiszabadíthatják. Eltérítenek egy utasszállítót, és a túszokért cserébe szabadok lesznek letartóztatott társaik. A kis csapat igazi terroristákkal szövetkezik, és kitartanak a tervek mellett akkor is, amikor vezetőjük öngyilkos lesz a börtönben. Felszállnak egy gépre, eltérítik, és Ugandában várják, hogy megkezdődhessenek a tárgyalások. Ám az izraeli állam nem tárgyal terroristákkal. Sokan katonai szabadító akciót akarnak levezényelni, de erre a politikusoknak is rá kell bólintani. Közben a gépen már a túszok meggyilkolásával kezdenek fenyegetőzni.
Most olyan filmeken gondolkodom, melyek ugyanazt az eseményt mutatják be, mégis teljesen más a kettő. Történelmi filmek jutnak eszembe, mennyire másképp mutatták be 9.11-et, attól függően, hogy kinek a szemszögét követték. Még romantikus film is volt kis utalással az eseményekre, a választék elég nagy.
A jelen filmünk is tartogatott egy ilyen élményt nekem: gyerekkoromban nagyon mentek a Norris filmek. Volt egy, amiben kommandóst játszott, akinek egy eltérített repülőgép utasait kellett kiszabadítania. Nem néztem utána, de fejből úgy rémlik, Delta Force volt a címe.
Amiért érdekes, mert ezt a filmet nézve nem egyszer eszembe jutott. Nem véletlenül: mindkettő ugyanazt a túszdrámát mutatja be. De a két film mégis teljesen más.
Ez az alkotás egyensúlyozós dráma. Azzal a trükkel próbálkozik, hogy nem a túszok vagy a szabadításukra készülő katonákat követi. A túszejtőket akarja közelebb hozni, és igyekszik emberivé tenni őket. Kiemeli a német résztvevőket, akiket nem a terror vagy egy lehetséges gyilkosság hozott ide, hanem egy elvi kiállás.
Mintha szimpatikussá akarná tenni őket a film. Ahogy Böse meg is fogalmazza, ő nem ölni jött ide. Az emberek tudatában akart bombát robbantani. Felhívni arra a figyelmet, hogyan bánnak a palesztinokkal a menekülttáborokban. Jó utat választott? A végkimenetel ismeretében könnyen mondom, hogy nagyon nem. Nem ért el semmit, egy értelmetlen ügy mártírjai lehettek csak.
Annyira alapozzák a szereplőket, annyira meg akarják mutatni, hogy ők igazából jó emberek voltak, akik rossz utat választottak a véleményük kifejtésére, hogy közben a film leáll. Túl hosszú. Alig történik benne valami.
Mindezen felül még egy kis művészfilmes hatást is belecsempésztek. Még mindig töröm rajta a fejem, hogy a táncelőadás miképpen járatható össze a túszdrámával. Annál jobb nem jut eszembe, hogy mindkettő abszolút meg volt komponálva. De kellene lennie még valaminek, amit még keresek.
A szereposztás nagyon erős, de ezt is könnyen mondom, eléggé bírom Daniel Brühl alakításait. Rosamund Pike alapból úgy néz ki, hogy simán hideg és számító nőnek látom, különösebben játszania kell sem érte, most is működött ez a faktor.
Norris akciómeneténél jobban tetszett, de jobbat vártam ennél.
7 vérfagyasztó nap - 5/2,5 jó színészek, valahol mélyen mondanivaló is rejlik benne, de vontatott, hosszú, drámai.
A Taboo remek sorozat volt, várom is egy ideje a folytatást.
Addig is egy kis zene belőle!
Aranymosós, kalandos, összetartós, vadnyugatos.
Eric Griffin több generációnyi inas leszármazottja, maga is az lett, és büszke is rá. Kifogástalanul végzi a munkáját, a Flagg család mellett. Ám mikor az öreg meghal, unokáinak semmi sem marad örökségként. A 12 éves Jack megszökik, hogy a nővérének ne jelentsen terhet az eltartása. Griffin siet utána, de elég egy kis félreértés, egy fejbe kólintás, és potyautas lett egy Kaliforniába tartó hajón, ahová az aranyláz miatt Jack akar menni. Nincs mit tenni, belevágnak a kalandba. Balszerencséjükre mindig belefutnak egy szélhámosba, aki mindent megtenne, hogy övé legyen az aranyuk. Ellop térképet, pénzt, kiásott aranyat, ők pedig mindig igyekeznek helyrehozni a károkat. Arabella is a fiuk után utazik, és Griffin feje már azért is főhet, mert a gyerekkori barát és egyben munkaadója mennyire kedves a szívének – jobban, mint azt bevallaná egy ilyen képzett inas…
Még gyerek voltam, amikor először láttam ezt a filmet. Sokáig eszembe se jutott, de amikor elkezdtem összeszedni a gyerekkorom szeretett Disney filmjeit, ez is felkerült a listára. Végre be is szereztem, így már csak azon kell törnöm a fejem, Sammy, a kelekótya fóka hogyan akadhatna horogra.
