Az eredeti címe Chaos Walking, hallottam így is emlegetni. Ennek még hangzása is van. Mivel eredetileg regénytrilógia, onnan a Kés a zajban címet hozta magával. Túl értelmesnek nem lehet mondani, de volt hangzása. A film pedig: A fejedbe látok. Hát… hangzás nulla. Kifejezi, mi is van ezen a bolygón, de attól még nem egy hangzatos megoldás.

A film is kb. olyan a regényhez képest, mint a címe. Az alapokat megtartották, van, amire rá lehet ismerni. De különben sokat változtattak és egyszerűsítettek is rajta. Igaz, én hálás tudok azért lenni, hogy nem nyújtották el 3 részre. Annyi cselekmény nincs benne, még a regényekben sem, nemhogy ebben a kiforgatott verzióban.

Ami egész jól sikerült: a gondolatok hallásának megjelenítése. Egyrészt, egy tompított, más hangszínen a szereplőtől is halljuk, mit gondol. Másrészt, vizuálisan is megjelenik, mint egy kis vetítés a feje mellett. Abból hoztak is ki dolgokat, hogy ezzel be tudják csapni a másikat, és mondhatni, illúzió csapdába ejtik. Ha már ebbe az irányba elindultak, ebből több mindent is írhattak volna, de értem azt is, miért nem ezt választották.

Maga a történet közepes, vagy valami hasonló. Van egy menekülés, egy gyors megoldás és egy kis világtágítás benne. Ha nem is unalmas, de nem is szögezett a fotelbe. Arról nem is beszélve, hogy nem szerettem, ahogy a halál kérdését kezelték benne. Több pozitív mellékszereplő is meghal/megölik, és gyorsan tovább is lépnek a menekülők. Ha hozzátesszük, hogy a múltban tömegmészárlást is rendeztek, mondjuk, ez még nem is annyira sok. De pl. Todd az egyik nevelőapját meg sem gyászolta. Érdekes megoldás, hogy a kutyája miatt jobban kikészült. Olyan szempontból meg tudom érteni, hogy én is mindig az állatok értelmetlen meggyilkolása miatt háborgok az ilyen filmeken, de Todd azért bőven kiakadhatott volna más okból is: megtudja, hogy az anyja hogyan lett megölve. Mindkét nevelőapját megölik, tulajdonképpen a szeme előtt.

Azzal is bajom van, hogy nem jön össze, Prentiss mégis mit akart mindezzel elérni. Értelmetlen minden nővel végezni, mert azzal saját magukat is kihalásra ítélik. Még egy fia is volt, milyen jövőt szánt neki? Átveszi a helyét a városban, aztán a pár hozzá hasonló fiatallal a város utolsó lakói lesznek a kihalás előtt? Prentiss erőszakos, narcisztikus figura volt, de nem ostoba. Mi értelme lett volna halálra ítélni a várost? Az már érthető, hogy Violet hajója miért kellene neki. A bolygó feletti uralmat akarta – igaz, azt nem tudom, miként akart egy többezres hajót elfoglalni a pár emberével, de az már egy más történet.

Nem is jó, ha elemezni próbálom a szereplők mozgatórugóit, mert jönnek elő az ellentmondások. Felületesen lehet csak ezt a filmet nézni.

Külcsínre sincs sok benne. Más bolygó, de idegen lényt is csak kettőt látunk: egy emberszerűt, meg egy kisállatfélét, amit Todd levadászott és a kutyájának adott megenni. Különben egy erdőben és egy városka/tanya díszletben rohangásznak szinte végig.

Irritált Daisy Ridley frizurája is. Értem én, feltűnő szőke és egészen más fazon, mint a Star Wars filmekben. De attól még rémesen állt neki – fel is horkantam, amikor Todd arra gondol, hogy tetszik neki a lány haja. Mondjuk, őt menti, hogy Viola volt az első lány, akit valaha látott. Tom Holland különben YA film tipikus fogásként a pólóját dobálhatta le, ha már külcsín. Kötelező jelleggel falat is mászott, de különben Todd nem egy összetett figura. Mads Mikkelsen is egyszerű, tipikus rosszfiút játszhatott csak.

Elég nagy bukta volt, és a kritikusok/nézők is lehúzták. Nos, egyet tudok érteni velük. Attól függetlenül, hogy a regényt sem szerettem, a filmet sem díjaztam.

Általában egy színész miatt figyelek fel egy filmre. Itt is a Rylance – O’Brien duó neve keltette fel a figyelmem, de aztán egy másik stábtag miatt tartottam érdekesnek a filmet.

A rendezője az a Graham Moore, akitől már olvastam két regényt, mindkettő korrekt krimis szálakkal operáló történet. Az sem mellékes, hogy Oscart is gyűjtött már be, a Kódjátszma lett pár éve a legjobb adaptált forgatókönyv.

De mennyire tetszett ez a film? Az összebenyomásom, hogy regényként jobban élveztem volna. Nagyon sok minden arra fut ki, amit végső csavarként megtudunk. Mi rejlik az úri szabó nyugodt eleganciája mögött? Könyvben ült volna, filmen annyira nem fogott meg. Túl… finom az átverés és a terv egy filmre, ott valami látványosabb kellene, nem csak egy ilyen lassú terelés. Intelligens, értékelem, de egy maffiás leszámolós történetben többet láttam volna.

