Tudományt meghaladó, életcélt és szerelmet kereső, idegen lényes.

Fiji ünnepelt popsztár, akiért mindenki rajong. Egy napon a parkban sétál, és meghall egy utcazenész lányt. Megkérdezi tőle, mit akar a zenével elérni. A választ: azt, ami neked is megvan. Fiji neki dobja a medálját, majd egy busz elé veti magát. Jasmine pedig hirtelen sztár lesz – valami azonban nem stimmel azzal a medállal. (Ovation) Új lány érkezik az iskolába, a különc Irene. Mániája a természetfeletti, és kísérleteket akar végezni az osztálytársain. A népszerű Madison eredményei zavarba ejtőek: lehet, hogy képességei vannak? De hogy vegy rá az együttműködésre? (Among the Untrodden) Hősünk felfedez a padlásán egy makettet, ami a városa, kicsiben. Rájön, amit azon megtesz, a valóságban is megtörténik. Istennek lenni azonban még egy kisvárosban sem könnyű feladat… (A small town)

10 részt kaptunk az Alkonyzóna legújabb évadjában. Eléggé rá vagyok kattanva, így sajnos hoztam egy rossz döntést. Elkezdtem nézni egymás után a részeket, és másfél nap alatt ki is végeztem az évadot. Az eredmény: a végére komolyan unni kezdtem a sztorikat, pedig máskor élveztem volna a történeteket. Kell egy kis szünet köztük!

Azt hinné az ember, mivel antológia sorozat, nyugodtan lehet folyamatosan nézni, van annyi különbség, hogy lekösse a figyelmem. Mindegyikben más színészek, ebben ráadásul sok az ismert és jó színész is. Csak éppen a tematika egyezik mindegyikben: a hősünk olyan tapasztalatot szerez a világról, ami túlmutat a valóság keretein és általában a részek végén van egy csavar, ami keserédes befejezést hoz el. Elég sokat néztem egymás után, hogy ne a részek történeteit figyeljen, hanem ezeket a csavarokat és megoldásokat figyeljem. Ami, ha a történet másságából adódóan nem is ugyanaz, de nagyon hasonló egymáshoz.

Idén is tökéletesen betartották, amit a keretben ígérnek. Olyan történeteket mutattak, amelyek a tudomány és a fantázia határán mozognak. Valóságközeli sci-fi, amiben sokféle helyzetet meg tudtak mutatni. Az egyik kedvenc zsánerem az időhurkoké, volt például egy ilyen rész is. Amit feldobtak azzal, hogy most egy thriller keretet adtak neki: mert mi van akkor, ha olyan ember kerül az időhurokba, aki megszállottá válik és halad az őrület felé?

De, a kisvárosban, ahol az egyik lakó isteni szerepet kap – feldobják azzal, hogy a féltékenység mennyire képes mindent tönkretenni. Lehet korlátlan hatalmad és lehetőségeid: az emberi természetre nincs gyógyszer.

De szuperképességek, mint a gondolatolvasás vagy az ufók megjelenése is megjelent a történetekben. Az ufók különben nagyon nem tetszettek. Akarod tudni, hogy vesznek rá, hogy önként legyél kaja? Itt kiderült.

Mindig van valami groteszk vonás, egy fekete tükör, ami rádöbbent, mi a baj az emberekkel. Kihasználjuk egymást, irigykedünk, egocentrikusak vagyunk – így aztán még az elején szimpatikus, jónak tűnő hősök is elbuknak. Hirtelen nem is tudom, hogy a 10 részben volt-e olyan, aminek a végére azt tudom mondani, hogy happy end. Igaz, ezek a keserűbb befejezések nagyobbat szólnak.

Minden rész nyújt valami elgondolkoztatót. A 10-ből legalább 6, 7 akadt, amely komolyabban elgondolkoztatott. Lehet, ha nem darálom ennyire, még magasabb lenne ez a szám. Intelligens sztorik ezek, amelyeket sikeresen el is mesélnek 40-45 percben.

Látványra is teljesen korrekt. Nem mozis látványorgia, de amit egy tévés sci-fi sorozattól várok, azt maradéktalanul meg is kaptam.

Az meg csak ráadás, hogy jó a szereposztás. Olyan színészek tűnnek fel, Topher Grace, Damon Wayans, Jenna Elfman, Morena Baccarin vagy Jimmi Simpson.

