Vírusos, katonai intézetes, kutatós, harcos.

A világ a pusztulás szélén áll: egy vírus megfertőzte az embereket, és aki elkapta a kórt, veszetté vált. Értelem nélkül gyilkol. Egy titkos katonai laborban igyekeznek ellenszert találni, két módszerrel: kutatják az első fertőzöttet, a zéró páciens, akinek a véréből kinyerhetnék az ellenszert. Valamint Morgan vérével kísérleteznek, az egykori tanárral, aki elkapta a kórt, de nem lett fertőzött, de annyira mutálódott, hogy egyedüliként képes beszélni a fertőzöttekkel, így ő végzi a kihallgatásokat. A létesítménybe bejut egy egykori professzor, aki nagyon másként viselkedik, mint a többi fertőzött. Van egy terve, a végső pusztításra, amit Morgan igyekszik kitalálni, mielőtt túl késő lenne. Közben szembe kell néznie azzal is, hogy a feleségét nem sikerül kikezelni a vérével, miközben egyre közelebb kerül a kutatásokat felügyelő orvoshoz, Ginához.

Ki emlékszik még a zombi témához elég egyedien nyúló Kiéhezettekre? Abban egy gomba, ami az emberek agyába jutott, fertőzte meg és mutálta az embereket. Itt meg egy vírus csinál veszett zombiszerű lényeket. Nem egyszer eszembe jutott a Kiéhezetteket, ahogy ezt a filmet néztem. És nem jó értelembe a Zéró páciens számára. Filmen nem voltam oda a gombás zombikért, de most szinte visszasírtam őket. Mert ez a film olyan, mintha annak lenne a nagyon béna, olcsó és tévés változata.

Annyira kis költségvetéssel forgathattak, hogy minden minimális benne. Egy helyszínen forgott az egész, egy földalatti laborba, aminek láttuk kb. 3 helyiségét. Egyik sem éppen a lakberendezés csúcsa. De ezt még elviseltem volna, minimál helyszínen is lehet jó filmet forgatni.

Ennél jobban fájt, ahogy a fertőzötteket megjelenítették. Tudjátok, mennyivel elintézték? A színészek kaptak egy sárga kontaktlencsét, és időnként ordítaniuk kellett. Inkább nem is minősítem az eredményt, mert röviden szólva, nehéz lenne erre a minimál és ócska megoldásra megfelelő jelzőt találnom.

Ami pedig még jobban fájt, a történet bénaságai. Az alapötlet, a vírussal és az ellenszerkutatással, nem rossz. Még abban is van ötlet, hogy van egy ember, aki fertőzött lett, de nem vált beteggé. (Az orvosok helyébe én az ő vérének kutatására feküdtem volna rá, The last ship hasonló első évadában tuti az ő vérét vitték volna azonnal laborba. Emlékeim szerint ott is az immunisak véréből állították elő az ellenszert, nem a zéró páciensre vadásztak.) Még a csavar is, hogy a fertőzöttek mire játszanak, működött. De a szerelmi háromszög, az oda beleerőltetett és klisés csavar, meg úgy általában a katonai részek ritka bénák.

Szerencsére rövid a film, mert így is túl belemagyarázós lett, és helyenként el is laposodott. Nem jó ez a sztori, hiába akad benne jó ötlet is.

Ami menti a menthetőt, hogy olyan színészek játsszák a főszerepeket, akiket különben bírok. Hozzáteszem, elképzelni nem tudom, miért vállalták be ezt a filmet. Natalie Dormer, Matt Smith és Stanley Tucci, egyik sem az a színész, akinek erre szüksége lenne, mindegyik sokkal többre képes és hivatott is.

Egyszer megnéztem, ebéd mellé elment, de újra tuti nem fogom megnézni. Nem lett jó!

