A kis unokahúgom most fedezte fel magának az oroszlánokat. Eddig a pandák mentek, majd a Jégvarázs és az oroszlánok a legújabbak. Keresgetjük, mit lenne érdemes megnézni vele, így bukkantam rá erre a családi filmre.

Az alapötlet kifejezetten cuki: egy kisoroszlánt csempésznének Franciaországba, de sikeresen meglóg a reptéren. A kormányszerv elkapná, de a kicsi egy családi házban köt ki egy kamaszlány mellett, aki még mindig gyászolja 2 éve elvesztett édesanyját. Nem is bír kijönni az apja új párjával, aki pedig nagyon próbálkozik. Mivel a sajtóból folyik, hogy nem céljuk élve elfogni az oroszlánt, Ines a fejébe veszi, hogy hazajuttatja Afrikába a kölyköt. Jó pár virslivel felszerelkezve, az utána szökő fivérével a nagyapjukhoz indulnak, hogy segítsen nekik oroszlánt csempészni. A kormányemberek, a mostoha a nyomukba.

Ami igazából cuki benne, ahogy az oroszlán mászkál köröttük, ahogy nagyon cicásan viselkedik. Lényegesen jobban sikerült a kis King, mint az élőszereplősnek mondott, bár inkább animált Az oroszlánkirály. Azért élő állatnak nem gondolnám, de a hatása pozitív. Tényleg, nagyon aranyos, játékos és lehet drukkolni, hogy életben maradjon és visszakerüljön a rezervátumba.

Humor van annak kapcsán is, hogy az egyik ügynök a fiával ment el dolgozni. A kamasz nagy állatbarát és végig szabotálja az apja munkáját. Kingnek is vannak komédiába illő megmozdulásai. Szerintem a nagypapa, Max dolgainak jelentős része is a humorhoz tartozna, csak éppen az nekem már nem jött át. Inkább idegesített a férfi, mint hogy kicsit is megkedveljem. Életművész, hazudozó - nagyon későn kezd el legalább kicsit kötődni a gyerekekhez és szinte csak a végén kezd el valóban segíteni nekik. Nagyon nem egy pozitív ember. Átver és elhagy embereket.

Francia film, így nem meglepő, hogy egy kis keserédesség is belefért. Nekem ettől még izgalmasabb is, mert nem egy csak cuki, rózsaszín családi film, hanem megvannak a maga drámai paneljei. Elsősorban Ines gyászfeldolgozása, a testvérek közti feszült viszony. De tetszett az is, ahogy beletették, hogy mennyire elítélendő, ahogy a kényelem/lustaság nevében életeket vesznek el. Kinek ártott King? Senkinek. Csak egy kicsi állat. Ok, oroszlán, de itt még nem egy gyilkos vadállat, hanem egy kölyök. Olvastam, hogy az emberi közöny az egyik legnagyobb probléma. Azért halnak a delfinek a halászhálóban is.

'Színészileg' nálam King a legjobb benne, Ines nagy világfájdalma és ahogy a kislány nyomja is ezt, zavart. Ahogy Max ellenszenves vonásai is uralkodnak benne, ahogy írtam is, nem is volt szimpatikus a karakter a végére sem.

Az oroszlán miatt simán nézős volt nálam, de azért az unokahúgomnak még nem vetíteném le. Maximum az oroszlán jeleneteit, de egy kisgyereknek ez még komoly film.

Kicsit haladtam a Teacup (s01e03-04) évaddal. Már akár végig is nézhettem volna, de egyelőre kis lépések. Mert valahogy azt érzem, ha elkezdenek válaszoklat adni, jön vele a fejfájdítás is. Most már van egy elméletem, mi is történik itt, ha nem is pontosan. Ufós történet lenne? Az egyik, ráadásul testszálló menekülni próbál, míg egy vadász a nyomában van. Szintén megszálló képességgel, és a családok balszerencséjére pont itt csapnak össze. De igazából nem tudom, még kiderülhet más is. Hozzá fokozódik a családi dráma. Hát igen, zárt közösségben a megcsalás duplán fáj, itt meg most össze is lettek zárva a felek. Erre rá vannak pakolva a horror elemek is: gyilkosság, vér, ijesztés. Majd a magyarázata eldönti, összességében tetszik-e.

Emlékezetes rész: a vadász felfedi magát, avagy a beteg nagyi némi idegen rásegítéssel kifejezetten gyilkos tud lenni.

