Ezt a filmet se fogom nagy eredetiséggel vádolni. A németek Dark sorozata nem egyszer eszembe jutott róla, csak az izgalmasabban és csavarosabban volt tálalva. Igaz, több idejük is volt a szálakat csavarni és szétfejteni.

Ennek a filmnek az idősíkjai lennének a trükkjei. Több történetet kezdünk el nézni és a világuk trükkjét kell megérteni, hogy tiszta legyen, mi és hogyan kapcsolódik össze. Mert látszólag nincsenek kapcsolatban, aztán a végére kiderül, hogy minden találkozik mindennel. Van egy fiatalember, Paris, aki meg akarja érteni, hogyan és miért halt meg az anyja. Az orvosi magyarázat nem elég neki. Miközben felmelegíti a kapcsolatát korábbi barátnőjével, a környéken különös jelenségre figyel fel. Anna egy másik történetben az anyjával hadakozik. Biztos benne, hogy az apjával kapcsolatban valamit nem mondanak el neki. Ahogy az a titok egyre több mindent felfed, meg kell birkóznia azzal is, hogy a mostohatestvére, Anna eltűnik. Hol van, ki mentheti meg?

A válaszok mind a Caddo-tó körül vannak. Ha már a zsánert elmondom, mi köti össze őket a tóval, olyan egyértelmű, ki kivel és hogyan kapcsolódik. De megállom, azért azt nem fejteget. Bár, a Darkkal már sokat súgtam. Teljesen azt a dinamikát és trükköt használja ez a film is, barlang helyett tóval.

Helyette beérem azzal, hogy okosnak nem sikerült lenniük. Amint a tó trükkje megvan, már csak egy verzió lehetséges, mi hogyan történhetett. Az meg olyan szomorú benne, hogy esélyük sincs. Csak úgy történhet meg minden, és érnek körbe a dolgok, ha a tragédiák is kötelező jelleggel megtörténnek. Volt, akit kifejezetten sajnáltam is. Mert az egyik szereplő úgy is teljes életet élhet, családja lesz és meglesznek a szép pillanatai. A másik számára viszont minden véget ér, hiába ismeri fel, hol a helye és kikkel kellene lennie. Ő már nem kap lehetőséget,

A történet csavaros, misztikus akar lenni, de valahogy nem áll össze. Mielőtt a készítőkre ránéztem, meg is fordult a fejemben, hogy egy rossz Shyamalan-filmre hajaz. Aztán kiderült, hogy producerként van benne kreditje. Mit ne mondjak, ennél sokkal jobbakat tud a rendező. Ez csak olyan, mintha...

Nem látványos, az idősíkok között sem lehet kinézetre különbséget tenni. Pedig, évtizedes különbségekről beszélünk. Egy kisváros, egy tó, ugyanaz a környék. Sötét is, nem esett jól nézni.

A szereposztás is eszembe juttatta a rendezőt. Lauren Ambrose évadokig játszott Shyamalan sorozatában, a Servant anya karaktere volt. Mellette O'Brien lehet még ismerős, aki kicsit úgy járt, mint Taylor Kitsch. Mindkettejüknek volt egy sorozata, amiben nem igazán a főszereplők voltak, de majdnem. Népszerűbbek lettek vele, mint a főhős. Kaptak filmes lehetőséget is utána, de a kiugrás nem sikerült. Még közös filmjük is van, egymás ellen harcoltak egy kémfilmben. O'Brien Az útvesztővel talán sikeresebb, de nem is ez most a lényeg. Megint egy szerep, amiben nyomoroghat. Jaj.

El is köszönök ettől a filmtől, nem esett jól. Hiába érnek össze a szálak, valahogy mégsem áll össze.

A legijesztőbb thriller? Lehetne sokra szavazni, de lenne tippem pár biztos befutóra. Én például nagyon szeretem a cápás filmeket, de elég kevés van, ami tetszett is. A Cápa, az viszont klasszikus és örök kedvenc. 2024/25 szilveszter este is megtaláltam a tévében.

