Cím: Music

Készítők: Sia, az énekesnő filmes projektje. Albumot is írt hozzá, megrendezte. A film húzónevei: Kate Hudson, Leslie Odom Jr. és Maddie Ziegler.

Műfaj: dráma, zenés

Cselekmény: Kazu frissen gyógyult kábítószerfüggő és volt díler. Most össze kell kapnia magát, mert autista húgának már nincs más, csak ő. Music a nőhöz kerül – aki sajátosan érzékeli a világot és összebarátkozik a bokszedző Ebóval.

Várható megjelenés: az USA-ban már elérhető – nálunk: nagy kérdőjel.

Miért várós?

• Sia zenéjét szeretem, és már a Music albumot is rongyosra hallgattam. Most meg bennem a kérdés, hogy azok a dalok a filmben is mennek-e, vagy saját zenét kapott. Hiszen Music musicalt idéző flasheket él át.
• Ehhez kapcsolódik Odom Jr. is. Hamilton mániámból adódóan a Hamilton filmben sokszor láttam őt – itt vajon dalra fakad?
• Azért elég kemény témák lesznek itt. Nem is annyira az autizmus, de Kazu és Ebo szálán bejön a drog és a HIV is.

Nehézségekkel küzdő, vallásba menekülő, kisvárosi.

A környéket rég katasztrófák kísérik. A termés rendszeresen tönkremegy, az emberek küszködnek és betegek, egyre többen halnak meg. Egyetlen birtokot nem sújt a balszerencse: Agatha Earnshaw földjét. Ezért sokan ferde szemmel néznek az asszonyra, amit fokoz, hogy ő a hitükben sem osztozik. Elzárkózva él, és ő az egyetlen, aki vasárnaponként nem jár a templomban sem. Vannak arról pletykák, hogy titokban van egy lánya is, akit senki nem látott még. A balsors is azóta tart, hogy Agatha lányt szült. A nő mindent eltűr, és titokban valóban neveli és elrejti a lányát, akit időnként elvisz egy szertartásra is más asszonyokhoz. Audrey most már látja, hogyan bánnak az anyjával, és bosszút fogad. Van egy terve. Ahogy egyre többen látják meg a lányt és kapnak szárnyra a pletykák, úgy gyűlnek ellenül is az indulatok. De vajon kitől kell félteni kit?

Arról már nem egy film készült, hogy a tömeg mennyivel korlátoltabb és butább, mint a tagjai külön-külön. Hogyan söpör rajta végig egy indulat, és esnek áldozatul ártatlanok is. Mit tud tenni egy pletyka is. Pont a boszorkányos témában van erre egy klasszikus: a salemi boszorkányok. Ez a film azonban nem erről szól.

Ugyan az elején ezen a vonalon indul el. Audrey és az anyja nem csinálnak semmit, nem átkoznak el senkit, csak elvannak a birtokukon. Mégis, a népharag ellenük kezd fordulni. De a film nem ezt domborítja ki jobban, hanem azt kezdi el megmutatni, hogy valóban mások, mint a többiek. Más a hitük, másnak áldoznak, és amikor Audrey belelendül, hullani kezdenek az emberek is.

Ezzel még nem is lett volna gondom, lehet egy démoni entitás, ami tényleg elátkozza a kisvárost, és megindul egy rémálom. Csak éppen itt nem lehet érteni, hogy ki is Audrey, mit csinál, de maga a közösség is furcsa. Nem tudjuk meg, ki a lány és mi a célja. Nem egy tettének nincs értelme: például miért juttatja az anyját arra a sorsra, amire? Még csak az sincs tisztázva, hogy ő jó, rossz, vagy milyen. Van köze a kisváros szerencsétlenségéhez? Itt nem pozitív, hogy a készítők teljesen ránk hagyják, mit akarunk még elhinni. Löknek a misztikus magyarázat felé, csak az nagyon félkész.

