Utazós, társulatos, közös célért dolgozó.

Fekete katona volt, de részben önhibáján kívül nem ér vissza időben az osztagához. Így már katonaszökevénynek minősül, akit felakasztanak, ha elkapják. Egyetlen reménye a vándor színtársulat marad, akiknek az előadásán leütötték. Szavaznak, és engedik, hogy velük tartson. Gyorsan összebarátkozik a hangtechnikus Borostyánnal, aki arról álmodik, hogy maga is színésszé válik és már fejből tud minden darabot. Megtetszik neki a társulat primadonnája, Emma. A lánynak azonban barátja van, Komáromy, aki észreveszi, hogy valami alakulóban van a lány és a katonaszökevény között. Így egy este ellopja a társulat szövegkönyveit és meglép a társulattól. Borostyán újraírja a szövegkönyveket, Fekete a színész helyére lép, és folytatják az utat Budapest felé. Közben újra találkoznak Emma vér szerinti, csapodár apjával, viszonyokba bonyolódnak, és a katonákat is kicselezik.

Ez meg mi akart lenni? Nem tudtam eldönteni, hogy majdnem történelmi filmként nézzem, vagy egy komédiaként, ami inkább dramedy. Még merengek is kicsit, mert ez nagyon… vegyes felvágott volt.

A történet igazság szerint bármikor játszódhatna, nagyon kevés utalás van arra, hogy melyik korban járunk. Az, hogy mennyire nagy szó, ha valaki kőszínházban játszhat. Az, hogy a katonaszökevényekre akasztás vár. Az, hogy még milyen hatalom van a nemesség körében. Csupa körülmény, de semmi konkrétum. Egyetlen egy olyan része van, amiből be lehetett lőni, hogy pontosan mikor is járunk, és mi is akart ez lenni. Az egyik szereplő, Borostyán igazi neve a vége felé derül ki, amit itt most nem írok le, de az tájolja be szinte évtizedre, hogy a XIX. század melyik részében vagyunk.

Ha fontos, hogy mikor vagyunk, és Borostyán az, aki, akkor nem értem, miért ilyen paródiaszerű a kor. Van egy rész, amikor a vándorszínészek egy nemesi származású kisfiú születésnapján adhatnak elő, és előtte látjuk, hogy néznek ki a nemesek. Pont olyanok, mintha saját maguk paródája lennének, ripacsok nemes szerepben. Az a smink, azok a ruhák… Nem szívesen írok le ilyesmit, de röhejesen néztek ki. Pedig nem éreztem úgy, hogy ez a film paródia akarna lenne, ha máskor is vannak ilyen elemei.

Pl. a tiszt, aki Emmának akar udvarolni, de Fekete közbelép és párbajozniuk kell. Amilyen bajusza és feje van a kihívóan – ő is olyan, mintha csak egy karikatúra lenne.

Nem igazán komédia, mert mindig ott van a tragikus elem is, ami árnyalja a látottakat. A színész házaspár, ahogy csalja és szereti egymást egyszerre, de ezzel másnak okoznak károkat. Kova, aki tipikus komédia alaknak tűnik, de komoly traumákat hagy maga után. Nem egyszer hagyja el a lányait, és csaló is, hűtlen is, rossz barát is.

Furcsa a film 2-3 szerelmi szála is, mert nem tudom, a Zengő párt mennyire soroljam ide. Az egy se nélküled, se veled kapcsolat. Borostyán és Mimi szála még nagyon kis ártatlan és naiv, Fekete és Emma vonzódása már egy fokkal komolyabb, de abba is ott az a disszonancia, amitől saját maguk paródiájának tűnnek.

Vagy ez az egész a művészekről akarna mesélni? Hogy minden csak játék, és mennyire megszállottak, elvont emberek egyszerre? Hogy a való életben vesztesnek is tűnhetnek, nyomorognak akár, de megéri nekik a színpadért? Nem tudom.

A szereposztás meglepően erős lett, de a karakterek furcsák voltak nekem.

Valami jobbat vártam, erre a furcsa lenne a jelző, amit legszívesebben rátennék.

Vándorszínészek - 5/3 a külcsín nagyon nem jött be, a történettel is vannak fenntartásaim, egyszer nézhető.

Vándorszínészek (12) hivatalos magyar előzetes - YouTube

Orvosi kísérletes, emlékezetvesztős, cégpolitikai.

