Kincset visszaszerző, mágikus, erőre találó.

Egy kis faluban az emberek sorsa egyre sanyarúbb. Valaha volt egy mágikus aranytallér a birtokukban, amely boldoggá tette őket és gazdaggá a termést. Ám egy álnok alak ellopta tőlük, és az emberek most boldogtalanok, gyötrődnek és semmi más nem terem meg náluk, csak a káposzta. A polgármester fiai elindultak a tallér keresésére, de sosem tértek haza. A fiatal Anna Barbara sem bírja már nézni, hogy mennyire szenved náluk mindenki. Egy éjszaka elszökik, és maga indul a tallér nyomában. Kapzsi János rátalál és alkut kínál neki: a szolgálatába szegődik, és ha három próbát kiáll, visszakapja a tallért. Ha elbukik, a házvezetőnője marad. A reménytelen helyzetben azok jönnek segíteni, akik szintén szabadulni akarnak Kapzsi varázsa alól: a mágikus erővel bíró, törpévé varázsolt takarító fiú és a két kutya, akikből pokolkutyát akarna Kapzsi nevelni.

Nem kell minden mesébe herceg és legkisebb királyfi, nagyon helyes kis történeteket lehet mesélni akár a falusi mindennapokhoz kapcsolódóan is. Ilyet találni a német Grimm mese sorozatban kevesebbet, de egybe-egybe sikerül belebotlanom. Ilyen ez az aranytalléros mese is.

A külsőségeiben pont olyan, mint ennek a sorozatnak minden darabja. A karakterek ruhái olyanok, mintha egy színdarabból lopták volna ki a jelmezeket. Itt azért egy kicsit jobban eladhatóak voltak így is, mert a szereplők, ahogy már említettem, nem nemesek és gazdagok. Egy egyszerűbb szoknya és ruha, vagy éppen egy mindennapi viseletes munkásruha kellett nekik, és nem selyem meg bársonycsodák. Ezek a ruhák nem tűntek olyan műnek, mint amit a hercegekre, királylányokra szoktak adni.

A környezet is sokkal visszafogottabb. A kis faluból láttunk egy mezőt, a kerítést, meg Anna Barbara családjának a kis szegényes házát. Kapzsi János házából meg a pincéket láttuk, amelyek tulajdonképpen nagy és sötét termek, ahol halomban áll a lom. Nem kellett megszakadni a látványtervezőnek. De ismét csak ismételni tudom magam: itt nem is volt elvárás, hogy lássunk egy szép kastélyt vagy pompát. Itt működik a minimalizmus.

Most sem játszanak benne neves színészek, de erre nincs is szükség. A mesék fekete-fehér jellemei kerültek be, akiket nagyon gyorsan kiismerni és egyszerűek. A jó Anna Barbara, a kedves húga, a kapzsi János – aki még beszélő nevet is kapott… Ami színészi játék kellett, azt gyakran a sminkesek már beletették. Pl. János ronda, mogorva és a pár száj haját keresztbe nyálazza a fejére, hogy próbálja – sikertelenül – rejteni a kopaszságát.

Mindezzel együtt a mese működik és a története sem rossz. Az ismerős elemek most is benne vannak: a három próba, a segítők, a két fiatal a történet végére jegyespár és mindenki elnyeri, ami jár neki. De olyan kis ötletekkel fel van dobva, mint egy-egy szópárbaj Anna Barbara és Stefan között, vagy a húg és az őr csörtéi. Bizony, itt olyan őr őrzi a kaput, aki ragyogó nappal is elalszik őrségben, nemhogy éjszaka…

Vagyis, van adagolva egy kis humor is. Ez inkább kisebbeknek van szánva, de legalább nem annyira buta, hogy zavarjon. Még mosolyogtat is, ha nevetni nem is kezdtem el rajta.

Az üzenetét meg kifejezetten szerettem a mesének. Van fordulat, mi lesz a tallér sorsa. Nem a mágia lesz a megoldás, hanem az ember saját ereje. A boldogságot nem mástól és nem a csodától kell várni, meg kell dolgozni érte.

