• A szerelem nem várhat - német romantikus vígjáték
• Fekete Özvegy - amerikai kaland, akció
• Minari - amerikai dráma
• Sweat - lengyel/svéd dráma
• Szilaj:Zabolátlanok - amerikai mese
• Valaki a túloldalon - svéd horror

Űrlényes, háborús, világot és családot mentő.

Dan Forester rendbe tette az életét, és nagyjából boldog is. A seregből leszerelt, megnősült és lett egy kislánya, akit rajongásig szeret. Az apjának ugyan nem tudott megbocsátani, de ott volt neki Muri és Emmy. Tudósként ugyan nem kapta meg az áhított állást, de tanárként is szeretik a diákjai. Egy nap azonban egy focimeccs közben különös jelenség zavarja meg a játékos, és a fényből katonák lépnek ki. A jövőből érkeztek, segítségért. Űrlények lepték el a Földet, és az emberiség kihalása hamarosan bekövetkezik, hacsak nagyszüleik és szüleik nem mennek és segítenek nekik. A világ összefog a jövő megsegítésére, de így is vesztésre állnak. Dan is besorozásra kerül, és a jövőben látja, mennyire esélyük sincs. Az utolsó reménynek mégis ő lesz a kulcsa: Muri felnőve a sereg vezető tudósa és ezredes, aki azt a szert keresi, ami kiírtja az űrlényeket. Ha Dan visszaviszi magával, a múltban még lehet esélyük nyerni.

De kapott ez a film hideget a kritikusoktól! Nagyon nem szerették Chris Pratt legutóbbi akciómoziját. Én ennyire nem esek neki, de már előre le is szögezem, hogy úgy kell nézni ezt a filmet, hogy ne akarjunk gondolkodni rajta. Ahogy mondani szoktam: az élvezetéhez ki kell kapcsolni az agyunk, különben a hülye megoldásain fogunk bosszankodni.

Egyrészt, ez a film nem oldja meg az időutazás paradoxonját. Ha Dan visszaviszi a szert a múltba, legyőzik az űrlényeket, elmarad az invázió, Muri nem lesz vezető biológus, aki kifejleszti az ellenszert. Akkor hogyan került vissza a szer a múltba, és mivel irtották ki az űrlényeket? De lehetne sorolni. A jövő megváltoztatása miért nem törli el azt, amit a jövőből változtattak meg a jelenben? De hagyjuk is, ahogy mondtam, belegondolva fejfájást okoz.

Hiszen kisebb szinten is bőven van blődség benne. Kezdve azzal, hogy amit a vezető tudósok nem tudtak megoldani, egy középiskolás abszolválja egy laptoppal. De abba is bele lehetne menni, hogy az űrlény, amit nem sikerül agyonlőni, mert meg se érzi a golyókat, egy késsel simán leverik? Persze. De ezzel elengedtem, agy kikapcsol.

A látvány megvan benne. Nem lettek szépek az űrlények, de idegennek és gyilkosnak tűnnek. Jól néz ki, amikor tömegével rohamoznak, vagy amikor emberközeli küzdelmeket kapunk. A helyszíneket is változatosan hozzák, így lesz városi, hómezős, vagy éppen tengeri létesítményben is csata. Megvan az arány, hogy nem olyan sok ez, de annyira változatos, hogy sokkal mozgalmasabb tőle, és eladja magát.

A karakterek egyszerűek és az indítékaik is könnyen megérthetőek. Van, aki a családját, más az egész emberiséget akarja megmenteni. Esetleg az értelmes halált keresi, vagy a bocsánatot és így vezekel a múltjáért. Az űrlényke meg csak enni és szaporodni akarnak, bennük aztán nem kell semmilyen összetett gondolatot keresni. Itt is fel lehetne hozni, hogy a tudós apa egyben volt zöld sapkás szuperkatona is, de már mondtam: ezeket el kell engedni.

A casting is olyan, ami megy a látványhoz. Chris Pratt meg se kell erőltesse magát, itt ő az abszolút jófiú, aki nagyon meg akarja menteni a lányát, mellette okos és fitt is. Igen, most is van egy le a pólót jelenet. Azokat szereti a színész. Yvonne Strahovski ugyanez pepitában: jó harcos, jó tudós, és maximum némi gyerekkori fájdalom miatti szenvedést kell prezentálnia. Pazarlásnak tűnik egy JK Simmons a megváltást kereső apa szerepére, mert neki ennyi sem jut. Merev, eltökélt arccal irtani a lényeket vagy nézni a fiára, akivel nem találja a hangot. Sokkal többre lenne mindenki képes, de ezek a szerepek nem igénylik.