Ez a film kicsit vett kölcsön abból az érzetből, hogy mi mindent társítunk a nagy fehérhez. Félelmet, ugyanakkor valami lenyűgözöttséget is, mert ez egy csúcsragadozó. Halálos, gyors, félelmetes. A saját terepén, eszközök nélkül esélyünk sincs ellene. Spielberg sokat tett azért, hogy félelmetesnek lássuk, de elég csak belegondolni mire képes egy emberrel és már meg is van az alap.

Ehhez hozzátették a korunkban divatos játék/versenyhelyzetet. A természetfilmben arra vállalkoztak, hogy tudományos vizsgálatokkal kiderítik, melyik cápa a király, vagyis az alfa. Új-Zélandra mentek, a cápák rajzása idején, amikor a domináns hím megkapja az esélyt, hogy szaporodjon. Ehhez tudni kell, hogy a cápáknál ez nem egy barátságos történet. A nőstény nagyobb a hímnél, vérszomjas és a szándékot pl. azzal jelzik, hogy egymásba harapnak. Sérülés nélkül nem ússza meg egyik fél sem, hogy 'összejönnek'. De ki is az alfa?

Innentől lesz a műsor inkább játékos szórakoztatás, mint tudományos. Olyasmiket vizsgálnak, mint a gyorsaság, a pénisz mérete, a vadászösztön. (Utóbbit pl. azzal, hogy a fóka-csalit hányszor és milyen hatékonysággal támadják.) 5 kísérleti alanyuk van, őket csalogatják és a fenti számokban összemérik őket.

Mi volt vele a gondom? Nem éreztem tudományosnak. Inkább egy jó játéknak, hogy versenyeztessék a halakat különféle szempontok szerint. Az persze érdekes, hogy mire képesek, mennyire halálosak. A maguk nemében ezek szépséges és lenyűgöző állatok. Szívesen is néztem, de ebből általánosítani, hogy ki a cápakirály? Az már kevésbé jött be.

Az viszont nem kicsit volt szimpatikus, hogy mennyire megszállottak a kísérleteket végző tudósok, biológusok. Az egész műsorból lejön, hogy mennyire imádják ezeket a halakat. Van köztük adrenalinfüggő is, és ha nem is éreztem őket igazén veszélyben, azért érződött, hogy ezek nem azok a ragadozók, amelyek közé ki lehet menni csak úgy úszkálni egyet. Ez nagyon könnyen életveszélyes játszma is lehet.

Az eredményt nem is minősíteném. Maradjunk annyiban, hogy egy valódi cápát ismerek névről, mert mondhatni net-celeb is. Brutus. Ő is ott van a versenyzők között. Ebből már lehet sejteni, hogy vajon mi is történik.

De a felvételek szépek, a cápák is. Bár a versenyeztetést nem tudtam komolyan venni, sok minden elhangzik, amit tanultam most ezekről a vadakról. Meg arra is jó, hogy ne a pánikot váltsák ki, hanem csodálkozzunk rá, hogy a természet ilyet is tudott alkotni. Halálos szépséget.

Elkezdtem a tavaszi végén évadzárásokat, bár messze még nem jutottam. De nézzük, minek értem a végére.

Az All American (s07e12-13) kapcsán az maradt meg legjobban, hogy készülnek a következő évadra. Vagyis, kijelölik, melyik szereplőktől búcsúznak, ki kap majd több szerepet, illetve kik maradnak a meglevő pozícióban. Van olyan állandó szereplő, aki bentlakásos iskolába költözik, mások megerősítik a költözésük és elkezdik a családi kapcsolatokat erősíteni. Elég nagy ugrások is vannak  benne, hiszen Jordan sérülése után azonnal kapcsolunk oda, hogy már készül vissza dolgozni. Nagy szerelmi átrendezéseket már nem eszközöltek, de azért igyekeztek mindenkit úgy elengedni, hogy vagy párkapcsolatba kezd, vagy boldog a jelenlegi helyzetével, vagy a karriert teszi első helyre. Amit hagytak, az a családi feszültség, de már ott is megvan az irányvonal, amin békülni lehet. Sport is akadt, a két vetélytárs csapat döntő meccse került a végére. Hogy valami tényleg nyitott maradjon, az nem derül ki, kik lesznek a bajnokok. Mondjuk, ez még mindig jobb, mintha Jordan megkéselése lett volna a végszó. Ami meglepett, hogy a visszatérő szereplőkkel nem szórták meg a végét. Inkább a sorozatban levőkre koncentráltak.