De most maradjunk Kaliforniában és az inassal!
Egy családi, szórakoztató film, egy az egyben azt kínálva, amit akkoriban a Disney a filmjeibe beletett. Mozgalmas, kalandos, de egyetlen ponton sem kell lerágnunk a körmünket izgalmunkban. Lehet érezni, hogy igazából nincsenek veszélyben a főhősök, mindig kitalálnak valamit, ha szorult helyzetbe kerülnek. Még a film gonosza is ilyen alak: itt bizony mindenki biztonságban van, és nem eshet komoly baja.
A film hangulata ennek megfelelően nagyon vidám és kellemes. Annyira tele van életigenléssel, reménnyel és jó érzésekkel, hogy még olyankor is, amikor izgulni kellene, és veszély van, jó nézni. Mert jópofa és kedves. Családi.
A családi a cselekményre is igaz. Arabella és Jack jó testvérek, Griffin olyan a fiú mellett, mint egy báty. (A végére tulajdonképpen az is lesz neki, gondolom, ez senkit nem lep meg.) Mindig összetartanak, mindig az a lényeg, hogy együtt lehetnek és egészségesek. Mit számít, ha a folyóba veszett egy vagyon aranyban? Ha a nagyapa csak adósságot hagyott hátra? Amíg együtt vannak, minden megvan, amire szükségük lehet. Más film talán nyálasan és elcsépelten mesélné ezt, de a korszak Disney filmjeit azért is szeretem ennyire, mert itt úgy tudják ezt átadni, hogy nem fulladok bele a nyálba vagy a pátoszba.
A film humora is kedves, korosztálytól függetlenül élvezhető. Ekkor még nem volt divat testiséggel humorizálni, a legdurvább ilyen poénjai az aranyásók ápolatlan fogaira utalnak. Néhol gyerekes, de összességében hangulatos az egész.
A látványa, amin talán legjobban látszik a film kora. Vannak olyan trükkök benne, pl. amikor szívecskék úsznak el a főhős feje mellett, amelyek nagyon régiesek mai szemmel. De szerencsére kevés ilyen akad benne, így nem őrli fel senki idegeit ilyen megoldásokkal.
Akadnak benne ismerős arcok is, más Disney filmekből. Bár ma már nem ismert színészek.
Talán kicsit elfogult is vagyok, de még mindig tetszik nekem ez a film, jókat mosolyogtam.
Egy inas kalandjai Kaliforniában - 5/4 klasszikus Disney, ami ma is mosolygós, kellemes kikapcsolódás. Még mindig szeretem!
(Jázmin kesereg, amiért férjhez kell mennie. A szolgálólánya egyedi módon vigasztalná.)
Ha már muszáj hozzámenned egy fajankóhoz, nem Anders a legrosszabb választás. Magas, és jóképű és igen, egy kissé ütődött, de ő csak a férjed lenne. Nem kell beszélgetned vele! (Aladdin)
(Holt kapitány férje is beszáll a rabló játékba, szópárbajjal együtt, és hideg, komoly hangjával a frászt hozza a többiekre.)
(Sarah próbálja kicsempészni a kutyát az iskolából, de az igazgató meglátja.)
(Fallon kénytelen szembenézni azzal, hogy Liam anyja közéjük akar állni.)
(A helyi rosszfiú múltjáról már terjed a pletyka.)
Varázsos, szerelmes, gonosz ellen fellépős.
Agrabah gyönyörű, sivatagi város, ahol a szultán luxusban ék a palotájában, míg az utcákon egyeseknek lopni kell az életben maradásért. Aladdin is ilyen tolvaj: egy korán megárvult fiú, akinek nem maradt senkije és semmije, csak egy majma. Ám egy napon a bazárban szépséges lányba botlik, aki megtetszik neki. Balszerencséjére kiderül, hogy ő Jázmin hercegnő, akit törvény kötelez arra, hogy herceghez menjen feleségül. A főtanácsos, Jafar saját önző céljaira használná ki a fiút, de a szerencse folytán Aladdin lesz az, akinél gazdára lel a lámpa, benne a kívánságokat teljesítő dzsinnel. A fiú és a dzsinn alkut kötnek: Aladdin játssza a herceget, megszerzi a szerelmét, és az utolsó kívánsággal Dzsinni is szabad lehet. Ám ehhez Jázminnak és természetesen Jafarnak is lesz pár szava.