Egészen felpörög a The Penguin (s01e06). De úgy is fogalmazhatnék, hogy Sofia egyre keményebb maffiavezér lesz. Ez a rész szépen összeszedte, hányféleképpen feszülnek most egymásnak a szereplők. Míg Oz a drogbizniszt igyekszik átvenni és gazdagszik, reménykedik és tervez, Sofia csapata megfélemlít. Még arra is rájön, hol üssön nagyot a Pingvinen. Nőnek a tétek, egyre többeket bevonnak és mindkét fél esetében jó kérdés, milyen szinten romlottak. Oz különben, akiből rosszabbakat kinézek. Az anyját leszámítva nincs senki, akit ne dobna oda szerintem, maga helyett. Nem kegyelmez. Sofia is egyre gyilkosabb és kegyetlen húzásai tudnak lenni, de ő még mutat könyörületet. Bár sejtem, Oznak nem fog. Vagy ki tudja. Szépen meg lett ágyazva egy nagy szembenézésnek vagy bosszúnak, ahonnan lángra lehet robbantani Gothamet. Jó alakítások, egyre kerekedőbb történet, ez részről részre egyre jobban tetszik. ((Talán csak Oz kis segédjének egyre inkább elzüllése, ami nem köt le. Nem bánnám, ha ő lenne az évad áldozata.))

Emlékezetes jelenet: Sofia és Oz szeretőjének elbeszélgetése.

Lassan végjáték. Innen ugyanis már nem nagyon lesz hova menekülnie vagy tagadnia Aaron Hernandeznek az American Sports Story (s01e08) évadában. Most egy olyan gyilkosság pörgött, ahol már túl sok nyom mutat rá. A leendő sógora szimpatikus volt neki, elvitte bulizni, és a férfi balszerencséjére mondott olyasmit, amiből Aaron azt szűrte le, bedorogozva túl sok mindenbe beavatta. Eredmény: üldözési mánia jön és vele a baj. Főszereplőnk egyre jobban elszáll, de sajnos még mindig áll, hogy teljesen a szexualitására van visszavezetve minden. Meg kell őriznie a titkot, hogy meleg, hogy mit meg nem tett már ezért, így egyre mélyebbre süllyed. Az sem segít, hogy gazdag sportolóként sztárolják és nagyon sok mindent meg tud úszni. Maradunk azon a ponton, hogy lehetne ez érdekes és megvan a maga drámai koncepciója, csak éppen egysíkú az ábrázolás. Ebből nagyon meleg drámát írtak,

Emlékezetes jelenet: inkább az, amit elindítanak. A végére Aaron barátnője kénytelen rájönni dolgokra, de egyelőre még falaz a párjának. Érdeklődve várom, mi lesz az a pont, amikor kinyitja a száját és beszélni kezd.

Volt egy heti sorozatzárás is. Az Only Murders in the Building (s04e10) kitette az évadra a pontokat. Röviden: leszerelték a gyikost és Oliver belekezdett egy olyan távházasságba, amilyen távkapcsolata volt eddig. Igyekeztek mindenkit visszahozni legalább egy jelenetre, és elköszönni így a szereplőktől. A szokott poénnal meg zártak: jön egy új szereplő, történik egy újabb gyilkosság és meg is van az alap a következő évadhoz. Itt is azt éreztem, amit nagyjából az egész évadban: a megszeretett karakterek eladják, jópofa, de már sokkal inkább kihűlő komédia, mint krimi komikus elemekkel.

A rejtély - válaszok körben halad tovább a From (s03e04-06) is. Már teljesen bele is zavar abba, hogy tudunk-e valamit, vagy sem. Profin írják, hogy haladjunk is, meg igazából nem is. Csak remélni merem, hogy a hasbeszélő baba majd elindítja őket valamerre, mert egyelőre megint nagy a tanácstalanság. Tabitha visszatérte meg csak tovább kínoz mindenkit, mert a menekülésre most sem látnak kiutat. Különben ebből maximálisan kihoztak mindent: a visszatérés drámai estélye halálokkal és a lények újabb kínzásával. Az érzelmi sokk, amibe a nő bekerül utána és ahogy sokan vádolják. Meg a következmények, mert lesz, aki utánozni akarja és átmegy a fán. Nyomoznak, szenvednek és a sorozat továbbra is változatosan hozza a horrort. Volt ebben a három részben mészárlástól kezdve megőrülésen át rejtélyes terhességen át minden.

Emlékezetes részek: Victor és az apja újbóli egyesülése a helyiek segítségével meglepően fájdalmas aranyos lett, bár a sorozat megint horrorban az igazán ütős: a buszlakó megszabdalása és a pszichikai horror utána és a falba szorulás is kemény volt.