A Chicago Fire & Med (s13/10e20-22) kis étíveléseket zárt le. A korábban megmentett kislány esete, az 51-es kapitányának személye és Monica gyilkosának esete, mindkettőben akadt nem várt terhesség és magánéleti dráma. Vagyis, mondhatnám azt is, hogy a szokott formájukat hozták. A magánélet leuralta a kórházat és a tűzoltóságot is. Igyekeztek mindenkinek legalább egy-egy jelenetet adni. De azt nem lehet mondani, hogy bármiben is évadzáró, kiemelkedő rész született volna. Az a maximum legtöbb, amit pozitívként ki tudok hozni, hogy voltak olyan szálak, amelyek 3-4 részen át mentek és azok szépen vitték előre a történetet. Amit meg komolyan sajnálok, duplán is, amit Cait kapcsán betettek. Nem elég, hogy a sebésszel kapcsolatban a legrosszabb cselekményötletem valósult meg, ott van még a diagnózis is a betegségéről. Vagyis, sejthető, hogy a színésznő nem marad hosszan a sorozatban. Azt meg hagyjuk is, hogy  melyik sorozatban kinek írtak a történetbe babát. Egyik nőt se tudom elképzelni, hogy maradna otthon a babával...

A végére még nem értem, a Georgie & Mandy (s01e20) anyák napi részét sikerült megnéznem. És nincs újdonság. Nem vicces, de a család maga eladja. Bírom ezeket a szereplőket, csak maga a történet olyan semmilyen, amibe beleteszik őket. Vendégszerepelni Mary jött, de most az Audrey-val való feleselése is olyan laposra sikerült. Kár érte, annyira kellene ennek a sorozatnak pár poén.

Néztem már a Bajor rapszódiából filmet és csak most jöttem rá, pedig olvastam is a regényeket, hogy nem az elején kezdtem a filmet. Ugyanis a film, amelyben megismerhetjük a bajor kisvárost és annak elszánt rendőrét, a Télikrumpligombóc volt.

Most nagyon elkapta a film a hangulatom - könnyed is, krimi is, és sokkal szívesebben néztem, mint ahogy a regényeket olvastam. Azokra tartom, hogy nagyon kis részben tartalmaznak krimit és házhoz jönnek a válaszok. Inkább olyan, mint egy A mi kis falunk, ha Stoki pár fokkal rátermettebb rendőr lenne és több bűnügy lenne a zsákfaluban. Sokkal fontosabbak a helyi különcök, vagy a család magánélete, mint a nyomozások.

A film, a nyitány is, ezen tudott fordítani. Igen, ebben is fontos, hogy Franz éppen hogy áll Susival vagy a bátyjával, de lényegesen többet nyomoznak Rudival és az van az első helyen. A városka különcei és a családtagok is rendszeresen színen vannak, teszik a dolgaikat, de nem uralkodnak el a dolgaikkal a történeten. Jobb arányt sikerült találni, mint Rita Falknak.

A jelen történet Franz rosszabb oldalát mutatja be. Ugyan fix barátnője van, de gond nélkül a kavar a környékre költözött Mercedesszel. A vonzalma el is veszi az eszét és olyasmiket nem vesz észre, ami a néző szemét is kiböki. Pedig Rudi nagyon rá akarja vezetni majd a valóságra, de a történet másként alakul. Vagyis, emberként és rendőrként is a szerencsétlen formáját látjuk. Azért ennél többre érdemes a figura, ahogy a későbbi részben majd látszani is fog. Mélyről jó feljönni?

A nyomozás egy család körül bonyolódik. Apa, anya, két fiú. A családtagok pedig sorra halnak. Van, akinek a halála a nyitány, mások majd a történet során haláloznak el. Mindenki, a rendőrkapitányság is balesetekre, öngyilkosságra gondolnak, Franz lesz a kivétel. Mivel nem hisznek neki, nyomozni sem engednék, volt társával - a már magánnyomozó Rudival járnak utána a dolgoknak.

