Utód keresős, rómaiakkal harcolós, varázsitalos.

A kis gall faluban az élet a szokott rend szerint zajlik. A rómaiak szívesen elfoglalnák ezt az utolsó szegletet is, de amíg van varázsital, esélyük sincs. Csodaturmix éppen hozzávalókat gyűjt az erdőben, amikor esik egyet. Elgondolkodik: lehet, hogy túl idős már, hogy a falu druidája legyen? Úgy dönt, ideje megtalálni az utódját, akinek a varázsital titkát is átadhatja. Asterix, és a falubeliek nem örülnek a hírnek, de ha már így alakult, segíteni akarnak. Együtt mennek a druida tanács elé, akik listázták a lehetséges jelölteket. Míg Csodaturmix és a férfiak az országot járják megnézve a jelölteket, a rómaiak ki akarják apasztani a falu készleteit, hogy aztán elfoglalhassák azt. Csodaturmix régi riválisa is akcióba lendül…

Az Asterix és Obelix történetek se fognak kikopni a mozikból még egy darabig – mindig lesznek újabb gyerekek, akiknek lehet mesélni az utolsó gall faluról, amelyet nem tud a nagy Caesar sem elfoglalni. Hála egy bizonyos italnak, meg két barátnak. Ugyan hiányolom a filmeket, a mesékkel is elvagyok, a kisebbeknek még jobb is ez a formátum.

Mese, így rajzolva bármit meg lehet benne csinálni. Ezt ki is használják – ebben a részben láthatunk különféle varázslatokat, nagy verekedéseket, de a kedvencem a mese végén volt. A druidák párharcában egyfajta Transformers jelenet bomlik ki, ami a legviccesebb jelent volt a teljes játékidő alatt.

Emlékszem, az első ilyen technikával készült mesén volt kiakadás – sokaknak nem tetszett, hogy rajzok helyett 3D animációk készültek. Pedig lényegében nincs különbség, ez is látványos, szép formátum. Nem torzították el a szereplőket sem, mint tették a Hupikék törpikékkel. Az a mese tényleg kiakasztó volt a régiek ismerőinek, itt nem ez a helyzet – messze nem.

Ami gyengébb kissé a szokottnál, a történet. Csodaturmix válságát erőltetettnek éreztem, majd a meghallgatások mellett megy a szokott történet. A rómaiak próbálkoznak, jól elverik őket, és mire a baj beüt, visszaérnek a harcosok meg a varázsital. Nem is zavarna a klisé, ha jobbak lettek volna a meghallgatások. Egy volt, amit viccesnek találtam: egy druida a kenyeret tudja szaporítani, plusz, nagyon úgy néz ki, mint Jézus.

Most kevesebbet van a színen Asterix és Obelix is. A melákot nem is hiányolom annyira, de Asterixet és a kutyáját igen. Nem is rémlik, hogy most benne lett volna a kutya. Volt helyette egy idegesítő gyerek – nem volt jó csere. De a főszereplővé Csodaturmix lép elő – róla, a druidákról tudhatunk meg most többet. Csak éppen a válaszok nélkül.

Hiszen felmerül, ha van ez az ital, miért nem szabadítják fel a rómaiaktól az otthonuk? Csodaturmix ugyan felveti, hogy veszélyes lehet az ital a nem megfelelő kezekbe kerülve – de könyörgöm, nem ez a rendszeres konfliktus? Ebben a részben is előkerül, többen is isznak, akiknek nem lenne szabad.

A mesék azért valamit taníthatnak a gyerekeknek. Most tisztán kivehető az üzenet, amit a Pókember is nagyon régen nyomat. A nagy erővel nagy felelősség jár. Gyerekszemmel humorosan, emészthetően teszi ezt.

Egyszer simán meg lehet nézni, de rajongót nem farag senkiből.

Asterix – A varázsital titka - 5/3 látványra korrekt, a mesének vannak aranyos elemei. Több humor és kaland jó lett volna.

https://www.youtube.com/watch?v=xEqw1okirtY

Merényletes, menekülős, kamaszos.

