5: Álommeló – Maya keményen dolgozik, felvirágoztatja a céget, mégsem őt nevezik ki új vezetőnek, mert nincs diplomája. Az elkeseredett nő életrajzát az egyik ismerős hacker fia feljavítja, és egy nagy cég vezető pozíciójába juttatja. Maya végre bizonyíthat, és a múltja fájdalmas pontját is rendbe teheti végre: riválisa, majd barátja a cégben egy tehetséges fiatal nő, akiről kiderül, hogy Maya kamaszként örökbe adott lánya. Vajon a hazugságokon túl is kedvelni fogják egymást?

4: Mi kell a férfinak – Ali sportügynök, jó is abban, amit csinál. Igazi esélyt azonban soha nem kap a bizonyításra, mert senki nem hiszi, hogy egy nőnek helye van ezen a pályán. Amikor egy lánybúcsút követően a balesetet szenvedett Ali hallani kezdi a férfiak gondolatait, először szabadulni akar a képességtől, majd rájön, hogy ezzel előnyre tehet szert a munkájában. Csak ne a kapcsolata lássa kárát!

3: Kőgazdag ázsiaiak – Rachel nagyon szerelmes, és a barátja elérkezettnek látja az időt, hogy a családjának is bemutassa a lányt. Egy esküvőre utaznak el együtt, vissza Ázsiába az Államokból. A kínai származású, de amerikai Rachel ott döbben rá, hogy párja nem egyszerűen gazdag, hanem lehetetlenül vagyonos örökös, akinek a családja nem nézi jó szemmel, hogy a reménységük egy szegény egyetemi oktatóval jár.

2: Szívtiprók – Paige szélhámos anyjával hajszolja a nagy fogást és megélhetést. Angela hozzámegy egy módos férfihoz, Paige kicsit csábítgatja, és a sértett Angela viszi a pénzt a váláskor. A lány már szeretne önállósodni, de az anyja egy utolsó dobásra még ráveszi. Miközben az egyik dühös ex a nyakukon, Angela egy milliomos nyakában, Paige a bártulaj Jacket igyekszik befűzni. Csak arra nem számít, hogy kifogta az egyetlen rendes srácot a környéken, akit tényleg lehetne szeretni…

1: Bambanő – Josie minden álma, hogy ne csak szerkessze a magazint, de írhasson is bele. Végre megkapja az esélyt, be kell épülnie egy középiskolába és a diákok botrányos életéről írnia. Josie azonban soha nm volt népszerű diák, most sem lesz az. A matekklubból pedig nem egyszerű jó sztorikat írni. Szerencsére a bátyja a segítségére siet, és feldobja a lány társasági életét. Josie életében először népszerű lesz, de rá kell jönnie, hogy kik az igazi barátok és mi az igazán fontos. Mondjuk, a helyes angol tanára nem lehet szerelmes egy diákjába, de egy újságírónővel más a helyzet…

Gyermeket nevelő, traumát feldolgozó, családot alkotó.

A II. VH-t követően a túlélőknek valahogy meg kell próbálni folytatni az életet. Sok család esett darabokra: szülők vesztették el a gyermekeiket, mások árván maradtak. Körner Aladár a feleségét és a fiait vesztette el, most magányos nőgyógyász, aki az árvaházba jár be önkéntesként. Egy rendelésére Olga hozza be unokahúgát, aki 16 évesen még nem kezdett el nővé érni, kórosan sovány, a haláltábor óta alig eszik valamit, és várja haza a szüleit, akikről képtelen elfogadni, hogy meghaltak. A lány kötődni kezd az orvosához, aki lassan a lány pótapja kezd el lenni. Egymásba kapaszkodnak, és kezdenek mindketten jobban lenni. Ám a férfinak még egy nagy próbát ki kell állnia: a felnövő Klára csinos fiatal nővé érik, aki már nem csak atyai jó barátot lát a jóval idősebb férfiban. Vajon Aladár képes lesz elengedni, hogy a saját életét élje egy korban is hozzá illő fiatalember mellett?