Kellemes mese volt hétvégére, ez a rész tetszett a Grimm mesék közül.

Mese az aranytallérról – 5/4 aranyos a történet, szimpatikusak a szereplői és az üzenetét is tudtam díjazni. Jópofa lett.

Mese az aranytallérról - Grimm Mese - YouTube

Bosszút álló, gyilkosos, női ügyködős.

1949, békés amerikai kisvárosi élet. Alma Fillcot egy állatorvos kerekded neje, akinek a kertje a büszkesége. Nagy álma, hogy bevegyék a helyi kertészklubba, ahova csupa előkelő hölgy tartozik. Látszólag esélye sincs: szegényebb, előnytelen a külseje, jelentéktelen nő. Csakhogy az asszony felfedezi, hogy jámbor férjének van egy sötét titka. Van egy módszere, amivel a szenvedést kívánja enyhíteni a világban: hogy ezért sorozatgyilkosnak tartaná más? Alma is így gondolja, de csak eleinte. Aztán rájön, hogy a cél szentesíti az eszközt. Ezt a kertész klub elnöke, a szép Rita majd a saját bőrén tapasztalja. A nő múltjában akad sötét folt, ahogy a jelenben is titkokat őriz: miközben alig várja idős férje halálát, fiatal szeretőt tart és arra is lesz terve, hogy zárja ki a mostohalányát az örökségéből, akivel régi ellenségek. Nem sejtheti, hogy pont Alma lesz, aki miatt borulnak a tervei.

Ez a széria is antológia lett, de nem bánjuk. Miközben megvan a közös pont, amiért ez a 2. évad, teljesen új történetet, de hasonlóan minőségi szórakoztatást kapunk némi bűnügyi vonallal.

Antológia, és az összekötő pont éppen az, amit a cím jelez. Olyan asszonyokról szól, akik gyilkosok lesznek és itt azt vesézzük, miért. Most milyen válaszokat adhatunk rá? Féltékenység, önvédelem vagy éppen önérvényesítés. Akad ebben az évadban is olyan, amit akár a törvény is megértett volna, de olyan is, amiért jár a villamosszék. Mindez guilty pleasure környezetbe ágyazva: szépek, gazdagok világa, amit irigyelni szokás. Meg a nő, aki ide akar tartozni és egy ponton semmi sem drága ezért.

Viszont, egyéb antológiákra jellemző kapcsok nincsenek benne. Új színészeket hoztak be és a történetben sincsen közös karakter. Ha nagyon erőltetem a fülem, akkor ez így nem teljesen igaz. Az első évad második idősíkjában a hősnő férje Jack Davenport volt, aki ugyan a másodikban nem szerepel, de végig ő meséli el a történetet. Vagyis, narrátorként jelen van.

A cselekmény kifejezetten szórakoztató és nagyon ügyesen adagolja a csavarokat. Már a nyitány berántja az embert, ahogy minden szereplőről derülnek ki a sötét titkok. Rita szeretője, akinek szintén van egy titkos szeretője. Alma és a férje kis hobbija. És nem fogynak ki az ötletekből, végig egy pörgős, rémtettekkel és humorral teli történetet kapunk. Szinte a minőségi szappan jelző is illik rá, mert bizony olyan fordulatok is akadnak benne: nem várt terhesség, nagy hazugságok, eltitkolt múlt…

A karakterek és a rá talált színészek is nagyon ki vannak találva és jól játszanak. Lana Parilla már rutinos az olyan szép asszonyok karakterében, akik elsőre dögök, de közelebbről megismerve azért felfedezhetjük a szívüket is. Most is jól hozta Rita arcait. Ahogy Allison Tolman megformálta Alma átalakulását, parádés. A nyusziból lesz a vadász, de még milyen… De a mellékszereplőket is emlegethetném, pl. Frost hobbi sorozatgyilkos fogorvosát, de ez azért a két nő sorozata, akik el is viszik a showt.

