Mentőcsónak

Ahogy haladnak, a csillagokból rájönnek, hogy a német rossz felé vezeti őket. A saját hajója felé, ahol belőlük foglyok lesznek. De beletörődnek, az is jobb a halálnál. Ám a haldokló és szomjas Gus megébredve észreveszi, hogy a németnek még vize is van, csak előlük rejtegeti. Próbálja a többieket figyelmeztetni, de alszanak és Willy a vízbe löki őt, ahol megfullad.

A megébredők gyászolnak, és lesz, akinek beugrik, mit mondogatott nekik. A németre támadnak, megtalálják a vizet nála. Összerakják, mit művelt, és hiába az egyetlen józan tag csitítása, csoportosan megölik és vízbe dobják. Majd készülnek a halálra: se étel, se ital, se útirány. Ám akkor felbukkan a német hajó, amit kilőnek. Tudják, fél órán belül itt vannak a sajátjaik is, megmenekültek.

Egy fiatal németet kihúznak a vízből, aki rájuk támad. Elveszik a kését, és töprengenek, mit kezdjenek vele. Van értelme életben hagyni?

Az éjféli égbolt

Augustine átmegy a rádióállomásra, ahol kapcsolatba tud lépni az űrhajósokkal. A tanácsára Sully és a kapitány visszafordulnak, az Augustine által felfedezett bolygón kezdenek majd új életet a gyermekükkel. A legénység két másik tagja azonban visszatér a Földre: családjuk van. Az egyik a halott társuk akarja eltemetni, a másik megtalálni a feleségét és a fiait.

Augustine még el tud köszönni Sullytól, akiben felismeri a lányát, de ezt a nőnek nem mondja el. Csak tudatosul benne, hogy a kislány, aki eddig vele volt, a képzelete szüleménye – a gyermek Iris Sullivan, vagyis Sully.

Kamaszos, egyenló jogokért küzdő, iskolai.

Vivian 16 éves kamasz, aki gyerekkora óta Claudia legjobb barátja. Ketten elegek egymásnak, elvannak a maguk világában, aminek még Vivian anyja a része, aki a válása óta egyedül neveli a lányát. Ám új lány érkezik az iskolába, éppen az előtt, hogy kihirdetnék a lányok listáját. Lucy már nyitányként nem hajlandó elviselni, hogy az iskola menő sráca, Mitchell beszóljon neki. Az is sérti, hogy mennyire természetes, hogy a lányokat simán beskatulyázzák a külső alapján. Vivian felfigyel rá, segíteni akar és az anyja régi történeteit alapul véve kitalál egy módszert. Magazint ír, a Moxie néven, és kimondja, amit zavarónak találnak az iskolában. A lányok felkapják, és lassan kis mozgalom szerveződik. Vivian élvezi, hogy együtt dolgoznak, de nem kell felfednie magát. Lucy nagyon jó barátja lesz, és a nyáron nagyot nőtt Seth lassan több lesz a számára barátnál. Ám lehet, hogy mindez kevés az igazi változáshoz, miközben a lánynak nem egy konfliktusra megoldást kell találnia.

A Netflix jó érzékkel találja meg azokat a regényeket, amelyekből korrekt ifjúsági filmet tud készíteni. Talán a 13 okom volt a kezdet, de aztán jöttek a filmek is. A fiúknak sorozat, a Kissing Booth és társaik. Az utóbbi kettőt még többre is értékelem filmen, mint az irodalmi nyersanyagukat. (A 13 okom első évada még korrekt, azt kár volt folytatni, az rontja le.)

Jennifer Mathieu regénye a Moxie alapja. A Netflix pedig ugyanazokkal a módszerekkel nyúlt bele, ahogy a fentiekhez is. Megtartotta az alapokat, de olyan irányba mozdította ki, hogy szórakoztató kamaszfilmnek jobban el lehessen adni. Mivel ennek jobban szerettem az alapanyagát, érzékenyebb lettem arra, amit variáltak.

Az olyasmik, hogy itt lány az új tanuló, aki miatt Vivi hangot keres magának, míg a regényben Seth az új fiú, aki nagyon más szemléletet hoz az osztályba, mint ami addig uralta a texasi városkát, nem is lényegesek. Vagy: itt Vivi apja elhagyta a családját, míg a regényben elhunyt. (Vagy lássam bele, hogy így még egy negatív férfi alakot tettek a filmbe? Egy szerethető apakép helyett egy szemét, mert a férfiak apának is azok. Szélsőségesebb így.) Az viszont már feltűnt, hogy sarkítanak a tettekben, következményekben és a karakterekben.

