Megéljük, hogy valaki komolyan veszi a film ötletét és elkezd ilyesmit élőben is megvalósítani? Érdekes lenne, mi minden derülne ki hasonló helyzetben. Mert azt azért kétlem, hogy a politikusok ki lennének képezve arra, hogy átverjék a hazugságvizsgálót. Bár, ha elég pszichopaták igazságnak hitt hazugságokat még tudnának mondani…

De a lényeg, hogy ebben a filmben egy túsztárgyaló kettős drámáját követhetjük nyomon. Alan egyik oldalról nagyon jó tárgyaló. Sajnos, a munkamániája már élete más területeit veszélyezteti. A felesége már a válást is beígérte, és Alan kb. semmire nem ér oda, és el is rohan bármikor, ha feltűnik egy új vészhelyzet, amit meg kell oldani. Jellemző rá különben, hogy a feleségét azzal eteti, hogy már képezi az utódját. Mintha direkt egy beszédhibás férfit választott volna, aki stresszhelyzetben még rosszabbul is van. Így aztán a felmondás elmaradásának mindig van indoka: a helyettese még nem veheti át a stafétát, nem áll rá készen. De Victoria már elunta a hazugságokat, változást akar. Éppen ebben a helyzetben vannak benne, amikor elrabolják a miniszterelnököt. Alan arra is kénytelen rájönni, hogy a felesége is az emberrabló kezében van.

Ezzel már adott is a helyzet: megmenteni a nőt is, de a tárgyalást is sikeresen végigvinni. A film trükkje az különben, hogy a Money Heist példáját követve gyorsan kibontja majd, miért kell szimpatikusabbnak lennie az emberrablónak, mint a foglyul ejtett elnöknek. Ez meg az a pont, ahol szerintem sokan egyet tudunk érteni. A politikusok korruptak, csak jól titkolják. Bárány mindent a leleplezésért tesz és nem is lehet nem neki drukkolni. Még csak túlbonyolítva sincs a történet vagy a terve. Éppen ez az elképzelhető megvalósítás is adja el. Itt nem kell egy zseni sem, csak kitartás és türelem. Meg persze a hazugságvizsgáló, ami miatt kénytelenek voltak Alant tartani a túsztárgyaló pozíciójában.

Van benne pár csavar, de csak kisebbek. Mert azt remélem, azon senki nem lepődik meg, hogy a politikus mocskosabb, mint… nem is tudom. Egy rég az ólban fetrengő disznó? Bár a röfik megsértődnének az összehasonlításon. Az egyebek meg – mint Bárány és Alan korábbi ismeretsége, amire menet közben derül fény – viszik előre a cselekményt, de igazán ütős elemet nem tartalmaznak. Ettől még a történet jó és működik is, csak nem az agyeldobós fajta.

A karakterek alapvetően fekete-fehérek, még az olyan szereplők is, mint Bárány. Elég csak a morális iránytűt megnézni: önmagáért élő tolvaj hazug vagy valami más. Erre rá is lehet húzni az összes fontosabb szereplőt. Így eshet meg az is, hogy olyan véget kapott a film, amilyet.

Nem kellett bele látványelem sem. Inkább a pszichés feszültséget és az átverést kellett nyomni kicsit. Néhol még egy kis humor is elfért benne, ezzel könnyedebbé téve a végeredményt, bár különben sem egy szigorú film.

Nekem annyira nem tetszett, hogy értsem, miért volt Netflix listavezető nálunk, de egyszer gond nélkül meg tudtam nézni én is. Az üzenetét meg nagyon könnyen alkalmazom Mexikó helyett akár hozzánk is. Le a korrupcióval és a korruptakkal!

Elvisről nem is régen készült film és most is fontos szerepet kapott a filmben. De ez nem a rock ’n roll királyának a története, hanem a lányé, akit feleségül vett.

Női film olyan tekintetben is, hogy mennyire nők vettek részt a készítésében. Priscilla Presley memoárja alapján írta a forgatókönyvét Sofia Coppola, aki meg is rendezte belőle a filmet. A középpont, a cselekmény kiemelt alakja is a női szereplő, Elvis csak egy mellékszereplő a történetében. Fontos, de végig az a fókusz, a lány mit hogyan él meg, mit fogad el és mi lesz majd az a pont, ahol már neki is elege lesz.

Anno bántalmazás filmként is hallottam rá hivatkozni, és annyira megragadt a fülemben, hogy kezdetben nem is tudtam másként nézni, mint vadásztam az olyan jeleneteket, ahol Priscilla az idősebb és lényegesen tapasztaltabb sztár áldozata valamiképpen. Talán drámainak tűnik az áldozat szó, de nem egy olyan jelenet van, ahol nem lehet mást mondani rá. Mi maradt meg legélesebben bennem? Amikor annyira pedofil és visszaélő szövegeket adtak Elvis szájába, hogy a hideg futkosott a hátamon. ’Menjünk fel a szobámba, annyira szeretek veled beszélgetni.’ Persze. Vagy, amikor teljesen megszabja, hogyan kell kinéznie, milyen ruhát viselhet. Ezek sokkal inkább tüskék, mint amikor félig nyíltan megcsalja a feleségét. Akkor legalább nyíltan kimondja, hogy millió meg egy olyan nő van, akinek ez így rendben van. Beállsz a sorba vagy elmész. Nem szép az sem, de legalább nem olyan sunyi, mint azok a ’Szeretek veled beszélgetni’ szövegek.