Az is benne van, hogy egy szereplőt nagyon nem szerettem. Mable, aki ki akar innen törni és elmenni. Aki titokban a maffiafőnök fiával jár, nem szerelemből, kitörési lehetőségként. Leonard őt akarja megmenteni, és nem tudom átérezni, miért. A lány a kora és a környezete gyermeke, boldogul. Megvannak a maga mocskos játszmai, és nem egy ártatlan virágszál. Miért pont őt menti meg a férfi? Van rá egy elméletem – az egyiknek rossz apja volt, a másiknak elveszett a saját lánya. Sima áttétel, és ez a lány még mer másról álmodni. A szabász segít, hogy meg is valósuljon a terv. Ha ehhez néhány hullán át is kell gázolniuk.

Az tartja mozgásban a filmet – ki kit ver át, dörren el egy lövés és az miképpen mozgatja majd a szálakat más irányba. Néha van egy meglepőnek szánt leleplezés – mint az áruló személyének felfedése. De valahogy… lassú és eléggé kiszámított. Nem véletlenül szól arról a narráció, hogyan varrnak meg egy öltönyt. Ugyanolyan munka itt a bűnözők átverése, megvannak ugyanazok a munkafolyamtok. Ez megint egy elegáns, regényben tetszetős megoldás, de a filmben nem éreztem az igazinak.

Amibe nem fogok belekötni: annak ellenére megvan a korhangulat, hogy nem mozdulunk ki az épületből, sőt, az üzlethelyiségből sem. Minden itt zajlik, akár színpadi darabként is működhetne, de nincs bezártság érzetem tőle. Működik. Az öltönyök, a stílus, a történet meg hozza a korhangulatot.

A szereposztás is nagyobb részt tetszett. Rylance könnyeden mozog angol úriemberként a gengszterek között, de akkor sem veszti hitelét, amikor felhúzza a ruhája ujját, és egy más arcát mutatja meg. Mire nem jó egy olló… Dylan O’Brien a feltörekvő bűnözőcsemete hisztijét kapta el – az ő karakterét még sajnálni is tudtam, de tény, hogy Stiles óta ő kap tőlem egy pozitív előítéletet. Zoey Deutch, aki nagyon nem tetszett a szerepében. Öregebbnek is tűnik, és a karaktere is furán lett megfogva. Kislányos, számító, melyik?

Egyszer érdekes, de tartom, hogy én olvasva élveztem volna igazán.

Nem néztem meg előre, miről fog szólni ez a film, így felkészületlenül is ért, hogy micsoda egy agymenés. Mondjuk, van benne rendszer, de akkor is. Néha nem is tudtam eldönteni, hogy egy-egy jeleneten röhögni fogok, vagy csak simán bámulok, és nem fogom fel, ez kinek jutott az eszébe.

Megjegyzendő, azért ez nem eredeti ötlet. Ázsiai filmet készítettek el amerikai verzióban, és a meghagyott japán helyszín ellenére telepakolták nyugati színészekkel. (Ok, egyes dolgokat mondjuk nehéz lett volna pl. a TGV járataira átértelmezni, a francia esetleges maffia mégsem a jakuza.)

Az különben parádés, micsoda felhozatal van benne színészekből. A kvázi főszerepet Brad Pitt játssza, nem is emlékszem, miben láttam utoljára. De, tudom, abban az űrhajós, csendes sci-fiben. Nem lényeg. Mellette nagyobb szerepet kap Joey King, Aaron Taylor-Johnson, Brian Tyree Henry és Hiroyuki Sanada. Kisebb szerepekre meg olyan nevek ugrottak be, mint Michael Shannon a film főgonoszaként, Sandra Bullock Pitt segítőjeként, Zazie Beetz mérges orgyilkosnak, Logan Lerman gyorsan meghaló maffiózó csemeteként. De még ez sem minden, mert egy-egy mondatra vagy feltűnésre van benne Channing Tatum és Ryan Reynolds is. Úgyhogy már az egy élmény, hogy ki mikor és milyen formában tűnik fel. Shannon első profilképe ezzel a hajzattal, az kifejezetten emlékezetes volt. De Lerman is ennyi tetkóval, nem átlagos tőle.

A történet nagy katyvasznak tűnik, szinte maffiás akciókomédiának. Van egy vonat, van rajta egy tucat bérgyilkos, akik mindig egymásba akadnak és nem is értik, mi van itt. A végére kiderül, és ahogy mondtam, van benne rendszer. De addig ez a tévedések gyilkos vígjátéka, amelyben elszabadul a mérges kígyó, Thomas gőzmozdony tanít emberismeretre és azon vitázik a két hidegvérű gyilkos, hogy mennyire béna fedőnév a Citrom.

Jól keverik benne, hogy látványos akció is legyen, meg humora is legyen. Akár a kettő együtt is megy, elég csak Zazie Beetz végzetére gondolni, vagy a sors kezére a mandarint szállító teherautóval.

Az is plusz, hogy végső soron antihősökkel van tele. Biztosan lesz egy-egy, aki szimpatikusabb az átlagnál, Pitt alakja például ilyen, de annyira rossz mindenki, hogy ne fájjon nagyon a szívünk, ha egy-egy szimpatikusabbat eléri a végzete. Meglepő, de én Mandarint sajnáltam, noha pont őt játszotta olyan színész, akit alap esetben nem nagyon szívlelek.

Jó a helyválasztás a vonattal, és a film is száguld, nem csak a vonat. Mozgalmas, sok minden történik, és jó helyen vannak a csavarok. Még olyan is volt benne, amire akár számíthattam is volna, de menet közben nem jutott eszembe. Mint az, hogy Kisherceg apja kicsoda. Helyenként még Tarantino filmjei is eszembe jutottak – pl. a Citrom – Mandarin, mint fedőnév beszélgetésnél.

