Cím: A discovery of Witches - 2. évad

Készítők: a főszereplők jönnek vissza, ez az alap. Nélkülük nem lenne ugyanaz. Teresa Palmer és Matthew Goode mellett természetesen a mellékszereplők se változnak.

Műfaj: fantasy, romantikus

Cselekmény: Diana és Matthew önnön védelmükben, és hogy a könyvet megkeressék, kénytelenek a lány időutazó képességét használva az angol reneszánsz koráig visszamenni. Miközben Matthew akkori énjét is el kell kerülniük, új veszélyekkel kell szembenézniük, és rájönni, mennyit bír ki a tiltott szerelmük.

Várható megjelenés: el lett tolva 2021 januárra. Jó messze...

Miért várós?

• Az első évadra meglepően rákaptam.
• Bírom a régebbi korokba történő időutazást, és most a reneszánszba megyünk!
• Matthew Goode - a Szökőhév óta én kifejezetten bírom.

Családi, balesetes, hitbe menekülő.

John első pillantásra szerencsés fiúnak látszik. Bár szülőanyja elhagyta, egy kedves, misszión járó amerikai pár örökbe fogadta, és a sajátjukként nevelik fel, nagy szeretetben. Egy összetartó, vallásos közösségben nőhet fel, ahol kitűnik a sport tehetségével. Mégis, folyamatosan kínozza, hogy a vér szerinti anyjának nem kellett. Nem tudja, hol az igazi helye a világban. Amikor egy baleset folytán a fagyos tóba zuhan, hosszú percekig tart, amíg kimentik, már a puszta létezésért kell küzdenie. Az orvosok szerint reménytelen az eset, de a család és a barátok nem adják fel. Hisznek a fiúban, Istenben, akitől egy csodát kérnek. Joyce még az új lelkésszel szembeni ellenérzéseit is kész félretenni, hiszen Jason atya olyan mértékben az anya mellé áll, hogy mit számít akkor egy modernebb frizura?

Vannak fenntartásaim a keresztény filmekkel. Mindig annyira erős bennük a propaganda, hogy olyan érzésem van, meg akarnak téríteni. Emlékszem, gyerekkoromban láttam valami mesét, amiben macik meséltek el bibliai történeteket és terjesztették a kereszténység tanait. Christopher volt a vezetőjük neve, még ez is megmaradt. Ha azt meg lehetett úgy csinálni, hogy ne érezzem hitterjesztő erőszaknak, ez miért nem megy a szórakoztató filmeknek?

Az Áttörés is annyira a hit mellé lök, hogy az már zavaró. Minden szereplőnek állást kell foglalnia a témában, nem egy jelenet a templomban játszódik. Van egyetlen ateista szereplőnk, aki természetesen a végére megtér, és komolyan el tudja hinni, hogy szólt hozzá Isten. Ez egy olyan film, amiben Isten csodát tesz, és még az orvos is kimondja ezt. Éppen csak a kezedbe nem nyomják a Bibliát, hogy imádkozz és higgy te is, mert az az egyetlen igaz ösvény! Ez engem pedig irritál, noha engem is kereszténynek neveltek.

Ha már a vallás témájánál maradunk a filmen, egy része volt, amit érdekesnek találtam. Ahogy Joyce ki van akadva Jason atyára, aki szerinte túl modern és felforgató. Nem tetszik neki a haja, az öltözködése, ahogy a zsoltárok helyett modern zenét is bevisz a templomba, az egész koncepció ellen kifogása van. Nekem pedig pont ez tetszett benne – Jason ebben a filmben egy modern lelki pásztor, aki tényleg ott van a közösségének, lelki támaszt nyújt, és nem ragad bele az elavult dogmákba és külsőségekbe, hanem modern egyházfi. Maivá formálja a tanokat és a külsőségeket. Ez az, ami szerintem valóban kellene a keresztény egyházaknak. Igaz, azért az nekem is sok volt a végén, amikor olyan istentiszteletet tartott, ami egy kibeszélő showra inkább hasonlított. Fotelek a templomban a szószék helyett… az azért nekem is modern volt.