Ehhez jönnek a világképet megbolygató bevágások. Nem egyszer feltűnik egy autó az úton. Miközben a film olyan, mintha az 1800-as években játszódna. Be is ugrott nem egyszer A falu, és itt is vannak arra utalások, hogy ez a közösség direkt elvágta magát a világtól, hogy szabadon gyakorolhassák a hitük és annak megfelelően éljenek. Lehet, hogy napjainkban játszódik, csak ezek az emberek direkt egy más kor szabályai szerint élnek? Ezt sem tudni.

Kifejezetten zavart, hogy a végén semmit nem értettem. Mit szül Bridget? Hova lett Audrey és a közössége/szektája? De rühellem, hogy nincs a végén más, csak kérdőjelek.

Nem lett látványos sem a film. Egyáltalán milyen hatást akartak elérni? Nincs horror, nincs jump scream, nem is thriller. Nem éreztem úgy, hogy ijeszteni akarnak, de nincs is olyan ügy, amiben nyomoznának, hogy misztikus thriller lehessen.

Ismerős arcok vannak a filmben, de nem ismert színészek. Olyanok, akiket esetleg másban már láttunk mellékszerepekben. Nincs olyan alak benne, akivel különösebben szimpatizáltam volna vagy drukkoltam volna neki. Ahhoz értenem kellett volna, hogy kik ők, mik a céljaik és mitől szenvednek. De itt nincs semmi egyértelmű ezekben.

Pedig nem egy horror gagyi, de komolyan venni vagy érteni se tudom.

Elátkozottak – 5/2 a végére értelmét veszti, meg érteni se nagyon lehet. Még mindig várom a válaszokat.

The Curse of Audrey Earnshaw (2020) Official Trailer - YouTube

Egyetemi, titkos társaságos, mágikus, bosszút állós.

Jack Morton most kezdi az egyetemet, de neki egészen más céljai vannak, mint a kortársainak. Nem egy diploma motiválja, és a nagyapja sem azért lenne rá büszke, ha pl. évfolyamelső lenne. Egy titkos társaságba kell bejutnia, amit Jack apja vezet. Edward Coventry a mágiával nőket csábított el, majd hagyott el. Jack anyja is ilyen nő volt, aki a férfi nélkül öngyilkos lett. Az apja arra nevelte az unokáját, hogy ezért fizetnie kell az apjának, aki nem is tud fia létezéséről. Jack jó úton halad a Kék Rózsa Rendben, de egy másik szervezet is felfigyel rá. Szent Kristóf Lovagjai a gonosz mágia ellen küzdenek, vérfarkasok. Jack akaratán kívül keveredik közéjük, és mire észbe kap, már mágikus harcok, vérbosszú és egy szerelem útvesztői között kell megtalálnia a helyét, miközben Edward szövi a maga sötét hálóját, egyre többeket veszélybe sodorva.

Ezzel a sorozattal is alaposan lemaradtam. Meg akartam nézni, de tologattam, és már a 2. évad is elérhető. Pedig az a zsáner, amit szeretek: titkos szervezetes, mágikus, és nem egy csöpögős románc – hát igen, a Vámpírnaplók nagy romantikus drámája nekem nem hiányzik. De itt nem is vámpírok, vérfarkasok és varázslók vannak.

A sorozat alapvetően három témakörben mozog. Az egyik, a mágikus tanulás. Jack kezdő varázsló és abszolút úgy van szervezve a Kék Rózsa, mint bármelyik másik társaság. A gólyákat szűrik, beavatják, és fokozatosan emelkedhetnek egyre feljebb, ahogy a tudásuk nő és feladatokat teljesítenek. Még a Koponyák is eszembe jutott róla, csak itt van mitikus szál is. A másik, a harcok. A két rend harcban áll, hiszen a vérfarkasok arra esküdnek fel, hogy a gonosz mágia útjába állnak. De a Kék Rózsán belül is két irányzat kezd küzdeni egymással. Jack mindkettő harcban kulcsszerepet kap. Lesz itt mágikus tervezés és ármánykodás, de rendes, fizikai harc is. Talán nem a Netflix leglátványosabb sorozata, és nem valami szép, ahogy pl. a vérfarkasok gyilkolnak, de annyira rendben van, hogy nem volt rossz érzés nézni. (A Teen Wolf-ot pl. szerettem, de abban roppant rosszul néztek ki a vérfarkasok. Ez ahhoz képest kilométerekkel jobb, ahogy a harcok is.)

