Zenés, álmokért küzdő, albumot összerakó.

Maggie kisgyerekkora arról álmodik, hogy egy napon Grace Davis mellett dolgozhasson. Az egész családja a zeneiparban van: az apja riporter volt, aki most saját kis rádióadóját vezeti. Az édesanyja énekelt korai haláláig. A lány zeneszerzést tanult, majd Grace asszisztense lett. Már 3 éve várja az esélyt, hogy megmutathassa, mire lenne képes, mint producer. Egy próbálkozás után azt tanácsolják neki, keressen saját ügyfelet. Így Maggie David nyomába ered, akit a parkban hallott énekelni, és aki remek lehetne, ha komolyabban venné a zenélést. Ahogy elkezdenek együtt dolgozni, más szálak is szövődni kezdenek köztük, mint üzleteik. De Maggie titkolja, hogy igazából csak asszisztens. Amikor a két élete találkozik, kérdéses, siker vagy bukás vár rá.

Egy film, aminek betett a COVID. Mire elkezdték volna a mozik, már nem mehettünk mozikba. Ugyan szabadtéri mozikban próbálkoztak, de lehet sejteni, hogy ez mennyire nem ugyanaz. Most viszont újra itt van – azért van egy olyan tippem, hogy az online sugárzás, DVD bevételek érdemlegesebbek lehetnek, mint a mozis bevételei.

Nyári mozinak pont elment volna. Kis kellemes, felejthető limonádé, amit az ember egyszer megnéz és megy tovább. Nem egy nagy film, de nem is akar az lenni. Ez egy csajos, karrier építős, romantikus komédia.

Sok mindenből van benne egy kicsi, de karizmatikusan egyik zsánerbe se illeszkedik bele. Lehet komédiaként nézni, amelyben Maggie asszisztensként megy keresztül sok mindenen. Csak éppen ez nem igazán vicces. Neki azért nem olyan főnök jutott, mint Az ördög Pradát visel Mirandája. Van egy-egy érdekesebb feladat, de egyik sem olyan, amin nevetni kellett volna. Ez csak mosolygós.

Lehet romantikus filmként nézni, amelyben David és Maggie egymásra találnak. Ez az a szál, ami leginkább a kliséket követi. Ahogy megismerkednek, és a munkakapcsolat valami mássá mélyül. Még a butaságon összeveszés, nagy béküléssel és a még boldogabban élnek együtt tipikus kanyar is ott volt benne. De nincsenek nagy szenvedélyek, nem egy igazán romantikus film ez. Csak van szerelmi szál is benne.

Végül, karrier film. Még ez a legerősebb a többi között. Maggie igyekszik felépíteni magát, mint producer. Megszállottan dolgozik, Grace mellett is, majd David dalain. Kissé rózsaszín is, ahogy egyetlen döccenővel minden összejön neki. De ez a Hollywood tipikus karrier film. Nem tud nem eszembe jutni, hogy a hősnő igazi anyja is csinált ilyet, az volt A dolgozó lány, ha jól emlékszem a címére.

Vagyis, kellemes kis délutáni limonádét pancsoltak nekünk, amit jól esik meginni, de nem lesz belőle életünk nagy kulináris élménye. (Azt nem is említem, hogy a film meglepőnek szánt csavarját már a felénél kitaláltam. Szintén rossz pont.)

Pedig, azt nem számoltam bele, hogy mennyire nem bírom Dakota Johnsont. Nem csak azért, mert ez a lelkes gyakornok már Ana Steel bőrében sem volt szimpatikus. Egyszerűen nem néz ki lelkes asszisztensnek. Szerintem ez a szelíd, nem sok vizet zavaró, de azért helyes lány nem az ő karaktere. A vadóc hősnők hihetőbbek.

