Kiutat kereső, harcos, küldetést teljesítő.

Yuri átlagos középiskolás, akinek szoros a kapcsolata a bátyjával, aki szerinte minden helyzetet meg tud oldani. A lány egyszer csak egy különös helyen találja magát. Egy toronyház tetején van, amit hidak kötnek össze más épületekkel. Látja, ahogy egy maszkos üldöz egy embert, akit rá akar venni, hogy ugorjon le az épületről. A bátyját éri el telefonon, aki szintén ide került. Ő ad tippeket, hogyan élje itt túl, amíg össze tudnak találkozni az egyik épület tetején. Yuri hamar az egyik legveszélyesebb maszkossal néz farkasszemet: a Mesterlövésszel. A lány megmenekül, a férfi maszkja megreped, és elkezdi visszakapni a tudatát, ha az emlékei ködösek is. De tudja, Yuri bátyja adhat neki válaszokat. Miközben megkötik a maguk szövetségeit, a testvérek egymást keresik és egyre többet megtudnak a különös világról és a maszkokról is.

Már tavaly is lehetett hallani, hogy most olyan világot élünk, ami kedvez a meséknek és az animációknak. Nem kell sok ember, akik dolgoznak rajtuk, meg szépen elkülönítve, géppel összekötve ügyködhetnek. Már látszik is, hogy több animáció sorozat érkezik, mint amit az utóbbi években kaptunk. A Jurassic World, a Blood of Zeus, a Tűzgyűrű sorozat és még lehetne sorolni.

A High-Rise Invasion azzal tűnik ki, hogy ennek egy manga az alapja, és sok mindent meg is tartottak a japán anime jellemzőkből. Mivel egyetemistaként ezeket néztem orrvérzésig, nekem szinte otthonos érzés volt visszacsöppenni ebbe a világba. Igaz, most sokkal inkább zavarnak az olyan kis részletek, amiken akkor tovább lendültem.

Nézzük először ezeket! A lányos hősnőknek van egy fejhangja, amin visítoznak vagy pozitív érzelmeiket fejezik ki. Nem tudom egy szóval kifejezni, de üvegrepesztő és irritáló maga a hang is, meg ahogy a karakter ilyenkor viháncol. Ebben a sorozatban Yuri kapott ilyen betéteket. Egyrészt, ő az eltökélt harcos, aki már kapásból úgy lő, mint egy mesterlövész és pisztollyal halálos, hamar meg is szokja, hogy itt az életért ölni kell. Máskor meg kirobban belőle ez a hang és az a kamaszos ugrabugra, amit nehéz elviselni.

A másik, ahogy a szexualitást igyekeznek belenyomni. Amit bromance-nek mondanék, itt tolják bele a lányok kapcsolataiba. Nem látszik nyíltan, hogy ezek szerelmi szálak lennének, lehet nagy barátság is, de azért a Yuri – Mayu szál többnek tűnik. Ami viszont abszolút kiakasztók: a bugyik. Mintha sportot űznének abból, hogy a lányoknak kilátszik a bugyija, és ezen elpirulnak, elfordulnak, stb. Angolul néztem, és azt hittem, leszúrom magam, ha még egyszer meghallom a panties felkiáltást. (Megjegyezném, Yuri szoknyája csípőig fel van vágva. Az lenne csoda, ha semmi nem látszana.)

De ezek mellett van sokkal több más, amit szerettem ebben a sorozatban. Egyrészt, a világa. Részről részre többet tudunk meg, és rendszer van a dolgokban. A maszkok arcvonásai sok mindent jelentenek, és már a célt is ismerjük. Csapatok alakulnak, szövetkeznek és háborúznak egymással. Van mitológiája, miközben nagyon izgalmas is.

Akció sorozat ez, amiben nem fogták magukat vissza a készítők. Battle Royale stílusban megy az irtás. Kalapáccsal, puskával, karddal, pisztollyal, késsel, kinek mi jutott. Kifejezetten véres egy sorozat ez, sok halállal.

