Szakácsversenyes, udvarlós, családdal kibékülő.

Viktor Barinov képtelen élvezni a nyugdíjas éveket. Arra vár, hogy meghívják a Kremlbe, és a miniszterelnöknek főzhet. A valóság azonban az, hogy méhészkedik és az unokájára néz rá időnként, és bosszantják egymást a szomszédjába költözött Gyimával. Egy napon azonban a hazának szüksége van rá: meg kell vernie a kínaiakat a séfek világbajnokságán, még egykori alkalmazottait is összeszedik neki, kisebb-nagyobb eltérésekkel. Nem sok kedve van hozzá, de kap egy indokot, hogy mégis belevesse magát és nyerni akarjon: kiderül, hogy van egy fia, akit le akarnak csukni. Ha nyernek, Ivan megússza börtön nélkül. Így a hacker is a csapattal tart, bár a főzéshez nem sok köze van. Ám a franciák egy csinos versenyzője megtetszik neki, és a lánnyal ugratni kezdik egymást. Közben esélye nyílik a családjához is közelebb kerülni.

Eddig fel se tűnt, mennyire hiányzott nekem ez a sorozat. Olyan könnyed kikapcsolódás volt, amin jókat tudtam mosolyogni, ha azért belegondolva a végére már ebből-abból elegem is lett. Ennek ellenére simán néztem volna tovább is, és még reménykedem, hogy előbb-utóbb megnézhetjük, hogy mit alkot a csapat majd az új helyen.

Addig is, itt van ez a film, ami azért jócskán a sorozat eddig magyarul leadott részei előtt jár. Kátya itt már anya, noha a legutóbbi évadban még csak ott tartottunk, hogy összejön a sráccal, akivel ezek szerint együtt is maradt, és gyerekük is lett. A kislány korából ítélve minimum 6-7 évvel vagyunk a sorozat részei után.

Majdnem minden korábbi szereplő visszatér, de jócskán kisebb szerepet kapnak. Itt vannak a szakácsok, akik továbbra is olyanok, mint eddig is voltak. Maradt a kleptomániás és az anyámasszony katonája is. De saját történetet nem kapnak, a háttér részét képezik. Különben Kátya is, bár neki egy fokkal több mondat jut, mint a többiek. A furcsa talán Lavrov hiánya volt, arra csak egy poént kapunk és semmi többet. Azért kellenek, hogy a régi hangulatot megalapozzák, de ez nem az ő vagy a csapat története.

Vitya, Ivan és Gyima viszik a műsort. Vitya nagyon próbál hangot találni eddig nem ismert fiával, és alkot a versenyen. Leginkább Ivan van az előtérben, ahogy összecsiszolódik a családdal és a szerelmi szála. Ha ki kellene jelölni a főszereplőt, rá böknék. Gyima pedig a komédiát szolgáltatja, bár elég tragikomikus módon. Konkrétan elrabolja pár vidéki, akik össze akarják házasítani a húgukkal, ő meg az egész részben menekül, majd saját, gonosz kis módján megoldja a helyzetet. Akkora idiótaság, ennek ellenére elszórakoztam a szökési kísérletein, meg ahogy a műsor vezetői kiakadtak, hogy miért ez a ripacs vezeti a show-t.

Nem új, nem nagy komédia, de vicces. Ismerős panelekből építkezik, de az egésznek van egy olyan hangulata, hogy simán belefért így is. Kellemes limonádé, ami nem váltja meg a műfajt, de simán nézhető és szórakoztató annak is, aki ismeri a sorozatot és annak is, aki véletlenül kikötött ennél a filmnél, előismeret nélkül.

Az idő a készítőknek jót tett. A sorozat elejéhez képest nagyon sokat fejlődött a beletett digitális elemek minősége. A főzés és a kulinária korábban is látványos volt, most megtámogatva kifejezetten hangulatos lett, és a kedvenc poénjaim is innen jöttek. Amikor kiviszik Ivan kotyvalékát a kínai miniszternek…

A színészek újat beletenni már nem tudnak – minimum 2-3 évad hiánnyal is pont olyannak láttam őket, mint ameddig nálunk leadták a sorozatot. Viszont, Nagiev ironikus játéka és poénjai így is megérnek egy piros pontot.