Maga a történet – drámának ok. Ahogy a gyerek felteszi a kérdést, ki vagyok és honnan jöttem, miért nem kellettem, mi bennem a rossz. Ahogy az egész közösség összefog, hogy támaszt és vigaszt próbáljanak nyújtani, amíg az orvosok az életéért küzdenek. Joyce kitartása, aki végig hisz abban, hogy a gyereke felgyógyul és rendben lesz. Csak éppen mindezen rajta van az állandó színezet a hittel és Istennel. Anélkül kevés lenne a cselekmény, ezzel viszont nagyon-nagyon propaganda jellegű. A kevesebb több lett volna.

Látványelem nincs benne, ez személyes és karakterközpontú film. Azt hiszem, azért is hálásak lehetünk, hogy a szereplőknek nincsenek nagy istenes vízióik vagy látomásaik. Inkább maradtak a realista, hétköznapok megmutatásánál.

Ha ezt felhoztam, nem fogom megállni, hogy ne emeljem ki. Igaz történet az alapja, és a végén mutatnak fotókat az eredeti emberekről. Egymás mellé téve az igazi személyeket és az őket játszó színészeket. Nagy kár volt érte – annyira feltűnő, mindenki mennyivel rondább és átlagosabb, mint az őt játszó színész… Zavaróan nagy a különbség.

Egyszer meg lehetett nézni, de nem volt sem szórakoztató, sem elgondolkodtató. Propaganda!

Áttörés - 5/2,5 családi drámának elnéztem volna, Topher Grace is szimpatikus, de ez túl vallásos lett.

https://www.youtube.com/watch?v=6Ui6m_eEEOI

Apát mentő, mágikus kalandos, tündéres.

A Fowl-család különleges hírnévnek örvend, nem csak a családi vagyon nagysága miatt. Titokzatosak, különcök és zseniálisak. A legifjabb Fowl, II. Artemis is ilyen. Még csak 12 éves, de az iskolában már nincs mit tanulnia. Zseni, aki hobbiból kecskét klónoz vagy kiakasztja az iskolai pszichológust. Élete középpontjában az apja áll, akivel van egy közös hobbijuk: az ír mitológia és a tündérek. A műkereskedő idősebb Artemis rengeteg tudást ad át a fiának. Egy üzleti útról azonban az apa nem tér haza, és Artemis zsaroló üzenetet kap. Az apja szavaiból rájön, hol keresse a megoldást – és megtudja, a családi biznisz igazából a tündérek létének titokban tartása. Ám ahhoz, hogy apját megmentse, a tündérekkel kell felvennie a kapcsolatot és segítséget szereznie. Van is egy terve…

Eoin Colfer sikertörténete régen vár meg a megfilmesítésre. Több stúdiónál, rendezőnél voltak már a jogok. Végül a Disney lett az, akik a csatornájukra el is készítették a filmet. Ha megnézem, hol volt korábban, nem tud nem fájni azért a szívem, hogy végül nem Kenneth Branagh álmodta moziképernyőre. A rendező/színész munkásságát látva biztos vagyok benne, hogy egy színvonalasabb és az eredetit jobban idéző alkotás lett volna az övé.

Mert a Disney kibelezte Colfer regényét. Megtartotta az alapokat, és sokkal kommerszebb történetet gyúrt belőle. Az olyan apróságoktól kezdve, hogy a Fowl férfiak valóban bűnözők voltak, akik anyagi haszonért bűnöztek, most az emberek és tündérek közti béke fenntartásáért dolgozó, rendes emberek. Eredetileg antihősök voltak, most csak hősök. De a cselekménybe is erősen belenyúltak – nem szedem ki tételesen a különbségeket, de lehetne. (Arról már nem is beszélve, hogy csak a filmen félárva Artemis, a könyvekben nagyon is él az anyja, még kistestvére is születik!) Az alap maradt, de más a történet. A célok, az ellenség, a végkifejlett, még a karakterek is.

Annyi ötletet vettek el belőle, és ezt nem tudom elnézni!

Van humora, de azt is gyerekes szintre vitték le. Felnőtt fejjel nem is tudtam nevetni rajta, noha a regényen tudtam. Minél inkább belegondolok, annál inkább irritál, mi lett abból a sztoriból, amit szerettem. Most komolyan azon kellene nevetnem, hogy van egy törpe benne, aki tolvajkodik, és az a nagy bánata, hogy a mérete miatt a törpék nem veszik be maguk közé?