Közben meg bemutatják a szereplőket, a maguk idióta dolgaival. Aki nagyon böki a szemem, az a vízvezetékszerelő Flötzinger. Egyszerűen rémes, ahogy férjként és kétgyerekes családapaként a nőkön jár csak az esze, vagy a vállalkozásával nyerészkedne. Az a szemüveg is...

Bár vannak jobb poénok is a történetben, azért fárasztó is akadt. Azt nagyon rosszul viseltem, amikor a már emlegetett szerelő éneklésbe kezdett, vagy csak tátogott? Igazából mindegy, ez nem musical! Pedig, most szívesen néztem a filmet, csak az ilyen elemeket kellett volna kivágni belőle.

A stáb már itt fix lett, mivel a folytatásban már láttam, hogy ugyanezek a színészek jönnek majd a következő részre is. Elsőre talán nem éreztem tökéletesnek a szereposztást, de most teljesen jól elvoltam vele. Igaz, Bezzel most sem hasonlít jobban Robert Redfordra, amit a regényben írtak, de egy olyan városkában, ahol Flötzinger a nagy nőcsábász, Franz tényleg jobban néz ki hozzájuk képest. A színész meg nagy átéléssel hozza az örök gyereket, aki rendőröst játszik. De kifejezetten jó Gulp az apa szerepében, vagy Schwarz Rudija is jól tükrözi a karakterüket.

Mivel megint adta/adja a tévé ezeket a filmeket, lehet elkezdem megnézni őket. Ahogy írtam, most pont passzol hozzá a hangulatom és a cozy crime vonal most tetszik.

A hétvégén nem nagyon értem rá tévézni, de azért a heti sorozataim részeit esténként megnéztem. Ahogy közeledik a nyár, úgy csökken a számuk. Mielőtt darabonként nézem, megjegyezném, hogy idén se húsvéti, se anyák napi rész nem volt.

A végére értem a My Happy Marriage (s02e12-13) évadának. Nem tudom, innen lesz-e tovább, mert nagyon lezártnak tűnik a befejezés. A gonoszt elintézték, mindenki elrendezi a sorait a jövőre - vagyis, lesz, aki felmond és a magánéletére koncentrál, míg mások kinevezést kapnak - és már a főszereplő páros esküvője is ki van tűzve, volt menyasszonyi ruha próbálása és hasonlók is. Tulajdonképpen az utolsó előtti részben volt az akció, az összecsapás, míg a végén csak megnéztük, kinek hogyan folytatódik majd az élete. Nagyon prezentálja az egész, milyen volt a sorozat. Nagyon lelkizős, érzelmekre koncentráló és amikor mágikus képességekkel csatába mentek, akkor is azt beszélték, ki mit érez, gondol, meg hasonlók. Pedig a külcsín szép, a mágiát is egész jól megfogták. Az új szereplőket is szépen beillesztették, már család van az egykor elhanyagolt, kihasznált lány körül. Nem lenne ez rossz, csak a hangsúlyok. Ha csökkentették volna az érzelmi szintet, de az magasan volt végig.

Az akciódús rész után most sebnyalogatás jött a The Last of Us (s02e03) epizódban. Épül újra a város,  másokterveket szőnek, hogy megfizetnek Joelért. A rész végére indulnak el, addig érzelmi elhelyezés volt és mindenféle gyászfolyamat. Nem mintha sok idejük lenne érzelmi életet élni vagy háborogni. Továbbra is életveszélyben élnek és meg kell erősíteni az otthonuk, ha újabb támadás jönne. Így ez egy átvezetés a következő részbe, amikor majd meglátjuk, milyen ebben a környezetben egy katonai alapú társadalmi forma. Tudom, ismétlem magam, de továbbra is a főszereplő a problémám a sorozattal. Nagyon bírnám, ha valaki végre felvilágosítaná, hogy Joel mit tett érte és miért is volt a bosszú. Annyira szeretném látni, ahogy koppan egy nagyot. Fura is úgy nézni ezt, hogy ennyire ellendrukker tudok lenni. A lényeg, ez egy csendesebb rész, látványnak meg a rész végén megkaptuk a várost. Seattle, ha jól emlékszem.