Akció látványfilmnek tehát rendbe van, a sztárszereposztással együtt, de csak ennyi.

A holnap háborúja – 5/3,5 a látvány elment, a történet akciófilmnek ok, de az agyunkat érdemes lekapcsolni hozzá.

THE TOMORROW WAR | Final Trailer | Prime Video - YouTube

Kórházas, személyes boldogságot kereső, másokon segíteni próbáló.

A COVID nagy kihívást jelentett a kórháznak és a benne dolgozóknak is. Mindenki a kimerülésig hajtotta magát, áldozatokat hoztak. Max a kislányát az anyósáékra bízta, és sokáig vár, amíg vissza meri hozni. Akkor is be kell látnia, hogy az ő munkabeosztása és munkamániája mellett segítségre lesz szüksége Luna nevelésében. Lauren annyira megszokta a pörgést, és a nagyobb döntéseket, hogy nehezére esik a régi munkamódszerekhez visszatalálni. Közben a menekült nő, akinek segített, képes lesz letenni a különbözeti vizsgát és orvosként keresheti tovább a jövőjét. El azonban nem akarják engedni egymást: a barátság szerelemmé mélyült. Iggy egy betege túlzottan kötődik a férfihoz, ami több veszélyes helyzetet is eredményez és a férfinak át kell gondolnia, hogyan végzi a munkáját. Floyd is szenved: a költözés miatti szakítása és a visszaminősítése mellett egy házas nőbe szeret bele.

Amikor egy sorozat zárása annyira bekattan, hogy az előtte levő 13 rész már nem is tűnik olyan érdekesnek. Őszintén szólva az első évadtól benne volt, hogy egyszer ez lesz, de attól még nem örülök neki. Georgia volt, akit kedveltem, és kezdettől utáltam, ahogy Helen Max felé nézegetett… de ok, megpróbálok elvonatkoztatni.

Az már ö9nmagában érdekes történet, miért csak 14 rész az évad és került olyan későn vetítésre. A New Amsterdam azon kevés kórházas sorozatok egyike, mely eddig igazi kórházban forgott. Ez ugye már nem volt lehetséges, és fel kellett építeni a díszleteket. Ezért is lett rövidebb az évad, és tartott tovább, amíg adni tudták a részeket.

Nem lehet elmenni amellett sem, hogy a vírus a cselekmény egy részét is átírta. Pontosabban, egy szereplőt lehúztak miatta. Floyd helyére érkezett egy új orvos, akit Daniel Da Kim játszott. A nyitányát lehúzták a 2. évadból, a 3-ban pedig talán kétszer mutatták. A sorok között volt egy szerelmi története Helennel, de ebből alig láttunk valamit, majd az egész karakter eltűnt a szürke ködben. Jött vissza Floyd. Ennyire kurta-furcsa karaktert rég nem láttam sorozatban.

Ez volt a sorozat, ami elég korrekten igyekezett a valóságot is beengedni a cselekménybe. Folyamatosan reflektáltak a történésekre, és szabályosan rossz volt nézni, ahogy küzdenek a vírussal a legrosszabb időszakban. De később is, volt pl. egy olyan rész, amikor Max a hamarosan megromló oltóanyagnak igyekezett gyorsan betegeket szerezni, akiket be lehet oltani. De az sem volt semmi, amikor a pszichésen beteg és intézetben kezelt gyerekek hosszú idő után először találkozhattak a szüleikkel. Nem ment el rózsaszín irányba, hanem nagyon komoly traumákat vettek elő. Mit lehet mondani, amikor a szülő azzal szembesült, hogy sokkal jobban megvolt, amíg a COVID miatt el volt vágva a beteg gyerekétől?

Ezt a sorozatot továbbra is nagyon eladja az, ahogy Max igyekszik modernizálni és igazán jó, embereket segítő kórházat létrehozni. Némelyik akciója ugyan igazi agymenés, pl. a kórház átnevezése, mert egykor indián területen épült, és egyes csoport ezt máig sérelmezi, de vannak nagyon értelmes ötletek is benne. Pl. a kórház zöldebb működése tetszett.