Disney, így nem szívesen írom le, hogy az egeres cég jellemezte igényes látványvilág sem valósult meg. Ezen nagyon látni, hogy nem moziba készült, hanem a csatornára. Lényegesen gyengébb a látvány, és sok szinten. Bután néznek ki a tündérek, a ruhájuk borzalmas… a szárnyaikat még nem is említettem. A trükkök is tévések. Ok, láttam messze rosszabbul kinéző fantasy filmet is, a kentaur pl. egész elviselhető küllemet kapott, de egy Disney filmtől ennél sokkal többet várok.

A casting sem éppen fogamra való. Colin Farrell, mint idősebb Artemis, az egyetlen, akiről pozitívan tudok nyilatkozni. Ő a jó fej apa, akiről elhiszi az ember, hogy a fia vissza akarja kapni. Sok szerepe mondjuk nincs. A másik nagy név Judi Dench, és fogalmam sincs, miért vállalta be ezt a szerepet. A Macskákban is borzalmas küllemet kapott, de annak legalább van státusza, benne lenni a Macskákban. De ez…

A gyerekek se jobbak. Ferdia Shaw cuki és ennyi. Lara McDonnell hasonlóan jellegtelen. Nála pedig abba is bele lehet kötni, hogy gyerekszínész játssza Pindurit. Megint valami, ami nem stimmel a regényhez képest.

Mondanivaló nincs, a látvány kevés, a történet nagyon gyerekesre és egyszerűre átírt.

Minél jobban belegondolok, annál inkább arra lyukadok ki, hogy mindenki inkább olvassa Colfer-regényét. Ha sokan olvassuk, talán a záró részek is megjelenhetnek magyarul.

Artemis Fowl - 5/2 butított cselekmény, a látványvilág is kevés, de a színészek sem tudják eladni.

https://www.youtube.com/watch?v=RpQxmIJy6j0

(Mason már magánnyomozóként megfogalmazza az erkölcsi alapelvét.)

• Önnek könnyen megy a szabályszegés, ugye?
• Nos, én úgy tartom, hogy ami helyes, még nem feltétlenül törvényes. (Perry Mason)

(Készül az újabb profil, és a csapat megint furán nézhet Malcolm felé.)

• Ne mondd ki!
• Ne mondd ki!
• Lehet, hogy egy nekrofilt keresünk. A nekrofília nem feltétlenül szexuális. Valójában az utolsó osztályozás szerint tíz típus létezik, és lényegében az ösztön érthető.
• Bright, mennyire kellene aggódnunk érted?
• Tudod, a szokásosnál jobban? (Prodigal Son)

Azon gondolkozom, mi a rosszabb. Egy beteljesületlen álom, vagy ha nincs is álmunk? (Álomgyár)

(A 16 éves zseni gyereket folyton szekálták a szülei, hogy barátkozzon. Annak mégse örülnek, amikor egy csodabogár, 35 körüli baráttal menne velük kirándulni.)

• Talán elvihetnénk. Úgy ihatnánk, és ő vezetne haza.
• Igen. Hazahozna, felvinne a lépcsőn, majd megnyúzna. (Zsenik közt)

(A válás után nehéz az újrakezdés.)

• Ugye tudod, hogy nem kell egyszerre megtenned?
• De azt sem tudom, hol kezdjem. Bakker! Nézz rám, egy roncs vagyok!
• Légy gyengéd önmagaddal! Az újrakezdés senkinek sem könnyű. (Room 104)

(A tábornok szellemének el kell fogadnia, hogy a lányok, akiket el akart üldözni, kellenek, hogy az iskola fennmaradhasson. Nem boldog tőle.)

• Az iskola fennmaradása a kislányoktól függ.
• Ez lehetetlen. Nem hiszem.
• De. Ez az egyetlen módja. Ha a lányok itt maradnak.
• Sherman jól mondta. A háború maga a pokol. (Kísértetek Buxley Hallban)

(A kapitány először tesz baráti gesztust, Nolan meg is lepődik.)

• Most valami olyanra készülök, amit soha nem hittem volna. Meghívom egy sörre.
• Uram. Hűha. Már az is nagy szó, hogy felajánlotta...
• Még furcsábbá akarja tenni? Mert vissza is vonhatom.
• Nem. Most rögtön befogom. Lehetne esetleg valamit harapni is mellé? Mert eléggé... Tudja mit? Csak egy sör. Ez is elég. Én is tele vagyok. (The Rookie)

(A bérgyilkos nem bírja hallgatni sem tanonca és barátnője reggeli csevejét - pedig az élete a tét. Tényleg.)