Érdekes, honnan szerzünk egyes történetekről tudomást. A regénnyel találkoztam előbb: sorban álltam a könyves boltban, amikor az előttem álló ennek a filmnek az alapjául szolgáló regényt kereste. A film címét tudta, a regényre nem akadt rá. Én meg vagyok olyan kíváncsi, hogy rákerestem a filmre, megnéztem, milyen regényből készült. (Nekem volt annyi eszem, hogy sejtettem, megváltoztatták a címet.) Antikváriumba levadásztam a regényt, még tetszett is. A filmet is megnéztem most.

Kicsit vegyesek is az érzéseim. Van, amit nagyon elkaptak a filmen is. Az tetszett, ahogy megmutatják, hogy kapaszkodnak egymásba a túlélők. Tetszett, ahogy Aladár jellemét sikerült megmutatniuk. Még az is látszott, ahogy Süni testileg és lelkileg összeszedi magát. (Mondjuk, a regényben sokkal mélyebbről indult, mint a filmen. Itt nagyon soványan, elvileg szinte élőholtként sem tűnt olyan rosszul levőnek a karakter.)

Szép ívet rajzoltak benne az emberi kapcsolatoknak. Ahogy elengedni sokkal nehezebb, mint megmenteni valakit és magunk mellé kötni. Aladár és Klára, Olga és Klára, majd kicsit Pepe és Klára kapcsolata is terítékre került. Azon jót tudtam mosolyogni, amikor Aladár ugyanazon lepődött meg, mint én. Milyen név az a Pepe magyar területen a 40-es évek végén?

Ehhez kapcsolódik az egyik jelentős változás, ami jobban tetszett a filmen. Itt látjuk, ahogy Pepe belép Klára életébe, és a lány nem engedi közelebb, amíg Aladár nem kezdi el távolabb lökni magát a lánytól. Amit a lányért tesz meg – világosan látszik a későbbi jeleneteken, hogy még kapcsolatba is azért kezdett, hogy Klára is tovább tudjon lépni, a férfit apai szerepben megtartva. Itt nem leng ki a kapcsolatuk másfelé, mint a regényben. Így jobban tetszett.

Korrekt a film kinézete is. Elhittem, hogy egy már letűnt korszakban járunk. A színek, a házak és berendezések, olyan szegényes retró, hogy az már szinte lehangoló.

Az is segített, hogy nincsenek benne klasszikusan ismert arcok. Ugyan szívesen nézek olyan filmeket, amelyek sztárokkal vannak teletömve, de itt pont az szolgáltatta a hitelességet, hogy a szereplőkben Klárát és Aldót tudtam látni, nem pedig Hajduk Károlyt és Szőke Abigélt. Mindketten korrekten is hozták a karakterüket.

Ami viszont a regényben jobb volt: a történelmi háttér. Sokkal élesebb volt Klára tragédiája, aki azért ennyire nem maradt egyedül a regényben. A bátyja is túlélte a háborút, csak ő külföldre ment, így a cím máris plusz egy réteget kapott. A másik, amire a filmben éppen csak utalnak, hogy a kommunizmus milyen viszonyokat és hangulatot teremtett az országban. Nem volt benne az a fuldoklás, rossz világ érzet, mint amit a regényben megtaláltam. Ez inkább szólt Klára és Aldó történetéről, mint a korszakról.

Ez volt különben az a film, amit 2020-ban Oscarra nevezett Magyarország. A szűkített listára is felkerült, ha már a döntősök között nem is volt ott. Egyszer érdemes megnézni!

Akik maradtak - 5/4 a regény mélységeit nem érte el, de egyes változtatásokat tudtam értékelni benne.

https://www.youtube.com/watch?v=GfVgAMDXmo0

MOZI:

Még zárva, de nézek Netflixet. Már rákapattam az anyám is, ő most az Anne évadokat nézi.

DVD:

• Az átok háza
• Dolittle
• Macskák

Családi, gyászolva nyaraló, összeveszős.