Furcsa, de egyre inkább elnézem a Tracker (s02e17-18) részeit is, noha ugyanazt látom mindegyikben hibaként. Vagyis, sokkal összetettebb, több időt igénylő esetek vannak, mint amennyit 40 percben el lehetne beszélni. Reálisan nagyon nem hihető, hogy mindent ennyi idő alatt és ilyen gyorsan megoldanak és megszereznek. Elég csak arra gondolni, hogy Colter telefonál egyet, aztán szinte azonnal feltörnek neki zárt kamerarendszereket vagy a bíróságról jönnek a zárolt dokumentumok. Mindkét részben volt ilyen is. Az első legalább azzal kicsit más volt, hogy most egy barátnak kellett segítség. Az új hacker segítő exének legjobb barátnője tűnt el buli közben és kicsit a Másnaposok mintájára nyomozták vissza, hogy mi is történt az éjjel. A másik pedig egy hagyományos rész, amelyben az eltűnt személyt keresték meg rekordidő alatt. Abban még a csavar is olyan ismerős volt - még moziban is láttam olyat, hogy valaki ilyen módon akart anya lenni. De a csapatlégkör már megvan, belsős poénjaik vannak és szerintem Hartley szereti ezt a szerepet. Kár, hogy olyan sokszor kell ki nem mondott világfájdalommal bámulnia a kamerába.

A végére nagyon beleerősít az All American (s07e11) is. A sportos részre is azt írtam, hogy az egyik legerősebb az évadban és most drámában is megkapjuk az emlékezetes epizódot. A Baker családi titokra most derül fény, vagyis megtudjuk, hogy ki Billy féltestvére és milyen manipulációk folytak egész eddig a háttérben. A végére meg Jordan kerül olyan helyzetbe, hogy lehessen izgulni érte. Igazából nem hiszem, hogy komoly baja lesz. Ez egyszerűen nem az a sorozat, ami ölné a szereplőit. Elköltöznek vagy hasonló, de meg nem szoktak halni. Igazából a cselekményt tudnám ragozni benne - plusz, jött egy családi pillanat is. Mivel a különélő felesége is megérkezett az edzőnek, kiderült minden titok, el lehetett kezdeni megbeszélni, hogyan legyen tovább. Az még tetszett is, ahogy definiálják maguk és kommunikálnak, mi legyen.

Egy teljesen szokott rész a Georgie and Mandy's First Marriage (s1e19) részében. Mandy apja fogadási pénzzel lógott Connie-nak és a család erre reagált különféleképpen. Audrey és Connie lopta a műsort, a címszereplők akár benne se kellett volna, hogy legyenek. Kár, hogy annyira nem tudják viccesre írni ezt a sorozatot, hogy az már kínos. Sőt, még csak meglepetés se nagyon van benne. Annyira kitalálható, mi jön.

Változás jön az Elsbeth (s2e19) háztáján, legalábbis nagyon úgy alakulnak a szálak. Elsbeth nyomozó barátnője elmegy, és a nőt börtönbe is küldik. Valószínűleg az új börtönben majd segíthet a nőnek, aki a bírót agyonlőtte. Csak nem fog jogászkodni is még a végre? Nem bánnám, bár egészen megszerettem a krimis formátumot is. A heti rész különben valahol parodisztikusnak tűnt. A Billy Magnussen alakította milliárdos örökös unatkozott, és kitalálta, hogy egy random gyilkossággal dobja fel magát. Csak éppen a kinézett proliról kiderült, hogy európai herceg volt, aki névtelenül igyekezett elvegyülni New Yorkban. A poén meg az, hogy simán megúszta volna, ha nem megy oda nézelődni és nem teszi magát gyanússá. Ha Elsbethnek igaza lesz, így sem kap majd sokat. A pénz diktál és neki sok van. Érdeklődve várom, hogy az évad végére visszaadják-e a főszereplő pozitív életszemléletét, mert a bíró megölése óta depresszív. Majd kiderül - itt tehát marad emlékezetesnek az ismert mellékszereplő és hogy mennyire buktatja le magát egy hobbigyilkos.