Fejfájós napom volt, filmet se bírtam igazán nézni, de csak kikötöttem valahogy a Joker második része mellett. Hallottam, hogy musicales a feldolgozás, ha fáj a fejem, meg értékelem a zenét. Nos, mit ne mondjak, ez nem éppen olyan Phoenix zenei produkció, mint a Johnny Cash-film volt...

Egyáltalán, hogy jut valakinek eszébe a musical thriller? Bevallom, én elsőre érdekesnek találtam az ötletet, de nézve egyszerűen nem áll össze. Megőrülünk, míg éneklünk és táncolunk, szabad időnkben pedig gyújtogatunk és gyilkolunk kicsit? Egy regényben egyszer olvastam szörnyülködést arról, hogy milyen rémes ötlet lenne A bárányok hallgatnak musical formátumban. Ezek után el tudom képzelni, hogy nagyon az lenne.

Az első, hogy a film zenei világa... milyen is ez? Retró? Nagyon más? Mintha Dorothy sikere lett volna megirigyelve, feltűnt, hogy Joker énekes álomvilágában sokkal élénkebbek a színek és minden, mint a valóságban. De ezen még nem zavartatnám magam, lenne értelme is. De a zenék. Egy eredeti Lady Gaga, a többi a régi Hollywood musicalfilm érából van. Értem én, hogy Arthur képzeletvilága és a Lee-vel közös őrületébe megyünk bele, amit ez kifejez, de akkor is furcsa. Egy mai filmben ezek olyan retrónak tűnnek, hogy nem értem, hogy kerültek ide.

De, maga a film története is. Arthur készül a tárgyalásra, az ügyvédje nagyon igyekszik is. Csak éppen, nem sok esélyt adnak nekik. Azt meg se nagyon tudom emészteni, hogy a nyilvánvalóan elmebeteg férfit épnek nyilvánítják, hogy el lehessen ítélni és lecsukni. Arthur pedig több, mint szánalmas. Míg nem jön Harleen és kihozza belőle a Jokert, aki nem csendes és beteg, aki szórakoztatóan és veszélyesen őrült. Így a tárgyalás lassan Joker show lesz, aminek aztán meg is lesz az ára.

A vége meg... Duplán nem nagyon értem, mit akartak ezzel. Az, hogy vannak, akik kiszabadítanák és robbantanak is érte, mutatja, hogy a társadalommal nagy a baj. De, hogy pont az és azt teszi vele a végén, amit... Gyakran meg nem is tudtam, mit lehet elhinni. Harleen tényleg terhes? Az őrök komolyan agyonvertek egy rabot és el is tussolták az egészet? Az első filmben is téma, mi igaz vagy sem, de ott jobb volt a keret. Itt zavarosabb és nem áll a lényeg össze.

Mert az kegyetlen, hogy a börtönben mi zajlik. Joker feltűnése után, amit művelnek vele? Ha szellemileg ép lenne, akkor beleőrül. Így meg löktek az eleve beteg emberen még kettőt. Ahogy végighúzták a folyosón... Azt vártam, a bíróságon majd mesél ezekről is. De nem, ott valami olyan jött, amit szintén nem tudtam hova tenni. Mi vette rá, hogy Joker helyett a beteg Arthur legyen és vallomást tegyen? Passz.

Az elsőnek volt egy erős, mai üzenete. Társadalomkritika volt a javából, és Joker maga volt a bemutatás a rendszernek. Most? Nem mond semmi újat.

Ha a címet nézem, akkor Joker és Lee kapcsolata lenne a kulcs, de annak se látom több értelmét. Egy őrület, amiben ők ketten osztoznak. Bele tudnám magyarázni, hogy a szerelem eleve őrület, de ez azért más.

Sztárparádé volt különben, Phoenix átlényegülése most is brutális. Nem is a feltűnő, showman Joker, hanem Arthur. Ahogy kinéz, ahogy létezik, az egész. Drámai. Gaga egész más Harleen, mint a korábbiak. Még nem is tudtam eldönteni, ez milyen.

Hagyjuk is, mert ez az egész most túl fura. Fájó fejjel még inkább. Leginkább csak rajzolnék egy kérdőjelet, és megkérdezném, miért ilyen komoly/komor ez a film? Csak itt tudom, miért why so serious. Mert itt tényleg egy bántalmazott, szociális hálóból kihullott pszichés beteg.