A Staunton család a téli szünetet Ausztriában tölti, egy síelős nyaraláson. A családfő, Pete még mindig gyászolja a közel egy éve elhunyt apját, és ezen a nyaraláson akarnak kicsit összerázódni, visszatérni egymáshoz. Azonban már kezdetektől megvannak a súrlódások: Pete sokat lóg a telefonon, és a kollégájának írogat, miközben a neje és a fiaiak várnak rá. A gyerekbarát szálló helyett egy olyanba sikerült helyet foglalni, ahol egy kikapós nő a házigazda és inkább felnőtt programok vannak, nem családosak. Amikor egy irányított lavina a teraszuk felé tart, a család végig kell, hogy nézze, ahogy Pete nélkülük menekül. Ez olyan törés lesz, ami elkezd minden eddig elnyomott érzést és sérelmet felszínre hozni. A szülők a saját útjuk kezdik járni, és Pete egyre messzebb kerül a családjától. Vajon időben ráeszmél még, hogy hozza helyre a dolgokat, vagy ez a nyaralás a vég kezdete?

Nem egyszer állapítottam már meg, hogy Will Ferrell szerepei, komédiái nagyon nem tetszenek nekem. Kicsit egy szinten van a fejemben Adam Sandlerrel, csak míg Sandler többre is képes lenne, Ferrell ezt a fajta humort teljes mellszélességgel és sikerrel képviseli. Ahogy Sandler, az ő filmjeit is sokan szeretik.

A Downhill azért lehet érdekes, mert most komoly szerepet vállalt. Egy talajvesztett idősödő férfit, akinek családi gondjai vannak. Meg is állapítottam, hogy simán Ferrell az, aki nekem nagyon nem szimpatikus. Mert itt nem idióta poénok vannak, a karaktere sem olyan agyament, és most sem tetszett jobban.

Igaz, a történet sem segített éppen, hogy megkedveljem a filmet vagy a szereplőit. Ez egy csendes dráma, amiben még a konfliktusok is a felszín alatt maradnak. Olyan kis jeleket látunk, mint a fogmosáskor a tükör más-más oldalára állás, ahogy a családi programokból elkezdik kihagyni az apát. Nem beszélnek meg dolgokat, csak őrizgetik a sérelmeket, amelyek egyre nagyobbak lesznek. Néha nem is érteni, miért van olyan sértődés és probléma a családban. Simán csak rossz nézni, ahogy egyre inkább, egyre többen szenvednek. Az egyik mélypont, amikor Pete helikopteres utat szervez, egy csomó pénzt költött rá, aztán el sem tudnak indulni egy kesztyű miatt. Pedig igazából nem a kesztyű az ok, csak az indok. Mert, a film szokása szerint, az igazi problémát szőnyeg alá söprik.

A megoldás pedig a semmiből érkezik, és nem érthető, miért. Billie egyszer csak úgy dönt, hogy mégis ad egy új esélyt a férjének. De miért? Olyan könnyen békülnek ki, és hozzák megint egységbe a családot, mintha nem is komoly problémák lettek volna. Pedig azok voltak, így nem is ok, hogy ilyen könnyen elintéznek mindent.

Van a filmben némi humor is, csak éppen nem a fogamra való. A legtöbbször inkább grimaszba rándult az arcom, amkor éreztem, hogy most nevettetni akarnak. Pl. Pete kollégájának érkezésekor a vacsora. Fárasztott, nem szórakoztatott.

Komikus karakternek szánták a házigazda Charlotte karakterét, aki a párhoz képest nagyon nyílt és bevállalós. Vállalja a viszonyait, a testét, és ezekre buzdítja a párost is. Nem akar rosszat, még akár szimpatikus is lehetne, ha nem lenne ennyire eltúlozva. Arról nem is beszélve, hogy rémes egy akcentust erőltettek Miranda Ottóra. Rossz volt hallgatni.

Ferrell mellett Julia Louis-Dreyfus játssza a női főszerepet, aki szintén komika. Valahogy őt sem találtam érdekesnek ebben a szerepben. Ahogy csalódottan néz maga elé vagy a férjére… Hitelesebb, mint Ferrell, de itt őt sem bírtam. Arról nem is beszélve, hogy idősek is ekkora gyerekek szüleinek. Maga a család hiteltelen ekkora gyerekekkel.

Úgy tűnik, egy Will Ferrell film marad, amit tudok szeretni. A Jégi dicsőségünk. Ezt meg igyekszem olyan gyorsan elfelejteni, mint a Mi a manót.

Downhill - 5/2 a dráma nincs kibontva, a komikus elemek nem működnek. A szereplők közt sincs kémia.

https://www.youtube.com/watch?v=QcOsfZIwFIY

Tévéműsoros, tárgyalótermi, személyi drámás.