Zéró páciens - 5/2 az alapötletébe és a stáblistában pár választást tudok díjazni, de különben nagyon trash.

https://www.youtube.com/watch?v=Ab6rslFsr_M

Kezdenek fogyni a premierek, de azért még akadnak. Az Arrowverse újabb tagja kezdett a héten: a Legends of Tomorrow. Constantine szerepeltetése nálam pozitív, lehet, hogy miatta hamar bele is kezdek...

(Amikor az orvos szembesül vele, hogy a betegének komoly pszichés gondja van.)

• Robert Haywood, ő is egy beteg a börtönből?
• Miért?
• De bűnöző?
• Tudomásom szerint nem.
• Csökkent aktivitás az alsó frontális lebenyben, jelentős csökkenés a szemüregi prefrontális kéregben, ami a moralitás-agresszivitás szabályozója.
• Pszichopata.
• Véleményem szerint, a legtöbb, amit ezért a betegért tehet, hogy egy párnát szorít az arcához. (Chicago Med)

(Amy a barátoktól próbál megtudni valamit Sheldon gyerekkori barátjáról.)

• Ti tudtátok, hogy Sheldonnak volt egy Tam nevű legjobb barátja gyerekkorában?
• Az volt a képzeletbeli beszélő koala?
• Ez egy igazi ember, aki nyilvánvalóan elárulta.
• Igen, a koala is. (Agymenők)

(Charles herceg morcos a fia miatt, szitkozódik, amire a táncosnő érdeklődni kezd.)

• Miért káromkodsz mindig németül?
• Miért? Mert a német szitkok szólnak a legjobban. Akárcsak a német gépfegyverek. (A herceg és a táncosnő)

(Ward igyekszik békülni a húgával, akinek ehhez nem sok kedve van.)

• Hello, húgi!
• Mit keresel itt, Ward?
• Hideg van odakint, megvesztegettem a gondnokot, hogy engedjen be. Újat kellene keresned a helyére. Behívsz?
• A vámpíroknál már csak így megy, mi? (Iron Fist)

(A New Amsterdam a börtönből vár egy beteget.)

• Érkezik egy beteg a Rikersből, szóval rendezzük el ezt a részt. És tegyenek el mindent, ami fegyverként használható.
• A fogkefe használható fegyverként?
• Igen, főleg a fogkő elleni harcban. (New Amsterdam)

(A fejsérülése után magához térő Valentin 25 évet felejtett el, és van, ami változott.)

• Jaj, mama, mi történt a hajaddal, mitől lettél tiszta ősz?
• Mitől-mitől… hát tőletek! Jön egy gond, és puff neki, újabb ősz hajszál.
• A szentségit, neked aztán jó sok gondod van. (Vissza a gyökerekhez)

(Georgie próbálja elkerülni az anyja kirótta büntetést. Nem sok sikerrel.)

• Úgy is lehet venni, hogy én vagyok a hős a sztoriban!
• Szerencsejátékoztál, jogsi nélkül vezettél, és belehazudtál a képembe!
• Hősiesen. (Young Sheldon)

Szellemes, fenyegetett, nyomozós, kamaszos.

A világ 8 évvel korábban örökre megváltozott. Egy laborban az élet és halál válaszvonalával kísérleteztek, és rést szakítottak a kettő között egy robbantás során. Aki a hatósugárba került, meghalt, de egy árny visszamaradt utána. Roni így vesztette el az apját, akit minden reggel lát reggelizni és újságot olvasni az asztalnál, de többé már nincs velük. Az iskolában éppen a lelkekről tanulnak, amikor a lányban felvetül egy kérdés: ha idővel fogyniuk, halványodni kellene, miért vannak egyre többen? Náluk is feltűnik egy új mara, akit fenyegetőnek érez. Az új diák, Kirk segítségét kéri, aki arról hírhedt, hogy túlzottan érdeklődik a szellemek után. A páros nyomozni kezd, egyre közelebb kerülnek egymáshoz, és egy szellemhez, akinek Ronira fáj a foga – és egyre kevesebb idejük maradt megmenteni a lányt.