Itt igazgatónő van, míg a regényben férfi vezette az iskolát, akinek Mitchell a gyereke volt. Ha már Mitchell: a regényben még nem erőszakoló volt, csak előkészítették a folyamatot, hogy ha továbbra is mindent elnéznek neki, az is lehet belőle. A regényben így arányban voltak a tettek és a büntetések, a filmen viszont elvesztek az arányok. A fiát mindig fedező, pasi igazgató kocsijára kiragasztani a matricákat, ok. Ő képviselte a lányok elnyomását. Nem volt értelme nőre cserélni az alakját. (Maximum annyi, hogy több a női szerep benne, de itt pont nem volt értelme variálni.) Mert Mitchell megfékezése a regényben ok, de a filmben súlyosabb dolgot kellene kapnia, mint egy igazgatói figyelmeztetést. Elcsúszott az arány.

Az viszont okos húzás, hogy a főszerepet ismeretlenebb színészek kapták, míg mellékszerepben hoztak be olyan színészeket, akiket fel lehet más ismerni innen-onnan. A Netflix szépen tanulja a Disney példáját követve építeni a maga színészeit. Azon meg nem kell meglepődni, hogy huszonévesek játsszák a 16-17 éveseket. Rég így megy ez.

A regény üzenete talán jobban meg volt fogva, itt szélsőségesebb az is. De attól még áll: egyenlőséget! A filmen nem csak a nemek között, de a rasszok között is.

Itt egyértelműen a regény volt a jobb, üzenetben és történetben is, a filmet könnyebbé tették annál. Az viszont tetszett benne, hogy alulról miképpen lehet valami mozgalmat elkezdeni.

Moxie – 5/3,5 az eredeti történetét tipikusabb kamaszfilmmé, szórakoztató filmmé tették kis plusszal.

https://www.youtube.com/watch?v=64U8W14wlss

Politikai játszmás, lovaggá váló, történelmi.

Az ifjú Ruy a nagyapja mellett nőtt fel, és készül arra, hogy egy napon lovaggá üssék. Az apja a király szolgálatában halt meg, és a fiú vágya, hogy az apja örökébe lépve ő is szolgálhasson, és kiérdemelje a családja kardját. Ám nincsen vagyona, nemesi neve – így lehet ő a legjobb a tanulók között, akkor is lenézik és nem becsülik meg a szolgálatait. Noha többszörösen nehéz időket él meg a királyság: Leon ura, Ferdinand király szövetséget kötött a hitetlenekkel, akik adóznak neki, cserébe háborús helyzetekben köteles kiállni mellettük. Most erre kérik: Aragon királya, aki nem mellesleg Ferdinand fivére, nagy erőkkel rohanta le őket. Sancho, a trón örököse és Ruy gazdája kell, hogy befejezze a háborút. Közben egy puccs is készül Ferdinand és Sancho ellen. A királyné saját jogon is uralkodhatna, kisebb fia és elsőszülött lánya is hatalmat akarnak.

Mennyire vegyük át, ki volt El Cid? Ha nagyon le akarnám egyszerűsíteni, azt mondanám, hogy olyan alakja a spanyol kultúrának, mint Arthur és Roland nyugatabbra az angoloknál és a franciáknál. Talán annyiban más, hogy neki a történelmi gyökerei biztosabbak, mint a mítoszbéli Arthur királynak. El Cid nagy hadúr volt, aki sokat tett azért, hogy a keresztény királyságok erősödjenek és ne kerüljön az iszlám uralma alá az Ibériai-félsziget a 11. században. Ok, zsoldos is volt, dolgozott a másik oldalnak is, de a mítosza úgy örökítette meg, mint a kereszténység nagy bajnokát.