A történelmi ismeretterjesztés egyik, szerintem eladható formájára találtam most példát a Netflixen. A szinkronban különben szerintem szimplább címet kapott: szimplán Vér és szex. Noha, a tartalmat a másik kettő meghagyása jobban tükrözte volna: Szex és arisztokrácia.

Mielőtt valaki azt hinné, hogy rá akarom beszélni egy szexuális szokásokat vagy segédeszközöket bemutató ismeretterjesztő dokumentumfilmre, elárulom a témát is. A sorozat 3 epizódban dolgozza fel Boleyn Anna királynévá válását és bukását. Ami esetében a bakót jelenti. A vér a címben talán a halálra utal, a többit nem kell magyaráznom. Van a történetben minden a fentiekből.

Ami a formátum eladható volta, hogy ez egyszerre ismeretterjesztő és film is. Mintha pl. A másik Boleyn-lány elé ültünk volna le. Jönnek a Boleyn-lányok, az élet a francia udvarban, majd az angol királyné udvarhölgyekért és Henrik közelébe kerülnek hevülnek az események. Jelenetek, történetmesélés, éppen mint akármelyik másik filmben. A plusz az, hogy a történet mellett kapunk narrációt is. Időnként a filmet meg is szakítják, és bevágnak egy szakértőt, általában történészeket. Ők elmondják az ismeretanyagot, tényeket és adják a film ismeretterjesztő voltát.

A kettő meglepően jól működött ebben a műsorban. Szépen kiegészítették egymást és példázták azt, amit elmondtak a szakértők. Van abban is más szemlélet, amit ki akarnak emelni és ahogy ábrázolják a szereplőket. Abban is érzem a modernségre való törekvést.

Amit látunk is: szexi. Szép emberek, szép ruhák, szép helyszínek. May Parker személyében megkaptuk az eddig talán leginkább szemrevaló angol királyt. Magas, daliás, kockahassal és még jóképű is. Köze nincs a királyról élő képhez, amit pl. a portréján is látunk. Ok, nyilván nem Henrik idős korát játssza. Ha a történelemnél maradunk, a negyvenes évei elejét töltötte Annával és Anna bűvöletében. De még így is, ő inkább azt a királyt jeleníti meg, aki hercegként lehetett - mert a korban valóban jóképű, fess hercegnek számított, de akkor nem Anna körül legyeskedett, akkor a bátyja özvegyének csapta a szelet, akit itt nagyon elhagyni próbál már. De a nőkről is írhatnék hasonlóan: mai szemmel dögös, szép nők játsszák a szerepeket. Annából sem az intellektusa van kiemelve.

A másik, pont ez az intellektus. Ez a műsor azt akarja elmesélni, hogy Boleyn Anna meghaladta a korát. Olvasott és művelt volt, felvágott nyelvvel. Egy pimasz, eleven, okos nő, aki olyan helyet ért el, ami akkoriban nem volt szokás. Egyenesen addig elmegyünk, hogy nélküle nem született volna meg az anglikán egyház. Nem csak a pápa válást megtagadó kérése miatt kellett másik út a királynak - ott volt Anna, aki olvasmányokat adott neki, másfelé irányította a figyelmét és sok mindenben segített. Pl. a szerzetesrendek sem véletlenül lettek célpontok. Anna újra akarta osztani a javakat, ha az másképpen is sült el. Gazdagodjon a kincstár... El is van túlozva ez a vonal, még talán az is, amire rá fognak mutatni a végén: Erzsébetre, a leendő királynőre, akit egyenesen úgy jellemeznek, hogy ő az anyja egyenes folytatása és örököse. Ahhoz nem kellett volna többet nevelnie? Szegény gyerek korán elvesztette az anyját...

Van tehát koncepciója, ötlete, eladható formája és szappanoperás kialakítása. Szórakoztató, szinte guilty pleasure történelem oktatás. Látom benne a lehetőséget, hogy így újra eladható legyen az ismeretterjesztés.

A Mickey 7-et faltam. A folytatását már nem annyira, de még azzal is megvolt a szórakozásom. Most ki kellene találnom, mit szólok Mickey 17-hez. Lenne tippem, milyen irányba igyekeztek bővíteni, de hogy mennyire tetszik ez a verzió? Én jobban, sokkal jobban szerettem a könyvet.