• Szia szépfiú!
• Más az illatod!
• Új parfümöm van.
• Részegítő.
• Ó, Jézusom, lőjetek le! (Végállomás)

Baráti társaságos, szabadulószobás, életért küzdő.

Cole élete látszólag a buli maga: netes oldalára tölt fel videókat, rengetegen követik, bejárta a világot. A lapja évfordulójára a baráti társaság nagy dobással készülnek. Moszkvába repülnek, ahol az egyikük milliomos barátja be tudja juttatni őket egy olyan szabadulószobába, amit direkt Cole-nak készítettek. Ők az egyetlenek, akik azt a játékot végig játszhatják. Bulinak indul, érdekes kerettörténettel: egy börtönbe zárták őket, és Cole karakterének kell mindenkit megmentenie. Az első kulcsot már kapásból egy hulla gyomrából kell kivágnia. Majd látja, a barátai mind egy kínzóeszközbe lettek zárva, és ha nem oldja elég gyorsan a rejtvényeket, akár komolyan meg is sérülhetnek. Az igazán durva fordulat azonban ezek után következik: valaki átveszi az irányítást a szoba felett, és már valóban menekülni kell.

Már azzal bajban vagyok, mennyit merjek erről a filmről elárulni. Mert tudjátok, ez is az a fajta, aminek a végén kapsz egy információt, egy csavart, ami mindent átértelmez. Ha erre kicsit ráutalok, azzal már elrontom a filmet annak, aki még nem látta.

A gondom csak az, hogy ez az a része a filmnek, amiről érdemes írni. Nem maga a csavar, hogy mi volt az, hanem hogy miért nem működött jól. Ennek két oka volt részemről. Van egy film, régebbi és nem is szabaduló szobás, de nagyon hamar az jutott eszembe, hogy ez pont olyan, mint az volt. Abban a főszereplő születésnapjára kap egy olyan játékot, amit aztán nem köszön meg a bátyjának. Ha elárulom a címet, aki ismeri, annak megvan ennek a filmnek is a poénja. Tudjátok mit? Leírom fehérítve zárójelbe, aki akarja, kiszínezi és látja. Mert nekem az volt az egyik gondom, hogy pillanatok alatt a (Játsz/ma) ugrott be, ráadásul ugyanaz a poén. Arról nem is beszélve, hogy Fincher, aki azt rendezte, mennyivel jobb, mint ennek a készítői.

A másik, hogy elég komolyan ráutalnak arra, hogy mi lesz a végén. Érdemes odafigyelni arra, amit Alexei mond hősünknek. Nekem megmaradt a fejemben, és annak ismeretében néztem a filmet, le is esett minden. Talán csak egyszer gondolkodtam el azon, mi van, ha nem az a csavar, de az volt.

Talán jobban díjaztam volna, ha tényleg más, mert akkor meglepődőm. Így nem.

De akkor nézzük magát a szabadulószobát! Nekem a keret tetszett a szocialista börtönnel, ami részben kínzókamra is. A feladatok nem voltak túl okosak, és a megoldásra is könnyen rájöttek, de azért az elvet díjaztam. A vízöntős feladatot fel is írtam, csapatépítésre be lehet majd vinni, persze a fuldokló csoporttárs nélkül.

Majd jött a kis fordulat, hogy mi történt, amíg ők bent játszottak. Onnantól kezdve egy közepes, bár inkább gyenge akciófilmbe csöppenünk. Itt megint az alapot díjaztam, ahogy Cole életének a rémálom kifordítottját valósítják meg, főleg a vége ismeretében. Egyszer elnéztem, de én már itt is a csalást kerestem. Szerencsére összerakták annyira korrekten, hogy nem nyilvánvaló.

A történet karaktereiről nem tudunk meg sokat, a készítők inkább eye candy színészek alkalmazásával igyekeztek szimpatikussá tenni őket. De komolyan, mit tudunk róluk? Alexei gazdag. Cole videózik, bevállalós srác, de a magánéletében kicsit komolyabb és nagyon szerelmes Erinbe. A többiek meg a barátaik és ennyi. Egy tulajdonságot se tudnék mondani róluk! Legfeljebb a külsejükről.