Az angol tévének sürgősen kell egy új sikerműsor, az újonnan érkezett vezető ezzel akar kitűnni az új helyén. Egy kvíz játék ötletét vetik fel neki, amiben meglátja a lehetőséget. Elkészül a próba adás, és finomítani kezdik az ötletet. Hasonlót még nem csinált senki, így félve várják a nézők reakcióját. Hatalmas siker lesz, még a Disney csatorna is megveszi tőlük a jogokat. Ám a sikerrel együtt színre lépnek az olyan csoportok és próbálkozók, akik ki akarják játszani a szabályokat és előnyökhöz jutni. Amikor Charles Ingram megnyeri a milliós főnyereményt, egyre biztosabbak benne, hogy a katonatiszt csalt. Perbe fogják, és bizonyítani kezdik az igazuk. Közben Charles védeni igyekszik magát, és csak remélheti, hogy az esküdtek is észreveszik, mennyire koholtak ellene a bizonyítékok.

A sorozat egy megtörtént esetet dolgoz fel. A Legyen Ön is milliomos eredettörténetét, és a botrányt, amikor a játék egyik nyertesét azzal vádolták meg, hogy csalt a játék közben. A történet igazából ma sincs még lezárva: az Ingram házaspár még küzd azért, hogy ismerjék el a győzelmet, és kapják meg a nekik kijáró nyereményt és a nevük tisztázását.

A sorozat egyik nagy trükkje, hogy nem foglal állást egyik oldal mellett sem. Megmutatja azt is, hogy a készítők miért gyanakodtak csalásra, és az Ingram házaspár tettei is úgy vannak beállítva, hogy bármit bele lehessen látni. Lehet, hogy ártatlannak gondoljuk őket, de akár csalásként is lehet értelmezni, amit csak sejtetnek és nem mutatnak meg. Igazság szerint mindkét oldalt meg is tudtam érteni. A készítők részéről magyarázva van, mi volt gyanús. Ugyanakkor arra is rámutatnak, hogy a fő bizonyíték mennyire röhejes bizonyos szemszögből. Nem is foglalnék állást, szerintem mi történt. Nem lehet tudni.

A csalásnál sokkal érdekesebbnek találtam azt, ahogy azt a folyamatot láttuk, ahogy a műsort kitalálták és felépítették. Még ebben a formában is átjött, miért lett annyira népszerű és milyen izgalmas lehetett elsőként ilyet látni a tévében.

Annak is megvolt az érdekessége, hogy milyen függőséget hozott létre akaratlanul is. Ahogy Diana függő lett, és még arról is elkezdett könyvet írni, hogy lehet az embernek nagyobb esélye műsorba kerülni és nyerni… kész. Nem is tudom, melyik ötletük volt a legfájdalmasabb. A panel lemásolása és a gyors gépelés gyakorlása – voltak elvetemült ötletek benne, az már biztos.

Azt is megmutatták, hogy valóban voltak olyanok, akik összeálltak és csaltak ebben-abban. Az ő módszereik, és ahogy a tévések igyekeztek ellenlépéseket tenni, az volt az izgalmas, nem Ingram tárgyalása, ami már szinte a kezdetekor eldőlt. Nem is volt izgalmas a tárgyalótermi rész, noha általában az ilyen filmekben ezeket a jeleneteket szeretem.

Hangulatban, külalakban nagyon igyekeztek hitelesek lenni. Ez szépen vezetett oda, hogy a főszereplő Ingram pár nekem hamar lett ellenszenves. Diana a megszállottság miatt lett gyorsan irritáló, a férjének meg a gesztusait és a beszédét nem bírtam elviselni. Ahogy a fejét a kezébe temette, és elakadt beszéd közben. Ám nem volt olyan karakter sem, aki helyettük lehetett volna a szimpatikus hős. Ők voltak a középpontban, nekik kellett volna szimpátiát kelteni, de ez nem jött össze.

Különben vannak a sorozatban jó alakítások. Michael Sheen lassan az egyik olyan színész lesz, akinek a tartalom ismerete nélkül is nézhetem a filmjeit. Ezerarcú, hiteles és elég jól válogat szerepeket és filmeket. Itt megint egy új arcát mutatta meg. Matthew Macfadyen szimpatikus színész különben, de most annyira ellenszenves volt a figurája, olyan mesterkélt, hogy sajnáltam, hogy ő játszotta.

