Új életbe kezdő, gyerekekkel foglalkozó, önfelfedező.

Britt-Marie imádja a rendet és a rutint. Minden napja pontosan ugyanolyan, és ő ezzel elégedett is. A ház tisztán tartása, a férje tökéletes kiszolgálása köti le vagy 40 éve. Ám a férfi egy üzleti út során szívrohamot kap, és az asszony rohan hozzá a kórházba. Ott éri a sokk: a férfi nem dolgozott, egy szeretőjével szórakozott, aki a kórházba is vele ment. Az asszony eddig nem akarta meglátni az igazat, de már nem hazudhat magának. Felpakol, és elhagyja a csalfa férjét. 60-on felül nem egyszerű állást kapni, így elvállalja az első munkát, ami adódik. Egy vidéki városkában lesz a közösségi ház gondnoka és a gyerekek focicsapatának az edzője. A takarítás és az épület rendben tartása profilba is vág neki, de a gyerekekkel nincs tapasztalata, és a focit egyenesen rühelli. A közösség azonban befogadja, és Britt-Marie lassan átértékeli magát, az életmódját – ám pont ekkor rátalál a férje, akinek van egy terve.

A skandinávokhoz filmek és regények terén főleg az ember a krimiket sorolja oda. Hiszen külön zsánerré is vált a skandináv krimi, és itthon is szép piacuk van. Jönnek a regények, filmek és sorozatok is folyamatosan.

Mellette, kevésbé sikeresen és kisebb tempóval érkeznek a skandináv humor képviselői is. Fredrick Backman közülük is kiemelkedik, mert olyan történeteket ír, amelyekre igaz, hogy van humoruk is, de mellette mélyek, emberiek, és nevelgetnek. Arról mesél, hogyan kellene élni, milyen emberinek kellene lenni.

Amiért ezt felemlegetem, mert Backman történetei filmen is elkészülnek. Az Ove a legismertebb, szerintem regényben és filmen is, de bőven van más története is. Britt-Marie regénye például, aki 60 felett kezd új életet és keresi a maga boldogságát.

Mit mond el ezzel Backman? Mesél arról, hogy az embernek mekkora tehetsége van ahhoz, hogy áltassa magát. Az asszony pontosan tudta, milyen a házassága, csak saját magát is becsapta. Csak várt, hogy egyszer majd észreveszik és értékelik. Az különösen tetszett a filmen, ahogy kiderül, hogy a nőre mi tett ilyen hatást, és miért követi ezt a mintát kislánykora óta. Az érzelmei között volt zűrzavar és problémák, gyász és fájdalom, ami elől a takarításba, a fizikai rend megteremtésébe menekült. A szüleitől, majd a férjétől várta, hogy felfigyelnek minderre, és megkapja a törődést, amire neki is szüksége lenne. A film pedig nagyon bölcsen mutatja, hogy hol a gondolkozásában a hiba. Ha mindig ugyanazt csinálod, butaság változást várni. Ahhoz változtatni kell – amiből most jó pár akad a nő életében.

Miközben a film hangulatát végig meghatározza, hogy egy idős asszony történetét látjuk, akinek többféle fájdalmat és traumát kell feldolgoznia, sorra hozzák be a komédia elemeket is. Ahogy fociedző próbál lenni, miközben fogalma sincs az egészségről, és még utálja is ezt a sportot. Ahogy a helyi rendőr udvarolni próbál neki.

Sikeresen vegyítették a tragikus elemeket, a humort és a felemelő pillanatokat is. Mert Britt-Marie egy közösség tagja lesz, megszereti a gyerekeket is, és egy érdekesebb, értékesebb életet kezd el élni, mint a férje rabszolgájaként.

Nem a külsőségek adják el a filmet, az nincs benne. Átlag kisváros, focipálya és átlag emberek. De az üzenete, a sok emberi vonása, ezek átjönnek és közel hozzánk az emberhez a történetet és a szereplőit.

Még az a helyzet is fennáll, hogy amikor a regényt olvastam, nekem nem tetszett a sztori. A film viszont kihangsúlyozta az értékeit, az emberségét úgy, hogy még ahhoz is kedvet kaptam, hogy a regényt újfent kézbe vegyem. Talán rossz passzban olvastam…

Backman történeteit meg szívesen nézném is tovább: A mi vagyunk a medvék HBO feldolgozása még visszavan, és nagyon drukkolok egy Hétköznapi szorongások filmért.