Tanulságot most se vadásszunk, de ezt nem is azért nézzük.

Ha jól nézem, 4 évad is van, ami megelőzte ezt a filmet és még nem láttam. Utána meg még több része van a franchise-nak. Vagyis, reméljük, nem ez volt az utolsó találkánk.

Igen, séf: Az utolsó csata – 5/3,5 még mindig vevő vagyok a humorára és a karaktereire, de ez már sokkal tipikusabb volt.

https://www.youtube.com/watch?v=D-SPozA13LE

Világmentő, családi harcot rendező, harcos.

Heron élete nehéz: az anyjával ketten vannak, és a falusiak megvetik, bántják őket, amiért az asszonynak nincsen férje, átkozottnak mondják őket. Csak egy öregember bánik velük kedvesen. A fiú mérge nő, és az igazság sem segít rajta: félistennek született, az apja Zeusz, az istenek királya. Pedig Zeusz is tudja, hogy a fiára nagy szüksége lesz a világnak. Az óriások gonoszsága visszatért a földre, és embereket fertőz, akik démonokként pusztítanak és mindenkit fenyegetnek. A vezetőjük, Seraphim pedig több szállal kötődik Heronhoz, melyet még egyik fiatalember sem tud, de döntő sorsa lesz az eseményekre. Miközben Heron kénytelen hőssé válni, a féltékeny Héra a maga tervén dolgozik, és örök leckét akar adni a férjének arról, milyen következményei vannak a házasságtöréseinek.

Még a Netflixen is lehet látni, hogy milyen hatásai vannak a világhelyzetnek. Vannak sorozatok, amiket előre hoznak, de ez azzal jár, hogy nem tudják a teljes évadot leadni, feleznek. (A Lupin tipikusan ilyen volt.) Másrészt, jöhetnek az animációk, hiszen azokhoz nem kell úgy forgatni, mint egy élőszereplős sorozathoz.

A Blood of Zeus egyike azon animációknak, amelyek be is futottak ebben az időszakban. Igaz, a magyar nézettségi adatokon nem tűnt ki, de különben vannak olyan nézőszámai, hogy már most azt olvastam, hogy simán lehet belőle 4-5 évad is még.

A világában bőven van annyi történet. A görög mitológiát veszi alapul, de nagyon szabadon kezeli. Új történetek, csak használva az isteneket és az ókori környezetet. Az első évadban az óriások és a belőlük sarjadó démoni rend ellen kell küzdeni. Erről jut eszembe – csak nekem jutottak eszembe a fertőzött emberekről, elsősorban Seraphimról tündérek? Pontosabban, sötét elfek. Ettől függetlenül jól néztek ki, volt történetük, de azért beugrott más Netflix animációs sorozat a láttán.

A történetben még egy görög tragédia építőkockáit is felfedezni vélem. Ahogy Heron és Seraphim ugyanannak a történetnek a két oldala, és ahogy ez a történet összeér… Benne volt annak az esszenciája, ahogy Oidipusz már királyként keresi a királyságát sújtó átok eredőjét, aztán, amit talál, romba dönti a családja és a maga életét.

Ez a része tetszett, ha közben azért a mitológia szabadon kezelése zavart is. Vannak olyan elemei, amelyek jobban eltérnek a szokottnál. Az óriások eredettörténete és háborúja ilyen, ami jobban zavart, mint a húsuktól megfertőződő, démoni emberek. Talán úgy tudnám megfogalmazni, hogy a teljesen új elemeket könnyen vettem, amikor azonban olyasmit használtak, ami eredetiben és volt, de nagyon máshogy nyúltak hozzá, az nem tetszett.

Pedig tudják a mitológiához passzítani az új szálakat – Heron eredettörténete nagyon passzol Zeusz jelleméhez. Ahogy Héra féltékenysége és háborúi sem újdonságok, Héraklész is szívott miatta eleget többek között.

Jól elkaptak egy furcsa családot, ahol aztán vannak indulatok a karakterek között. Ahogy Zeusz házasságon kívül született, isteni gyerekeinek beszólnak – ahogy pl. Héra simán lefattyúzza Apollónéket. Kész.

