Ha belegondolok, már az első rész után tudtam, hogy ezt nem nekem találták ki. A DC mozik nem olyan jók, hogy azoknak a paródiája fájna, de akkor is. Itt addig elmennek, hogy az már nem is az agy eldobása, sokkal inkább agyhalál.

A történet úgy indul, hogy Marvelous Man öngyilkos lett. (Az itteni Superman.) Az Őrzők ki akarják nyomozni, mi történt, miközben egyéb vészhelyzeteket is meg kell oldani. Az öreg Knight Hawk (vagyis Batman) lesz a legfőbb nyomozó, aki társai között sejti a hősük gyilkosát.

Minden egyes karakternek megvan a DC párja, és vannak nagyon fájdalmas ötletek. Jokerből az a Mosoly gyilkos különösen fájt, de az amerikai elnök is említhető lenne, Nukem. Nagyon eszembe juttatta az öcsém egyik idióta játékát gyerekkorunkból, a Duke Nukem-et. Itt is egy ex-katona ez a Nukem, aki előbb lő, mint kérdez. De, vissza a DC-hez. Robin, Vörös Sisak, Macskanő, Luis Lane, Flash, Shazam, Aquaman - mindenki megkapja itt a magáét. Aguaman, vagyis King Tsunami ténylegesen félig hal kopoltyúval. Volt az a gagyi horror, a cápaemberről. Valami olyasmi lett itt, Kellan Lutz előadásában.

De, ha már emlegettem a régi játékokat. Nem a Duke Nukem az egyetlen. Visszatérő motívum a Mortal Kombat egy-egy eleme. Pl. a gyilkosságok mind annak a stílusában jelennek meg, Fatality meg Brutality kiírásokkal. Ahogy gyakran a film is átvált egy retró játék szintjére és animált lesz.

Ha valaki szerette ezeket, neki talán tetszik majd, engem kifejezetten idegesített. Különben is igaz a filmre, hogy rémes a vizuális látvány. Direkt ilyen pocsék a CGI, de attól még nem találtam nézhetőbbnek a filmet.

Ha mindez nem lenne elég, még egyéb valós elemeket is betettek és parodizáltak. Csak a legnagyobbat emelem ki: a helyi ISIS terrorszervezet ellen is harcolnak, itt talán Anubisz volt a nevük - az nagyon felemelő volt, ahogy a tipikus arab meg a KKK csuklyás amerikai egymásnak mennek...

A történet nem sokat ér, nem jó nézni sem, és a paródiát sem szeretem. A szereposztás se tetszett - pl. a The Good Doctor Park doktora a helyi Superman. Mondjuk úgy, az volt tőle a kedvenc részem, amikor szétlőtte a fejét. Tudom, de a kórházas sorozatba is irritál.

Egyetlen eleme akad, amit pozitívnak találok. A végére elkanyarodik a Watchman irányába, és az jót tett neki.

A gyilkos játékok egy újabb verzióját láthatjuk a Netflix eme filmjében. Hát... visszasírom a Felelsz vagy mersz játék horrorfilmes verzióit - nem indult ez rosszul, de hamar az lett.

Nagyon röviden annyi az alap, hogy elkezded a számítógépes játékot, és válaszolsz a kérdésekre. Ha nem, meghalsz. Egy lány elkezdi és futhat az életéért meg mások épségéért. Mert a játék azt élvezi, ha valakit bánthat.

A szadista ötletek adhatnák el, és az elején van is kezdeményezés ebben az irányba. A nyitányban egy apának kell választania, hogy a felesége fülének vagy a fia nyelvének lesz annyi. Majd látjuk az anyát a kezében egy véres késsel meg a srác nyelvével, akinek a szájából dől a vér. De aztán a film visszavesz és Kayla már nem ilyesmiket fog választani a maga történetében.