Meg menő karakterekkel. Team Sniper Mask!

Az alap mangának még bőven van része, reméljük az anime is kap folytatást!

High-Rise Invasion - 5/4 a világa érdekes, sok az akció és csavarok is akadnak. De a testiség és a hisztérika gáz.

High-Rise Invasion | Official Trailer | Netflix - YouTube

A rendőrség rájön, hogy a doktornő húga is vastagon benne volt az eseményekben. A nő nem akarja elhinni, hogy a húga képes lett volna ezekre, de a tényekkel nem tud vitatkozni. Eszébe jut a kamaszkori búvóhely, oda vezeti a rendőrséget. Vannak nyomai, hogy volt ott egy baba. És ott van a húg is, drogtúladagolásban meghalt. Benne volt a zsarolásban és már nem tud elmondani semmit.

2 évvel később Alice már visszament dolgozni, sok időt tölt ügyvéd barátjával és annak családjával, de még nem tett le róla, hogy visszakaphatja a kislányát. Amikor megint keresik, ás újra 1 milliót kérnek, most nem a rendőrséghez, hanem egy régi szerelméhez fordul segítségért. A férfi titkos ügynök volt, és pénzt is ő szerez, hogy fizetni tudjanak. Valójában azonban lenyomozni akarják a szervezetet.

Egy babákkal kereskedő hálózatra bukkannak. Lányokat hoznak be Kelet-Európából, teherbe kell esniük, és a babákat eladják. Alice csak zsarolva volt, a kislánya nem náluk van.

Közben látjuk, hogy Alice apósa betör a nőhöz, és ellopja a fia régi naplóját, amibe rajzolt. Egy megfélemlített, bajban levő gyerek félelmei vannak azokon a lapokon. Elégeti az egészet.

Alice nem adja fel, és megkeresi a nőt, aki azt a rajzos naplót a figyelmébe ajánlotta. Laurent egyik tanítványa volt és sorstársa. Alice tőle tudja meg, hogy Laurent abban a könyvben nem a lányuk miatt aggódott. A sötét titka volt benne: hogy az apja éveken át molesztálta. Ezért nem is engedte, hogy a kislányukat átvigyék a szüleihez, és tartotta a távolságot.

Alice számon kéri a szülőket. Az anya semmit nem tudott, nem is akarja elhinni. Rohan a férjéhez, akire a pincében bukkan rá egy puskával Beismeri, megtette. A nő otthagyja, a fia sírjánál zokog és esedezik bocsánatért, míg az öreg öngyilkos lesz.

Az ügyvéd barát pedig elviszi Amerikába Alice-t. (Az útlevelekért az exe visszamegy egy újabb kiküldetésre dolgozni.) Elmondja, ami hiányzott a történetből. Az ex részegen hagyott egy üzenetet, amitől Laurent bepörgött. Azt hitte, Alice el akarja hagyni. Ő lőtte hátba a nőt, és el akarta vinni a babát. Az ügyvéd pont akkor ment át, dulakodni kezdtek, és az elsülő fegyver végzett a férfival. Az ügyvéd tudta, mit művelt Laurent apja, és ő adta örökbe a kislányt, hogy ne a nagyszülei neveljék.

Alice megnézi a kislányt, látja, hogy mennyire szeretik és jó helye van. Szó nélkül menne haza, de az exe beszél a párral, akik engedik, hogy Alice is része legyen az életüknek. Hármasban nevelik a kislányt, majd a küldetése letelte után az ex is visszatér, de akkor már nem exként, hanem Alice párjaként.

Háborús, menekülő, anyai erőt demonstráló.