A 3. évad berendeléséről még nem láttam hírt, de én örülnék, ha lenne.

The Twilight Zone - 5/4,5 önállóan jól működő, okos kis sci-fi sztorik jó szereposztással. A végére azért sok volt.

https://www.youtube.com/watch?v=Bj7ZD3WZt2s

Álomgyár

Milou véletlenül kihallgat egy beszélgetést, amiből megtudja, Emil csak azért kezdett filmrendezésbe, hogy őt valahogy visszahozza. Majd látja, a táncjelenete is úgy van összerakva, hogy az ő gyerekkori álmát valósítsa meg. Elindul ugyan a vőlegényével a jelenet után Párizsba, de képtelen elmenni. A határátkelésnél visszaszalad, megkeresi a fiút.

A végén a nagyapa az unokájában is tudatosítja, ez az ő és a nagymama története. A házban fotók mutatják, hogy milyen életük volt: Milou elismert balerina, Emil rendező lett. Családot alalpítottak, és végül a Loire völgyében telepedtek le.

#kövessbe!

Minden megrendezett kamu volt. A végső szakasznál Alexei próbálja elmondani ezt a fiúnak, de ő a barátnője halálától teljesen sokkosan nekiesik a fiúnak, agyonveri. Már nincs benne élet, mire a többiek tortával és a meglepetés kiáltással előjönnek.

Isi & Ossi

Isi megveszi az étkezdét, és át akarja alakítani. Elmegy Ossi meccsére is, akinek a szünetekben sikerül elmondania, hogy nem megy New Yorkba, őt és ezt az életet választja. Ossi megnyeri a meccset, és már tervezgetni is kezdik, hogyan tovább.

Gyerek kalandos, családi titkos, lakóházi mese.

Nyár, ugyanaz a lakóépület pár év különbséggel. Az egyik idősíkban a kis Gyuri próbálja elütni valahogy az időt, amíg a nagyszüleinél nyaral. Rosszcsont, aki szívesen megy tiltott helyekre, lóg be a moziba, és idegesíti az emeleten lakó Dragománt. Egy barátja édesanyja pedig kártyát vet neki, ami előrevetíti, mi vár rá a jövőben. A másikban Kornél igyekszik túlélni a mindennapokat – zavarja, hogy az asztmája miatt nem focizhat és az anyja mindentől félti. Unatkozik, míg egy itt nyaraló kislány fel nem vet valamit: itt mindenki mágikus lény, akik a múltban történtek elől menekülnek. Ahogy Kornél a rejtély nyomába ered, valami olyasmire bukkan, amit nem sejthetett előre: az igazságra az apjáról, aki egyre inkább hiányzik az életéből, de talán most ez is változhat.

A regénnyel találkoztam először. Tasnádi István írta, nyert vele díjat is. Az Időfutár miatt figyeltem fel a szerző nevére, és bár ez egy egészen más történet, ez is tetszett. A regény jobban is, mint a film, de általában ezzel így szoktam lenni. Azért az mindenképpen jó hír, hogy maga a szerző adaptálta a regényét forgatókönyvvé.

Aki nem olvasta, annak ez persze nem sokat jelent, de aki olvasta is, annak lesznek nagyon ismerős jelenetek és párbeszédek. Mivel friss élményem a regény is, ki tudom jelenteni, mennyire megfelelnek egymásnak benne az események. Van olyan párbeszéd, ami egy az egyben a regényből került a filmbe. Ezeket mindig tudom szeretni, itt is.

A történet pedig azért jó, mert sokkal több van benne a felszín alatt, mint ami látszik. Ha nagyon sarkítani az egészet, akkor igazából csak azt látjuk, ahogy ugyanabban a házban, csak más időszakban, két fiú eltölt egy nyarat. Mindkettőnek lesz egy jó barátja, mindkettőnek kalandjai vannak, és mindketten megtudnak a végére magukról egy nagy igazságot. A kis kalandjaik pedig kimerülnek olyasmiben, mint beszökni a moziba megnézni egy filmet, vagy felmenni a félelmetes öregúrhoz egy társasjáték kedvéért.