Itt alapvetően minden részre jut valamely orvosi eset, May egy akciója és mellette a szappanos magánéleti szálak. Most erre haragszom, mert én nem örülök a Max – Helen szerelemnek, de a következő évadig majd megemésztem valahogy. Az jobban érdekel, mi lesz Floyd szerelmi háromszögéből.

Vagyis, ez továbbra is marad nézős kórházas sorozatom, a végét leszámítva ez az évad is ok.

New Amsterdam – 5/4 a vége nagyon elvette a kedvem, bár tudtam, hogy ez lesz. A kérdésfelvetései most is jók.

New Amsterdam Season 3 Trailer (HD) - YouTube

Őrült kalandok

Sunny apja éppen most akarja eladni a klubját, és Milo megkapja a lehetőséget, hogy itt nyissa meg a hagyományos típusú bárját. A lány elfogadja az amerikai kiküldetést, de megegyeznek, hogy kapcsolatban maradnak, és ha hazajött, belevágnak.

Milo az eltűnt kocsit is megtalálja, benne a droggal. Nem ellopták, csak a lüke haverja, Renzo elfelejtette, hol parkolt. Így az adósság is letudva, szabadok.

Ahogy Ricky is ad egy esélyt Renzónak, és a kis család biciklitúrára indulhat.

Oslo

A palesztin és az izraeli küldöttség meg tud egyezni Oslóban. Aláírnak egy békszerződést, abban maradva, a pár vitás pontot később vitatják meg. A szerződés azonban sokaknak nem tetszik, az egyik szerzőjét meg is gyilkolják nem sokkal később. Amikor pedig leülnek a vitás pontokat rendezni, Jeruzsálem miatt megint összevesznek, és nincs béke. Kiújulnak a harcok.

A Waffle Street farkasa

Jimmy majdnem eléri az 1000 órát, amit lehetett, pénzzé tett, hogy kibérelhesse az éttermet. A cél előtt ázsiai befektetők megvesznek mindent. Amikor a férfi számonkéri a tulajt, elmondja, a szabályok csak azért vannak, hogy a kisembereket távol tartsák a franchise-tól. Esélyük sincs. Jimmy az 1000 órát még befejezi, az apja és a nagyapja pedig felajánlja a tőkét, hogy megnyissa a saját Waffle éttermét. Erre azonban már tudja, nem ez a szenvedélye. Inkább saját tanácsadói céget kezd (tanácsadás a fő profil), ami a szenvedélye. Mire beindulnak, megszületik a kisfia is és tud venni egy szép családi házat maguknak.

Forradalmat kirobbantó, háborús, barátért bosszút álló.

Abe Lincoln és George Washington legjobb barátok, bár különbözőbbek nem is lehetnének. Abe egy szabad országról, az angolok elűzéséről álmodik, míg George csak bulizna és élvezné az életet. Ám minden megváltozik, amikor az áruló Benedict Arnold egy színházi előadáson végez a férfival, aki utolsó kívánságként Amerikát és a szabadságot kéri barátjától. George friss gyászában egy színésznőnél keres vigasztalást, és Martha is arra biztatja, hogy szervezzen csapatot és valósítsa meg Abe álmát. George pedig toborozni kezd: Sam Adams lesz az első, a diákszövetségi jóarc, aki nehezen viseli az angolok buligyilkos megmozdulásait. A kiváló lovas Paul, aki a lován kívül más barátot is szeretne már. Geronimo, akinek megígérik, hogy visszakapják az indiánok a földjeiket. Edison, akinek a tudományát varázslatnak nézik és boszorkányként meg akarták égetni. Már csak egy azüstgolyó kellene, hogy a vérfarkas Arnolddal is végezni tudjanak…

Sokat mond, ha megnézzük, milyen alkotások fűződnek a készítők neveihez, mert maradtunk abban az irányban. Archer, a Feláldozhatóak… hogy ez miképpen jön össze a történelemmel? Hát, maradjunk annyiban, hogy nem ez lesz a kötelező filmnézés történelmen, amivel ki lehet váltani az amerikai függetlenségi háborút…

Igazság szerint azt sem tudom eldönteni, hogy ez nagyon ötletes vagy rémesen borzalmas. A beidézéseket és a popkulturális utalásokat szeretem, de hogy itt ennyire helyük legyen? Még nem döntöttem el. Az biztos, hogy gyakran bosszankodtam a filmet nézve, és sok-sok ötlet inkább kiakasztott, mint szórakoztatott.