Maude Garrett egy dobozzal és egy titkos küldetéssel kéri fel magát egy gépre, ami Ausztráliából Szamoa felé tart. Nem szívesen, de a legénység felengedi. A csomagot megőrzésre átveszik, a nőnek helyet kell foglalnia a gép hasán levő lövésztoronyban. Pár üveg választja csak el a nagy semmitől. Maude egy másik gép árnyát látja, majd valami különöst. Egy állatot, ami rá is támad a nőre. Fegyverrel védi meg magát, amit meghallanak a gépen, és bizalmukat vesztik a nőben. Noha a bajok tömegével jönnek: a japán gépek beérik őket, és harcolniuk kell. Közben az a fura szárnya lény rájuk támad, és a gépet is elkezdi kibelezni. Amikor az is kiderül, mit rejt Maude táskája, újabb nehézséggel néznek szembe. Hiszen a nőnek is megvan a maga titka, amiért az életét is kockára tenné.

Egy újabb film, amivel azt kívánják elmesélni, hogy a nők mindenre képesek, mint a férfiak, még jobban is. Mondjuk, ez elsőre nem nyilvánvaló. Nagyon másnak indul a történet, mint ami lesz belőle a végére. Bánom is, hogy nem olvastam kicsit előbb utána, mi lesz ez, mert amikor szembesültem vele, nem voltam boldog. Mintha elrontották volna azt, ami ez a film lehetett volna.

Reálisan indul, és a zárt hely is kellő feszültséget hordoz. Tériszonyos vagyok, és nekem már alapból elég félelmetes az, hogy Maude ott van a gép hasán egy kis üvegkalitkában. Ahogy mutatják, hogy csak egy vékony üveg van közte és a semmi között… Én még a repülőgép utasterébe se nagyon bírok az ablak mellett ülni, mert azon filozofálok, hogy milyen vékony és mennyire apró alattam minden… Majd feltűnik az ellenséges gép.

Eddig tetszett: hangulatos és hihető. Csak aztán jön az a szárnyas. Mint egy félig szörny denevér. De még ezt is lenyeltem volna, ha marad a zárt térben a sztori, és a férfiak maximum a rádión keresztül vannak jelen. De amikor Maude lazán lelövi az ellenséges gépet, és átmegy Sarah Connorba, már felhúztam a szemöldököm.

Egyre vadabb jelenetek jönnek, és nagyon durván nulláz le mindenkit Maude mellett. Ok, éltesse a film a nőket és hogy mennyi mindenre képesek, de miért kell átesni a ló másik oldalára? Itt a pasik, pedig kipróbált háborús katonákról beszélünk, egyedül semmire nem képesek. Maude lövi ki az ellenséges gépeket, teszi le a sajátjukat, nyírja ki a denevért, menti meg a gyereket. A vége még rátesz egy lapáttal: a férfi esik térdre és kezd el családi otthonról álmodni, míg Maude szétveri a szárnyas dögöt.

Fel is merült bennem, mennyire idióta így a háttértörténet is. Maude a férje elől menekült már a seregbe is, aki rendszeresen verte a nőt. Ahogy Maude itt lerendezte – ököllel – azt az izét, el nem tudom képzelni, milyen banga állat lehetett a férje, ha ellene nem tudott fellépni.

Mese lesz az egész, és az a denevérfajzat meg Maude átalakulása amazonná mindent hihetetlenné tesz, amit addig felépítettek. Csalódás így volt, hiába értem a célt. De eltúlozták, és a nők ereje előtti tiszteletadás helyett paródia lesz.

Hogy néz ki a film? Arra azért nem panaszkodom. A lőtoronynak megvan a maga hangulata, és a szárnyas dög is korrekten nézett ki.

A casting erőssége Moretz, de feltűnő, hogy erőtlen szépfiuk kerültek mellé.

Különben a végére betettek egy kis megemlékezést az asszonyokról, akik a háború alatt beálltak, tették a dolguk és segítettek a nyerésben. Nem tudom, ki hogy van vele, de nekem ez a cél is jobban átjött volna, ha megmaradnak a realitások talaján.

