Zenei iparba betörő, visszatérő, kamaszos.

August élete mindig is a zene körül forgott. Dalokat írt, és nem egyszer a nővére adta hozzá az alapdallamot. Éppen este tartanak hazafelé, egy dallamot egyeztetnek, amikor egy félrement golyó végez a lánnyal, és a golyó az öccse mellkasában áll meg. Kb. egy évvel később az egykori menedzser, mára biztonsági őrré süllyedt Romelo a kölcsönért cserébe azt a feladatot kapja, hogy minimum 4, iskolába nem járó gyereket tereljen vissza az intézménybe. Az egyikük August, aki a nővére halála óta szinte ki sem lépett a házból. Romelo meghallja a fiú zenéjét, és innentől kezdve egészen más foglalkoztatja. August nagyon tehetséges, vele visszakerülhetne a csúcsra. Már csak össze kell vele barátkoznia, és megszerveznie köré a dolgokat. A kérdés csak az, képes lesz-e August érdekében cselekedni, vagy még mindig a maga érdekét lesi?

Megvan a filmnek a maga aktualitása. A kiindulás helyzet az, hogy egy ártatlan lány, aki tényleg csak sétált hazafele, áldozatul esik, mert rossz környéken lakik. Az egész filmet áthatja, hogy aki ide születik, ráadásul fekete, nem sok jóra számíthat. Már az is nagy szó, ha a gyerekeknek sikerül felnőni. Az meg csak nagyon keveseknek jön össze, hogy kitörjenek, és értékessé tegyék magukat.

Romelo és August teljesen máshol járnak a folyamatban. Romelo egyszer már kijutott innen, és most újra meg akarja csinálni. Reálisabban látja a dolgokat, és már nincs rajta a naiv máz sem. Pontosan tudja, hogy a zeneipar is milyen kegyetlen, és boldogul benne. Profin és hamar leszervez mindent August köré – a fiúért? Nem. A fiú karrierjéért, ami az ő arany szelvénye, ami kiviszi a gettóból.

August pedig még naiv és a világból is csak annyit fogott fel, hogy belehalhat úgy is, hogy nem csinált semmit. Mint a testvére. Ő még tud hinni másokban, és olyan kis naivan küzd a szeretett lányért, majd a zenész karrierért…

Nem véletlen, hogy a két szereplő így van összerakva. Így mindketten tudnak tanulni a másiktól. Romelo azt kell, hogy felelevenítse, hogy a szíve nem csak egy haszontalan szerv a mellkasában. A zeneiparban az első szerződéssel mindenkit kihasználnak – de neki is ezt kell tenni a sráccal, akit menet közben meg is kedvel? Szinte a végéig Romelo sem tudja, hogy azon a ponton mit fog tenni. August viszont bátorságot tud meríteni a férfiból, aki lassan visszarázza az életbe és kiszabadítja a lakásuk ketrecéből.

A film eleje, ahogy elkezdenek együtt dolgozni és Romelo elkezd dolgozni azon, hogy fogyjon ez a zene, rendben is volt. Ám a végére túl sok lesz a szál, és elkezd szétesni a film. Maradnak is nyitott kérdések, amelyek borzolják az agyam. Mi van Romelo házasságával? Ahol a végén felvétel készül, az mégis hogy jött össze és hol tartanak együtt? Még azt is el tudnám képzelni, hogy ez az egész csak a nyitánya egy tévésorozatnak.

Zenés film, így fontos lenne a zene is benne. Ezzel mindössze annyi bajom volt, hogy nagyon nem a stílusom, ami a filmen megy. Még csak a szimpla hangszerek, az August által összerakott alapok elmennek. Van köztük kellemes is. De hogy rap kerül rájuk… az nagyon nem az én műfajom.