Bár nem összehasonlítani akarom a kettőt, jelezném, hogy elég nagy eltérések vannak. A filmben Mickey eldobható selejtként van kezelve, akit mondhatni heccből is halálra mérgeznek meg tesztelik rajta az új életeket vagy vegyi fegyvereket. A regényben az élet érték, az övé is. Csak akkor kell halálos küldetésre mennie, amikor nincs más út és nem heccből. Pl. az atomreaktor megszerelése ilyen volt. Itt meg? Ha unatkoznak, már keserítik is meg Mickey életét, akit ezért még le is néznek.

Aztán, mi minden más még? A regényben minden Mickey egyforma, nem különféle verzió jönnek vissza. A filmben látunk egy túl jóságos, 'bocs, hogy élek' és egy agresszív, lázadó Mickey-t. Utalnak rá, hogy minden verziója más volt. Nem is értem, ha mindig visszatöltik az agyát, hogyan lehet más a személyisége? A filmnek jól áll, de különben értelmetlen egy ötlet és nem passzol a könyvvel sem.

Más az őslakó lényekkel is a kapcsolat, egészen másképp kötik majd meg a szövetséget. Messze nincs ilyen elrabolt gyerek szál, mint a filmen. Egy sokkal összetettebb, bonyolultabb társadalmuk van, amiben vannak eldobható, közkatona egyedek és egyediek. Kicsit talán hangyásabb a szervezetük, mint a film lényei.

Timo, a barát, aki rendszeresen bajba keveri a főszereplőt. A regényben tényleg a barátja, a filmen meg egy olyan hátráltató tényező, aki mindig bajt okoz. Abszolút más lett a figura és az előélete is. Itt Nasha megkapta azt a sportolói múltat, ami eredetileg a haveré volt. 

De ott van a legnagyobb másság is, pedig ezek se semmik. A Marshall vezetőség. Itt kb. mint egy agymosott szekta, aminek ők a harsány és idegesítő, narcisztikus és idióta vezetői. Sztárszínészekkel, és ebben van a lényeg is. Ebben fogalmazza meg a kritikát, ez az üzenet. Ennek van társadalmi súlya. Ugyanakkor annyira zavaró, rikító és erőltetett az a szál, hogy az már sokkal jobban zavart, mint hogy semmi ilyesmi nincs a könyvben. Ott jó emberek igyekeznek a legjobbat kihozni a helyzetből, itt meg őrültek akarnak élvezkedni. Hát, nem volt jó nézni sem. A mélypont? Nem tudnám megmondani. A vacsora. Ylfa és az öntetei, még az űrlényből is pörköltet aprítana. Ruffalo megy szónokolni, meg az arckifejezése közben. Félúton a szorulás felé.

Más a történet, tényleg csak az alapok lettek átvéve az eredeti regényből. Könnyen el is tudom képzelni, hogy aki a 7-et szerette, a 17-et nem fogja. Ahhoz túlzottan belenyúltak.

A problémás pontok közé írnám fel a szimpatikusnak bemutatott Mickey-t is. Az eredeti találékony, élelmes, ez meg egy akkora szerencsétlenség, hogy egy-egy ponton már a haláláért drukkoltam, csak ne kínlódjon már ennyit. Sokat elmond, hogy a bunkó és harsány énje kb. minden szempontból jobban működött. Kevésbé olyan ember, akivel más barátkozni akarna, de benne volt spiritusz. A 17-es meg a nagybetűs áldozat.

 Látványra határeset. Sok minden jól meg van benne csinálva. Amit a végén a lények előadnak, kifejezetten jól nézett ki. Abban is volt vizualitás, amikor Mickey korábbi halálait mutatták zanzásítva. A más bolygó, az űrhajó - ilyesmikkel semmi bajom nem volt. Elnéztem.

A tartam és a színészek, ami még nem tetszett. Pedig telepakolták nevekkel. Csak az a helyzet, hogy a többséget annyira számomra negatív irányba vitték el, hogy nem is érdekelt, hogy vannak játszva. Pl. Toni Collette szerintem zseniális, és Ruffalo is hozza a barom önimádó politikust. Mégis, annyira a karakterük utálata kötött le, hogy nem foglalkoztat, mi munka van a megjelenítésben.