Azt nem érdemes nézni, mennyire valós vagy sem. Azért nem Halálos iramban szinten rúgja fel a fizika törvényeit, de itt is inkább a látvány, mint a valóság a lényeg. Elég csak arra gondolni, Mandarin hogyan ugrik fel a vonatra és mászik vissza, bele sem akarok gondolni hány km/óra mellett. Nem véletlenül minősítettem már az elején agymenésnek, ha jóféle is.

Nekem tetszett, jókat vigyorogtam rajta. Még ahhoz is megjött a kedvem, hogy az eredetit megkeressem. Bár lehet, inkább csak ezt nézem meg újra.

Először is, beértem magam a Chicago Med (s08e01-04) évadkezdéssel. Annyit előzetesen is el tudok mondani, hogy értelmesebb volt, mint ahogy a Fire nyúlik.

Itt is voltak megkezdett szálak, amelyeket pillanatok alatt rövidre zártak. A nagy esemény a tűz volt, és 2 rész alatt mindenre sort kerítettek. Még a tettes is meglett. Volt, aki meghalt. Más megsérült, de felépült. Ugyanakkor arra is használták, hogy a szereplőket csökkentsék.

Igen, ahogy a PD, úgy a Med is húz ki karaktereket. Dylan a szerelme halála után képtelen maradni, és azzal is szembe kell néznie, hogy itt mindig is benne lesz, hogy rendőr volt korábban. Kell neki egy új kezdet. Nekem nem fog hiányozni, és szerencsére a búcsút sem húzták túl. Kapott egy monológot, miért megy el és Will elköszönt tőle. Ezt pozitív fejleménynek érzem.

A másik veszteség Pamela, akinek szintén volt egy nyitott szála. Crockett döntése miatt a kézfunkciója esett, és kérdéses lett, tud-e még műteni. Ezzel el lehetett volna lenne egy jó darabig – felépülés, műtétek, esetleg valami illegális, hogy rendbe jöjjön és párkapcsolati dráma, természetesen. Ehhez képest rövidre zárták, és kiírták Sarah Rafferty karakterét. Ez már inkább megosztó döntést. A színésznőt és Pamelát bírtam, de az nem fog hiányozni, hogy miképpen áll a kapcsolata éppen Crockett-tel.

Van viszont egy színésznő, akire látok esélyt, hogy visszatér. April. Már felbukkant, Chicagóban dolgozik. Mivel a színésznő saját sorozata befuccsolt, elképzelhetőnek tartom, hogy lassan visszahozzák. Majd kiderül.

Esetek – ebben a sorozatban is megvan, hogy gyakran az esetek segítenek az orvosoknak a magánéletükben is döntéseket hozni. Ez tipikus, de itt még a kórházi eset az első. Így jobban is szeretem, kevésbé szappanos az összkép.

Szépen építgetnek többeknek is történeteket. Dean sokat lépett előre – amilyen ellenszenves volt elsőre, annyira kezd változni. Kemény főnök, de látjuk boldogulni próbáló apaként, és egyre megértőbb a szakmában is.

Sam is felbukkant pár jelenet erejéig, aminek kifejezetten örültem. Nekem ő az egyik kedvenc sebészem a sorozatban. Azon is jót mosolyogtam, ahogy Oliver keres egy terapeutát magának, aztán ő kezeli a másikat vagy gyorsan lelép, mert nem tetszenek neki az embertelen módszerek.

Díjaztam azt is, ahogy igyekeznek reagálni a világban történtekre. Egyelőre ez abban látszik meg, hogy sok mindenből hiány van. Ez orvosilag vezet izgalmas kérdésekhez: szabad-e a gyógyszert illegálisan beszerezni? Ha egy kontrasztanyagból csak kevés van, egy vizsgálatot lehet elvégezni, melyiket futtassák le?

Vagyis, ezt a sorozatot várom, mi derül ki még benne. Plusz, lehet, addig a PD-t is letolom, amíg ott elmegy Jay. Az egyetlen szimpatikus karakter abban a szériában, az ő részeire még rá bírom szánni magam.

Egy rész lemaradásban voltam a The Good Fight (s06e06-7) évaddal is. Pedig a hatodik epizód pont azt hozta, amit eddig hiányoltam.

Gyorsan kellett jogilag valamit tenni, hogy megmentsék egy gyerek életét. Több szálon dolgoztak, nyomoztak és pereltek és volt egy jó ügyük. Közben a szereplők közti kapcsolatokat is építették. Hangsúly lesz azon, hogy mit tud egymással kezdeni Liz és Ri’Chard. Diane a terapeutája miatt inog.

Majd jött a 7. és vele az a furcsaság, amit még mindig nem fejtettem meg. Kint a tüntetők, most van egy haláleset is, és feltűnt egy furcsa, civil csoport is, akiket nem is értem, mit csinálnak igazán. Védik a fekete amerikaiakat? Vagy valami olyasmi.

Kevesebb jog, megint inkább cégvezetés és Diane szemléletváltása volt kiemelve. Egyre kevésbé tudom elképzelni, ezzel mire fognak kilyukadni. Pedig már nincs sok vissza az egész sorozatból se.

Haladtam az All American sorozatokkal is. Az alapsorozat (s05e02) viszi tovább a megkezdett témákat.

Vagyis: Spencer próbál bulizni és túllépni Olivián, aki le akar csapni a tiltott módszerekkel dolgozó edzőre. Layla és Jordan kerülgetik egymást, míg a lány hadakozik az apja cégét átvevő exével.

Most legalább volt egy kis sport, meccsel együtt és Asher – JJ esetében szintén a sportról szólt a sorozat. Miért nem akar edzeni JJ? Kellett már, mert egyre távolodnak a focitól, azt inkább ragozzák, ki kivel jár.

