Az akció papákat ő hozta divatba, és máig ő a leghitelesebb képviselő.

Vagyis: Liam Neeson.

A képekből felismeritek, melyik filmben játssza éppen az idősebb akciósztárt?

Megoldás: Tovább!

Új karriert építő, éttermes, életet változtató.

Jimmy gyerekkora óta a számok megszállottja. Tipikus kocka, aki két diplomát is szerzett pénzügyből és könnyen el is helyezkedett egy jó nevű banknál. Szerencséje volt, az egyetem alatt belebotlott egy nővér tanulóba, akinek megtetszett a kocka srác: a barátnője, majd a felesége lett. Jimmy érzi, hogy sok olyat elvárnak tőle, ami sorra veszi el az emberségét. Kicsalja a pénzt, tönkretesz embereket és vállalatokat. De hoznia kell a számokat, mindenki ezt csinálja. Amikor az egyik ügy erkölcsi bombája robban, a bank mindent rá hárít és kirúgják. Jimmy megragadja az alkalmat, hogy valami egészen másba fogjon. A Waffle franchise egy éttermében helyezkedik el, mint pincér. Tetszik neki a bevételi lehetőség, a franchise rendszer. Ha megvan az 1000 munkaórája, már ő maga is betársulhat a franchise-ba. Ez lesz a cél, és kész áldozatokat is hozni érte.

Annak az esete, amikor egy filmről tudod, hogy igazából nem jó. Mindjárt össze is szedem, mennyi mindent lehet kritizálni benne. Ennek ellenére, ha nem is vallom be, még szerettem is. Valami akkor és ott tetszett benne, így minden hibája ellenére kellemes emlék marad.

A történet nagyon egyszerű és mintha direkt egyszerűsítve lenne a környezete is. Ahogy az elején Jimmy összefoglalja nekünk a munkáját, vagy később is vannak pénzügyi eszmefuttatásai, azok valahogy gagyinak tűnnek. Fel is merült bennem, hogy a célközönségről nem feltételezik, hogy tisztában van a pénzügyi alapok működésével vagy érdekli a tőzsde. A lényeg átjön, Jimmy pénzügyes és nagyon ért is hozzá.

Az éttermi mindennapok valóságosnak tűnnek. Nincsenek kiugró események, csak olyasmi, amiről el tudom képzelni, hogy az életben is így működhet. Ahogy a vendégekkel bánni kell, a problémások vagy éppen azok a törzsvendégek, akiket megkedvelnek. Ahogy szabadidejében tanulhatja meg pl. a grillt használni, és a különféle menedzserek viselkedését lenyelni. Nagy helyzet olyasmi van csak, hogy egy az étteremben tartott lagzin eldugul a WC, és mint a legújabb alkalmazott, Jimmy kell, hogy megoldja a problémát.

Tetszett benne az is, amit a rendszer ellen kritikaként megmutatnak. Utálatos, ahogy önkényesen használják a szabályokat és az átlagembereket kizárják. Szerintetek az ázsiai nagy befektetőnek, aki egyszerre meg akart venni 10 éttermet, fel kellett tudnia mutatni az 1000 óra munkaviszonyt, amit Jimmy majd megszakadt, hogy összehozzon? A sorok között azért ott van az a keserű hang – pl. Edward elmélkedése, hogy hány embert ismert már, aki Waffle éttermet akart nyitni és mennyinek jött össze. Az egész kép ismeretében már pontosan látjuk miért: a szabályok azért vannak, hogy a kisemberek ne férhessenek a mézes bödönhöz.

Jimmy magánélete meglepően napfényes. Az apja és a nagyapja ugyan piszkálja a családi cég miatt, de összetartó család, és amikor kell, kérdés nélkül mellé állnak és segítenének neki az álma megvalósításában. Becky, a feleség meg támogatja és segíti, noha őt is nagyon érinti, ahogy Jimmy megváltoztatja az életüket. Pénzügyi területen sokat keresett, gyönyörű házban laktak és drága autót vezettek. Mindent fel kell áldozni: autót, házat és komolyan számítani kezd Becky fizetése is. Egyszer borul csak ki, de aztán átmegy támogató feleségbe. Mi több, még gyereket is ilyen körülmények között vállalnak. Túl napsugaras az egész.