Különben addig érdekesebb a film, amíg ezt a szakaszt mutatják be. Hogy a nagyon fiatal, még igazából gyerek kamaszlány hogyan rajong a sztárért, amiből házasság lesz. Hogyan rendeli alá magát neki, és tartja a száját, bármit is kelljen elviselnie. Meg nem verik, mindent megvehet – de mégiscsak egy aranykalitkában kell léteznie. És meg tudják mutatni, hogy milyen érzés, amikor a másik hatására darabkákat kell lehasítania saját magából.

Ott vesztettek el, amikor Priscilla a saját útját keresi és a menekülést. Annak már nem volt íve – amennyire meg tudta írni Coppola, hogy miképpen lett Priscilla kihasználva és hogyan hódolt be, annyira nem volt benne, mi ébreszti és milyen lépésekkel lesz egyre inkább önmaga, hogyan szabadul. Mert a kivonulás csak a nagy gesztus a végén, amiben a fizikai látvány van. De a munka lényege fejben kellett, hogy végbemenjen. El kellett jutnia oda, hogy el tud és el is akar menni. Az viszont nekem nem volt meg.

Mennyire szerelmes film? Minimálisan. Annyira nem egyforma a két fél helyzete, és egyik oldalról sem éppen szerelmet látunk. Priscilla rajong, Elvisnél nehezebben megfogható mit keresett. Szívem szerint azt írnám, egy bábot, akit kedvére alakíthatott. Valamilyen szinten pótlékot az anyja helyére. Nem véletlen, hogy a szexuális életüket is olyannak mutatják, amilyennek. A férfinak egész egyszerűen nem arra kellett a felesége – voltak szeretői, és az elvárás volt, hogy szemet hunyjon efelett a felesége.

Külcsín. Éppen annyira idézi a kort, hogy forgassam a szemem a hajviseleteken vagy egy-egy ruhán. De inkább a frizurákat találtam a mai szememmel zavarónak. Annyira meg nem vagyok képben a korszakkal vagy Priscilla eredetijével, hogy mennyire vették le az igazat. A The Crown azért is tetszett, mert ott tudtam, a közismert képek és ruhák köszöntek vissza. Itt ezt nem tudom, de nem érdekel annyira, hogy megbizonyosodjam róla.

Színészek és alakítások – az biztos, nem éppen Jacob Elordi ugrik be, amikor Elvisre gondolok. Igaz, nem is sok tipikus Elvis pillanatot kapott, mintha direkt kerülve lett volna az ikon, inkább a mögötte levő több szinten sebzett férfira koncentráltak. Azt meg el tudta a színész játszani: a magabiztos sztárt is, és a rossz férjet is gond nélkül. Cailee Spaeny-t nem rémlik, hogy másban láttam volna, de nagyon meggyőzően hozta az ártatlan kamaszlányt. Azt még jobban el is hittem neki, mint az öntudatra ébredő Priscillát. De, ahogy már írtam is, szerintem azt nem építették fel eléggé a filmben.

A történet nekem marad egy női film, öntudatra ébredésről és elnyomásról. Talán Elvis a férj neve, de igazság szerint mindegy is. Lehetne bárki más is, aki babát csinált a feleségéből.

Különösebben nem különbözik az első évadtól. Ugyanazzal a technikával készítve egy ugyanolyan szerkezetet nézhettünk végig.

Vagyis, látszólag külön történetekkel indulunk. A Figyelővel mindenféle világba benézhetünk, ahol egy ponton másként alakult a számunkra ismerős történet. Van, ahol Hela kapja azt a büntetést, amit Odin később Thornak adott nálunk – vagyis, az erejétől megfosztva a Földre kellett mennie, ahol emberek egy csoportja (itt a Tíz Gyűrű stábja) megtanítja arra, amire az istenek nem tudták. Van, ahol Peter nem űrkalózként nevelkedik, hanem leszállítják az apjának, aki a fiával meg is kezdi az univerzum Ego-verziójának kialakítását. Ez volt az a szakasz, amit még szerettem is. Ötletek, más történetek, de az ismert szereplők. Volt, ahol sokkal pozitívabb világ is született, mint a filmes történetekben.

Csak éppen a Figyelő kedvenc alakja Amerika Kapitány női verziója, vagyis az a Peggy Carter, aki Steve helyett megkapta a szérumot és szuperhős lett. Szerencsétlen most egy Tél Katonája helyzetben találja magát, csak éppen itt nem Bucky, hanem Steve az, akit agymosott a másik oldal. Amiből aztán felépítik azt az átívelő történetet, ami majd összefogja az egész évadot. Mert megint van egy veszedelem, ami a multiverzum létét fenyegeti és Carter az egyik, akinek esélye van megmenteni a világot. Ez már nem tudott megfogni – itt éreztem leginkább azt, hogy ezt már láttam. Mint az első évad, csak kicsit másképp. Még a gonoszt, a szándékait is onnan építették tovább.

A külön részekben sokkal több ötlet van és jót tettek a történeteknek a más világok. Azért azt észrevenni, hogy az univerzum más világba mozdult ki: a filmek is a multiverzum felé kacsingatnak, és itt is az a téma, hogy mentsék meg a multiverzumot. Ugyanaz az üzenet ebben is előkerült, amit a Skarlát Boszorkány is kap majd a filmen: ha neki nem is sikerül megmenteni a gyerekeit, van olyan, ahol összejött. Ahogy Peggy is vigasztalja azzal magát, hogy kell lennie olyan világnak is, ahol Steve és ő megkapták a happy endet.