Már az első rész kapcsán se nagyon tudtam, mit kezdeni a történettel. Ez most sem változott. Számomra ez az ötlet, ez a történet és ezek a szereplők furcsák. Ha értem is, hol és mi szórakoztató benne, igazán nem érzem annak.

Az viszont tény, hogy Tim Burton jellemző dolgait fel lehet fedezni vele. Eleve a gótikus, fantasztikus világa és látványvilága, amiben bőven van horror elem is. Fel lehet fedezni az első részből visszaköszönő elemeket - mint a Beetlejuice kígyó, de sok új és furcsa - egyszerre komikus és horror - elem jelenik meg benne. Azon nem is tudom, sírjak vagy nevessek, amikor pl. Delia a férje szellemének magyarázza, nézze meg, mennyire gázul néz ki, miközben a férje meg olyan, mintha egy hatalmas kiskanállal mellkasig vájtak volna bele és mindent kivettek belőle. Vagyis, se fej, se nyak, se a mellkasa egy jó része - mivel is kellene megnéznie a nő mini sérülését? (Cápa ette meg a pasit, ha valakit érdekel, miért néz így ki.)

Vannak különben borzalmas elemek benne - a Beetlejuice baba ilyen, az meg pláne, hogy ugyanazt a gusztustalan poént, amit még csak viccesnek sem találok, duplán elsütik vele. Ryder és Ortega karaktere is megszüli majd, lehetne szavazni, melyik a rosszabb. Mások viszont ötletesek - simán az egyik legjobb rész a filmben, amikor a darabokra vágott Monica Belucci kiszabadul a dobozokból és testrészenként összerakja magát.

A történet nem éppen okos. Lydia már özvegy, de készül hozzámenni az ügynökéhez, aminek a lánya nagyon nem örül. Állítja, Rory csak a pénz miatt van a nővel, akin élősködik. Haza is kell utazniuk Lydia apjának temetésére, ahol megint kísérteni kezd Beetlejuice, Astrid pedig összebarátkozik egy környékbeli fiúval. Mire a lányok észbe kapnak, már a pokolba kell fejest ugraniuk, mert szellemek/démonok akarnak életre kelni a kárukon és meg kell menteniük egymást.

Annyira egyszerű az egész, hogy apró részleteken kezdtem fennakadni. Monica Belucci - vagyis a lélekfaló Delores még összeöltve is millió meg egyszer jobb nő, mint amilyen pasi Beetlejuice. Életükben még inkább ez volt a helyzet. Akkor mi a fenét evett a nő a férfin, akihez feleségül is ment? Ok, értem, hogy a nász érvényesítése után fel akarta áldozni és falni a lelkét, de akkor is: nem talált volna olyasvalakit, akire ránézve nem kapja el a hányinger?

Ha már színészek és Burton. A rendezőnek is megvan az a szokása, hogy szívesen dolgozik bevált színészekkel. Winona Ryderrel több közös munkája van, Michael Keatonnal is van kultikus sikerfilmjük, Jenna Ortega meg az új felfedezettje, akivel Wednesday kelt új életre. Ez is ad a filmnek egy pluszt, nekem legalábbis eszembe juttatott olyan alkotásokat a rendezőtől, amiket ennél millió meg egyszer jobban szeretek.

A különdíj különben Justin Theroux jussa: olyan irritálón tudja hozni Rory-t, hogy nem egyszer szívesen megütöttem volna.

A holtak akkor már nyugodjanak tovább, elköszönünk a szellemektől és az őket látó anya - lánya párostól. Azért reménykedem, hogy nyugdíjasként nem tér vissza még Beetlejuice. Ez is több volt belőle, mint kellett volna.

Megvolt a gyerekrész a mesével, akkor lessük meg, egy felnőtt mivel horrorizálhatja akár ma este is magát. Nem nehéz választani, mert meglepően kevés Halloween epizódot vagy filmet kaptunk idén.

Legnagyobb névnek első blikkre az American Horror Stories tűnt, így ezt választottam magamnak esti tévézésre. Mit ne mondjak, most már kattog is az agyam, milyen Disney-mesével vagy cuki állatos műsorral rángassam magam vissza depresszív földről. Mert megvannak azok az elemek, amelyekért nem vagyok oda, de egy Ryan Murphy műsor esetében számítok rá.

Vagyis, a kapott 5 részben bőven volt LMBTQ tartalom. Kaptunk idős milliárdost és csini, fiatal tanár párját egy robottal kiegészítve - nem is tudom, milyen szerelmi sokszögnek kellene azt a felállást minősítenem, van bonyolító tényező bőven benne. De ez már lepereg, még szinte örülök is, hogy 5 részt kb. ennyivel letudott.