Annak ellenére, hogy egyes részei realisták és hitelesek, mások egy mesefilmben is elmennének. Ettől furcsa.

A kivitelezés tévés. Olcsónak tűnik. Látványelem nem kell bele, nincs is. Kevés a helyszín, de ezek nem zavartak. A színészek nagyját meg sorozatokból (Dallas, One Tree Hill) ismertem.

Igazság szerint egyszer nézős tévéfilm némi tanulsággal. Még zavar is sok mesés eleme. Ennek ellenére bírtam ezt a filmet, meglepően kellemesen csalódtam.

A Waffle Street farkasa – 5/4 egyszerű, nem igazán vicces és a színészek is B vonalbeliek. Mégis, még érdekelt is.

https://www.youtube.com/watch?v=E4A1LWWGkaA

Cím: National Champions

Készítők: találni ismerős neveket, mint Alexander Ludwig, aki nem is számolom, hány évadot viking harcosként töltött, vagy Uzo Aduba, aki évadokig járt narancsban a Netflixen. A legjobban csengő azonban JK Simmons neve.

Műfaj: sport, dráma

Cselekmény: az év legnagyobb meccse előtt a sztár irányító sztrájkot hirdet. Ideje, hogy kompenzálják, hogy a játékosok kockára teszik az egészségük a pályán!

Várható megjelenés: jelenleg ősz végi premierdátuma van – november 24.

Miért várós?

• Az alapja egy színmű, és ha nem is mindig jó a filmesítésük, azért érdekelnek.
• A sportfilmeket is szeretem, bár erős a tippem, hogy ebben nem fogunk meccset látni, maximum közvetítést mutatnak majd tévében.
• JK Simmons filmet mindig szívesen nézek.
• A téma aktuális, nem először foglalkoznak azzal, mit vállal egy profi sportoló és milyen veszélyei vannak az egészségére a meccseknek.

Tárgyalós, békéért dolgozó, politikai.

A norvég házaspár, Mona és Terje elkötelezettek, hogy segítsenek békét teremteni a Közel-Keleten. Egy kiküldetésen maguk is látták, hogy olyan fiatalok kényszerülnek ölni egymást, akik békében is élhetnének, és ezt is akarnák. Az Államokban ugyan zajlanak béketárgyalások az izraeliek és a palesztinok között, de közben az utcákon folyik a vér. A páros több kulcsembert is felkeres, és ajánlanak egy alternatívát: Oslóban, titokban lehetőséget nyújtanának a személyes találkozásra, semleges fél mellett tárgyalásra. Az első ülésen megteremtődik a párbeszéd, de mindkét fél akkor hajlandó folytatni, ha ez nem csupán tárgyalás a béke lehetőségéről, de olyan emberek mennek oda, akik valóban rendelkeznek a döntési hatalommal. A nehézségeket sorban küzdik le, és kezd formát ölteni egy mindkét fél számára elfogadható egyezmény.

Mielőtt rátérünk magára a filmre, egy kis adalék. Eredetileg nem film volt, ez egy feldolgozás. Színházban is játszott darab tévéfilmes adaptációja, amelyet az HBO forgalmaz és sugároz. Magán is viseli a színpadi múlt örökségét az alkotás.

Az egyik feltűnő, hogy szinte egy térben zajlik az egész. A tárgyalóteremben, ahol a felek leülnek, érvelnek, vitáznak, döntenek. Ezt néha megtörik egy olyan beszélgetéssel, ami séta közben, esetleg az épület más részében zajlik vagy az ebédlőben. Talán egy flashback jelenet volt, amikor kiszakadtunk innen, amikor láttuk is, mi ösztönözi a norvég házaspárt, hogy kemény munkával leültessék ezeket az embereket és rávegyék őket a kommunikációra.

A másik, hogy nincs aktív cselekvés vagy látvány. Beszélgetnek és vitatkoznak, néha egymásra hangolódnak és nevetgélnek. Ennyivel le lehet írni az egész cselekményt.

Miért nem lett mégsem unalmas? A magam részéről érdekesnek találtam, ahogy régi sérelmeket mérnek össze, ahogy megy a húzd meg, ereszd meg. Mindenkinek megvan a maga célja, és senki nem akar engedni. Mégis, meg kell találniuk a közös utat, és folyamatos feszültség, ki mihez ragaszkodik, mit vág a másik fejéhez. Mindenki szenvedélyes, szívből tárgyal és nagyon küzdenek. Az olyan kis szösszenetek, mint amikor a tárgyalótérből kilépve, a másik fél által nem látva, de a nézőknek megmutatva megváltozik az egész arca, viselkedése: bent dühös fenevad, de ott látszik, hogy mennyire boldog az elért eredményektől, az ilyen jelenetek elszórakoztattak végig. Emberi tőle.