Most egy spanyol sorozat indult, amely az ő történetét igyekszik elmesélni. Nem a történelem visszaidézése a célja, legalább annyira szórakoztató széria is, ami magán viseli a sorozatsztárok hatásait. Ahogy itt a hatalomért ármánykodnak, és a családi viszonyokat mutatják a királyi családban, nem tud nem a Trónok harca eszembe jutni. Elég csak Urraca hercegnőre és az öccsére pillantani, akik egy lépésre vannak attól, hogy ők legyenek az El Cid Lannister ikrei. Mondjuk, Alfonso jobb napjain sem egy nagy harcos…

Talán nem árulok el nagy titkot, hogy Ruy az, akiből majd El Cid lesz. Mélyről indítják a karakterét, szegény és megvetett, aki egy nála magasabban álló nőbe szeret bele. De a lovagi erények birtokosa is ő, aki akkor is helytáll és megfelelően cselekszik, ha ezért nem kap jutalmat. Meg lehet nézni, hogy a kapcsolatok már ekkor is mennyit számítanak: a gazdag bárófiú lovagi címet kap, mert le akarják kenyerezni az apját. Ruy egy háborúban menti meg az örököst és ünnepli a nép, őt mégis mellőzik. Hát igen, a korrupció és a panamázás nem mai találmány…

De amit ki akartam ebből hozni, hogy klasszikus kalandfilmes alapokat adnak a karakternek, aki a nagy próbák során halad egyre közelebb a céljához. Már itt van minden kellék: az ura, akihez halálig hű. A szeretett nő, akit el kell nyernie. Az apai örökség, amihez fel kell érnie. Még arra is adnak alapokat, hogy majd beleférjen az is, amikor a mórok mellett harcol. (Mondjuk, az a csillagokban különleges sors van írva neki elég béna ötlet, de ok.)

Azonban ebben a pár részben éppen csak elindulnak az események. Megismerjük a szereplőket, az alapvető konfliktusaikat. Az évad végére jutunk el oda, hogy akkor most indulhatnak a kalandok és a nagy játszmák.

Nem a leglátványosabb kosztümös sorozat, de a 2 évadot megélt templomosokat simán veri. Még Jaime Lorentét is leszerződtették Cidnek – vagy mondjak inkább Denvert?

Lorente nem Charlton Heston, még 2. évados berendelést sem láttam – de majd figyelek.

El Cid – 5/3,5 történelmi kalandfilmnek rendben, de érezni, hogy ez még csak az alapozás mindenhez.

THE LEGEND OF EL CID Official Trailer (2020) - YouTube

Családban marad - ez néha a filmekre is igaz. A rendező szerepet ad a gyermekének, a testvérek a filmen is testvéreket alakítanak... Az alábbi filmek hogyan lettek családiak?

1: Tenenbaum, a háziátok

2: A keresztapa 3.

3: Demóna

4: Hang nélkül

Megoldás: Tovább!

Karácsonyért dolgozó, kiábrándult, bérgyilkosos, elkényeztetett gyerekes.

A kis Billy élete egyszerre remek és borzalmas. Sikeres az iskolában, a családja gazdag – csak éppen az apja soha nem ér rá vele foglalkozni, és Billy rosszul reagál, ha valami nem a tervei szerint alakul. Még saját bérgyilkosa is van, akivel osztálytársakat félemlíthet meg, vagy még gonoszabb terveket szövögethet. Amikor karácsonyra a Mikulás ajándék helyett szenet hagy neki – hiszen rossz gyerek volt –, Billy kiadja a parancsot: a Mikulásnak meg kell halnia! Mivel a bérgyilkosa a gyerekkora miatt különben is haragszik az öregre, örömmel veti bele magát a feladatba és a levelek nyomán elindul Chris nyomában. A Mikulás, Chris Cringle is senyved. Annyira sok a rossz gyerek, hogy már nem kell annyi ajándékot gyártani, hogy az állami támogatás kvótáját elérje. Hogy valahogy túléljen a gyár, 2 hónapra leszerződik az amerikai hadsereggel, és a manók játékok helyett vadászgépeket kezdenek el összerakni.

Nem tudom eldönteni, hogy ezen nevetnem kellene vagy inkább sírnom. Mivel a körítés szórakoztató filmre vall, az előbbire szavazok, de azért nem tudok elmenni amellett, hogy milyen üzenetet nyomtak bele ebbe a filmbe. Akad pár.

Egyrészt, hogy mennyire elanyagiasodik a világ. A karácsony nem több mint egy marketingfogás, ami feldobja a gazdaságot, hiszen az emberek ész nélkül költekezni kezdenek. Mi történik a gazdagokkal? Megromlanak. Ha bármit megtehetsz büntetlenül, mi akadályozna meg, hogy szörnyeteggé legyél? Olyan, aki az egyetlen szerettét, aki foglalkozik vele, és meglopja és kész lenne megölni is? Az emberiségnek fegyver kell, nem játék. Végül, hogy a csodák nem jönnek el maguktól. Egy rossz gyerekkor sem mentség mindenre – az már igenis az egyén döntése, hogy mit kezd a saját életével.