Mi történik akkor, ha úgy választok filmet, hogy még azt se olvasom el, miről fog szólni, csak hagyom, hogy a plakát elhitessen velem valamit? Néha meglepődök, néha csalódok – most meglepődtem. A plakát után azt hittem, valami természetfelettis horrorra ülök be, szellemekkel. Az elején még a film is ilyen volt, ha lassan meg is fogalmaztam, hogy inkább sci-fi horror keverék, mint szellemes ijesztgetés. De aztán thriller lett belőle.

És a tetszési hullám is mozgott a zsánerugrásokkal – a horror/sci-fi vonal nem igazán tetszett. A kamasz, középiskolás szál kínosan mosolygós – miután a hősnő kijelenti, hogy Kirk nem érdekli szerelmi aspiránsként, kitaláljátok merre haladnak? Aki a csók és egyre nagyobb vonzalom vonalra tippel, nyer. Annyira zsánerkövető, a megszokott fordulatokat beleerőltetve, mint az a majdnem csók is, hogy az nem tud jó lenni. De valami biztonságérzetet adott, tudtam, mire számíthatok, és minden kínossága ellenére el voltam vele. A thriller részhez érve már le is kötött a film. Ott már egy gyilkos utáni nyomozás került a középpontba, ami érdekelt. Volt ugyan sci-fi vetülete a szellemekkel, de az még belefért. A végjátékra szépen össze is értek a zsánerek, az még tetszett is. A csavar is működött.

Még azt is merem írni, hogy az valahol vigasztaló, ahogy kisül belőle, hogy egyes szellemek miért maradtak és mire várnak. (Kirk apján még mindig vigyorgok, az kész volt.)

Természetesen, a vége egy olyan happy end, amiben egy szálat nyitva hagytak, ha egyszer folytatni támadna kedvük a filmet. De nem is hiányzik belőle, minden lényeges vonal zárt, és nem is hiszem, hogy bárki is folytatásra játszana.

Hangulatában, cselekményben, zsánerben vegyes, és minden kínos pillanata ellenére szórakoztató film. Írom ezt úgy, hogy én gyakran komédiaként mosolyogtam rajta, bár szerintem az eredeti szándék nem a nevettetés volt. A CGI részekre értelmesen költöttek, jól néznek ki az elfoszló szellemalakok. A látvány tehát rendbe.

A stáblista is korrekt. Bella Thorne nevével és főszereplésével adják el. Játssza, amit szokott. Nagyon eszembe jutott róla a legutóbbi Amityville. (Még a bugyiban, pólóban alvós mászkálós rész is stimmel – azért remélem, nem ez a színészi repertoárjának csúcsa.) A haja feketén fura, de ez legyen a legnagyobb bajom. Mulroney korrekt, és jót mosolyogtam azon is, hogy most nem apokaliptikus környezetben látom Richard Harmont.

A végére feljavul: vannak gyenge részei, de összességében elvoltam vele.

Látlak - 5/3,5 az elején kicsit zavaros, néhol kínosan erőltetett, de aztán egészen nézhető a végére.

https://www.youtube.com/watch?v=IeCiJBhx8YM

Kosztümös, romantikus, státuszt és vagyont hajszolós.

Becky Sharp jobb életről álmodik. Ugyan alacsony sorba született, de mindene megvan, hogy helyezkedhessen a társadalomban: csinos, okos, kétnyelvű és megvan a magához való esze. Mikor nevelőnői állásából vidékre akarják száműzni, egy neveltjével, egyben barátnőjével tart, és igyekszik annak bátyját behálózni. De vidéki nevelőnőként is meglátja a lehetőséget: a gazdag nagynéni kedvence lesz, majd annak kedvenc unokaöccsére vet egyre kacérabb pillantásokat. Közben Amelia, barátnője családja elszegényedik, és a vőlegényének kiszemelt George el lesz tiltva a lánytól. Amelia vak rá, hogy igazából a jólelkű William szereti őt, míg George egy üres aranyifjú. Mindkét nő küzd a szerelemért és boldogulásért, míg életük újra találkozik 10 év múlva, anyaként és özvegyként.