Az emberek és karakterek különben is jobban lekötöttek, mint a politika. Nem mennek bele a helyzet ismertetésébe, evidensnek veszik, hogy a néző ezzel tisztában van. Inkább azt látjuk, kik ezek az emberek, milyen mély a hitük és a céljaik. Azt szépen elkapja, hogy most ellenségek, de mint személyek, könnyen lennének barátok is. A politika, az őrizgetett sérelmek állnak közéjük és vezetnek háborúhoz, gyilkosságokhoz.

Bár Mona és Terje a kiemelt szereplők, és őket játsszák a legismertebb színészek is – Ruth Wilson, Andrew Scott –, mégis ők lettek a sótlan szereplők. Ha abba gondolok bele, hogy itt mediátornak kell lenniük, pártatlannak és egyszerű segítőnek, ez indokolja. Ritka, amikor ebből kiléphetnek és valamit játszhatnak a csendben reménykedő alakon túl. Csak így annak ellenére, hogy papíron ők a főszereplők, ők a leginkább semmilyenek is.

Abba nem akarok belemenni, hogy a helyzetről és a nem megoldásról mit mond a film. A békére való törekvés nagyszerűsége abszolút benne van, és háborúellenes is a film. De az, hogy a dolgok miért úgy érnek véget, ahogy, nem ad választ. Ahogy megoldás sincs, csak az elkeserítő valóság, hogy minden szándék és terv ellenére mi lesz.

Nem az a film, ami elé leülsz és jól szórakozol, da ha bármilyen szinten érdekel egy tárgyalási folyamat, akkor érdemes megnézni.

Oslo – 5/3,5 maga a tárgyalás érdekes volt, volt benne feszültség is, de filmnek ez így valahogy fura.

https://www.youtube.com/watch?v=QsRlXQcHd8c

Börtönös, jogi, szabaduláson dolgozó.

Aaron Wallace boldog ember volt: imádta a feleségét, akivel szeretetben nevelték a lányukat, közben vezette egyre sikeresebb klubját. Ám megvádolták drogterjesztéssel, és hiába volt ártatlan, elítélték. Aaron bent sem adta fel, amikor már az ügyvédje nem akart tovább foglalkozni az ügyével, elvégezte maga a jogot és dolgozni kezdett a felmentésén. Miközben képviselte a rabtársait, olyan eseteket keresett, melyekkel a saját igazát is könnyebben bizonyíthatta. Az első lépés a perújrafelvétel elérésre, de a reform szellemiségű igazgatót leszámítva mindenki gáncsolni próbálja: államügyész akar lenni a férfi, aki a börtönbe juttatásáért felel. Wallace válaszokat akar: miért ő? Közben a családi ügyeit is intéznie kell, és Masry igazgatónak is küzdenie kell a korrupcióval és egy drogbirodalmat építő fegyenccel.

Újabb sorozat, amellyel a jogi sorozat hiányom igyekszem kezelni. Mivel már lement a 2. évad is, van is pár rész, amit meg lehet nézni.

A sorozat legnagyobb erőssége maga a története. Nem éppen az a jellemző, hogy a fegyenc jogi diplomát szerez és praktizálni kezd a börtönben. Ráadásul igaz történet az alapja – Aaron alakját Isaac Wright Jr. ihlette, aki szintén a börtönben szerzett jogi diplomát, és képviselni kezdte magát. Eláruljam, mi történt vele? Még a 2. évadot nem láttam, így inkább nem teszem, nehogy ugyanaz legyen a vége és akkor felúton lelövöm a poént…

A történet, ha jól számolom, 4 fő szegmensből épül fel. Igyekeznek mindet építeni, és a váltogatással színesebbé tenni a sorozatot.

1: Aaron jogi ügye. Átívelés, az egész sorozat erre épül. Részről részre szedi össze a bizonyítékokat és kezd rájönni, mi történt vele. Erre építi a taktikáját – az évad végére jutunk el oda, hogy tényleges jogi lépéseket is elkezd tenni. Kicsit krimis jellegű – már jobban várom, amikor a bíróságon kezd el küzdeni magáért.