Mivel zenés film, a dalok. Egy van benne, amit akár az MP4 lejátszómra is feltennék. Grace új dala, amit a végén vesznek fel. A többi nagyon tipikus popdal, nem is lett tőlük dallamtapadásom. Azon merengtem, melyik igazi dívára emlékeztetett Grace dallamvilága, ezen még töröm a fejem.

Mondandóra a szokásos, soha ne add fel az álmaidat, amelyek akár valóra is válhatnak, mese. Ahogy már sokadszor írom, limonádéban elmegy.

Amit vártam, megkaptam és egy délutánra elment.

Pont az a dal - 5/3,5 nem bírom Johnsont, és a film csavarja túl nyilvánvaló. De egy délutáni mozinak ok.

https://www.youtube.com/watch?v=OON8x67SFyY

Nyomozós, tárgyalásos, vallási közösséges, útkereső.

Perry Mason élete darabjaira hullott, és a férfi nem is nagyon igyekszik egyben tartani a maradványokat. Ragaszkodik a családi birtokhoz, melynek teljes környékét már megvette egy reptér, és a két megmaradt tehene is repülőgépek között legel. A felesége elhagyta, 9 éves fiát alig látja. A háború okozta traumák még kísértik, és magánnyomozásból próbál valahogy életben maradni, és keresni a kevés megmaradt igazságot. Ügyvéd, idős barátja, E.B. belecsöppen az egyik legnagyobb ügybe. Egy kisbabát raboltak el váltságdíjért, majd öltek meg, varrták fel a szemeit. Elsőként az apát, majd az anyát fogták perbe. E.B. látja el a védelmet, és Perry lesz a nyomozója. Ő nem képes elengedni az ügyet, amelybe egy egyház is belekeveredett, és végig akarja vinni. Akkor is, amikor ügyvéd nélkül maradnak. E.B. társának van ugyanis egy ötlete, Perry hogyan lehet ügyvéd is, és veheti át E.B. praxisát.

Bár bevallottan szeretem a tárgyalótermi krimiket, nézni és olvasni is, rá kellett jönnöm, hogy egy fontos karakter eddig kimaradt az ismerőseim közül. Perry Mason nevét már hallottam, azt is tudtam, hogy regényhős, aki sorozatokat is kapott, de még nem olvastam és nem láttam egyet sem ezek közül.

Az HBO azonban leporolta a történetet, és ezt már megnéztem én is. Most meg foghatom a fejem, hogy ez eddig nekem kimaradt. Pedig nagyon jó, és azt adja, amit ebben a zsánerben keresek. Már készülök is anyám régi könyvei között keresgélni, mert biztos vagyok benne, hogy ráakadok pár Mason-regényre ott…

De egyelőre maradjunk a sorozatnál. HBO, így nem kell meglepődni, hogy milyen koncepciót választottak. Egy nagy ügyet visznek végig, és mutatják meg, hogyan lett az egykori katonából, majd magánnyomozóból ügyvéd. (Azt meg a hírnevéből tudom, hogy Perry Mason legendásan jó védőügyvéd lesz majd. Itt még nem tart az HBO sorozatban, ez a kezdet.) Ha jól tudom, korábban részenként volt más-más ügy, de nekem szimpatikus volt az egy ügy, egy évad felállás idén. Már csak azért is, mert nekem ez volt az első találkozásom Perry Masonnal, és most úgy érzem, jó sokat megtudtam róla.

Mivel HBO, a minőségi látványvilágon és szereposztáson sem kell meglepődni. Remek noir hangulatot teremtettek, és megelevenítettek egy letűnt Amerikát. Mondjuk, amennyire korrupt és sötét nagyon sok karakter, nem fogjuk úgy érzeni, hogy nincs mondanivaló a jelen számára. Perry mottója találó: az igazság és a törvény nem feltétlenül egyezik, és ő azon van, hogy helyesen járjon el és változtasson a körötte levő világon.