Emlékezetes jelenet nem volt benne, inkább csak jelölik az irányt, mi lesz az évad konfliktusa.

De, legalább élesen elvált a másik sorozattól. A Homecoming (s02e02) is visszatért a helyi közegébe, és mindenki a maga kínjával foglalkozik.

Itt a sport is sokkal jobban megjelent: volt tenisz is, baseball is és a konfliktusok jelentős részét is a sport hozta. Átigazolás, versengés, csapaton belüli rivalizálás. Díjaztam, hogy ebben nem a szerelmi téma a kiemelt, ilyesmi miatt nincs is jelenleg feszültség benne. A párok fixek, és legfeljebb annyi haladás van, hogy egy új teniszező lehet Simone következője Jordan után.

Ez a sorozat, amelyik jobb ruhákban, frizurákban is. Simone a hajával szokott kitűnni, de most pl. Keisha egy-egy szettjén akadt meg a szemem. Nem mintha valós lenne, hogy egyetemisták így tudnak öltözködni, pláne, ha nem is gazdagok a szüleik. Mert Layla, aki milliomos csemete az alapsorozatban, elhiszem, hogy megengedhet magának bármit. De itt Keisha teljesen más háttérrel bír, és van olyan, ha nem olyanabb ruhatára, mint a másik lánynak.

Vagyis, a héten is a Homecoming tetszett jobban.

A Disney nem csak meséket és családi filmeket készít. A kínálatukban vannak természetfilmek is, mint a Delfinzátony.

A cím elárulja, mit mutat be. Egy zátony életét, ahol többek között delfinek is élnek. Egy viszonylag zárt közösség, ahol minden állatnak megvan a maga szerepe. Sikeresen érzékeltetik, hogy a különféle halak, rovarok, emlősök élete miképpen kapcsolódik össze, és a természet kialakított egy működő rendszert. Az egyik állat rendet tart, a másik leeszi az elhalt korallt, így új nőhet és fejlődhet tovább az élővilág. A sérült, gyenge halakat a cápák és a delfinek takarítják el. Vannak növényevők, vadászok, és ha nincs külső erő, a természet szabályozza magát és működik az ökoszisztéma. Akár egy gyereknek is el lehet magyarázni innen, hogy mi is az ökoszisztéma, és hogyan működik.

De önmagában ez nem tenné eladhatóvá a filmet. A trükk az, hogy kiemelnek egy delfinkölyköt, akinek most kell önállósodnia. Még tanul, megvannak a természetének a hibái, és így veszélybe is sodorja magát. Echót lehet követni, megszeretni, és drukkolni neki, hogy ne egyék meg a cápák, tanuljon meg iszapkört húzni és használni a lokátorát. Mindez egy-egy kocka, hogy életképes, önálló delfinné váljon. Hogy változatosság is legyen, a zátonyon túl egy bálna és a borja sorsát is követi a film. A párhuzam természetesen az, hogy ahogy Echo anyja neveli és vigyázza a kisebb delfint, éppen olyan gondos anya a bálna is.

Így történetet nézünk, amiben van kaland és fordulat, miközben természetfilm, ami tanít is dolgokat. Akár azt, hogyan vadásznak a delfinek, vagy éppen a tintahalak vadászati szokásait. Tele van érdekességgel, ami könnyen ránk ragadhat a történetet követve. Az biztos, hogy bennem eddig fel sem merült volna, hogy a tintahal a színe változtatásával vadászik. Ahogy az sem, hogy a halakat el lehet kábítani azzal, ha fényshow-t nézetünk velük. Nagyon kész, ahogy a tintahal pulzálni kezd, a kiszemelt zsákmány csak bámulja a színorgiát, míg a tintahal lecsap. Ok, azt se tudtam, hogy a tintahal ragadozó. Vagyis, a filmből én már tanultam is ezekről a halakról jó sok mindent.

Szépen van filmezve, nagyon filmszerű. Két dolgon is merengtem közben: rendezték ezt? Másrészt, nekem nem menne egy ilyen munkakör, és nem csak azért, mert nem tudok búvárkodni. A természetfilmes csak néz, figyel és filmez. Nem avatkozik be. Mondjuk, nem véletlen az, hogy nem arról készítettek filmet, hogy a kardszárnyú bálnák vadászata sikeres, és nem azt látjuk, hogy darabokra szedik és megeszik a bálna borjút. Hiszem, ha elkapják a kardszárnyúak, akkor sem lépnek közbe. Csak éppen arról nem adnának ki filmet, legfeljebb egy olyat, amiben a kardszárnyú a kiemelt szereplő – és abban sem vetítenék le a véres részeket. De, különben nem rendezték. A végén jópofán látszanak olyan felvételek is, amelyen ott a filmes stáb és képet kapunk arról, hogyan lehet ilyen felvételeket rögzíteni.

Van története, szép is – jó volt nézni. A végére még egy kis üzenet is bekerült az emberek felelősségéről. Felnőttként is szívesen néztem, de el is határoztam, hogy ha nagyobb lesz az unokahúgom, én majd ilyesmiket nézek vele. Szórakoztatás és nevelés egyszerre.

Eufemizmusnak érzem, hogy ennek a filmnek A játszma lett a címe. Az átverés, vagy valami hasonló sokkal jobban lefedné, hogy miről is van szó. Mert itt bizony mindenkinek van valami titka és rejtett lépései. Szinte semmi sem az, aminek látszik.

Eleve van egy speciális helyzet, a kommunista rendszerben járunk. Mindenki kémkedik mindenki után, és a párt mindent tudni akar, mindent tesztel. Egy olyan légkör, ahol minden hazugság és még az is szorong, nem érezheti magát biztonságban, aki a rendszer embere.