Végül, tini sorozat is. Jack szerelmi szálat is kap, a rend egyik feltörekvő lánya lesz a tanára, és Jack bele is szeret Alyssába. Ezt tudtam volna leginkább nélkülözni, nagyon nem hiányzott nekem, ahogy a sorozatot lassította a kettős története. Jobban ármánykodtak, vagy varázsoltak, amikor nem volt képben az érzelmi életük.

Viszont, az ifjúsági vonal kellett bele, adott hozzá. A Szent Kristóf tagok kb. úgy működnek, mint egy diákszövetség. Együtt laknak, együtt buliznak, együtt harcolnak a gonosz mágia ellen. Fiatal egyetemisták, akik söröznek, tanulnak, próbálnak boldogulni, és nem olyan megszállottak, mint a Rózsa tagjai.

Itt vannak a humoros elemek is. A farkas lovagok szélsőséges karakterek. A vezető, Hamish komoly és megfontolt, becsületes. Rá illik a lovag szó sok értelemben. Lilith heves, indulatos, előbb csap le, mint gondolkodik. A szíve a helyén, de könnyen bajba sodródik a temperamentuma miatt. Randall pedig a csapat szíve, aki közelíti egymáshoz a két oldalt. Jack jó barátjuk lesz, illik közéjük. Ok, nekem szimpatikusabbak ők, mint a mágusok.

Kicsit ifjúsági, kicsit misztikus, és jól bonyolítják a szálakat. Hangulatos sorozat, ami pár rész után be is szippantott – azért 3 részt adni kell neki hozzá. Talán a mitológiája kapott el igen, ahogy folyamatosan többet tudunk meg, nyomozgatnak és nem csak simán harcolnak egymás ellen. Több mágikus eszköz, több képesség...

Az első évadnak olyan függő véget is sikerült összehozni, hogy már nézném is tovább. Harmadik évad úgy tudom nem lesz, de a 2. biztosan sorra kerül nálam.

The Order – 5/4 félig tini szappanopera, de a természetfeletti titkos szervezetek eladták – folyt.köv.

https://www.youtube.com/watch?v=iD-cFgDDuqM

(Bright a párkányon próbál megtartani egy gyilkost, az apja meg éppen hívja.)

• Ne engedjen el!
• Miért ne tenném? Maga egy gyilkos, Chester. Ha elengedem, soha többé nem fog senkit bántani. Nem az lenne a helyes cselekedet?
• Bright!
• Vagy... talán a helyes és helytelen nem számít. Talán az egész arról szól, hogy én mit akarok tenni? Elnézést! Tartson ki! Egy kicsit elfoglalt vagyok.
• Fiam! Az apád az. Szóval szenzációs híreim vannak.
• Kérlek, mondd, hogy rákos vagy!
• Hazatérek. Várjunk, mit mondtál?
• Hogy érted, hogy haza?
• Nos, nem arra a hazára gondoltam. Visszavisznek a Claremontba.
• Miért?
• Nos, egyedül megakadályoztam, hogy a koronavírus kipusztítsa a legnépesebb börtönt a keleti parton. Persze a kontaktkutatás szélsebes, ha a pácienseknek nincsenek jogaik.
• Csodás. Most tényleg le kell...
• Tudom, tudom, tudom. Elfoglalt vagy. Nagyon elfoglalt. (Prodigal Son)

Mostanra rájöttem, hogy minden jó úthoz retúrjegy kell. (Someone has to die)

Az ember önző. Mindenki azt hiszi, körülötte forog a világ. Nem tehetünk róla. A vérünkben van. Ármánykodunk, terveket szővünk, játsszuk az ostoba kis játékainkat. Miért hisszük, hogy mi vagyunk a legfontosabbak a világon? Mert nem vagyunk. Én elfogadom azt, amit a legtöbben képtelenek: az univerzum tesz ránk. Nem érdeklik a hülye kis terveink vagy a törékeny kis szíveink. (Snowpiercer)

(Ivar trükkjét nem veszi be Alfred, amit a viking szenvtelenül vesz tudomásul.)