A történet tehát kettős: a világok és a külön kis történetek tetszettek. Benne a kis utalásokkal – mint amikor az apja nevelte kis Peter elmegy a vidámparkba, és a plüss, amit majd szerez és amit sokáig cipelt, egy az egyben Mordályt idézi. A másik, a Carter Kapitány nevével fémjelzett univerzummentő küldetés viszont nagyon ismerős, és pont ő az egyik olyan szereplő, aki nem különösebben nyert meg az első évadban sem.

A külcsín továbbra is erős. A szereplők visszaidézik a színészeket és az első évadban megismert formájukat. A harci jeleneteken elég nagy súly van. Izgalmasan alkották meg a világokat, hol újabb elemekkel kísérletezve, hol a filmekből ismerős elemeket felhasználva.

Ezt különben az eredeti hangokra is el lehet mondani. Több színész bevállalta, hogy az animációnak is a hangját adja. Többek között Hayley Atwell Carter kapitányként, Michael Douglas az eredeti Hangyaként, Chris Hemsworth Thorja, Mark Ruffalo Hulkként, Jeremy Renner Bartonként, Josh Brolin mint Thanos, Cumberbatch Strangeként, Hiddleston Lokija és Cate Blanchett is visszatért Hela hangjaként. Nem semmi névsor – bár az talán többet mond, kik azok, akik nem tértek vissza. Vasember, Fekete Özvegy, Amerika Kapitány, Gamora, Odin – hát igen, már megvan az a réteg is, akik menekülőre fogták a Marvel elől…

Az is a sorozat pozitív oldala, hogy rövid. Kevés rész, pár perces epizódokkal. Nem adtam össze, de lehet, hogy az összes játékidő alacsonyabb szám lenne, mint egy-egy filmjük volt.

Kellett ehhez a filmhez az eredeti ismerete? Nem. Eddig nem is tudtam, hogy létezett egy ilyen sorozat is, amelyben ez a két karakter szerepelt több évadon keresztül. Annyira elölről kezd mindent ez a film, hogy eszembe nem jutott volna se előzmény, se folytatás.

A történet különben egyszerű: a filmes Jody és a kaszkadőr Colt a közös munka során egymásba szerettek. De egy nagy esést követően Colt elüldözi maga mellől a nőt, hogy aztán egy unalmas állásban a régi szép időkről ábrándozzon. Míg meg nem keresi az akciósztár Tom Ryder ügynöke és visszacsábítaná Tom új filmjéhez. Colt nemet mond, de akkor kiderül, hogy Jody a rendező és segítség kell a film befejezéséhez. Visszamegy, és hamarosan kész helyzetben találja magát: próbálja visszahódítani a szerelmét, miközben titokban meg kell találnia az eltűnt Tomot a forgatás befejezéséig.

De a történet annyira nem is lényeges. Ahogy a cím is mutatja, egy kaszkadőr a főszereplő és erre is van ráépítve minden. Látunk jó sok forgatást, meg azt is, amit aztán ebből a képernyőn kihoznak. Jó adag CGI is rá lett húzva a filmre, és egy űreposzt is betoltak így a filmbe. Ha az érdekes is volt, hogy mi hogy néz ki felvéve, majd hogyan fog a vásznon látszani, azért voltak fenntartásaim. Pláne, mert a Metálvihar rém buta egy filmnek tűnik. Még olyanabb, mint a Rebel Moon. Abban legalább a hét mesterlövészt fedeztem fel, ebben meg űrlény és földi forradalmár Rómeó és Júlia románca lesz happy enddel. Szóval, nem éppen az a film, amire beülnék. Azt meg nem is értem, hogy lehetett egy kész, befejezett filmben Tom kitörlése és Momoa beillesztése. Fogták a deepfake programot és simán rátették Momoa videóit Tom jeleneteire? Mert azt nem tudom elhinni, hogy újra forgattak volna. Miből? Büdzsé már nem volt.

De a forgatás mellett folyamatosan nézzük Colt nyomozását is, ami szintén olyan, mintha akciófilmet forgatna. Arra van kihegyezve az egész történet, hogy ugyanazokat a készségeket és trükköket alkalmazza élőben, mint a filmen és így szép lassan kiderít mindent, miközben próbálják elkapni, megölni és üldözik is.

Gáz is, de nem tudnám logikusan végigmondani, hogy jut el Tom eltűnésétől oda, hogy szemközt állnak és Tom szembesíti a történettel. Az igazival. Viszont, az beugrik, hogy ugrált az autókon vagy kellékekkel vívott Tom szobájában. Nem a történet a lényeg, hogy rövid legyek.

Ez egy szerelmesfilm a stúdiómunkához, vagy minek nevezzem a kaszkadőrök munkáját és a CGI-t. Ezek mennyire kellenek, hogy néz ki tőlük jobban a film, és mennyi munka van abban, hogy robbanjanak és látványosan harcoljanak a filmeken. Tény, jól néz ki, és aki erre fogékony, meg is lesz a szórakozása. Van itt tényleg minden – robbantás, üldözés, harc, zuhanás, és sok más még.

Különben meg ott van a színészi gárda, akik igyekeznek többet kihozni belőle, mint egy akciófilmet. Gosling és Blunt simán többet tudnak, mint amit ez a film megenged nekik. Ki is emelném, hogy Gosling legjobb jelenetének nem is az akciókat találtam benne. Van benne egy rész, amikor simán szenved attól, hogy elvesztette a nőt és tönkrement az élete. Ül az autójában és az arcán van egy élet rossz döntéseinek összes kudarca.