Igaz, nekem már ott gondjaim voltak, hogy mit keres Abe Lincoln a függetlenségi háború előestéjén? Miközben valami történelmi háttér van mögötte, nagyon kilóg, hogy Lincoln itt és ilyen szerepet kap. Igaz, a temetésén meg felismerni Kennedy-t, szóval… fura, na. Ehhez képest már semmi, hogy a valójában gyermektelen George Washington a végén egy Denzel nevű fiúcska apja lett…

Azt még le bírnám nyelni, hogy az amerikai kasszafilmeket parodizálva mesélik újra a függetlenségi háborút. Abban még valami ötletet is látni vélek, hogy buszokkal birodalmi lépegetőket építettek, amelyekkel eltipornák a felkelőket, vagy a teába ázással angollá változtatják az embereket. De itt csatába vonul a Big Ben is. Mellette sok olyan is van, ami zavarba ejtő. A menekülő Benedictet a korabeli szállító menekíti, míg Paul Revere egy Halálos iramban hangulatú utcai versenyről érkezik. Edison, aki itt nő, meg kb. olyan, mintha Vasembert és Doktor Strange alakját keresztezték volna nőként.

Iszonyat trágárul beszélnek benne végig, és nem hagytak ki erotikus felhangokat sem. Lehet, hogy Martha átalakulásával a végén itt láttam az eddigi legszexibb kiszerelésű Szabadság szobrot? Könnyen lehet. Ez a réteg nem hiányzott volna a filmből.

Aztán, a film grafikája. Szintén nem tudom eldönteni, hogy ez ötlet és jó, vagy inkább fanyalogni kellene. Kegyetlen, ahogy az alapító atyákból és egyéb szereplőkből akciófilm szereplőket rajzoltak. George Washington, főleg az amerikai zászlós egyenruhában, olyan mint egy korabeli Amerika Kapitány. Martha melle kis híján nagyobb, mint a feje. Paródia és ok, vagy ez komolyan gáz? Talán attól is függ, kinek milyen a humora.

A lényeget meg szerintem a végére hagyták, amikor Washington kérdésekre kell, hogy válaszoljon és megállapítja, hogy jó sok minden el lesz még itt rontva.

Amerika – 5/3 de lehetne kérdőjel is. Nem tudom eldönteni, hogy jó vagy botrányos rossz. Emésztem.

America: The Motion Picture | Channing Tatum | Official Trailer | Netflix - YouTube

Nyomozós, baráti körös, régi ügyet tisztázó.

Balthazar a barátja halálával már nem képes megbirkózni. Pontosan tudja, hogy minden ellene történt: túl közel került, ezért terelte a tettes az egykori mentorára a gyanút, majd végzett is vele. Mindent hátrahagy, és búcsú nélkül elmenekül. Hajózik, de időnként meg kell állnia ellátmányért. Balszerencséjére egy olyan szigeten köt ki, ahol egy holttestet mos partra a víz. Meg kell vizsgálnia a testet, és egyértelmű, hogy gyilkosság történt. Bejelenti, és Helene már rohan is a helyszínre. Miközben az ügyön dolgoznak, Balthazar lassan belátja, hogy haza kell térnie és visszatérnie a mókuskerékbe. Helene elfogja a neje gyilkosát, és a két ember egyre közelebb kerül egymáshoz. A gyilkossági ügyek mellett flörtölnek, de mire ténylegesen előre lépnének, visszatér Maya és Balthazar igyekszik boldog lenni a nő oldalán. Már nősülés és családalapítás a téma, de Helene rosszat érez…

Ezzel beértük a sorozatot. Az egyik szemem sír, a másik nevet. Egyrészt, olyan nyitott vége van, hogy az egy pofonnal felér. Persze, azt gondolja az ember, hogy a főszereplőt nem ölik meg, de engem úgyis az érdekel, mi lesz a gyerekkel. Lehet szeretni egy olyan gyereket, akinek az anyja azt tette, amit? Az viszont ok, hogy az eredeti mind lement, és nem kell visszamenőleg keresni a korábbi részeket.

A Balthazar továbbra is két fő részre osztható. Vannak a napi ügyek, vagyis egy-egy gyilkosság, amit az aktuális részben megoldanak. Továbbra is igaz, hogy ezeket csavarják, és nem egyértelmű már az elején, ki a gyilkos.

