MOZI:
Bár bemutató még nincs, a mozik hétvégén már elkezdtek nyitni. Talán, jövő hétre már címek is jönnek ide! Jó lenne!
DVD:
- Az átok háza
MOZI:
Bár bemutató még nincs, a mozik hétvégén már elkezdtek nyitni. Talán, jövő hétre már címek is jönnek ide! Jó lenne!
DVD:
Esküvőkre járó, szerelmes, kapcsolatos.
Ben és Alice egyetem óta nagyon jó barátok, de az utóbbi 10 évben csak barátok voltak. Soha fel sem merült bennük, hogy ennél több lenne a kapcsolatukban. Ám most azt veszik észre, hogy a baráti körükben mindenki házasodik, csak ők szinglik. Alice túl van egy fájdalmas szakításon, és alkut ajánl Bennek: az esküvőkön legyenek egymás plusz egy fői. Segíthetnek egymásnak pasizni/csajozni is. Ben belemegy, és eleinte működik is a dolog. Míg az egyik esküvőn annyira be nem rúgnak, hogy egymáson kötnek ki. Míg szembe nem kell nézniük azzal, hogy mi van közöttük. Kedvelik egymást, és ez barátság extrákkal lesz? Vagy ez már a szerelem és együtt kellene lenniük? A barátok igyekeznek segíteni nekik a döntésben, de igazából nekik kell eldönteni, hogy innen merre tovább.
Újabb romantikus komédia alap: amikor a legjobb barátok rádöbbennek, hogy nem csak barátságot éreznek egymás iránt. Az sem újdonság, hogy valaki egy esküvőn próbál élete szerelmére akadni.
Ám ebben a filmben volt valami plusz, amivel elkülönítő magát ezektől a barátságból szerelem lesz, és az esküvőn párkereső filmektől. Sokkal nyersebb és durvább a humora, a karakterek sokkal mocskosabban beszélnek és viselkednek.
Nem lesz alpári, de sokkal nyíltabb és provokatívabb az egész film. Itt simán belefér, hogy a pár először egy temetőben szexel, majd félmeztelenül elalszanak, és másnap a gondnok ébreszti őket azzal, hogy intim részeikre süt a nap. Úgy beszélnek egymással, hogy gyakran nem is egymáshoz közel álló embereknek, hanem egyenesen ellenségnek tűnnek. Más ettől, de jobb is? Ízlés kérdése. A magam részéről jobban szeretem a hagyományos romantikus komédiákat, ezt a sajátos frissessége ellenére utáltam.
A történet egymást követő részei mindig az esküvők, ahova a két főszereplő együtt megy el. Itt tárgyalják ki, éppen hol tart az életük és a párkapcsolatuk, a saját kapcsolatuk is itt változik meg, kerül válságba és jutnak végső döntésre. Ebből fakadnak olyan visszatérő elemek, hogy minden váltáskor az aktuális násznagy esküvői beszédével kezdünk. Ezek között van jobb is, rosszabb is – nekem több nem tetszett, mint ami igen.
Sok múlik azon, ki mennyire tudja megkedvelni Ben és Alice karakterét, mert ők az abszolút főszereplők. Vannak ugyan mellettük visszatérő mellékalakok, mint Ben apja, de ők legfeljebb statiszták a páros saját történetében. Számomra nem volt szimpatikus se Ben, se Alice. A nő túl impulzív, és ő beszél úgy, hogy az nekem bántotta a fülem. Modern női alak lett, akiben már nyoma sincs a klasszikus nőiességnek. Egy pasis havernak nekem inkább volt hiteles, mint egy olyan nőnek, akibe a hozzá képest széplélek és sokat agyaló Ben beleszeret.
Ben, aki egy görcsgolyó. Mindent túlgondol és filozofál, semmibe nem mer belevágni. Még ami működik az életében, azt is képes tönkretenni. Még így is vele tudtam jobban együttérezni, az introvertáltak közelebb állnak hozzám, mint az excentrikusak, de ő már számomra is túl nyámnyila volt.
Mondhatnám, hogy ezért tesznek jót egymásnak, de elképzelni nem tudom, hogy ezek ketten hosszan együtt tudnak maradni. A most poénos vitáik viszik még előre a kettőst, de szerintem ezek idővel egyre mérgesebbek lesznek, és egymásnak esnek. Vagyis, nekem a filmmel, a trágárságán túl az volt a bajom, hogy nem tudtam együtt elképzelni a párt, és nem látom őket együtt a jövőben. Hiteltelenek számomra, mint szerelmesek.