Erre rásegít, hogy ezt a sorozatot a szemnek is jó volt nézni. A házak és a környezet, ami szintén árulkodó a lakókra. (Nézzük csak meg Alma kertjét az elején és a végére!) Vagy a ruhák – olyan remek ruhaköltemények vannak benne végig, hogy az önmagában egy külön élmény volt és szintén jellemezte a szereplőket, hogyan öltöztették őket.

A harmadik évados berendeléssel még nem találkoztam, de nagyon díjaznám, ha lenne folytatás. A saját zsánerében ez egy szuper kis sorozat. Ez az évada is.

Why woman kill – 5/4,5 egy igazi guilty pleasure csajos élmény. Jó szöveg, szép környezet, bulváros sztori.

WHY WOMEN KILL Season 2 Official Trailer (HD) Allison Tolman, Lana Parrilla - YouTube

Sztárszínésznő, akinek mindenki számára ismerős/ismert a neve. Volt romantikus filmek szerelmes hősnője, megmutatta a komikusi vénáját, helytállt krimiben vagy éppen drámában.

A külseje is sokat tett a sikeréhez: a mosolya a védjegye.

Ki ő?

Megoldás: Tovább!

Családos, rang nélkül helytálló, kosztümös.

Riah fiatalon marad özvegy három kisgyermekkel. A családi házban nem maradhatnak, így az írni-olvasni is tudó nő egy házvezetői állást vállal el. A helyszínre érkezve újabb csalódással kell megbirkózni: a munkavállalói elköltöztek, a helyükre bérlők érkeznek. Öröm az ürömben, hogy a kisgyerekeken megesik egy asszony szíve és beajánlja a családot a saját gazdájánál. Alacsony bérért kell dolgoznia, de tető kerül a fejük fölé és étel az asztalukra. A mogorva háziúr lassan megkedveli a nőt és a gyerekeit – mivel saját családja nincs, Riah elsőszülött fiát szeretné az utódjának nevelni. Ám egy félreértés miatt a viszony elmérgesedik, Daniel elkerül a háztól. Riah és a két kisebb is csak azért marad, hogy őt védjék. Az asszony lánya, Biddy lép a bátyja helyére – ám egy művelt, szegény lány sorsa nem könnyű a korban, ahol a tudása miatt még inkább mogorván néznek rá.

Ez egy 1991-es tévéfilm. Olyan szempontból érdekes ez, hogy mai szemmel már sok gondom van vele. A történet felépítése, a színészek, még a kinézete sem olyan, ami tetszene. Ehhez képest saját idejében jónak számított – még a legjobb dráma Emmy-díját is bezsebelte.

Az alapja egy regény, és igazság szerint nem is a történet maga volt az, ami nem tetszett. Éppen ellenkezőleg, a cselekmény volt, az ami miatt végignéztem a filmet. Érdekes volt az is, hogy egy nincstelen özvegy hogyan tudja felnevelni a gyerekeit, miközben a büszkesége is megmarad. Egyáltalán, hogy lehetett boldogulni abban a korban, ha az ember nem nemesnek született? Majd a gyerekek sorsában ismét egy érdekes helyzet áll elő.

Biddy nagyon művelt lány, nem csak ír és olvas, de ezt több nyelven is teszi, és kiművelte magát. Régi latin filozófusok, modern költők, ő ismeri mindet. Csak éppen szegény cseléd, ha a történetet nézem az anyja beadja mosónőnek is. Az urak pedig nem nézik jó szemmel, hogy ő nem egy tanulatlan szolgáló, és másokat is szívesen tanít. Nekik az a jó, ha az embereik teljesen írástudatlanok és gyámoltalanok. Van erről egy beszélgetés is, és azt is érdemes megnézni, milyen reakciókat vált ki, amikor a fizetés felvételekor pár mosónő – Biddy és a barátnői – nem csak X-et rajzolnak az átvételi ívre, hanem le tudják írni a nevüket. Ebből könnyen eljutunk oda, hogy ma is miért butítják a népet, de erről ennyit.

A film két központi szereplője anya és lánya. A film elején Riah küzdelmeit látjuk, aki a gyerekei biztonságáért adja fel a személyes boldogságát. Majd Biddy jön, aki próbál boldogulni egy korban, amely rá mondhatni ellenségként tekint.