Halálok azért vannak, de ami véres és rémes lehetett volna, azt nem mutatja a film. Pl. a patkányhajsza, amit csak a számítógépen láttunk béna grafikával. Abban volt valami gonosz, ahogy a patkány Nincs hús jeleket küldött, és tudtuk, hogy Kayla anyja a hús...

Végig megvan a korhatáros jelenetek kerülése, ami egy ilyen típusú horrorban komoly gát. Mert ha nem a horrorért, akkor miért néznénk? Kayla szerencsétlen és nem is bírtam - bár értem, miért ő a hősnő. Tehetséges, de a családi állapota miatt megrekedt. Az anyja a fia halála óta függő és nem önmaga, Kayla igyekszik vigyázni rá sok áldozattal. Szenved csak és rossz nézni, miben élnek. Lehet, hogy bennem nincs empátia, de láthatóan nem ért el ezzel semmit. Én sokkal hamarabb megráztam volna az anyját vagy elcipeltem volna egy kórházba. Ez a csak tűrök és reménykedem, hogy egyszer jobb lesz, nem vezet sehova.

A másik főszereplő a programozó féle haverja, Isaac, aki majd a játékban is segít neki. Ő meg kimerül annyiban, hogy rég próbál bevágódni a lánynál, aki nagyon csak barátnak kezeli. Asa Butterfield sokszor játszik ilyen kocka szerencsétlenségeket, most sincs semmi új az alakításában.

A nyomozás, a játék készítője után meg semmilyen és véletlen lesz a megoldás is. Vagyis, ez is csalódás.

Tehát: a szereplőket nem bírtam, a történet nem lett se véres, se okos - még egy film, amire csak az időm ment el, mert különösebben nem adott semmit.

Merengtem, mennyit írjak azokról a szériákról, amiknek 1-1 részét néztem meg ma. Mivel sok újat nem tudok hozzátenni az eddig látottakhoz, maradok a rövid verziónál.

A mi kis falunk - ellenőr jött a polgármesteri hivatalba és az eget is lehazudták. Zömbikné fel akarta szedni a dokit. Szifonban meg felmerült, hogy Nelli nem-e az ő lánya. Újfent a polgármester része, amin tudtam mosolyogni, a másik kettő olyan erőltetett... Sok helyzetkomikum, olcsó humor. Ebéd mellé elnéztem, de a sorozat iránti rajongás még mindig távol áll tőlem.

A Bullban Izzy kérte a TAC segítségét egykori mentoráltjának. A lovas téma még csak lekötött volna, de megint családi ügyek kerültek elő a jog helyett. Egyetlen pont volt, amikor tényleg azon dolgoztak, hogy a bírót maguk mellé állítsák és bevetettek egy kis taktikát. Különben nyomoztak és magánéleti drámáztak. Miért nézem ezt még?

Az egyetlen, amiről többet lehetne írni a Tokyo Vice 3. epizódja. Ebben elkezdték ágyazni a sorozat krimi alapjait és most került egymás mellé a két főszereplő. Mondjuk, amilyen lassan haladtak eddig, annyira gyorsan veszi maga mellé az újságírót a nyomozó.

Érdekes, más világ ez és hangulatosan mutatja be a szabályokat, kis lépésenként. Most vázolják a hatalmi felállást, és hogy mit tud tenni a rendőrség.

Meglepően sötét a látványvilág. Nem számoltam, de egészen olyan érzésem volt, mintha a történet nagyja éjszaka játszódna. Most még elvagyok vele, de ha tartósan a szürke és az éjjel uralkodik a sorozatban, akkor morcosabb leszek. Valahogy nem esne jól, ha noir irányba akarják elvinni.

Rachel Keller továbbra is ellenszenves - lassan a karaktere is, nem csak a színésznő.

De majd alakul, a nagy közös ügy még mindig nincs leleplezve, tovább alapozza a világot és a szereplőket. Fura, de 3 rész után még mindig kérdéses kissé, mi akar majd ez lenni.