Ha már zenék, akkor zenészek és színészek. Dreezy az életben is rappel, ez az első filmje, eddig inkább zenélt. Nagyon emlékeztet az Empire rapper lányára, különben, egy ideig össze is kevertem őket. Anthony Anderson korrekten játssza a karakterét, és Uzo Aduba ismerős még, bár fura volt, hogy most nem őrült a karaktere, mint a Netflix sorozatában – Orange is the new black karakter volt elejétől végéig a sorozatban.

Egyszer meg lehetett nézni, de újra megnézni biztosan nem fogom.

Beats - 5/3,5 végig olyan érzetem volt, hogy ez csak a bevezetés. A vége sem elég zárt, mi van ott?

https://www.youtube.com/watch?v=sf8h-L7ohWM

Tanáros, öncélt hajszoló, bosszút állós.

Dr. Jack Griffin eléggé kiakadt, amikor mást neveztek ki a tanszék élére. Botrányt rendezett, és mire észbe kapott, már Toledóban kellett biológiát tanítania a középiskolában, noha ő egy harvardi filozófia professzor. Esze ágában sincs tanítani, még ha az emelt biológia osztálya tanulna is. Helyette olyan feladatokat talál ki, melyekkel a helyére kinevezett Miles életét akarja megkeseríteni. A gyerekek eleinte mást sem akarnak, mint kirúgatni, és a férfinak a felőlük érkező támadásokra is felelnie kell. Szerencséjére az igazgató kamaszkori jó barátja, és a volt barátnője is itt él, így azért talál magának célokat, még ha elég depressziós is attól, hogy a halott anyja házába kellett beköltöznie. Maradni pedig úgysem akar…

A középiskolás komédiák jól mennek, jelenleg még magyar verzió is van belőle A tanár személyében. Akad köztük romantikusabb, drámai, vagy éppen bulváros. Az A.P. Bio valami olyasmit próbál, ami azért nem olyan elterjedt. Egy anti-tanár történetét láthatjuk, aki már kezdeni is azzal kezd, hogy ő aztán nem akar tanítani semmit és itt sem akar lenni. Ki is köti, ez nem olyan év, amikor ő vagy a diákok tanulnának egymástól bármit is. A durva az, hogy tartja is magát ehhez.

A teljes első évad annak a története, hogy Jack milyen bosszútervet próbál megvalósítani, hogy visszakapja az egyetemi állását. Próbál könyvet írni és minden lehető módon Miles ellen támad. Vannak röhejes, de nagyon elszállt ötletei is. A diákokat pedig bevonja, ha tetszik ez nekik, ha nem.

Rá kell hangolódni, mert elsőre Jack nagyon nem egy szimpatikus karakter. Cinikus, látványosan lenéz és gyűlöl mindent maga körül, roppant nagy egoista. De, szerintem mindenkiben van annyi rosszaság, hogy azzal könnyen azonosulunk, hogy ki akar szúrni a nemezisével. Volt, hogy a magánéleti szerencsétlenkedései miatt már szántam is, a végére már bírni is elkezdtem. Kellett azért a fél évadnál több, hogy eljussak eddig…

A részek lazán függenek össze, a közös pont, hogy Jack ki akar jutni innen, és mindig van egy terve. Így haladunk lassan előre, miközben megismerjük a körötte levő embereket. Ők már sokkal inkább komédia tipikus szereplők. Ott van a három kotnyeles tanárnő, akik mindenbe belekotyognak, és felváltva mennek egymás és mindenki más agyára. Az igazgató, aki nem sok vizet zavar. Elég gyenge jellem, aki mindenkinek csupa jót akar, és így elég könnyű kihasználni. Olyan, mint egy plüss maci. Az asszisztense simán debilnek tűnik, de anyatigrisként védelmezi az igazgatóját.

A diákok is egy-egy jellemvonást kapnak egyelőre, de mindenki eléggé ki van sarkítva ahhoz, hogy emlékezetes legyen. Sarika, aki az éltanuló, aki a legjobban rá van állva, hogy rendes tanárt szerezzenek és valóban biológiát tanulhassanak. Miles, aki éppen a lázadó korszakát éli, és rá van kattanva a sátánista meg alternatív dolgokra. (Közben meg más sorozatban ő lenne a tipikus jó srác a szőke hajával, meg a nagy szemeivel.) Heather, a néha kissé ijesztő különc, aki szívesen összejönne az osztályba érkező új fiúval. De lehetne sorolni, mindenki kap egy-egy olyan jellemzőt, amiről meg lehet jegyezni.