A baj az, hogy sok-sok évet felölel a film, de a játékidő ehhez képest rövid. Tele van a film kihagyásokkal, vagy furcsa dinamikával oldják meg a váltásokat. Ez jobban tudott zavarni, mint esetlegesen a filmbe betett, zavaros részek. Pl. amikor Riah kiakad, hogy a gazdának milyen tervei voltak Daniellel. Olyan a viselkedése, mintha a férfi szexuálisan akarta volna molesztálni a gyereket, nem írni-olvasni tanította volna. Sok konfliktus elülése is csak jelzés szintű, miközben nagy és súlyos problémák voltak mögötte.

Nem egy látványos alkotás, pedig gazdag és szegényebb nemesek kúriáit is látjuk benne. Nyilván nem egy Downton Abbey szintet vártam, de ez nagyon alatta marad.

A karakterek még csak rendben voltak, az anya és lánya fel is lett építve. Viszont, a színészek játéka vagy külleme már kevésbé tetszett. Biddy esetében például a karakter szimpatikus, szerethető, de a színésznőt nem bírtam, aki játszotta.

Egyszer különben érdekes volt, elolvasnám az alapregényt, de a film nem fogott meg.

A fekete bársonyruha – 5/2,5 a történetben lett volna potenciál, de a kivitelezés olcsó és a történetvezetés se tetszett.

Cím: Az oltalmazó

Készítők: Lorenz producerként sokat dolgozott Eastwooddal, jó kis filmek vannak a neve mellett. Nem ez lesz az első rendezése, bár 10 éve próbálkozott ezzel utoljára. Meglátjuk, hogy sikerült. A stáblista nem rossz: Neeson, Winnick miatt nekem nézős.

Műfaj: akció, thriller

Cselekmény: Jim katona volt, most csendes életet él vidéken. Megismerkedik egy anya-fiú párossal, két mexikói illegális bevándorlóból. Kötődni kezdenek, a férfi gyászán – friss özvegy – enyhítenek. Így, amikor a nőt meggyilkolják, ő maga indul el a fiúval Chicagóba, miközben a kartell a nyomukban jár…

Neeson, mint akciópapa, újra. Az a helyzet, hogy tőle elhiszem, ezt a filmet is meg fogom nézni. Neki jól áll a visszafogott akció, ami várhatóan itt is lesz.

Várható megjelenés: a téli szezont nyitja nálunk – ha akkor még nyitva lesznek a mozik…

Nyomozós, igazságot kereső, gyilkos nyomába eredő.

Christine egy rendőr lányaként nem volt kérdés, hogy szeretett apja nyomdokaiba lép. Az őrsre azt az elvet követte, hogy a friss rendőröket, akiknek rendőr a szülője is, hagynak a szülővel járőrözni. Chris is megkapta ezt az esélyt – a tragédia így duplán sújtott le. A lány egy gyanúsított nyomába eredt, sarokba szorították és fegyvert fogtak rá. Mire az apja kiért, eldurvult a helyzet. Az eredmény: Christine majdnem elvesztette a lábát és operátorként tud már csak dolgozni, az apja pedig elhunyt. A lány a munkájába temetkezik, azt a nyomozót is lekoptatja, aki a bárban próbál randit szerezni tőle. Amikor egy hívást nem vesz komolyan és tragédia történik, Christine lesz az egyetlen, aki nem fogadja el a kézenfekvő megoldást. Szerinte nem a szülők végeztek a fiúkkal, hanem akit a kis barátja mumusnak nevezett és akit nem keres senki. Christine a nyomába ered, és mivel néhol segítségre van szüksége, Tim is kap egy esélyt, hogy bizonyítson a lánynak és megszerezze azt a randit.

A segélyhívós történetekre most rááll a fülem. a The Guilty/The Sinner nagy kedvencem skandináv és amerikai változatban is szerettem, de különben is van az ilyen filmeknek egy másfajta bája. Máshogyan rendőr egy operátor, mint az, aki tényleg kimegy a helyszínekre.