2: a részenkénti jogi ügy. Bár a tárgyalótermi krimi a gyengém, szívesen nézem, itt valahogy nem sikerült igazán érdekes ügyeket találni. A börtönben Aaron sokakkal megismerkedik és küzd értük a bíróságon is. Nem ő az egyetlen ártatlan itt, de bűnösöknek is tud segíteni különféle ügyekben. Az ad neki pluszt, hogy mivel maga is fegyenc, sok kérdéshez máshogy áll hozzá, mintha simán jogász lenne. Más a készülés, máshogy nyomoz – a bíróságon pedig mindig ott az előítélet ellene. Részleteiben, emberileg tetszik, csak maguk az ügyek nem tudtak lekötni.

3: Aaron családi drámája. Volt egy erős házassága, egy kislánya. Minden téren akad ügy: a lánya még középiskolásként teherbe esett, a felesége pedig összejött a férje egyik barátjával. Megy is azon a dráma, ki mennyire hisz a férfi ártatlanságában. A lánya megingathatatlan, a feleség és a barát már belefáradtak, de aztán derülnek ki dolgok. Nem viszik el érzelgősbe, de meg tudtam érteni, amikor Aaron kiakadt a barátja dolgain, ha igyekeztek is tisztességesen bánni a férfival.

4: a korrupció az igazságszolgáltatásban, elsősorban a börtönben. Masry reformokat akar, és a rendszer küzd ellene. Változatos módon gáncsolják a nőt, ahogy Aaron küzdelmét is, hogy tisztázza a nevét. Nem is kicsit tesznek rá hangsúlyt, hogy mennyire rossz a rendszer.

Nem olyan sorozat, amibe látványt lehetne tenni. A börtön és a bíróság adja a helyszínt, a legnagyobb izgalmat (látványban) egy-egy verekedés okozza, de ez dráma. Kevés ilyen akad.

A színészeken nagyobb a súly, nekik kell eladni a történetet. Eldugva ismerősebb színészek is akadnak benne, de a hátán Pinnock viszi, de nagyon szimpatikus karaktert is kapott.

Érdekel, mi lesz a vége, kezdődik majd a tárgyalás is. Úgyhogy biztosan folytatom majd a következő évaddal is.

For Life – 5/4 érdekes, ráadásul igaz történet az alapja. Jogi sorozatként van jobb is, de a börtön plusz.

https://www.youtube.com/watch?v=bOcvzYWiKYc

Ha nem engedheti meg magának a divatot, meg kell elégednie a ruhákkal. (Why woman kill)

De azt tudom, ha szerencsés vagy, talán három igaz barátra találsz egész életedben. Mármint a homokozótól, az első naptól kezdve, örök barátok, akik mindig ott vannak egymásnak, bármi is történjen. Tegyél meg mindent, hogy magad mellett tartsd őket! (All American)

Ha lemegy a nap, fordulj le egy sötét sikátorba, és könnyen prédává válhatsz. Nem a gyerekrablók és tolvajok miatt kell aggódnod. Azoktól óvakodj, kik a véredre vágynak, és a lelkedre áhítoznak! (Trese)

(Amikor a hazug srác lebukik a szerelme előtt, az a barátnőjével számon akarja kérni.)

• Baszki! Nem mondtad, hogy ennyire leitatod!
• Párnát csináltam a zakójából és betakartam kartonnal, hogy ne vigyék el.
• Ne vigyék el? Ki vinné el?!
• Hát gondoltam, most itt van, megoldhatjátok a dolgot.
• De hát nincs magánál!
• Első szabály: tartsd szemmel az ellenséget.
• Jó, de ha felébred, el fog szökni. Valahogy fel kéne ültetni, megkötözni, aztán rávenni, hogy színt valljon.
• Á, úgy érted, hogy elrabolni?
• Nem, ilyesmit nem is mondtam!
• Mert én úgy hallottam.
• Nem, sajnálom. Ez volt a terved?
• Nem annyira terv, inkább stratégia.
• Állítsuk talpra!
• Miért ilyen baromi nehéz?
• A hazugság súlyos bűn.
• Prímán ráizgultam erre az akcióra, mindig is el akartam rabolni valakit.
• Nincs rablás, nem rablunk! Emberrablás kizárva!
• Vannak lányok, akik az esküvőjükről álmodtak...
• Fogd be, Margot! (Papíron jónak tűnt)

• Cinikus vagy.
• Akarod mondani, őszinte. (Bosch)

Nagy sikerek nagy áldozatokból lesznek. (Őrült kalandok)

(Felelősségre nevelés, avagy a balesetből hogyan lesz lecke.)