Árny a felhők között – 5/2,5 érdekes alapötlet hamar fulladt kínos néznivalóba. Minél inkább mese, annál rosszabb.

Shadow in the Cloud Trailer #1 (2021) | Movieclips Trailers - YouTube

Misztikus, gyilkosos, csavaros.

Iskola utáni elzárás – a diákok nagyon különbözőek, de ők egy csíny lehetséges elkövetői. Addig nem engedik el őket, amíg valaki nem vall. Egy táska bekerül a terembe, és mire észbe kapnak, már sokkal nagyobb bajuk van, mint a kicsapás lehetősége. (Bag Man) A fiút folyamatosan zaklatják a középiskolában. Képtelenek elfogadni, hogy ő már nem lány, fiú akar lenni és lesz is. A takarító sajnálja meg, és ad neki egy hangszert, mellyel átéreztetheti másokkal a fájdalmát. Ám a dolgok durvulni kezdenek. (Elliott) Az álma a regényírás, folyton krimiken agyal. Ám megélni ebből nem lehet, így festést vállal magánházaknál. A mostani ügyfél sikeres, bizalomgerjesztő fehér férfi, aki még kedves is vele. A nő azonban nem bír szabadulni egy gondolattól: valami nem stimmel és egy gyilkos otthonába sétált be. (Instinct)

A sorozat pont ott folytatódik, ahol az előző évad abbamaradt. Megtartották a koncepciót, a külsőségeket és a hangulatot is. Még a külsőségekben sem látok különbséget: nem tömtek bele több pénzt, hogy a szörnyek jobban nézzenek ki vagy vizuálisan többet nyújtsanak.

Akinek nem lenne ismerős a sorozat ötlete: minden rész egy mondattal indul. Ezek egy horror történet bevezető sorai, gyakran valamilyen klisére utalva. Majd megnézzük a részt, amiben ezt bontják ki. A végére általában csavar is, ahogy valami másképpen alakul, mint ami az előzetes elvárásunk lenne. Ezt egy zárómondat követi, ami magában hordozza ezt a csavart. A legjobb esetekben még egy kis sötét humor is megcsillan benne.

Példával talán egyszerűbb: Mondjuk, a nyitó mondat arról szól, hogy lépteket hall a hullaház folyosóján. A zárómondatból meg kiderül, hogy végre eljött hozzá a halott lánya. A plusz poén az, hogy a részt a kislány szemszögéből követjük végig, aki nem tudja magáról, hogy halott. A végén döbben rá, ahogy elméletben a nézők is.

Ebben a részben látszik az is, hogy mi az, amiért nem az igazi a sorozat. Ahogy elindult a rész, ott volt a mondat, és a kislány, nagyon lehetett sejteni, hogy mi lesz a végjáték. Szerintem a Hatodik érzék óta erre a poénra ki van hegyezve, hogy az a szellem, aki nem tudja magáról, hogy halott – és ugyanazt a technikát használják a párbeszédekre is, mint amit a Hatodik érzékben megcsináltak.

A maga módján korrekt, szabályszerűen kivitelezik, csak éppen itt a fordulata, a csavar a fontos, ami eladja az egész koncepciót. Ha ez elveszik, akkor már nincs olyan hatása a résznek.

Alapvetően az évad első fele jobban tetszett. Ott vannak meglepetések, és eredetibb történeteket mutattak be. Ahogy ment előre a sorozat, már soknak kitaláltam előre a poénját, ami a fentiek miatt nem esett jól.

Ugyanakkor, bevallom, azzal is rosszabbnak éreztem, hogy már nem mentek el a szomorú végek felé. Az elején nem lehetett tudni, hogy a hősnek sikerül-e a helyzetet és magát megmentenie, vagy nagy vérfürdő lesz és nyer a gonosz. A végére már rózsaszínűbb befejezéseket kapunk, kiszámíthatóbb, aminek szintén nem örültem.