A Homecoming Program nem volt teljes siker, még a cég tulajdonosa is fel akarja számolni. A katonaság azonban még mindig lát benne fantáziát, és életben akarják tartani. A részvényesek ellen pedig Geist sem tud mit tenni. Az irányítás most a mélyből felemelkedett Audrey kezében összpontosul, aki egy átveréssel szerezte meg a pozíciót, és nagyon keménynek mutatja magát, de belül komoly kétségei vannak a saját kompetenciáit illetően. Egy másik nő egy csónakban tér magához, semmire sem emlékszik. A nevére sem. Ahogy a rejtély nyomába ered, rájön, hogy ő miképpen kötődik a Homecoming Programhoz és a vég vezetőségéhez. Mikor már tudja, mit akart tenni, hogyan került onnan ebbe a helyzetbe, átértékeli az egész korábbi tevékenységét és új szövetségeket köt.

Egy nagy irányváltást kaptunk a sorozatban. Nem csak azért változott a sorozat, mert Julia Roberts már nem szerepel – maga a történet és a Program közelítése más.

Az első évadban lentről láttuk az eseményeket: a katonákat, akik benne voltak a programban. A doktornőt, aki kezelte őket. Most viszont magasabb szintre megyünk, a vállalati nagykutyákhoz, akik irányítják az eseményeket.

Itt bőven vannak játszmák és hátba szúrások. Az egyik főszereplő, akit az első évadban szürke kis asszisztensnek ismertünk meg, most megmássza a ranglétrát. Már abban van valami izgalmas, ahogy a nő mutatja magát valamilyennek, miközben belül egészen más és teljesen máshogy éli meg az eseményeket, mint ami a látszat. Szimpatikus nem lesz tőle, meg sem kedveltem, de valamit az egész szervezetről már ez elmond.

Látszólag Jackie (akiről majd kiderül, hogy az igazi neve Alex) története a ’lent’ vonalat viszi tovább, de aztán kiderül, hogy ez a híd a két évad és a két nézőpont között. Alex a fentiek embere, aki az egyik vezetőnek igyekszik segíteni a maga módján. (Ebbe direkt nem megyek bele jobban, az évad előre haladtával tudjuk meg folyamatában, ki a nő igazán, ki volt, mit és miért csinált.) Megtapasztalja mindkét oldalt, és egyedi nézőpontot szerez a szerről, amivel a cég tovább akar dolgozni.

Összekötő kapocs még Walter is, akit nem hagynak nyugodni a történtek. Ő benne volt az első évadban is, most is fontos szerepet kap – nem, mint szereplő – hanem mint az események egyik mozgásba lendítője.

Különben Walter az egyetlen, akit egyértelműen pozitív karakternek lehet nevezni. Nem pénzre vagy javakra hajt, azt akarja, hogy az igazságot mondják el neki. Ő nem játszik mocskosan, és messze a legőszintébb karakter az egész filmben.

Talán még Geist karaktere érdemelne még egy esélyt, aki igyekezett megfelelően eljárni, és azon kapta magát, hogy a saját cégéből tették ki. Hárman kellenek ahhoz, hogy a végére valami gyökeresen mást tudjanak elkezdeni.

Nincs olyan karakteres színész az idén, mint tavaly. Janelle Monae kapta a legfontosabb szerepet, és szépen el is játszotta a két nőt: az eredeti Alexet, és aki később lett belőle. Az pedig a szerzők érdeme is, hogy meg tudták mutatni, hogy vannak olyan személyiségjegyek, amelyek akkor is megmaradnak, ha az embernek a teljes múltját kiradírozzák.

Az egészből az a csavar, az a rejtély hiányzott, ami az első évadban a helyzet ismerete nélkül meglehetett. Most is próbálkoznak rejtélyesebbé tenni a történetet, ahogy Alex története kiderül, de az már nem tud akkora hatással lenni. Túlságosan lehet sejteni a téma miatt, hogy egyes fordulatok mik lesznek.

Ennek ellenére elnéztem a sorozatot, és érdekelt, mire lyukadnak ki a végére. Nem volt olyan erős vagy egyedi, de hangulatos igen, és azért nem volt rossz az idősíkok keverése sem.