Ezt se gondoltam volna. Teljesen véletlenül az évad felénél vágtam félbe a sorozat nézését és jobb helyen nem is lehetett volna. A második 5 rész valami egészen más, mint a korábbiak.

Új irány és ráírták az akkori jelenre: a 6. rész a COVID-nak lett szentelve. Durva is, ahogy a semmiből egy hatalmas váltással eltelt 4 hónap és már tombol a járvány, miközben az előző részben még semmi sem volt ezzel kapcsolatban.

Érdekes is volt, amit itt kihoztak belőle, egy más szemszöget. Itt arra mentek rá, hogy a börtönökben mennyire veszélyes a helyzet és mit tud tenni az állam, hogy megmentse az embereket. Volt visszaélés, volt alku, és tetszett annak a cáfolata, ahogy az igazgató nagy mellénnyel előadta, hogy szerinte mennyire kamu az egész.

Majd átívelésre váltottunk, és Wallace megkapta a maga Black Lives Matter esetét. Éppen akkor, amikor az a bizonyos eset történt - bele is tették a sorozatba - egy fekete férfit hátba lőtt egy rendőr, amikor az a kisfiát akarta megnyugtatni. Megvoltak a hasonlóságok és nagyon direkt belemélyedtek a témába. Minden szereplő hozzáállása, a nagy drámai tetőpontok és félelmek megvoltak. A 4 részt úgy lehetett nézni, mint egyetlen filmet.

Egy évadon belül egy ilyen nagy váltás... merész. Valahol értékelem is, hogy ezt így bevállalták, ugyanakkor a sorozatnak nem feltétlenül tett jót. Visszahozták vele Indira Varma karakterét, akinek hirtelen lett jogi végzettsége és csatlakozott a csapathoz? Miközben a színésznő jelenléte pozitív, a cselekményszál ilyen átirata már kevésbé tetszett. Wallace házassági gondjait is túl könnyen megoldották. Azt hiszem, túl sok a kényelmes megoldás egy drámához képest.

Rossz nem volt, le is kötött, de itt még inkább igaz: már semmi köze ahhoz, ami korábban volt ez a sorozat. A végén különben megágyaztak a 3. évadnak is, de a sorozatot elkaszálták. Nem tudom sajnálni.

Egy újabb film, aminek ötlettelen a magyar címe. Annyira adja magát, hogy az epil-be nyomják bele az app-ot, mint az angol címben... Mindegy, nem ezen múlt a film minősítése.

A film ötvözi a tini romkomokat a korábbi szexre épülő komédiákkal, mint az Amerikai pite. Ezekre többször rá is utal, elég csak abba belegondolni, hogy Avery betáplálja őket a programba, többet meg is néz, és ötletet is kölcsönöz onnan a film egy-egy pontján.

De tud valami mást mondani? Egyrészt, itt egy hősnő készül a szüzessége elvesztésére, és keres magának előtte egy gyakorló partnert, hogy a nagy alkalomra már belejöjjön az együttlétbe. Volt már hasonló, és egy időben több komédia is dolgozott fel szex pajtik egymásra találást, ha azok idősebbeket is céloztak meg. Az sem újdonság, hogy a legjobb barát lesz kiszemelve, aki többet is érez a lány iránt, mint barátság. Ez sem új. Amit viszont tudtam értékelni: nem adtak a filmnek egy nagy romantikus rózsaszín befejezést. Meg is lepődtem, de kellemesen. Annyira adta volna magát, hogy máshogy alakítsák a sztorit, de ellenálltak a kísértésnek és legalább ebben tudtak valami pluszt nyújtani.