• Látod? Mondtam, hogy nem az én hibám volt. Legalább hét másik balesetet jelentettek a kátyúval kapcsolatban.
• Azt honnan szerezted?
• Városi nyilvántartás.
• Nahát, ez aztán az erőfeszítés, hogy ne vállald a felelősséget. Akkor megkérdezném, mihez fogsz kezdeni?
• Hogy érted?
• Úgy értem, hogy csinálsz valamit ezzel kapcsolatban, vagy hagyod, hogy mással is megtörténjen?
• Oké, de mit csináljak?
• Az a sokba kerülő iskolád nem tanított polgárjogot? Ez egy nép által választott vezetés, ami a népet szolgálja. Ha valami változást akarsz, változtass. Amikor nem szavazhattunk Wisconsinban a nők jogairól, felvonultunk és kiköveteltük.
• Azt akarod, hogy felvonuljak egy kátyú miatt?
• Azt akarom, hogy találd ki, hogy neked mi felel meg, aztán vidd végig. (The Equalizer)

Dominic jól mondta. A pénzügy olyan, mint a víz. Megállítani nem tudod, csak elterelni. (Ördögi játszmák)

• Buddha óvjon meg minket! Buddha óvjon meg minket!
• Te, ott! Hagyd abba az imádkozást! Az isteneket kell legyőznünk, te meg hozzájuk fohászkodsz. (Record of Ragnarok)

Hát nem értitek? A gyász megváltoztat minket. (A titkos kert)

Randis, adósságot törlesztő, menekülős, lopkodó.

Renzo és Milo gyerekkori jó barátok, akik felnőttként sem szakadtak el egymástól. Ugyanabban a bárban dolgoznak pultosként és mixerként, együtt is laknak. Milo azonban már eljut arra a pontra, hogy az állandó bulik és a random nők nem nyújtanak eleget. Le akar telepedni, családot alapítani, gyerekeket. A hatására a folyton bajba keveredő Renzo is visszahódítaná kamaszkori szerelmét, aki egyedülálló anyaként nem adna esélyt a közismerten felelőtlen férfinak. A megoldás egy saját bár nyitása lenne, de a befektető nem lát bennük fantáziát. Renzo így visszanyúl a régi balhés múltba, és futárnak áll egy bűnbandába. A kocsit a benne levő droggal nyúlják le, és a kettősnek 1 éjszakája van törleszteni. Ez pont az az este, amikor Milo a lehetséges nagy Ő-vel randizna. Lesz is olyan éjszakájuk kocsilopással, lövöldözéssel és szerepjátékkal, amit nem felejtenek el sosem.

Könnyed komédia, amit egyszer meg lehet nézni, de mélyebb nyomokat nem fog hagyni. Nem az a film, ami a kedvenced lesz, csak amin egy alkalommal mosolyogsz párat.

Az eredeti cím egy fokkal jobban közelíti, mit akartak a filmbe beletenni. Az éjszakai élet visszatérő téma a szereplők között. Ahogy Milo és Renzo emlegetik, benne foglaltatik a munka, de az állandó bulik és pörgés is. Még az is, hogy az ember esélyt kap barátokat és társat is találni magának. Még a banki hitelkérő beszédjüket is ráhúzzák erre. Felmerül Milo és Sunny között a randin. Az Őrült kalandok is lefedi, de arra nincs meg ez a rímelés.

A cselekményre bár azt tudnám mondani, hogy változatos és meglepő. Annyiban az, hogy a filmen belül sok minden történik, és azt a bizonyos éjszakát átszáguldják, sokféle eseménybe belesodródva. Alapvetően azonban két témát variálnak: Milo és Sunny romantikusabb, egymásba bonyolódó jeleneteit a Renzo keltette problémák megoldásával. Ha azonban nem csak a filmet nézem, akkor ismerősek lesznek az elemek. Ahogy a pár összejön, ahogy a két bűnbanda elől is menekülnek.