Homecoming - 5/3,5 a váltás érdekes volt, de nem látom az évad létjogosultságát. Bővít valamit a világán?

https://www.youtube.com/watch?v=4Q3rn7quujA

- Majdnem barátok

Charlie nehezen viseli, hogy Amber egyre közelebb kerül hozzá, egyszer majdnem össze is jönnek, de a lány nem szakít Braddel. Egyik nap a fiú pont edzésről jön, és Charlie elkezd versenyt futni vele. Brad belemegy, de egyszer csak összeesik. Eltört a bokája. A karrierjének még nem lett vége, de ezt az évet ki kell hagynia.

Amber megzavarodik, és tartani kezdi a távolságot a fiútól. Charlie mástól tudja meg, hogy a lánynak abortusza volt. Amber végül szakít Braddel, de itt sem maradhat. Elköltözik a szüleihez. A fiútól még elköszön, de nem ígérnek egymásnak semmit.

Charlie is szembenézett a démonaival, azzal a régi balesettel. Készen áll folytatni a megtört életét, ő New Yorkba költözik, hogy szakácsnak tanuljon. Az apjával is elszámol, akinek már nem nézi el a családja kirablását, feljelenti, és visszaadja az anyjának az apja által lenyúlt dolgokat.

Jack veszi át Charlie munkáját a moziban, és össze is akarja szedni magát. Elmondja Heathernek, hogy törte össze a szívét a menyasszonya, de már jobban akar lenni. Érte is. A lány ad neki egy esélyt.

- Greyhound

A németek folyamatosan támadják a flottát, a Greyhound egyre nagyobb veszteségeket szenved. Amikor torpedó találat éri őket, többek között a szakács is meghal, aki egészen addig igyekezett élelemmel ellátni a kapitányt, ha az nem is volt hajlandó enni.

A végére már Krause látja, hogy ennyi némettel szemben esélyük sincs. Megkéri a légi támogatást, amikor már csak pár óra van a határig. Közben igyekszik feltartani a német tengeralattjárókat, amiket sorra süllyesztenek el. Mire az utolsó végezne velük, megjön a légi erő. Kijelölik neki a célt, és az lebombázza az utolsó német hajót.

Hamarosan érkezik az angol flotta, és átveszik a kereskedőhajók őrzését.

Beépített emberes, korrupciós, drogszervezetet lebuktató.

Pete Koslow élete egyetlen perc alatt siklott ki. Amikor egy bárban hárman támadtak rá, megvédte magát és a feleségét, de az egyik támadó nem élte túl. Koslow kapott érte 20 év börtönt. Az FBI ajánlott segítséget, de nem ingyen. Segítenek kijutni, cserébe Koslow beépül a New York-i lengyel maffiába, és segít nekik lebuktatni a Klimek néven ismert bűnvezért. A tervbe azonban hiba csúszik: Klimek unokaöccse a drog leszállítása helyett inkább kereskedni próbál vele, és egy beépített rendőrhöz vezeti el őket. Koslow igyekszik kimenteni onnan a rendőrt, de nem jár sikerrel, Staszek agyonlövi a férfit. Az FBI nem segít, mi több, azt szeretnék, ha az Ezredes tervét követve Koslow visszamenne a börtönbe, és nekik térképezné fel a drogterjesztő hálózatot. Lassan már nem tudja, kiben bízhat, és egy kíváncsi rendőr is az eset nyomában jár.

Az eredetije egy regény volt, Három másodperc címmel. Talán az sem lesz meglepő, hogy skandináv területről. A film történetét ugyan áthelyezték New Yorkba, de nem vették ki belőle azt a negatív világképet, azt a világfájdalmat, ami a skandináv történetek sajátja. (Jár is az agyam, olvastam-e az eredetit. Sok minden ismerős benne, de pont így nem rémlik.)

Olyan érzés volt nézni a filmet, mintha nyomorult Pete egyre lejjebb és lejjebb süllyedt volna, esély nélkül arra, hogy helyrehozza a dolgokat. Bár közben felcsillan erre-arra az esély, összességében nagyon hamar úgy tűnt, hogy kár izgulni is, ezt nem lehet megúszni. Nem is beletörődött az ember, inkább bosszantott, hogy ennyire összeesküdött a szereplő ellen minden.

Aztán, rájönnek az olyan morális kérdések, hogy mit engedhet meg magának a rendvédelmi szerv. Montgomery ügynök testesítette meg leginkább azt a fajta ügynököt, aki sok tekintetben veszélyesebb, mint hasznosabb. Mennyit fog érni a szervezet, ha megszegik az adott szavuk, csak a látszatra ügyelnek, miközben korrumpálják magukat, hogy tisztának tűnjenek?

