Egy férfi, aki nagy summát nyer. Egy terv, aminek nem tud ellenállni. Begyűjti a lányt, akit rég csodál. Miranda azonban élni akar, és megindul kettejük szellemi párharca, az életért.
A lepkegyűjtő - filmen is, színdarabként is siker, de eredetileg regény volt.
MOZI:
DVD:
Most sincs.
Kalandos, állatos, kincskereső, ármányos.
John Dolittle doktor különleges képességgel rendelkezik – érti az állatok nyelvét. Emberek és állatok elismert gyógyásza volt, míg szörnyű tragédia nem érte. Szeretett felesége, Lily odaveszett a tengeren. A doktor így visszavonult, mintha már nem is élne. Egy napon azonban ketten is felkeresik a birtokán: egy környékbeli parasztfiú, akit a rokonai vadászni akartak tanítani, de ő idehozta meggyógyítani a sérült mókust. A másik lady Rose, aki a beteg királynőnek kér segítséget. Dolittle muszáj, hogy elinduljon: ha a királynő meghal, a birtoka elveszik, és akkor mi lesz az állataival? A gyógymód egy különleges gyümölcs, melynek keresése közben Lily odaveszett. Dolittle önjelölt tanoncával, Tommyval, és az állataival útra kel a gyümölcsért, míg egy rivális orvos mindent megtenne, hogy akadályozza küldetésében. Hiszen az ármánykodó főnemes a királynő halála esetén nagy jutalmat ígért neki.
Dr. Dolittle eredetileg egy gyerekkönyv sorozat hőse volt. Egy jólelkű doktor, aki ért az állatok nyelvén. A történetet modernizálták, és sikeres filmmé változtatták anno, most az Universal pedig igyekezett visszatérni az alapokhoz. Ez a Dolittle nem az, akit Eddie Murphy játszott a maga idejében sikerrel.
A kor történelmi, Viktória a királynő. Ez már eleve ad neki egy pluszt, hiszen egy más közegbe helyezi el a történetet. Magukat az állatokat könnyebb mozgatni egy modern eszközöktől mentes világban. A látványvilágban sem utolsó, hogy nem autókkal van tele az utca, hanem hintókkal járnak még az emberek. A lovagló emberek mellett a struccon lovagló doktor sem olyan feltűnő, mint lenne a sportkocsik között.
De összességében, jobban néz ki történelmi korban a film világa. Színesebb, érdekesebb és mesésebb is. Azzal, hogy napjainkba helyezték, egy olyan mese veszett el belőle, ami ebben megvan. Itt simán hihetőbb egy ennyire különc, de egyben zseniális figura.
Ami még tetszett: itt az állati nyelvek tudása sem adottság, hanem tanulás kérdése. Tommy, aki Dolittle birtokán meglátja a jövőt, amit szeretne megélni, csak egy átlagos gyerek, aki a többségnél jobban szereti az állatokat. Tud rájuk figyelni, és így lesz képes arra, hogy magától is, majd Dolittle irányításával tanulja a nyelveiket.
Szinte Disney filmhez méltóan kedvesek és szerethetőek a karakterei. Dolittle pont az a karakter, aki Robert Downey Jr-nek van kitalálva. Egyszerre zseni és különc. A mentor szerepkör is kezd hozzá nőni a szerepeihez: Tony Stark ugyanúgy vette pártfogásába Peter Parkert, mint itt John Dolittle Tommy-t. Az állatok humorosak, erős egyéniségek, és eredetiben durva, milyen színészek adták nekik a hangjukat. Rami Malek, Emma Thompson, Ralph Fiennes, Tom Holland, Marion Cotillard… a szinkron se rossz különben, de ezzel a listával nem tud versenyezni.
Ha már színészek. Downey Jr. mellett még Michael Sheen, akit ki akarok emelni. Nem semmi, hány arca és milyen humora van ennek a színésznek. Ahogy látok tőle valamit, mindig elképedek, mennyi mindenre képes. Ez talán egy sablonosabb gonosz tőle, de ezt is annyira jól csinálta, annyira a sajátjává tette… Hajlamos vagyok inkább a jóképű színészeket követni figyelemmel, de Sheen egyre inkább a kedvenceim közé kerül, és a tehetsége miatt, nem a külleméért.