Igen, engem elgondolkodtatott, hogy vajon miért az volt Jonathan egyetlen karácsonyi ajándéka a Mikulástól. Egy kis rendőrautó. A megoldás? Új szülőket nem adhat neki, de fordulhatott volna helyette a rendőrséghez segítségért? Vagy éppen a jövő útja – ha belőle lesz rendőr, tehetett volna valamit, hogy ne legyen több hozzá hasonló gyerek? Nem derül ki, de az ilyen kis dolgok le tudtak benne kötni.

Tetszett a film világépítése. Szinte azt mondanám, hogy urban fantasy. Pont olyan, mint a ma, csak ebben a világban létezik a Mikulás, aki egy-egy ajándékot visz a jóknak, szenet a rosszaknak. Az, hogy elhelyezték őt a valóságban, aki számlákat kell fizessen és a kormányokkal is szerződése van, nekem bejött. Kilép a mesékből és valami érdekesebb.

Éreztem szatirikus hangot is benne, de ez azért akció és komédia. A komédiát félve írom, mert az a bizonyos komikus hang nem csak mulattató. Igen, lehet azon nevetni, hogy a manók vadászgépeket raknak össze, és a hadsereg elkezdi katonai támaszponttá kiépíteni a Mikulás birtokát, de ez valahol tragikus és fájdalmas. Ahol a gyermeki ártatlanságba az emberek mocskos lábbal alaposan beletipornak.

Az akció része is vérszegény, talán itt jobban átjön a humor is. Walton Goggins, mint a Mikulásra megsértődött bérgyilkos nagy karakter. A játékvásárlásai, a fehér kabátja, de ahogy kommandózik a gyakorlótéren. Sérült figura, de van benne valami menő is. Mel Gibson lett Chris, a Mikulás. Mogorva, megkeseredett és zord alak. Nagyon más, mint a Mikulás-kép az emberek fejében, ami nem is baj. Pluszt ad a filmnek. Csak az a kár, hogy a végén pisztollyal akcióba lendülő Miki már annyira nem fogott meg.

Hiába, akciópapának csak Liam Neeson hiteles…

Az utolsó lövöldözés különben sem jött be, olyan… nyers és semmilyen, meg hiteltelen is.

De összességében pozitív élmény volt a film. Más a hangnem, éreztem benne üzenetet is, és ha egyedi módon is, de van humora is.

A dagadék – 5/4 gonosz kis humora van, jópofa az alapötlet is, de azért egy-egy ponton már sok a jóból.

https://www.youtube.com/watch?v=WjBjUF4Tb_k

Cím: Mortal Kombat

Készítők: nem mondhatnám, hogy a készítők vagy a cast olyan nagyon behúzna. Elég nagy sorozatnéző vagyok, így Gaius az Into the Badlandsből (Lewis Tan) azért nekem mond valamit, de a legtöbb színészt most látom majd először. Az azért biztató, hogy sokuknak van harcművészet a múltjában. A producerek közt is akad olyan, akihez köthető olyan film, amit szerettem.

Műfaj: akció, sci-fi

Cselekmény: igazából fogalmam sincs. Gondolom, jön majd a Mortal Kombat viadal, amin a Föld hőseinek helyt kell állni. Mindenkinek meglesz az oka, amiért oda megy. Új elemnek tűnik, hogy van egy tetoválásuk, ami a kiválasztottságot jelzi. Meg Kano pozitív szereplőként? Hát...

Várható megjelenés: most április közepére van ígérve, de ki tudja.

Miért várós?

• Szégyen vagy sem, ezen a játékon nőttem fel. Láttam az előző filmeket is, a sorozatot is. Mi több, még x-boxon is elő szokott kerülni mai napig...
• Nem sok mindent tudunk még a történetről, de érdekel, mihez és hogyan nyúltak hozzá.
• Gaius volt az egyik kedvencem a Badlandsben, így nekem azért Lewis Tan is érdekes.
• Azt ígérik, véres lesz. Jó is lenne...
• Még ha egy agyatlanabb, de szórakoztató és látványos verekedős akciófilm is lesz, elégedett lennék.
• Nem bírom kihallani a trailerből, mire fordították Scorpion kultikus mondatát. (Get over here - még a poszterre is felkerült.) Majd a filmen fülelek...

Világvégét túlélő, otthont kereső, szélsőséges körülményekkel dacoló.