Ugyancsak felmerül az is, mennyire veszélyes, hogy nincs rendes kommunikáció a szervezetek között. Minden baj okozója az volt, hogy a drog osztálynak fogalma sem volt róla, az FBI milyen beépített nyomozást végez éppen az ő területükön. Utána is gáncsolgatták egymást, noha elvileg a céljuk közös. Börtönbe juttatni a drogterjesztőket és a szervezetük tagjait, köztük gyilkosokat is.

Alapvetően ismerős klisékből volt az egész összerakva. Ahogy Pete-et sorra átverik, ahogy a börtönben boldogulni próbál, ahogy feltűnik egy becsületes ember, aki felajánlja a segítségét és talán vele még lehet valamilyen megoldást találni. Nem tudott meglepni a film. Tulajdonképpen egy olyan trükk volt benne, ami azért tetszett. Ahogy Pete megszervezi a szökését a börtönből. Látszott, hogy ismeri az eljárási rendeket – maga is mesterlövész volt a seregben – így elég jól kitalálta, hogy tud kijutni, ráadásul gyorsan is.

Ahhoz képest, hogy nem egy nagy film, elég korrekt szereplőgárdát szedtek össze hozzá. Joel Kinnaman beleragadt ebbe a szerepkörbe, ahogy lassan már Clive Owen is csak ilyen mellékszerepeket kap meg. Rosamund Pike és Ana de Armas, akik ennél többet tudnak, és vannak még jobb szerepek is a tarsolyukban.

Nem egy látványfilm, cserébe azért hangulata van. Skandinávosan nyomott.

Már csak a regénynek kellene utánanézni, de most lusta vagyok hozzá.

A lengyel spicli - 5/3,5 sok elemében tipikus korrupciós, rendőrös thriller, a színészei adnak neki kis pluszt.

https://www.youtube.com/watch?v=Abr5lb4_0Xs

Éttermes, szerelmes, párkapcsolati zűrös, megújuló.

A csapat életében komoly változások történtek. Maxim és Vika házasok, még tanulnak egymás mellett élni. Főleg Maximnak kell fejlődnie, hiszen a nő egyetlen hibája, hogy nem tud főzni. Az sem könnyíti meg az életük, hogy Vika egyre elkeseredettebben szeretne teherbe esni, és Maxim szokás szerint bajba sodorja magát. Befogadja a Moszkvába költöző, öccsének mondott Gyenyiszt, aki zongorista ugyan, de Maxim állást talál neki a konyhában. A séf összeveszett a tulajjal, és átmegy a szomszéd étterembe dolgozni. Azért így is megtalálja a módját, hogy a Monet ügyeibe is belefolyjon – harcot indít az edényeiért a helyére érkező séffel, és az embereivel is tartja a kapcsolatot. Kátya is visszatér a Monetba dolgozni, rajta Gyenyisz szeme akad meg, aki még a lány apjának kegyét is hajlandó keresni, hogy Kátya végre komolyan vegye.

A történetben megint eltelt egy kis idő, és ugyan röviden visszautalnak a két évad közti filmre, akkor is különös, hogy évek teltek el a korábban történtekhez képest. Igaz, ez nem a szereplőkön és a viszonyaikon látszott meg legjobban. Kosztya és Násztya kisfián, aki már kezd beszélni, jár, szóval messze nem az a baba, akinek láttuk a születését a 3. évad végén.

Vika és Maxim között nem változott a dinamika, ami azért már fáraszt. A teljes évad első fele azon alapul, hogy a férfi valami balhéba keveredik, esetleg a nejével is összezördül, majd kibékülnek és mennek tovább a dolgok a következő összeveszésig. Ez annyira „se veled, se nélküled” kapcsolat már, hogy hiába néztem el, azért már unni is elkezdtem.

Pláne, hogy Kosztya és Násztya már kisgyerekes családot alkotnak, sokkal kevesebbet vannak színen, nincsenek érdekes történeteik. Elveszett Maxim mellől az ellensúly, és önmagában az ő párkapcsolati hullámvasuta nem köt már le. (Pláne, hogy ugyanazokat a hibákat követi el ismétlődően, amiket korábban is.)