Abban is folytatja az első évad hagyományait, hogy nem pakolják tele ismert színészekkel. Talán 2 alkalommal merengtem el azon, hogy valamelyik szereplő ismerős. Teret kapnak még ismeretlenek, és ez megy is a koncepcióhoz.

A harmadik évad már be van rendelve, meg is fogom nézni, ha kijött. A koncepció, egy-egy története még mindig ötletes, ha az egészre ez már nem is igaz.

Two Sentence Horror Stories – 5/4 erősebb kezdés után gyengébb részek jöttek. A csavar lenne a lényeg, de a végére nincs.

Two Sentence Horror Stories | S2 | New Horror Trailer - YouTube

Visszanéző, karrieres, botrányos, elszámoló.

Taylor Swift – lassan 15 éve van jelen a zenei életben, mondhatni szinte mindig a csúcson. A sok megújulás, a slágerlistás dalok és albumok, díjak, klippek és filmszerepek a köztudatban tartják. A film mesél arról, mit jelent neki a zene, hogyan kezdett karriert építeni, és hogy jutott el arra a szintre, hogy őt magát zenei iparként emlegessék. Hogyan nőtt fel a világ szeme előtt, és milyen emberré igyekszik válni. Voltak botrányok, amiket kezelni kelett. Voltak étkezési zavarok, melyeket saját magának is be kellett vallani. Country zenészként sokáig azt vallotta, hogy ő egy énekesnő, aki sok területen semleges marad, nem igyekszik a rajongóit befolyásolni. Miért döntött úgy mégis, hogy az államközi választásokon kifejezi a véleményét és kampányol?

Kiknek szól ez a film? Könnyen rávágnám, hogy Taylor rajongóinak. Vannak annyian, ha ők megnézik, a Netflix azokkal az adatokkal is simán boldog lehet. De sikerült úgy összerakni, hogy ennél többet mondjon a film. Olyan témákat dob fel, ami érdekes lehet annak is, akinek velem ellentétben nem volt a csengőhangja az Out of the Woods.

A film két formátummal dolgozik: vannak az archív felvételek, széles körben válogatva. Koncertről, beszélgetésekről, hivatalos és személyesebb anyagok bőven. Vannak mellette azok, amelyek a jelen énekesnőjét mutatják, és ezek inkább a nézőknek szóló monológok. Így remekül egymás mellé kerül a múltba tekintés és a kép, mi lett mindenből. Maga Taylor, aki már nem csak egy nagyon sikeres énekesnő, hanem influencer is.

A szerkesztésről is két dolgot emelnék ki: az egyik, a maximális őszinteség. A másik, a maximális mesemondás. A kettő az én cinikus énemnek ellentmondás egyszerre, bár szívesen elhinném, hogy ennyire megnyílik és az igazi arcát mutatja az énekesnő. (Azt is elmeséli, máig célja, hogy jónak lássák és szeressék. Így az egész film felfogható ennek az eszközeként. Bocs, de ez nekem negatív kapcsolás.) De ami ilyen szinten szerkesztett és abszolút érezni, mennyire ki vannak számolva a nézőktől elvárt reakciók, az hogyan lehetne mellette ennyire őszinte is? Ezen még dilemmázom.

A történetmesélés viszont az a kulcsszó, amivel a Miss Americana kiemelkedik és ami miatt nem csak Taylor rajongóinak lehet érdekes. Mindig van egy téma, amit központba tesznek, ami köré elmesélnek egy összefogú Taylor történetet. A sztárság árnyoldala? A Kanye-botrány. A megfelelni akarás, a lehetetlen szépség ideáloknak is, aminek csak sérülés lehet a vége. A megújulás. Ahogy a zenével fejezi ki magát. A politikai szerepvállalás. Az egyes témák elkülönülnek, szinte szeletelni lehet ezek alapján a műsort. Nekem bejött, még akkor is, ha ezért érzem annyira szerkesztettnek is.