A sorozat kinézete, a grafika se rossz. Van olyan meséjük, aminek örültem volna, ha minimum ilyen grafikája lett volna. Az akciók is dinamikusak, látványosak.

Ettől függetlenül szerintem középmezőnyre lőtték be: a szinkronszínészeken látni. Egy Castlevaniához képest kifejezetten kis neveket szerződtettek, ha korábbi sorozatokból vannak is ismerős hangok benne.

Kár volt felemlegetnem azt a sorozat, annak a negyedik évadát sokkal jobban várom. De a Blood of Zeus 2. évadának is jut majd hely a nézett sorozataim között.

Blood of Zeus – 5/4,5 korrekt grafika, a történetet is értelmesen összerakták fordulatokkal, akciójelenetekkel.

https://www.youtube.com/watch?v=9JAQh544RHE

Nem kell megérteni a világot. Elég, ha kiismerjük magunkat benne. Ezt Albert Einstein mondta. (Max Minsky és én)

• Csak egy gondolat. Fogalmunk sincs hány űrhajóst öltek meg a ruszkik, mielőtt Gagarin élve visszatért.
• Igaza van. Nem tudom mennyi próbát tettek a szovjetek, de tudom, hogy nekünk mennyire lesz szükségünk. Mert ismerem a csapatunkat. És tudom, hogy jobbak vagyunk bármilyen ruszkinál. És tudom, hogy készen állunk.
• Pokolian remélem, hogy igaza van, mert ha nem, akkor Al a világ legdrágább temetését kapja a TV történelmében. (The Right Stuff)

• Mind elvegyültünk egymással, de idővel az emberek félni kezdtek a "másoktól".
• Még mindig félünk.
• Technológiailag elképesztő ütemben fejlődtök, de társadalmilag hátrafelé haladtok, falakat építetek, határokat emeltek. Az emberi előítélet súlyosabb, mint valaha. (A Discovery of Witches)

(Az eltitkolt bélvizsgálat kiderül, és valami más is…)

• Szóval te vagy a képen?
• Én vagyok az!
• Örülök, hogy egészséges vagy. Talán legközelebb lehetek én is a sofőröd.
• Oké. Szeretnél valami ennél is megalázóbbat hallani?
• Mit?
• Megvan "A Szürke ötven árnyalata".
• Mind megvettük abban a hónapban.
• Aha.
• Te... is akkor vetted, ugye? (AP Bio)

• Hadd mondjam el, gondoltam megemlítem, hogy ma nem teljesen volt igazam.
• Így ismeri el, hogy tévedett.
• Igen, épp feltárom a szívemet. Nem muszáj kést szúrnia bele. (Az élet dicsérete)

• De ha lehet embert klónozni, akkor miért nem klónoznak több orvost és tudóst, nem engem. Klónozhatták volna Mandelát!
• Mandela nem tud lelőni egy mozgó vonatban ülő embert 2 kilométerről. (Gemini Man)

(Des vallomást tesz, avagy egy sorozatgyilkos elmélkedései.)

A 14-esnek omlettet sütöttem. Éhes volt. Nem tudom, az omlett végzett-e vele, vagy én. De gondolom, az omlett nem hagy vörös nyomokat a nyakon, ugye? (Des)

(Kinek mi az álomhely...)

• Jól vagy Scooby Doo?
• Persze. De hol vagyunk?
• Ez nem lehet igaz! Felfogtad, hogy hol vagyunk?
• Nem.
• Nézz körbe, haver! Csodás, letisztult modern stílus. A leges legmenőbb kék szín... ez
• Az Ikea!
• A Sánta Sólyom! Azt mondtad, Ikea? (Scooby!)

• Ez egy játszma.
• Játszma?
• Élet és halál játszmája. (Vikings)

(Miért is nem költözünk Kolumbiába?)