A külcsín remek, a szereposztás mesébe illik, a CGI gyönyörű. Akkor miért nem orbitális siker a Dolittle? Mert a történettel nem alkottak ekkorát. Kalandos, de nem élmény. Egyszerű, nem is olyan vicces. Nem véletlenül lett bukás, és a kritikusok sem szerették. Nekem a színészei sokat dobtak az élményen, de tény, hogy a cselekmény nem fogott meg, engem se.
A kisgyerekeknek azonban nyugodtan ajánlom a családba, egyszer nézhető idősebbként is.
Dolittle - 5/3,5 humoros, kellemes családi film, ami nem egy maradandó élmény, de jó néznivaló.
Nyomozós, bűnbanda nyomába eredő, apa – lánya kapcsos.
Bosch és a társa, Edgar is olyan ügyet hoz magával, amit nem képesek elengedni. Bosch a beépülése alatt ismerkedett meg egy asszonnyal, akinek a 14 éves lányát ölték meg, és máig nincs meg a tettes. A saját anyja 
esetére emlékezteti a történet, így előveszi az aktát, és keresni kezdi a nyomokat. Edgar pedig egy tömeggyilkos nyomába jár, aki itt is folytatja piszkos üzelmeit, de jól fedezi magát. Közben új esetet is kapnak: egy tudóst lőttek agyon, akinek plutóniumot kellett kicsempésznie a laborból, hogy a feleségét megmentse. Az üggyel azonban valami nem stimmel: Bosch a nő lakásában kiszúr egy részletet, ami mindent más megvilágításba helyez a szemében. Mi van, ha a nő ravasz csele volt az egész, hogy a szeretője segítségével megszabaduljon a férjétől? Közben Maddie is döntést kell, hogy hozzon. Milyen szakmát válasszon? Most Honey mellett gyakornok, és döntenie kell.
Idén megint teszteltem, hogyan érdemes ezt a sorozatot nézni. Hetiben kezdtem el, ahogy átlag sorozatot illik. Hamar rá kellett azonban jönnöm, hogy ezt így nem lehet. Annyira összefügg az egész történet, hogy akaratlanul is eleget felejtek ahhoz, hogy zavarjon egy hét kihagyás. Kicsit olyan ez a Bosch évad is, mint egy hosszú film. Az 5 résztől ledaráltam az egészet, és akkor már megint tetszett. Vagyis, megint meg tudom állapítani azt, amit az 5. évad után is írtam: ezt a sorozatot, vagyis az egyes évadokat, érdemes egyben nézni, mint egy nagyon hosszú filmet! Sokkal élvezetesebb.
Sajátos hangulata van a sorozatnak, amivel kiemelkedik a krimik közül. Az egészet belengi valami komorság és igazságtalanság, amitől már szinte skandináv krimis, noha messze nem olyan nyomasztó és kegyetlen, mint azok tudnak lenni. Csak éppen itt is azt látjuk, hogy mennyire korrupt tud lenni az egész rendszer. Sok jó ember igazságtalanul szív, míg a bűnösök majdnem mindent megúsznak. Most is láthattuk, ahogy bosszúvágyból szexuális zaklatással vádolnak egy felettest, vagy előszednek egy régi ügyet, amit már el kellett volna rég felejteni, hogy fogást találjanak egy emberen, aki most elindult a hatalmi rendben felfelé. De a bűnügyek terén is: egy gyilkost és lánykereskedőt könnyen elengednek, hogy közelebb jussanak egy nagyobb halhoz a szervezetben. Az, hogy ez mit okoz a meggyilkolt lány szüleinek, csak Bosch számára jelentős, ő mindent el is követ az igazságért, de az nem mindig elég. Mert a törvény erősebb.
Most is téma, hogy igazság és törvény mennyire egyezik vagy sem. Bosch azért izgalmas figura, mert neki nagyon erős a saját erkölcsi rendszere, és mindig kicsit mozog a törvényesség keretein belül a nagyobb célért. De mindezt úgy, hogy igazán nem lépi át a határokat. Próbálkozik ezzel más is a környezetében, de mindenkinek sikerül. A lánya, a társa, de még a főnöke is azzal szembesül, hogy a nagyobb jóért néha át kell lépni a szabályokon. De akkor mivé válnak? Lesz, aki elbukik és lesz, aki megtalálja a helyes megoldást.