A készítők különben már rutinosak ebben a történelmi közegben. Témában, a szereplők viselkedésében is visszaköszönnek elemek, amelyeket az előző filmekből ismerünk. Ez nem vesz el az értékéből, ez egy új történet, csak okozott egy kis déjá vu érzést. (Főleg A vizsga tűnt fel lelki szemeim előtt.)

Milyen maga a történet? Elnéztem, de azért fárasztónak éreztem. Az, hogy tényleg mindenkinek hátsó szándékai vannak, és hatalmas létbizonytalanságban mozognak, nyomaszt és lenyomja a cselekményt is. Nem lehetett úgy nézni, hogy ne azon járjon az eszem, hogy mindenki mennyire nyomorult és mindenkinek mennyire rossz. Arról nem is beszélve, hogy magukat az embereket is mennyire elrontja, hogy ilyen világban élnek.

Merengtem is, hogy ki a főszereplő. Kinek kell itt drukkolni. Adná magát, hogy András a hős. Csak éppen bőven van olyan dolga, ami miatt inkább antihős. A viszonya még csak hagyján, de azzal került a jelenlegi pozíciójába, hogy a mentorát és a jótevőjét hátba döfte. Most is az hozza mozgásba a dolgokat, hogy fél attól, hogy meg kell fizetnie a korábbi bűneiért. Így elég nehéz vele együttérezni.

A felesége, Éva nagyon mellékszereplő. Keveset tűnik fel, és akkor is megosztó. Folyton ingat a film, hogy ez egy jó házasság-e? Az egyik percben kiáll mellette, közös céljaik vannak, majd azt látjuk, hogy inkább csak egymás mellett élnek, a nő már kerüli az intimitást a férjével. Abigél kap egyre nagyobb szerepet, de ő is megosztó. Túl könnyen belemegy, hogy besúgó legyen. Túl könnyen kezd viszonyt egy idősebb férfival. Egyes dolgokban túl naivnak látszik, másokban meg abszolút gátlástalan. A végére ennek meg lesz a magyarázata, de menet közben elidegenít attól, hogy neki drukkoljon az ember.

Nem véletlenül hagytam Pált a végére. Az egy dolog, hogy Kulka játssza, és látványosan rá van írva a szerep. Az élethelyzetét is beépítették a cselekménybe. Ő az, akire nem lehet a kor sarát rákenni a történetben. Hol áldozatnak tűnik, hol meg azzal szembesülünk, hogy nem véletlenül volt akkora név a maga korában. Talán ő az, akinek a tevékenységére még a játszma is illik. Ő nem átver másokat, meg gonoszkodik, csak úgy alakítja a dolgokat, hegy elérhesse a maga célját. Mindent összenézve ő a történet pozitív hőse, ha ennek ellenére főszereplőnek mégis inkább Nagy Zsolt Andrását érzem.

Ruhákban, helyszínekben igyekeztek hozni a korhangulatot is. Tetszett az is, ahogy variálják a belső tereket, így tömegjelenetek és utcai képek nélkül is úgy tűnt, hogy sok helyen járunk és bőven van mozgástere a filmnek. Így pl. nem azon merengtem, hogy milyen időben sikerült falujárásra indulni, sehol egy autó vagy másik ember, mintha egy kihalt vidéken járnának.

Mindennel együtt én elnéztem és lekötött, de azért Köbli írta történetek közül nem ez lesz a kedvencem. Erről jut eszembe, meg kellene néznem, hogy valamelyik kiadott kötetében ez a történet benne van-e.

Jut eszembe: annak van valami értelme, hogy a plakáton Nagy Zsolt ádámkosztümben feszít egy pisztollyal? Az valahogy olyan fura a többiek mellett.

Újabb évadnyitány: All American: Homecoming (s02e01). Ha már az alapsorozatot elkezdtem…

Az első, hogy ez is egy vendégszereplős epizód volt. A történet közvetlen folytatása az alapsorozatban történteknek, Simone morgolódott is amiatt, ami ott történt. Ettől függetlenül lehetett önmagában is érteni a részt, bár erőltetik, hogy maradjon egymás mellett a két sorozat. Így kanyarodunk oda vissza, hogy Jordan és Spencer feltűntek a városban. Értelme különben nem sok volt, kibeszélték a feszültséget, ami az egykori házasok között maradt a szakítás miatt.

Helyette görgetik a korábbi drámákat: a sport programot veszélyezteti, hogy a sztárjátékos inkább iskolát vált, de nem hajlandó a biológiai apja, az őt eldobó edző mellett játszani. Húzzák a szerelmi szögeket is, nem mostanában lesz még, hogy a főszereplők összejönnek. (Simone még kicsit biztosan gyászolja a kapcsolatát.) Az eredeti edző meg klinikai kezelésen próbálja elhitetni magával, hogy visszamehet a munkahelyére, nem fognak másképpen nézni rá a pszichés betegsége miatt.

Mégis, ezt nézem szívesebben, annak ellenére, hogy nem szimpatizálok azzal, amit a fekete egyetem témakörben eljátszanak. Nekem fura, hogy rasszizmusról meg a társadalom álláspontjáról értekeznek egy olyan elszigetelt egyetemen, ahol mindenki fekete – önkéntesen szegregálódnak. Talán azért, mert itt még nincsenek elkoptatva a szereplők, és nem szenvednek még azon, hogy már mindenki járt mindenkivel. Néhány konfliktus üres, és már innen lehet tudni, hogy megoldják, de ez még belefért.