Utoya egy sziget, ahol rendszeresen szerveznek táborokat a fiataloknak. Most is itt vannak, miközben otthonról aggasztón híreket kapnak. Oslóban terroristatámadás volt, bombát robbantottak. Ez foglalkoztatja Kaját is, aki a testvérével van a szigeten. Majd hirtelen furcsa zajt hallanak meg: mintha lövések lennének. A menekülő társaik láttán már nem kérdés, hogy itt is valami borzalom történik. A fiatalok menekülnek, nem értik mi történik, miközben rendőrnek öltözött férfi gyilkolja őket. Páran a csónakokhoz akarnak menni, akár úszva is elmenni innen. Kaja is élni akar, ő is fél, de a testvérét sem akarja hátrahagyni. Visszaoson és keresi Emilie-t. Közben mindenki, menekül, fél, és nem érti, miért és mi történik velük.

Ott tartunk, hogy a terrorista események részei a mindennapoknak. Mást se hallunk, csak hogy embereket támadtak meg, lőttek le, robbantottak. A leghíresebb 9.11, de a történelem egyre szállítja a borzalmakat. Norvégiának is volt pokoli napja, július 22-én.

A film trükkje az, hogy belülről mutatja meg az eseményeket. Nem látjuk és tudjuk, ki és miért vadászik a gyerekekre, csak ott a fenyegetés, amivel kezdeni kell valamit. Azt ragadják meg, mennyire megnöveli belülről a borzalmakat, hogy semmi logika nincs, csak a tudás, hogy valaki vadászik rájuk, és öli őket. A miért nem kap választ, így még borzalmasabb ez az egész. Nem marad más, csak a pánik és a rettegés.

Érdekes csoportdinamikai szemszögből is. Hogyan menti valaki magát, ki lesz az, aki a többiekkel is törődik, hogy működnek össze és rettegnek együtt. Ami nekem furcsa volt, hogy nem voltak olyanok, akik visszatámadtak. Ok, nekik nem volt fegyverük, de annyival többen voltak! Senkinek nem jutott eszébe a sok lúd disznót győz elv? Lett volna, aki belehalt volna, de összességében kevesebb áldozat lett volna egy sikeres lerohanás után, mint így, hogy céltáblát játszottak. De gyerekek voltak, valahol érthető is, hogy egyikük sem vállalta be a mártír szerepét, csoportban sem.

Ebben a filmben volt értelme annak, ahogy a kamera a gyerekekre fókuszált, és a kézi kamerás módszerrel remeg, mozog velük a kép. Itt vissza tudják adni annak a zaklatottságát, ahogy érezhették magukat. A káoszt, a félelmet. Ki nem állhatom ezt a megoldást, zavarja a szemem, de itt volt értelme, így elviseltem.

A karakterekről nem sokat tudunk meg, Kaja van kiemelve, de nem számít az ő személye. Milyen a múltja, a karaktere? Itt azért fontos, mert áldozat. Mert egy a sok közül, akivel kicsit azonosulhatunk, de elég üres a személye, hogy bárkit bele láthassunk.

Színészek – nincs benne ismert színész. Dán fiatalok. Még esélyt sem látok arra, hogy valaki nagy karriert csinál innen. Nincs érzelmi skála, nincsenek se mély konfliktusok, se semmi. Itt félnek, rettegnek, ennyi. Ez kellett a filmbe, pont.

A mondanivalót nem kimondja, hagyja, hogy mindenki megértse és levonja. A terror pusztít, és az áldozatok helyzete borzalmas. Még azoknak is, akik túlélik. Trauma, egy életre.

Humort ne is keressen senki, ez nem olyan film!

Át tudja adni annak a rettenetét, ami a fiatalokkal történt. Nagyon nem jó nézni, nem is az a cél. Megterheli a nézőt, direkt.

Utoya, július 22. - 5/3,5 drámai, ereje van, és cseppet sem szórakoztató. Megráz, ez a lényege, de nem tetszett.

https://www.youtube.com/watch?v=mgF83LnQOOA

(Elég annyi, hogy az emberek többet nem hazudhatnak, és fejére áll a világ. A hírekben és mi megy?)