Amit viszont nehezen emésztek: Aaron Taylor-Johnson, mint világvezető akciósztár? Ahogy kinézett, ahogy jelen volt a filmen, nekem sokkal inkább egy fiúbanda popsztár tagja jutott róla eszembe. El nem tudom képzelni, milyen Kraven lesz belőle. Mindegy is, elengedem.

Ez egyszer jó szórakozás volt, csak kikapcsoltam hozzá a magasabb agyi funkcióim. Úgy kell nézni, mint a Halálos iramban filmeket. Csak ebben többet eljátszani tudó színészek vannak.

A felvezetés után visszatér a sorozat, vagyis az All American Homecoming (s03e03) az eredeti vállalásaihoz. Vagyis, visszatérünk oda, hogy az iskolában miképpen harcolnak a rasszizmussal és a visszaélésekkel. Most éppen egy gyűlöletbűntény miatt kell magukba nézniük, hogy ki mit tehetne, hogy jobbak legyen a körülmények. Közben meg Simone szerelmi élete is gyűrűzik – ha új férfit még nem is dobtak be mellé, de már mondogathatja, hogy mit kell megtennie, hogy megérje a szakítás. Volt sport, volt politikai aktivizmus és mindezt beburkolták a baráti közös lelkizésbe. Elköszöntünk több szereplőtől, de így megvalósult a visszakanyar.

Eddig talán ez volt a kedvenc részem a House of the Dragon (s02e07) ezen évadában. Nem is kellett hozzá csata, éppen elég volt, hogy a szereplőknek szembe kell nézniük magukkal és a bűneikkel. Rhaenyra azzal szembesült, hogy a családja mennyi fattyút hagyott maga mögött. Az is jól nézett ki, amikor sárkányt mentek befogni, de a súly azon volt, amikor Jace kérte számon az anyjától, hogy ezzel milyen politikai üzenetet közvetít. Hogy elvesz tőle még valamit, ami segítette a saját pozíciójának megőrzését. Mert az nyílt titok, hogy ő és az öccsei Stark fattyai, de eddig a sárkánya kiemelte. Most viszont más fattyak is sárkányt kapnak… Szinte sajnálom is, hogy nem látjuk, ez hova vezetett volna, mert a háború majd mást eredményez.  De Daemon is kapott leckét, hogy milyen egy vezető. Azért az gáz rá nézve, hogy egy kamaszfiú jobb vezetőnek bizonyult, mint ő az egész élettapasztalatával. A zárás meg csata lesz? Valószínű, de majd jövő héten kiderül.

Továbbra sincs nagy haladás a Suicide Squad Isekai (s01e08) terén. Még mindig nincsenek felfedve a kártyák, bár már Flag is dühös azért, ahogy a főnöke intézi a dolgait. Megint volt sehova nem vezető akció, a látványra nincs panasz. A történetre inkább. Bár, legalább már elkezdték felvezetni, hogy mi lesz a végjáték. Mennek egy csatába és ott már látszani fog, ki keveri a kártyákat a háttérben – legalábbis azt sejteti, hogy a hercegnő most észrevett valamit.

A Kite Man (s01e04) most is egy nagy kreténség. Kiderült, hogy a páros új lakásának WC-je egy portál a nyolcvanas évekbe, és pont arra a napra vezet vissza, amikor Glinder ereje feléledt és akaratlanul is végzett a szüleivel. Megismerhettük a bátyját, Captain Cold-ot és elkeserítő egy figura ő is. Bane meg beleszerelmesedett az anyjukba, Rebeccába. Vagyis, egy újabb buta történet, amiben volt bőven vérengzés. Értem én, ezzel Glinder története hogyan kerekedik és miképpen lesz több részes történet az anyja, de most valóban lelki szemetelés lesz részeken keresztül?

Egy évadzáró, de sajnos ez is pont olyan volt, mint ez az évad. Kiszámítható. A Gold Star nagyon könnyű ellenfél volt a Criminal Minds (s17e10) történetben és most nagyon egyszerű megoldás is érkezett. Mondjuk, az érdekes volt, hogy miért is volt annyira titkos ez a projekt. Egy jó kis személyes érintettség, ami miatt fel lehetett rúgni a szabályokat… Azzal különben nem is értettem egyet, ahogy majd Emily a két utolsó csillag sorsát elintézi. Mert, aki nem ölt és maga is áldozat, rendben, ne kerüljön börtönbe. De Jade többszörös gyilkos és pl. az ártatlan rendőrtisztet is megvakította. Őt nem lenne szabad minden alól felmenteni. Amennyi emberrel végzett, az már sorozatgyilkossá teszi. Azért sem voltam oda, pedig simán ő a kedvenc szereplőm két évada, hogy Elias alakját egyre magasabb polcra teszik. Már ott tartunk, ha valami keresztbe tesz a csapatnak, vagy kínos, akkor abban biztosan benne van az ő keze. Most pl. a deep fake videók, amit mi értelme is lett volna megcsinálnia? Semmi. De így még inkább ő a démon, aki a csapatra utazik. Nem véletlenül övé a nyitott szál – most vajon mit tervez? Mert azt azért nem hiszem, hogy simán megölték. Vagy mégis, és az ügyvédjéről derül ki, hogy nagyobb sakkozó, mint bárki gondolná róla?