Sajnos, ez a film nem tudta hozni azt a szintet, amit vártam volna. Egyrészt, nagyon hamar kikerülünk a segélyhívóból. Az ottani munka nem téma, csak az van kihangsúlyozva, hogy miképpen hurcolják meg Christine-t. (Azért az durva, hogy a kész ítéletet is módosítják, amint a sajtó képbe kerül és máris áldozati bárányt keresnek.)

A nő saját szakállára kezd el dolgozni, és nagyon hamar olyan lesz, mint egy szimpla rész egy krimiben valamilyen sorozatban. Az csak hab a történ, hogy mennyire érezni az egész történetben, hogy ez így nem stimmel. Szerintem az még büntetendő is, ha valaki rendőrnek adja ki magát. Christine le van rokkantosítva, nem rendőr már és operátorként is felfüggesztik. Mégis, használja a jelvényt és úgy kérdezgeti az embereket, mintha nyomozást folytatna rendőrként. Az egy dolog, hogy megtéveszti az embereket, de visszaél a jelvénnyel. Ahogy megy előre a történet, ezt folyamatosan fokozzák is. A végén azon már szinte nevetőgörcsöt kaptam, amikor a filmben felszedett barátjával, Timmel betörnek a gyanúsított házába és Tim elkezdi fotózni a dolgokat a későbbi eljáráshoz. De mégis, mire tudná ezeket felhasználni? Illegálisan mentek be, a képeket nem fogadnák el bizonyítékként. Még inkább ők lennének bajban a betörés miatt. Sok ilyesmi van benne – egy csomó olyan elem, amit nem feltétlenül a sok krimit nézők szúrnak csak ki, és idiótaság.

Meg lehet nézni azt is, mikor mennyire tud Christine járni. Néhol szalad, máskor felülni sem bír és a mankó használata is opcionális. Következetlenség, de bosszant!

Nem lett izgalmas a film, nincs igazán feszültség sem benne. A megoldás túl könnyen jön, egy nagyon béna elszólás, és már tudják is, ki a gyilkos. De addig is, a nyomozás annyira szimpla kérdezgetés, hogy nem is értem, miért kellett Christine a megoldáshoz. Ha a nyomozók minimális erőfeszítést tettek volna, minden meg is oldódott volna.

Mondanom se kell, tévéfilmes a kinézet, látványelem nélkül.

A színészek is ismeretlenek. Fiona Gubelmann húzza valahogy a filmet, de inkább eye candy, mint átütő színész. Drew Fuller meg pár végszót és nagyon béna szerelmi vallomást kap. Mondhatjuk azt is, az is inkább röhejes, mint romantikus volt.

Messze jobb filmet vártam, ez olyasmit, amit alvás mellé lehet ajánlani.

Rendőrügyelet – 5/2 helyenként annyira röhejes, hogy képtelenség komolyan venni, pedig komolyan játsszák.

Dispatch - Official Trailer - MarVista Entertainment - YouTube

Álmot megvalósító, lovaggá váló, klasszikust megelevenítő.

A Toldi család vitéz família: az apa, Lőrinc, a király vitéze volt és elsőszülöttjét, Györgyöt a királyi udvarba neveltette Lajos herceg, a későbbi király mellett. Az apa korán elhunyt, így a gyermekként hátrahagyott kisebb fiára a bátyja viselt gondot. György esetében ez azt jelentette, hogy Miklóst otthon tartotta Nagyfalun, a parasztokkal dolgoztatta és a birtok hasznát rendszeresen begyűjtötte, költötte Pesten, míg az öccse dolgozott. Éppen ezért jön haza szolgái hadával, amikor ki is adja, hogy a szolgák keserítsék meg Miklós napját. Mikor Miklóst az egyik eltalálja egy dárdával, a fiú dühében a malomkövet dobja el, és okozza a szolga halálát. György embervadászatot hirdet, az öccsének menekülnie kell. De van egy terve: ő is felmegy a fővárosba, a király előtt bizonyítja a vitézségét és kegyelmet nyer. Addig farkas, megvadult bika, idegen vitéz és György álnoksága sem állíthatja meg.