Az elnök két órán át nyilatkozott a sajtónak, kibeszélve az összes adócsalását, beismerve a kapcsolatát az oroszokkal és Észak-Koreával, valamint egy démon alkuról, amit egy Crowley nevű egyénnel kötött. (Odaát)

(A családi kártyázást követően a nagybácsi, legjobb barátja a szokott módon passzív-agresszívan beszólogatnak egymásnak.)

• Hát én forró csokoládéba fojtom a bánatomat. Kérsz te is?
• Igen.
• Florence?
• Boldogan.
• Főzz magadnak!
• Fulladj meg! (A végzet órája)

(Henry próbálja rávenni az anyját, hogy segítsenek a szomszéd lánynak. De a nő nem akar konfliktusba keveredni, mire a fia tesz egy megállapítást.)

• Nem az erőszak a legrosszabb.
• Hanem mi?
• A közöny. (Henry könyve)

(A bibliai tanok már a templomban sem elfogadottak.)

• Mert, mit teszünk, ha megütik az egyik orcánkat?
• Jól tökön rúgjuk a fószert.
• Sodrófával jól gégén vágjuk, hogy legközelebb jobban meggondolja a dolgot.
• Nem, nem, nem. Odatartjuk a másik orcánkat is.
• Na, még csak az kéne.
• A Biblia ezt tanítja.
• A Kati nem. Szerintem most neki van igaza. (A mi kis falunk)

(A kartell vezére fogadja a legjobb csempészét. Még a viccnek szánt kérdést is komolyan megválaszolja.)

• Köszöntöm Mexikóban!
• Üdvözlöm, mr. Lanton! Kit kell megölni egy ilyen házért?
• Sokakat. (A csempész)

(A csajok rájönnek egy üzenetből, hogy át lettek verve. Penny agya azért lassabban forog...)

• Penny, komolyan gondoltam az előbbit, de még egy dolgot azért el kell mondanom. Szélhámosból lesz a legjobb préda. Ezt a nagyikám tanította nekem, vagy ahogy te ismered: Medúza. E szerint...
• Te vagy Thomas nagyija!
• Nem, dehogyis Penny! (Csaló csajok)

(Sheldon és húga megállapítják, hiába dolgoztak keményen az adományokért, meg se köszönik nekik. Akkor valami mást kellene csinálniuk...)

• Csak Jézus érdeme, nekünk nem jut babér?
• Saját egyházat kell alapítanunk.
• Nem fizetnek adót, életképes üzleti modell. (Young Sheldon)

(Az író még a megélt világvége közben is tudja kritizálni a más munkáját.)

A világvégéről szól. A regényem. De nem valami gyerekmese, amiben lenyilazzák egymást a túlélésért, vagy labirintusokban rohangálnak. Nem, ez a sztori… ez valósághű. (Bird box)

Átverős, csajok közti versenyes, gazdagos.

Penny kisstílű átverésekből tartja fenn magát. Most éppen új helyet keres az átveréseinek, a Riviérán utazgat. A vonaton Josephine felfigyel a nyers, hangos lányra, aki itt is beveti az egyik trükkjét. Ő is szélhámos, és nagyon nem tetszik neki a gondolat, hogy a célpontját elijessze az a debella. Igyekszik elijeszteni, de Penny belebotlik Josephine egy korábbi átvertjébe, akitől megtudja, hogy ki a nő igazából. Így már neki is megvan a maga terve: tanulni akar a sikeresebb nőtől, aki kényszerből rá is áll az alkura. Együtt dolgoznak ki egy gyűrűs trükköt. Mivel Penny továbbra is itt maradna, Josephine alkut ajánl: aki előbb kicsal 500000 dollárt egy kiszemelt férfiból, az nyer, a másik elmegy. Így megindul az őrült játék, melyben Penny vakot, Josephine holland doktornőt alakít – talán még az amerikai milliárdos srác, Thomas se az, akinek látszik…

Nem új jelenség, hogy egykori sikerfilmeknek elkészül a csajos verziója. Ha csak a legutóbbi pár évre gondolok vissza, kaptunk nőkkel Szellemirtókat, és Danny után Debby is végigcsinált egy nagy rablást és átverést.