Az ügyek. Talán, ha csak egy lett volna, kevés lett volna. Itt viszont van több eset is. A jelenlegi gyilkosság a gyilkos feleséggel, a múltbeli, amikor egy sorozatgyilkost utánozva végeztek egy tizennégy éves lánnyal. Közben mennek a bíróságra is, Maddie gyötrődik, hogy mit tanuljon az egyetemen, és Edgar is igyekszik lebuktatni egy férfit, aki otthon népirtásért volt felelős, de sikeresen elmenekült és gazdagon éli világát. Ahogy a szálakat váltogatják, mozgásban marad a sorozat és nem válik unalmassá. Megvan az arány, hogy minden szál követhető marad, és nem veszni el a sok irányban.
A színészek is mind visszatértek, összeszokott és jó gárda ez, Welliver már egészen Bosch.
Ez az évad két regényből lett összegyúrva, az egyik, A kilátó már magyarul is olvasható. A másikra azonban még jócskán várnunk kell… Addig is, nézhetjük a sorozatot!
Bosch - 5/4 érdekes, helyenként izgalmas is, sajátos hangulattal. Néhol azonban döcög, és Edgar, jaj.
A házról, amit védeniük kell, kiderül, hogy szellemjárta. Az a család kísért benne, akik a nácik itt lemészároltak. A 
testük el sem lett temetve, valahol el vannak rejtve az éületben. Mindenkire átkot szórnak és kísértenek, akinek van valamilyen folt a lelkiismeretén. Mert nem csak az a bűnös, akik ezt tették velük, hanem azok is, akik hagyták.
A katonák azt találják ki, hogy megkeresik a testeket, eltemetik őket. A szertartást is befejezik. De ezzel nem a kívánt hatást érik el: visszalépni segítenek a szellemeknek, akik így még pusztítóbbak lesznek.
Chris felébred, egy kórházi ágyon fekszik. A végtagjai leszakadva. Körötte a többiek, ugyanolyan széttört állapotban. Elmondják neki, egy kísérlet részesei. Igazából az iraki háború idején voltak katonák, nem a II. VH-ban. Egy családot kellett volna kimenteniük, de elkéstek. Rájuk törtek a tálibok, és amíg ők rejtőzködtek, lemészárolták a családot. Ők végignézték az egészet, de azt a parancsot kapták, hogy ne avatkozzanak közbe.
Végig nem bírták, elindultak. Az utolsó túlélőre azonban bombát tettek, és felrobbantották. Akkor sérültek így meg. A tudatuk máshova helyezték, de felébredtek. Chris lelkével együtt a szellemek is ide találnak, és a férfi kéri, altassák vissza. Így is tesznek. Törlik az emlékeit, és megy vissza a II. VH képzetébe a film végén.
Vámpíros, mindennapokkal küzdő, összetartó.
Adam és Eve nagyon régóta vannak együtt, akkor is, ha éppen más földrészeken élnek. Eddig háromszor esküdtek össze, és még most is nagyon szoros közöttük a kapocs. Adam azonban válságba jutott, azon 
gondolkodik, hogy ideje lenne meghalnia. A zenéjét újra kiadatta, hangszereket gyűjt, de védi a magánéletét és magányát. Csak akkor jár ki, amikor a kórházba megy, ahol a vér adagját gyűjti be. Eve megérzi a hangulatát, és hozzá utazik. Igyekszik rávenni, hogy nyisson a világ felé, élvezze az életét, és ne csak azt lássa meg, amit az emberek elrontanak magukban és a világban. A nyugalmuk az asszony húga kavarja fel, akinek a felelőtlen tettei miatt útra kell kelniük. Ami a modern korban sem egyszerű, ha az ember vámpír, vérre van szüksége és nem bírja a napfényt.
Nem egy szórakoztató film. Nem is teljesen művészfilm. Valahol a kettő között helyezkedik el, így nem volt könnyű befogadni. Elnéztem, lekötött, de elég sűrűn az a jelző ugrott be róla, hogy furcsa. Különös.