• Rég találkoztunk. Az apáink meghaltak. Mindketten királyok lettünk, de még mindig harcolunk, ahogy apáink tették. Remélem, hogy egyszer véget ér a szenvedés és háború végtelen körforgása.
• Egyetértek. Ezért felajánlom, hogy a kedvedért vessünk véget a csatának és kössünk békét! Cseréljünk foglyokat! Egyezkedjünk jóhiszeműen! Megérjük a következő napot. Mit mondasz?
• Vissza kell utasítanom az ajánlatot. Idejöttél hívatlanul, kéretlenül. Csak azért ajánlasz békét, mert félsz a vereségtől. Valójában nem akarsz békét, igaz, Csonttalan Ivar? Az egész világon ismert a kegyetlenséged. Nem érzel szánalmat a halandók felé. Nem. Fegyverszünetet akarsz, hogy időt nyerj vele. Talán más északiakat akarsz segítségül hívni. Csupán gyilkolásra és diadalra vágysz. Az én Istenem a béke és szeretet Istene, de a te isteneid vadak. Áldozatot követelnek. Nekik az emberi szeretet kiismeretlen és gyengeség. Engem is gyengének tartasz. És formálhatónak. Gyávának. Hatalmasat tévedsz. Az isteneid félrevezettek. Azt hiszik, a halál mindig győz az életen. Nem így van. Ahogy a tél egyetemes halált hoz, úgy a tavasz elhozza az örök életet. És a Nap is felkel.
• Akkor ez egy nem? (Vikings)

Nem tudtam, milyen romboló lehet az igazság. (White Lines)

(Az utolsó lépések, még egy beszélgetés a királynővel, mielőtt Thatcher szembenéz a leváltással.)

• Önnek az első, ösztönös reakciója gyakran a cselekvés. Hatalmat gyakorolni.
• Ezt várják az emberek egy vezetőtől. Hogy eltökélt legyen és erős. Hogy vezessen.
• Én csak felteszem a kérdést. Vajon helyes-e élni a hatalmával, pusztán csak azért, mert megteheti. A hatalom semmit sem ér tekintély nélkül. (The Crown)

(Carol kocsit kap az MI-től, de most is van megjegyzése.)

• Nem egy kocsi, a te kocsid! A hősök ugyanis nem buszoznak, Carol!
• Tényleg? És Sandra Bullock a Féktelenülben? (Szuperagy)

Első kézből tudom, hogy a gyász nem múlik el, ezért neked kell nagyobbnak lenned nála. A legjobb módja ennek, ha befogadó vagy. Engedd be az embereket! (Locke & Key)

(Amikor a kém felfedi magát, a csapat még akkor is ökörködik.)

• Én vagyok a kém.
• Mi van?
• Maga?
• Kevés az időnk.
• Úgy tudtam!
• Dehogy tudtad. (Star Wars: Skywalker kora)

• Rákos vagyok. Megmondták az orvosok. Kiderült, hogy a halál nem olyan jó, ha nem én vagyok az okozója.
• Neked aztán tudnod kell, hogy a jövő nincs kőbe vésve.
• Attól függ, kinek a jövőjét nézzük. (The Order)

 (Új szabályok a rendőrségen, és van, aki egyből poénra veszi.)

• "A rendőrök nem vásárolhatnak vagy birtokolhatnak mobilt, még személyes használatra sem, ha az őrsnek nem adják le a telefonszámot."
• A csajomnak is meg kell mondanom? (The Rookie)

(Olimpiai álmok vs. egészséges életmód. Avagy a doktornő mérges, mert nem akarnak műtétet, és a főnöke igyekszik nyugtatni.)

• Kockáztatni akarja az életét egy kupáért, az apja meg hagyja! Ez nem gyermekbántalmazás?
• A kórház nem nyerhet olyan perben, ahol egy gondoskodó apa hozzásegíti a lányát az álmaihoz. (The Good Doctor)

(Wanda és a szomszéd egy női magazinból néznek csábítási trükköket.)