Ugyan nem BBC, hanem az ITV kosztümös sorozata, de az benne van, amiért az angol kosztümös sorozatokat nézem, és ezt is tudtam szeretni.

Egyrészt, ez egy korrekt adaptáció. Ahogy szoktam írni, nem bánom, ha az eredeti regény eseményein változtatnak, ha az indokolva van, és nem sérti az eredeti szellemét. A Vanity fair ezt teljesíti is, és szépen felmondja mindazt, ami a regényben is történik. És mivel kétlem, hogy ma sokan olvasnák a Hiúság vásárát, most van egy korrekt filmsorozat róla azoknak, akiket érdekel, de inkább tévét néznének, mint olvasnának.

A cselekmény különben jól megfogott, és sikerül nekik úgy beletenni a társadalmi üzenetet is, hogy az sehol nem az eseményszerűség rovására. Kitöltik a játékidőt, folyamatosak a csavarok és kavarások. Ahol esetleg lassulna, vagy nyálasodna Amelia szálán, ott megjelenik valahogy majd Becky vagy egy csavar, hogy felrázza az állóvizet.

Tetszett, ahogy Becky karaktere egyszerre tudott szimpatikus és taszító is lenni. Nem hőst csináltak belőle, hanem egy nőt, akinek konkrét célja van: magasra és jómódba jutni – és tesz is ezért, gyakran olyasmit is, amit már nem lehet neki elnézni. Nekem szimpatikus volt, ahogy mindig feltalálta magát, és soha nem adta fel. Ő egy túlélő. Ugyanakkor, ahogy a férjével és a fiával elbánt, az messze nem elfogadható.

Az ellenpontja Amelia, akiben benne van mindaz a jó tulajdonság, ami Becky karakterében nincs meg. Ártatlanság, kedvesség és naivitás. Amiről már nem egyszer írtam, hogy egyszer erénynek tartották, szerintem azonban életképtelenné teszi az embert. Amelia is szenved tőle, és kell nem kis noszogatás, lökés, hogy a helyes irányba kerüljön az élete.

Valahol a kettő nő ötvözete lenne az igazán példakép – így viszont kiegészítik egymást, és a kettejük története összefonódik.

Külsőségeiben is jó a sorozat. Mondjuk, a brüsszeli vágóképekért nem voltam oda, de a kosztümök és ékszerek, a lakások tetszettek és látványosak.

Odafigyelve szerződtették a színészeket is. Olivia Cooke ebben a szerepben is hiteles, pedig az ő alakításait mindig félve nézem. Nem tudom, miért, a Bates Motel kissé beskatulyázta a fejemben, pedig okosan építgeti a karrierjét, jó szerepeket vállal.

Kiemelném a film zenéjét és betétdalait is, nekem kifejezetten tetszettek.

Bár kicsit tartottam tőle az elején, de nekem tetszett, kosztümös filmek szeretőinek javallott.

Vanity Fair - 5/4 korrekt kosztümös, jó színészekkel, érzelmekkel, az eredeti szellemiségét megőrizve.

https://www.youtube.com/watch?v=SPhEDyQ1Hg4

5: Beethoven – gyerekként nagyon oda voltam az első két részéért, de aztán kopott a varázs. Még mindig korrekt családi film, de a sok béna folytatás nem tett jót neki. Az elsőben adott egy bernáthegyi kiskutya, akit senki nem vitt haza a boltból. Mikor kisállatokat lopnak, ő is a célszemélyek között van, de utcára kerül, majd egy családba, ahol az apa nagyon nem akar, főleg ilyen nagyra megnövő kutyát, de aztán barátság születik és a kutyarablókat is elkapják. A másodikban pedig kiskutyák érkeznek, gonosz gazdával és szülők elől rejtegetett picikkel. Családi, kedves, simán nézhető napjainkban is.