Megvan a válasz is: a House of the Dragon (s01e09) nem lőtte el az utolsó puskaporát is az utolsó előtti részben. Sőt, meglepően csendes epizód volt, a szokott véres – megdöbbentő események nélkül. Egy puccs belső természetrajzát kaptuk.

Vagyis: Viserys halott, és a Hightower oldal a saját fiát, Aegont ültetné a trónra. A Királyvárban levőket gyorsan falhoz állítják, meg gyilkos tervet szőnek Rhaenyra és a családja ellen. Nem is értem, mit gondolnak, hogyan végeznek majd annyi sárkánylovassal. Náluk a két hercegnek van, míg Rhaenyra oldalán talán kevesebb a nemes, de azok egy része sárkánylovas is. Azt pedig tudjuk, hogy a seregek is mennyire keveset érnek, ha sárkányok csapnak össze közben.

Ami érdekes volt, hogy a két hercegből is többet mutattak most. Aemond, akiben meglenne az uralkodás vágya meg a képessége is, míg a bátyja léha és semmirevaló aranyifjú, aki alantas szórakozásoknak meg fattyak nemzésének hódol. A húgát/feleségét leszámítva pont Aegon az, aki a legalkalmatlanabb a trónra. Igaz, bábunak megfelel…

A koronázást és a sárkányt szánhatták a látványelemnek, de nem vitte el a részt. Ahhoz ebben a sorozatban túl sok a sárkány, hogy egynek a berepülése és üvöltése olyan hatást váltson ki, amikor a GoT-ban végre kikeltek a fiókák és nőni kezdtek.

Már csak annyi kérdés maradt, hogy jövő héten belevágnak-e a háborúba is, vagy egy újabb csendes rész jön, csak ezúttal azt látjuk, ahogy Rhaenyra vonja össze az erőit és terveket sző.

A The Good Doctor (s06e03) hamar ér vissza a megszokott állására. A kórházi mindennapokhoz és Shaun dolgaihoz, aki az esetek kapcsán mindig valami magánéleti dolgot is tanul. Most éppen egy párkapcsolatokkal foglalkozó orvost műt, aki tippeket ad, hogy legyen tartót a házassága.

Valahol zavar is, hogy a rész nagy kérdése, hogy Lea mosogathat-e. Már csak azért is, mert úgy csinálnak, mintha ez frissen megjelent probléma lenne. Mintha nem éltek volna már együtt jó ideje – nem a házasságkötéssel költöztek össze. Az, hogy mosogató vagy kézi mosás, hogyan kell összehajtani a mosott ruhát, kétlem, hogy most merült volna fel először. Csak kellett valami, hogy a friss házas címkét mutogathassák és kérdezgethesse Shaun a többieket, hogy mi van hasonló helyzetben az ő kapcsolataikban.

Az egyéb szálak még ennyire sem tudnak érdekelni. Lim nehezen viseli a tolószéket, és a műtéti jelentést olvasgatja, meg egyre kevésbé tudja játszani, hogy minden rendben vele. Danny nagyon álompasiként viselkedik, és megszórták a részt olyanokkal, hogy átöltözik, segít az idős néninek, sütit hoz, megnevetteti a beteg gyereket – Asher és Jordan meg elkerekedett szemekkel bámulják. Nem fogom díjazni, ha elkezdenek nekik szerelemi szálakat gömbölyíteni.

És visszatért az is, hogy nem a kórházi dolgok a fontosak. Az esetekből is magánéleti szálakat építenek és egyre kevesebb a gyógyítás, egy-egy életmentő műtét vagy gyógyszer megtalálása. Nem örülök ennek, de rég írom, hogy ez is a szappan mélységeibe süllyed.

Végül, egy beteg sorozatrész: American Horror Stories (s02e07). Cím szerint a Necro. Szerelmi történet, de AHS színekkel festve.

Van egy lány, aki holtakat készít fel, sminkel a temetésekre. Van egy fiatalember, aki ebben a hullaházban kezd el hullaszállítóként dolgozni. Mindketten különcök és vonzódnak a halálhoz, a holtakhoz. Meg is van a szikra köztük. Sam azonban nagyon normális akar maradni, Charlie meg extrém eszközhöz nyúl, hogy bizonyítsa a maga igazát. Ebből sül ki egy olyan vég, hogy nem tudom, sírjak vagy nevessek rajta. Eléggé eszembe juttatta a Szeress, ha mersz végét, csak itt szó sincs szimbolizmusról, ezek bizony temetkeznek.

Elég eredeti az ötlet, és eléggé beteg is. Szinte rosszul éreztem magam attól, hogy érdekelt, mit találnak még ki benne. Volt több nagyobb fordulat is, meg jócskán bemutattak annak, amit egy szerelmi történetben várnánk. Ok, még emésztem is, hogy nem egy hagyományosabb boldog véget kaptunk. Fura, de az egész rész az volt.

Nem AHS színész volt benne, de a főszerepet játszó Madison Iseman túl van már egy horror sorozaton – ő volt a legújabb Tudom, mit tettél tavaly nyáron hősnője. Itt szimpatikusabb szerepet kapott, ha most is megvolt a maga tikkje. A fiúk inkább eye candy szerepet kaptak mellette.

A végét leszámítva szerettem ezt a részt. Majd meglátjuk, a zárásra sikerül-e ennél betegebbet kitalálni – véresebbet nem lenne nehéz, de ebben pont az a jó, hogy nem borzaszt, hanem az emberi személyiség deformitásával ijeszt.