Rövid az évad, poénokra van kihegyezve és abszurd helyzetekre, de azért nyomon követhető, ahogy az osztály hangulata változik. Sarika ugyan végig tartja magát, de a végére a többség már nem kényszerből vesz részt Jack őrületeiben, még élvezik is azt és valami beteges osztályösszetartás kovácsolódik.

Ismertebb humorista akad benne, de inkább kinti szemmel. Látványra is a közepes komédia szintet hozza, de milyen látványelem kellene egy középiskolába? Pontosan. Nem sok.

A 2. évadot már nézem, a 3. is megjelent, úgyhogy majd mesélek még Jack dolgairól.

A.P. Bio - 5/4 álnok kis humora van, közepesen vicces, de a karakterei eladják. A főszereplőt eltalálták.

https://www.youtube.com/watch?v=MVphWg93hSI

Melyik film betétdala volt? (Az összes Christina Aguilera.)

1: Loyal Brave True

2: We Remain

3: Show me how you burlesque

4: Reflection

Megoldás: Tovább!

Perelős, egymásra kattanó, modern románcos.

Nick a szerelmet kereste, és érzékenyen érintette, hogy a mostanában legmenőbb társkereső garantálni meri, hogy náluk megtalálható a szerelem. A szerződésben is benne van, garanciát vállalnak, hogy legfeljebb 1000 randi és szerelmesek lesznek. Nick majdnem ezernél jár, és nem szerelmes. Így ügyvédet fogad, és perelni akarja a céget. Susan elkötelezett ügyvéd, aki valóban jót akar az ügyfeleinek és szívét-lelkét a munkájába adja. Nick eleinte nagyon nem szimpatikus neki, de biztosan fizető ügyfél, így vállalja az ügyet. Ahogy azonban beleássa magát, és egyre jobban megismeri a férfit, rá kell jönnie, hogy egyre inkább kedveli a férfit, aki viszonozza is az érzelmeit. De mivel Susan is regisztrált a programra, nem jöhetnek össze, mert akkor nem áll meg az ügy a bíróságon.

Nem kötelező, hogy egy romantikus komédiába hamvas és fiatal színészek játszanak, de azért nyilvánvaló, hogy azok jobban eladhatóak. Vannak közben kivételek, lehet valami pont azért poén, mert annyira más a korosztály. Pl. egyre több olyan is akad, ami arra mutat rá, hogy öreg ember még nem vén ember. A középkorúak az a réteg, ami fura ilyen zsánerben.

Legalábbis, ebben a filmben nagyon így találtam. Valószínűleg azért is, mert a női főszereplő még mindig úgy van a szemem előtt, ahogy fiatalabbként tini komédiákban játszott. Volt Josie a Pussycats mellett és ő volt a csaj, aki nem jár egyedül, de Josh Hartnett is vágta a haját egy romantikus komédiában anno. Valahogy nem örülök neki, hogy Rachael Leigh Cook tulajdonképpen most is azt játssza, amit a fentebb említett filmekben. A hősnőt, aki a végére megszerzi a pasit, csak itt nem a suli strébere, hanem az egyik legjobb ügyvéd a városban. (Még idősebb is pár évvel, mint a férfi főszerepet játszó Damon Wayans.)

A történet két részből áll össze: a nagyobb súlyt Susan és Nick szerelmi története kapja. A teljes paletta itt van: megismerkednek, marják egymást, szerelmesek lesznek és felvillan a boldogság, de szakítani kell és fájnia kell, hogy egy nagy gesztussal helyreálljon a világ rendje és a rózsaszín szemüveg nyújtotta látványvilág. Annyira zsánerszerű, hogy legfeljebb az lehet benne új, hogy ebben miért nem lehetnek egyből boldogok egymással.