Augustine vezető tudós, aki annak szentelte az életét, hogy találjon egy másik helyet a világegyetemben, ahol az emberiség túlélhet. A Földön azonban előbb jött el a katasztrófa, mint esély lett volna a menekülésre. A sarkon levő bázist kiürítik, de a férfi nem hajlandó onnan elmenni. Egyedüliként marad, tisztítja a vérét, és vigyáz a kislányra, akire az üres épületben bukkan. Ketten egy veszélyes utat is bevállalnak a rádiót is tartalmazó bázisra, ahonnan esetleg még segíthetnek másoknak. Közben egy űrhajó hazafelé tart, 2 év után először. Nem értik, miért nem kapnak semmilyen üzenetet a Földről. Közben a saját problémáikat is meg kell oldaniuk: egy ismeretlen útvonalon kell hazarepülniük, a hajó sérül, és a javítás nem veszélytelen. De mindenkit hajt, hogy mi történt a Földön és mi van a szeretteikkel. Van, aki azonban itt talál a másikban élete párjára.

Mivel a regény nem igazán volt az én világom, azt gondoltam előzetesen, hogy nem fog fájni, ha eltérnek attól és csak az alaphelyzetet tartják meg. Augustine a sarki hidegben, az űrhajósok a hideg űrben igyekeznek túlélni. Csak éppen a folyamat közben elveszett az is, ami a regényt különlegessé tette: a líraisága. Anélkül meg annyira kevés a cselekmény és olyan semmitmondó a film, hogy nagyon küzdöttem vele.

Kezdjük talán azzal, hogy a film egyetlen csavarra van kihegyezve. Amikor a végén bemutatkozik egymásnak Sully és Augustine, és mi nézők a férfival rádöbbenünk arra, hogy kicsoda a férfit kísérő kislány és ki az űrhajósnő. Az csak egy dolog, hogy más a helyzet, mint a regényben. Más a végkifejlett is. Az egyikben még a Földön akarnak otthont találni és próbálkozni, a másikban egy új helyet választanak. Az már nagyobb baj, hogy kicsit is figyelmesen nézve a filmet az nem is csavar, hanem egyenesen várható, hogy azok legyenek egymásnak, amik és a kis Iris is pontosan az, aminek a végén látjuk. Ugyan eljátsszák azt a trükköt, hogy az evakuáláskor egy anya keresi az elveszett lányát, de ha figyelünk, elhangzik a lány neve is. Megjegyeztétek? Ha ezt az egyet észrevettük, máris tudjuk, hogy Augustine társa nagyjából kicsoda lehet / nem lehet.

Ami még zavart, a puszta matematika. Mégis, milyen sorsa ítélik magukat Sully és a kapitány? Az csak a Bibliában működik, hogy egy férfi és egy nő alapít egy új civilizációt. De nekik még csak hagyján, ők ott lesznek egymásnak, de az utódjukkal mi lesz? Kozmikus magány? Vagy, ha lesz egy öccse, vérfertőzés a köbön? Tudom, filmet nem kellene tovább gondolni, de a regény más vége miatt itt hajlok rá.

A filmet igyekeztek kicsit kalandosabbra venni, de nem lett kalandfilm. Kevés dolog és lassan történik benne. Bele is tudok kötni abba, amit beletettek. Vegyük csak az űrhajó szerelését és közben a zajokat! Mit tudunk az Alien óta? Az űrben nem hallatszik a sikolyod. Ugyanis légkör híján hang sem terjed. Rémlik a Gravitáció csendje? Itt meg zörögnek!

Pedig van látványos elem is benne, csak nem az, ami a regényben. Ott a gyönyörű sarki naplemente fogott meg, itt meg az űrbeli gravitációban repkedő vércseppek. Azért már leírva is látszik, melyik a szebb kép…

Teljesen más az üzenete, a filmben nincs benne a magány kérdésköre, sem annak az üzenete, hogy az ember társas lény és valamiképpen kapaszkodnunk kell egymásba.

Egyedül a szereposztása korrekt, jó színészek érzékeny alakításai, de a filmet ez nem menti.

Alacsony elvárásaim voltak, de azok sem teljesültek. Nekem nem tetszett a film.

Az éjféli égbolt – 5/2 a regény alaphelyzetét megtartották, de a lényegét nem tudták átadni. Olyan semmilyen.

AZ ÉJFÉLI ÉGBOLT főszereplő: George Clooney |Hivatalos előzetes | Netflix - YouTube

Túlélésért küzdő, csoporttá alakuló, viszályos, csapdába eső.