Ha zárás, egy kezdés is. Rátaláltam a legutóbbi Zorro (s01e01-04) sorozatra. Az alapok egyeznek, de nem keveset újítottak a történeten. Ebben Zorro egy öröklött tisztség, Kalifornia védelmezőjéé. Egy helyi indián volt Zorro, a halálig. Amiben odaveszett az egyik szövetségese, don de la Vega is. Erre tér haza Madridból a don örököse, Diego. Őt jelölik ki a szellemek az új Zorrónak, miközben a halott indián harcos húga szintén magának akarja a feladatot. Mindketten felveszik a harcot a korrupcióval, de nagyon mások a módszereik. Van szerelmi szál, valamennyire humor is. Ez most egy emberközelibb hős és kicsit Batmanre hajaz. Neki is van hű segédje, aki a család szolgálója. Ő is meg tud sérülni, gyűjti is be szépen a sebeket. A környéken a korrupció is van olyan mértékű, mint Gotham városában. A ruhák helyenként túl színpadiasak, ahogy az akciók lassítása sem természetes. De nézhető és szépen felépítették azt is, hogy a háttérben van egy másik történet is. Kalifornia sorsa a végső tét, de még nem átlátható, ki melyik oldal embere és mit akarnak. Heti rész és átívelés is van benne. Majd kiderül, ez már majdnem az évad fele volt.

Ez már hányadik film is? Talán a negyedik. De igazán csak az előző részhez kötődik, egy átmentett szereplő révén. Hiszen Marcus fia is visszatér és most a törvény jó oldalán ténykedik.

De, akkor a keret. Mike megnősült, Marcus hamarosan nagyapa lesz. Minden szép és jó lenne, ha nem tűnne fel egy volt DEA ügynök, aki arculatot váltott, miután a kartell elkapta és megkínozta. Gáz, de már most nehezemre esik felidézni, mi volt a célja és miért volt baja a rosszfiúkkal. Különben Marcusék kezdtek akcióba, mert a halott kapitányukat kellett tisztázniuk olyan vádak alól, amelyek McGrath felé mutattak. Szóval, neki le kellett őket állítani, mielőtt mindent feldöntöttek volna, amit addig kiépített az alvilági életében.

A cselekmény nem éppen izmos, de a Bad Boys soha nem is tartozott az okos filmek közé. Akció kell bele meg pár beszólás és azzal el lehet adni. Védjegyként meg a páros elénekelheti a dalát, aminek még mindig nem tudják rendesen a szövegét, de legalább a refrén megy. Most különben egyszer meg akarják őket énekeltetni, de a kérdéses számról fogalmuk sincs, így kamu szöveget nyomnak az ő daluk ritmusára. Igen, annyira volt gáz, amennyire a leírás alapján hangzik.

Sajnos, lassan már azt is ki lehet jelenteni, hogy Lawrence és Smith is beérkezik az akciópapa korba. Nem véletlen, hogy ebben a részben Marcus már nagyapa is lesz. Egyre nehezebben hihető tőlük, hogy ők a nagy rendőr akciósztárok. El is mosolyodtam azon, amikor sietnek vissza a városba és alig bírják tartani a lépést Armandóval. De a nagy lövöldözős leszámolásban sem őket tették be, szerencsére. Hanem Marcus veje, a különben eltávon levő haditengerész kommandós végez a házba özönlő rosszfiúkkal. Azért a Bad Boys is kiveszi a részét a kalandokból és mészárlásból, de tényleg el kellett engedni, hogy mindent ők csináljanak, már nyakukon az új generáció.

Nekik maradnak a poénok és a haveri helyzet. Marcus egy halálközeli élményen túl neki is áll előző életekről mesélni és erre folyamatosan építenek is. Bár azt mondhatnám, tényleg viccesen. De pl. olyan jelenetet kapunk, amelyben Marcus azt ecseteli, egy volt életükben Mike volt a makacs szamara, akit el is kellett vernie, annyira engedetlen jószág volt. Ha nem egy afroamerikai mondaná ezt egy másiknak, ez komolyan rasszista is lenne. De így sem éreztem viccesnek.

A sztárparádé viszont megvan. Visszatért minden korábbi szereplő, és olyan sztárokkal egészültek ki, mint Eric Dane rosszfiúja, vagy Rita új barátjaként Ioan Gruffudd. Elképesztő az is, ők mennyit öregedtek, de azért is van mellettük Alexander Ludwig vagy Jacob Scipio.

Nem kizárt, hogy lesz egy ötödik film is, de hogy az kell-e nekünk? Itt tényleg akciópapák lesznek akkor, hiszen a végére megvan az első unoka is. Ott már nagyobb lenne – az unokákkal mennének akciózni? Ok, inkább leállítom magam. A lényeg – látványos, híres színészekkel forgott, de ez már rég nem az a Bad Boys, ami egykor volt.

Azért bejelölöm, pótlólag miről írok majd, de ma este már nem jött össze. Olimpia, röviden. Remélem, nem csak én követtem a párbajtőr csapat döntőjét!

Akkor, ahogy ígértem, lehetőség szerint még a vízilabda mai kezdete előtt.

Az első, hogy olvastam az eredetijét jelentő memoárt. Most gondban is vagyok miatta, mert olyan szinten változtattak nagyon sok mindenen, hogy nem sok köze van egymásnak a kettőhöz. Tényleg csak az alapot tartották meg, a hagyományos zsidó közösségből kiszakadó nőt, de különben halmozták az új elemeket.