A történetet talán senkinek nem kell nagyon bemutatni. Az általános iskola tananyagban benne van, ha jól emlékszem, hatodik osztályban. Otthon is el kell olvasni, de sok helyen tanórákon is felolvassák az adott éneket, amikor tanulnak róla.

Akkor mit tud ez a Toldi? Pláne, hogy a szöveg nincs modernizálva, és az eredeti elbeszélő költemény szövegét halljuk végig. Mivel több, mint egy hangoskönyv?

Az első, hogy nagyon igényesen meg lett rajzolva a mese. Ezt fel lehet vállalni, és nem úgy érzi magát az ember, mint a kis Vukkal való megismerkedés után. (Igen, az szerintem is a Vuk meggyalázása lett csak.) A tájak, a szereplők, a színek és az alakok, teljesen vállalhatóak így 2021 végén.

Másodszor, érezni benne a törekvést, hogy a fiatalabbaknak és ne csak a magyar tanároknak legyen nézhető. Tele van olyan vizuális ötlettel, ami ad a sorozatnak. Sorozat, hiszen a 12 ének és az előhang külön egy-egy részt jelent, amit a tévé külön is adott le. Ahol lehetett, belecsempésztek valami plusz látványelemet. Amit legtöbbet hallottam emlegetni, de különben nekem is feltűnt, Toldi haragos alakja. Abban nem tudtunk megegyezni, hogy kinek mit juttatott eszébe, amikor elkapta a düh Miklóst: szinte megnőtt a testmérete és a haja biztosan hosszabb lett. Nekem valamiért Sámson ugrott be, majd egy-egy időben Hulk, de hallottam olyat is, akinek a Dragon Ball rémlett fel lelki szemei előtt.

Plusz Arany alakja is – nekem tetszett, jópofa volt őt narrátornak betenni, ha néha fura is, ahogy pl. a füstből kirajzolódik az alakja.

Nem fogták vissza az erőszak bemutatását sem. Amikor repül a nehéz kő és a szolga kiterül, még a szeme elhártyásodása is meg van mutatva. De lehetne említeni a cseh vitéz gyilkos viadalait is, ami most Az utolsó párbaj miatt még jobban fel is keltette a figyelmem. Ahogy leszúrta meg fejezte az ellenfelelit, simán mehet Matt Damon tőrdöfése mellé.

Amit magamon észrevettem, és korábban nem volt meg bennem a történet kapcsán, hogy én mennyire sajnálom benne az állatokat. Már azokat is, akiket György érkezésére levágnak, de a nádi farkasokat vagy a városban az elszabadult bikát is mondhatnám. Azért durva, hogy még szegény farkaskölykök is hogyan ki lettek lapítva. De ez a személyes agybajom, mostanában az állati szereplőket tudom sajnálni, az embereket kevésbé.

Ki kell még emelni Széles Tamás narrációját, aki életre kelti a karaktereket és a történetet. Változatos, élvezetes, színes előadás, jó volt hallgatni.

A történetet szépen életre keltette. Nem egy új Toldi, de a klasszikust szépen hozza.

Toldi – 5/4 szépen megrajzolt, a történetet visszaadó mese. A narrátor különösen kitesz magáért.

Toldi – Új animációs sorozat szeptember 19-től a Dunán! - YouTube

(A három mesélő egymás között…)

• Boldogan éltek, míg meg nem haltak. Vége.
• Végeztünk? Megehetem az ujjakat?
• Még nincs vége, Jakab.
• Tegyünk úgy, mintha itt vége lenne, mielőtt minden rosszra fordul.
• Nem tehetjük, mert a legzordabb mesék rejtik a legfényesebben ragyogó tanulságokat.
• És a legtöbb vért! A vér a kedvenc részem a mesékben!
• Akkor egyedül neked fog ez tetszeni.
• Hurrá! Vérengzés! (A Tale Dark and Grimm)

Megbocsátjuk egy gyermeknek, ha fél a sötétben. A tragédia az, ha egy férfi fél a fényben. (Az utolsó párbaj)

(Venom ki van éhezve, és Eddie megoldása nem mondhatni, hogy elnyeri a tetszését.)