Visszatérve, a szereplők és alakítóik. Sorozatokból lehetnek ismerősek a leginkább főszereplők. Holland Roden Teen Wolf állandó szereplő volt végig, és Keegan Allen is tini sorozatból próbál mozis karriert építeni: Pretty Little Liars kiemelt mellékszereplő volt a teljes sorozat alatt. Ahogy elnézem a jövőbeli projekteket, Roden áll jobban.

Vannak jobb szabaduló szobás filmek, de egynek elment ez is.

#kövessbe - 5/3,5 az alapötlet lassan klisés, de még elnézem. Csak sajnos, az elején rájöttem a csavarra.

https://www.youtube.com/watch?v=cGvOdBCitFw

5: Pearl Harbor – Danny és Rafe gyerekkori jó barátok, ugyanazzal az álommal. Pilóták akarnak lenni. Az álom megvalósul, és Rafe szerelmes is lesz egy belevaló ápolónőbe. Rafe az angoloknak megy segíteni, amikor kitör a II. VH. A halálhíre jön, és a Pearl Harbor-ban állomásozó gyászoló barátnője és barátja egymás vigaszai lesznek. Pont akkor kellene feldolgozniuk, hogy Rafe mégis él és hazajön, amikor a japánok támadnak.

4: Rendíthetetlen – Louis kezelhetetlen, rosszcsont gyermek volt, míg nem kezdett el futni. Hamar kiderült, mekkora tehetség és az olimpia lett a következő cél. A távfutásban esélyes fiú mégsem lehetett bajnok – kitört a háború, és katona lett. A Csendes-óceánon szolgált egy bombázón, míg le nem zuhantak, és hadi fogságba nem került. Egy japán tiszt nagyon meg akarta törni, de bármit talált ki, Louis túlélte és nem adta fel.

3: Midway – Pearl Harbor után az amerikaiaknak valahogy újra kellett építeni a flottát, és visszavágni egy vesztes helyzetből. A flotta élére Nimitz került, és készültek a visszavágóra. Ebben nagy segítségére voltak a kódfejtők is. A választott helyszín Midway lett, ahol egyéni és katonai hősiességre volt szükség, és a háború fordulatot vett. Dick Best, Wade McClusky és társaik az életük kockáztatásával megmutatták, Amerika nem adja fel, küzd a végsőkig.

2: Levelek Ivo Dzsimáról – a csendes-óceáni front talán legkegyetlenebb csatájának helyszíne. Az amerikai sereg szigetről szigetre haladt Japán meghódításában, a főváros felé. Ivo Dzsima azonban nagy falat volt. Hősies védői a végsőkig kitartottak, és tudták, számukra csak győzelem vagy a halál lehet opció. Eastwood abszolút nem rendhagyó módon a japán szemszögből mutatta be a történetet.

1: A hős alakulat – Az elit alakulat sikere után az HBO a másik nagy frontot történteket is bemutatta. A katonákat, akik Ázsiában kellett, hogy helyt álljanak. A kiemelt karakterek sorsán keresztül láthatjuk, hogyan haladtak szigetről szigetre a győzelem felé, vagy éppen, ahogy Ausztráliában igyekeztek kipihenni a borzalmakat. Nem lettek a színészeiből olyan sztárok, mint a másik sorozatból, de azért pl. fel lehet figyelni olyan szereplőkre, mint Rami Malek, aki legjobban befutott az itteniek közül.

Filmforgatós, ügyeskedő, szerelmért küzdő.

Emil most szerelt le, és nem tudja, mihez kezdjen az életével. Bátyja, aki egy filmgyárban díszletező, szerez náluk állást, mint statiszta. A fiú már az első napján zűrt zűrre halmoz: beállítják egy fénypróbához, mire megcsókolja a táncos lányt. Majd megbotlik, és kiégeti a díszletet. Libapásztorként sem válik be, elcsatangol a madarakkal és beszól a stúdió sztárjának is. Többet be sem tehetné ide a lábát, de Milou, a francia táncos lány miatt marad, és randit szervez. A lány azonban nem tud eljönni: aznap zárul a határ Kelet- és Nyugat-Berlin között. Emil azonban nem adja fel ilyen könnyen. Hamisít egy rendezői állást, ír egy forgatókönyvet és egy kis félreértés és párt lelkesedés, már forog is a Kleopátra a színésznővel, akinek Milou a dublőre. A gond csak az, a vőlegényével érkezik… Emil így sem adja fel, és forgatnak.