Viszont, az milyen játék, hogy minden most leadott rész a lehető legsötétebb véget kapta? Legalább egy lett volna, aminek nem a legsötétebb és érfelvágó vég jutott volna. Olyan szinten ebbe az irányba mentek el, hogy amikor már vártam is, hogy minden epizód rossz véget ér és a főszereplők megszívják, akkor is voltak olyan befejezések, hogy a fejem fogtam, ki tudott ilyen szadista végjátékot elképzelni. Illúzió, ábránd, kedv és minden romboló ez az 5 rész, pláne, ha egymás után nézi őket az ember.

A történetek viszont változatosak és vannak képi ötletek is benne. Az orvosi kísérletes epizód pl. fekete-fehérben forgott, és egy-egy ponton nekem eszembe juttatta a Frankensteint. Nagy ötlet a személyre szabott pokla a fiát elvesztő írónak az epizódjában - abban még fekete humort is találtam, mit és miért választ a férfi a végére. De volt CGI szörnyeteg is a koboldos epizódban, vagy a mumus részben is. (Ha nem is mumus az a szörny, hiába indul tipikusan annak az epizód.) Ha legalább az esélye megmarad, hogy jó véget érnek az események, jobban élveztem volna, így viszont abszolút lehangolt, hogy bármivel is próbálkoznak, nyernek a gyilkosok és szörnyek. Legjobban a koboldos epizód csapott meg - ott annyira vártam volna, hogy az a bizonyos szereplő legalább megússza, de nem. Nincs itt kegyelem, senkinek.

Az epizódok bevezető képsorai különben most is sötétek és ijesztően absztraktak. Van olyan rész, amikor a nyitány inkább horror, mint maga az epizód.

Ami kissé fura volt, hogy most nincs sztárdömping, de AHS színészek se jöttek egy-egy epizódra. Victor Garber az egyetlen, aki felismerhetően ismerős volt számomra, de tény, hogy eléggé Alias-fan voltam annak idején, hogy Sidney apjaként nekem ő ismerős legyen. Nagyon megöregedett különben, pedig már akkor sem volt éppen fiatal, amikor az Alias kettős ügynökét játszotta. Jack, még a neve is beugrott.

Az American Sports Story-nál különben még így is bőven jobban tetszett. Ezen az estén meg valahogy belefér az is, hogy szenved és hal minden jó - vagy legalábbis szimpatikusabb - szereplő a részekben.

Nagyon nem írok róla mit, mert ez csak egy kisfilm. Vagyis, egy 10 perces epizód, amiben megvillan a Sing-mesék szereplőgárdája és egyetlen dal köré szerveztek mindent.

Vagyis, hőseink színházában a Thriller alapján megy egy műsor. Buster Moon sajnos az egyik adás után beveri a fejét, és a képzeletében is megelevenedik egy zombis kaland. Nincs is igazán történet, éppen csak egy kis keretet adnak a dalnak.

Mert ez arról szól: eléneklik a Michael Jackson számot és nagyon sok elemet átvesznek az eredeti klipből. Pedig azt már csak Youtube-on láttam és egy szívemnek nem túl kedves kiskölyköt riogattam vele egyetemistaként - mégis ráismertem. Aki látta, egyértelmű lesz neki. A többieknek meg önmagában is értelmes a történet, ami igazából egy dal és amit köré tettek.

A grafika szép, teljesen a mesét hozza vissza a Halloween szellemében.

Ennél lényegesebb, hogy az eredeti hangok is visszajöttek énekelni. Szinkronban különben nem tudom, angolul néztem, de elképzelhetőnek tartom, hogy ott is vállalta az eredeti stáb. Illetve, talán csak Reese Witherspoon nem, mert a disznómama nem rémlik a szereplők között. Mindegy is, egyetlen dalra így is éppen elegen voltak.

Nosztalgiázni, mára egy rövid mesének meg éppen jó volt ez így.

Ismerős a cím? Nekem is az volt. Nem is olyan régen néztem a Nic Cage-filmet, ugyanezzel a szinkronban kapott címmel. Ezért is adtam a bejegyzésnek alcímet: nem voltam olyan elvetemült, hogy megint azt a majdnem horrort nézzem. Ez sokkal inkább hangolódás a halloween-re egy francia családi filmmel.