Kiderült, hogy ebben az országban könnyebb kokaint vagy marihuánát szállítani, mint krumplit vagy rizst. (The Great Heist)

Nem minden ellenfelet lehet erővel vagy haraggal legyőzni. Perszeusz nem a dühével ölte meg Meduszát. Herkules is csak úgy tudta legyőzni Antaioszt, hogy túljárt az eszén. Az igazi erőt a nyugalomból merítjük. Fordulj befelé! (Blood of Zeus)

(Ian a mézeshetek után nem valami boldog, és ezt a testvérei is látják.)

• Mi történt veled?
• Megházasodtam, az történt.
• Én válnék, de nem kötöttünk házasság előtti szerződést. (Shameless)

Kamaszos, álmokat kergető, összebarátkozó.

Nelly Sue berlini zsidó lány, aki lényegesen okosabb az átlagnál. Már évet is ugrott, és nagy álmai vannak csillagászatról és fizikáról. Elég különc is, akinek nincsenek barátai, nem érti meg a környezete. Még az anyjával is vannak csörtéi, mert a lánynak semmi kedve a szidó hagyományokat folytatni, hébert tanulni és a bar mitzvah sem jelent neki semmit, az anyja hiába készül rá nagyon. A luxemburgi hercegi családban az egyik herceg, aki csak kicsit idősebb a lánynál, szintén a csillagászat elkötelezettje, és Nelly látatlanul is rajong érte. Így amikor az iskola kosárcsapata egy olyan versenyre hivatalos, ahol Edouard herceg a védnök, mindenre kész, hogy a csapatba kerülhessen. Csak éppen a kitűnő lány egyedül testnevelésből béna. Szerencsére akad egy srác, Max, aki viszont a tanulásban gyenge, kosarazni viszont tud. Kötnek egy alkut, aminek az eredményén majd mindketten meglepődnek.

A gyerekfilmek és a tini filmek van egy zóna, amit elég ritkán céloznak be. A kamaszfilmekben elég gyakran van szerelmi konfliktus is, és már millió meg egy verzióban nézhettük meg, ahogy a jelentéktelen diáklány hattyúvá változik, vagy egy alkuból szerelem lesz. A gyerekfilmekben meg nem nagyon van nemek közti interakció – harcolnak a szülőkkel, kalandoznak, bár akadnak kivételek.

A Max Minsky is a kettő között van belőve. Az alapkonfliktus már tinifilmes: az álomsráccal való megismerkedés reményében hősnőnk kész megváltozni, csak éppen ez még nem tinifilm, így nem szebbé kell válnia, hanem sportossá. Ha tinifilm lenne, akkor a végére Nelly Sue és Max párként andalognának, nem együtt kosaraznának vagy a csillagokat néznék. Viszont, az alaptematika már tinifilmes.

Ettől kicsit fura is volt nekem a film, de alapból furcsán nézem az olyan filmeket, ahol 13-14 évesek kezdenek el kézen fogva járni és átvitt értelemben is járni. Így nekem egy fokkal komfortosabb volt, mintha komolyabban vennék a szerelmi szálat.

Szerencsére akad benne sok más, amivel kitöltik a játékidőt. Lesz egy széteső család, válással. Meg is lepett, hogy Nelly Sue barátságára Maxszal nem lesz hatással, ami a szülőkről kiderül. (Igaz, első látásra felnőtt szemmel lehetett látni az első jelenetüknél együtt, hogy azzal még valami gond lesz. Nem kicsi a különbség Max és Nelly anyja között, amit lát a férfi is közöttük. Nem lehetett meglepődni. De itt meglepően éretten kezelik a helyzetet.)

Ott van a vallás kérdése is, amihez a tudományban otthonosan mozgó lány nem találja magát. Azt még én is el tudtam fogadni, hogy a közösséghez tartozás elemeként tekint rá, és nem a hitvilággal azonosul. A társadalmi, nem a hitbéli rítus lesz az, amit elfogad a lány. De ennek is megvan a maga útja, amiben komikus elemként ott lesz az idegbeteg héber tanár és a nénik az öregek otthonában. Sajnos, ezeket nem találtam viccesnek, de éreztem is, hogy nem az én korosztályomra, fiatalabbakra van számolva a humor szintje.