Viszont, két réteg van rajta, ami miatt ennél több. Az egyik, ahogy a fantasy elem bekeveredik. A nyaraló Iza hisz abban, hogy ebben a házban rejtőző mágikus lények élnek, és szép lassan Kornélt is bevonja a fantáziavilágába. Mennyivel jobban hangzik az, hogy a házban lakó öreg, részeges néni vízi manó, aki azért jár annyit a boltba palackokkal, mert nem bírja víz nélkül… A gyereki fantázia határtalan, és itt nagyon szépen összesimul a kettő. Akár intellektuális játék is lehet, hogy keressük Iza meséjének a gyenge pontját, hol lehet belekötni? De az eredmény, hogy a mágikus realizmust idézve itt mi választhatunk, melyik variáció tetszik jobban. Lehet a mesét, de a reálisabb képet is elhinni. Erre a regény is képes volt, és a film is egészen jól átvette.

Igaz, látványban nem tudja azt hozni, amit a regény esetén a fantázia. Nagyon látszik, hogy tévés filmet látunk – minimális helyszín, semmi effekt vagy látványelem, egészen szürke az egész. Helyenként erre filterrel is rásegítettek, meg lehet nézni, mennyivel fakóbbak a színek a múltat elevenítő jelenetekben.

De, a másik, ami ad egy plusz réteget. Ahogy egy élet tragédiája megbújik a sorok között. Gyuri története, akinek nagyon kisiklott az élete, de most talán kap egy esélyt helyrehozni sok mindent. Érdekelne is, mi van velük kb. egy év múlva, de ez egyik történetből sem derült ki. Ugyan Kornél a főszereplő, de az igazi dráma és feszültség nem az ő meséjében van, hanem abban, ami az apjával történt az életében, bár ezt csak elmesélik és nem látjuk.

A szereposztás felemás. A felnőttek esetében jobbat kívánni sem lehetne. Még olyan mellékszerepekben is, mint a nagyapáé, Koltai Róbert tűnik fel. De a gyerekek… esetlenek.

A regényt szerettem jobban, de érdemes volt a filmet is megnézni egyszer.

A kőmajmok háza - 5/3,5 a történet jó, de nem egyformán érdekes a két idősík. A gyerekszínészek esetlenek…

https://www.youtube.com/watch?v=Gpcnomh9Heo

Rendőrös, baráti társaságos, szakmai kihívásos.

Lucy-t még időben sikerült megmenteni, aki vissza is tér a munkájához. Az, hogy elrabolta egy sorozatgyilkos és élve eltemette, nem akadályozza meg abban, hogy megvalósítsa az álmát, és rendőr legyen. Csak némi idő kell, a csapat és a kiképzője támogatása, hogy a magánéletébe is be merjen engedni új embereket, és megnyíljon újra. Annyira belelendül, hogy még Bradford számára is randit szervez. Már Nolan is közel áll hozzá, hogy teljes jogú rendőr legyen. Miközben egyre többen felfigyelnek az empátiájára és a problémamegoldó képességére, felújít egy házat, szakít egy ügynökkel, és felmelegíti a kapcsolatát az egyetemi szerelmével. Közben az új kiképzőjével is összebarátkozik, aki a beépítettek közül érkezett, és a lányával szeretne újra közelebbi kapcsolatba kerülni. A csapatok szállnak ki házastársi veszekedésekhez, tolvajok nyomába erednek, és a mocskos rendőrök ügyeibe is belekeverednek. Vajon ép bőrrel megússzák?

A legtöbb sorozatnak az a sorsa, minél előbbre járunk a szezonokban, annál hangsúlyosabbak lesznek a magánéleti szálak, a szerelmek és a szappan-faktor. A The Rookie még nem tart itt, de már elindult az úton. Szerencsére azon a szinten van, amit még szórakoztatónak tartok.

Minden részben van a csapatoknak egy ügye, amelyek gyakran össze is érnek egymással. Mivel még mindig kiképzés alatt álló járőrökről beszélünk, ez a sorozat nem olyan bonyolult nyomozásokkal foglalkozik, mint a klasszikus tévés krimik. Nem egy CSI, nem is Gyilkos elmék. Itt az is simán rész témája lehet, hogy segítenek előkeríteni egy menekülő gyanúsítottak, vagy vigyáznak a bűnjelekre, amig a nyombiztosítók megérkeznek. Ahogy az első évadban, most is frissítőnek találom, hogy itt azt is igyekeznek megmutatni, hogy milyen sokrétű egy rendőr munkája. Nem csak az olyan speciális egységek fontosak, mint amelyikben Thomas Jane mentalistaként belekontárkodott, vagy ahol egy sorozatgyilkos fia profilozza az elkövetőket.