Vagyis, a sorozat saját ötlete: Esty és a zene. Esty és a közösségből korábban elmenekült anyja. Robert. Még az is, hogy Esty ebben a sorozatban éppen csak megtudja, hogy gyermeket vár. Az eredetiben már a fiával együtt ment el, aki akkor kisgyerek volt. Moishe és a szerencsejáték-függőség. Ahogy Yanky próbálja megtartani a feleségét. Vagy, maradhatunk annál is, ahogy kezdtem: csak az alapokat tartották meg a könyvből.

A sorozat felépítése múlt és jelen váltott elmesélése. A jelenben látjuk, Esty miképpen kezdi újra Berlinben. Ahogy kinyílik neki a világ. Abszolút meg tudom érteni, hogy nem is kívánkozik vissza a régi életébe, ami ehhez képest csak egy börtön. Tele van a nők számára megalázó elemekkel: legyen az akár a szexualitásuk teljes elfojtása, a hajuk levágása, vagy ahogy a család kezeli őket. Mit szabad nekik? Kb. semmit. Mondjuk, amikor Yanky és Moishe utána mennek, azért látjuk azt is, hogy egy fiatalember is mennyire elzárkózva létezik a vallásában, és mennyire elveszett, amikor kikerül a védőburokból. Yanky olyan szerencsétlennek is tűnik, hogy csak az a csoda, nem menekült sírva haza.

Bár a sorozat elsősorban nem támadja a zsidó közösségeket, de elég nehéz nem a kritikát kihallani belőle. Minden téren egy leépítés, amit a benne élőkkel művelnek. Hogy miért jó nekik így élni? Fel nem foghatom és a sorozat sem ad erre választ. Nálunk még az sincs meg, amire az amish fiatalok esélyt kapnak. Ők elmehetnek, megnézhetik a világot, és eldönthetik, hol és hogyan akarnak élni. Az itteni fiataloknak még hasonló esélyük sincs.

Ez persze nem jelenti azt, hogy az tetszett volna, ahogy Esty megkezdi az új életét. Értem, hogyan élt addig, abból fakadóan mennyire naiv és nem érti a világot. Így azt még el tudom fogadni, hogy komolyan elhitte, hogy esélye lehet egy komoly zenészeknek meghirdetett ösztöndíj elnyerésében zongoristaként. (Ennek ellenére nem tudtam sajnálni, amikor az új barátai meghallgatják játszani és elmondják neki, hogy mennyire rosszul gondolta. Annyira nyilvánvalónak kellett volna lennie, ahogy hallgatja a többieket és látja, ők hol tartanak hozzá képest.) Ami viszont nem magyarázható a neveltetésével: kétlem, hogy bármelyik kultúra díjazná, ha terhesen viszonyba bonyolódna valakivel, akinek fogalma sincs a múltjáról vagy éppen a másállapotáról.

De a sorozat sorsokat ábrázol, és vannak benne jó ötletek. Az még érdekelne is, egyesek élete hogyan alakul a későbbiekben. Yanky-t majd visszafogadja a közösség, az anyja majd keres neki egy zsidó lányt, akinek éppen elég az, amit a közösség nyújtani tud. De Moishe? Ő már annyira meg van fertőzve a modern világgal, ott a függősége is – róla nehezen tudom elképzelni, hogy ha vissza is fogadják, boldog tudna ott lenni.

Azt is lehet díjazni, hogy igyekeztek autentikus színészeket találni, akik a származáruknál fogva közelebb vannak a témához, mint random emberek. Shira Haas nagyon szépen hozza a világra rácsodálkozó lányt és a törékenysége mellett ott volt az erő is benne. Amit Rahav annyira szerencsétlennek és szánandónak tudta mutatni Yanky-t, hogy néha nem is tudtam eldönteni, megpofozni, vagy megölelni kellene szerencsétlent. Mondjuk, szerintem Jeff Wilbusch Moishe-ja lett a legsikerültebb, de alapból az ő helyzete izgatta igazán a fantáziám. Egyik lábbal az egyik, másikkal a másik világban állni.

A könyvtől függetlenül értékelhető és nézhető, de aki az olvasottakat akarja viszontlátni, valami mást kell keresnie e sorozat helyett.

Már beharangoztam, hogy néztem még egy Guy Ritchie-filmet a héten. Most akkor nézzük ezt, minden agyament húzásával együtt.

Mert A piszkos hadviselés minisztériuma igaz, hogy valós történet alapján született, de annyira túl van pörgetve és nagyítva, hogy azzal már paródiának és nem igaz esetnek tűnik. Pedig valóban volt egy ilyen csapat és egy ilyen feladat, hogy az U-Boot utánpótlást elvágják az angolok. Csak éppen az fájdalmas tud lenni, amikor egy 4 fős csapat lemészárol egy egész német helyőrséget úgy, hogy náluk még egy karcolás sem esik. Ok, Apple azért meg lett kínozva és vérzik is kicsit, de ő nem is a támadó egységgel ment, hanem őt jöttek kiszabadítani. De ugyanilyen sikerrel viszik végig az egész kiküldetést: ők akár késsel és íjjal is levadásszák az ellent, míg őket sokszoros túlerő és gépfegyverek sora sem tudja megállítani. Egy váll-lövés a legsúlyosabb, amit egyikük elszenved.

