Melyik filmjében volt:

1. Richard Phillips (2013)

2. Walt Disney (2013)

3. Eamon Bailey (2017)

4. Fred Rogers (2019)

5. Ernest Krause (2020)

Megoldás: Tovább!

Szülővárosba hazatérő, csalást leleplező, magánnyomozós.

Carson Phillips előtt egykor szép jövő állt: nagyon tehetséges futballista volt, a profi karrier sem lett volna elérhetetlen. Ám nem sok választást hagytak neki: csal, vagy pórul jár. Carson felismerte, hogy menekülnie kell és elköltözött. A sportot is otthagyta, nyomozó lett belőle. Évekkel később egy olyan esettel bízzák meg, amely miatt vissza kell térnie, közel 25 év után. Az öregek otthonában nem tudnak a rokonai elérnie egy öreg hölgyet. Carson bemegy, Barbarát akarja meglátogatni, de az ápolónő, majd az orvos is elküldi. Kifogás mindig van, miért nem látogathatja meg az asszonyt. Valami zajlik az intézetben. Közben egykori szerelme, Jayne is a segítségét kéri. A lánya, Becky a város sztárfocistájához ment hozzá. Happy azonban csúnyán bánt bele, csalta és verte. Amikor Happy a pályán összeesik, mérgezésben meghal, Becky a gyanúsított. A szálak Rose bárjában érnek össze, aki a környék bűnkirályának, Dokinak a lánya.

Mindenkinek van egy heppje. Az enyém a szereplők kora. Mániásan számolom, ki hány éves – regényben is –, filmen ehhez hozzájön, hogy mennyinek mondják a karaktert, és az őt játszó színész igazából mennyi. Így találtam ki egy fejezet után az egyik Dan Brown-könyv csavarját. A szereplők korát számolgattam, és abból rájöttem a családi viszonyokra.

De, amiért itt ezt felhozom. Az még ok, hogy Travolta igyekszik a lányának segíteni a karrierje beindításában, és itt valóban Travolta lánya játssza a karaktere gyerekét. Vagyis, abba nem lehet belekötni, hogy nem lehetne a lánya, mert tényleg az. Viszont, a matek nem jön ki sok más tekintetben.

Carson 24 éve hagyta ott a szülővárosát, fiatalemberként, a húszas évei elején. Vagyis, most a negyvenes évei végén jár. A barátnője valamivel fiatalabb volt nála, de csak 1-2 év különbségről beszélünk. Ehhez képest a főszereplő, John Travolta 65 volt a forgatás idején. A szerelmét játszó Famke Janssen 10 évvel fiatalabb nála. 20-10 évvel idősebbek a színészek, mint a karaktereik. Ez pedig ebben a filmben nagyon látszott. Kb. olyan érzésem volt, mint amikor egy béna katasztrófafilmben Devon Sawa és Kate Bosworth játszottak huszonéveseket. (Nem mellesleg, az is egy Travolta-film volt.) Egy jobb filmen is nagyon zavart volna, ebben meg még annál is jobban.

Mert a történet nem lep meg. Annyira látszik az összes karakteren, hogy simlis, vagy majd a jó oldalon áll. Brendon Fraser Dr. Mitchelljére szavaim sincsenek. Az csak egy dolog, hogy úgy néz ki, mintha Fraser kitömött és kopaszodó bábja lenne, de hogy lehetne ez az ideges, átlátszó alak sikeres csaló? Morgan Freeman is gyenge karaktert kapott, de Freeman beletett mégis annyit, hogy érezzük, az egykori barát milyen veszedelmes ember lett, és egy-egy tekintettel, hangsúllyal érzékeltetni is tudja a hatalmát.

Egyik nyomozás sem kötött le. Az öregek otthonában annyira átlátszó a helyzet, hogy az már a röhejes szintet is eléri. Happy halála egy fokkal jobban van tálalva, de az elejétől ott vannak a nyomok, mi történt. Hiszen hogyan ismerjük meg Becky karakterét is? Erőt gyűjt, hogy agyonlője a férjét, aki Rose-zal kavar. (Csak azt nem értem, ha annyira Rose megszállottja volt, minek vette el a másik nőt?) Azt tudjátok, milyen módszerrel végeznek statisztikailag leggyakrabban a nők az áldozataikkal? Úgy van, méreggel.