Humor és szex. Nem is tudom, mikor láttam egy filmben utoljára ennyi szexutalást, ami nem maga az aktus. A klasszikus rakéta kilövésen át a csobbanásig volt itt minden. A régi kamaszfilmekhez képest merészebb és sokkal nyíltabban beszélnek dolgokról - volt, amin jót is tudtam mosolyogni. Pl. a sportoló srác, aki egy tipikusabb filmben a nagy csajozó lett volna, itt végig ki volt akadva, ha ő kérdezni vagy tenne hasonlókat, már ki is csapták volna. De a Netflix bedobta már a Sex Educationt, ahhoz képest ez nagyon szolid. Mondjuk, jobban tudtam ezt értékelni, nem kell minden filmnek addig elmennie.

A szereplők különben meglepően kedvelhetőek lettek. Avery kicsit olyan, mint egy Sheldon Cooper lányban, bár kevésbé antiszociális, de ugyanolyan megszállott. A tudományos projektté alakított szex, az nagyon kocka. Egy-egy ponton fel is merült bennem, mennyire szociopata a csaj, de az már egy más történet. Larson, a legjobb hever jó ellenpont lett - amennyire a lány az eszével, ő annyira a szívére hallgat.

Színes, sok szereplőt és helyszínt mozgat, és már emlegettem, mit össze nem hoztak szex helyett látványban.

Nem fogja a zsánert visszahozni, de egyszer meg lehetett nézni. Azt mindenképpen a javára írom, hogy nem agyatlan tini romkom.

Kevés jogi sorozatra bukkanok rá, talán ezért is tartok még ki a Bull mellett. Elvileg jog és pszichológia vegyítve, de egyre inkább csak szappan tárgyalótermi háttérrel.

Most a 6. évad 15. és 16. részét láttam. Annyira nem az ügyet éreztem bennük a lényegnek, hogy nehezemre is esik felidézni, min is dolgoztak. Ok, azért össze tudom szedni. Az elsőben egy orvost vádoltak meg, hogy műtét előtt remegett a keze és a betege halálát okozta. A másikban egy nőt vádoltak a szeretője feleségének meggyilkolásával.

De mi volt a lényeg? Például, hogy a szerető Bull korábbi barátnője, és megint ment a dráma azon, hogy miképpen kerültek újra össze Izzy-vel. Hogy Chunk és a barátja ellentétes oldalon álltak a bíróságon, és igyekeztek egyensúlyt találni a magánéltük és a munka között. Hogy Marissa barátjáról kiderült, hogy nős és indult a sértődések vígjátéka.

A tárgyalás kevés is és ahogy egy ideje írom, rég nem frappáns. Már nem érteni, mi Bull trükkje. Alig tesz hozzá valamit a jogi ügyekhez, egyre unalmasabb a TAC munkája. Ha belegondolok, csak akkor volt az évadban érdekes ez a rész, amikor Marissa egy kis időre másik cégnél dolgozott, és egy ponton egymás ellen is bíróságra mentek Jasonnal.

De azóta csak ezek a magánéleti unalmas, kevés tárgyalóterem és egyre apukásabb Weatherly van. Látványosan öregszik a színész - pláne, hogy Geneva Carr mellette nagyon jól tartja magát és most is nagyon jó ruhákat adtak rá.

A The Good Doctor 5_14 már jobban szórakoztatott.

Egy bulin az egyik ételbe drog került, és a kórház nagyja kábítószeres mámorba merült. Asztalon tánc, majdnem falmászás, sok vihogás és nem egy kemény igazság kimondása megvolt, miközben a kevés józan doktor igyekezett minden beteget ellátni.

Az adott neki egy kis humort, ahogy sokan kivetkőztek - volt, aki szó szerint is - magukból. Park azon megjegyzését, hogy Morgan olyan, mint egy Disney hercegnő, csak éppen gonosz, nagyon bírtam. De Marcus és Audrey kábulatának is voltak jó pillanatai.

Az orvosi ügy most nem is volt lényeg. Sok kapcsolatot tettek rendbe, és húzták még szorosabbra a szálakat - legyenek azok barátaik vagy szerelmiek.