Ahhoz képest, hogy városokat váltunk, minimális a helyszínváltás, ezt is keveselltem.
Azon viccelődhetnék, hogy Jack Quaid megcsinálta az anyja (Meg Ryan) után a saját Harry és Sally-jét, de sokkal jobbnak tartom a Harry és Sally című filmet, mint a Plusz egy fő-t.
Plusz egy fő - 5/2 nagyon nem jött be a humora, és már az elején pontosan lehetett tudni, mi lesz a vége.
Barátnős, gyászolós, titkokkal szembesülő.
Jen Harding szenved és mérges. Pár hónapja a férjét elgázolták, és a sofőr nem állt meg segíteni. Ha megteszi, még élne a férfi. Gyászcsoportba jár, ahol megismerkedik az életvidám, jószívű Judyval. Az ápolónő egy komoly szakításon van túl – a barátja dobta, miután a sokadik próbálkozást követően is elvetélt a nő. Összebarátkoznak, és Jen igazi támaszra lel az asszonyban. Még a vendégházába is engedi beköltözni. Együtt iszogatnak, beszélgetnek, és járják a környéket, hogy rábukkanjanak az autóra, melyen egy gázolás nyomai fedezhetőek fel. Közben Jen a munkájában is küszködik, pedig kellene neki a pénz. Már egyedül kell eltartania a két fiát, miközben az anyósa mindenbe beleköt. Nem is sejti, hogy Judy nem pont az, akinek mutatja magát. A bűntudat vezette hozzá, hiszen ő volt az a sofőr, aki elütötte a férjét. A volt barátja, aki nem engedte megállni, Steve, ki is akad, hogy felvette a kapcsolatot az asszonnyal, és továbbra is hatással van a volt barátnőjére.
Dráma és fekete komédia egyben, ami a gyász és bűntudat új színeit mutatja meg a nézőknek. Nem is igazán tudtam eldönteni, milyen érzéseket keltett bennem a sorozat. Többször meglepett, és inkább néztem thrillernek, mint komédiának. De pont az a jó benne, hogy annyira sokszínű, hogy mindenki rábukkanhat benne arra, amire fogékony.
Az évad nem hosszú, és egy-egy rész is, kb. csak fél óra. Így gyorsan meg lehet nézni.
A legnagyobb élményem az volt, ahogy a sorozat építkezik. Gyorsan felvázolja az alaphelyzetet, aztán minden részben tud hozni egy olyan csavart, ami kicsit átértékeli a korábban látottakat. Ezeket nem akarom lelőni, de a munkától kezdve a magánéletig lesznek fordulatok, és érdekességek. A végére áll össze teljesen a kép, ki miben és hogyan felelős a kialakult helyzetért, miközben egyre inkább kriminális fordulatot vesznek az események.
Izgalmas benne, ahogy a fájdalom és a humor keveredik. Az ilyesmiben rám mindig a dráma van hatással, a szereplők sokféle fájdalmát és dühét könnyebben átéreztem, mint a humoros pillanatokat, de ez mindenkinek saját élménye lesz. Itt valóban van ez is, az is.
A történet motorja a középpontban álló két nő, két egészen más egyéniség. De pont ettől működnek, hogy kiegészítik egymást. Abszolút el tudtam hinni, hogy így összebarátkoznak és egymásra támaszkodnak. Még akkor is, ha nem is kicsit abszurd a helyzet. Élvezet volt nézni, hogy Judy milyen arcokat tud vágni, vagy esik szét, amikor Jen nem látja, mert le kell reagálnia, hogy Jen mennyire gyűlöli a gázolót, és milyen düh tombol benne.
Eltalálták a két színésznőt, mindketten nagy átéléssel hozzák a karaktereiket. Christina Applegate és Linda Cardellini is életre keltik a szerepüket. Applegate és Jen került hozzám közelebb, talán, mert Judy idealizmusával nem tudtam azonosulni, bár a karakternek olyannak kell lennie, és Cardellini úgy is játssza. Különben itt tudom értékelni, hogy ezek a karakterek szétcsúszottak, gyakran olyan hibákat vétenek, amiről maguk is tudják, hogy nem kellene, de megteszik. (A fordulatok, amiket fent említettem, de nem akarom előre elmesélni.)