Gyenyisz érkezése dobja fel a dolgokat, aki más humort hoz be a történetbe. Neki fogalma sincs a konyhai dolgokról, de ezt valahogy a séf elől titkolni kell. A beilleszkedés hamarabb megy – miután Maxim kikerül a képből, a lopkodós szakács albérlője lesz, és Kátya érkezésével ők veszik át a vezető szerelmes pár szerepét. Más dinamikával – Gyenyisz sokkal komolyabb és stabilabb érzelmi téren, mint Max volt. Neki a szakmában kell még megtalálnia magát, de nem kell attól félni, hogy nem tudja elkötelezni magát a lány mellett. Szívesebben is néztem őket, mint Vikát és Maxot az ugyanazokat a köröket futó hullámvasúton.

A konyhai életet két dolog pörgeti fel: az új séf, akivel Viktor Barinov séf vetélkedhet, és aki Vika pasija szeretne lenni. A másik, amikor Gyima úgy dönt, hogy show műsorban keres új séfet az éttermébe. Kifejezetten szórakoztató lett a sorozat tévés vetélkedője.

Végig vannak látványos ételek és konyhai humor, de a végére ott is szintet léptek. Azt kifejezetten élveztem, amikor Viktor keze megsérült, és egy kézzel kellett állnia a versenyt a profi séfekkel. Olyan trükköket mutattak, amik érdekes is, látványosan is voltak.

Mivel Maxim az évad felénél kb. elmegy, nagyobb súlyt tettek a többiekre. A többi szakácsból is többet látunk, nem tolták át a főszerepet az új fiúra. Ez is jót tett a sorozatnak, változatosabb lett, és nem kellett ugyanazokat a konfliktusokat ismételgetni.

A CGI elemek… most sem vagyok képes azt mondani, hogy jól néznek ki. Már finomabban bánnak velük, de legtöbbször nem éreztem, hogy olyan pluszt adnának vizuálisan vagy szórakoztatásban, ami indokolja a bekerülésüket.

Színes, szórakoztató, korrekten összerakott darab, CGI trükkök nélkül is.

Egyelőre az ötödik évadról még nem láttam bejelentést, ha lesz, majd még mesélek arról, mit alkotnak a moszkvai szakácsok gyöngyszemei.

5/4 jót tett neki a közepén a vérfrissítés, de alapjaiban ugyanaz a romantikus komédia maradt.

https://www.youtube.com/watch?v=OmeBLwj8xHI

Milyen állat volt?

1: Lutri és Árnyék (Úton hazafelé)

2: Po (a film címében benne a fajta, így itt nem árulom el)

3: Joey (Hadak útján)

4: Babe (Babe)

5: Akela (A dzsungel könyve)

Megoldás: Tovább!

Küldetésre készülő, női, család és karrier között egyensúlyozó.

Sarah még kislány volt, amikor már arról álmodott, hogy egy napon űrhajós lesz belőle. Az életét így is alakította: sikeresen túljutott a kiképzésen, miközben anya is lett. Thomas is az űrkutatásban dolgozik, de már nincsenek együtt. Sarah a lányáért rajongó anya, egyben az űrbe vágyó asztronauta is. Most megkapja a nagy esélyt, a Mars felé tartó expedíció tagjának választják. Még egy kiképzést végig kell csinálnia, a lányától távol a Csillagvárosban, majd karanténba kell vonulnia az indulás előtt. A lányát addig Thomasra bízhatja, kap üzeneteket és telefonon, levélben is érintkezhetnek, de a nőt így is megviseli a lánya hiánya. Az anyaság és a karrierje is fontos, de működhet-e a kettő együtt? Sarah megpróbálkozik egyensúlyt teremteni, de amit az egyikbe beletesz, a másiktól kell elvennie.

Ez egy olyan női film, ami úgy feminista, hogy nem is az teljesen. Ha regény lenne, rányomnám, hogy chick-lit. Női hőse van, egy női sorsot követünk végig, annak minden dilemmájával, csak talán extrémebb szakmával az átlagnál, hogy plusz feszültség legyen a történetben – jobban eladható így, mintha, mondjuk, üzletasszony lenne Sarah.