Max és Nelly Sue összebarátkozásának is szépen megvannak a fokai. Tetszett, ahogy elkezdenek megnyílni egymásnak, és valóban barátkoznak, nem csak egy alku miatt lógnak együtt. Ugyan azt kétséggel fogadom, hogy pár nap alatt Nelly Sue így megtanulhat kosarazni, de láttam már olyan filmet is, ahol a stréber lány a táncban lett profi rövidebb idő alatt. Ahhoz képest ez még hagyján.

Nem egy nagy film, vannak idegesítő elemei is – miért adnak a nyugdíjasok erotikus regényt egy 12-13 évesnek? – de összességében sokkal nézhetőbb, szerethetőbb, mint vártam.

Max Minsky és én – 5/3 kamasz filmnek működik, a családi értékek és a barátság mellett áll ki, de varázs nincs.

MAX MINSKY AND ME - International Trailer - YouTube

5: Castle Rock – a sorozat, ami Stephen King világait gondolja kicsit át másképpen. Mivel ezek közül sok filmként is létezik, így a nem olvasóknak is ismerősek lehetnek a történetek és karakterek. A második évad hozta az ismertebb alakokat: azt tudhattuk meg, a Tortúra regényrajongó ápolónője hogyan kattant meg.

4: Bates Motel – Hitchcock egyik legismertebb munkája a Pszicho. Ebben akad egy motel, és annak különös tulajdonosa, aki nem egészséges szálakkal kötődik az anyjához és aki veszélyt jelent a nála megszállókra. A sorozat napjainkba helyezte a történetet, és mélyebben megmutatta a Norma és Norman közti köteléket.

3: Fargo – fekete komédia a film alapján. Az első évad alapja volt a Cohen fivérek filmje erős szereposztással, a további évadok már saját történeteket hoztak, a stílus egyezett. Egy kisvárosba érkezik egy férfi, aki könnyen öl. Egy helyi meg bekattan, végez a feleségével, amit igyekszik eltussolni. Az útjaik keresztezik egymást, míg a rendőrség próbál nyomozni.

2: The Mandalorian – a Star Wars fanok kedvence. Egy ilyen ismerősöm meg is jegyezte, hogy a sorozat sokkal jobban sikerült, mint a legutóbbi SW mozi. A címszereplő egy munka kapcsán megismerkedik a gyermekkel, vagy ahogy a köznyelv nevezi: Baby Yodával. A kicsire sokan pályáznak, de a mandalóri a védelmébe veszi.

1: Limitless – a film továbbgondolása, amihez a film főszereplőjét is megnyerték. Adott egy jólelkű, de bohém figura, Brian. Ő kap véletlenül a tudattágító drogból, amiről nem akar lemondani. Így az adagért munkába kell állnia a rendvédelmi szerveknél, és mindenféle ügyben együtt dolgoznia Harris ügynökkel. A zsenivé lett Brian persze ügyködik, és miközben szórakoztatóan nyomoznak, egy nagyobb történet nyomába ered. Komolyan sajnáltam, hogy csak 1 évadot élt meg, ez jobb volt, mint az alapfilm.

Boszorkányokkal harcoló, mágikus, családos.

Egy autóbaleset képes mindent tönkretenni: csak a kisfiú volt bekötve, így egyedüli túlélője lett a családjának. A gyermeket a nagyanyja veszi magához, aki nagyon próbálkozik, hogy visszahozza az unokája életkedvét. Elkényezteti édességgel, vesz neki egy egeret, aki hamar a gyerek egyetlen barátja lesz. Éppen szöget akar venni, hogy házat építsen az egérnek, amikor egy furcsa asszony cukorral kínálja. A nagymama egyből ráismer a módszerre: egy boszorkány szemelte ki magának őket. A boszorkák nem emberek, és gyűlölik a gyerekeket. Az ő legjobb gyerekkori barátnőjét tyúkká változtatták. Menekülőre fogják – ám balszerencséjükre éppen abban a hotelben szállnak meg, ahol a boszorkányok a nagy gyűlésüket tartják, és tervezik az összes gyerek egérré változtatását. A kis család kiegészülve némi segítséggel harcba száll velük, ha nem is mindenki emberi lábakon…

Roald Dahl mesevilágai különösek, mások, és ettől igazán szerethetők. A legtöbbször van bennük valami más, valami sötét is, és nem klasszikus gyerekmesék. Jó átvezetés a kicsiknek, hogy megszeressék a fantasy zsánert.