Vannak benne aranyos részek, és nem is olyan nyálas ez a történet, hogy ne lehessen megnézni, csak nagyon ismerős részleteiben. Kis kedves, de semmi mélyebb benyomás belőle. A nagy szenvedélyt nem is éreztem a karakterek között, szinte jó barátoknak hitelesebbek lettek volna számomra, mint szerelmeseknek.

A komédiának is az a baja, hogy ez inkább aranyos, mint vicces. Amit poénként beletesznek, annak nagyjára azt is lehetne írni, hogy cuki. Olyan emlékezetes poén, ami megmaradt az agyamban, nincs benne.

Végül, amiben a legtöbb lehetőséget láttam. Ahogy beperlik a céget, és érvényesíteni akarják a garanciát. Rendesen van nyomozás, tanúkat és szakértőket keresnek, látjuk a bírósági folyamatot. Ugyan egy komoly filmhez képest nyilvánvaló, hogy ez csak romantikus komédia, de jó színezetet ad az egész filmnek. A kedvenc részeim mind a bírósághoz kötődnek. Igaz, nekem ez az egyik kedvenc zsánerem, tárgyalótermi történeteket szívesen nézek. Itt tudtam értékelni, ahogy nem vették viccre az ügyet, és tényleg felépítettek egy jogi esetet a témáról.

A karakterek egydimenziósak. Susan és Nick jók, minden értelemben. Jószívűek, humánusak, illenek egymáshoz és így kissé unalmasak is. Mellettük vicces mellékalakok sora, de emlékezetes köztük sem akad.

Üzenet: klisé. A szerelemért kockáztatni kell! Még ki is mondják, többször is.

Kellemes, de abszolút nem emlékezetes kikapcsolódás – ennyi ez a film.

Garantált szerelem - 5/3,5 a tárgyalótermi részét bírtam, a románcot kevésbé. Az fiatalabb színészekkel jobb.

https://www.youtube.com/watch?v=QxlHQ4yOp90

Cím: Supernova

Készítők: a két főszereplő adja el. Stanley Tucci és Colin Firth. Még a rendező sem ismert, több mint 10 éve ez az első filmje.

Műfaj: dráma

Cselekmény: Tusker és Sam 20 éve egymás társai. Tusker korai demenciában szenved, és amíg van idejük, bepakolnak régi lakókocsijukba, és elindulnak a múltjuk helyszíneit és a családjukat meglátogatni.

Várható megjelenés: 2020 december a jelenlegi tervek szerint

Miért várós?

• A történet most annyira nem vonz. Azért reménykedem, hogy nem sima dráma, dramedy lesz inkább.
• A két főszereplő húz be leginkább. Colin Firth megválogatja a szerepeit, majd kideríthetem, ebben vajon mi vonzotta.
• Pár képet már láttam belőle, szerintem a táj nekem tetszeni fog.

Családi titkos, szerelmes, viszályos.

Audrina a családi ház foglyaként nő fel. A nővére, akit szintén így hívtak, a közeli erdőben, egy támadásban halt meg, és a lányt most mindentől meg akarják óvni. Nem mehet iskolába, nem sétálhat, nincsenek barátai. Emlékei sem. Egyetlen gyermek társasága az unokanővére, Vera, aki előszeretettel kínozza és szekálja a lányt. Miután édesanyja a szülésbe belehal a kistestvérével együtt, Audrina apja még inkább megszállottja lesz annak, hogy Audrina olyan legyen, mint az első Audrina volt. Már fiatal nő, kiharcolja, hogy zongora leckéket vehessen, amikor újra találkozik Ardennel, a környékbeli fiúval, aki gyerekkorukban mindig kedves volt vele. Az otthoni helyzet romlásával Audrina hozzá menekül, összeházasodnak, és el akarnak menni. Damian azonban egy állásajánlattal és békejobbal maradásra bírja őket. A kapcsolatnak azonban több terhelést is ki kell bírnia: a visszatérő Vera áskálódását és Audrina rohamait, amelyek megakadályozzák az intim együttléteket. Az okok a múltban vannak, és ki kell mondani őket, hogy esély legyen a gyógyulásra.