A végét is rühelltem. Értem, hogy akar ez Carson számára happy end lenni, de akkor sem tetszett. Igaz, a film sem.

Próbálok egy pozitív gondolatot találni a végére, de nem megy. Hiába regény adaptáció.

Én annyira még nem is utáltam, mint a kritikusok. Iszonyat alacsonyan állnak a százalékai, és nem is sokan nézték meg. Bukás, mondanom se kell.

Mérgező rózsa - 5/2 kiöregedett színészek, tipikus és érdektelen történet, előrelátható fordulatokkal. Kevés!

https://www.youtube.com/watch?v=P6So71lcVdI

Bandát alapító, szellemes, zenei karriert kezdő.

Julie Molina élete a zene volt. Az anyja is dalokkal foglalkozott, és a jó hangú lány tőle tanulta a zenélés alapjait, majd zenetagozatra is bejutott a középiskolában. Ám az édesanyja halála Julie zenéjét is elnémította. A helyzet akkor változik meg, amikor a lány a házukban három szellemmel fut össze. Luke, Alex és Reggie 25 éve haltak meg, ételmérgezésben, pont a nagy fellépésük előtt, ami elindíthatta volna a karrierjüket. A fiúk hatására kezd a lány megint zenélésbe, és hajlandó fellépni az iskola előtt, amikor a zene tagozatról ki akarják tenni. Mindenki döbbenetére, ahogy Julie zenélni kezd, és a fiúk csatlakoznak, mindenki más is látja és hallja őket. Így van esélyük megint megmutatni magukat – és egy kis hazugsággal, miszerint hologramok – és visszatérni a lánnyal a zeneiparba.

Nem eredeti ötlet alapján készült, bár ez akkor lenne érdekesebb, ha az eredeti brazil sorozathoz is hozzáférnénk. Így, hogy a Netflix ezt a verziót készítette és adta le, nekem ez fogja jelenteni a sorozatot. (Pláne, hogy semmi esélyt sem látok az eredeti sorozat bármilyen sugárzására felénk.)

A történetről nagyon nem akarok írni. Rövid is, alig pár 20-25 perces rész az egész évad és jobb szó híján butuska is. Már eleve az, hogy mindenki ilyen könnyen elhiszi, hogy a fiúk hologramok. (Jó, a szellembanda még hihetetlenebb lenne. Bár érdekelne, hogy kezelik majd, hogy felbukkannak olyan karakterek, akik 25 éve is ismerték a srácokat, és felismerik őket, tudják, hogy a romlott hot-dog hogyan végzett velük.) De a kis kalandok is: legyőzni a lámpalázat, és fellépni. Kiszökni egy fellépésre. Egy másik szellem, aki azt akarja, hogy az ő klubjában lépjenek fel. Ok, a Covington-szál még tetszett is, csak az volt kevés, amit ki tudtak belőle hozni ilyen rövidség mellett.

Mosolygós történet, ami szimpla poénokkal operál. Hogy Julie öccse megérzi, hogy szellemek vannak a házban és le akarja őket vadászni. Hogy a srácok hogyan szórakoznak, amikor rájönnek, hogyan tudnak megfogni dolgokat. A bosszú az egykori gitáros ellen, aki ellopta a dalaikat. Igazán soha nem nevettem rajta, de a kellemes hangulatát szerettem és kiskamaszként viccesebbnek is találtam volna.

Ami viszont annyira eladja, hogy 4,5 pontot adtam neki az 5-ből, a zenéje. Érezni, hogy valóban zenészekkel dolgoztak és jó hangja van a szereplőknek. Kellemesen popos az egész hangzásvilág, egy-egy mellékszereplővel más színeket is bele keverve. Carrie igénytelenebb tucat pop lánybandával, Covington néhol jazzesebb, néhol showműsorba hajló előadásai. Kicsit nézegettem a színészek életrajzát, és feltűnt, hogy még olyan szereplők is zenész múlttal rendelkeznek, mint Carlos Ponce, aki Julie apját játssza, noha a sorozat egy részében sem fakad dalra vagy zenél.