A Disney nagyon benne van klasszikus meséinek élőszereplős változataiban. Megérkezett az Aladdin Dumbo után, de még az idén várjuk az oroszlánok királyát, talán jövőre Mulant is. Ha egy üzlet beindul…
De milyen lett az Aladdin?
Az eredeti mesét nagyon szerettem. Annyira, hogy az összes folytatás egész estés mese is megvan dvd-n. Így nálam nyert helyzetből indult a műsor, hiszen ez az egyik kedvenc Disney történetem. Will Smith is szimpatikus nekem, a rendezőválasztást elsőre merésznek gondoltam, de aztán arra gondoltam, még akár valami jó is kisülhet mindebből.
Először is, ha nem tudnám, nem mondanám meg, hogy ez egy Guy Ritchie rendezte film. Az Arthur királyban legalább az utcai részekben volt valami a rendező megszokott stílusából, itt Agrabah alvilágában nem merülhettünk el ennyire. Ha nem is szolgaian, de nagyon követi az eredeti mesét a cselekmény, még talán a beállítások is. Nem egyszer kaptam azon magam, hogy ugyanazt láttam most filmen, mint gyerekként a mesében.
Mivel annyira szeretem az eredeti mesét, engem ez nem zavart. De előre látom, van, akit fog. Mit kapott a Szépség és a Szörnyeteg is azért, mert tulajdonképpen újrajátszotta a klasszikus mesefilmet, csak most emberekkel…
Ami zavart: amikor először elkezdtek énekelni. A rajzolt változatban szerettem, a Disney mesékben énekelnek. Itt megcsapott. Már a 3. dalra visszarázódtam, de elmondhatatlanul furának éltem meg, ahogy Aladdin és Jázmin először dalra fakadtak. De nem ez a legfájóbb pontom: Ali herceg bevonulása. Ami a mesében nagyszabású, látványos jelenet volt, egy jó dallal, ezeken az utcákon nem simán mesterkéltnek, de irritálónak hatott.
Agrabah nem tetszett nekem a filmen! Talán ezért is. A CGI vagy a palota, a közben mutatott panorámák szépek, de az utcákon éreztem, hogy csak díszletek. Az egésznek a hangulata hiányzott, de lehet, hogy csak a meséhez kötődöm még mindig nagyon.
Jázmin az, aki több változtatást kapott az eredeti meséhez képest. A modern Disney hősnőkhöz hasonlóan ő már nem a szerelmes feleség szerepére játszik, ő az apja utódja akar lenni a trónon. Jól állt a karakternek ez a váltás, nekem tetszett.
Ahogy a mesében, itt is Dzsinni lopja a műsort. Még Smith kigyúrt kék hasizmai se zavartak.
A mese marad számomra a klasszikus, de a filmet is simán el tudtam nézni.
Aladdin - 5/4 az eredeti mesének inkább szól. Kevés a változtatás, érdekesek beleemelve a dalok.
5: Locke - egy férfi, aki az autójában ül, és vezet. A környezetével, a családjával csak egy mobilon keresztül kommunikálhat. Minden összeomlani látszik körötte: a család, a munka, de neki erkölcsi kötelessége van, nem térhet le az útról. Képes lehet összerakni így az életét?
4: A hívás - egy segélyközpontba befut egy hívás. Egy kamaszlányt elraboltak. A hívást nem tudják bemérni, a tettes kocsit is vált. A lánnyal telefonáló nő éppen válságban volt, de most rádöbben, volt már egy ilyen ügye. A tettek mezejére lép az életmentés reményében.
3: A fülke - a jól szituált, nőkkel is ügyesen bánó férfi felvesz egy csörgő utcai telefont. Nem kellett volna - életveszélybe került. Nem menekülhet onnan, vagy meghal. Életben maradni sem egyszerű, mert a hívó minden piszkos kis titkát ismeri. Jobb embernek kell lenni, vagy harangoznak.
2: Mobil - emberrablás. A családanya már fogoly, a következő áldozat a fia lesz. A szétvert telefonon egy ismeretlen számot sikerül hívnia, egy fiatalember vette fel. Aki aztán igyekszik segíteni is, leküzdve a lemerülő akkumulátor és a térerő, plusz az
emberrablók problémáját is.