4: Benji, az üldözött – az első kedvenc kutyás filmem Benji volt. Benji, a kis keverék eb, aki elkeveredett a gazdájától. Egy látszólag lakatlan szigetre került, ami mégsem volt olyan lakatlan. Egy vadorzó gyűjtötte a prédát, és végzett is egy pumával, akinek a kölykeit Benji kezdte el istápolni. Kalandfilmes, ahogy leküzdötte az akadályokat, legyőzte a vadorzót és még a kölyköknek is új otthont talál. Szem nem marad szárazon, amikor a hazatérés helyett képes a kölyköket választani. De nem marad el a happy end sem, és a sok cuki állat ma is éppen olyan aranyos, mint gyerekkoromba.

3: Szájkosaras kosaras – ezt a filmet is a gagyi folytatások tették tönkre, már egész biznisz épült a sportoló kutyára és kölykeire is, akiket beszéltetnek is a filmekben. (Jaj.) Pedig ez az elején egy szívbemarkoló családi film volt, melyben az apját elvesztett, magányos fiúnak új helyre kellett költöznie, és magányát egy talált kutya kezdte el feloldani. A fiú kosarazni kezdett, és kiderült, hogy a kutya az orrával be tudja pattintani a labdát a kosárba. Betették a csapatba, híresek lettek, és a kutyát kidobó bohóc megjelent a kutyáért. Volt benne konfliktus, humor, sport, és ez még viszonylag hihető is maradt. A kutya cuki, a gazdája a fiatal Kevin Zegers. Kár, hogy mit tettek a sorozattal és ez a cím is…

2: Úton hazafelé – szigorún az első rész! Amit úgy tudnék jellemezni, hogy egy csapatos Lassie hazatér. Van egy család, három gyerekkel, akik nyaralni indulnak. Mindnek van egy házi kedvence, a két fiúnak egy-egy kutyája, a lánynak egy macskája. Az állatok nem vihetik magukkal, egy farmon hagyják őket. Az állatok csak azt értik, hogy a gazdi elment. Ők pedig hazaindulnak a vadonon keresztül. Egyszerre volt kalandos az úti helyzetek legyűrésével, az állatok összecsiszolódásával, és könnyáztatta, ahogy a gyerekek tudomást szereztek kedvenceik lelépéséről, és megindult a kutatás. A második fele ilyen jó sem lett, de ez jó.

1: Hacsi – az eredeti japán, a történet és a film is, de nekem közelebb áll a szívemhez az amerikai változat. Ebben adott egy professzor, aki rendszeresen vonattal jár dolgozni. Egy alkalommal elhagyott kutyakölyköt talál, akit megsajnál és hazavisz. A kezdeti hozzáállás – nem tartunk kutyát – hamar megváltozik, mert Hacsi tündéri. Egy kis akita, amelyik kutyafaj híres az akaratosságáról és hűségéről. Minden nap az állomáson várja haza a professzort. Ezen még a halál sem tud változtatni. Vallomás: ez a film a mai napig megríkat. Ahogy a kutyus várja a gazdáját, rendületlenül… de az is a kedves jeleneteim között van, amikor végre hajlandó egyet labdázni. A kutya viszi a prímet, bár névnek azért Richard Gere is belekerült, akitől talán ez a kedvenc filmem.

Előbb utóbb ezt a listát folytatom még, hiszen olyan kedvencek még hiányoznak, mint az Egyik kopó, másik eb vagy a Marley.

Családos, beilleszkedős, értékek vs. érzelmes.