Meg, elgondolkodtat azon is, Taylor Swift mennyire éli kamerák előtt az életét. Olyan intim beszélgetések is itt vannak videón, amit egyszerűen nem értek, minek vettek fel, ha akkor még senki fejében meg sem fordult, hogy egyszer készül a Miss, amibe pont illene. Ha nem is direkt, a sztársággal járóan ennyire digitalizált az élete, tudom sajnálni is, mert ez brutális.

De természetesen a Taylor rajongók is megkapják a maguk kis dopping szeleteit. Látjuk slágerek születését, a dalok írását, forgatást. Ez engem is roppantul érdekel, az alkotói folyamatok izgalmasak. Vannak turnék, vannak csodás ruhák. Nekem már azért megérte látni.

Összességében ez egy nagyon, talán túlzottan is, jól összerakott show, ami ad tanulságokat, szórakoztat, és közelebb hozza az énekesnőt. Nekem bejött, a cinizmussal együtt is.

Miss Americana – 5/4 mivel cinikus vagyok az ilyesmivel, a szerkesztettségét hátránynak érzem, különben ok.

Miss Americana | Official Trailer - YouTube

Cím: Old

Készítők: Shyamalan új filmje lesz, de a casting is sok jó névvel van tele. Bernal miatt alapból várós, de nem ő az egyetlen.

Műfaj: misztikus, thriller - vagy legalábbis ennél jobbat nem tudok

Cselekmény: egy család nyaralás közben egy idilli tengerparti szakaszra bukkan. Egy kis időt töltenének itt, de az idő itt másként pörög. Egy nap alatt egy élet.

Várható megjelenés: eredetileg februárban jött volna, de tudjuk miért tolják. Most éppen nyárig.

Miért várós?

• Már emlegettem, hogy vannak benne olyan színészek, akiknek szívesen nézem a munkáit.
• A Széttörve és a Servant a rendezőbe is visszaadta a hitem.
• Érdekel, mire megy ki a játék, mi lesz a csavar.
• Azért a trailer alapján para lesz a sztori több eleme is.

Utazós, régi barátnőket összegyűjtő, írói válsággal küzdő.

Alice Hughes sikerszerző, aki komoly irodalmat alkot, és nem csak szeretik, de díjazzák is. A Pulitzer is ott van a polcán. Néhány évente az írók is odaítélnek egy neves díjat a sajátjaik közül egynek, amit a nyertesek mindig nagy becsben tartanak, hiszen a sajátjaiktól kapják Idén Alice a nyertes, és a kiadója nagyon pártolja, hogy utazzon Angliába, vegye át. A nő nem hajlandó repülni, erre jön a mentő ötlet: menjen hajóval! A Queen Mary 2. gyors is, elegáns is, és ha tart egy előadást, nem is kerül semmibe. Még barátokat is vihet. Alice így is tesz: két régi barátnőjét és az unokaöccsét hívja el magával, míg az ügynöke is a hajóra száll titkon, hogy kinyomozza, milyen regényen dolgozik az írónő. Elég nagy a nyomás, hogy egykori sikerkönyvét folytassa végre. Az úton azonban a múlt sérelmei feltörnek, és Alice szembe kell, hogy nézzen azzal, mit tett a munkája a barátaival.

Az HBO-ra készült, szinte titokban. A kritikusok szerették, magas pontjai vannak ennek a filmnek. Merengek is, hogy nem kellett-e volna jobban figyelnem, csípnem ki belőle valamilyen bölcsességet, de képtelen voltam rá.

Ragozhatnám még kicsit, de inkább leírom: ezen a filmen halálosan unatkoztam és a szereplők 80%-a idegesített.