A vége sem éppen csavaros, de pont azt nyújtja, amit egy könnyed komédia végén látni szeretne az ember. Mindenki – még a bűnbandák is – megtalálják a számításaikat.

A film fontos eleme a humor. Szintén minden szegmentését áthatja a filmnek. A két barát közti kapcsolat, Renzo szerencsétlenkedése, ahogy a szemkötők miatt Sunny ad egy esélyt Milónak, aki elsőre nem lett szimpatikus neki. Tipikus, ismerős, de jobb poénok is akadnak benne. Így aztán nem is nevettem végig, de egy-egy részen el tudtam mosolyodni.

Látványra… az akciófilmek szintjét nem éri el, de amennyit egy menekülős komédiába bele lehet tenni, azt belepakolták. Sok helyszín, sok szereplő, át is öltöznek párszor egyetlen éjszaka alatt. Látni, hogy moziba készült, nem a tévének.

Ennek megfelelő a szereposztása is. Ahogy Omar Sy ömlik a francia produkciókból, kezdem úgy érezni, hogy a németeknél Elyas M’Barek jár hasonló cipőben. A szokásos karakterét hozza, a jólelkű srácot, aki belevonható egy-egy balhéba, de alapvetően rendes és pozitív értékeket képvisel. Mellé tették legjobb barátnak Frederick Lau karakterét, akivel már dolgoztak is együtt. Őt már kevésbé éreztem hitelesnek a partiarc Renzo szerepében. Renzo karakterén belül még ellentmondásra is bukkantam: saját bevallása szerint 2-3 éve igyekszik az apja lenni Ricky fiának, hogy kapjon a nőtől még egy esélyt. Ehhez képest a megismerésekor ő a bulikirály, és egyáltalán nem olyan figura, aki megállapodna.

Vagyis, egyszer simán meg lehet nézni, nem is fog fájni, de ismételni nem érdemes.

Őrült kalandok – 5/3,5 a fele tipikus és buta komédia romantikus elemmel, de azért akad benne ötlet is.

NIGHTLIFE Trailer German Deutsch (2020) - YouTube

5: Szegény gazdagok 2. – a Tucci família hazatér, de a nagy vagyon nagy őrülettel jár együtt. Sok mindenből elegük lesz, és azt találják ki, kiválnak Olaszországból. Létrejön a saját államuk, de most is bebizonyosodik, hogy pénzen nem lehet boldogságot venni, és a családfő jobban teszi, ha nem Donald Trumpra hasonlít.

4: South Park – mr. Garrison, némileg magét is meglepve, megnyeri az elnökválasztást. Hamar külsőt is változtat: szolárium barna bőr, szőke hajfestés és a megmaradt eszét is kidobja az ablakon. Sem az irányítás, sem a leköszönés nem megy neki túl jól, de azért a fiúk sűrűn megtalálják a helyi ügyekkel…

3: AHS: Cult – Ally sok fóbiától szenved, és bizony rosszul viseli, amikor Trump nyeri a választásokat. A helyzeten nem segít, hogy különös és riasztó gyilkosságok történnek a környéken. Mire a nő észbe kap, már színre lépett Kai Anderson, aki alternatívát kínál és egy jobb világot akar építeni. Ám a szektájának megvannak a maga sötét titkai.

2: The Good Wife – ahogy Ally az AHS évadában, itt Diane Lockhart borul ki teljesen, amikor Trump nyeri a választásokat. A nő nem is akarja annyiban hagyni a dolgokat, és miközben dolgozik is a cégnél, csatlakozik egy Trump megbuktatásán dolgozó titkos csoporthoz. Választási csalás, lejárató hadművelt – a nőben azonban egy ponton felmerül, meddig lehet elmenni a jó célért.

1: Mi – Adelaide és a családja nyárra visszatér egy olyan helyszínre, ahol a nő már gyerekként eltöltött egy nyarat. Nagyon rossz érzése van onnan, és egy elnyomott emléke, ami felszínre akar törni. Mire észbe kapnak, a hasonmásaik már megindultak, és át akarják venni a helyüket, nem csak árnyak akarnak lenni. A gyilkos hasonmások elől futva pedig a nő szembe kell nézzen a múltjával. És hogy jön ide Trump? A sorok között. Hogy válunk mi is saját gonosz árnyékunkká? Hogy őrül meg a világ és Amerika?