A szereposztás tele van remek karakterszínészekkel. A többség ugyan inkább más sorozatból lesz ismerős, de ez nem von le abból, itt mennyire jó munkát végeztek. Matthew Rhys nagyon eltalált Mason lett, aki hiteles a tárgyalóteremben, de megtört és részeges emberként is, aki nem érti, hova lett a világ és a család, amiben felnőtt. De mellette olyan nevek vannak, mint John Lithgow vagy Tatiana Maslany. Jó karaktereket írtak nekik: azt külön élveztem, ahogy egyre inkább megláttuk azt is, kicsoda Alice nővér és honnan jött. (Csak nem bírom megállni, a hasonló korban játszódó Penny Dreadful is hozott egy nagyon hasonló karaktert, érdemes is lenne egymás mellé tenni őket. A végeredmény társadalmilag ugyanaz lenne: ha a nővér szerepére kijelölt nő rendes is, és tényleg jót akar, a szervezet korrupt és a pénz a fő hajtóerejük, nem a vallás és a világ megjavítása.)

Üzenetet nagyon nem akarok kihámozni a sorozatból. Azt lehetne fejtegetni, hogy az igazság és az erkölcs mennyire torzulhat, és mennyire színjáték az igazságszolgaltatás.

Jó hír: már be van rendelve a második évad. Biztosan meg fogom nézni, ahogy az is, hogy regényben is keresni fogok Mason-eseteket.

Perry Mason - 5/4,5 nagyon hangulatos, erős látványvilágú sorozat, jó színészekkel és történettel. Nézős!

https://www.youtube.com/watch?v=_5O3cMmg3JQ

Annie véghez viszi, amit az elején vállalt. Franklyn minden emberét elintézte - pl. kijátszotta egymás ellen Alfredet és Vince-t. Mindkettővel elhitette, hogy a másik végezni akar vele, és a fiatalabb bérgyilkossal össze is jött. Alfred így végzett a mentorával, majd Annie is lelőtte a fiút.

Bill elintézése személyes ügy volt, gyerekkorában sokat ártott neki az a férfi. Bill a vég előtt felismeri a nőt, de már nem tud mit tenni.

A  tetemeket Franklyn mindenesével együtt tüntetik el. Majd a férfi elmegy, és átvedlik Franklynné. Így beszél telefonon a lánnyal, aki elnyerte a munkákat, amiket a bűnvezér a többieknek adott volna. De meglepetésére Annie személyesen is megjelenik, mert tudja, hogy a takarító és Franklyn egy és ugyanaz. Jön a sokk is: Annie igazából egy ikerpár egyik fele, Annie és Bonnie voltak játékban végig.

Elmesélik, bosszúért jöttek. Az anyjuk naiv és szép vidéki lányként jött a városba, ahol összejött Franklynnel. Az egyéjszakás kaland eredménye lett Annie és Bonnie. A nő távol tartotta a bűnkirály apától a gyerekeit, még csak el se mondta, hogy lettek. Balszerencséjére egyszer látta, ahogy Franklyn valakit agyonlő. A férfi pedig a nőre gyújtotta a lakását. Ő a lányokat ki tudta menekíteni, magát már nem. Az árvaházban Bill lett a nevelőjük, aki szexuálisan bántalmazta az ikreket.

Már felnőttként, Londonban keresve a helyük hallották meg, ahogy a takarító fütyül. Felismerték. Az apjuk is ezt fütyülte, amikor rájuk gyújtotta a lakást. Jött a terv, a bosszú, amit most be is végeznek.

Éjszakai, versengő, macskás.

A fiatal Victoria kidobva találja magát London utcáin. A macskát a Karmincák fogadják maguk közé, és vezetik be a világukba. Ez az éjszaka különösen fontos a számukra. Ma lesz kiválasztva az egy, aki elmehet az ionoszférába, ahol újjászülethet abban az életben, amit megálmodott magának. Ehhez egy énekversenyt kell megnyerni. Ahogy a lánynak megmutatják a versengőket, ő egy kivert, száműzött macskára figyel fel, az egykori ünnepelt sztárra, aki eladta magát a környék rosszának, és tönkrement minden értelemben. Victoria vele is barátkozik, miközben az újjászületésre hajtó gonosz macska sorra rabolja el a vetélytársait. A végén még a bölcs Csendbelenn sem menekülhet előle, és az ifjú macskalányon is múlik, hogy boldog véget ér-e az este.