Talán azért is tetszett ez a rész, mert volt benne humor, érzelmes is volt, de nem csak szerelmes. Az, hogy kicsit elengedték a gyeplőt és lazultak, már nagyon kellett.

Arra meg nem is emlékszem, hogy Shaun és Glassman műtött-e már korábban együtt. Most igen.

A jogi és a kórházas sorozatokat nem győzöm nézni, még akkor se, ha némelyik nem éri meg az időt, amit rászánok. Nem könnyű jót találni belőlük, amely több évadon át érdekes tud maradni, és nem csúszik át szappanoperába.

A For Life első évada az egyedi koncepciójával tudott izgalmas lenni: egy ártatlanul elítélt férfi a börtönben szerzi meg a jogi diplomát, képviselni kezdi a rabtársait és magát, úgy építve az ügyeket, hogy minden a fellebbezését szolgálja. Ráadásul igaz történet inspirálta.

A 2. évad nyitányában meglepően gyorsan váltanak irányt és változtatják meg a sorozat arculatát. Wallace egy évad alatt nem bírta elérni, hogy legalább újratárgyalják az ügyét, most meg egy rész alatt már haza is mehet? Nagyon gyors és valahogy az előzmények ismeretében nem stimmel, bár próbálták így is összerakni, azért nagyon érezni, hogy teljes irányváltásra készülnek.

A következő részekben meg is jött: részenkénti ügyes lett, ahol Wallace általában valamelyik hátrányosan megkülönböztetett csoport bajba jutott tagját segíti. Lehet az bevándorló, afroamerikai, vagy éppen egy bűnvezér rokona - aki attól függetlenül, hogy tisztességes ember, a rokona miatt alapból elítélik. Erőteljesen a faji egyenjogúság irányába tolódnak ki az ügyek és a hangsúlyok. Természetesen a rendőri visszaélés is előkerül.

Nem mondhatnám, hogy tud újat mutatni, de mindig van kis nyomozás és jogi trükközés, ami az ismerős és megoldani nem tudott társadalmi problémák mellett szórakoztatóvá tudja tenni a sorozatot.

Mellette pedig családi drámát kapunk, ami nem tetszett. Wallace és Mary folytatnák a házasságuk, de a férfi nem bírja túltenni magát azon, hogy a nő egy évig együtt volt az ő legjobb barátjával. Elköltözik, sértődött, és mindenki mondogatja neki, hogy haza kellene mennie a feleségéhez és megoldani. Nagyon műbalhé érzetű, hogy az ügyek mellett valamit a magánéleti szálon is lehessen drámázni. Értem ugyan, miért írták így, de nem sikerült jól kivitelezni.

Minden fontos szereplő visszatért a második évadra, és szépen viszik is tovább a karakterüket. Díjat nem lehet nyerni vele, ahhoz egyszerűen az alakok, de a drámai vonalat elég komolyan vették.

Bőven láttam már rosszabbat is, és bár az első évadban több volt az ötlet és egyedi ügy, jogi sorozat hiányomban ezt is nagyon tudtam élvezni, ha bőven van is, amit tudok sérelmezni benne.

Kezdjük a Billions évadzárójával, mert azzal gyorsan megleszünk.

Ahogy sejteni lehetett, előre vetítették, hogy Chuck hogyan és miért indul megint harcba Mike ellen. Most éppen a Mike Money pénzügyi hátterét igyekszik leleplezni és csapdát állít.

A történetről annyit, hogy végig vártam a csavart. Hogy kijátsszák egymást, jön valami fordulat. De nem. Ez csalódást keltő. Így nem is volt értelme az egésznek, nem haladt a cselekmény előbbre, tényleg csak újra harcba indult Chuck - bár az nem tiszta, milyen pozícióban. Az államügyész megbízottja? Passz.

Másik szálon meg Mike viszonya miatt konspirálnak. Mit tegyenek, hogy ne derüljön ki? Ez is úgy volt felesleges, ahogy volt. Nem is értettem, hogy minek kellett beletenni.