Valamint, még mindig téma, hogy ki ölte meg és miért Balthazar első feleségét. Ugyan most már ott lesz a gyilkos a börtönben, de még mindig van rejtély mellette. Balthazar próbál távol is maradni, és a jövőjére koncentrálni. Utáltam is, amikor Helene a végére összerakja a teljes képet – Balthazarral párhuzamosan – és ezzel visszakanyarodnak a szappan felé.

Hiszen, harmadik jellemzőként fel lehetne írni, hogy folyamatos a kémia és flört a boncnok és a nyomozó között. Mivel én nem drukkoltam nekik, ez zavart is. Erősen drukkoltam, hogy Helene hozza rendbe a házasságát, de az évadot már elvált asszonyként kezdi. Nem tudom könnyen lenyelni, hogy anyának mennyire rossz a nő. Most teljesen úgy nézett ki, hogy a férjévek együtt a gyerekeit is hátrahagyta. El vannak intézve annyival, hogy a gyerekeknek is jobb lesz így.

A sorozat kivitelezése továbbra is megállja a helyét az amerikai sorozatok ellen is. Saját stílusa van, sok helyszínen forgatnak, mozgalmas és igyekeznek sokszínűek maradni. Itt még csak azzal sem lehet vádolni a készítőket, hogy a szereplők folyton ugyanazt a ruhát hordják. Vagy az csak engem idegesít, hogy nem egy sorozatban mindig ugyanaz a mez van a szereplőkön? Balthazar szeret öltözködni, Helene ruhatárában is akad pár jobb darab és Maya is kifejezetten szép nő, aki akar és tud is öltözködni. Tudom, krimiben nem ez a lényeg, de azért örültem neki, hogy van igény benne erre is.

Az összes színész visszatért, és korrekten hozzák a szerepeiket. A két főszereplő is kapott egy-egy új színt. Helene és a féltékenység – de Fougerolles finoman hozta, egy-egy kis gesztussal és tekintettel mutatta, hogy Helene lelkében mi zajlik. Sisley látványosabb eszközökkel dolgozik, és feltűnőbb, Balthazar éppen min megy keresztül.

Lesz-e folytatás? Neten már látni híreket, hogy Helene távozik és ki lett az új színésznő a helyére. Hamarosan kiderül, hogy folytatódik a történet.

Balthazar – 5/4 van humora, vannak érdekes bűnügyi ügyek, de ez a sorozat is a szappanopera felé megy.

Acorn TV Exclusive | Balthazar S3 | Official Trailer - YouTube

Az akció papákat ő hozta divatba, és máig ő a leghitelesebb képviselő.

Vagyis: Liam Neeson.

A képekből felismeritek, melyik filmben játssza éppen az idősebb akciósztárt?

Megoldás: Tovább!

Új karriert építő, éttermes, életet változtató.

Jimmy gyerekkora óta a számok megszállottja. Tipikus kocka, aki két diplomát is szerzett pénzügyből és könnyen el is helyezkedett egy jó nevű banknál. Szerencséje volt, az egyetem alatt belebotlott egy nővér tanulóba, akinek megtetszett a kocka srác: a barátnője, majd a felesége lett. Jimmy érzi, hogy sok olyat elvárnak tőle, ami sorra veszi el az emberségét. Kicsalja a pénzt, tönkretesz embereket és vállalatokat. De hoznia kell a számokat, mindenki ezt csinálja. Amikor az egyik ügy erkölcsi bombája robban, a bank mindent rá hárít és kirúgják. Jimmy megragadja az alkalmat, hogy valami egészen másba fogjon. A Waffle franchise egy éttermében helyezkedik el, mint pincér. Tetszik neki a bevételi lehetőség, a franchise rendszer. Ha megvan az 1000 munkaórája, már ő maga is betársulhat a franchise-ba. Ez lesz a cél, és kész áldozatokat is hozni érte.

Annak az esete, amikor egy filmről tudod, hogy igazából nem jó. Mindjárt össze is szedem, mennyi mindent lehet kritizálni benne. Ennek ellenére, ha nem is vallom be, még szerettem is. Valami akkor és ott tetszett benne, így minden hibája ellenére kellemes emlék marad.

A történet nagyon egyszerű és mintha direkt egyszerűsítve lenne a környezete is. Ahogy az elején Jimmy összefoglalja nekünk a munkáját, vagy később is vannak pénzügyi eszmefuttatásai, azok valahogy gagyinak tűnnek. Fel is merült bennem, hogy a célközönségről nem feltételezik, hogy tisztában van a pénzügyi alapok működésével vagy érdekli a tőzsde. A lényeg átjön, Jimmy pénzügyes és nagyon ért is hozzá.