Itt járt Britt-Marie – 5/4 Backman tud valamit. E film is egy keserédes, de ugyanakkor felemelő emberi dramedy.

https://www.youtube.com/watch?v=So8sWzkf45s

Cím: Wrong Turn

Készítők: nem igazán ismertek. Akad közöttük, aki ilyen-olyan sorozatban már feltűnt, de itt inkább az ismeretlen fiatalok receptet követték.

Műfaj: horror, thriller

Cselekmény: 6 barát a hegyekbe kirándul, de baj történik. Egy helyi közösség, akik hírhedtek az elzárkózásról, levadásszák őket. Mindenféle indokkal bűnösnek találják őket. Jennifert közben az apja hiányolni kezdi, érzi, hogy valami baj van: elindul megmenteni a lányát.

Várható megjelenés: kint januártól elérhető, nálunk meg egy nagy kérdőjel.

Miért várós?

• A plakátból ítélve lesz még egy film, amit felvehetek az idióta maszkban gyilkol az eszelős listára.
• Az eredeti Halálos kitérő filmekért nem voltam oda, talán csak az első kettőt láttam, de a reboot kap egy esélyt.
• Már ott tartok, hogy egy darabolós horrort is tudok várni, annyira nem találok a zsánerből mostanában filmet. A Netflix profilja azért messze van a horrortól. (Mozihiányitiszem van, tény.)
• Talán érdekes lesz a közösség élete kicsit jobban, belülről is megmutatva.

Regényt népszerűsítő, titkos vonzalmakat rejtő.

Jack ausztrál kamionos, aki a járműben él, és egyetlen társa a kutyája. Titokban azonban van egy másik élete is: írt egy szerelmes regényt, ki is adták, és a könyv egyre sikeresebb. Az eladhatóság miatt Jack azonban nem vállalta fel a nevét, és a gyerekkori jó barátja, Ruby nevében adta el a könyvet. Most interjút akarnak neki, a kiadó hírverést csapna körötte. Jack kénytelen beavatni a lányt a titkába, és megkérni, menjen vele Sydneybe, és tegyen úgy, mintha ő lenne a szerző. Kárpótlásul felajánlja a könyvért kapott előleget, amelyből Ruby álomesküvőjét is lehetne finanszírozni. A lány belemegy, és ahogy együtt utaznak, elolvassa Jack könyvét, más érzelmeket is kezdenek felismerni magukban. Lehet, hogy Ruby számára nem is Hamish az igazi, hanem Jack?

A leggyakrabban szidni szoktam a magyar címeket, és bizony sokszor eszembe jut, hogy sokkal jobb lett volna az eredetit meghagyni. Ez viszont olyan eset, amikor meglepően jól elkapták magyarul is, mi is ez a film, milyen cím illik hozzá.

Ponyvarománc, duplán is. Egyrészt, a romantikus nyálregény miatt, amit Jack írt. Amennyit a cselekményről és a következő könyvéről megtudunk, olyasmi, mint Wilbur Smith, csak sokkal több szenvedéllyel és érzelemmel. Ponyva, amiben a romantika és a szex az uralkodó téma. Másrészt, az is egy ponyvarománc, ami Jack és Ruby között zajlik.

Dupla klisé: legjobb barátok, és egyik sem meri bevallani, hogy igazság szerint több van közöttük. Az elejétől nyilvánvaló, hogy sokkal nagyobb a kémia Jack és Ruby között, mint Ruby és Hamish között. Már a nyitó jelenetnél is az járt az eszembe, hogy nem véletlenül akar Ruby olyan világraszóló lakodalmat, amire nagyon nem telik nekik. Mert így hiába jegyesek, nincs küszöbön az esküvő. Kényelmes, elköteleződött, de még nem egészen. (Az esküvő és a hozzá kapcsolódó háromszög a másik klisé. Hány filmben láttuk már, hogy az esküvő előtt az egyik fél rádöbben, hogy nem a szerelméhez készül hozzámenni?)