Közben egyre mélyítik a karaktereket, és ez hozza be erőteljesebben a szappan faktort. Nolan múltjáról egy új darabka: hogyan nősült meg olyan fiatalon? Természetesen jár hozzá egy nő, akit az egyetemen nagyon szeretett, de inkább a családot választotta. De most már más a felállás… Angela nagyon gondoskodó, és miközben nyomozó akar lenni, képes valósággal pátyolgatni otthon a párját – hogy látjuk ezt? Wesley nagyon szétesik egy támadás után, és Angela segít neki összekapni magát. Aztán természetesen láthatjuk majd azt is, milyen lánykérésre készül Wesley. De még Tim Bradford is kap egy szerelmi szálat – érdemes tartom megjegyezni, hogy ez a karakter különben egyre közkedveltebb. Én is bírom. A látszólag morgós, kemény kiképző, akinek arany szíve van, és még jó pasi is.

A casting továbbra is színvonalas. Nem HBO széria, ahol mozisztárok tűnnek fel, de sorozatokból ismerős arcokkal bőven tele van. Wesley Shawn Ashmore lett, aki volt X-Men is és Kevin Bacon mellett FBI ügynök. Mekia Cox, aki most Nolan kiképzője, kiemelt mellékszereplő volt a Once upon a time alsorozatában, és a Chicago Medben is. Nolan új kedvesét Ali Larter játssza, aki a Heroes egyik sztárja volt. Rájuk is írják a szerepeket, úgyhogy a hozzám hasonló sorozatnézők ilyesmin is jól tudnak szórakozni.

Látványra az erős közepes szintet hozza. Tévés akció, nincsenek olyan látványelemek, mint egy moziban, de amit beletesznek, az nézhető. Legyen az üldözés, lövöldözés.

Jó benne az is, hogy egy nagyon szoros baráti társaságot mutat, akik nem csak kollégák. Otthonos érzést kelt a heti részben visszatérni az őrsre és az utcákra velük. Bár nem tudom, mennyire ok, hogy még a kiképzőkkel is ennyire közeli kapcsolatba tudnak kerülni…

Elég nagy nyitott véget kaptunk, szerencsére lesz 3. évad, hogy szépen elvarrhassák.

The Rookie - 5/4 több kiemelt szereplő miatt mozgalmas, gyors esetmegoldások vannak, de több a szappan.

https://www.youtube.com/watch?v=CVhiTPh_qtE

Mi a közös bennük?

• Benedict Cumberbatch
• Will Ferrell
• Robert Downey Jr.
• Johnny Lee Miller
• Henry Cavill

Az 5-ből egy kicsit kilóg a sorból. Vajon ki, és miért?

Megoldás: Tovább!

Álomért küzdő, vagyoni különbséges, szerelmes.

Isi és Ossi szinte szomszédok – ugyanabban a városban élnek, csak éppen annak szomszédos kerületeiben. Ossi a gettóban küzd a megélhetésért: próbálja segíteni az anyját, aki egy pusztulásra ítélt benzinkutat üzemeltet, a nagyapja börtönben ül, ő pedig bokszolni szeretne professzionális szinten, de e család mellett még edzésre sem egyszerű eljárni. Isi szülei milliomosok, és a lánytól azt várják, legyen rendes úri lány, aki gazdasági szakon tanul az egyetemen. Isi számára azonban az iskola csak kínzás, séf akar lenni, ki is nézett egy megfelelő tanárt, de erről sznob anyja hallani sem akar. A lány így más módszert választ: kizsarolni, amit akar. Egy szórakozóhelyen fut össze Ossival, és megalkusznak. Ossi eljátssza a tapló barátot, cserébe Isi kifizeti a benzinkút adósságait. Arra azonban egyikük sem számít, hogy a megjátszott viszonyba egyre több igazi érzelem is vegyül.

Ahogy összefoglaltam a cselekményt, belém hasított, mennyire tipikus ennek a filmnek is a cselekménye. Tulajdonképpen két klisét vegyítettek össze: a kamu kapcsolat egyre igazibb lesz és a szegény – gazdag ellentét. Ebből építenek fel egy romantikus komédiát, amit mégsem éreztem annyira tipikusnak, mint a sarkításból leszűrhető lenne.