Az éttermi mindennapok valóságosnak tűnnek. Nincsenek kiugró események, csak olyasmi, amiről el tudom képzelni, hogy az életben is így működhet. Ahogy a vendégekkel bánni kell, a problémások vagy éppen azok a törzsvendégek, akiket megkedvelnek. Ahogy szabadidejében tanulhatja meg pl. a grillt használni, és a különféle menedzserek viselkedését lenyelni. Nagy helyzet olyasmi van csak, hogy egy az étteremben tartott lagzin eldugul a WC, és mint a legújabb alkalmazott, Jimmy kell, hogy megoldja a problémát.

Tetszett benne az is, amit a rendszer ellen kritikaként megmutatnak. Utálatos, ahogy önkényesen használják a szabályokat és az átlagembereket kizárják. Szerintetek az ázsiai nagy befektetőnek, aki egyszerre meg akart venni 10 éttermet, fel kellett tudnia mutatni az 1000 óra munkaviszonyt, amit Jimmy majd megszakadt, hogy összehozzon? A sorok között azért ott van az a keserű hang – pl. Edward elmélkedése, hogy hány embert ismert már, aki Waffle éttermet akart nyitni és mennyinek jött össze. Az egész kép ismeretében már pontosan látjuk miért: a szabályok azért vannak, hogy a kisemberek ne férhessenek a mézes bödönhöz.

Jimmy magánélete meglepően napfényes. Az apja és a nagyapja ugyan piszkálja a családi cég miatt, de összetartó család, és amikor kell, kérdés nélkül mellé állnak és segítenének neki az álma megvalósításában. Becky, a feleség meg támogatja és segíti, noha őt is nagyon érinti, ahogy Jimmy megváltoztatja az életüket. Pénzügyi területen sokat keresett, gyönyörű házban laktak és drága autót vezettek. Mindent fel kell áldozni: autót, házat és komolyan számítani kezd Becky fizetése is. Egyszer borul csak ki, de aztán átmegy támogató feleségbe. Mi több, még gyereket is ilyen körülmények között vállalnak. Túl napsugaras az egész.

Annak ellenére, hogy egyes részei realisták és hitelesek, mások egy mesefilmben is elmennének. Ettől furcsa.

A kivitelezés tévés. Olcsónak tűnik. Látványelem nem kell bele, nincs is. Kevés a helyszín, de ezek nem zavartak. A színészek nagyját meg sorozatokból (Dallas, One Tree Hill) ismertem.

Igazság szerint egyszer nézős tévéfilm némi tanulsággal. Még zavar is sok mesés eleme. Ennek ellenére bírtam ezt a filmet, meglepően kellemesen csalódtam.

A Waffle Street farkasa – 5/4 egyszerű, nem igazán vicces és a színészek is B vonalbeliek. Mégis, még érdekelt is.

https://www.youtube.com/watch?v=E4A1LWWGkaA

Cím: National Champions

Készítők: találni ismerős neveket, mint Alexander Ludwig, aki nem is számolom, hány évadot viking harcosként töltött, vagy Uzo Aduba, aki évadokig járt narancsban a Netflixen. A legjobban csengő azonban JK Simmons neve.

Műfaj: sport, dráma

Cselekmény: az év legnagyobb meccse előtt a sztár irányító sztrájkot hirdet. Ideje, hogy kompenzálják, hogy a játékosok kockára teszik az egészségük a pályán!

Várható megjelenés: jelenleg ősz végi premierdátuma van – november 24.

Miért várós?

• Az alapja egy színmű, és ha nem is mindig jó a filmesítésük, azért érdekelnek.
• A sportfilmeket is szeretem, bár erős a tippem, hogy ebben nem fogunk meccset látni, maximum közvetítést mutatnak majd tévében.
• JK Simmons filmet mindig szívesen nézek.
• A téma aktuális, nem először foglalkoznak azzal, mit vállal egy profi sportoló és milyen veszélyei vannak az egészségére a meccseknek.

Tárgyalós, békéért dolgozó, politikai.