• Csak kíváncsiságból, mi áll benne?
• Hogy meg kell botlanod, amikor bemész egy szobába, hogy el tudjon kapni. Romantikus.
• Vannak más trükkök?
• Itt az áll, az egyedülállóak halálozási aránya kétszerese a házasokénak.
• Na ez a romantikus. (WandaVision)

Misztikus, szektás, eltűnt személy után eredő.

James egykor rendőr volt, de egy családi tragédia összezúzta az életét. Barátja halála után nem sokkal ő is elvesztette a feleségét és a kisfiát. Az állását is feladta, néha besegít Norának és Amandának, akik szintén egyedül maradtak. A lány különösen viselkedik, majd nem sokkal később Nora ijedten hívja a férfit: Amandának nyoma veszett. A rendőrség úgy gondolja, a lány csak mérges az anyjára és lelépett egy időre. James így maga ered a nyomok után, de valami egészen mást talál, mint amit előre gondoltak. Amanda a barátaival egy hídon egy bátorságpróbát, városi mítoszt próbált ki, az üres ember megidézését. A társai már mind halottak: az egyik halálra szúrta magát, a többiek felakasztották magukat. Az üzenetük csak annyi: az üres ember miatt tették. Amanda azonban nincs meg, és egy titokzatos szekta is épült erre a történetre – akik nem örülnek, hogy James szaglászik.

Én nem díjazom azt a típusú horrort, amikor az eszelős gyilkos jön, van valami fegyvere és kaszabol. Az unalmas. A jump scream egy ideig jobban bejött, de már azt is unom. Ha pár olyan filmet láttál, már tudod, mikor akarnak majd rád ijeszteni. Ha van thriller, nyomoznak, és természetfeletti rejtélyt kell megoldani, miközben a frászt is rám hozzák, az a nekem való.

Az üres ember ezzel is próbálkozik, csak éppen a történetet még gyúrni kellett volna. Kezdve azzal, hogy egy csapat fiatallal kezdünk, akik a hegyekben túráznak. Találnak egy testet, és az egyikük bekattan. Utána teljesen más helyszínre, szereplőkre vált a történet, és nincs semmi magyarázat, hogyan kapcsolódik össze a kettő. Mégis, ez egy fél órás betét benne! Igen, a végére egy szálat bekötnek, de sok minden marad homályban. Pont azok a kérdések, amelyek izgalmasak. Így csak a homály marad, válaszokat nem kapunk – nem is tetszett így a történet felépítése. Ha már ilyen hosszú a felvezetés, rendesen a történetbe illeszthették volna.

A végső magyarázat se kielégítő, csak meglepő próbál lenni. Sok történetszálra, amit addig láttunk, nincs magyarázat és marad értelmetlen. Maga James személye – ha azt el is fogadom, hogy ki ő és hogyan lett, azzal akkor sem tudok mit kezdeni, hogy tág skálán átírták az emberek tudatát. Mert pl. az egyik nyomozó is emlékezett rá, még aktív éveiből.

De az olyasmik sokkal jobban irritáltak, hogy nem derült ki, miért reagálták annyira másképpen az üres emberre az egyes szereplők. Nem mindenki lett öngyilkos, más látomásoktól szenvedtek – miért? Mit ad át az üres ember? Semmit nem tudunk meg.

Az is érdekes, ahogy a jump scream elemet használják. Itt nem a semmiből ijesztenek ránk, hanem késleltetve. Mondok egy példát! A klasszikus jump screamben az árny feltűnne a semmiből, és már kapna is a szereplő után. Itt a szereplő látja az árnyat, ráfókuszál, és az árny így indul meg. Nem is lenne ijesztő, ha nem tettek volna alá egy ideghúzó zenei aláfestést.

A zene a leginkább ijesztő elem a filmben. Nem mutatnak korhatáros tartalmakat, nem ijesztgetnek hatásosan, a szörny – már ha szörnynek nevezem – sem ijesztő. Leginkább kántálnak. Viszont a zene feszültséget kölcsönöz neki, és abban van meg az a plusz elem, amit vizuálisan nem tettek a filmbe.