Már néztem a filmet, amikor belém hasított, hogy tudom, mi történt és ki a gyilkos. Elsőre nem esett le miért, hiszen más irányba nyomoznak, és a helyes nyomot nagyon elrejtették egyéb események közé. Majd belém hasított – nem a filmet láttam már, a regényt olvastam, amiből készült.

Nem mondhatnám, hogy a regény tetszett volna. Ugyanazon dolgok miatt a film sem tudott eléggé lekötni. Ez is az a fajta, amikor megvan a Heuréka!-pillanat, és teljesen más irányban hirtelen a nyomozó rájön mindenre.

Maga a nyomozás sem volt izgalmas. Aaron nem tud szabadulni a múltja árnyaitól, abban is van egy megoldatlan bűnügy. Elég nyomorult a mostani élete is. Rendőrnek sikeres lett, de semmi más nincs a világában. Magányos. Itt, a szülővárosában meg rajta a többiek szeme, hiszen nem mindenki hitte el, hogy kamaszként nem ő ölte meg a lányt, aki tetszett neki.

Zavaros érzelmekkel birkózik. Ha kimondva nincs is, de simán bele tudtam látni, ahogy most a régi ügyet is újraértékeli magában. Akkor úgy tűnt, Luke rendes, hogy alibit ad neki. De, fordítva is lehet nézni: így Aaron lett Luke alibije. Ha pedig Luke képes volt végezni a feleségével, a kisfiával, majd öngyilkos lett, kamaszként nem ölhette meg a barátnőjüket?

Az sem segített, hogy a szerelmi szálféleség kifejezetten irritáló a filmben. Többszörös szerelmi sokszögek vannak, amelyeknek gyökerei a szereplők kamaszkorába nyúlnak vissza. Nem is lepett meg, hogy Aaron egy ponton túl már nem is tudta, hogy ki kivel járt titokban, meg kiakadt, amikor rájött, hogy látszólag tisztes emberek milyen viszonyokat bonyolítottak titokban. Ez jól el is vágta a hangulatot, hogy összejöjjön a gyerekkori barátjával.

Az egész film hangulata nyomott, nem esett jól nézni, ahogy mindenki szenved. Talán igazán ártatlanok sem voltak benne. Ha mondjuk nem gyilkosok voltak, akkor házasságtörők. Titkokat őriztek, bár valaki azt is megfogalmazza, azért olyan gyilkos ez a környék, mert ha valaki sokáig mond egy hazugságot, ráhagyják és az lesz az új igazság. Aaron ezt különben első kézből tapasztalta, akit el is üldöztek innen. Az már csak slussz poén a végén, hogy aki leginkább vádolta és kínozta, mit akart mindezzel elrejteni.

Nem is örültem, hogy befejezetlenül hagyják azt a szálat. A mostani gyilkos megfizet, de a régi ügy zárlata itt nem tiszta: Azt érezni, hogy Aaron az utolsó nyommal megérti, mi történhetett, de arra már nem vennék mérget, hogy a gyilkos lelepleződik.

A fájdalmas, nyomorúságos hangulat megvan a képi világban is. A sivatag, a hőség, a nyüglődő és a szenvedő emberek. A történethez illett, de nézni nagyon nem esett jól.
Eric Bana különben szimpatikus színész, de itt neki sem jutott sok babér. Egyike a film szenvedőinek. Tényleg nagyon hiányzott nekem, hogy a végén valaki kiakadjon, minden titkot kimondjon, és szűnjön már meg az a mérgező légkör.

Ez nem az a krimi, amit nézésre vagy olvasásra annyira javasolnék. A popcorn horror nekem jobban bejön, mint ez a vigasztalan, száraz és nyomorult sivatagi történet.

Elsőre simán rábökném, hogy ez egy olyan évad volt, amelyben külön kis történetekből állt össze az egész. Ha azonban kicsit mélyebbre megyünk, akkor megvannak a mélyebb összefüggések. J’Son továbbra is a világ ura akar lenni, és sok mindent mozgásba hoz, hogy megszerezze a Warlock erejét.

A Warlock a személy, aki mindent össze is fog tulajdonképpen. Az elején Thanos egy bábjáért küzdenek, amelyet a Hívők ki akarnak keltetni. Ebből jön majd Adam Warlock, aki miatt felélednek a Nova sisakok, és tinihőssé léphet elő Sam Alexander. Warlock ad némely világnak új esélyt az életre, és ő az, akit J’Son majd meg akar rontani. Az Őrzők meg mindenbe belecsöppennek kicsit.

Általában 3-4 rész ad ki egy blokkot, ami egy összefüggő kaland. Néha vannak beékelt epizódok is, bár a legtöbb kap egy olyan vonást, amely majd beilleszti Adam Warlock történetébe.
Igaz, hogy az első évad útján haladnak tovább, és elválnak a Marvel filmes univerzumtól. Csak egy példa: Űrlord a Spartax hercege és nincs Ego. De mondhatnám azt is, hogy itt nem Thanos a főellenség, akit az első évad végén ki is iktattak. Mondhatnám Mantis itteni alakját is, aki egyáltalán nem emlékeztet a filmbéli nőre. De ez nem baj, így is jó történet, meg el lehet képzelni, milyen volt teljes csapatként az Őrzők mindennapi élete.

Mozgalmas, kalandos, sok akció jelenettel. Mindenkinek megvan a maga specialitása, és a végére már egész jókat tudtam mosolyogni a visszatérő elemeken. Ahogy Mordály összerak valamilyen halálos fegyvert, aztán előre örül, hogy mekkorákat tud majd robbantani. Ahogy Gamora a kardjával aprít, vagy Drax furcsa kijelentéseket téve elindul mindenkit szétverni. Ahogy Quill tervei nem éppen tervező zsenire vallanak, de valahogy összepofozzák a végére.