A norvég házaspár, Mona és Terje elkötelezettek, hogy segítsenek békét teremteni a Közel-Keleten. Egy kiküldetésen maguk is látták, hogy olyan fiatalok kényszerülnek ölni egymást, akik békében is élhetnének, és ezt is akarnák. Az Államokban ugyan zajlanak béketárgyalások az izraeliek és a palesztinok között, de közben az utcákon folyik a vér. A páros több kulcsembert is felkeres, és ajánlanak egy alternatívát: Oslóban, titokban lehetőséget nyújtanának a személyes találkozásra, semleges fél mellett tárgyalásra. Az első ülésen megteremtődik a párbeszéd, de mindkét fél akkor hajlandó folytatni, ha ez nem csupán tárgyalás a béke lehetőségéről, de olyan emberek mennek oda, akik valóban rendelkeznek a döntési hatalommal. A nehézségeket sorban küzdik le, és kezd formát ölteni egy mindkét fél számára elfogadható egyezmény.

Mielőtt rátérünk magára a filmre, egy kis adalék. Eredetileg nem film volt, ez egy feldolgozás. Színházban is játszott darab tévéfilmes adaptációja, amelyet az HBO forgalmaz és sugároz. Magán is viseli a színpadi múlt örökségét az alkotás.

Az egyik feltűnő, hogy szinte egy térben zajlik az egész. A tárgyalóteremben, ahol a felek leülnek, érvelnek, vitáznak, döntenek. Ezt néha megtörik egy olyan beszélgetéssel, ami séta közben, esetleg az épület más részében zajlik vagy az ebédlőben. Talán egy flashback jelenet volt, amikor kiszakadtunk innen, amikor láttuk is, mi ösztönözi a norvég házaspárt, hogy kemény munkával leültessék ezeket az embereket és rávegyék őket a kommunikációra.

A másik, hogy nincs aktív cselekvés vagy látvány. Beszélgetnek és vitatkoznak, néha egymásra hangolódnak és nevetgélnek. Ennyivel le lehet írni az egész cselekményt.

Miért nem lett mégsem unalmas? A magam részéről érdekesnek találtam, ahogy régi sérelmeket mérnek össze, ahogy megy a húzd meg, ereszd meg. Mindenkinek megvan a maga célja, és senki nem akar engedni. Mégis, meg kell találniuk a közös utat, és folyamatos feszültség, ki mihez ragaszkodik, mit vág a másik fejéhez. Mindenki szenvedélyes, szívből tárgyal és nagyon küzdenek. Az olyan kis szösszenetek, mint amikor a tárgyalótérből kilépve, a másik fél által nem látva, de a nézőknek megmutatva megváltozik az egész arca, viselkedése: bent dühös fenevad, de ott látszik, hogy mennyire boldog az elért eredményektől, az ilyen jelenetek elszórakoztattak végig. Emberi tőle.

Az emberek és karakterek különben is jobban lekötöttek, mint a politika. Nem mennek bele a helyzet ismertetésébe, evidensnek veszik, hogy a néző ezzel tisztában van. Inkább azt látjuk, kik ezek az emberek, milyen mély a hitük és a céljaik. Azt szépen elkapja, hogy most ellenségek, de mint személyek, könnyen lennének barátok is. A politika, az őrizgetett sérelmek állnak közéjük és vezetnek háborúhoz, gyilkosságokhoz.

Bár Mona és Terje a kiemelt szereplők, és őket játsszák a legismertebb színészek is – Ruth Wilson, Andrew Scott –, mégis ők lettek a sótlan szereplők. Ha abba gondolok bele, hogy itt mediátornak kell lenniük, pártatlannak és egyszerű segítőnek, ez indokolja. Ritka, amikor ebből kiléphetnek és valamit játszhatnak a csendben reménykedő alakon túl. Csak így annak ellenére, hogy papíron ők a főszereplők, ők a leginkább semmilyenek is.

Abba nem akarok belemenni, hogy a helyzetről és a nem megoldásról mit mond a film. A békére való törekvés nagyszerűsége abszolút benne van, és háborúellenes is a film. De az, hogy a dolgok miért úgy érnek véget, ahogy, nem ad választ. Ahogy megoldás sincs, csak az elkeserítő valóság, hogy minden szándék és terv ellenére mi lesz.

Nem az a film, ami elé leülsz és jól szórakozol, da ha bármilyen szinten érdekel egy tárgyalási folyamat, akkor érdemes megnézni.

Oslo – 5/3,5 maga a tárgyalás érdekes volt, volt benne feszültség is, de filmnek ez így valahogy fura.

https://www.youtube.com/watch?v=QsRlXQcHd8c