A vége ismeretében nem látom értelmét hosszan foglalkozni a karakterekkel. Ott derülnek ki olyasmik, amelyek átértelmezik mindazt, amit addig láttunk. Még a fix, élő szereplőket se lehet biztosra venni, és beszélni róluk, mert a szekta átír dolgokat. Nem lehet tudni, mi és ki a valós, mit tettek meg valóban.

Sztár szereposztás sincs, kit lep ez meg? A történettel is gondok vannak, nem is blockbuster, csak egy olcsó horror, amiben James Badge Dale a legnagyobb név.

Ha valami megmarad belőle a fejemben, az a zenei aláfestés, meg általában a hangok használata. A kopogás, a kántálás… Utálom a kántálást!

Az üres ember – 5/2,5 a jump scream, ami nem ráijesztéssel, kivárással + zenével ideghúzó. A logikát hagyjuk.

https://www.youtube.com/watch?v=tk6u9X1bW30

5: Ewing – Dallas: ránézek erre a képre, és már annyi. Hogy engem mennyire taszít ez a sztori. De a lényeg, akkor is az egyik legismertebb tévés család. Két generáció simán felnőtt rajta. Egy dallasi olajmilliárdos família, akik a hatalomért egymást és a riválisokat is gyilkolják, leginkább átvitt, de néha szó szerinti értelemben is.

4: Bundy – Egy rém rendes család: külváros, átlag család. Apa, anya és két gyerek: egy fiú, egy lány. Az anya (Peggy) háziasszony, de leginkább zsörtölődik és cigizik. Az apa (Al) cipőbolti eladó, és rühelli. A gyerekek is problémások. Elvileg szegények – jellemző, hogy nálunk ez már korrekt megélhetés lenne. Humoros senyvedés.

3: Carrington – Dynasty: sok tekintetben emlékeztet a Ewing családra. Ennek is egy régi sorozat az alapja, csak éppen ezt sikerült feltámasztani, míg az új Dallas sorozat hamar kimúlt. Itt is háborúznak és szeretik egymást egyszerre a milliárdos családtagok: viszonyok, botrányok, vállalati harcok guilty pleasure sorozata.

2: Gallagher – Shameless: ők már tényleg szegények, és nem csak mondják, mint a Bundy család. Sok gyerek, mély szegénység, botrányok és ügyeskedés az életben maradásért. Már 11 évadnál jár, és az egykori srácok már szülők lettek, vagy karrierbe (?) kezdtek. Az összefogás nagy, de ez nem jelenti azt, hogy néha nem tör ki a családi háború is.

1: Crowley – Downton Abbey: ok, elfogult vagyok. Ők nem azért emlékezetesek, mint az előző négy. Gazdag, angol nemesi család, a XX. század első feléből. Finom modorosság, úri környezet, egészen más problémák, mint a többieknél. Itt is van szerelmi dráma, küzdenek a birtok fennmaradásáért, az évadok során egy világháborút is túl kell élni. Talán lassabbnak tűnik a cselekmény, nincs álnok humora sem, de aki egyszer belekóstolt, az vissza akar járni Downton Abbey-be.

Olimpiára készülő, faji alapon megkülönböztető, embereket kihasználó.

A náci rezsim fontos eseménye a berlini olimpia. Nem csak a fajelméletet akarják itt hirdetni, de a többi nemzet részvétele jelenti a hatalmuk elfogadását, a Náci Birodalom politikai elfogadását. Az Egyesült Államok azonban sokáig fenyegeti őket, hogy tüntetőleg távol maradnak a sportolóik, hiszen a nácik nem engedik a zsidó sportolókat versenyezni. Bizonyítaniuk kell, ha zsidó versenyző a legjobb német versenyző, indulhat ő is. Gretel Bergmann magasugró tehetség, akit az apja még idejében Angliába menekített, ahol a zsidó lány bajnoki címet is szerez. Őt muszáj visszavinniük, és találni egy olyan német versenyzőnőt, ki képes legyőzni Gretelt. Az államapparátus a 17 éves Marie-t akarja ellene küldeni, akinek szintén megvan a maga titka. Ám azzal nem számolnak, hogy Gretel nyerni akar és összebarátkozik Marie-val is. Mindketten ugyanannak a rendszernek a foglyai.