A cselekményből hiányzik is valami plusz, mert első ránézésre látni lehet, mi lesz majd a végjáték. Meg persze súg a szereposztás is. Elég csak egymás mellé állítani a Ruby életében szereplő két férfit: Hamish és Jack nagyon nem egy súlycsoport. Hamish öregebb is, rondább is – ugyan a jellemével próbálták ellensúlyozni, nagylelkű és kedves, rendes ember, csak mellette kissé sótlan is. A romantikus filmekben meg a jóképű férfi hős szokta vinni a nőt, nem a rendes haverja, aki gyorsan félre is áll, amikor felméri, hogy mi a helyzet.

Komédia is, de nem sikerült viccesre. Ugyan lehet érezni, mit szántak poénnak, de még csak el se mosolyodtam. A kínos szintet szerencsére nem érik el, de nevettetni sem tudott. Így ez csak egy romantikus limonádé, amiben sem emlékezetes cselekmény, sem valami jó poén nem jött össze.

Az amerikai filmek között vannak suttyó filmek, amely a társadalom alsóbb rétegét mutatják, akik nem csak szegények, de szellemiekben is lényegesen kevesebbek. Sok egyszerű, vagy éppenséggel buta ember, és van, aki pusztán ezért ebben komédiát lát. Itt valami hasonlót próbálnak, csak ausztrál változatban. Ruby, a környezete, és valamennyire Jack is – neki azért jobb a szókincse – vidéki suttyók, és ezt ki is hangsúlyozzák a filmben. Erkölcseikben rendben vannak, de mellette közönségesek, egyszerűbbek. De miért kellett ennyire butítani őket? Az nem vicces, nekem ez inkább fájdalmas.

Mondhatni, a fiatal Hugh Jackman a fő vonzereje. Bár lenne más is…

Ponyvarománc – 5/2 Hugh Jackman sármja átjön belőle, de a történet tipikus, és nem sikerült viccesnek lennie.

PAPERBACK HERO | Official Australian Trailer - YouTube

Vállalatbirodalmat vezető, mocskos titkos, családi.

A Monreaux család nem csak gazdag és ismert, de köztiszteletnek is örvend. Egy egész vállalategyüttesük van, amely a hit nevében jótékonykodik, tévés műsorokat készít és sugároz, saját kereskedelmi hálózattal. A család feje Eugene, aki éppen egy üzleti úton van, amikor a repülője lezuhan a mocsárban. Halottnak nyilvánítják, és az özvegye igyekszik átvenni a helyét a cég élén. A két gyerekének is segítenie kellene: Eric nagyobb szerepet szeretne a vállalatba, míg Rose elindítaná a saját ruhamárkáját. Margaret adna is nekik, nem is. Ám a végrendelet felolvasásakor mindenkit sokkoló meglepetés ér: Eugene sokszor csalta a feleségét, és három gyermeke is született, akiket eddig a család nem ismert. Ők is örökölnek a cégből, amit Margaret nagyon nem néz jó szemmel. Egy bokszoló, egy egykori díler és egy pornócsatorna tulajdonosnője hogyan illeszkedhet be egy keresztény családba? Ám nem ez az egyetlen csontváz, ami a családra vár a szekrényben.

A guilty pleasure sorozatokat alapvetően három dolog jellemzi az én olvasatomban: egyrészt, kivétel nélkül nagyon gazdag emberekről szól. Ők azok, akik annyira jól élnek, hogy innen el sem tudjuk képzelni. Másodszor, a casting elsődleges szempontja – ok, esetleg a másodlagos, mert azért akad olyan is, ahol a színészi tehetséget is mérik – az eye candy faktor. Harmadrészt, és ettől lesz egy ilyen sorozat elsősorban guilty pleasure, hogy tele van botrányokkal a történet.

A Piszkosul gazdagok szépen teljesíti minden feltételt:

1: a Monreaux klán elképzelhetetlenül gazdag. A vállalat milliárdokat ér, és a családnak bőven van mit a tejbe aprítania. Saját birtok egy szinte kastéllyal, magángépek és hatalmas járműpark, lakások, és hosszan lehetne még sorolni. Ugyan a házasságon kívüli gyerekek szegénységből vagy küzdelmes vagyonszerzésből érkeznek, de nagyon hamar beilleszkednek a luxus világába.