Ha csak a cselekményt nézem, az két vámpír sztorija, akik másképpen állnak az örökléthez. A nő élvezi, kapcsolatokat épít és barátkozik. Igen, őt is behatárolja, hogy a természete miatt nem mehet a napra, és a betegségek miatt nehezebb tiszta vérhez jutni, de megőrizte az élet szeretetét. A férfi ellenben hamleti alkat, akinek félig üres a pohár. Ha nem is depressziós, de borús. Őt bántja, hogy mi történik a világgal és az emberiséggel. Látja a lehetőségeket, melyeket hagynak a semmibe veszni. Együtt azonban kitartanak, nem véletlenül az a cím, ami. Kellenek egymásnak, és azért is tudnak még viszonylag ép ésszel életben lenni, mert ott vannak egymásnak.
Ha mélyebbre megyünk, és elfelejtjük, hogy ez vámpíros film, simán az emberi természetről is nézhetjük. Az elmagányosodás világjelenség, és az embereket ugyanúgy érinti, mint a filmben a vámpírokat. Az öngyilkosság sem ritka jelenség. Ahogy az sem, hogy a világunk lassan egy szemétdomb, ami minket is megmérgez. Hála nekünk. Ez a film ezekről mesél, és a megoldásról. Az egymásba kapaszkodásról.
Lehet szerelmes filmnek nézni, és nem kell vámpírokkal foglalkozni benne. Nem lényeges, hogy azok. Ezzel csak nagyobb súlyt kapnak a megállapításaik és az egymásba kapaszkodás, mert nem egyetlen élet alatt csinálják, hanem évszázadokon át.
Csak ez az egész úgy van megjelenítve, hogy nem esett jól nézni. Be vagyunk zárva egyetlen térbe, amikor kimerészkednek is, éjszaka van. Hiszen vámpírok. Se színek, se benyomások. Adam depressziója szinte táplálkozhatna a film látványvilágából is. Azt különösen sajnálom, hogy amikor átmennek Tangerbe, ott sem kapunk legalább egy más hangulatot. Nem látszik annak a városnak a keleti egzotikuma, noha mozognak benne egy jelenetsorban.
Amit még érdekesnek találtam, Kit Marlowe alakja. Máig irodalomtörténeti kérdés, ki volt William Shakespeare igazából, mert nagyon elképzelhetetlennek tűnik, hogy egy műveletlen vidéki színész képes lehetett ezt az irodalmi hagyatékot létrehozni. Az egyik elmélet, hogy a név mögött Christopher Marlowe áll – a film is ezt támogatja. Mondjuk, a vámpírrá válás nem része az irodalmi elméletnek, de annyi baj legyen. Tudtam mosolyogni az olyan kis epizódokon, mint a darts, amire az ismert Shakespeare portré volt kitéve.
(Azon is jót mosolyogtam, amikor Marlowe karaktere azon mereng, hogy kár, hogy nem ismerte Adamet, amikor a Hamletet írta. Jó minta lett volna hozzá. Hiddleston játszik Shakespeare darabokban is, a Hollow Crown-ban pl. V. Henrik bőrébe bújt.)
A szereposztás is megosztó. Tilda Swinton jó színésznő, de ehhez szerintem öreg.
Tetszett is, nem is. Különös is, érdekes is, komor is. Még emésztem kicsit.
Only lovers left alive - 5/3 furcsa film. Különös a hangulata és a cselekménye is, de a színészei eladják. Kérdőjeles.
Diákszövetséges, misztikus, összeesküvős.
Rosa keményen megdolgozott mindenért, amit elért. Bekerült egy jó egyetemre, és nem áll szándékában a családi problémái miatt lemaradni. Az anyja súlyos beteg, állandó felügyeletet igényel, és a sokat dolgozó apa ebben a lányára is számít. Rosa azonban meghívást kap egy elit klubba, ami sokkal jobban csábítja. Kész a szüleit is cserbenhagyni, hogy teljes erejével azon dolgozzon, beilleszkedjen a szövetségbe, ahol a jövő nagy embereit 
képzik. Ahol olyan kapcsolatokat építhet, melyek a szakma és a hatalom csúcsára emelik. Valami azonban zajlik a színfalak mögött, valami ésszel nem felfogható. Rosa legjobb barátja, Jacob szinte megbolondul, és éjjelenként eszelősen ás, ki akarja innen utálni a lányt. A vezetőik sorra öngyilkosok lesznek. Bűnös cselekedeteik után pedig valami sötét masszát hánynak ki, amelyet fel kell ajánlaniuk. De kinek és miért? Mi folyik itt?