Bőven van még olyan történet, amit nem meséltek el és döbbenetes a 20. századból. A berlini olimpiáról láttam már több filmet is, és most érkezett egy újabb, ami egészen másképpen világít rá, milyen volt a náci diktatúra.

Pedig az elején úgy tűnt, a tipikus történetet kapjuk. A zsidó lány, aki jobb az árja németeknél, ezért minden módszerrel igyekeznek ellehetetleníteni. Nem engedik rendesen edzeni, elidegenítik a többi versenyzőtől és éppen csak el nem törik a lábát, hogy semmi esélye sem legyen. Még a kvalifikáció is reménytelennek tűnik: neki nem női versenyt kell nyernie, hanem a férfiakkal küldik ki versenyezni.

De van ebben a történetben két dolog, ami miatt mégsem az a tipikus történet: az egyik a vége. A mesékhez szokott, happy endet szomjazó én nem azt akarja látni, ami itt történik. Egy jobb világban Gretel lett volna az olimpiai bajnok, de ez nem egy jobb világ, hanem a náci kormányzat propaganda eseménye. De ezzel együtt is azt lehet mondani, hogy nem egy tragikus történet. A barátság miatt, és a túlélés miatt. Gretel nem végezte Auschwitzban, azt már leírom itt, mielőtt valaki azt gondolná, hogy ez a történet ott ér véget.

A másik, Marie története. Erről nem fogok többet írni, mert az a film legnagyobb csavarja – ha szinkronnal nézve elég könnyű rájönni, hogy mi is a csavar. Mondjuk úgy, ügyesebben kellett volna hangot választani neki, de németül mondjuk én se néztem volna meg. Nem is tudom, abban milyen hangja lehet…

Viszont, ez a mondanivalót nem teszi kisebbé. Marie és Gretel is olyan emberek, akiket a rendszer kihasznál és tönkretesz. Lehetne is vitatkozni, hogy ki lesz jobban lerombolva. Most könnyű lenne azt mondani, hogy a zsidó lány és a holokauszt nagyon nyer, de ha csak a két személy személyes terét nézem, azért az is egy nagy pokol, amit Marie kell, hogy túléljen. Tulajdonképpen a személyisége alapját veszik el tőle, és mint kiderül, minden ígéret ellenére nem kaphatja vissza, és még évekig élősködött rajta a rendszer.

Ez a két elnyomás, amit a két lányon keresztül mutatnak be, teszi izgalmassá a filmet. Sportfilmnek csak korrekt, mert valljuk be, a magasugrás nem éppen izgalmas sportág. Az edzések, a versenyek szépen megvannak, még némi feszültség is került bele, így azokon a részeken se unatkoztam, de nem az adta el nekem a történetet.

Külcsínre is korrekt, mondjuk, a témából adódóan nem nagyköltségvetésű látványorgia. A színészek a fontosabbak, és a két fiatal kedvelhetően hozza is a karakterét.

Tévéfilmnek nagyon korrekt darab, több ilyet is szívesen megnéznék.

Berlin 36 – 5/4 sportfilmnek csak átlagos, de a történet, amit elmond emlékezetes. Mese a diktatúráról.

BERLIN 36 | U.S. Trailer - YouTube

Továbbra is zárva tartanak a mozik.

Fogom én valaha látni a Kingsman 3-at? (Igen, nekem az a legfájóbb le nem vetített film.)

Családi, rejtélyes, mágikus kulcsos, ármányos.