2: a szereplők nagyja inkább szép, mint más. Ugyan akadnak villanások, de határozottan érezni, hogy mindenki milyen fess. Azon külön jót mosolyogtam, hogy a vallásos keret részeként nem egy szereplő dalra is fakad. A tévés szerzetes, de a család fia, Eric is átmegy dalos pacsirtába, ha a helyzet megköveteli. Van abban valami nagyon show, ahogy a vállalat vezetők, komoly üzletemberek énekelnek a tévében.

3: másról se szól a sorozat, csakhogy kinek milyen piszkos kis titkai vannak, és milyen ügyekbe keverednek. Itt bizony még az ártatlanoknak is akad mocsok a cipője sarkán: a jófiú Eric viszonyt kezd, a vallásos és szolid Rose abortuszra megy, és még ezt is lehetne sorolni. Senki nem ártatlan. (Nem okos, helyenként buta sorozat, de szórakoztató a maga módján.)

Azért azt megjegyzem, hogy Eugene messze viszi a prímet. Amikor a végén elmondja, hány gyereke van, és meglátjuk azt utolsót is, nem csak a család tagjai kapnak sokkot, azon nagyon néztem én is. Eladta magát szent életű vallásos atyának, aztán nem volt bűn, amit ne követett volna el, még a családja ellen is.

Ennek ellenére meg lehetett kedvelni a szereplőket, még ha van is bennük antihős jelleg. Meg tudtam érteni, hogy a házasságba kényszerített, boldogtalan Eric képtelen elengedni a szerelmet, amikor a neje jégcsap mellette. De Ginger is a kedvenceim között van, aki aztán nem félt a kezét sem bemocskolni a hatalmi játszmákban.

Kicsit sajnálom is, hogy nem lesz 2. évad, mert van, ami érdekelne, hogy alakul tovább.

Piszkosul gazdagok – 5/3 – megvan a maga guilty pleasure bája, szép színészekkel, botrányos mesékkel. De buta is.

FILTHY RICH Official Trailer (HD) Kim Cattrall - YouTube

• A nagymamám francia, de én eredetileg amerikai vagyok. Egy forradalmár.
• Attól, hogy párszor látta a Hamiltont, még nem forradalmár.
• És ha hatszor láttam?
• Ejha! Nagyon imádhatja a musicaleket. (A Discovery of Witches)

(Vitya és Gyima nyugdíjasként is egymás agyára mennek. Csak pár méh, ami megcsípi Gyimát...)

• Bajszos majom! A mocskos kis fickóid megint összecsípkedtek!
• Köszönetet kellene mondanod! Csak kezelik az érelmeszesedésed.
• Ááá! Neked? Semmi pénzért sem!
• Beszerzek néhány bűzös borzot is, hogy szívhass velük egy levegőt! (Igen séf: Az utolsó csata)

(A fiatal herceg már maga sem tudja, mi lesz vele. Ivar sem éppen a tipikus vigasztaló.)

• Halljuk, mit akarsz csinálni?
• Megölni magamat.
• Ahhoz még korán van. (Vikings)

• Sosem hittem a sorsban.
• Miben hiszel hát?
• A szabad akaratban.
• A szabad akarat és a sors együtt léteznek.
• Hogyan?
• Képzelj el egy csecsemőt, aki egy asztalon mászik! Ha tovább mászik, leesik. Ezt te sokkal előbb tudod, mint a gyermek. Előre látod, a csecsemő viszont nem. De ez nem jelenti azt, hogy megvontad a szabad akaratát. (Blood of Zeus)

• Meg tudja idézni a meggyilkolt nők lelkét? Elvégre: sarlatán.
• Az összes szép nő sarlatán. Jól csőbe húznak minket. (Gyilkos a pokolból)

(Hogy veszel rá egy nagymacskát, hogy ne egyen meg, ha bemerészkedsz a területére?)