Megfogadtam, hogy nem fognak az előítéleteim befolyásolni, ha megnézem ezt a musical filmet. Hiszen a musicalt már láttam színpadon is, kétszer is, és még mindig nem tudom megérteni, miért ekkora siker még ma is. Láttam már pár Webber-darabot, de nekem továbbra is ez van a listám alján. Nagyon nem szeretem a Macskákat. Akkor is, ha még mindig divatdarabnak számít, és divatos rajongani érte.

Amit a filmen tudtam értékelni, hogy igyekeztek neki valami keretet, értelmes cselekményt adni. Nem csak megismerjük a macskákat, akik énekelnek és dalolnak, hogy a végén egy kiválasztásra kerüljön közülük, hanem van egy cselszövő, és egy fiatal macska is, aki most válik e világ tagjává.

Victoria különben jól működik a filmen. Kedves, ártatlan, figyelmes és nyitott. Ideális karakter ahhoz, hogy vele minél mélyebbre hatoljunk a macska világba. Fontos szerepe lesz a megoldásban, és a jutalmát is elnyeri. Ő egyfajta főhőssé válik, miközben minden dal és jelenet más-más macskának a szín- és játszótere. De kellett ez a macskalány, így, hogy összefogja a dalokat egy eseménysorba.

Tetszett az is, hogy micsoda látványorgiát kapunk. A kedvenc a vasutas dal, ami az egyik leglátványosabb koreográfiát kapta a filmen. Nem csak a Big Ben, de a step miatt is.

De akkor nézzük, amit még mindig nehezményezek.

Ugyan telepakolták a filmet sztárokkal, de ez a legtöbbször teljesen felesleges. Pedig én nagy névvadász vagyok, egy vonzó stáblista simán rávesz, hogy nézzek meg olyasmit is, ami különben nem érdekelne. Idris Elba, Judi Dench, Rebel Wilson, Ian McKellen – mondjuk, nem ártott volna, ha olyan sztárokat választanak, akik énekelni is tudnak. Hiába zseniális színész McKellen, ha fáj a fülem, amikor arról dalol, hogy ő volt a Vasmacska fantomja. Igaz, ellensúlyként tettek bele popsztárokat is. Ropja itt Jason Derulo és Taylor Swift is, akik gond nélkül eléneklik és táncolják a dalaikat, csak éppen nagyon úgy éreztem, hogy funkciójuk nincs a történetben, csak énekelnek egyet, mert miért ne?

De, amire ki akartam lyukadni. A stáblista két szempontból is impozáns, de megnézve egyik sem fontos. A színészsztároknak itt inkább énekelni kellett volna tudni – a játékot úgyis szinte nullázza a macska jelmez és maszk. Az énekesek meg nem kaptak a történetben releváns helyet, csak feltűnnek, énekelnek, eltűnnek.

A dalok, erről nem a film tehet. Az Éjfél számomra már unalmas, annyira agyon játszották. A többi nóta meg nekem nem a stílusom. Victoria dala, amit még nem hallottam, az az egy tudott tetszeni. A többi… lehet, hogy T.S. Elliot klasszikus az alapja, de nem tudtam megkedvelni sem, nemhogy megszeretni őket.

A macska jelmezek… furák. Nem tetszett, mintha macska és ember hibrideket láttam volna.

Idén karácsonyra Tom és Jerry van ígérve, nagyon bízom benne, hogy az a macska jobb lesz.