Egyszer érdekes volt megnézni, kár, hogy nem lehet tudni, mi volt az igazság.

Quiz - 5/3,5 a játék izgalma átjött, jó színészek játszanak benne, és kellően nyitott is. Túlzottan is?

https://www.youtube.com/watch?v=9hAIGa2IQOY

• The Way Back

Jack elkezdi összeszedni magát, a kosárlabda visszaadja az életkedvét. Leteszi az alkoholt, edzi a srácokat, és nyerni kezdenek. Menetelnek előre a bajnokságba. Ám akkor meghívják a feleségével egy születésnapi buliba. Együtt mennek, noha már egy éve külön élnek, és a nőnek új férfi van az életében. Ott Jack újra kénytelen átélni, hogy a kisfia rákos volt, mennyit szenvedett, és kb. 1 éve meghalt. Megint kezd összezuhanni. Részegen megy be edzésre, és ezért az iskola ki is rúgja.

Amikor a kisfia kis barátjánál kiújul a rák, és nem lehet semmit tenni, hogy a csapatot is elvesztette, Jack teljesen összeomlik. Részegre issza magát, és a rendőrségen köt ki rendbontásért, betörésért. It fogja fel, hova tart az élete. Elvonóra megy.

A fiúk érte küzdenek a bajnokságon és akarnak kupát nyerni.

• A rémület háza

Amparo kinyomozza, hogy korábban egy személy élt a lakásukban. Magát Clarának nevezte, nő akart lenni, noha fiúnak született. A családja kínozta, megvetette, és miután a szülők meghaltak, a nővére elköltözött, bezárva tartotta és még beszélni sem volt hajlandó. Ott halt meg, magányosan és fájdalomban.

Clara anya akart lenni, a szelleme azért rabol gyerekeket. Rafael elengedése csak azért volt, mert megérezte, hogy Amparo terhes, és a baba inkább kellene neki. A lány rohan haza a szelleműzésre.

A médium testébe szállt szellemmel igyekszik szót érteni, de nem lehet. Clara a babát akarja. Mielőtt kárt tehetne a lányban, a mostohaapja ragadja meg a megszállt médiumot, és kiveti magukat az ablakon. A férfi került alulra, ő meghalt, a nő túlélte.

A biztosításából ki tudják fizetni a hitelt, és haza tudnak költözni. (Azért kellett eljönniük, mert botrány volt, hogy Candela és Manolo párt alkottak, gyerekük is lett, noha a férfi a nő sógora volt a felesége halálig. Össze sem házasodtak, csak együtt éltek. Candelát korábban elhagyta a férje két gyerekkel.) A házat meghirdetik. Záróképen látjuk, hogy Clara szelleme még ott van és ül a hintaszékében.

Nagycsaládos, gyerekekkel együtt maradó, házi feladatos.

Antoine élete látszólag idilli és tökéletes: a feleségével még mindig remekül kijönnek, és négy gyereket nevelnek, akik között kamasz és gügyögő is akad. A cégben ő a humán igazgató, és esélyes az igazgatói székre a teljes vállalatban. Nem veszi észre, hogy Isabelle mennyi terhet vesz le róla, és mennyire keveset kap érte cserébe. Amikor a gyerekek azt hiszik, hogy a nővére a húga, az asszonynál betelik a pohár. 15 éve a gyerekei és a férje az élete, akikért egy sikeres jogi praxist hagyott ott. Most elmegy nyaralni, 10 napra, addig Antoine kell, hogy gondját viselje a családnak és a háznak. A férfi azt hiszi, könnyű lesz – bár a gyerekek napi beosztását látva azért elbizonytalanodik kissé. Majd nagyon, ahogy kénytelen rádöbbeni, mennyi munka a gyereknevelés igazából – közben szembe kell néznie az ellenfelével az igazgatói székért, és igazán meg kell ismernie a gyerekeit is.

Ebben a komédiában az a jó, hogy eldönthetjük, mennyire akarunk a konfliktusába belegondolni. Megnézhetjük szimpla vígjátékként, amin nevetünk pár jót, aztán megfeledkezünk róla. De akár abba is belemehetünk, milyen problémát mutat be, ami nagyon is a korunké.