Az eredeti cím már árulkodik is: farkasemberek vannak a történetben. Pontosabban egy családot ismerhetünk meg, akik próbálnak valahogy meglenni együtt és közös programot találni. Az apa, Jerome veszi elő a gyerekkora egyik játékát, el is kezdi kiosztani a kártyákat, de mivel a szabályokat nem tudják, hamar félbe is szakad. Vannak karakterek, különleges képességekkel és az ellenfelek vérfarkasok, gyilkosok, akiket le kell leplezni, mielőtt ők végeznének velük középkori környezetben. A lényeg, a játék benyeli őket és a családi múltban találják magukat, ahol vérfarkasok szedik áldozataik. Ha haza akarnak menni, le kell őket vadászni. Közben természetesen erősödnek a családi kapcsolatok, megtanulják a kapott képességeiket használni is.

Ahogy írtam is, családi mozi. Humorra van kihegyezve, családi esetekre és a modern - régi világ találkozására. Ez mondjuk inkább egy pofon a feminizmusnak: az anya, a magabiztos ügyvéd Marie igyekezne a korszak férfijait megnevelni, akik szerint az asszony verve jó. Csak éppen ez más kor: nagyszájú nő, aki szembeszáll a férfiakkal? Már azelőtt boszorkányt kiáltanak, hogy le tudnám gépelni. Nem is kell igazán nyomozni nekik, úgy adja magát a helyzet és a vadászatok is. Túlélni próbálnak a környéken, és a megoldások jönnek maguktól. Csak kiszenvedem valahogy, a koncepció ellenére ez nem igazán krimi. A legtöbb, amit tesznek, hogy külső jegyek alapján a helyiek között próbálják beazonosítani a vérfarkasokat.

Látványra - nem fájt. Pedig a farkasemberek láthatóan jelmezesek, itt aztán nincs CGI. Másnál akad, pl. amikor Marie végre elkezdi használni a játékban kapott boszorkány képességet, de ezen túl nem is nagyon akad. Van, aki látgatatlanná tud válni, így őt gyakran csak egy köpeny jelöl. Van gondolatolvasó - ahhoz trükk sem kell. Az erőssé váló férfi meg nagy dolgokat pakol ide-oda, ha demonstrálni akarnak. De a farkasok maszkja és jelmeze nem vállalhatatlan, a fejük még talán CGI-jal is meg van segítve. Nem szép, de nem is bábok szintje.

A tartam nem egy ponton klisés. Annyira ki lehet számolni, hogy a helyzet melyik kapcsolatot miképpen tudja erősíteni. Pl. Jerome apja, Gilbert saját korukban már nagyon küzd a demenciával. Egyre kevesebbre emlékszik, olykor a fiát sem ismeri már meg. A középkorban az állapota visszafordul és most lesz idejük megbeszélni a dolgaikat és ami majd otthon elkerülhetetlen lesz. Már szinte Disney-t idézi, ahogy a családi összetartás majd mindent legyőz. De családi film, mi más lenne benne?

Pár poén, amik egy része kisebbekre van szabva. Pl. Jerome előző kapcsolatából született lánya félvér. Ő válik láthatatlanná. Amikor a szomszéd feltatláló készít neki gumibőrt, Jerome nem győzi a színezőt szórni az anyagba, hogy az sötétebb és ne fehér bőrt idézzen. Azt meg hagyjuk is, bár az felnőtteknek van szánva, hogy milyen következményei lesznek annak, hogy a szomszéd segítőről kiderül, hogy csak elrejtőzött és nem Piero, hanem Leonardo az igazi keresztneve. Megjegyzem - ez történelmileg nem kicsit pontatlan. Da Vinci ezeket az éveit Olaszországban töltötte, már hires mesterként és idősként került Franciaországba, Ferenc szolgálatába. És fiatalon nagyon híres lett, 'Piero' életkorában már bálványozták. De értem, így lehettek olyan dolgaik, amelyeket egy zseni odaadhatott nekik, maguktól a középkorban esélyük sem lett volna rá.

A szereposztás francia filmeket is nézőknek ismerős lesz. Dubosc rengeteg komédiában van benne, az apját játszó Jean Reno meg talán az egyik legismertebb francia színész. Lazák is a filmben, de ez nem is olyan történet, amit komolyan kellene venni vagy játszani.

Ha már poénok, akkor két filmet ide szúrok, amelyeket fel lehet benne fedezni. Illetve, csak a Jumanji film. De a játék benyel tematika egyértelműen onnan ismerős. A gonosz gyilkos keresése meg a középkori városban, szinte várban Az áruló világát idézi meg. Nagyon megy az a tv-show és ebben is van valami hasonló szín.