Mivel a női nemhez tartozom, a srácok jobban megfogtak, mint Julie – aki különben nagyon szerethető kamasz karakter, olyan konfliktusokkal és döntésekkel, amelyekbe a fiatalabb néző könnyeden beleélheti magát. Reyes szépen is énekli a dalait. Csak éppen van három srác, akiknél megadja az alaphangot, hogy 17 évesen, nagy karrier előtt állva ételmérgezésben meghaltak. Sajnáltam őket. A tehetség értelmetlen bukása nekem mindig fájó, itt is. Helyesek, tehetségesek, jól szólnak. Charlie Gilespie különösen szimpatikus.

Aztán, ott van Cheyenne Jackson is, egy izgalmas karakterrel, jó dalokkal és egy kis gonoszsággal benne, ami még érdekesebbé teszi a karakterét.

Színes, szórakoztató, kifejezetten életvidám darab jó dalokkal, amire rákaptam.

Gyorsan végignéztem, a dalokat többször is visszaugrattam. Lehet buta a sztori, de amíg ilyen a hangzás, én szeretni fogom.

Julie and the Phantoms - 5/4,5 talán gyerekes, és helyenként buta is a sztori, de a zene annyira jól eladja… szerettem.

https://www.youtube.com/watch?v=5U-66CmEkEA

Cím: Freaky

Készítők: Christopher Landon a rendezői székben. A filmet Vince Vaughn neve adja el leginkább, de a szöszke Kathryn Newton ismerős lehet már pár komédiából.

Műfaj: horror komédia

Cselekmény: a középiskolás Millie a következő célpontja a környéken tevékenykedő sorozatgyilkosnak, a Blissfield-i Mészárosnak. Csak éppen gyilkosunk mágikus tőrrel dolgozik, és mire Millie feleszmél, már egy középkorú sorozatgyilkos bőrében találja magát, akit az egész város üldöz.

Várható megjelenés: az USA-ban november elején, nálunk: ki tudja?

Miért várós?

• Annyira elvetemültnek tűnik az alapötlet, vevő vagyok rá!
• Van rá esély, hogy nagyon vicces lesz. A fekete komédiákat szeretem.
• Már most érdekel, mi lesz a vége.
• Vince Vaughn nekem leginkább komikusként emlékezetes, itt bőven komédiázhat.
• Landon rendezte az egyik kedvenc tini thrillerem, a Disturbiát. Már csak azért is várom.

Mobiltelefonos, titkokra fény derülő, barátos.

Egy baráti társaság közös vacsorát szervez. Az apropó a holdfogyatkozás. Mindenki hozza a párját is, és egy hangulatos estére készül. Említésre kerül egy pár, akik azért szakítottak, mert a nő meglátott egy smst, amit nem kellett volna. Ez inspirál egy közös játékot: mindenki kiteszi az asztalra a mobilját. Ha üzenete jön, hangosan fel kell olvasnia. Ha hívják, hangosítás, mindenki hallja, miről van szó. Ám arra nincsenek felkészülve, milyen titkok derülhetnek ki. Gyerekkoruk óta lehetnek jó barátok, akkor is vannak olyan dolgok, amelyeket nem osztottak meg és most robban a bomba. Lesz, akinek titkos viszonyáról hull le a lepel, másnak szembe kell néznie a szülőként elkövetett hibáival és az önértékelési zavaraival. Házasságok kerülnek mérlegre, pofonok és csókok csattannak. Végül marad a kérdés: mennyit bír el egy barátság?

Le merném fogadni, a koncepció sokaknak lesz ismerős. Ha kicsit jobban belemegyek a karakterek leírásába, a kiderülő titkokba és konfliktusokba, még inkább ismerős lenne. Nem is olyan régen volt téli mozi nálunk a BÚÉK. Egy külföldi film magyarosított verziója, mely szintén a mobilok üzeneteinek megosztásával operált, csak ott nem holdfogyatkozás, hanem az újév volt az apropó.