Szembe állítja a családanyát a karriert építő nővel. Akkor igazán látványos a dolog, amikor egy ponton a küldetés vezetője is bele próbál szólni az ügyeibe, aki két kisfiút hagy itthon. Sarah megmondja neki, hogy ő könnyebben van – a felesége intéz mindent otthon. Más az, amikor az anyának kell hátrahagynia a kisgyerekét, ha nem is hosszú időre.

Itt viszont van egy pont, amit kifejezetten rühelltem a filmben. A végén – már a karanténban a kilövés előtt. Fontos az a karantén, semmit nem kaphatnak el, mert az űrben nincs orvos, aki segíteni tudna neki egy influenzával vagy bármi mással. A szakmai énje tudja is ezt a nőnek, de ő egyben anya is. A lánya és Thomas elkésnek, már karanténban kell lennie, mire ideérnek. Nem tudja megölelni a gyerekét, sem elvinni a rakétához, amit megígért neki. Egy férfi nem csinálna ebből akkora drámát, de Sarah igen.

Az anyai szíve erősebb lesz, mint az asztronauta agya. Csinál valami őrültséget, és utáltam a filmen, hogy milyen könnyen megúszta. Azzal pont azt vette el, ami szerintem a filmnek a központi üzenete lehetett volna. Hogy mennyire nehéz az olyan anyáknak, akiknek egyszerre kell helyt állni a család szíveként és a munkahelyén is. Mindkettő komoly és súlyos szerep, nem egyszerű rangsorolni, és nekik muszáj. Sarah azzal, hogy megszegte a szabályt, tulajdonképpen a küldetést sodorta nagy veszélybe. Az meg külön bosszant, hogy elvileg milyen nagy volt a biztonság köröttük, mégis milyen könnyen megtette, amit. Következmények nélkül – rossz üzenet.

Az nem meglepő, hogy Eva Green uralja a szerepét. Nőies, ugyanakkor erős. Az anyát és az űrhajósnőt is hozza, a karaktere gyengédebb és keményebb oldalát. Ez az ő filmje, hiába van mellette pl. Matt Dillon, mint a küldetés kapitánya.

A filmnek sikerül azt elérnie, hogy akció és igazából kaland nélkül is lekötött. Az űrhajós filmeket az szokta eladni, amikor valami baj van. Az Armageddonban minden elromlott, ami elromolhatott, a Mentőexpedícióban Mark egyedül maradt a Marson, a Gravitációban Sandra Bullock küzdött a hazajutásért. Az Apolló 13-at még nem is említettem, pedig az egyik kedvenc a zsánerben. Houston, van egy kis baj. Itt az emberi dráma fogott meg. Nem kellett a külső vészhelyzet, elég volt az is, ahogy az anya megéli, hogy el kell köszönnie.

Azt külön is érdemes kiemelni, milyen meghatóra sikerült a film fotós montázsa. Mert ez a történet fikció ugyan, de valóságon alapul. Anyákon, akik űrhajósok lettek.

A kedvenceim nem veri, de sokkal jobban tetszett, mint amikor Natalie Portman karaktere igyekezett az űrút után visszarázódni a hétköznapokba.

Ígérem, hogy visszatérek - 5/4 nem körömrágó izgalom, de egy női film egyéni drámával, Eva Green erős jelenlétével.

https://www.youtube.com/watch?v=G3qfewjR5Fg

Cím: Infinite

Készítők: Fuqua film, és a szereposztás is jónak tűnik. Mark Wahlberg a főszereplő, mellette többek között Dylan O’Brien, Chiwetel Ejiofor, Toby Jones és Tom Hughes szerepel.

Műfaj: sci-fi, akció

Cselekmény: Evan felfedezi, hogy a hallucinációi igazából nem is képzelgések. Képek az előző életeiből.

Várható megjelenés: tavasz

Miért várós?

• Az eredeti szereposztással jobban tetszett volna (Chris Evans lett volna a főszereplő), de így sem rossz.
• Még elég keveset tudok a cselekményről, és mozgatja az agyam, mi is lesz ez pontosan.
• Fuqua sok filmjét szeretem, ez pedig ígéretesnek tűnik.
• Már annyira várom, hogy elkezdjék bemutatni a csúszó filmeket! Ez is egyike azoknak, amiket nyáron kellett volna megnéznem. Mikor fogom?

Háborús, hajókat kísérő, tengeralattjárókkal küzdő.