Boszorkányos, megszállós, bíróságon bizonyító.

Ed és Lorraine egy ördögűzésben segítenek és dokumentálnak. A megszállott egy 8 éves kisfiú, de a pap sem bír a démonnal. A fiú családtagjait, a jelen levőket sorra üti ki a démon. Ed is földre kerül, szívrohamot kap. Ő az egyetlen, aki látta, mitől állt le a kisfiú: a nővére barátja, Arne magát kínálta a gyerek helyett. A démon váltott is. A család megnyugszik, Lorraine és a lánya Ed betegágya mellett virrasztanak. Mire Ed felépül, és beszélni is tud, Arne már nagyon rosszul van. Elveszti a kontrollt, és meggyilkolja a menhely tulajdonosát, ahol a barátnője dolgozott. A lány, Arne is állítja, nem ő tette, hanem a démon uralta, aki korábban Davidet is megszállta. A Warren házaspár segíteni szeretne, de most nem az egyházat, az államot kellene meggyőzni, hogy milyen sötét mágia szerepelt az ügyben. Nyomozni kezdenek a démonok után és egy sátánista szekta nyomaira bukkannak…

Már össze se tudom számolni, hány film tartozik az univerzumhoz. Több mellékalak kapott saját filmet, akár többet is, miközben az alapfilm folytatásai is készültek. Ez a rész az utóbbi kategóriába esik: egy újabb Warren-ügyet nézhetünk meg, közben apró utalásokkal a korábban történtekre.

Természetesen nincsen benne semmi olyasmi, aminek a megértéséhez korábbi előismeret kellene. Minden érthető, még a magánéleti vonalat is újra elmesélik – mert arról már hallottunk, hogyan jött össze fiatalon a házaspár -, most láthatjuk is az első randevút. Az egyetlen poén, amit csak akkor értünk, ha ismerünk korábbi részt is, amikor azzal győzik meg az ügyvédet az igazuk mellett, hogy felemlegetik és készülnek neki megmutatni az Annabelle nevű babát – saját sorozata is lett annak a figurának.

Ez a történet annyiban más, mint a korábbiak, hogy itt nem egyértelműen a démonok és a másvilág a gonosz. Itt lesz egy ember a háttérben, aki mozgatja a szálakat. Ez annyiban tetszett, hogy nem ugyanaz történik, mint az előző részekben. Másabb, így érdekesebb. Ugyanakkor a horror kevesebb így – a korábban maguktól gonosz lények ijesztőbbek voltak, mint itt az irányított.

Ahogy azonban mindezt feltárják, amit közben látunk, abban jó a film. A krimi követhető, közel van az egyszerűhöz – mert nem is a nyomozással, hanem közben a misztikus elemekkel adja el magát. Ebben a szériában, ebben a részben is mesteri szintre emelték a jump scream elemek használatát. Már rutinosan tudom, mikor várjam, hogy valaki/valami hirtelen felbukkan vagy megragadja a szereplőket. Itt volt, hogy meglepődtem. De olyan is, hogy pontosan úgy jött a lény, ahogy vártam, mégis, ahogy felbukkant, amilyen hang volt alatta, egy pillanatra megugrasztott.

Nem ez a kedvenc horrorom, az intelligensebbek jobban lekötnek, de jump scream témában eltalált a film és érezni belőle, hogy jó sok rész volt már, ami alatt tökéletesíteni lehetett a nézőre ráijesztés módszerét. Korrekten is néz ki hozzá, a korábbi filmek szintjét látványban ez a rész is hozza.

Eladja, hogy mennyire működik a Vera Farmiga – Patrick Wilson alkotta páros. Szépen kezelik és filmezik, ahogy öregítik a karaktereket az évek múlásával. Megvan a kémia, és érzékenyen, emberien hozzák a szereplőiket, akiket nagyon meghatároz a szerelmük.

Talán vannak benne buta megoldások – John Noble karakterének titka és sorsa ilyen – és nem tartósan ijeszt meg, de egyszer simán meg lehetett nézni.

Démonok között 3. – 5/4 már messze nem újdonság, de a páros már összeszokott és a jump scream profin érkezik.

THE CONJURING: THE DEVIL MADE ME DO IT – Final Trailer - YouTube