Macskák - 5/2,5 értékelem a kivitelezést és a beletett neveket, de utáltam nézni, és nekem nem tetszett.

https://www.youtube.com/watch?v=gq50F-IDXDc

Mi volt ez eredeti szakmája a következő filmes sorozatgyilkosoknak? Ha már munkanap van, és gyilkos a hangulat, mert szombaton dolgozni kell…

1: Hannibal Lecter

2: Patrick Bateman (Amerikai pszicho)

3: Sweeney Todd

Megoldás: Tovább!

Tudósító, hivatásért mindent megtevő, háborús.

Marie Colvin hisz abban, hogy a szavaknak és a képeknek ereje van. Hisz abban, hogy ha elég embert érdekel, mi történik a világban, milyen háborúk és kegyetlenségek zajlanak, változni fog a helyzet. Csak meg kell nekik mutatni. Hadi tudósítóként mindenhol ott van, ahol fegyverek törik meg a csendet és a vezetők titkolóznak. A lapjának több díjat is nyert, és nem nézi, mit kell feláldoznia. Rámegy a házassága, nem vállalt gyermeket, és egyszer mellette robbantottak – majdnem belehalt, a fél szemét el is vesztette. Gyűlöli a háborús övezeteket, de a kötelességtudata nagyobb. Neki ezt meg kell tennie. Közben próbál egy párkapcsolatot is fenntartani, és megtalálni maga mellé a hasonlóan elhivatott fotóst, aki vele tart bármeddig.

A film megtörtént események alapján készült, és egyértelmű célja, hogy emléket állítson a riporternek. Nem véletlen, hogy a végén mutatnak róla igazi felvételt is, és bejátsszák, ahogyan megfogalmazza az életcélját.

Érdekes a koncepció. A végén indulunk, egy bizonyos háborús övezetben. Ha nincs előismeret, nem tudjuk, miért pont ez a helyszín, ahonnan majd visszafejtjük a korábban történteket. Visszaugrunk éveket, és a végponthoz képest határozzák meg mindig, ahhoz képest hol vagyunk, hány évvel korábban.

Ha tudjuk, miért az a film végpontja, hogyan válik majd az a drámai tetőponttá, egyszerre nyerünk és vesztünk is. Sokkal érthetőbb a szerkezet, ha ismerjük ezt az adatot. Különben nem érteni, miért kell egy ugyanolyan helyzetből visszaugrálni sok korábbi, szinte ugyanolyan háborús övezetbe. Legfeljebb Marie magánéletében vannak változások, de ezek annyira mellékszálon vannak, hogy azért nem lenne érdemes ennyire ugrálni ide-oda.

Ám, ha tudjuk, miért az a kiemelt helyszín, a film poénja és drámai tetőpontja veszik oda. Nem lesz meglepetés, nem lesz tragédia. Nem vagyok benne biztos, hogy megérte így ugrálni az időben. Valószínűleg egy lineáris cselekményvezetés nekem jobban tetszett volna.

Mit tudunk meg ebből a filmből? Amit biztosan, hogy egy hadi tudósító, ha komolyan veszi a munkáját, mennyi áldozatot hoz. Nem csak a testi épségét és az életét veszélyezteti, de soha nem lehet olyan családja, mint az átlagembereknek. Túl nagy a nyomás, túl keveset van otthon, és akkor is máshol jár az esze. Tele van visszamaradt sérülésekkel, nem csak fizikailag, de lélekben is. De ez, konkrétan Marie életében nem látszik itt személyes drámának. Annyira szárazan, dokumentarista stílusban jelenik meg mindez, hogy érzelmileg nem tudtam átélni a nehézségeket.

Pedig Rosamund Pike remek színésznő, és eljátssza a szerep érzelmi oldalát is. Az érzelmi traumák, a keménysége, a karakter összetettsége megvan. Csak a film és a cselekmény nem segít abban, hogy mindez át is jusson hozzám a vásznon keresztül. Annyira nagy, drámai központi üzenetet akarnak megfogalmazni, hogy elveszik közben a film.