Mellettük még James Marsden kapott nagyobb szerepet, mint Judy exe. Róla is ki fognak derülni szaftos részletek, és a végére már benne láttam az antihőst. Itt is inkább a történetet dicsérem, ahogy eljutunk egy szimpatikus és sikeres üzletembertől odáig, hogy örvendeni lehet, amikor a végén több oldalról is megkapja, ami jár neki.
A látványvilág a komorabb témák ellenére is végig napfényes és változatosak a helyszínek. Szép lakások, jó környék, rengeteg napfény. Lehet, hogy kint ez átlagos életmódnak megy el, de innen nézve ez már felsőbb kategória. Jen ingatlanos, úgyhogy kiélhettem itt magam háznézőben. Még akár ötletgyűjtés is lehet lakberendezés tekintetében.
Majd nézem a következő évadot is, érdeklődve várom, milyen irányba viszik el.
Dead to me - 5/4 egyedi, sajátos humora és története van, ami egyszerre tűnik valóságosnak és nem is.
A Netflix remek filmet készített arról, hogy Benedek pápa miért mondhatott le, és milyen utód lett Ferenc.
A történet eredetileg egy könyvben jelent meg: McCarten: A két pápa.
Ha több tényre és igazságra vágytok, érdemes fellapozni!
(De magunk közt szólva, ebben az esetben nekem a film áll közelebb a szívemhez.)
Kate és Matt beköltöznek, és a felújításkor Matt talál egy rejtett szobát. Összerakja a kulcsot, kinyitja az ajtót. Amikor odabent van, és eszébe jut, mire lenne még szüksége, hirtelen elmegy az áram és amikor visszajön, ott van a kért holmi. Rádöbben, amit bent kíván, megjelenik.
Kate-tel együtt mindenfélét kívánnak maguknak: festmények, pénz, ruhák, ékszerek. A munkájukat is feladják, minek, ha mindent megkaphatnak innen? Annyira jól alakul minden, hogy Matt felveti, próbálkozzanak megint kisbabával. Kate teljesen kiakad - két vetélése már volt, még egyet nem bírna elviselni. Valami eltörik közöttük.
Kate egy babát kíván a szobától, és mire Matt hazamegy, már van egy kisfiú velük. Shane-nek nevezte el Kate, és ragaszkodik hozzá. Matt nagyon nem akarja ezt az egészet, de bántani sem képes a babát. Hagyja, hogy Kate nevelgesse, de ő egy másik lakrészbe költözik, és kezd bekattanni.
Matt beleveti magát a ház múltjába, beszélni akar a férfival, aki az előző lakókat lemészárolta. A férfi diliházban van, és be is tud menni hozzá. Ő is tud a szobáról, és figyelmezteti: egy veszélyesebb ember van annál, akinek semmije sincs. Aki mindent megkap, amit csak kíván. Ahogy megy haza, fizetni akar a taxisnak, a házból hozott pénz porrá vált a zsebében. Rohan haza.
Kate éppen sétáltatni vinné Shane-t, nem tudja megállítani. A baba gyorsan öregedni kezd, mire Matt beér vele, már 6-7 évesnek néz ki. Kate elzárja a házban, és beadja neki, súlyos beteg, aki nem mehet ki a házból. Matt teljesen elszakad tőlük, ránézni se bír a gyerekre.
Amikor Shane betéved a szobába, azt erdővé alakítja, ahol sátorozhat. Matt nagyon kiakad, és a képébe vágja, hogy ő nem igazi gyerek, teremtmény. Ha kimegy a házból, vége. A gyerekben valami megváltozik.
Matt közben rájön, a diliházban a férfi is teremtmény volt. Ők rájöttek, egy teremtmény akkor lesz igazi, ha a teremtője meghal. Ha Kate meghal, Shane igazi fiú lesz. A nő öngyilkos akar lenni, de képtelen rá. Mattel megint egymásra találnak, és Shane kilesi, hogyan szeretkeznek. Érzi, hogy elveszti a nőt.
Kimegy, és felnőttként jön be a házba. Magának akarja a nőt. Még Matt alakját is felveszi, és szeretkezne vele. A hazatérő igazi Mattel dulakodni kezdenek, Kate elájul.
Matt mellett tér magához, Shane meghalt. Kate azonban hamarosan rádöbben, ez nem Matt. Shane, csak most úgy néz ki, mint Matt. Shane is felismeri, hogy rájött. Leteperi a nőt, megerőszakolja.