Kezdjük azzal, hogy mi a cselekmény? A hajón vannak, néha úsznak a medencében vagy esznek az étteremben. Próbálnak beszélni egymással, vagy éppen menekülnek az egymás szemébe nézéstől, és a maguk igazságainak kimondásától. Ez karakterdráma, és nem elég az alapkonfliktus, hogy bevonzzon.

Alice kedves, de van benne valami fensőbb tudat, hogy ő jobb/több mint az átlag. Érdekes megnézni, mennyire lekezeli a bestseller szerző krimi írót is. Semmi bántót nem mond, még kedvesnek is mondanám, de amilyen élei vannak a megjegyzéseinek. Lekezelő, de nagyon finoman. Nem látom, mi volt ezzel az úttal a célja. Látszólag sokat dolgozik, de látni, hogy mennyire nem tart igazából semerre. (Mégis, azon tudott gúnyolódni, hogy a másik szerző milyen gyorsan megír egy könyvet. Vitatkoznak is, posztmodern eszmecsereként a magas és a szórakoztató kultúra értékéről.) Se a könyvvel, sem a barátaival nem halad.

Susan nem tett rám se jó, se rossz benyomást. Mit csinált ő az út alatt? Játszotta a villámhárítót a két másik nő között. Roberta viszont ellenszenves volt nekem. A legfőbb szórakozása az volt, hogy megpróbált gazdag pasit felszedni itt. Vagy, bocsánatkérésre várt Alice-tól, akinek a regényében ott voltak az ő titkai, ami miatt a férje elvált tőle és a bíróság is úgy vélte, nem jár neki semmi a férje vagyonából. Így a gazdag, kitartott feleség szegény lett, máig az, és ez keseríti, meghatározza a tetteit. Ezért szedne fel pasit, ezért ragad meg mindent, hogy pénzt szerezzen. A végére még a magánéletét is eladná – írjon Alice, amit csak akar, de előbb fizessen! Egyszerűen irritált végig a viselkedése és az, ahogy nem vette észre a deszkákat a saját szemében. Ha a férjét nem csak egy pénztárcának kezelte volna, akinek a háta mögött tehet, amit akar, nem lett volna miről írni és nem lett volna válás sem. A pénzért meg is lehet dolgozni, de ahogy bolti eladóként láttuk őt munka közben, nem lep meg, hogy nem épített semmilyen karriert és pénze sincs. Bergen jól hozza a figurát, nem véletlenül róla írok ennyit. Bár rühelltem, mégis az ő története volt a legérdekesebb.

Régi sérelmek, mostani titkok – a felszín alatt szépen hullámzanak a karakterek, de enni nem volt most elég, hogy lekössön. Mert nem értem, miért volt mindez. Mi a film üzenete? Fogalmam sincs.

Bár, simán benne van, hogy fiatal vagyok még ehhez a sztorihoz. Ha majd egy élet megbánásaira nézek vissza magam is, ezt is jobban megérthetem. Mert most untam.

Szabad szavak – 5/1,5 untam is, és nem is értem, mi volt a lényege. Jó színésznők ide vagy oda, nem tetszett.

https://www.youtube.com/watch?v=Ljf8DOZBnoA

Elrabolt gyermeket kereső, családi titkos, átverős.

Alice élete nem volt mindig egyszerű, a húga most is sötét alakok között mozog, de a nő élete már rendeződött. Orvos lett, és férjhez ment, született egy édes kislánya, akit mindenki nagyon szeret. Egyik reggel a kicsinek készít tejet, amikor lövés éri, elveszti az eszméletét. A kórházban tér magához: a férjét megölték, a lányát elrabolták és ő is majdnem odaveszett. Ha mindez nem lenne elég, a rendőrség egyre inkább őt gyanúsítja. Nem értik, ha betörő jött, aki az üvegajtót betörte, Alice miért nem hallott semmit? Majd a gyermekrablók jelentkeznek, akik egy milliót akarnak a lányért. Alice anyósa gazdag, ő adja a pénzt – ám a pénz oda, és a gyereket nem kapják vissza. A rendőrség a rablók nyomában van, és Alice kénytelen szembenézni azzal, mennyire rossz emberek közé került a húga. A történet azonban még sötétebb fordulatokkal halad tovább – mindenki rejteget még valamit.