Nem akartam, de ez lett. Összefoglaltam, miért szeretem jobban a regényt. A film nekem nem jött be - inkább olvastam volna újra a könyvet. De ezt talán nem folytatják, mint a regényt tették.

Volt egy előzetes kép a fejemben, mit is fogok látni. Bevallom, egy sport komédiára számítottam. Amiben a gyors, de a játékot nem ismerő menekült focisztár lesz. Ehhez képest kaptam egy filmet, amin semmi kedvem nem volt nevetni. Mi több, még csak nem is sportfilm.

Ez egy mai dráma. Komolyan foglalkozik a menekült kérdéssel, és egy olyan ország szemszögében megmutatva, amit nem mondanám, hogy emlegetni szoktunk ennek kapcsán. Izraeli film - talán az lehet ismerős, hova akar Omari és a barátja eljutni, ha megjött a férfi öccse. Amit persze nem lehet biztosra venni, de nagyon reménykednek benne. A céljuk Németország, Izrael csak a tranzit.

Meg lehet nézni, mi az ő válságkezelésük. Egy kifejezetten alattomos megoldást választottak: nem küldik őket haza, de egy olyan országnak adják ki a menekülteket, ahol a hazatoloncolás a politika. Így aztán rejtőznek, próbálnak továbbmenni, és akad is pár ember, akik készek segíteni nekik.

Omari a rendőrök kezére kerül, már a kitoloncolásra szállítják el. A reptéren azonban összekeverik a frissen szerződtetett focistával, ő meg kihasználja a lehetőséget. Az erőnléti edzésen nincs is gond: a férfi kifejezetten gyors, a többiek lassúak mellette. Ráadásul figyelmes, kedves ember is, gyorsan beilleszkedik és talál barátokat a családban. A gond csak az, hogy focizni nem tud. Szerencséjére lesérül és a tulaj lánya rájön mindenre, mielőtt mindenki előtt tiszta lenne a helyzet. A nő pedig hajlandó segíteni neki.

Így aztán sportot minimálisan kapunk. Egyetlen meccs, abban is Omari éppen pályára lép és már mehet is orvoshoz, mert olyan ütközésbe állt bele. Helyette megy annak a drámája, hogy menni kell, de a testvérét nem akarja hátrahagyni. Meddig lehet hazudni, mit szólnának a többiek, ha ismernék a helyzetét. A barátjával is lesznek gondok: ő nagyon menni akar és olyan irányba terelné a másikat, ami annak nem tetszik. Egy ideig lebegteti is a történet, hogy ez mennyire valódi barátság, mennyire csak egymás kihasználása.

Ami még van benne: a csapattagoknak is megvan a maguk problémája, amiben Omari tud nekik segíteni. Akár morálban, akár szerencsetalizmánként, de a csapatkapitány házassági problémáit is ő oldja meg egy kis konyhapszichológiával. Semmi nagyra nem kell gondolni, emberséggel és odafigyeléssel lehet kezelni mindent. Az a szál még tetszett is, szívesebben néztem, mint annak drámáját, hogy menjenek-e a konténerbe vagy sem.

Ami nem kellett volna: a szerelmi szál. A férfi és a csapat kapitányának lánya között elindul valami, de realisták maradnak annyiban, hogy nem lesz Hamupipőke történet, nem lesz szerelem, ami mindent megold. Csak szimpátia, amiből akár más is lehetne, más helyzetben.

Ismert színész nincs benne, de más érdekessége van. Minden menekültet valódi menekült játszik a filmben. Ott van olyan, aki jól hozza a szétesett életet. Az, aki egyedül élte túl a mészárlást, amikor szinte PTSD tüneteket produkál? Talán az a leglátványosabb alakítás, a többiek a kedves és rendes kategóriába esnek. Még a tulaj is ebbe az irányba mozdul, és a csapat is ilyenné válik.

Nem látványfilm, dráma. Elég egyoldalú ábrázolással, de a helyszín miatt érdekes tudott lenni. Egyszer elment, de még egyszer már nem nézném meg.