A bázisra beépült két kém esete is ilyen. Egy olyan húzással, amit nem is tudok hova tenni. Amikor Marjorie igyekszik elvonni Luhr figyelmét, a Koldusoperából énekel el egy részletet. Kb. olyan vonaglással, mintha egy tüzesebb Beyonce-dal lenne, de ez egészen más. Annyira nem illet oda, de a dalválasztás se tetszett. De itt is az a lényeg, hogy nagyon sok olyan esetet túlélnek, olyan húzásaik vannak, amik szintén eltúlzottak és hihetetlenek.

De Ritchie-film és ebben a történetben a menő húzások, a lazaság felülír mindent. A Becstelen Brigantyk már elindult ebbe az irányba, de Ritchie jó pár lapáttal rátett arra, amit Tarantino elkezdett. Hogy is mondják: egy jó történetnek nem állhat útjában az igazság? Nem véletlen az sem, hogy mennyire keveset tudunk meg a szereplők további sorsáról. Nagyon ki van mazsolázva a pozitív rész – az, hogy ennek a csapatnak a 80%-a II. világháború hősi halottja lett, nem került bele. Guy, Apple, Lassen, Hayes is mind odavesztek. Egyedül Hayes esetében van rá utalás, hogy fogságba esett, de soha nem tört meg. Azt már nem tették hozzá, hogy halálra kínozták. Bár megértem - egy ilyen film végére, amiben 5 ember egy sereget is lemészárol komolyabb sérülés nélkül, fura lett volna kiírni, hogy hamarosan mind halottak. Meg is döbbentem, amikor ránéztem, mi is történt velük később, hogy esetleg más kalandjukból várható-e film.

A lazaság, ahogy a Ritchie szerette csibészek mindent legyőznek, ez a film motorja. A párbeszédek, beszólások, a macsós megnyilvánulások. Kb. úgy érzem, mindegy is a közeg - lehet a középkor és Arthur király, modern mai bűnbanda vagy éppen világháborús osztag, a rendező mindig ugyanolyan típusú emberek kalandjait meséli.

Nem is néz ki rosszul a film. Robbantanak, sokféleképpen harcolnak és kb. minden fontosabb színésze ismert színész, vannak közöttük egyenesen sztárok is. Henry Cavill pl. James Bond mintáját játssza, a történetben felbukkan Ian Fleming is. (Freddie Fox a The Gentleman sorozatban náci nemesi sarj volt, így az még poénnak is elmegy, hogy most a németek ellen dolgozó ügynök.) Ritchie megtehette azt, hogy mellékszerepre is betesz olyan neveket, mint Henry Golding, aki a csapat félig francia robbantási szakértője.

Pörgős, mosolygós, de nagyon közel van a paródiához. Talán még nem csúszott át, de lehet, hogy csak a humor és a banda dinamikája menti tőle. Mert mókás film, ha tényleg irritál, amikor ilyen kis csoport ilyen eredményeket ér el ennyi veszteséggel.

Egyszer elszórakoztatott, de azért nekem az új osztályú bűnözők kalandjai jobban bejöttek. Még talán Statham és Josh Hartnett show-ja is.

Nem terveztem, mennyire húzom ezt rövidre, de egyszerűen nincs róla sok mondandóm. Inkább éreztem egy rész Kite Man vagy Suicide Squad epizódnak, mint önálló egész estés filmnek.

Az előző részhez képest az a váltás, hogy most a RWBY szereplői jönnek a DC hősük világába. Ők önmaguk, míg a RWBY szereplők kamaszból felnőttek lettek és a por híján itt nem tudnak varázslatokat szórni. De a közös ellenség megint szervezkedik, és szét kell csapni közöttük.

Talán ez a másik baj a műsorral. Nincs igazán története, csak különböző felállásokban és csoportban mennek szörnyeket verni, hogy a végén a főgonoszt is elintézzék közös erővel. Valami értelem, kerek történet, az hiányzott. Az első fele sem volt éppen okos történet, de ott legalább a számomra idegen világ a Grimmekkel volt annyira érdekes, hogy valamit néztem. Ezt most csak untam.

Az akció különben nézhető benne, viszik tovább a szereplők a korábban mutatott stílusukat. Batman a kivétel, aki egyrészt a történet nagy részében megmérgezve hever, másrészt a saját világában nincs olyan szárnya vagy lézerszeme, amit az előző részben megtanult használni. A RWBY szereplők meg kaptak pár fegyvert a mágiát pótlandó, de arra inkább nem is mondok semmit, amikor Barbie babának beillő lányok féltestnyi fegyverekkel lődöznek.

A külcsín – jobb szó híján babás. Bár DC és akció, sokkal inkább emlékeztetett a Mattel Barbie meséire. A RWBY bármelyik lánya már mehetne is oda, de a DC szereplők is nagyon babásan néznek ki. Nem is értem, ha lányoknak van animálva, akkor miért akcióra kihegyezett a cselekmény?

Szerintem egyes részeket viccesnek szántak, de most még csak ebben sem vagyok biztos. A magam részéről én nem tudtam nevetni vagy akár csak mosolyogni rajta, legfeljebb csak kínomban.

De ki is rakom már a pontot, mert egyszerűen erre nem is akarok többet gondolni. Láttam már olyan DC animációt, ami nem tetszett, de ez valahol a legalján van. Nem néz ki rosszul, de különben sem a szereplők, sem a történet, se a humora nem jött át.