A Nyílt titkok nem a BÚÉK alapjául szolgáló film. Hanem az eredeti, emlékeim szerint olasz film német verziója. Ebben is ott van az eredeti szellemisége és sok helyzete, de sok minden más lett benne, a magukévá tették a karaktereket és a helyzeteket.

Már csak azért is izgalmas volt megnézni, mert lekötött, mit változtattak és mi maradt változatlan. Mivel a BÚÉK-ot már többször is láttam, érdekelt, le tud-e kötni ez is, vagy unni fogom, hogy sok konfliktust és fordulatot előre ismerek belőle. A válasz: lekötött. Kifejezetten élveztem felfedezni, hogyan néz ki a német verzió.

Minden konfliktus előtérbe hoz egy társadalmi problémát vagy egy jellegzetes magánéleti helyzetet. Van nőcsábász, aki látszólag megkomolyodott és családalapításra készül. Valóban? Egyéni dráma, ahogy a hazugságairól elkezd a lepel lehullani. Itt még annyira rosszul nem is járt, a magyarban több csalására derül fény többek számára. Ugyanakkor nem rossz ember ő sem, csak csalfa. A sorsáért nem sajnáltam, de ellenszenves alak sem lett.

Izgalmasabbak az olyanok, mint Leo és Carlotta konfliktusa. A nőnek meg kell felelni a feminista elvárásoknak: szülés után szinte azonnal visszamenni karriert építeni, és a babákat a férjre hagyni. De tényleg ezt akarja a nő? Miért olyan ciki azt mondani egy modern nőnek, hogy ő meg akarja élni az anyaságot, és a gyerekeivel akar lenni?

Pepe, aki behozza a melegek elleni előítéleteket a történetbe. Mit várunk társadalmi szinten, amikor gyerekkori jóbarátok sem képesek elfogadni, hogy a barátjuknak nem egy nő, hanem egy férfi dobogtatja meg a szívét?

A középkorú nő, aki reménytelenül próbál fiatalabb lenni, menőbb, és közben elveszti önmagát. Itt még van esélye, hogy behúzza a féket és korrigálja az értékrendszerét.

Feszült, drámai és humoros film egyszerre, amit nagyon jól elad, hogy folyamatosan jelez egy mobil, és azonnal újabb konfliktusban találjuk magunkat a szereplőkkel. Jól működik korképnek, jellegzetes karakterekkel és vitás helyzetekkel.

Ahogy a magyar verzióban, a németben is bevetették az ismert, eladható neveiket. Elyas M’Barek nélkül német film lassan nem is készül. Möhring is sok mindenben benne van, de a többieket is össze lehet gyűjteni, sokan forgattak is már együtt. Ez arra jó is, hogy megadja azt a baráti légkört, ami itt alap.

Nem választanék, a magyar vagy a német jobb. Tetszett mindkettő. Ez talán a vidámabb végű.

Nyílt titkok - 5/4 érdekes a koncepció másképp. Kis humor, sok dráma, erős karalterek. Lekötött így is.

https://www.youtube.com/watch?v=tZkR4pPyWJ0

Birtokot megvédeni akaró, bűntudattól megőrülő, karmás.

Wilfred James azt vallja, egy férfi két dologra lehet büszke: a birtokára és a fiára. Ő mindkettővel elégedett. A neje most örökölt egy újabb földterületet, a jelenlegivel egyesítve már jelentős földjeik vannak. A fiúk is dolgos kamasz, aki 15 évesen el sem tudja képzelni, hogy máshogy éljen, mint az apja. Arlette azonban más életről álmodik, el akar mindent adni, és a városba költözni, ruhaboltot nyitni. Mivel ő örökölt, megteheti. Wilfred gyűlölni kezdi érte az asszonyt, és szép lassan a fiukat (Henry) is az anyja ellen hangolja. Hangsúlyozza, egy megoldása van a helyzetnek: végezniük kell a nővel. Megteszik, megússzák, de a békéje mindkettejüknek elveszik. 1922 lesz az év, amikor Henry megszökik a terhes barátnőjével, egyre nagyobb bajba keveredik és az apja mindent elveszít, lassan az eszét is.