Ha már az Oceans női banda – Anne Hathaway már ott belekerült a simlisek világába, és úgy tűnik, tetszett neki annyira, hogy most átveszi a stafétát is. A Riviéra vadorzói után szabadon megérkeztek a Csaló csajok.

Elég vegyesek az érzelmeim velük kapcsolatban. Nem nevetgéltem a filmen, ahogy az állam se esett le. Elnéztem, nem fájt, de nem is lehet azt mondani, hogy jól esett volna. Tipikus háttérzaj film: simán lehet mellette ezt-azt csinálni, nem köt le eléggé, hogy csak vele foglalkozzam.

A történet a szokott panelekkel operál, még kicsit túlzásba is viszi őket. Néha annyira, hogy nem is tudtam eldönteni, hogy komolyan kell-e vennem egy szálat, vagy paródiának gondolják a készítők. Vegyük csak, ahogy Penny és Thomas egymásba szeretnek! Simán belefért volna az is, hogy ez csak egy poén. De komolyan gondolták. Talán ez is volt a bajom, ezeket el kellett volna lazulni, nem ilyenre venni. De pl. Josephine és Penny folytonos kísérlete, hogy kijátsszák egymást, a végére kezdett komolyan az agyamra menni.

A végére szánt csavarról meg csak annyit, hogy aki látta a Riviéra vadorzóit, pontosan erre számít. Én ezt vártam, ezt is kaptam. Azért valami plusz lehetett volna, hogy meglepjenek mindenkit…

A poénok egy része mosolygós, mások fárasztóak.

A fárasztó különben is kulcsszó: Rebel Wilson miatt. Elmondani nem tudom, mennyire fárasztott az egész film alatt. Az egész karaktere el van túlozva, és nem vicces, ahogy még az eleve sokra rátesz egy lapáttal. A börtöncellás vonaglása, vagy amikor a pszichopata testvért nyomta full kreténbe, engem taszított.

Igazság szerint Anne Hathaway karaktere és játéka se tetszett jobban. Ok, annyiban jobb maga a karakter, hogy legalább nem taszít. De nem tud olyan előkelő lenni, amilyen alpári Wilson. Nincs meg a kellő ellentét kettejük között, noha az lett volna a poén.

Egyszer meg lehet nézni, de annyi pont elég is belőle.

Csaló csajok - 5/3 volt benne pár jó jelenet, de összességében fárasztó. Nem bírom Rebel Wilsont benne…

https://www.youtube.com/watch?v=lPCEN_LTEMU

5: Vágta – adott egy korszak, amikor mindenkinek rosszul megy. Egy gazdasági világválság. De ekkor született egy ló, akinek senki nem adott volna esélyt. Kicsi, rossz a tartása is. Mégis, versenyeztetni kezdik, és legenda születik. Nem talál legyőzőre, és emberek álma lesz egy reménytelen korban, megváltoztatva zsokéja és tulaja életét is.

4: Hajsza a győzelemért – Lauda és Hunt, két nagyon más ember, ugyanazzal a szenvedéllyel. Autóversenyzők, és mindketten bajnokok akarnak lenni. Versenyben voltak a pályán, miközben Lauda visszatér egy brutális balesetből.

3: Warrior – Tom és Brandan fivérek, akiket elszakított egymástól az élet. Most mindketten neveznek egy harcművészeti versenyre, és miközben menetelnek a döntő felé, kénytelenek szembenézni a drámákkal az életükben. Az igazi harcot nem a szorítóban, a lelkekben kell megvívni mindkettejüknek.

2: A szív bajnokai – talán szentimentális, de mivel igaz történet az alapja, az élet írta ilyenre. Adott egy gazdag, csinos texasi családanya, aki felfigyel egy magányos, nagydarab fekete fiúra. Segíteni akar neki, gyámolítani kezdi, befogadják a családjával. A sport karrierjét is ők indítják el. E filmben fociznak is, de mégse azt érzed majd a lényegnek.

1: Vasakarat – Will tanulni akar, az apja is ezt szerette volna neki. De a férfi meghal, a fia és neje árván maradnak, miközben a veszély is fenyeget, hogy mindent elvesztenek. Egy esélyük marad: Will nevez egy gyilkos szánhúzó versenyre. Egy újságíró felfigyel a történetére, és a verseny Hamupipőkéjét faragja a fiúból, aki átküzdi magát akadályról akadályra a célig. Aranyosak a kutyák, szimpatikusak a szereplők – a klasszikus Disney film, amit máig szeretek.