V.C. Andrews – sikerszerző, és egyre inkább nem értem, mitől ekkora a sikere. Annyira azonos sémákat alkalmaz, annyira hihetetlen és bulváros az egész. Ha csak ezt a filmet nézem, van itt szerelmi háromszög nővérekkel, nimfomániás bajkeverő, csoportos nemi erőszak, agymosás és egyéb finomságok. Túl sok.

Ebből pedig több visszatérő elem: a nővérek közti rivalizálás és a szerelmi háromszög. A nemi erőszak motívuma. A családon belüli erőszak. A társadalmi réteg is, gazdag, felsőbb körökben zajlanak az események. (A szegényebbek nem tudnák megcsinálni, hogy úgy bezárják a gyereküket, mint Audrinát itt a szülei.)

Ezen felül ott volt az is, ahogy Damian a lányához viszonyul. Nem egyszer olyan érzésem volt a film közben, hogy az már egészségtelen, ahogy rajong érte és közbe az interakciói… a regényt ismerem, így tudtam, hogy nem lesz vérfertőzés, a film néha mégis azt juttatta eszembe, hogy Damian hajlana arra is.

Nem volt jó nézni a filmet, annyira hihetetlen volt az egész, és botrányos. Nem akarom a film poénját itt lelőni – szerintem vasárnap majd megteszem – de nem kellett hozzá nagy ész, hogy kitaláljuk. Már az első jelenetekben megkapjuk az összes kulcsszót, amit kicsit átrendezve máris el tudjuk mesélni, mi történt és minek lettek ilyen következményei.

Bár nehezményezem a hiteltelen és bulváros elemeket, nem tudom megállni, hogy ne mondjam el, a könyvben még több ilyen van. Damian több nővel keveredik viszonyba. Kevésbé durva dolgokat követ el Arden és Damian is, mint a regényben. Audrina sokkal könnyebben megbocsáthat nekik itt. Ott van az is, hogy Audrina kistestvére a regényben élve születik, csak az anya nem éli túl a szülést.

A szerelmi szálat nem éreztem igazinak. Audrina menekül Ardenhez, akiben meg jó adag bűntudat is munkál. Miért szeretnének egymásba? A lány részéről ok. Arden az egyetlen, ráadásul helyes srác, akit ismer. Kedves és türelmes vele. Fordítva már nem tudom. Akkor hinni el, hogy tényleg kell neki Audrina, amikor próbálják elhálni a frigyet – abban valóban látszott az igyekezet, meg a frusztráció, amikor nem jön össze a dolog.

Külcsín: tipikus Lifetime produkció. Kevés helyszín, semmi feltűnő.

A casting már jobban tetszett, ha a cselekmény miatt a karakterek annyira nem is. India Eisley simán hiteles naiv szépségnek, William Moseley nem először játszik lovagias szerelmest. A meglepetés James Tupper, aki szerintem nem jó energiákat vitt az apaság megformálásába.

Egy estébe belefért, de semmilyen tekintetben nem olyan film, amit kedvelem lenne még egyszer megnézni. Nagyon elszállt a cselekménye.

My Sweet Audrina - 5/2,5 szereposztás: ok, a történet viszont több oldalról is beteg. Nálam ez már sokkoló hatás.

https://www.youtube.com/watch?v=cUkdcCJC7nE

Gyereket összecserélő, felnőttként más életet kezdő, szerelmes.