Ha azt mondom, egy novella volt a film alapja, van kedvetek megtippelni, ki az eredeti szerző? Egyelőre nem mondom el, a bejegyzés végéig szabad tippelni és átgondolni!

Mit is nyújt nekünk az 1922? Horrort akartam nézni, amelyben az apa karaktere, Wilfred látomásoktól szenved, és az elfojtott bűntudat lassan tönkreteszi. Ígért is olyasmiket az ajánló, hogy kísérti a neje szelleme, meg hasonlók.

Ehhez képest nagyon kevés volt benne a horror elem. Maga a gyilkosság sem kapott véres ábrázolást, és talán 2-3 sokkolóbb kép akadt az egész filmen. Egyet lövök le, mert az alaphelyzet miatt az nem spoiler: Arlette tetemét a férje az udvari kútba dobja bele, és másnap megnézi, milyen állapotban van. A patkányok már ellepik, és premier plánban látjuk, ahogy az egyik a nő száján mászik be és ki. Különben ez volt az a kép, ami beégett a retinámba, és erről a filmről eszembe fog jutni. Ennél ijesztőbb nincsen benne.

Sokkal inkább thriller a karmáról, mint misztikus horror. Egy idő után Wilfred valóban elkezd vizionálni, de inkább az van a cselekmény középpontjában, hogy az a tett hogyan tett tönkre mindent, amit meg akart vele a férfi védeni. Az első áldozat a fia, aki jó gyerekből lesz kétségbeesett fiatalember, aki szinte kísérti a sorsot is. Érdekes, hogy Henry-t sokkal jobban sajnáltam, mint az apját. Nem lenne szabad, mert bűnrészes ő is, részt vett az anyja megölésében, ha nem is ő fogta a kést és szúrt. Így valahogy megillette a büntetést, de azt túlzottnak éreztem. Még, ha tudom is, hogy az ő veszte az apja kálváriájának egy sarokköve.

Meg lehet nézni azt is, mi történik a birtokkal és magával Wilfreddel is. Számomra a legfájóbb a fiával történtek volt, de az sem könnyű történet, ami a másik két elemmel történik: a birtokkal és az egészségével. Nagyon megfizet a gyilkosságért, és összehasonlíthatatlan a film végi ember azzal a büszke férfival, aki kezdéskor a földjein dolgozott. Őt nehezebb sajnálni is, hiszen ő nem volt kényszerpályán. Neki lett volna esélye másként cselekedni, de ahogy a film fogalmaz, a benne feltámadó sötéttel nem küzdött, engedett neki. Ára lett.

A film koncentrikusan halad lefelé, ahogy Wilfred egyre több mindent veszít el, és ezzel együtt egyre inkább megbomlik. Annyira nyomasztó nézni – nem ijeszt meg, nem horror, de nagyon megviselő ez a teljes széthullás és pusztulás. A karma többszörösen visszaüt.

A látványvilág is hozza ezt a vigasztalan sötétséget és veszteséget. A szürke árnyalataiban úszunk, növelve a történet hatását. Az atmoszféra is megvan: a pusztuló birtok, a 20-as évek vidéke, de itt inkább a belső történet a fontos, nem a látvány.

A főszerepet Thomas Jane kapta, és alig ismertem rá. Vagy nagyon beleélte magát a szerepbe, vagy nagyon le van pusztulva. Aaron Eckhart jutott róla eszembe, a legutóbbi filmjéből. Sorozatokból lesznek még ismerős arcok, de ezt Jane viszi a hátán.

Akkor, ahogy ígértem. Az eredeti novellát Stephen King jegyzi. Nem ez a legjobb története, a film sem fogott meg igazán, de egynek elment. Sikerült eltalálni?

1922 - 5/3 annyira nyomasztó, hogy megfeküdte a gyomrom. Tévés, jól komponált, és depresszív.

https://www.youtube.com/watch?v=3E_fT0aTsjI

 (Starlight szembesül azzal, hol húzzák meg magukat a fiúk.)