Nagyon törtem a fejem a korábbi filmmel mi a kapcsolat. Mert a történetben egyértelmű: ugyanaz a biznisz, nagyon hasonlóan intézve. De a szereplők között nem bírok kapcsolatot felfedezni. Aztán fel is adtam, néztem önmagában és nem agyaltam azon, ki kinek rokona vagy esetleg ellenfele a filmből.

A szemszög úgyis változott. Most nem a bűnszervezet az elsődleges közeg, illetve mégis, csak másképp. A történetbe Edward, vagyis Eddie oldalán csöppenünk, aki Halstead hercegének kisebb fia. Hivatásos katona. Éppen kiküldetésen van, amikor az apja állapota rosszabbodik és haza kell térnie elbúcsúzni, eltemetni az apját. Aztán nagyon hamar két és nem kellemes meglepetés éri: az első, hogy az apja felrúgta az évszázadok óta fennálló örökösödési rendet. Nem az elsőszülött fia, a drogos és folyton bajba keveredő Frederick – Freddie, hanem a kisebb fia az új herceg, minden birtok, vagyon és egyebek örököse. A második meg az, honnan volt az apjának pénze a birtokra, a veszteséges cégre és Freddie bajkeveréseire. A birtok alatt fűlabor üzemel, a Glass család üzlete.

Nem akarom átfogni a bonyodalmakat, mert részről részre lesz valami új és nagy a pörgés. Meg kell menteni Freddie-t, többször és több mindenből. A bűnszervezetnek is be kell segíteni több mindenbe. Eddie nagyon ki is akar szállni a bűnvilágból, mielőtt a család börtönben vagy a temetőben végzi. Nagyon sok mindent és nagyon rövid idő alatt tesznek.

A cselekmény tehát száguld. Ahogy a poszter is ígéri, egy másféle bűnszervezet történetébe nyerünk majd betekintést, mert Eddie másféle gengszter lesz, mint a többiek. Egy gentleman. Talán Susie vagy az apja volt, aki meg is fogalmazta? Egy született herceg, aki gond nélkül boldogul a nemesek világában és minden szívfájdalom nélkül fejbe lövi, akit kell.

Nem lehet, nem is kell teljesen komolyan venni, de különben még a reálisabban összerakott Ritchie filmek közé sorolnám. Pláne, hogy már láttam Cavill osztagát is, de arról majd később. Szórakoztató elsősorban és jól hozza azt a típusú világot és szereplőket, ami a rendező védjegye. A valóságnál sokkal fontosabb, hogy menők és lazák legyenek. Attól függően, éppen melyik szereplőt nézzük, másképpen cool alakok. Ritchie a ’rosszakat’ is összerakta stílusosan vagy kellően elmebetegnek. A kolumbiai kapcsolatokkal bíró nő a matchetével az őrült, Johnston az elegáns öltönyeivel és hatalmas vagyonaival a másik csoportba sorolható.

Ugyanakkor a laza, menő figurák mellett megjelennek a különféle kretének is. Freddie az egyik példa, aki aztán tényleg mindent el tud rontani, amit el lehet. A végén az öccse ki is fakad rá, amikor a bátyja bevallja, hogy kvázi a meggyilkolását fontolgatta. Hát igen, a hála a milliókért és minden segítségért nem feltétlenül a hátbaveregetés. De lehetne mondani Susie növénytermesztőjét is, elvarázsolt egy figura. Az egyéb szervezetek emberei között is van ilyen alak is, meg amolyan is.

Fontos volt a szereposztás, ebből adódóan, mert a történet mellett a karakter adják el a műsort. Vannak egészen éles találatok: nekem Giancarlo Esposito milliárdosa volt a kedvencem, de kellemesen meglepődtem Kaya Scodelario Susie-ján is. Nekem az a színésznő annyira tinifilmes volt a fejemben, hogy kemény gengszternek el sem tudtam volna képzelni. Ugrándozni egy disztópiában, sellőt menteni a Napkirálytól, de semmi komolyabb. Ehhez képest teljesen jól működött hidegvérű bandavezérnek is. Theo James, mint Eddie – maradjunk annyiban, hogy mivel Eddie extrája az lesz, hogy meg se rezdül, bármin is kell keresztülvágnia magát, így nincs vele gond. Őt különben nem tartom különösebben jó színésznek, de ennyi ment neki. Inkább eye candy faktor, és jól is állnak neki az öltönyök vagy amit éppen ráadnak. De Ritchie szépen pakolta a sorozatba a szeretett színészeit, a rá jellemző mellékszereplőket is. Vinnie Jones inasa? Több kedvenc jelenetem az övé.

Mert humora is van a műsornak. Jones állatmentése, pl. a róka. Az már szinte abszurd, de talán azért tudtam annyira mosolyogni rajta. (Viszont az nagyon nem kellett volna, hogy Charlotte apjának személyét bolygatják. Tiszta felesleges vonal, minden előkészítés nélkül.) De arról is lehetne mesélni, hogy micsoda ötleket dobtak be egy-egy részbe. A náci lord. Vagy az öreg, akit már megszálltak a bandatagok, nehogy ugráljon. Amikor meg Eddie kimentené, mi a válasz? ’Nem is olyan rossz itt. Nem láttátok, milyen csajokat hoznak.’

Alapvetően pozitívak a kritikái is. Azon jót mosolyogtam, hogy aki szereti a rendező filmjeit, a sorozatot is szórakoztatónak találja majd. Én különben annak találtam.