A Locke családot súlyos trauma érte. A tanácsadóként dolgozó Rendell egyik diákja betört hozzájuk, valamilyen kulcsokat keresett, és végzett a férfival. Nem sokon múlt, hogy többen oda ne vesszenek, és mindenkinek bűntudata van. Nina abban látja a megoldást, ha a gyerekekkel visszaköltözik a férje gyerekkori otthonába, a Locke-házba vidéken. Egyik gyerek se örül a változásnak, de a házban nem várt meglepetés vár rájuk. A legkisebb, Bode kulcsokra kezd rábukkanni. Ezekkel mágikus dolgokat tehetnek: belenézhetnek a saját tudatukba, szellemként kiszállhatnak a testükből, irányíthatnak másokat. Ám a házban egy gonosz erő is megbújik, aki már eddig is sokat ártott, és még többet akar a hatalomért. A három Locke össze kell fogjon, ha életben és egészben akarnak maradni – közben pedig felfedezhetik azt is, mi rejlik az apjuk múltjában.

A Locke & Key képregények tették fel a horror listára Joe Hill nevét. Már magyarul is olvasható a teljes sorozat, és ez az, amiből a Netflix aztán berendelte a sorozatot. A képregényeket nagyon szerettem, így a sorozatot is húztam-vontam, tartottam tőle, hogy nem tudja azt az élményt hozni, amit a képregények.

Most pedig azon töröm a fejem, mennyire bánt, amennyiben hozzányúltak a történethez. Hiszen elég nagy változtatások vannak a cselekményben, főleg a sorozat végére. Alapvetően én nem ragaszkodom ahhoz, hogy betűre ugyanazt csinálják meg, ami az eredetiben volt. Itt érteni is, hogy ezzel hogyan lehet átkötni egy következő évadra az eseményeket. Csak éppen az eredeti verziót nagyon szerettem, így nehezebben barátkozom azzal, ahogy itt elköszöntek tőlünk. (Itt sokkal reménytelenebbnek érzem a srácok harcát Dodge ellen – de most komolyan, nála van két olyan kulcs is, amivel tulajdonképpen bárkit és bármit átverhet? Annyira kevés esélyt adnak a Locke gyerekeknek…) Talán az is bennem van, hogy ezzel a verzióval lehetetlenné teszik azt a befejezést, ami az eredetiben volt. Abban meg nem nagyon bízom, hogy maguktól lesz olyan ötlete a készítőknek, mint Hillnek a képregényben. Láttuk már, mi történt a Trónok harcával is, amikor kifogytak a Martin alapanyagból…

Igaz, ha megfeledkezem az előzetes tudásomról, akkor sorozatként korrekt, amit láttam. Gondosan felépítik a gyerekek és a rokonok, barátok karaktereit. Ugyan a Locke srácok vannak a középpontban, de mellettük másnak is jut hely. Megragadták az anya problémáját az alkohollal és ahogy próbálja felfogni, mire képes körötte a ház, noha a mágia nem engedi, hogy a felnőttek emlékezzenek. Izgalmasnak találom Rendell öccsének, Duncannek a történetét is: vajon lesz még valami azzal kapcsolatban, amit vele tettek a múltban? Mert azért nagyon durva, amit vele is megcsináltak. (Van, aki rosszabbul járt azért. Duncan funkcionál, de akit mondjuk a saját fejébe zártak…)

Kamasz problémák is vannak a mágikusak mellett. Nem simán egy horror – fantasy sorozat, a felnőtté válás, felelősség, iskolai kérdések is sorra jönnek be.

Igaz, emlékezni a mitikus szálakra fogunk. Netflix, így gondolom senkit nem lep meg, hogy remekül néz ki a végeredmény. Kiemelt projekt volt, és ez látszik is a kivitelezésen. Az a fajta popcorn horror, ami nem rémiszt halálra, de hangulatos és jó nézni.

Nem spóroltak a színészeken sem. Nem sztárokkal tömték tele, de feltörekvő kamasz- és gyerekszínészekkel, de a felnőttek között akad moziból ismerős is.

Már a harmadik évad is be van rendelve, vagyis megyünk még a Kulcsos házba a Netflixszel.

Locke & Key – 5/4 látványos, izgalmas – csak attól nem tudok szabadulni, hogy az eredeti miben más.