• Ti itt éltek?
• Aha. Tudod, megvan a maga varázsa. A patkányok mint a Pokémonok, egy kis Hepa C-vel.
• Ó, uram atyám. (The Boys)

Egyesek nehezményezik, hogy a rózsáknak tövisük van. De én örülök, hogy a tövisbokorban rózsa nyílik. (Paradise Hills)

(Ha a bíró agyára akarsz menni, akivel véletlenül egyezik a vezetéknevetek…)

• Kerüljön jegyzőkönyvbe, hogy Hoffman vádlott nem rokonom!
• Apa, ne csináld!
• Mr. Hoffman, ismeri a bíróság megsértésének fogalmát?
• Gyakorlatilag ez a vallásom, uram. (The Trial of Chicago 7)

(Malcolm még mindig nem lopta be magát a nyomozó szívébe, még gratulálni se tud neki békében.)

• Örülök nektek.
• Te nem tudod, milyen örülni. És én semmit nem tudok arról, hogy milyen apának lenni. Mi van, ha elcseszem a gyereket? Mi van, ha olyan lesz, mint te?
• Először is, ne legyél sorozatgyilkos! De ami a legfontosabb, fogadd meg a saját tanácsodat! Légy őszinte! (Prodigal Son)

(Randiból komoly beszélgetés.)

• Most már be kell mennem. Balhé lesz, ha elkésem.
• Hasítsunk hajnalt.
• Hasítsunk hajnalt? Ez nagyon tetszik. Olyan jól bánsz a szavakkal. Nem is értem, hogy miért nem akarsz egyetemre menni. Regényekről, versekről tanulhatnál.
• Szerintem meg addig kell ütni a vasat, amíg meleg.
• Jay-Z 27 évesen adta ki az első lemezét. A tökéletességet nem lehet sürgetni, azt ki kell várni. (Gagyi mami 3.)

(A séf nehezen viseli, amikor a főnök új szakácsnőt vesz fel egy olyan ágazathoz, amit ő rühell.)

• Kátyenka megmutatja nektek, hogy mire képes. Vagyis, tapasztalatát a molekuláris gasztronómiában. Tessék! Kátyusa.
• A molekuláris konyhában kémiai és fizikai folyamatok segítségével készülnek az ételek.
• Csak a szöveg megy ennyire, vagy esetleg készít is valamit?
• Légy türelmes, mindjárt, nem szép?
• Ez étterem, nem a Tretyakov Galéria! Ehető legyen! (Igen, séf)

(Maggie egy új barát segítségével lassan felfogja, hogy nem kerülheti el a gyászt és a fájdalmat, ami a férje távozásával jönni fog.)

• Én tudnék neked prédikálni a dolgokról, amiket nyersz a veszteségből: empátia, megbecsülés, erő, ellenálló képesség. De előbb át kell esned ezen.
• Az a baj, hogy nem igazán akarok átesni ezen.
• Itt a kőkemény igazság, Miss Maggie. Félek, ez nem rajtad áll. Ez egy borzalmas vonat, aminek nincsenek megállói és csak halad, akár akarod, akár nem. De mégis, ha ez vigasztal valamelyest... Én is ezen utazok már egy jó ideje és szívesen venném, ha mellém ülnél, amikor csak akarod. (Zoey’s Extraordinary Playlist)

• Maria Magdalena. Egy kicsit ódivatú, de a név teszi az embert, nem?
• Ha engem kérdez, az ember teszi az embert. (Criminal: Germany)

(Nagy felismerés közeleg... avagy a csalfa férj több vasat tart a tűzben.)

• De ha nálam nincs...
• Nálam sincs!
• Akkor mégis, hol van?
• Nos, az egy meg az egy, az kettő. A felette álló szám a három.
• Lehet, hogy van egy... még egy nője? Ezt mondja?
• Nem én. A logika. Lehet, hogy ez a Berkics mégis csak tud valamit. (A mi kis falunk)

• A legtöbb ember okos.
• Ha ezt elhiszi, mindennap csalódni fog. (The Trial of Chicago 7)

Nehéz jónak lenni, amikor sokkal jobb mindenki másnál. (Prodigal Son)

(A csalfa férj ajtót nyit, ott a felesége.)