• Fékezned kell az indulataidat. Ezért vettük a nyugigumit!
• Nem élhetek folyton tyúkon és csokin, érted? Kell agy is.
• A tyúkoknak is van agyuk.
• Ezt te sem gondolod komolyan. (Venom 2.)

Igazam volt. A háború a legrosszabbat hozza ki belőlünk. (Generációk háborúja)

• Jó sok könyve van.
• Igen, félállásban irodalmat tanítok. Egy jó könyv társaságában sosem magányos az ember. (Sex Education)

(Amiért egy császár aggódik, avagy a hű alattvalónál tiltott iratot találnak.)

• Úgy hallom, a Birodalom kemény kritikusa.
• Nos, örömmel mondhatom, hogy írása alaptalan szenny. Ráadásul gyalázatos stílusban készült.
• Ez az ember mégis követőket gyűjtött. Olyanokat, akik minden reményüket Holló Seldon szavaiba vetik. A szavak képesek futótűzzé válni, Orlio. (Foundation)

(Mert a feminizmust is túl lehet tolni. Pláne, ha arra megy ki az egész jelenet, hogy levideózzák.)

• Ne zaklassa már, hallja? Maradjon csak!
• Már elnézést, de ha tudná, ki ez a gennyláda, megértené.
• Úgy érti, ha tudnám, hogy ő Mitch Kessler a The Morning Showból, akkor egyetértenék magával abban, hogy nem méltó ugyanazt a levegőt szívni, mint maga, aki élete kábé 20 éve alatt oly’ sokat tett a világért?
• Ó, értem már. Igazán sajnálom, hogy nekem még van önbecsülésem, és nem tűröm el, ahogy a kiváltságos férfiak viselkednek! Ezt hívják feminizmusnak. Guglizza meg!
• Azt találnám, hogy: „Feminizmus: nyafogás és hisztirohamok túltolása addig, míg kényelemben nem érezzük magunkat”? Mert a világon nincs is fontosabb a maga kényelménél, ugye? A maga konstans, mindennapi kényelménél, amihez nekünk kezünket-lábunkat összetörve kell asszisztálnunk, igaz? Ez lenne a feminizmus? Itt ül és fagylaltot eszik. Nem láttam, hogy rá akart volna markolni a maga puncijára. Akkor lenne mire panaszkodni. Jaj! Vagy talán egy földön fekvő rugdosásától hirtelen jobb lesz a szomorú kis élete? Ez itt most magáról szól. (The Morning Show)

Improvizálj. Alkalmazkodj. Győzd le. (The Submarine Kid)

A te távozásod ugyanakkora hatással lesz erre a helyre. Minden változás egy apróbb átalakulást jelent az egészben. Bíznunk kell abban, hogy amit felépítettünk elég erős ahhoz, hogy megmaradjon. (Chicago Fire)

(A vámpírkor sem mindig csupa derű...)

• Neked mi a bajod?
• Aki 200 évig él, az egy kicsit bekattan. (Az éjszaka fogai)

Hulk, mondanám, hogy örültem a találkozásnak, de azzal hazudnék. (Vasember és Hulk: Egyesített erők)

(Amikor az orvos szembesül vele, hogy nem mindig tud segíteni.)

• Mióta csinálod ezt?
• 35 éve, nem tudom. Valami ilyesmi.
• Hogy bírod?
• Kapaszkodni kell azokba a szép napokba. Tudod, kapaszkodj a győzelmekbe. (Chicago Med)

Életet ellopó, hírnévvel viaskodó, bűnbocsánatos.