Az üzenete. Egyet tudok érteni vele. A modern ember egoista vakságban szenved, ahogy Marie is látja. Nem tudják, de nem is érdeklik őket, hogy a világ más, gyakran eldugott helyein milyen kegyetlenségek zajlanak, hogyan mészárolnak le tömegeket. Amíg a modern nyugati ember napi kényelme és komfortja megvan, mit érdekli őt, hogy máshol mindennapi gyakorlat gyerekkatonákkal nőket erőszakoltatni és kivégeztetni a civileket? Jobbnak kellene lennünk, és ezért vannak olyan közvetítők, mint Marie volt.

Az üzenet azonban önmagában kevés. Sok háborús övezet, és egyik pokla sem ütött meg a filmből. Annyira vártam, hogy rázzon meg, de nem tette.

Papíron sikerdrámának tűnik. Erős téma és üzenet, tele remek színészekkel. Mégis, a végeredményt látva ez csak ígéret maradt.

Egy magánháború - 5/3 az üzenete értékes, de mint film, nem tudott lekötni. Pike kemény, de mozaikos a sztori.

https://www.youtube.com/watch?v=TTf0Lc5YAcc

Cím: Next Goal Wins

Készítők: Taika Waititi következő rendezése. A főszerepben Michael Fassbender. De lesz más ismerős is a stábban…

Műfaj: sport

Cselekmény: Rongen edző története, aki az Amerikai Szamoa nemzeti csapat edzője lett, és a csapat legjobb eredményeit szállította.

Várható megjelenés: kérdéses. Van, ahol azt láttam, hogy már idén kijön, máshol nincs még adat sem.

Miért várós?

• Bírom a sportfilmeket. A reménytelen csapat küzdelme a célért – Hamupipőke-mese, csak fociban.
• Waititi dolgait az utóbbi időben nagyon megszerettem.
• Fassbender az egyik kedvenc színészem, és már rég volt tényleg jó filmje. Itt látok esélyt arra, hogy szórakoztató, jó filmet láthatok majd.

Családi, tolvajos, régi titkokat felfedő.

Clancy tehetséges fiatal csellista, akit másodévesként elhívtak egy buliba, ahol álmai végzőse is ott lesz. A lány azonban bátortalan, így nem csak a buli terve esik kútba, de engedélyt sem mer kérni, hogy elmenjen a zeneiskola nyári kurzusára Bostonba, noha minden esélye meglenne bekerülni. Az anyjával is folyton veszekszik, aki szerinte túl szigorúan bánik vele és merev. Este éppen a buliba szökne ki a barátnője oldalán, amikor öccsével és annak kis barátjával fut össze, akik a kertben sátoroznak. Mire észbe kapnak, a szüleik eltűntek. Csak pár nyom van, ami arra utal, elrabolták őket. A két barátnő és a két fiú összefognak, és a nyomokat követve elindulnak az éjszakában. A végére nem csak magukat ismerik meg jobban, de arra is rájönnek, hogy az anyjuk mennyire nem egy átlagos anyuka.

Rájöttem, hogy bár nem szeretem, mégis előszeretettel nyomok én is rá a filmekre olyan címkéket, mint: olyan, mint az xy volt. Aztán jön egy Csak/De. Megint ebbe a hibába fogok esni, mert most is nagyon olyan érzésem volt, hogy ezt a filmet már majdnem ugyanígy láttam. Az a Kémkölykök volt. Ez meg annak kicsit más, Netflix verziója.

Lényeges különbség igazából kettő akad: itt nem mind a két szülőnek van izgalmas titkos múltja, csak az egyiknek. Az anya nem az, akinek ismerte a családja. Az apa viszont az a komikus, kissé szerencsétlen cukrász, akinek ismerik a gyerekei.