Hangolni holnapra pont jó, de ennél több nincs a filmben. De most ennyi elég is.

Papíron tudom, hogy ez eredetileg egy játék. De hogy milyen jellegű, mi a cselekménye, vagy bármi hasonló, arról már nincs fogalmam. A film alapján tippem lenne: lövöldözős, amiben mindenki a rejtett kincset akarja megszerezni.

A film is valami ilyesmi. Összecsődít sokféle szereplőt, akiknek valamiképpen érdeke, hogy megkeressék a boltívet – volt valami neve is a filmben, rejtek, gödör vagy valami ilyesmi, nem jegyeztem meg. A kinyitásához azonban kulcsok kellenek és egy különleges személy is. A film így annak a keveréke, hogy begyűjtsék a kulcsokat, miközben Atlas emberei a nyomukban vannak és vissza akarják szerezni Tinát.

A kiemelt szereplő leginkább Lilith. Ő egy menő fejvadász, akit Atlas bérel fel arra, hogy hazavigye az elrabolt lányát. Csak aztán kiderül, hogy Tina nem éppen egy elrabolt gyerek. Klón, akiről meg vannak győződve, hogy a kulcsokkal ő képes lesz kinyitva az ívet. Ki is akarja nyitni, és sokan segítenek is neki, mert abból semmi jó nem lenne, ha Atlas rátenné a kezét a világot uraló, de mára eltűnt civilizáció hagyatékára. Lilith is gyorsan átáll, és egy átállt katonával egy ív szakértővel, egy harcossal – hivatásos őrültek, akik tombolnak (- ők aztán furák voltak -) és egy robottal összedolgoznak.

Értelem ebben a filmben? Az nem sok akad benne. Igyekeztem bele sem gondolni a történtekbe, mert tele van olyasmikkel, aminek semmi értelme. Csak egy példa: Roland hátramarad, hogy a többiek el tudjanak menekülni, amíg ő feltartja az őrült sereget. Mit ne mondjak, szó szerint letiporják. Lilith és a csapat elviszik az eszközt, amivel fel lehet jutni a felszínre. Akkor hogy kerül egyszer csak közéjük Roland épen és sértetlenül? Míg nem néztünk oda, megtanult teleportálni?

Azt meg hagyjuk is, hogy Lilith mi lesz a történet végére. Nem sok híja van, hogy a Borderlands házi Marvel kapitánya legyen. (Pedig a színésznőnek megvan a maga Marvel-karaktere és az nem az egykori vadászpilóta.)

A látvány. Nem lehetett olcsó, de annyira műanyag! Menekülnek, harcolnak, robbantanak, szuperhős képességeket kapnak. A kosztümökről, harsány színekről és a hajzatokról nem is beszélve. Greenblatt nyuszifülei, de értelme semmi, hogy olyan sapkát hordjon a teljes filmben. Blanchettnek a vörös jól állt, de nem egy jelenetben rikítóbb a színe, mint amire jól esett ránézni. A CGI viszont közepesen muzsikál. Már tévésorozatban is láttam ennél jobban megcsinált világot és küzdelmet.

A szereplőgárda viszont egy komoly filmben is elmenne. Két Oscar-díjas színésznő (Blanchett mellett Jamie Lee Curtis is fontos szerepet kapott a filmben) mellett két komoly sikereket elért komikus (Black és Hart) is ott van, de a mellékszereplők is ismerősek lesznek. Nehéz is elképzelni, egyesek fejében mi járt, amikor aláírt erre a filmre. De mindegy is, megtették és leforgatták.

Elég nagy bukta ahhoz, hogy ne féljek attól, hogy folytatni is fogják. Különben is kerek vége van, érezhették, hogy nem indul új sikersorozat.

Nem először jártam úgy, hogy egy fesztiválnyertes film számomra túlzottan furcsa, hogy értékelni tudjam. Pedig ebben volt ötlet is, igaz történet alapján készült és valahogy mégsem fogott meg.

A történet több szálon halad és talán ebből fakadt az egyik problémám. Azzal vannak megkülönböztetve, hogy jelenetváltáskor kiírják az évszámot. Több idősíkon haladunk előre, és most nem vette be az agyam a sorrendet. Vagyis, kicsit sem tudtam megjegyezni, melyik esemény melyiket követi. Talán csak egy volt, amit a végére be tudtam lőni: a kamaszlányt, aki majd le is buktatja Rodney-t. Az, hogy az egyéb gyilkosságok milyen sorrendben történtek, azokhoz képest mikor volt a randi-műsor, nem tudnám megmondani. Még csak a kezdőpontra se tudnék rábökni. Pedig gyanús nekem, hogy amikor a rendőrség kiszállt hozzá, akkor valami mozgásnak történnie kellett utána, mert egészen megijedt, hogy most majdnem lebukott. A lényeg levehető így is, de azért nekem hiányzott, hogy összerakjam a történet sorrendjét.