Candy Black neve fogalom a komédia világában. Nagy pofára esései legendásak és sokan szeretik az egyedi, alpári humorát is. Mára azonban Candy rémesen elfáradt ebbe a szerepbe, és visszasírja a régi időket, amikor még csak Cathy, a díszletes volt. Dublőze, Paula ellenben imádja ezt a világot, és álmai munkája, hogy Candy mellett dolgozhat. Az alkoholista, bedrogozott sztár egy forgatáson nagy botrányt rendez, és a filmszakma kiveti magából. Nem fizetett adót sem, elvonult a világtól. A bíróság kötelezi, hogy menjen el elvonóra. Candy, aki élvezi, hogy megint Kathy lehet, viszont nem akar menni. Chaten megismerkedett egy másik bútorkészítővel, akivel személyesen is szeretne már találkozni. Így Paula lesz felkérve, hogy ugorjon be a helyére az elvonóra. Nem sejtheti, hogy a nő rákap a siker ízére, és már ő akar Candy Black lenni, kerül, amibe kerül.

Drew Barrymore is egyike azoknak a színésznőknek, akinek sokan ismerjük a nevét és nem egy filmet tudunk tőle mondani. Nekem komikaként ugrik be, és megint ebben a szerepben láthatjuk ebben a filmben.

Csak éppen a kor már látszik a színésznőn is. Nekem kicsit olyan érzésem volt, mintha egy Michelin baba Drew Barrymore lenne a vásznon. Nem is tudtam eldönteni, hogy melyik verziója volt a rosszabbul kinéző: a leharcolt Candy vagy a már szinte gagyi Paula. Egy évtizeddel fiatalabb színésznőt inkább el tudtam volna képzelni ebben a szerepben. Igaz, akadt egy-egy emlékezetesebb jelenete is. Nem a kakiba zuhanás vagy a porszívóként drog szippantása – sokkal inkább, amikor Kathy rádöbben, hogy nem kell neki Candy, és boldogabb, ha Paula játssza azt a szerepet, ő meg visszakapja a magánéletét.

De volt más is, amiért nem tudtam szeretni ezt a filmet. A humora nagyon nem az enyém volt. Ott van az, hogy a nő neten megismert barátja miért akart névtelen maradni sokáig. Most komolyan, ezen kellene nevetni? Pláne, hogy Michael Zegen játssza, aki legismertebb szerepében Mr. Maisel és zsidóbb nem is lehetne.

Ami működött benne, az a sztárok világának csúf igazsága. Az ügynök karaktere mondja ki, ami akár az Álomgyár felirata is lehetne. Minden mű és csalás. Ez itt többszörösen is bizonyításra kerül, és nagyon azt sugallja a film, hogy sztárnak lenni inkább átok, mint áldás. Candy teljesen beleroppant, és bizony látni fogjuk, hogy Paula sem bírja olyan sokáig, hogy mindenki rajong érte. Cathy viszont a mindennapi életbe visszacsöppenve boldog és kiegyensúlyozott, össze sem lehet hasonlítani a saját korábbi, vagy Paula jelen énjével.

Látványban nem volt benne semmi kiemelkedő. Legfeljebb annyi, hogy Barrymore kettős szerepben volt, és olyan jól dolgoztak a sminkesek, hogy egy ponton el is gondolkodtam, hogy ez egy színésznő más hajszínnel és sminkkel, vagy találtak valakit, aki eléggé hasonlít az ismert színésznőre. Az különben külön is megérdemel egy dicséretet, hogy Cathy milyen változáson megy át. Látjuk teljesen lerobbanva és a végén kellemes a külseje. Mintha az arca is kicsit más lenne, pedig ugyanaz a színésznő játssza.

Általában a szinkronra nem térek ki külön, ha valamit nem az eredeti nyelven nézek. Itt viszont nem fogom megkerülni, mert Barrymore magyar hangja egy-egy ponton mondhatni vágta a fülem. Úgy tudott sipítani… fájt.

Rossz filmnek sem tartom, de nem is tetszett. Nálam pont az a kategória, amit egyszer láttam, és az szinte több is volt, mint ami jól esett belőle.

A másik én – 5/3 a kettős szerep működött, de a történetet untam és nem volt vicces sem. Inkább dramedy.

The Stand In Trailer #1 (2020) | Movieclips Trailers - YouTube