Anabel és Aura egy napon születtek, ugyanabban a kórházban, de nagyon más szülőktől. Anabel előkelő família gyermeke, míg Aura különc anyja azt sem tudja, ki a gyereke apja, és szegény is. Az ápolónők buliznak, cserélgetik a gyerekeket, és nem is érdekli őket, melyik az örökösnő, melyik a proli. Így történhet meg, hogy a lányok összecserélődnek. Már 25 évesek, amikor kipattan a botrány, és a gazdagságról álmodó Aura hazatér a gazdag szüleihez. Anabel rosszul viseli, hogy az anyja a vér szerinti lányával mennyire jól kijön, így ő meg a rossz környékre költözik a saját anyjához és féltestvéreihez. Bizonyítani akarja, hogy egyedül is boldogul. Valahogy mindig összetűzésbe keveredik egy jóképű rendőrrel, Yann-nal, aki nem mellesleg Aura barátja. Amikor a gazdaggá lett Aura dobja, Yann féltékennyé akarja tenni. Csak azzal nem számol, hogy Anabel tényleg megtetszik neki.

Német komédia, de ez a gyengébb fajta. Az csak egy dolog, hogy klisékből van összerakva, de nem is nagyon erőltették meg magukat a készítők. Hatalmas lyukak vannak a történetben, és a poénok sem igazán ülnek.

A gazdag és a szegény lány összecserélése, majd felnőttként az igazság, és a helycsere. Még sorozat is készült hasonló, nem lehet új ötletnek mondani. Nem is lenne ezzel semmi baj, ha értelmesen megtöltik a filmet. De csak egyik klisé követi a másikat.

A gazdaggá lett lány züllése – a durva, ki sem lóg a többiek közül, mintha mindegy lenne, mi van a fejében, amíg a pénze és a külseje megvan. A másik erőlködése, hogy valahogy munkát tudjon találni. Naná, hogy a srác, akivel majd bosszút/féltékennyé tételt játszanak, eleinte nagyon az agyára megy, de ahogy beindul a projekt, mindketten máshogy kezdenek érezni a másik iránt. Még a végén az is, ahogy Yann rohan, hogy itt tartsa a lányt.

Közben jogilag semmi nincsen tisztázva. Még csak az sem világos, hogy Anabel mit kap a felnevelő anyjától. Mert szerintem nem kellene a pénz miatt idegeskednie, nem úgy tűnt, hogy bárki is ki akarná zárni az életéből vagy a kasszából. Van is nagy családi ölelés, mindkét lánnyal, hogy ők már egy családot alkotnak. Akkor miért is kellene magát pénzért eladnia?

Az meg ki szerint vicces, hogy a vér szerinti testvérek, Aura és Albrecht tulajdonképpen végig flörtölik a filmet? Nem egyszer köztük sokkal több a kémia, mint Yann és Anabel között. Szerintem a vérfertőző poénok nem viccesek, még ha itt annak is szánták őket.

A film humorával különben sem vagyok elégedett. Olyan kis semmilyen, limonádé az egész. Yann és Anabel úgy-ahogy viccesen, flörtölve marják egymást, ennek viszont meg van az a hátránya, hogy túl hirtelen a váltás a szerelem felé. Minimális az utalás arra is, hogy tetszenek egymásnak. Mondjuk, amilyen alternatívák vannak… Aura olyan sötét, hogy egy alagút hozzá képest semmi. Nincs egy értelmes mondata sem a filmben. Benjamin meg annyira aberrált, hogy az már önmagában egy vicc. Ok, a szürke 50 kifordításában találtam némi poént, de valahol szánalmas, hogy egy jó pasi ennyire… óvodás legyen.

Pedig még a karakterek, amelyek jobban eladják a filmet, mint a tényleges cselekménye. Őrült figurákkal van tele az egész, amiben Anabel bolondságai/hiányosságai fel sem tűnnek. Yann és ő, na meg Rosa, a kishúg a messze legnormálisabb alakok az egészben. Olcsó poénokra vannak kihegyezve a többiek, de legalább Yann és Anabel rendben vannak.