Ha már a randi-műsor. Anna Kendrick jól álló szerepet osztott magára. Volt benne egy kis feminizmus, meg bemondás a férfiaknak. Még talán a szakmának is érzek egy szúrást: a férfiak nem bírják, ha egy nő okos. Sheryl-től annyit várnak, hogy legyen dekoltázsa és mosolyogjon. Amikor a saját szövegét hozza, megnevetteti a közönséget és kinevetteti a randira hajtó udvarlókat, a műsorvezető elég durván be is szól majd neki kamerán kívül. Az is tetszett, ahogy a középső széken ülő fiatalember, akit pedig eléggé beégetett a lány, mert rámutatott a szexizmusára, mégis figyelmeztette a lányt, hogy vigyázzon Rodney-val. Rendes volt, meg is lepett vele.

De még ezzel együtt is, valahogy fura az a betét a filmen belül. Mert kb. az a film, ahogy nézzük, hogy Rodney fotózásra csábít elég sokféle nőt, aztán meggyilkolja őket. Ebbe meg beletették, ahogy Sheryl küszködik a színésznővé válással és elmegy abba a randi-műsorba a menedzsere bíztatására, amit megalázónak tart. Ok, a végére Rodney ráijeszt, de nem sok értelme van az egész Sheryl szálnak a nagy egészet tekintve.

Még a másik ottani nő, Laura szála is értelmesebb. Ő a közönségben ült, és felismerte barátnője gyilkosát a 3. udvarlóban. Próbál segítséget kérni, és durva, hogy mennyire figyelmen kívül hagyja mindenki. Lerázza a filmes stáb, de a rendőrségen sem kap érdemben segítséget. A rendőrök különben is nagyon leszerepelnek – amikor egy múltidéző jelenetben meghallgatják Rodney-t, kb. úgy válnak el tőle, mintha a legjobb barátok lennének. Ok, jó beszélőkéje volt és megtévesztette az embereket, de a rendőröknek nem tényeket kellene keresnie? Alibit igazoltatni, meg hasonlók? Olyan szomorú, hogy ott volt a kezeik között a gyilkos, aztán még rendesen le sem ellenőrizték.

Érdekes az is, ahogy sűrűn csak sugall dolgokat a film. A végéig még csak abban sem voltam biztos, hogy Rodney mit is művel pontosan. A fújtás egyértelmű, de többször is láttuk, hogy újraélesztette az áldozatát. Gondoltam, elég beteg egy fajta, ha újra és újra meg akarja gyilkolni. Aztán Amy történetében már arra láttam utalást, hogy a rituálé eleme a nemi erőszak is. De igazából nem tudom, csak sejtem abból, hogy egy távoli képből úgy tűnt, mintha a lány némileg le lett volna vetkőztetve. Van egy halvány utalás arra is, hogy még a nem sem számított neki, mert a fotóin ott voltak a félmeztelen férfiak is. De igazából nem tudtam meg semmi ilyesmit, csak sejtetés van.

Kendrick első rendezése különben, és ahogy már említettem is, az egyik főszerepet magára is osztotta. Ha gonosz akarnék lenni, kellett egy húzónév a plakátra, mert a többiekért senki nem kattintana vagy ülne be moziba. (Szélesvásznon különben én nem nézném meg ezt a filmet.) De nem leszek gonosz, mert helyes és működik is a filmben, ha az ő szála azért ki is lóg a film egyéb részei mellől. Autumn Best Amy-je tetszett még, abban jól el volt kapva a lány sebezhetősége és ereje is. Daniel Zovatto esetében – ő volt Rodney – sajnos a külseje volt az, ami leginkább feltűnt. Az a hajkorona… el nem tudtam képzelni, hogy szed fel olyan könnyen nőket és ér el vonzalmat. Igen, a szövege jó volt, de az a hajzat. Winnetou az egyetlen, aki férfi létére büntetlenül így hordhatja a haját. Ok, nem ez a lényeg, de ez is csak bosszantott.

A kritika nagyon szerette különben a filmet, azt már írtam is, hogy fesztiválgyőzelme is van. Egyszer érdekes volt, de nekem annyi elég is volt belőle. Inkább érdekes csak, mint jó.