A maga nemében a Boszorkányok is egy nagyon korrekt darab. Azonnal ad nekünk pár hőst, akiket könnyű megszeretni. A nagyi olyan, amilyent minden gyerek szeretne magának. A gyerekek humorosak, bátrak, feltalálják maguk. Ez persze nem jelenti azt, hogy mindenki tipikus hős alkat lenne: Bruno nagy szenvedélye az evés, és eszembe is juttatta a Charlie és a csokigyárból a srácot, aki inkább gurult, mint járt. Bruno azonban nem rosszindulatú, csak a mindene a hasa. Erre aztán jöhetnek is majd a poénok…

A boszorkányok talán még náluk is jobban ki vannak találva. Hogy néznek ki, mi a céljuk, milyen a szerveződésük. Ahhoz képest, hogy gyerektörténet, nagyon jó kis alapokat kapunk. Ezt vizuálisan is megtámogatja a film: amikor először hallunk róluk, és a nagyi felsorolja a jellegzetességeiket, az unoka belelátja őket az ablakra verődő esőbe. Az a széles mosoly például… Joker is megirigyelte volna.

Felnőtt fejjel azért ebbe-abba bele tudok kötni, és van is, ami zavar. Mert az, honnan van a banyáknak egy halom pénze, és mennyire logikátlan a végjátékuk, már egy más kérdés. De most komolyan: nem az embereket, a gyerekeket gyűlölik. De ha minden gyerekkel végeznek, az emberiségnek is véget vetnének, noha az nem volt a célok között. Miért pont egereket akarnak belőlük varázsolni? Miért olyan nagy cucc a varázsszer, ha már korábban is nagyban voltak ilyen praktikáik – hiszen a nagyi gyerekkori barátnője is tyúk lett.

Az már csak a személyes fájdalmam, mennyire rosszul érintett, amikor a végén a srác még szinte örül is, hogy nem változhat vissza. Én a tragédiát láttam a helyzetébe, pedig szép körítést adtak neki. Hogy a belső számít, és együtt lehetnek, élnek. Mit számítanak akkor a körülmények? Én akkor is rosszul éreztem magam attól, pláne a vén egértől a végén.

De mese, ezeket el kell engedni. Mosolyogni kell a poénokon, és élvezni, milyen jól összerakták kinézetre is. A banyák lettek a kedvenceim – azok a széles mosolyok és a gesztikulálás… Látszott is, hogy pl. Hathaway jól szórakozik közben. Mondjuk, nem sűrűn játszanak vele egy olyan főboszorkányt, akinek a paróka alatt olyan a feje, hogy mehetne a kórházba, be is zárnák karanténba a kiütéseivel oda-vissza. De van mellette egy Oczavia Spencer, csupa szívvel. Egy komikus Stanley Tucci is.

Kicsit azért a vírus áldozatának érzem ezt a filmet is. Ezt moziba is el tudtam volna képzelni, így viszont az HBO csatornán kötött ki. Nem rossz az sem, de… igen, hiányzik a mozi.

Kellemesen csalódtam, rosszabbat vártam, de kikapcsolódás lett, a végével együtt is. Mondjuk, a korhatáron azért elgondolkodnék…

Boszorkányok – 5/4 igényes és szórakoztató, van humora. Játékos, miközben horror elem is akad. Jó a casting.

https://www.youtube.com/watch?v=4IVKVZ-Yk-c

MOZI:

Nincs.

DVD:

Nincs.

Titkos ügynökös, menekülős, összeesküvős.