Te fekete párduc vagy, én fekete férfi. Mindörökké Wakanda! (Sneakerheads)

• Ne menjenek túl messzire! Ha elveszítjük szem elől a tisztást, eltévedünk.
• Ne aggódjon! Itt kevesebb az esély, hogy a gyilkosba botlunk.
• Kivéve, ha közülünk valaki.
• Ez esetben jobb, ha távolságot tartunk. Együtt vagy nem együtt? Ez itt a kérdés. (Tízen voltak)

A nagyapád, az apám csodálatosan bánt a nőkkel. Csodálatosan! Bátorított, tanított engem. Ő tett azzá, aki vagyok. Elhatározta, hogy határtalan ambíciót nevel belém. És megpróbálta a nagyanyáddal is. De nem tehetünk sokat, ha az adott személy se képes sokra. (The Crown)

(Amikor némi pénz és a jó beszédkészség mindent megold: mert tényleg az a kettő rabolta ki a bankot, akit a rendőr lefogott.)

• Szóval tényleg ők rabolták ki a bankot?
• Tessék? Elnézést, de maga tényleg elhiszi, hogy ez a két szerencsétlen képes lenne rá? Fantasztikus!
• Akkor mi van a készpénzzel? Csak úgy itt termett?
• Megmagyarázom. Mi tárgyalóképes emberek vagyunk, nem tolvajok. A szeszcsempészet egy dolog, de az államtól lopni teljesen más. Hadd mondjak valamit! Ez a két idióta csak két dologra jó. Semmire és az égvilágon semmire. De nekem szabadon kellenek. Szóval vagy maga engedi ki őket, vagy nagyobb kutyát keresek. Tudom, úgy drágább lesz, de maga egy fityinggel sem lesz gazdagabb. (The Great Heist)

Misztikus gyilkosságok után nyomozó, halottlátós, kosztümös.

Oliviának volt egy képessége, amely az emberek nagyjától elűzte őt. Többet látott, mint bárki. A férje mellett lelt szakmára, mint spiritiszta előadó. Ugyan a férfi nem bánt vele kesztyűs kézzel, de a lányukért Olivia kitartott mellette. A gyermek halálával azonban a férfi eszét vesztette, és a holtak könyvével akarta visszahozni a lányát. Olivia ellenszegült, a könyvvel egyedüli túlélőként távozott. Szentpétervárra hívták meg, és adott sikeres esteket az asszony. Ám a rendőrség is megjelent nála: misztikus gyilkosságok történtek, ugyanazon jellel, mely a nő plakátjain is szerepel. Olivia hamarosan kénytelen szembenézni azzal, hogy a tőle ellopott könyvvel valaki a holtak visszahozására készül, de ennek nem szabad megtörténnie. Egyesíti erőit Rostov nyomozóéval, és együtt igyekeznek megakadályozni, hogy a gyilkos rászabadítsa az élőkre a poklot.

Ha most poénkodni lenne kedvem, akkor valami olyasmit hoznék ki belőle, hogy az oroszok megcsinálták a maguk A pokolból verzióját. Itt is van brutális módszerekkel ölő, mitikus színezetet is kapó gyilkos, meg egy szomorú sorsú nyomozó, aki pont azzal a nővel lép szövetségre, aki a gyilkosnak is a célpontja lesz. Kosztümös is. Csak éppen ez nem egy Hasfelmetsző Jack sztori, és a történet spekulatív jellege is kimarad, hiszen ez teljesen fikció, és nincs mögötte valós alap.

A történet elsősorban a nyomozást követi, kicsit inkább érzem Rostov nyomozót a főszereplőnek, nem Oliviát, noha a nő az, aki az események szempontjából fontosabb a filmen. Az elején hangulata is van, hiszen akkor még nem gyanakodnak mágiára sem, csak egy eszelős módszerekkel dolgozó gyilkosra. Elég durván csonkítja az áldozatokat, mintákat éget beléjük és tárgyakat is hagy hátra, mint egy festett tojást szütyőben a kivágott szív helyén.

Az elején még Olivia szála is érdekesebbnek tűnt, hiszen a film sokáig nyitva hagyja, hogy a nő mennyire sarlatán, vagy valós képességei vannak. Csak aztán a két történet összeér: a mostani nyomozás és Olivia múltja, ami már elvette a kedvem a történettől. Már az elején sem volt nekem hiteles: annyira fiatal színésznő játssza a nőt, hogy nagyon furcsán mutatott a férje mellett, inkább tűnt a lányának. Meg is fordult a fejemben, hogy félrement a szinkron és elfordították a családi kapcsolatukat.