Betti. (Mellette egy beöltözött férfi, feketében.) Batman. (Aki azonnal neki is állna megbüntetni a férjet, aki menekülőre fogná.) Natasa, hívd a rendőrséget, Batman garázdálkodik! (Chippend-élet)

Barlangban ragadós, életért küzdő, titkokat felfedő.

Egy baráti társaság nagy kirándulásra készül. Az egyikük tudomást szerzett egy még feltérképzetlen barlangról, amit hétvégén ők maguk akarnak felfedezni. Jennifer és Eric egy baráti párral és egy haverral vágnak neki az ereszkedésnek. Úgy számolják, a vihar pont elkerüli majd őket. Csak éppen rosszul mérték fel az időt: az eső zuhogni kezd, és mire feleszmélnek, az átszakadt folyó és a leomló eső beömlik a barlangban. Egy központi, medenceszerű föld alatti üregben ragadnak, a bejáratot (egyben a kiutat) sziklák zárták el előlük. Közben felfedezik, hogy nincsenek egyedül. Egy hatalmas krokodil él itt lent, és a krokodil erősen területvédő állat. Amíg itt vannak, nem nyugszik, és sorra levadássza majd őket. Ha ez nem lenne elég, Yolandáról kiderül, hogy babát vár és nem ez az egyetlen titok, amivel meg kell birkóznia az öt fős társaságnak.

Csak nem a krokodilok lettek az új cápák? Nem számoltam meg, de nem ez az első film mostanában, amiben egy krokodil elől kell menekülni, és lehetőleg nem zsákmánnyá válni. Nem mondhatnám, hogy tetszik nekem ez a tendencia. A cápás horrorokat szeretem inkább, még akkor is, ha elég kevés tényleg jó cápás thriller/horror jön ki. A krokodil valahogy nem tűnik olyan ijesztőnek – még akkor sem, ha hüllő lévén ki tud jönni a partra és a menekülők nem csak a vízben vannak miatta veszélyben.

Azt sem mondhatnám, hogy ez a film tetszett volna nekem. Pedig, egy-egy ponton működik és át tudtam érezni a félelmet és a feszültséget. Amikor még nem tudtam, hogy ott krokodil van, csak beragadt a csapat, a víz emelkedik, kiút meg nincsen, de nagyon igyekeznek találni. Ebbe jobban bele sikerült élnem magam, és a fulladás veszélye, a bezártság elég volt horror elemnek. De jött a krokodil…

Amikor csak simán úszott a vízen, és egy szemekkel rendelkező fadarabnak tűnt, az még korrekt volt. Állatszerű volt, nem csak egy plasztik kelléknek tűnt. Ám helyenként kijött a vízből, vagy éppen támadásba lendült és felettébb a nagy fehér cápát idézve derékon kapta az embereket. Nem is az, hogy műnek tűnt volna, csak ijesztőnek nem. Nekem nagyon hiányzott az alap félelem, ami a cápa miatt van. Arról nem is beszélve, hogy itt több szereplőnek sikerült elmenekülnie a krokodiltól is, ha éppenséggel derékon lettek ragadva, belemélyedtek a testükbe a fogak, és még húzta is le őket a víz alá. Nem tudom elhinni, hogy pl. Jennifer olyan kis sérülésekkel megúszta, amikor elkapta a kroki. De az egyik srác is, akinek rá is közelítettek a sebeire – még csak harapottnak se tűnt, hanem mintha valami alaposan megkarmolta volna. Ilyen szempontból a film nagyon béna volt.

A kroki a társaság nagyját megeszi, és amikor nyílt színen eszik, az sem lett ijesztő. Ha már mutatják, akkor lehetett volna nagyobb a horror faktor. Bár Spielberg megtanította a világnak, hogy sokkal ijesztőbb, amit nem látunk, itt nem ezt alkalmazták. A kroki jön, lát, és harap, meg eszik. Nem is hozza ránk a frászt.