Már volt róla szó, hogy Harlan Coben történeteit felfedezte a tévé és a Netflix, egyre több regénye kerül megfilmesítésre. Ebbe a sorba áll most be a Nincs több esély is, amelynek a francia változata készült el. Limitált sorozatnak tűnik nekem, nem tartom valószínűnek, hogy bármilyen folytatásra lehetne számítani, és nem is kell neki.

Minden szálat kereken zár, és a szereplők sorsát is rendezi. Azt nem mondanám, hogy mindenki megfizet, és vannak csúnyán járt áldozatok is, de annak örülhetünk, hogy Coben nem mesésen rózsaszín végeket komponál. Így hihetőbb.

A cselekmény egy-egy ponton kifejezetten érdekes, és kisebb mértékben, de helyenként izgalmakat és akciót is kínál. A magam részéről nem szerettem, amikor Alice vagy a múltjából visszatért egykori ügynök barátja akcióba lendül, inkább a nyomozás és a krimi tetszett, de lesz itt üldözés, lövöldözés is.

A történet két nagy részre oszlik. A gyilkosság és gyermekrablás idejére, valamint 2 évvel későbbre. Igaz, az idő haladásán túl nincs nagy különbség. Alice ugyanúgy nyomoz, és nem adja fel. A rendőrség ugyanúgy gyanakszik. A titkok őrzői ugyanúgy hallgatnak. Ám a második felének végére a válaszok is megérkeznek, és az ott kibomló dráma, ami eladta végül nekem a sorozatot. Addig gyenge közepes volt, de a végső csavarban volt erő. Érdekelne is, akinek nem volt előismerete, mennyire érzett rá, hogy mi zajlott a színfalak mögött. Hiszen akadtak jelek, de csak a végére ismertük meg az igazi értelmüket.

Tévés krimi, nagy látványra ne számítson senki. Nem is az a lényeg – azok a személyes, drámai titkok és összecsapások, amelyek közül a legnagyobbat a végére hagyták, de addig is kapunk éppen elég borzalmat és fordulatot. Ami viszont zavart, végig: nem éreztem franciának a történetet, hiába tették oda a helyszínt és variáltak a neveken. A történet szempontjából nem fontos, bárhol játszódhatna, mégsem tetszett így.

Gondban voltam a színészekkel is. Az egy dolog, hogy Coben eredeti történetén bőven variáltak: abban Alice karaktere férfi, és a feleséget gyilkolják meg. (Mivel a forgatókönyvön a szerző is dolgozott, sikerült megoldani úgy, hogy nem zavaró a csere.) Az viszont zavart, mennyire öregnek néznek ki a színészek. Tudom, már később vállalnak az emberek gyereket, de Alice férje simán ötven közeli, és Alice is negyvenes. Enyhe túlzással inkább néztem őket a baba nagyszüleinek, mint a szüleinek.

Az biztos, hogy Lamy jobban festett a Szerelembe gurulva című komédiában, az a boldogabb karakter jobban állt neki. Velle pedig másik sorozatnál kötött ki a Nincs több esély után – a Váltságdíj – de ennyi alapján ahhoz nem lett semmi kedvem.

Alapból is a könyvek pártját fogom a filmek ellen, és most sem teszek másként. Lehet, hogy csak a vége miatt nem éri meg az összes részt végig ülni.

Nincs több esély – 5/3,5 az alapja pörgős és jól megkomponált, de mintha a sorozat elnyújtaná és a közeg is fura.

https://www.youtube.com/watch?v=cZsGQRUNOtE