A másik különbség, hogy az anya nem kém. Mestertolvaj volt, a törvény másik oldalán tevékenykedett, mint a Kémkölykök esetében. Fura is, hogy amilyen bűnlajstrom kiderül az életéből, ilyen könnyen megkapta ezt a másik életet. Nem feltétlenül vagyok híve annak az üzenetnek, ami abból látszik, hogy az anya a félé világot összerabolta, a titkos raktára még mindig tele van illegálisan megszerzett menő holmikkal, és nincs ennek semmi következménye. Gyerekfilm, de pont ezért zavart, hogy nincs következmény. Segített valaki sokkal sötétebb elkapásában, ezzel minden el van nézve? Azért ez nem reális.

Pláne, hogy az egykori társáról miket tudunk meg. Ami elvezet oda, hogy kimondjam, ezt a filmet nem szabad logikát is keresve, aggyal nézni. Ez elsősorban fiatalabbaknak készült, és annyi a célja, hogy szórakoztasson. Lehetnek, vannak is benne hibák, a történet abszolút nem hihető, de itt ez nem baj. Legyen vicces és izgalmas és ki lehet tenni a pontot.

A karakterek is ennek megfelelően felszínesek. Mindenkinek megvan a maga 2-3 jellemzője és csak minimálisan fejlődnek, ketten. Clancy a történtek hatására magabiztosabb lesz, Lewis is. Az egyének helyett sokkal inkább a családi kapcsolatok fejlődése és megerősödése áll a középpontban. Ez viszont az egész családban fejlődik.

Látványra korrekt, pláne, hogy nem mozi, hanem Netflix produkció és családi film. Vannak verekedések, menekülések, autós üldözések. A valóságot meg a fizikát nem kell számon kérni, akkor kellemesen elszórakoztat. (Azért egy ezzel a szemlélettel is bántotta a szemem. Amikor a családi kombi beelőzi a sportkocsit. Azért ott tényleg nem a sofőr, hanem az autó teljesítménye kellett volna, hogy döntsön.)

A színészeken is látszik, hogy Netflix film. Majdnem mozis minőség és nagyságok. Malin Akerman felidézhette, milyen volt a Watchmen idején verekedni – ott hihetőbb volt. Joe Manganiello simán sármos kellett, hogy legyen és tépkednie a ruhaujjakat. Azért az jó poén volt a végén, hogy ott is ezt tette, ahol végül kiköt. Ken Marino meg a szerethető szerencsétlen, ahogy ő szokta játszani. A tinik közül Sadie Stanley lehet ismerős a Disneytől, most a Netflixnek forgat, elvileg még idén jön az a filmje is.

Lehet, ha kicsit megengedőbb hangulatba vagyok, még a 4-t is rányomom, de most sok volt ehhez nekem a mese faktor a családi szórakoztatás mellett is.

Éjszaka meglepetésekkel - 5/3,5 látványra korrekten összerakták, gyerekfilmként a humora is ok. Néhol túl gyerekes is.

https://www.youtube.com/watch?v=rmuEvHRDjlk

Iskolát mentő, szellemes, kamaszos.

Buxley Hall tekintélyes katonai bentlakásos iskola, melyet az egykori tábornok leszármazottja vezet. Ám a modern időkben nem életképes már az intézet. Súlyos anyagi gondok merültek fel, és a pénz nyomában Joe hajlik arra, hogy engedjen pár dologban. Eddig ez egy fiúiskola volt, de egy lányiskolával egyesülve növelhetnék a diákok számát és a bevételeket. Joe ezt úgy szeretné végrehajtani, hogy a lányokat elkülöníti és az igazgatónőjüknek tényleges hatalmat nem ad az intézményben. Plusz, új diákként érkezik a gazdag Jeremy, aki szülei halála óta egyik intézetből kerül a másikba, mindenhonnan megszökik. Ha itt megmarad, a gyámja olyan összeget ad, mely kellene a túléléshez. Az egyik lány miatt hajlik is arra, hogy innen ne szökjön. Csak éppen a pénzére pályázó nénikéje magának akarja a vagyont. Csak éppen a feléledő szellemek hiába akarnak jót, nem mindig sikerül elérniük azt…