Párszor gondoltam már azt, hogy már nem tud egy sorozat vagy film olyan gyötrelmes lenni, hogy új szintre emelje a viszolygásom. Ilyenkor mindig belefutok valamibe, ami erre rácáfol. Netflix sorozat, ami ennyire… borzalmas, még nem találkoztam ilyennel. filmjük volt már különös, de ez a sorozat…
Holland, de ennek nem kellene jelentenie semmit. Adhatna neki plusz helyi ízt, amire volt is kísérlet az évad végén. Amikor már hozzá kötik a sorozatban látottakat a történelemhez, és ahhoz, Hollandia hogyan lehetett vezető kereskedelmi hatalom, fontos tényező Európa történelmében. Ezt akarják idézni a diákszövetség ünneplő ruhái is, és van pár képbevágás is a témában az utolsó részben.
Csak éppen minden kevés és későn is történik. A végét leszámítva teljesen mindegy lehetne, hol játszódik a film. Nem is értem, annyira különlegesek a holland városok, miért nem mutatnak meg belőle valamit? A héten láttam a Labirintus című családi filmet – még az is többet mutatott egy tipikus holland városból, mint ez a sorozat. Persze, el tudom képzelni, mi lehetett az ok. Biztos sokkal olcsóbb volt minimális helyszínen, főleg egy épület belsejében forgatni, mint lett volna több helyszínnel és utcai jelenetekkel. De hogy amszterdami vágóképek se legyenek…
Ezen kívül a történet is borzalmas. „A diák rájön valami borzalmasra” helyzet nekem bejön, az Anatómiát is szerettem. Vagy a Koponyákat. Itt viszont az sem lett teljesen tiszta, mit is titkol a szervezet, mi az a lény és egyáltalán: mi értelme volt ennek a sorozatnak? Részeket értek csak belőle, az egészet nem.
Sok kérdést és konfliktust felvetnek, amelyekkel aztán semmit sem kezdenek. Minden idősíkon csak a kérdések gyűlnek, és nem győztek meg arról sem, hogy egy esetleges második évadban képesek lennének megválaszolni a felmerült kérdéseket. Még kis szálakon is nyitva hagynak kérdéseket, vagy olyan jeleneteket halmoznak, melyeknek semmi értelmük. Ott volt a gruppen is – annak mi értelme volt? Nekem még csak az sem volt egyértelmű, hogy Rosa kikkel fekszik össze. Kb., mint egy rémálom jelenet, és nem vezet sehova, csak volt.
Nem lett látványos sem a film. A szörny/lény/massza – annyira nem értettem mi az, hogy még nagy halmazba se vagyok képes besorolni – rosszul néz ki, és az egész sorozat kapott egy nyomasztó, helyenként művészfilmes látványvilágot, sok sötétséggel, amivel képtelen voltam megbarátkozni. Zavaró volt nézni ezt a sorozatot.
Ismert színész nincs, de bevallom, bajban lennék, ha mondanom kellene ismert holland színészt. Belga menne… Igaz, ebbe kár is lenne tehetséges emberért. Eye candy agyatlanság.
Merő szenvedés volt az egész. Balszerencsémre ez az egy műsor volt nálam nyaralás alatt, így esténként egy-egy részt végigkínlódtam. Büntettem magam vele, annyira rossz.
Ares - 5/1 ezzel a sorozattal csak a bajom volt: a szereplők, a történet, a misztikum – nem tetszett!
Egyes sztárok rejtik a nyilvánosság elől a gyerekeik, mások rivaldafényben nevelik őket, 
és gyakran maguk is színészkedni kezdenek. Ők vajon kik, és kik a szüleik:
1. Ikrek, a kislány már filmezett is.
2. Zenél is, de színésznőként is több filmben feltűnt.
3. Neki is van öccse, de a lány lépett a szülők nyomdokaiba.
Megoldás: Tovább!
Tárgyalás részleteit felfedő, igazságot kereső, bűnügyi.