Hiszen a szülők dolgoznak, és felnőnek a gyerekek mellettük úgy, hogy meg lehet kérdezni, mennyire ismerik egymást igazán, mennyi időt töltöttek el együtt igazán. Nem is kell olyan társadalmi osztályig elmenni, mint a filmen. Hiszen ők meg tudnak fizetni személyzetet, akik valamit nyújtani tudnak a gyerekeknek, ha a szülőket nem is tudják pótolni. Akinek erre nincs lehetősége, aki a jövőbeli esélyeket gürcöl, mondjuk a taníttatásért, nekik mi marad? Általánosítani persze nem lehet, vannak, akik megoldják. Mások annyira nem tudják. Az biztos, ma már kevesen engedhetik meg maguknak, hogy pl. az anya úgy otthon maradjon a gyerekekkel, mint ebben a filmben. Ha apa kevésbé is volt jelen az életükben, az anya ott volt. Így ez a film sem társadalmi kérdéseket akar feszegetni.

Ez egy komédia, és ahogy írtam, nem kell mélyen belemenni a mögöttes kérdésekbe. Azzal akarnak nevettetni, elég sikeresen, hogy a családapa mennyire megroggyan, amikor rá szakad mind a négy gyerek és a háztartás gondja is. Olyan kisebb dolgoktól, mint az ehetetlen reggeli, eljutunk olyan szintre, amikor már csak ül a ház előtt, szívja a cigit, és kénytelen beismerni magának, hogy egyszerűen nem bírja, nem megy neki.

Mind a négy gyerek más karakter és más életszakaszban van. Szerethetőek, helyesek, megvannak a maguk harcai és konfliktusai. A film inkább azt hangsúlyozza ki, hogy nem éri meg elvesztegetni az időt, amit velük lehet tölteni. Nincs az a siker, ami felérne azzal, amikor a négy gyerek átöleli, és azt mondják neki, szeretik. Családbarát film, amiben ez az összetartás, szeretet az érték. Ezért kell küzdeni, és ezt érti meg a film végére Antoine is.

Több szinten próbálnak nevettetni. Nekem legjobban az tetszett, ahogy Antoine majd beleroppan a családi feladatokba, és bizony követ el hibákat. De a munkahelyén ott van pl. DiCaprio kolléga, aki felettébb idegesítő módon mindenből a színészhez kanyarodik vissza. Jó hangulatú, sokféle humort kínáló film, amiben meg lehet találni, ami az embernek vicces. Engem pl. DiCaprio idegesített, de lesz, aki meg rajta fog tudni nevetni.

A szereposztás teljesen korrekt, jól eltalálták a gyerekeket is. Egy volt, ami azért szemet szúrt. Antoine Franck Dubosc alakításában kel életre, nem is játszik rosszul a színész. De nem öreg már egy ilyen szerephez? Mert azt el tudom hinni, hogy 15-10 év közti gyerekei vannak, de egy totyogó azért szemet szúrt.

Abszolút mókás, szeretettel teli film, amit jó volt nézni. Nem kellett volna Doctorow novellát olvasnom utána, az lenyomta kissé a kedvem. De a film ettől függetlenül jó családi komédia.

10 nap anyu nélkül - 5/4,5 egy olyan francia komédia, amit szerettem. Vicces is, helyes is, pozitív üzenettel.

https://www.youtube.com/watch?v=j_n-l5d9PHQ

Robotos, jövőbeli, forradalmat elindító, manipulálós.

A park még életben levő lakói a való világban igyekeznek a céljaikat beteljesíteni. Dolores kulcspozíciókban elhelyezett alteregóival a világ megváltoztatásán dolgozik. Jól tudja, hogy nem csak nekik kellett ketrecben élniük. Van egy vállalat, mely a szabad akaratot tervekre cserélte, és az emberek még csak nem is sejtik, hogy rég nem ők hozzák a döntéseik. Az egykori katona Calebbel szövetkezve forradalmat készül kirobbantani, hogy minden élőlény maga választhassa meg a sorsát. Bernard igyekszik rájönni, mi a nő terve, és az embereket védeni. Pár válasz sem ártana, Dolores miért hozta őt vissza az életben. Még William játszmába vonásától sem riad vissza, ha ezzel közelebb jut a válaszokhoz. A világot tervezetté alakító Serac pedig Maeve szövetségévé válik, akinek Dolores fejéért a lányát kínálja fel. Az összecsapás elkerülhetetlen, de vajon a világ végét is elhozza?