Henry Brogan a maga területén a legjobb. A sereg legjobb mesterlövésze, akit olyan esetekben vetnek be, amikor már minden és mindenki más csődöt mondott. Ám Brogan kezd elfáradni, a tettei súlya egyre inkább nyomja. Ki akar szállni. Egy régi barát azonban átad egy információt az utolsó munkájáról: becsapták, nem egy terroristát iktatott ki, hanem egy nekik dolgozó tudóst. A cég titkos programja ezzel veszélybe kerül, és mindenkit el akarnak törölni, akinek kicsit is köze volt hozzá vagy Brogan beavathatta. A férfi menekülni kezd egy ügynöknővel, akinek annyi bűne volt, hogy neki kellett megfigyelni, hogy a nyugdíj valóban nyugdíj legyen. Varris ügynök a helyiek szerencsétlenkedését látva közbelép, és a maga emberét küldi Brogan után. Henry szembesül azzal, mit is jelent a Gemini Program, és Varris megállítása mellett már magával is szembe kell néznie.

Mondjuk, nem tudom, minek kerülgetem ennyire a témát. Aki látta a trailert, vagy akár csak a film plakátját, már látja is, mit is takar a Gemini Program: klónozás. Brogan ezen küldetése azért annyira veszélyes, mert saját fiatal énjével kell megküzdenie. Ő volt a legjobb. Ki érne a nyomába, ha nem saját maga?

Nem ez az első film, amiben egy színész két szerepet játszik. Az ikres romantikus vagy akció filmekben elő szokott fordulni, hogy egy színész játssza egy testvérpár két felét. Sorozatban már a klónos téma is megesett: Paul Rudd játszotta magát és a klónját, csak az inkább sci-fibe hajló romantikus komédia volt. Will Smith szerepe azért érdekes hozzájuk képest, mert a jelen és a fiatal énjét is játssza: digitálisan fiatalítottak rajta. Hát… nekem furcsa volt. A fiatal én-t mindig kicsit műnek éreztem, de lehet, hogy csak bemagyarázom magamnak.

De ha már azt nézzük, az sem újdonság, hogy valakinek a saját énjét kell megölnie. Bruce Willis is rendelkezik egy ilyen thrillerrel, csak ott másik színész játszotta a fiatal énjét – Joseph Gordon-Levitt a maszkmestereknek hála még hasonlított is az idősebb színészhez.

De szerencsére a film több annál, hogy ezeket a technikai részleteket elemezgessük. Egy korrekt akciófilm, ami a zsánert nem újítja meg, és fentebb látható, hogy nem is annyira eredeti ötlet, de egy egyszeri akciómenetnek megteszi.

A történet egyszerűnek hat, és nincs is túlzottan bonyolítva. A társaság Brogan fejét akarja, ő meg menekül, miközben vissza akar támadni, aminek a saját fiatal énje a kulcsa. Így egyszerre harcolnak, és győzködik egymást. Látványfilm, és nincs is panasz rá ilyen téren. Volt egy-egy olyan jelenet, amit simán jó volt nézni, és nem kell elemezni, mennyire mond ellent a fizikának vagy sem. Már az első összecsapásnál volt egy, amit kifejezetten bírtam: amikor a fiatal nekieresztette a motort az idősebb énjének. Azon még meg is lepődtem.

Már csak azért is inkább a szemünkkel kell nézni és nem elemezni a látottakat, mert akkor elmerenghetünk olyan dolgokon, amik nem állnak össze. Hogy lehet annyira egyforma a két Brogan, amikor a hátterük teljesen más? Nem minden a DNS, a nevelés is sokat számít. Az ifjabb pedig biztos körülmények között, katonának nevelve nőtt fel – miért lenne ugyanolyan fóbiája, mint az idősnek, akinek volt egy bántalmazó apja? Miért ugyanaz nyugtatná meg? De, ahogy a végén mindent elvarrnak. Sokan haltak meg, jó emberek is, és nincsen belőle semmi. A hősök élnek tovább boldogan és örülünk?

De az akció rendben, és sztár szereposztást is kaptunk. (Szegény Owen már csak rosszfiú.)

Agyi lekapcsolással, a szemünkre hagyatkozva akciófilmnek korrekt.

Gemini Man – 5/4 látványos, de inkább üresen szórakoztató akció sci-fi, mint valami igazán új és érdekes.

Gemini Man - új, magyar nyelvű előzetes - YouTube

Űrhajós, kiküldetésre készülő, csapatépítő.