Látvány, színészek a szokott - és Maggie Siff karaktere továbbra is holtmezőn - miközben a másik öröklött karakter, Mike Wags szépen feltalálta magát, és van szerepe, Wendy simán kiírható lenne.

A 7. évad már berendelve, szóval, írok még a milliárdosok játszmáiról.

A Chicago Med 17. epizódja a másik sorozatnézésem volt ma.

Éppen egy olyan szakasz, amikor folyik a szereplők átmozgatása. Az évadban új karakter volt Stevie, aki elment és visszatér a helyre Hannah, aki dolgozott már itt, de drogproblémák miatt mennie kellett. Azt valahol poénnak is érzem, hogy nem csak orvosként érdekesek, sokkal inkább Will szerelmi lehetőségeiként voltak benne. Stevie az egyetemi nemezis, akivel éppen összejött volna, amikor a nő úgy döntött, ad még egy esélyt a házasságának. Hannah meg a párja volt, szakítottak a drog miatt, és éppen csak visszajött, Will már méregette is. Úgy. Ilyenkor meg is fordul a fejemben, hogy mennyire szappan a sorozat. Ugyan Hannah tisztázza, hogy kettejük története már csak történelem, de fogadunk, hogy lesz még melegítve a káposzta?

Ragad viszont Sarah Rafferty dr. Blake-je, aki már nem csak rendszeresen szervátültetések profi sebészeként van jelen, de közben Marcel szerelmi szála is lett. Most éppen komolyodik a kapcsolatuk, és itt is megvan a szappan. Ugyanis Marcel a nő lányával járt először...

Szeretem ezt a sorozatot, sok szálat mozgat ez a rész is: volt rendőrségi vészhelyzet, halálos beteg rábeszélése a terápiára, visszatérő kolléga, testvérek közti szervadományozás. De akkor is, nem lehet nem megjegyezni, hogy sok kis ügy mellett mennyire átívelnek a szerelmi szálak és a magánéleti drámák. Ebben a részben is.

Amikor konkurens csatornák ugyanazt adnák el, csak másképpen kicsit.

Az egyik orosz, a másik portugál sikersorozat alapján készült. Mindkettőben van étterem, nagyon különc figurák, sztárséf meg sütés-főzés. Mindkettő komédia. A TV2 válasza A séf, meg a többiekre: Pepe.

A történet nagyon hamar az események közepébe ránt: 2 rész alatt minden fontosabb szereplőt bemutat és már nyakig is vagyunk a cselekményben. Kollár Gábor gazdag sztárséf megtudja, hogy a vér szerinti apja Pepe, a pecsenyesütő, akinek meg kellene mentenie az éttermét. Már az első részben társtulaj lesz, és már ekkor megindulnak a poénok, hogy miért jött, mi köztük a kapcsolat - mintha véletlenül ráhibáznának, de mégsem. Majd megismerkedünk a helyi kissé korrupt hivatalnokkal, akivel majd lehet csörtézni.

Látszik, milyen poénokra számíthatunk. Gábornak meglesznek az elképzelései, a hideg profizmusa, de ebben a környezetben az nem lesz járható út. Akkor majd jön Pepe, a fia meg az unokaöccse, és majd közösen tanulnak egymástól. Fogadunk, hogy Gábor a végére szívet növeszt és majd a fiát sem akarja kiengedni Ázsiába az anyja után?

Látszik, milyen szerelmi szálak lesznek majd. Fanni és Dani, akiknek még a neve is rímel. Vine meg Laurára vágyik, aki meg Gáborra. Mondjuk úgy, inkább az étterem ügyei érdekelnek majd, nem ezek a kavarások.

A kivitel korrekt, helyes a kisváros - szép a Dunával, az étterem meg kellően lepukkadt.