Minél többet látok a sorozatból, annál jobban érdekel, milyen lehetett ez regényként. (Igen, Michael Crichton munkája volt eredetileg, akinek olyan történeteket köszönhetünk többek között, mint a Jurassic Park és a Kongó vagy a Vészhelyzet.) Film is készült belőle, de a legismertebb jelenleg az HBO sorozata.

A 3. évad új irányt vesz. A parkot magunk mögött hagyva megnézhetjük, milyen a jövő valósága. Betekintést nyújtanak a technológiába, a gazdagok és a kevésbé szerencsések életébe is. Emberek, a mesterséges intelligenciák és a tervezett jövő urai csapnak össze, újfajta háborút vívva.

Elszórakoztatott ez az évad is, de már nem egy intellektuális kirakó és játszma, mint egykor. Most pontosan tudhatjuk, ki kicsoda és milyen célokért küzd. Nincs meglepetés, így igazi fordulat sem lehetséges. Már nem lepődhetünk meg olyanokon, hogy ki a fekete kalapos ember vagy ki nem tudja magáról, hogy igazából csak egy mesterséges intelligencia, valamilyen életre és feladatra programozva. Vesztett a sorozat a játékosságából, a rejtélyből, hogy egy klasszikusabb, világváltós, jövőbeli sci-fi legyen.

A látvány most is gondosan kialakított és szinte mozi élmény. Tetszett, ahogy a szereplők stílusa a ruházatukban is visszaköszönt. Vannak nagyon menő szettek benne, és valahol bosszant is, hogy ez ennyire feltűnt. Nem annak kellene lekötnie, hogy kin milyen kosztüm van éppen. De a városok, a lakóterek is ugyanennyire gondosan kialakítottak. Ahogy a parknak, a kinti világnak is stílust adtak. Western helyett a nem túl távoli jövő és játékszerei.

A harcok gondosan koreografáltak, és annak sem kellett csalódnia, akit nem a ruhák, hanem a fizikai küzdelmek, lövöldözések kötnek le. Ez a rész engem kevésbé mozgatott meg, inkább néha a fejemet fogtam, hogy mennyire a Terminátor ugrik be arról, ahogy szinte sebezhetetlen robotok küzdenek egymással emberi kinézettel. Valahogy jobban tudtam élvezni, amikor Dolores elintézte Serac embereit, mint amikor Maeve és Dolores estek egymásnak.

HBO sorozat, így a casting szokás szerint gondos és nevekkel teli. Itt van minden, még életben levő karakter az eredeti szereposztással. Evan Rachel Wood talán még jobban is működött ebben a környezetben, mint a western világban. Ed Harris most kevesebbet volt képernyőn, pedig az ő karaktere volt az egyik kedvencem a maga démonaival. Tessa Thompson továbbra sem a szívem csücske, de úgy tűnik, ő innen nem kopik ki. Az új igazolások Aaron Paul és Vincent Cassel idén. Előbbi hozza a szokott formáját, utóbbi karakteresebb, még ha a figurája, Serac nem is kapott tól sok dimenziót.

Azért teljesen a játékvilág sem tűnt el. Ugyan Westworld bezárta a kapuit, de most belenézhettünk egy világháborús programba. Nekem hiányzott a western…

A nézettsége egyre esik, így érdeklődve várom, belevágnak-e a negyedik évadba.

Westworld - 5/4 az eredeti hangulatnak annyi, ez nem western. Látványos, szórakoztató, nem olyan okos.

https://www.youtube.com/watch?v=yvGE7Cz9VDA

Költözős, szellemes, életért küzdő, családi titkos.