A szovjetek egyre előrébb tartanak az űrkutatásban, és a NASA tudja, hogy valamiképpen be kell őket előzniük. A helyzet azonban nem rózsás: valakit az űrbe kilőni, technikailag ki kell találni hogyan, és ki merészkedne oda fel? A vadászpilóták között toboroznak, és maguk is meglepődnek, hogy a legjobb pilóták is képesek feladni a karrierjük, hogy náluk folytassák, és esélyt kapjanak, hogy ők legyenek az első emberek a világűrben. Miközben el kell adniuk maguk a médiának, szerepelniük kell és megfelelni a közvélemény elvárásainak, szigorú programon kell részt venni, megfelelni fizikailag és mentálisan is. Csapatnak kell lenniük, miközben egymás torkának tudnának lenni az elsőségért. A két legnagyobb név, a két legjobb: Al Shepard és John Glenn között különösen nagy a feszültség és a verseny.

Íme egy sorozat, aminek a COVID átírta a történetét. Ahogy sok film, ez sem tudott azon a fórumon megjelenni, ahogy eredetileg tervezték. A National Geographic sorozata volt, de végül kikötött a Disney-nél. Nem csináltak vele rossz vásárt az egeres cégnél: korrekt, hiteles és jól kidolgozott sorozatot kaptak, ami bejött annyira, hogy már be van rendelve a második évada is. (A témában bőven van még, és az évad végén ki is jelölik a célt: már küldtek embert az űrbe, akkor irány a Hold!)

Ahogy elkezdtem nézni a sorozatot, még a nosztalgia is elkapott. Eleinte nem jöttem rá, miért. Talán az Armstrong-film volt az utolsó, amit ilyesmit láttam, és az már a Holdra szállás története Goslinggal. Aztán, ahogy belementünk a pilóták családi életébe, és tudtam, kik fognak elválni, beugrott. Pár éve volt egy sorozat, ami ugyanezt az időszakot dolgozta fel, csak a feleségek szemszögéből.

Érdekes is volt egymás mellé tenni a kettőt – ez hihetőbbnek, reálisabbnak és emberileg gyarlóbbnak tűnik. Az Astronaut ’s Wife-ban ott volt a szappan faktor is, itt kevésbé akarnak szórakoztatni és inkább a tényekre koncentrálnak. A látszatok mögötti szürkeségre.

Legyen az politikai: miért kellett hitelen Kennedynek egy győzelem, és hogyan húzta az időt előtte. A szereplők sem annyira hősök, hanem egoista pilóták, akik több tekintetben is hibázhatnak: van, aki eltitkol orvosi állapotot, csalja a nejét, az elsőségért a programot is képes hátba szúrni. Ez a sorozat a hősként eladott emberek gyarló, emberi oldalát tárja fel.

Kapunk az űrprogramból is elég sokat, van kiképzés és különféle programok, de végig az embereken, a rájuk tett nyomáson és ennek kezelésén van a hangsúly.

Ettől néha lassúnak is tűnik, még talán unalmasnak is, de ettől egyedi és érdekes. Nem a csillogó reklámot látjuk, nem a propagandát. Ez tetszett benne.

Korrekten is néz ki a sorozat, bár annyira nem kapott el sem a hatvanas évek hangulata, sem az űrláz. Viszont, nagyon tudtam szeretni az olyan apróságokat, mint amikor az első űrutat látjuk a pilóta szemével, és beragad egy bizonyos panel, és olyan a kilátás, amilyen. Az mekkora égés már…

Sorozatsztárokkal van tele, és szépen hozzák is a kötelezőket. Jake McDorman a macsó űrcowboy, Patrick J. Adams a jólfésült, jól nevelt minta katona. De fel lehet ismerni Once upon a time kalózkapitányát és a Tuti gimi egyik főszereplőjét is.

Most gonosz leszek, de egy kis humort is találtam abban, ahogy egyes karakterek két szék között az asztal alá esnek. Meg lehet nézni, hogy járt Trudy Gordon…

Érdeklődve várom, mivel mennek tovább. Mert a Holdra szállást sokan, jól megmutatták már.

The Right Stuff – 5/4 gondosan kivitelezett, az emberi oldalra koncentráló sorozat, több ismerős színésszel.