Két férfi egy pincében, megkötözve tér magához. Nem ismerik egymást, sem az elrablójukat. Nem tudják, miért vannak itt és mit akarnak tőlük. Az elrablójuk egy fiatalember, aki kamerákat szerelt mindenfelé, és neten sugározza is a felvételt. Hogy bizonyítsa, bármire kész, élő adásban megöli a fiatalabb férfit. Az idősebb 
fogvatartott bíró volt, és az elrablója most az ő tárgyalását akarja megrendezni. Biztos benne, hogy Straight bíró aktívan hozzájárult ahhoz, hogy a napokban kivégeztek egy hírhedt gyerekrablót és gyilkost. Ám a férfi szerint hibák voltak az eljárásban, és egy ártatlan embert végeztek ki. A nézőknek szavazni kell, hogy a bíró helyesen járt-e el, jó volt-e az eljárás, vagy neki van igaza, és nem a tettes lakolt halállal. Ez esetben ő fogja most, élő adásban kivégezni a bírót. A rendőrség egyszerre nyomoz a mostani emberrablás ügyében, és keresik a választ arra is, vajon igaza van-e a titokzatos férfinak, és komoly hibákat vétettek a nyomozás és tárgyalás során.
A regények kapcsán emlegettem a napokban, hogy nekem bejönnek azok a történetek, amikor két erős személyiség folytat párbajt – legyen az rendőr és bűnöző közti elme- vagy tényleges harc, vagy akár egy hajsza két ellenfél között.
Ezt a vonulatot tudtam értékelni ebben a filmben is. Adott két ember, akik egy kis térben összezárva, igyekeznek kiállni a maguk igazáért. A bíró a törvényt és annak módszertanát, azzal együtt magát is védené. A vádlója pedig az igazságot kéri számon tőle – mert ő pontosan tudja, hogy a rendszerrel baj van. A törvény nem jelenti az igazságot. Ezzel kell a film más szereplőinek is szembenézni, és feltenni maguknak a kérdést, hogy mit és miért szolgálnak. A rendőrök, akiknek eredményeket kell letenni az asztalra, és megnyugtatni a közvéleményt. Az újságíró, akinek a szenzáció kell. Az emberek, akik csak nyugodtan akarnak a biztonságos vackukban lenni, hogy helyreállt a rend. Fontos még valakinek az igazság, vagy meg kell elégedni a látszatokkal?
Mindkét fél érveket kap, és van abban igazság, amit mondanak. Így egy könnyed, thrilleres filmben olyan mondanivaló is belefért, ami mindenkinek elgondolkoztató lehet. A törvény és az igazság fogalmaival birkózni kell, és mindenki kialakíthatja a saját véleményét a témában. Mennyire akarunk és kell megalkudnunk? A társadalom nem is kis bírálatot kap innen. Nem csak az Államokban, szerintem mindenhol lehet gyötrődni azon, hogy a törvények mennyire igazságosak, és mennyire tud kiderülni az igazság bárhol is.
Igaz, a film extrém helyzetben mutatja be mindezt, de ezzel is célja van. Így válik hangsúlyosabbá a témája: egy szélsőséges helyzetben a visszásságok is jobban megjelennek.
Talán az volt kevés, ahogy mindenki szembesülni kezd a saját tetteinek súlyával. Egy rendőr volt, aki valóban felismerte, hogy a világ nem jó irányba halad, ő ezért is váltott karriert. Nem mondja ki nyíltan, de nála nagyon jól látható, hogy a látszatok, a szellemiség már fontosabb, mint a tények és a nyers igazság.
Igazság szerint a filmben látottak, a tényleges cselekmény annyira nem mozgalmas és izgalmas, hogy járjon érte a 4 pont. Van, akinek esélye sincs, az egész műsor nagyon jól meg van előre rendezve. Cole végig kézben tartja az eseményeket, és nem véletlenül akkor fedi fel az újabb és újabb titkokat, amikor. Így veszít a film az izgalmából, de ezt is be tudom annak tudni, hogy az üzenetet hangsúlyozzák.
Donald Sutherland szépen viszi előre a karakterét, ez leginkább az ő filmje. Bírom Vincent Kartheiser dolgait is, de itt eléggé settenkednie kell és árnyékban lennie a teljes filmben.
Lehet, hogy nekem azért is tetszett, mert ez az igazság és törvény téma leköt, de talán különben sem egy rossz film. A Fűrész poént külön is szerettem J
Amerikai hóhér - 5/4 jól kibontott cselekmény, Sutherland jól eltalált karakterével. A vége túlzás, de lekötött.
A Riverdale után Sabrina is elszabadult a Netflixen.
Már a Könyvmolyképzőnél is - a lassan 16 éves lánynak el kell döntenie, akar-e boszi lenni.
Szerelmi mágia, gonosz szellem, családi titok...