Most átmegyek nagyon felszínesbe, és kiírom, hogy még nekem is az eye candy faktor adta el a filmet. Jannis Niewöhner helyes, jól áll neki az egyenruha – igaz, azt még így is túlzásnak éreztem, amikor póló nélkül hozza vissza a lánynak az autóját. Öncélú félmeztelenkedés. Emilia Schüle szexi, jól állt neki ez a hosszú, vöröses haj. Szép pár voltak. (Schümann is ok.)

Nem lett volna nagy veszteség nem megnézni, de nem bánom, hogy láttam. Egyszer elment.

High Society - 5/3,5 a történet tipikus és helyenként béna is, de a színészeket bírom annyira, hogy elnézem.

https://www.youtube.com/watch?v=mf1m3e6rZfk

(A zsenigyerekek moziznának, a szüleik még időben kapcsolnak. Szegény kölykök, 150 feletti IQ és a hétköznapi dolgok nem mennek nekik...)

• Nem mozizhatnánk?
• Dehogynem mozizhatunk! Igen? Mit nézzünk?
• Mark felvett egy dokumentumfilmet egy automatikus szín több lehetséges árnyalatának feltárásáról.
• Az izgi.
• Igen. A szürke 50 árnyalata.
• Nem! (Zsenik közt)

(A beépüléshez ruha is kell, amire fel is hívják a figyelmet.)

• Ajánlhatok egy szabót?
• Találok magamnak. Tudja, a sznobizmus nem brit monopólium.
• Nem, nem a monopóliumunk. Inkább nemzeti kincsünk. (Tenet)

Aki nagyon akarja a jót, az nevetségessé válik. Nincs rosszabb, mintha valaki tetszeni akar. Csak az idejét vesztegeti. Keresd meg, hogy mi érint meg téged, a belsődet, érted? (Legyen tánc)

(Tim megítélése sok mindentől függ…)

• Ma nem akarok dolgozni menni.
• Késhetsz pár percet.
• Aha, és a hívások között nyomjam a fekvőtámaszokat és kocogjak a kocsi mögött? Nem, kösz.
• Ne már! Bradford laza csávó.
• Ha kosarazol vele, talán, de akkor nem, ha ő a kiképződ. Egyszer csinált egy bombát, és a babapúder a képembe robbant, csak a nyomaték kedvéért. (The Rookie)

Mind azt hisszük, hogy berohannánk az égő házba. De amíg nem érezzük a hőséget, nem tudhatjuk. (Tenet)

(Isi terve bevált, megkapta a pénzét és a szabadságát. Mégsem boldog. A barátnője rávilágít, mi a baja.)

• Ossi szobája penészes. A nagyapja bűnöző, az anyja utál engem, nyilván mert egy csődtömeg. Soha nem lennék képes együtt lenni egy olyan sráccal, mint Ossi. Miért hiányzik mégis?
• A hormonok teszik. Vagy egy érzelmi alapú, agyi metabolikus diszfunkció. Szerelemnek is hívják. Megesik, de aztán elmúlik. (Isi & Ossi)

(Mr. Griffin nem egy átlagos tanár. Ki már merne ilyen üzenetet hagyni az igazgatónak?)

Rendben, osztály! Mr. Griffin ma nem jön be. Az üzenet szerint, amit hagyott, börtönbe zárták, de, idézem: „nem életfogytig". (A. P. Bio)

(Amikor megkínálnak egy jó állással és alig hiszed, hogy tényleg te kellesz. Max komoly döntés elé kerül.)

• Nos, a te spontán hozzáállásod és merész kreatív látásmódod pontosan az, amit hiányolunk. Persze, a csapatom jó, de hiányzik belőle a jellegzetes jobb agyféltekés tehetséged. Te tervezted a menekülőszobát az ünnepi partin, ahonnan senki sem tudott kijönni.
• Franklin Yang idegösszeroppanást kapott.
• Ó, igen. Aznap rúgták ki. Szerintem a menekülőszoba csak megadta a végső lökést. (Zoey’s extraordinary playlist)

A szeretet a leghatalmasabb erő a Földön. (Áttörés)