Valentin D. párizsi sikerember, divatos bútortervező, akivel mindenki dolgoztatna. Barátnőjével sikeres céget visznek, divatosak, és gondosan ügyelnek a látszatra is. Valentin proli származása nem eladható, így azt hazudták, hogy a férfi árva. Éppen egy megnyitó közepén vannak, amikor vidékről ide látogat a férfi családja, a bátyja pénzt akar kérni. A botrányt el tudják kerülni, de a családon belül nagy veszekedés jön. A vidéki rokonok megsértődnek a viselkedése miatt, és azt mondják neki, elvesztette magát a siker felé vezető úton. Valentint még az éjjel baleset éri, beveri a fejét. Magához térve 25 év kiesett neki, újra annak a 17 évesnek a szintjén van, aki még nem is tervezte, hogy párizsi világpolgár lesz. Barátnője igyekszik észhez téríteni, a család is segíteni próbál, és Valentin most felmérheti, ki lett belőle, milyen akar lenni, és kik a fontosak az életében.

Az egyik szemem sír, a másik nevet. Ez a film egyszerre volt jobb is, meg rosszabb is, mint amit vártam. Gondba is vagyok vele, hogy mi legyen a véleményem róla. De mivel a film második fele sikerült jobban, lehet, hogy a pozitívabb irányba dől a mérleg.

A cím már önmagában hordozza azt a kettősséget, ami a megosztott érzelmeim forrása is. A gyökerek – ma már kétértelmű, és ezt a film tökéletesen meg is jeleníti. Gyökerek, az eredet, ahonnan jöttünk. Ebben még nincsen értékítélet, egyszerűen visszautal arra, hogy nem a semmiből jöttünk, hanem van szülőföldünk meg családtagjaink. Amihez Valentin most visszatér, vele együtt a saját személyének gyökereihez is, aki régen volt, Párizs előtt. Ugyanakkor a gyökereket már jelzőként, méghozzá negatív értékítélettel is használjuk. Úgy is mondhatnám, vidéki bunkók. És valahol ehhez is mennek vissza, főleg első ránézésre. Nem észlények a vidéki rokonok, és ahogy beszélnek…

De ettől tényleg rossz értelemben gyökerek lennének? Ez valahol bántó, meg nem kellene senkit elítélni a tájszólása miatt. Bár a film elején a viselkedésük is bunkó, és ezzel meg is vagyok kavarva. Most akkor bunkók a vidékiek, ahogy a film eleje mutatja, vagy ez csak megint egy sztereotípia, amit a film végére felül is írnak? Mert, ahogy kibontakoznak a karakterek, az érzelmeik mélysége, már nem bunkók. Most akkor mi van? Elég káoszos ez az egész, és a pozitív végkicsengés ellenére még mindig zavaros nekem a koncepció.

A film humora és cselekménye pedig erre épít. A film eleje, amikor a rokonok belerondítanak Valentin kis életébe, ne tetszett. Amikor a férfi a fejsérülése miatt visszavált 17 évesbe, az már jobban bejött. Ott humoros részek is voltak, a nyelvtanáron kész voltam. Valahogy szíve lesz a történetnek, ami addig hiányzott belőle (csak sztereotípiák megjelenítése volt előtte).

Ha már humor, a szinkron komoly bajba volt ezzel a filmmel. Mi szerencsések vagyunk a magyarral olyan tekintetbe, hogy minden tájszólás annyira közel van a köznyelvhez, hogy gond nélkül értjük. Más nyelvek nem ilyenek, és szinkronnal szinte lehetetlen visszaadni, hogy miben más a francia köznyelv és az északi tájszólás. Próbálkoztak a szinkronban valamivel, de ez nem az igazi. Legjobb lenne franciául nézni, felirattal.

Barátkozom Dany Boon figurájával is. Komolyan, ő egy francia sztár?

Egyszer meg lehetett nézni, a végére magára talál, de addig ki kell bírni, és a szinkron, jaj.

Vissza a gyökerekhez - 5/3,5 az eleje kínszenvedés volt, utána már szinte élveztem. Aranyos, ha adunk neki időt.

https://www.youtube.com/watch?v=eVvfxqss5jc