Világvégés, menekülős, túlélésért küzdős.

Malorie kettesben van a testvérével, terhesen, amikor a világ vége egyre közeledik. Valami van odakint, és aki meglátja, az végez magával. Éppen a nőgyógyásztól jönnek haza, amikor itt is lecsap a vég. Malorie pár idegen mellé bejut egy házba, de a testvére egy kamion elé lép ki. Páran, összezárva, próbálják kitalálni, hogyan legyen tovább, míg köröttük, odakint mindenki végez magával. 5 évvel később Malorie két gyerekkel, egy kislánnyal és egy kisfiúval, bekötött szemmel nekivág a folyónak egy csónakban. Egy menedék ígérete kecsegteti őket, ahol újra normálisan, emberek között élhetnének. De ehhez túl kell élniük a folyót és a kint levő embereket, lényeket.

Ha az egyik kedvenc regényed megfilmesítik, annak örülni szoktál, vagy inkább aggodalommal tölt el? Én az öröm párti oldalon vagyok, bár nem tagadom, nem egyszer volt részem nagy csalódásban. Zseniális, nagyon szeretett történetekből is képesek olyan filmeket gyártani, hogy komolyan bánom, hogy megnéztem a filmet. Illúziórombolók.

A Madarak a dobozban az egyik kedvenc horror regényem. Most rászántam magam, megnéztem a filmet is, és nem vagyok boldog. Mert nagyon sok mindent megváltoztattak a regényhez képest, olyan részeket is, amelyek sokkal inkább működtek a könyvben, mint amit betettek a helyére a filmen.

A cselekmény poénjait nem akarom elmesélni, így igyekszem csak olyasmiket példának hozni, ami a szereplők sorsáról nem árul el semmit. A legnagyobb, és szerintem rossz döntés, hogy visszavettek a horrorból. A regényben nem simán öngyilkosak lettek, akik meglátták, mi van odakint. Előbb kivégezték a köröttük levőket. Magukkal is úgy végeztek, hogy azt Stephen King se álmodhatta volna kegyetlenebbre. Pl. a könyvben volt, aki a saját köldökzsinórjára akasztotta fel magát.

A másik, az őrültek kérdése. Itt csak abban őrültek, hogy másokkal is láttatni akarnak. Szervezetten mozognak, csoportban, és remekül meg is játsszák magukat. A regény magányos őrültjei sokkal hitelesebbek voltak nekem a filmbeli halálosztagnál.

Van még egy, de azt nem mesélem el, mert nagyon spoiler lenne. Maradjunk annyiban, hogy évekkel tovább él egy szereplő, mint a könyvben. Ezzel megváltoztatja a kis család felépítésének egész logikáját. Pl. nem hiszem el, hogy ő megengedte volna, hogy Malorie ne nevezze el a gyerekeket, csak Fiúnak és Lánynak hívja őket.

Erről eszembe jutott még valami: Malorie. A könyvben nagyon fiatal, és a terhességéhez is máshogy áll, mint a filmen. Sandra Bullock jó színésznő, de az ilyen karakterekből már kiöregedett. Lassan inkább a nagymamává váló nőket kellene játszania, nem a terhes és kisgyerekes anyákat. Egyszer nagyon durván ráment a kamera az arcára, és egyszerűen az időt nem lehet megállítani.

Nem tetszett, ahogy kettős elbeszéléssel halad a film. Nem volt értelme előre tenni a folyós utat a gyerekekkel, jobban működött volna végig lineárisan a cselekmény.

Regény előismeret nélkül jobban tetszett volna, így kerestem, miben gyengébb. Pedig a kivitelezés korrekt, vannak jó színészek benne, csak nem tud a regény nyomába érni.

Madarak a dobozban - 5/3,5 a regényt nagyon szerettem, ebben sok minden más, és ez nekem furcsa így.

https://www.youtube.com/watch?v=H-AWkXWPTcU