A II. világháború idején egy náci tengeralattjáró amerikai és brit utasokkal teli hajót süllyeszt el. Közben a tengeralattjáró is komolyan sérül és elpusztul. A túlélők kis csapata egy mentőcsónakba kényszerül. A társaságban van fiatal anya halott gyermekével, egy agilis riporternő, egy amerikai milliomos, egy ápolónő, gépész és egykori tolvaj, páran a hajó személyzetéből. Egy németet is kimentenek, ellátnak – rájönnek arra is, a tengeralattjáró kapitánya volt. Élelmük, vizük kevés, egyetlen reményük, ha elérik a Bahamákat. Ám az irányt egyedül a német tudja, és megoszlanak a vélemények, követhetik-e a tanácsát, vagy csapdába vezeti őket. A vízen hánykolódva újabb és újabb megpróbáltatás éri őket, miközben egyeseknek megvan a maga terve is arra, hogyan jöjjenek ki a helyzetből a legjobban.

Miközben néztem, megfordult a fejemben, hogy ma ezt meg lehetne-e ennél jobban csinálni. Arra jutottam, külsőségeiben tudnánk jobbat. Látványosabban süllyedne a hajó, és bizonyos jelenetek is meg lennének mutatva, vagy CGI besegítene. Mint a műtét, vagy éppen a tömegjelenetek, amikor a csónak utasai nekiesnek valakinek. De másban, az emberi oldalban, ami igazán a film sajátja, ez maximálisan el van készítve.

Igaz, alapanyag és készítők tekintetében ritka erős a film. Egy John Steinbeck történet az alapja, az egyik legnagyobb amerikai író korában nagyon aktuális és hátborzongató regénye. Gondoljunk csak bele! A film 1944-es, amikor ez szinte a mindennapi valóság volt, a háború még friss emlék volt, nem mint nekünk, nagyszüleink gyerekkori története. Másrészt, Hitchcock ült a rendezői székben. Kevés annyira tehetséges rendező akad, mint ő volt.

A cselekmény nem rohan, már szinte kényelmesnek mondanám, de nem is lassú. Dinamikus. Megkapjuk az alapokat, amire aztán ráépülnek a fordulatok és a pszichés játszmák. Ahogy egymás után megismerjük a szereplőket a csónakba kerüléskor. Ahogy majd egy-egy történet a múltjukból pontosabban elhelyezi őket, kik is ők. Folyamatosan jönnek a kihívások, mint egy vihar és mellette az emberi játszmák is kibomlanak. Miben mesterkedik a német? Hogyan döntik el, ki legyen a kapitány és hogyan kezelik a vonzalmakat vagy éppen az ellenszenvet?

Ez egy kalandfilm, de közben az emberek közti interakciók is nézetik. Meg tudnak lepni, és úgy, hogy logikusnak érezzük, ami történik. Ez a kedvenc fajta csavarom – azt ki nem állhatom, amikor a semmiből jönnek a fordulatok.

Nem az a film, amit a látvány ad el. Helyenként komolyan gondolkodtam is rajta, hogy csak mögéjük lett-e vágva a víz, vagy legalább egy medencében úsztatták a csónakot. Amikor többen mozognak egyszerre, a már emlegetett tömeges megmozdulások valahogy nem mutattak jól, nem is hittem el őket. (Olyankor nem tudom elhinni, hogy valóban vízen lettek volna bármiféleképpen.) Amit viszont ki lehetett hozni a környezetből és a külsőségekből, megtették. A tér egyszerre nagyon zárt és nagyon nyitott, ami önmagában különleges. Egy csónakban vannak, mozdulni is alig, a zártság maximumon. Ugyanakkor a nyílt vízen vannak, szabad a tér minden irányban. Nagy a kontraszt, és úgy zárnak be minket a szereplőkkel, hogy nem éreztem klausztrofóbiát sem.

A karakterek sokfélék, és Hitchcock jó volt a színészek instruálásában is. Ma már a neveik nem mondanak sokat, de a maguk korában sikeres színpadi és filmes színészek voltak.

Már csak azt kellene kideríteni, hogy magyarul olvasható-e a regény. A film után nagyon szívesen el is olvasnám, szerintem tetszene.

Mentőcsónak – 5/4,5 tele van feszültséggel, kibontja a karaktereket és remekül időzíti a csavarokat. Klasszikus.

Lifeboat 1944 - YouTube