Ennek egyik oka, hogy nem lesznek alpáriak, de egy átlag amerikai komédiához képest nyersebb és karcosabb. Ebben úgy beszélnek egyes szereplők, hogy rossz hallgatni. Ok, valahol értem, hogy egy külvárosban, a leírt néprétegek között durvább a hangnem, de Isi is nagyon könnyen alkalmazkodik. Mondjuk, azt bírtam, hogy a lány a saját köreiben tökfejnek számít, akinek még az érettségit is a papa ügyvédje intézte, a külvárosban meg annyira kilóg értelmiségiként, hogy szinte villog.

A másik, a mellékszereplők. Nem szoktam meg, hogy egy romantikus komédiában ilyen szerepet kap a trash – egyszerűen nem tudok rájuk jobb szót. Ossi is annak született, de ő legalább dolgozik azért, hogy kikerüljön innen, és nem megy át ügyeskedő, nyelvileg erősen korlátozott, örök szegénységre ítélt lúzerbe. Az anyja viszont ilyen, és kifejezetten irritált is, ahogy a fia próbálja eltartani, ő meg játssza a benzinkút tulajt, amihez semmi érzéke és csak a bajt csinálja. A nagyapa is – a börtöntöltelék, aki 80 éves kora körül találja ki, hogy rap karrierbe kezd. A szövegei, a klipje is az a mély szint, de az egész helyzet komikuma azért elviselhető mellékszereplővé teszik.

Harmadszor, még a központi szerelmi szálban is van valami vadság. Kicsit a héja-nász ugrott be róla az avaron, amikor egymást csókolni is csak a másikat tépve tudják. Elvileg érzelmileg ennél gyengédebb viszonyig jutnak, de vizuálisan a hája verziót láttam.

Ettől más, mint amit megszoktam, ezért nem is éreztem, mennyire sokszor láttunk már ilyen történeteket. A tipikus romantikus cselekményvezetést is utólag ismertem fel benne – ahogy összejönnek, egy félreértés miatt jön a szakítás és a bánkódás, majd a nagy gesztus.

Netflix film, így nem lepett meg túlzottan, hogy a női főszereplő a talán legjobban menő német Netflix sorozatból, a Darkból érkezett. (Azt is ideje lenne végignéznem…) Dennis Mojen pedig a Traumfabrik (Álomgyár) férfi főszereplője volt. Ő annyira más karaktert kapott itt, hogy legalább látszik, hogy nem csak eye candy jelleggel alkalmazzák. Igaz, az a gengszter és szegény-kultúra világ, Mojen karaktere is, olyan fura nekem német filmben. Pláne, a rap kerettel, és még emlegetik is a 8 mérföldet.

Fura a nyitott vége is, bár abban látom a poént. Azért abban bízom, hogy nem folytatási tervek miatt hagytak meg kérdőjeleket.

Egyszer gond nélkül meg lehetett nézni. Ha nem is nevezném felhőtlen szórakozásnak, az jó benne, hogy karcosabb, mint egy amerikai romkom.

Isi & Ossi - 5/3 kicsit nyers, kicsit a sablonok szerint halad, nincs is lezárva, de egyszer elment.

https://www.youtube.com/watch?v=7WUv_c3aSb4

Cím: A discovery of Witches - 2. évad

Készítők: a főszereplők jönnek vissza, ez az alap. Nélkülük nem lenne ugyanaz. Teresa Palmer és Matthew Goode mellett természetesen a mellékszereplők se változnak.

Műfaj: fantasy, romantikus

Cselekmény: Diana és Matthew önnön védelmükben, és hogy a könyvet megkeressék, kénytelenek a lány időutazó képességét használva az angol reneszánsz koráig visszamenni. Miközben Matthew akkori énjét is el kell kerülniük, új veszélyekkel kell szembenézniük, és rájönni, mennyit bír ki a tiltott szerelmük.

Várható megjelenés: el lett tolva 2021 januárra. Jó messze...

Miért várós?

• Az első évadra meglepően rákaptam.
• Bírom a régebbi korokba történő időutazást, és most a reneszánszba megyünk!
• Matthew Goode - a Szökőhév óta én kifejezetten bírom.

Családi, balesetes, hitbe menekülő.