1: A bűnös - a nyomozó büntetésben van, aktív nyomozások helyett a segélyközpontban kell dolgoznia. Unja, de jön egy hívás. Egy asszony, aki nem beszélhet szabadon, a volt férje elrabolta. A nyomozó nem mozdulhat a telefonon mellől, de nem tudja a kollégákra bízni a nyomozást. Egyetlen telefonnal, barátok bevonásával ered az igazság nyomában. Ami kiderül, nem is kicsit döbbenti majd meg.
Katonai, baráti társaságos, harcot felvevős.
Három fiatalember még az általános iskolában kötött barátságot egymással. Alek és Spencer mindig is rossz gyerekeknek voltak elkönyvelve, akik miatt az anyjuk nem győzött bejárni az igazgatóhoz megbeszélésre. Anthonyt a bőrszíne miatt cikizték páran, de velük rendes volt, és a duó trióvá bővült. Tartották akkor is a kapcsolatot, amikor az élet másfelé sodorta őket. Alek és Spencer a régi álmuk megvalósítva katonának álltak, és közösen szervezték a kimenőiket, egy európai nyaralásra, melyhez Anthony is csatlakozott. Olaszország után Berlin, majd Hollandia következett, és még Párizst is meg akarták nézni. Ám a párizsi vonaton bátorságpróba állt előttük: egy terrorista kezdte volna meg véres működését, ha ők nem lépnek közbe.
Igaz történet, rendszeresen filmesítik őket, legyen az a közelmúlt vagy a távolabbi eseménye. Mindig is érdekelt, milyen lehet egy ma élő személynek megnézni magát filmen, valaki más interpretálásában. Pl. II. Erzsébet, akinek az életéről Netflix sorozat már a 3. évadnál tart. Vagy Elton John, akit hamarosan Taron Egerton formál meg egy egész estés filmben.
Clint Eastwood is vonzódik az igaz történetek megfilmesítéséhez, elég csak a csempészes filmre gondolni, amiről nem rég meséltem nektek. De volt neki több ilyen projektje is. A legmesszebb talán ebben a párizsi, terroristás filmben ment el.
Nem biztos, hogy jól tette.
Kezdjük azzal, hogy a három jó barátot az eredeti trió játssza. Igen, jól olvastátok. Az a három amerikai fiatalember, akik megállították a terroristát a párizsi vonaton, eljátszották saját magukat Eastwood filmjében. Az csak egy dolog, hogy nem színészek, és nem játszanak a hagyományos értelemben, de ez akkora elmebetegségnek hangzik… hogy lehetett őket egyáltalán instruálni? Amikor simán tudták azt mondani, hogy nem így csináljuk, mert igazából sem ezt csináltuk. El se tudom képzelni a forgatást. Nem is akarom.
Dokumentumfilmekbe, vagy abba a formátumba, amit az AHS egyik évada is mutatott, amikor az eredeti szereplőkkel rekonstruálnak egy sztorit, ok, életképes az ilyesmi. De egy szórakoztató filmben? Nekem nem működött.
Már csak azért sem, mert más tényezőkben is észrevenni, hogy cél volt, hogy minél életszerűbbnek tűnjön. Ahogy kamerázták, amilyenek a képek – mintha nem profi stáb lett volna, csak egy kézi kamerával az események nyomába eredtünk volna. Értem, hogy ezzel is a hitelességet teremtik meg, de ez engem nem érdekel. Ha dokumentumfilmet akarok nézni, arra ülök be. Egy szórakoztató filmtől egész egyszerűen nem ezt várom.
Téma, mondanivaló. Úgy éreztem, nagyon a számba rágják. Nem elég, hogy konkrétan ki is mondják, hogy cselekedni kell, és nem meglapulni, az egész film erre van kihegyezve. Volt az a jelenet, amikor kiképzésen Spencer volt az egyetlen, aki felvette volna a harcot, míg a többiek elbújtak a pad alatt. Vagy amikor többször is arról beszélt, hogy úgy érzi, löki valamerre a végzete. Ez is taszított.
Nem tetszett a szerkesztés se, minek kellett közbe-közbe felugrani a vonatra a múltból?
Számomra ezt a történetet nem ilyen formában kellett volna elmesélni. Nem tetszett.
A párizsi vonat - 5/2 a koncepciót értem, de nekem túl dokumentarista a stílusa, és furcsák az igazi szereplők.