Szerencsére a romantikus szál Rostov és Olivia között nincs erőltetve, ha nem lett volna, sem lenne hiányérzetem. Leginkább csak azért van benne, hogy ki legyen pipálva a románc is.

A film látványvilága… alapjában nem bántotta a szemem, ha voltak is olyan városképek benne, amelyek nagyon műnek hatottak. Hogy CGI vagy stúdió volt, nem tudtam eldönteni, de nem hittem el, hogy valóban Pétervárt látom. A kosztümös jelleg sem dominál, a hitek és eszközök miatt mondjuk nem nézném mai filmnek, de nem is éreztem benne történelmi hangulatot sem.

Viszont, helyenként kifejezetten hatásos képeket alkottak. Olivia első fellépése, abban a fekete ruhában és szemfestéssel kifejezetten hangulatosra sikerült.

Maga a történet, ami a végére kifulladt és összecsapottá vált. Az már csak hab a tortán, mennyire súlytalan benne a halál. A legfontosabb mellékszereplő halálán is csak átlenül.

Tanulságot se kell levonni belőle, ez egy szórakoztató film.

Bár nem élveztem túlzottan, egyszer nézhető. De, ha hasonlót keresünk, jobb a From Hell.

Gyilkos a pokolból – 5/2 – a nyomozós alap leköt, ha a film nem is annyira. Kevés látvány, beleerőszakolt románc.

The Ninth (Devyataya) theatrical trailer - Nikolay Khomeriki-directed Russian thriller - YouTube

5: Fogadom – Leo és Paige boldog házasok voltak, egy szép fiatal pár. Egy balesetet követően azonban Paige elveszti az utóbbi pár év emlékeit: a férje nem több neki egy idegennél. Leo igyekszik segíteni neki, visszahozni, ami elveszett. De vajon együtt tudnak-e, kell-e maradniuk, ha a nő nem emlékszik már rá?

4: Bloodshot – Ray katona volt, az egyik legjobb a szakmában. Ám bosszúból rátámadtak, és nem csak vele, a feleségével is végeztek. Ám egy orvosi kísérletnek hála erősebben és gyilkosabban tér vissza a halálból, egyetlen céllal: elintézni azokat, akik ártottak. Nem sejtheti, milyen gyilkos játszmában használják sakkbábuként.

3: A felejtés bére – Michael sikeres mérnök, aki egy különleges projektben vett részt. Álomfizetés, de vállalta, hogy a szerződés lejárta után törlik a memóriáját. Sokként is éri, hogy a memóriatörlés után nem pénzt, néhány kacatot kap csak. Állítólag ő kérte így. Hamarosan azonban kiderül, hogy az élete a tét, és azok a kacatok életben tarthatják, míg kideríti, milyen emlékeket vettek el tőle és min is dolgozott korábban.

2: Megmaradt Alice-nek – Alice professzor, okos és kreatív asszony, aki ezek mellett szerető feleség és anya is. Ám észre kell vennie, hogy a memóriája kezdi cserben hagyni. Nagyon küzdeni akar, de esélye sincs a korai Alzheimerrel szemben. Meddig marad még önmaga, miért érdemes még kitartani, ha mindent elveszít, ami korábban az életét jelentette számára? Ha már nem tud dolgozni, nem emlékszik a családjára, ő még Alice marad?

1: Memento – Leonard mindent elvesztett. A feleségét meggyilkolták, ő pedig olyan sérüléseket szenvedett, melyek a memóriáját tették tönkre. Mindössze pár percnyi emléket képes tárolni az agya, és aztán minden törlődik. Ez azonban nem akadályozza meg abban, hogy a felesége gyilkosának a nyomába eredjen. Saját testét használva üzenőtáblának, fotókkal és jegyzetekkel nyomoz, nem sejtve, igazából mi is az, ami körötte folyik. A film különlegessé többek között az időrendje: hátulról haladunk a cselekmény elejére.

Árvaként felnövő, útkereső, művészet közelében létező.