Ehhez képest kisebb gond, hogy micsoda elcsépelt szappanopera zajlik a szereplők között. Yolanda és Eric a csapat kalandozó személyisége, míg a párjaik csendesebbek és szolidabbak. Na vajon, milyen tiltott kalandba mentek bele együtt, ami itt szüli a feszültséget? Ha hozzáteszem, hogy Yolanda terhes? Szerintem nyilvánvaló, nem kell ezt jobban kifejtenem. Annyira nem kellett volna nekem ez egy állatos horrorba, de benne volt. Már csak az kellett volna, hogy ők is egymásnak essenek és öljenek, nem csak a krokodil.

A végét se szerettem, talán mert egy emberrel több életben maradt, mint a tippem.

A szereposztás tévés, egy ismerős akad, Luke Mitchell volt Agents of SHIELD karakter.

Ok, talán a nagyon béna cápás filmeknél nézhetőbb, de csak egy fokkal.

Black Water: Abyss - 5/2,5 egyrészt, a krokodilt nem éreztem elég ijesztőnek. Másrészt, a szappanopera fárasztó.

https://www.youtube.com/watch?v=JKNv2YfrM7Y

5: Kedvencek temetője - az új verzió annyira... nem is tudom, mi rá a jó szó. Különös, de jó értelemben, hogy felvettem ötödiknek, noha olyan klasszikus nincs itt, mint a Ragyogás - és filmen a folytatást, az Álom doktort is szerettem. Adott egy család, akik vidékre költöznek. A kislányuk elüti egy kamion, eltemetik. Csakhogy van itt egy régi indián temető, ami visszahozza a holtakat. Az orvos apa temetkezik, a következmények meg halálosak.

4: Bilincsben - a házaspár a vidéki nyaralóban próbálja a házasságát feldobni. A szex már nem a régi, így egy kis szerepjáték következne. A férj az ágyhoz bilincseli nejét, csak éppen szívrohamot kap, mielőtt kiszabadíthatná a nőt. Aki ott marad egy hullával, küzdve éhséggel és szomjúsággal, víziókkal és gyerekkori lidércekkel, miközben egy kiéhezett kutya bejut a házba.

3: Tortúra - Paul sikerszerző, de már annyira elege van a sorozatából és annak hősnőjéből! Mit lehet ilyenkor tenni? Halállal elvarrni végleg a szálakat. Csak nem pont ekkor kellene autóbalesetet szenvedni, és egy megszállott rajongónál kikötni. Mert, ha a filmen nem is csonkolja Annie a lábát, azért a filmen is elég hatásos eszközei vannak, hogy rávegye egy újabb folytatás megírására...

2: A remény rabjai - kevés dolgot tudok elképzelni, ami rosszabb lehet ennél: ártatlanul börtönbe kerülni, és nemi erőszaktól kezdve verésig mindent elszenvedni. Hősünk azonban túlélő, és megtalálja, mivel teheti magát a vezetőségnek fontossá. Egykor menő bankár volt, most a börtön vezetőség könyvelője és pénzügyi intézője lesz. Csak aztán annyira bedolgozza magát, hogy ezért a jogos szabadságától is megfosztják. A válasza mindenkit alaposan meglep, és csak egy kanál meg egy poszter kellett hozzá - meg jó sok év.

1: Az - de kifejezetten az első rész! Hosszú ideje a legjobb nyári horror volt, sztár szereposztással folytatták a gyerekek felnőtt korával, de az már meg sem közelítette az első minőségét, noha nagy McAvoy és Chastain fan vagyok. De az első. Amiben megismerjük Derry-t, ahol gyerekek tűnnek el. Köztük a főszereplő gyerekek egyikének az öccse is. Ők jönnek rá, hogy a város mélyén egy szörnyeteg él, aki elragadja a kicsiket. Általában bohócként mutatkozik, de ennél sokkal többre képes. Életre kelti a félelmeket és elragad. Képesek lehetnek szembenézni vele, miközben a saját lidérceik is kísértik őket? Aztán persze az is kérdés, 27 év múlva Az visszatér-e.