Ernest Krause megkapja az első kapitányi feladatát: A Greyhound romboló kapitányaként kell egy ellátmányt szállító hajóflottát átkísérnie az Államokból az angolokhoz. Az útvonalon vagy egy szakasz, ami túl messze van ahhoz, hogy repülős támogatást kapjanak. Ha itt támadnak a német tengeralattjárók, csak a kapitány ügyességén múlik, hogy át tudnak-e jutni az óceánon. Krause és a flotta éppen belépnek a veszélyeztetett zónába, már meg is érkezik az első német tengeralattjáró. Szembeszállnak, és elsüllyesztik a németeket, de ezzel nincs vége a történetnek. Újabb tengeralattjárók tűnnek fel, és a falka a nyomukba szegődik. Nekimennek a szállítóhajóknak, és taktikáznak, hogy minél nagyobb pusztítást vigyenek végbe. Krause és a legénység mindent megtesz, hogy védelmet nyújtsanak és megsemmisítsék a németeket.

Mivel én is szeretek a címek miatt morogni, most ez jön: itt belefutottunk egy olyanba, amin lehet. A Tom Hanks GameDay kapcsán kaptam jelzést, hogy a Greyhound csatahajó nem felel meg a valóságnak, ahogy a szinkronban a film a címét kapta. A Greyhound romboló volt. A film elején rombolóként is emlegetik, de bevallom, ha nem hívják fel rá a figyelmem, nekem nem tűnt volna fel, így viszont kicsit utánanéztem. A romboló egy olyan hadihajó, amit direkt arra terveztek, hogy a flottát védjék a tengeralattjáróktól. Ennél jobban nem fogok belemenni, mert magam se értek hozzá, de tény, hogy a Greyhound nem csatahajó, hanem romboló.

A film pedig egy háborús akció, és a drámát direkt nem használom, hiába Tom Hanks a főszereplő. Ez egyszerűen nem arról szól, hogy a parancsnoknak milyen terheket kellett elvinnie a vállán, vagy milyen idegállapotban lehettek a tengerészek, amikor légi támogatás nélkül mentek kb. 2,5 napig, amikor a német tengeralattjárók bármikor támadhattak. Ez egész konkrétan arról szól, hogy a flotta készül átkelni a necces szakaszon, és egy német tengeralattjáró flotta, egy falka, rájuk tapad, és a romboló igyekszik mindenkit épségben átjuttatni a brit felségterületre. Egyik akció és ellencsapás követi a másikat.

A végére már szinte viccesnek is éreztem, hogy akárhányszor a kapitány, Krause, mehetne pihenni, vagy ételt hoznak neki, tuti, hogy megint vészhelyzet van, és se enni, se aludni nem tud. Olyan érzés volt, mintha az út alatt folyamatosan harcban álltak volna és minden tengeri mérföldért a német tengeralattjárókkal futottak volna versenyt.

Aki a csatákat és az ütközeteket mutató háborús filmeket szereti, fog is tetszeni. Nem lett olyan látványos, mint egy moziba szánt szuperprodukció, de azért szégyent sem vall a film. Az kifejezetten tetszett, amikor a torpedók ellen navigáltak, vagy amikor érzékeltették egymáshoz képest hogyan mozognak a hajók, a romboló és a tengeralattjárók.

A film zenéje is megragadt a fülemben. Amikor lecsapni készülnek a németek, amikor támad a falka, az kapott egy saját dallamot. Van benne valami fenyegető, valami disszonancia. Nem hallgatnám csak úgy magában, de a filmben jól bevált a veszély érzékeltetésére.

Tom Hanks szimpatikus színész, és Ernest Krause pont olyan figura, akiket jó érzékkel alakít. Lelkiismeretes, jóravaló ember, aki tiszteséggel és lelkiismerettel ellátja a munkáját. Mondjuk, azt feleslegesnek éreztem, hogy az elején látunk egy cseppet balul sikerült lánykérést tőle. Tudom, nem ezen kellene fennakadnom, de nem láttam értelmét annak, hogy behozzák Evelyn alakját és egy jelenetet adnak neki – ahhoz több kellett volna a cselekménybe Krause személyéről, de itt elsősorban parancsnokként látjuk.

Egyszer érdemes megnézni, de maga Hanks is forgatott már jobb háborús filmet.

Greyhound - 5/4 abszolút akciófilmesre hangszerelt háborús film. Közepesen látványos, kevés drámával.

https://www.youtube.com/watch?v=DLiAX0sBWP8