Az első meglepetés, hogy ez a film 1980-ban került bemutatásra. Ahogy néztem, sokkal idősebbnek gondoltam. Ha tippelnem kellett volna, a hatvanas évekbe helyeztem volna a cselekményt. Nagyon sok benne az olyan részlet és az életérzés, ami valahogy korábbinak érződne.

A második, hogy ez egy Disney-film. Ok, nem moziba, csak tévére készítették, de akkor is az egeres stúdió hozta össze. Többet szoktam várni és kapni is egy Disney alkotástól.

Igaz, ha nagyon belegondolok, azért ebben is megvannak a tipikus Disney elemek. Ahogy mindenki szépen párjára talál. Jeremy Posie mellett horgonyozik le, ahogy arra is van erős utalás, hogy Joe az igazgatónőben nem csak egy kollégát talál magának. Ám itt még ezek a szálak is annyira csak sugalltak, hogy szerelmi szálról nem is lehet beszélni. Érzed, hogy párba rendezik őket, és mi van főleg a felnőttek között a sorok között, de még csak nem is akarnak utalni nekünk mélyebb érzelmekre. A gonoszokkal is ezt csinálják: a nagynéninek férje van, de köztük sem szenvedélyt látunk. A film közben kiderül az is, hogy a házasságukat nem szerelem motiválta, hanem mindenki gazdagabbnak hitte a másikat, mint amilyen az valójában volt. (A szellemek között sem volt tiszta, hogy egy házaspárt vagy egy testvérpárt látunk. Mivel Joe a tábornok leszármazottja, a feleségének kellene lennie, de ez se derül ki.)

Ez az egyik, amitől olyan réginek érzem a filmet. Még egy gyerekfilmbe is túlzás, hogy ennyire száműzve van a szeretet, szerelem tematika.

Amilyenek a szereplők tulajdonságai. A kissé merevnek tűnő férfi, aki a végére felenged. A rossznak titulált fiú, aki igazából nem is az. A pénzéhes rokonok. Még a szellem is, aki némi galiba okozása után a helyes irányba tereli az eseményeket. Annyira ismerősek más alkotásaiból a stúdiónak… (Pláne, ahol még a színész is Disney-tipikus.)

A látványán sem látni, hogy 1980-ban készült. Ok, tévés, nem szabad egy mozifilm színvonalát várni, de ez akkor is kevés. A szellemek annyira embernek néznek ki, hogy ha nem jelzik külön, hogy szellemek, nem tűnik fel. Amikor el- vagy feltűnnek, az szinte semmi. Ebbe lehetett volna valami ötletet, látványt belevinni, de ezek elég unalmas szellemek. Még csak alakot váltani, vagy kísérteni se tudnak.

A téma se olyan, amit 1980-ban kellett volna vesézni. A női egyenjogúság igaz, ma is téma, de itt még csak azon a szinten tartanak, hogy az iskola legyen koedukált vagy sem. Ennél már csak az fájt volna jobban, ha a színes gyerekek oktatásán vitatkoztak volna. Csak fehér suli, vagy sem? Ahogy ezt leírtam, rájöttem, hogy nincs is más, csak fehérek benne. A legnagyobb faji másság, a hogy nagynéni férje olasz.

Nem sok a cselekmény, a poénok semmilyenek, és végig azt éreztem, hogy ezeket a témákat már a 80-as évek előtt is meghaladták. Aranyos, de unalmas és elavult.

Kísértetek Buxley Hallban - 5/2 nem volt se nem igazán izgalmas, se nem humoros. Érezni, hol a poén, csak nem vicces.

https://www.youtube.com/watch?v=QlN755J4Nto