Vidékről költözik a 6 fős család Madridba. Maguk mögött akarják hagyni a szegénységet, és jobb jövőt biztosítani a gyerekeknek. Minden megtakarításuk, az otthoni javaik eladták, hogy hozzájussanak egy jó helyen levő, tágas madridi lakáshoz. A felszín alatt azonban vannak konfliktusok: a két nagyobb gyerekkel a mostohaapjuk keményen bánik, és a nagyapa folyton morog, hogy miért kellett ide jönniük. Ő az, aki már ránézésre megijed a lakástól, érzi, hogy valami nincs rendben vele. Hamarosan megindulnak a rejtélyes események: mintha valaki figyelné őket és settenkedne a lakásban. A nagyfiú, Pepe üzeneteket kap a szárítókötélen. Az ajtók érthetetlenül nyílnak és csukódnak. Elszáll az áram. A kis Rafael pedig eltűnik – a nagyapa retteg valamitől. Egy szellem él ott, és akar tőlük valamit. Kitől kérhetnek segítséget, mi történt abban a lakásban? Ha túl akarják élni, válaszokat kell keresniük.

Spanyol filmek és horror. Nem sok mindent tudtam volna ebbe a kategóriába beletenni, aztán jött a Netflix és nyitottabbá tett a spanyol alkotások felé is. Korábban csak az árvaház rémlett fel, amelyet a kritika anno nagyon szeretett, és mást se lehetett hallani, hogy érdemes megnézni, mert nagyon jó horror. Nekem nem volt az, a mai napig nem értem, mi volt annyira jó abban a filmben.

A rémület háza is spanyol horror, de ebben már látom, miért érdemes megnézni. Ismerős horror elemeket használ, de össze van úgy keverve, hogy minden ismerős vonás ellenére is lekötött és helyenként még ijesztőnek is sikerült lennie.

A család titkokkal teli, és volt abban meglepetés, mit rejtegetnek. Tulajdonképpen akkor ismerjük meg őket, amikor beköltöznek a lakásba. Elsőre nem látszik semmi különös rajtuk, aztán a film során elkezdjük kapni az infókat. Az hamar kiderül, hogy a két nagyobb gyerek csak az asszonyé, a kis Rafael a pár közös gyereke. De aztán kapunk elég durva kanyarokat, hogy lettek család és igazából miért kellett elmenni a faluból. Némelyik annyira durva, hogy sajnáltam is, hogy nem fejtik ki jobban, mert elég kemény sztori lehetett.

A házban, a szellem, aki akar valamit a lakóktól. Sok vonásában lesz ismerős, nem más, mint az ilyen típusú filmek. Ahogy settenkedik, ahogy megjelenik és megszáll embereket. Amikor megismerjük a történetét, akkor is az jutott eszembe, hogy ilyennel már találkoztam. Csak kicsit más a körülmény – pl. a fogyatékos leszármazottat zárták el egy másik filmben. Itt is valami hasonló volt, ha nem is pont ez. Társadalmilag hasonlóan megosztó és előítélettel kapcsolatos a gond, így akár valami üzenetet is kereshetnénk az elfogadásról és a nyitottság hiányának káros következményeiről, de ez egy horror, nem is erre fordítottak figyelmet benne.

Milyen a film külleme? Az azért tény, hogy egy amerikai szellemes horror sokkal komolyabb látványvilággal rendelkezik. A szellemünk olyan, mintha az olcsó megoldásokból lett volna összeollózva. De nem is neki magának kell ijesztőnek lennie. Így ez sem volt annyira gond.

A légkörben megvolt az a plusz, amitől borzongató a film. Sok jump scream elemet használ, amik akkor is tudnak ütni, ha valaki tudja, mit keressen. A hasonló filmekben már ráállt a szemem, hogy legalább annyira nézem a szereplők mögött a teret, mint magukat az elöl történő eseményeket. Így nem egyszer láttam, ahogy a szellem mozog vagy valaki mögé odaáll. A zenével mégis megvágták úgy, hogy ijesztő legyen, amikor felbukkan.

Sokat tett a filmhez a majdnem történelmi hangulata is. A modern korban játszódik, de nem a mában. Mintha pár évtizeddel korábban lennénk, és lenne valami stílusos patina a filmben.

Nem a legjobb horrorok közé tartozik, amiket valaha láttam – ahhoz túl egyszerű a nyomozós vonala – de kellemes meglepetés volt az előzetes várakozásaim felülmúlva.

A rémület háza - 5/4 tipikus elemekből rakták össze, de hatásos jelenetekkel és családi titkokkal a háttérben.

https://www.youtube.com/watch?v=sapeBj3itFc