A szereposztás meg egészen döbbenetes - itt sokkal több ismert színész van, mint a másik sorozatban. Mivel komédia, sarkítottak a figurák, de egyelőre jól állt ez is - bár előre látom, hogy Mucsi Zoltán/Pepe kirohanásai nekem majd sok lesz, de 2 rész után még belefért. Fenyő Iván Lackóját meg egyelőre inkább hagyjuk, belőle már 2 rész is sok volt, bár alig láttam feltűnni.

Mosolyogtam rajta, és ennek a sorozatnak megvan az előnye, hogy nem láttam az eredetit. A séf esetében sajnos nagyon azt érzem, hogy csak koppintás. Itt ezt nem fogom tudni, ha az is.

A zenés filmeket könnyű nekem eladni. Itt már a képen megakadt a szemem: a nagyon durva arcfestés, meg a cselló? Hamar meg is néztem, én nagyon jókat nevettem is rajta.

Egyrészt, van egy rétege, ami a tipikus tinifilm. A kívülállók, a két kitaszított, akik csak egymás barátai és a többiek piszkálják őket. Neveznek a Bandák Csatájára, de a barátságukat is próbára teszik a megváltozó viszonyok. Van itt barátnős dráma, tűnik fel másik banda is, és Hunter nem éppen könnyű természete is okoz gondokat.

Így folyamatosan váltunk humor és komoly témák között. Néha nem is tudtam eldönteni, hogy az agyam kapcsoljam vissza, vagy mosolyogjak a poénon. Nekem megvolt az a határ, ahol mindkettő élmény megvolt. Komédia, de valami komolyabb is. Hunter és az apja viszonya: egyrészt, a fiú ellenséges és támadó, a szülei válásáért egyértelműen az apját bünteti, aki már abban a szakaszban van, hogy mindent a fiára hagy. Így vannak olyan beszólások közöttük, hogy az nagyon komédia, miközben egy nagyon drámai probléma van minden mögött. Árnyalgatták, és nem mennek el drámai vizekre, de az alapok megvannak. Hunter viselkedésének kulcsa, miért olyan, amilyen - ebben rejlik a válasz.

De Emily betegsége is tipikusan ilyen - miközben van egy nagyon komoly oldala, nem egy humoros helyzetet kihoznak belőle. A lány dühkitörései... Az összecsapás, amikor Hunter az Odüsszeusz történetet adja elő és Emily nekimegy, az kész.

Jobban is érdekelt Hunter, a lázadó, mint a kis barátja, Kevin. Ő a tipikus jó gyerek, csodálom is, hogy nem kocka lett belőle. Hunter nevelgeti, de ő simán beleférne a popfiú kategóriába is. Neki lehetne más baráti köre, ő talál barátnőt - de a barátság fontosabb, mint a menőség. A film erre is tesz egy súlyt: hogy mennyit ér a hűség. Párkapcsolatban, barátságban, de életstílusban is.

Amit egy tini komédiába látványt bele lehet tenni, itt összehozták. Jól néz ki a srácok fellépése, a ruházatuk és a hajuk meg külön kategória. Nekem már az poén volt magában, ahogy Hunter egyre messzebb megy a kinézetében, miközben Kevin olyan mellette, mint egy kiscserkész. De Emily se volt semmi, amikor a végére megérkezik a fellépésre...

Itt megvolt az is, hogy a srácok nagyjából annyi idősek, mint akiket játszanak, nem évtizeddel idősebb színészek játszanak kamaszokat. Ettől hitelesebb is, meg maga a történet is jobban működik így, hogy nem arra mentek, hogy eye candy színészekkel töltsék meg a filmet.

Zeneileg is elvoltam vele, pedig a metal nekem se a stílusom. Amikor Emily klasszikusokat csellózik, az inkább - de csellón a más dallam is nagyon ütött. Nem is értem, Hunter miért ellenkezett olyan sokáig. Jó volt!

A kritikái vegyesek különben, én szerettem. Jópofa is, nem is az a megszokott pop, meg van benne valami mélyebb is.