Nem vagyok nagy német filmművészet rajongó. Egy francia alkotás elé sokkal könnyebben leülök, mint egy némethez. Most kezdem ezt kicsit átgondolni, mert ez az utóbbi időszakban a második olyan német romantikus komédia, ami kifejezetten tetszett és biztos, hogy nem csak egyszer fogom megnézni.

Kapásból egy olyan alaphelyzete van, ami az egyik kedvenc cselekmény elemem. A kulisszák mögé nézünk, egy stúdióba, ahol nagy költségvetésű film forog. Az, hogy ezt a korábban nem megbecsültek és mellőzöttek, a félreértett tehetségek készítik, csak hab a tortán. (Így rögtön mellette van a komédia is.) Látjuk, hogy készülnek a díszletek, a forgatókönyv, hogyan állnak össze a jelenetek. A szerelem a fő téma, de szépen összerakták mellette a filmes történet is.

Bírtam, ahogy romantika és humor váltakozik a filmben. Ez egy hatalmas, romantikus mese, ahogy Emil küzd Milou viszontlátásáért, majd a szerelméért. Szerintem nő nem tudja ezt úgy nézni, hogy helyenként ne kezdjen olvadozni. Itt dicsérem meg a címet is, mert nagyon pontosan visszaadja, mit látunk. Álomgyár, ahogy a filmstúdiókat szlengesen nevezzük. De ez álomgyár azért is, mert Emil az álmát valósítja meg, hogy megszerezze a szerelmét. Bután hangzik, de nem csak a filmet, az álmát is legyártja. Van benne nem kevés mesei elem, de olyan aranyosan, hogy csak mosolyogni tudtam vele.

Plusz, nekem nagyon bejött a film humora. Jókat tudtam mosolyogni az olyan kis apróságokon, mint a színvak operatőr nem tudja, melyik szűrőt kell berakni, vagy a film tönkretételére tett kísérletek, amiket Emil kreatívan kezel. Az a földrengés…

Még a szocialista hangulatot is bele tudták tenni úgy, hogy lássunk benne komikumot és komoly drámát is. Mert az pl. vicces, ahogy a pártvezetés átnyomja a filmet, és a stúdió főnökének feje majd szétrobban. Az már kevésbé, amikor azzal szembesülünk, hogy milyen könnyen találja az ember börtönben magát, vagy kell egy fegyvercsővel farkasszemet nézni. Omar egy ponton nagyon jól megfogalmazza, milyen lett az a rendszer. Cellába zárták a polgárokat abban a rendszerben, ha nem is mindenki érezte a rácsokat.

Lehetne azon merengeni, hogy néhol milyen olcsó megoldások vannak benne, és mennyire nem mérhető a látvány egy amerikai produkcióhoz. Szoktam is ilyeneket kiemelni, de most abszolút hidegen hagyott. Annyira kedves és mosolygós a sztori, jó szocialista rendszeres meglátásokkal rejtetten, hogy nekem az eladta, nem kellett a nagy látványorgia.

A színészekre is ez áll. Tudnék mondani kapásból egy tucat szőkét, aki sokkal jobb Emil lehetett volna. De itt a karaktert szerettem meg, nem a színész érdekelt, aki játssza. Az eye candy faktort azért a németek is lazán összehozták – szerencsére a szerelmes párt játszó kettős helyes is volt egymás mellett.

Meglepően jó élmény volt ez a film, és ha nem is hiszem, hogy lesz belőle amerikai verzió, álmodozni még szabad…

Álomgyár - 5/4,5 igen, kicsit tévés és klisés, meg a színészek se brillíroznak, de megvolt a mozi varázsa.

https://www.youtube.com/watch?v=mMGb_A9kqYo

MOZI:

• Miután összecsaptunk - amerikai romantikus
• Az új mutánsok - amerikai akció, sci-fi
• Palm Springs - amerikai romantikus komédia
• Inkább lennék özvegy - angol dramedy

Attól meg előre félek, mi lesz megint a szigorítások miatt. Majd kiderül.

DVD:

Újdonság most sincs.