Ahogy a filmekben is, itt is fontos a humor. Eléggé egymás után néztem a részeket, hogy ráérezzek, és olyasmin is tudjak vigyorogni, ami elsőre inkább idegesített volna. A Nova hadosztály ügyei ilyenek, pl. a Csíny királyáról szóló epizód, de említhetném azt is, amikor Drax a Pusztító címért küzd és a népe templomában oldják a feladatokat. Két metaforákra teljesen érzéketlen harcos, akiknek rejtvényeket kellene megoldani…

Jól eljátszottak azzal, hogy mindenkinek elég nagy szerepet adjanak. Drax alakja több árnyalást kapott, ő mindig kilógott nekem a sorból, de most helyére kerültek vele a dolgok. Igaz, Mordály és Grot maradtak a kedvencek. Az nagyon működött, ötletesen, hogy Groot mennyi mindenre képes és milyen különleges lény.

A grafikán nem változtattak. Nézhető akció mese. Színes, változatos, de nem akar olyan látványos lenni, mint a nagyestés Disney mesék. Jól is áll neki a megszokott forma – legfeljebb az zavar, ha sok részt nézek közel egyidőben, hogy miért mindig ugyanaz a ruha van a szereplőkön. Hónapok történetét mesélik el, és még egy nadrágot se cserélnek?
Tudom, egységes kinézet, nem kell ezzel foglalkozni, meg hasonlók, de akkor is.

Még egy évad van vissza, majd mesélek arról is, bár most talán tartok egy kis szünetet.

Semmi utalást nem találok arra, hogy ennek a filmnek bármi köze lenne A parfüm című regényhez vagy a belőle készült filmhez. Ehhez képest nagyon sűrűn úgy éreztem, hogy annak egy lopott, gagyi verzióját nézem. Csak napjainkba helyezve, hogy azért mégse legyen annyira egyértelmű a koppintás.

Lehetne azt mondani, hogy azért más a szemszög. Itt nem a parfümkészítő szemszöge az első, hanem a rendőrnőé, aki a nyomában van. De minden más annyira összecseng, hogy az komolyan zavaró.

A legnagyobb: a remek orral rendelkező fiatalember női illatokból akar elkészíteni egy parfümöt, amivel szerelmet kelt. Még recepttáblája is van, és ahogy szív- meg fejillatról van szó, az hozta vissza azt a másik történetet. Miben más? Ez a srác finnyásabb, neki nem megy az izzadságmirigyek kimetszése és a gyilkolás. Ezért kapott egy kellően beteg segédet - azt nem is értem, hogy lesz egy nő beceneve Rex. Igaz, eléggé fiús a szerencsétlen kinézete, hogy nem is lehet eldönteni, melyik nemhez tartozik. Valamint, a végső recepten is finomít. Az eredetiben egy gyönyörű szűzlány lett a fő összetevő, ez a gyilkos illatmester arra jut, hogy egy kisbaba illatát kellene a középpontba tennie. Viszont, egy újabb hasonlóság: amikor kiömlik a parfüm, itt is kiváltja azt az őrjöngést. Ám most nem a fiú lesz, akit a csőcselék szó szerint megzabál, hanem a segédje, akire ráborul az üveg tartalma. 

Bajban voltam azzal is, hogy nekem a szeretetre vágyó és ezért gyilkos segédet fogadni sem rest fiatalember volt a szimpatikusabb. A rendőrnő simán ellopja az első parfümöt, és ő arra használja, hogy a nős szeretőjét maga mellett tartsa, aki már visszamenne a feleségéhez. Eléggé rontja a filmet, meg a nő megítélését is, amikor pl. nem bírja nézni, ahogy a szeretője beszélget a nejével, ken magára egy kis parfümöt, mire a férfi bemegy vele dugni, míg a neje kint van a gyerekekkel. Mert az már nem szerelmeskedés, az inkább állatias. Saját érdek miatt nagyon hamar szegi meg a szabályokat, és ahogy maga is érzi, hogy rossz úton jár, csak ront a dolgokon. Mert bűntudata van, mert tudja, hogy nem így kellene, mégis megteszi.

Látványra különben nem sokat tud a film. Nem vitték el horror felé, így pl. a parfümkészítést nem látjuk, legfeljebb egy szépített képet az előkerült holttestekről. A szexuális tartam erősebb benne, mint a gyilkolás vagy a rendőr - bűnöző hajsza jelenetei.

A szereposztás sem tetszett. A gyilkos nagyon kisfiús, a hősnő nagyon szerencsétlen - kinézetre is. Egyedül a szintén rendőr szerető, aki még elment úgy-ahogy. Igaz, neki meg a szerepét zavarták úgy össze, hogy abból nem lehet jól kijönni. Mert akármit dönt is, egy családot el- és cserben hagy. Hiszen a szeretője is terhes lesz, és a végén ott a közös gyerek. Ha visszamegy a nejéhez, a legkisebb gyerek marad apa nélkül. Ha meg a szeretővel marad, a felesége és az ő gyerekei kerülnek távolabb tőle. Mondjuk, már ott nem stimmel a dolog, hogy a felesége olyan könnyen visszafogadná. Mégis, mennyit adott le az a nő az elvárásaiból, hogy adjon még egy esélyt a férjének, akinek éppen mástól lesz gyereke?

De be is fejezem itt, mert ehhez a filmhez nincs egyetlen kedves szavam sem. Pontosan látom, hogyan vannak kiszemezve az ötletek és a jelenetek A parfümből, amit egy kis szexszel és szerelmi szálakkal higítottak. Nálam a bosszantó kategória részese.