John első pillantásra szerencsés fiúnak látszik. Bár szülőanyja elhagyta, egy kedves, misszión járó amerikai pár örökbe fogadta, és a sajátjukként nevelik fel, nagy szeretetben. Egy összetartó, vallásos közösségben nőhet fel, ahol kitűnik a sport tehetségével. Mégis, folyamatosan kínozza, hogy a vér szerinti anyjának nem kellett. Nem tudja, hol az igazi helye a világban. Amikor egy baleset folytán a fagyos tóba zuhan, hosszú percekig tart, amíg kimentik, már a puszta létezésért kell küzdenie. Az orvosok szerint reménytelen az eset, de a család és a barátok nem adják fel. Hisznek a fiúban, Istenben, akitől egy csodát kérnek. Joyce még az új lelkésszel szembeni ellenérzéseit is kész félretenni, hiszen Jason atya olyan mértékben az anya mellé áll, hogy mit számít akkor egy modernebb frizura?

Vannak fenntartásaim a keresztény filmekkel. Mindig annyira erős bennük a propaganda, hogy olyan érzésem van, meg akarnak téríteni. Emlékszem, gyerekkoromban láttam valami mesét, amiben macik meséltek el bibliai történeteket és terjesztették a kereszténység tanait. Christopher volt a vezetőjük neve, még ez is megmaradt. Ha azt meg lehetett úgy csinálni, hogy ne érezzem hitterjesztő erőszaknak, ez miért nem megy a szórakoztató filmeknek?

Az Áttörés is annyira a hit mellé lök, hogy az már zavaró. Minden szereplőnek állást kell foglalnia a témában, nem egy jelenet a templomban játszódik. Van egyetlen ateista szereplőnk, aki természetesen a végére megtér, és komolyan el tudja hinni, hogy szólt hozzá Isten. Ez egy olyan film, amiben Isten csodát tesz, és még az orvos is kimondja ezt. Éppen csak a kezedbe nem nyomják a Bibliát, hogy imádkozz és higgy te is, mert az az egyetlen igaz ösvény! Ez engem pedig irritál, noha engem is kereszténynek neveltek.

Ha már a vallás témájánál maradunk a filmen, egy része volt, amit érdekesnek találtam. Ahogy Joyce ki van akadva Jason atyára, aki szerinte túl modern és felforgató. Nem tetszik neki a haja, az öltözködése, ahogy a zsoltárok helyett modern zenét is bevisz a templomba, az egész koncepció ellen kifogása van. Nekem pedig pont ez tetszett benne – Jason ebben a filmben egy modern lelki pásztor, aki tényleg ott van a közösségének, lelki támaszt nyújt, és nem ragad bele az elavult dogmákba és külsőségekbe, hanem modern egyházfi. Maivá formálja a tanokat és a külsőségeket. Ez az, ami szerintem valóban kellene a keresztény egyházaknak. Igaz, azért az nekem is sok volt a végén, amikor olyan istentiszteletet tartott, ami egy kibeszélő showra inkább hasonlított. Fotelek a templomban a szószék helyett… az azért nekem is modern volt.

Maga a történet – drámának ok. Ahogy a gyerek felteszi a kérdést, ki vagyok és honnan jöttem, miért nem kellettem, mi bennem a rossz. Ahogy az egész közösség összefog, hogy támaszt és vigaszt próbáljanak nyújtani, amíg az orvosok az életéért küzdenek. Joyce kitartása, aki végig hisz abban, hogy a gyereke felgyógyul és rendben lesz. Csak éppen mindezen rajta van az állandó színezet a hittel és Istennel. Anélkül kevés lenne a cselekmény, ezzel viszont nagyon-nagyon propaganda jellegű. A kevesebb több lett volna.

Látványelem nincs benne, ez személyes és karakterközpontú film. Azt hiszem, azért is hálásak lehetünk, hogy a szereplőknek nincsenek nagy istenes vízióik vagy látomásaik. Inkább maradtak a realista, hétköznapok megmutatásánál.

Ha ezt felhoztam, nem fogom megállni, hogy ne emeljem ki. Igaz történet az alapja, és a végén mutatnak fotókat az eredeti emberekről. Egymás mellé téve az igazi személyeket és az őket játszó színészeket. Nagy kár volt érte – annyira feltűnő, mindenki mennyivel rondább és átlagosabb, mint az őt játszó színész… Zavaróan nagy a különbség.

Egyszer meg lehetett nézni, de nem volt sem szórakoztató, sem elgondolkodtató. Propaganda!

Áttörés - 5/2,5 családi drámának elnéztem volna, Topher Grace is szimpatikus, de ez túl vallásos lett.

https://www.youtube.com/watch?v=6Ui6m_eEEOI