Theo kisfiú, amikor elveszti az édesanyját. Múzeumban voltak, ahol terroristák robbantottak. Kevés a túlélő: Theo volt az egyik, de az anyja nem élte túl. Egy barátja családja fogadja be, az előkelő Barbour család, ahol hamar megmutatkozik, hogy a gyereknek remek ízlése van a műtárgyakhoz. Már sejteni lehet, hogy örökbe is fogadnák, amikor felbukkan Larry, aki rég elhagyta a családját. Magával viszi a fiát, akinek új és lepukkadt környezetben, részeges és szerencsejátékos apa mellett kell életben maradnia. Két vigasza van: a múzeumból elhozott és rejtegetett kép, Az aranypinty és egy új barát. Boris sokat költözött az apjával, már a fél világot bejárta. Zűrös kölyök, aki a drogokkal és a lopásokkal is megismerteti a fiút. Larry élete azonban egyre jobban kisiklik, és Theo vissza akar menni New Yorkba. Épít magának egy jobb életet, de Boris újbóli felbukkanásakor szembe kell néznie a tetteivel és megpróbálnia jóvá tenni a bűneit, javítani a kapcsolatain.

Azért érdekelne, hányan olvastuk a regényt, mielőtt leültünk megnézni a filmet. Az még inkább, az olvasók közül hányan tudják őszintén azt mondani, hogy az a téglányi, gyilkolásra is alkalmas kiadvány kellemes kikapcsolódás volt, amire jó szívvel emlékeznek. Ezzel kissé el is árultam magam, mert azzal a regénnyel nem nagyon tudtam mit kezdeni. Tipikusan annak a példája, amikor papíron értem, miért nyer annyi díjat és miért lesz modern klasszikus, de egy kínszenvedés volt végigolvasni.

(Jó, elég erős madárfóbiám is van, így nekem a borító miatt minden egyes alkalommal trauma volt egyáltalán kézbe venni és kinyitni is a könyvet. Az már rossz kezdet, tudom.)

Így a regényhez képest nekem pozitív élmény volt a film. Vannak ugyan benne nagy ugrások, és a végének nyitottsága is több szempontból zavar, de sokkal jobban lekötött, mint amikor olvastam. Nem egy tipikus, szórakoztató film, nem is dráma, de egy felnövés történet és van benne karakterdráma némi thriller végszóval.

Theo egy naiv, szenvedésekkel teli kölyök, aki próbál megkapaszkodni valamiben. Ám mindig csalódnia kell, és minden fordulattal egyre lejjebb süllyed. Az anyja elvesztése miatt bűntudata van, emészti magát. Az apja csak kihasználná, és erre neki is rá kell jönnie, miközben a fizikai erőszakot sem ússza meg. A barátja több tekintetben elárulja, és erre is későn, még nagyobb pofonnal jön rá. Azt is lehetne ecsetelni, a szerelemben mennyire szerencsétlen. Pippa menekül – nem előle, de a végeredmény tekintetében előle is. Kitsey pedig nem a szívével, az eszével köteleződik el mellette. (Ez különben Theo kapcsán is fennáll – papíron jók együtt, a gyakorlatban nagyon nem.)

Ahhoz képest, hogy mennyire rosszul alakulnak a dolgai, hány csalódás éri, meglepően könnyen lép majd túl mindenen, amikor megvolt az amszterdami kaland. Nekem nem hiteles, hogy ott minden varázsütésre helyrejön – sok mindent meg nem is látunk, merre halad tovább. Legalább a főbb karakterekkel érdekelt volna, mi lesz és benne maradnak-e Theo életében.

Még azon is merengek, mi volt a lényeg. Az aranypinty végigkíséri a filmet, de mi a mélyebb üzenet? Miért őrzi mániásan Theo, ha megnézni sem meri, évekig csak egy csomagot tárol? Abból is tudnom kellene leszűrni valamit, amit Hobie mond a művészet és a kép kapcsán, de valahogy Theo története mellé téve nem akar meglenni az egység. A művészet halhatatlansága mellett minden személyes dolgunk eltörpül? Nem tudom.

Igaz, a szereposztás miatt is megnéztem volna. Tele van nevekkel, feltörekvő színészekkel.

Az aranypinty – 5/4 remek a szereposztás, jól építkezik a film, bár a sok tekintetben nyitott végét nem bírtam.

THE GOLDFINCH - Official Trailer 1 - YouTube

Most sincs semmi.

Néma csend...