Közben Matt magához tér, és rohan be a szobába, amit Shane átalakított a valóság tükrévé. Kiszabadítja a nejét, és kimenekülnek a valóságba. Shane jön utánuk, és igazából a házon kívül vénemberré, majd porrá lesz.
Egy hónappal később a pár egy motelben lakik. Matt jön haza, de Kate nem engedi be az ajtón. Terhességi teszt van a kezében - gyereke lesz. Az arcáról le lehet olvasni, fogalma sincs, Shane vagy Matt az apa.
Álmokért küzdő, táncos, életet folytató.
Paige mindig is egyet akart: táncolni. Tehetséges, és mindent alárendel a célnak, hogy bekerüljön álmai társulatába, San Franciscóban. A felvételi előtt azonban otthon háborús helyzet alakul ki: a lány apja elhagyja a családját, nem csak a feleségét, de a két gyerekét is. Linda, az anyjuk összeomlik és elsősorban a lányán vezeti le az indulatait. Miközben állást keres, a lányát el akarja tiltani a tánctól. Ő azt szeretné, ha egyetemre menne, és diplomát szerezne. Így szerez neki egy magántanárt, direkt a lány táncóráinak idejére. Dylan azonban nem pont az, aminek bármelyikük is képzelte: Paige korabeli, zenész srác, aki zeneszerzést szeretne tanulni és szintén felvételire készül. Összebarátkoznak, és hajlandó segíteni a lánynak, hogy eljárhasson a táncórákra. Anya és lánya között egyre nagyobb a szakadék, valakinek engednie kell, vagy a család még jobban szétszakad.
Miközben elnéztem ezt a filmet, nem tudtam nem arra gondolni, hogy kicsit jobban megírva mennyivel több lehetett volna ez. De nem lett, csak egy táncos tévéfilm, amit egyszer megnézel és gyorsan elfelejtesz.
Több olyan kamasztéma is előkerül benne, amit viszont jól meg lehetett volna csinálni. A szülők házasságának szétesése hogyan hat a gyerekekre – itt ebből alig kaptunk valamit. Paige nem veszi fel az apjának a telefont, az öccsét meg alig látjuk, hogy tudhatnánk, ő mit reagál. Az is elég fura, ahogy végig abban reménykednek, hogy Linda valahogy megoldja, és a férfi haza fog térni. Itt megtörténik úgy a válás, hogy a gyerekeknek nem is mondják meg. Pedig nem kisgyerekekről beszélünk, Paige 17, az öccse csak pár évvel fiatalabb.
Vagy, az anya – lánya kapcsolat, ami haldoklik az eltérő elképzelések miatt. Paige táncolni akar, az anyja egyetemre akarja küldeni. Röhejes, ahogy eldöntötte, hogy a lánya csak álmokat kerget, pedig nem is vette a fáradtságot, hogy a tényeket begyűjtse. Nem is látta évek óta táncolni, és kijelenti, hogy csak hiú remény, hogy ebből meg tud élni? Ennél már csak az rosszabb, ahogy a végén varázsütésre átgondolja a nő a dolgokat. Nincs igazából konfliktusrendezés, csak egy csoda, és Linda meggondolta magát.
Ugyanez a gondom egy másik behozott, komoly témával. A felvételi és a családi helyzet miatt kialakult stressz étkezési zavarokhoz vezet Paige esetében. Egyszer említik, egyszer próbál enni, de nem megy. A végén ez is ugyanúgy megoldódik, mint Linda ellenkezése. Egyik pillanatról a másikra, minden küzdelem nélkül. Ha már feldobnak egy ilyen témát, ennél komolyabban kellett volna venni. Nincs olyan ember, aki szó szerint nem képes enni, aztán hirtelen megint gond nélkül falatozik. Kiherélték ezt a vonalat is.
Még említhetném azt is, mennyire mesebeli Dylan és Paige barátkozása is. Ennél még egy szerelmi szál is jobb lett volna, mert így ez… semmilyen. Az legalább indokolta volna, miért segít a lánynak. Így viszont maradnak a kínos baráti ölelések és a fura, steril kapcsolatuk, amit nem is igazán lehet besorolni. Barátok, de miért? Még csak közös programjuk se volt, egy bulit leszámítva, ahonnan Paige rekord sebességgel elment.
Végül, a tánc. Itt abba fogok belekötni, ahogy filmezték a balettet. Sűrűn ugyanazok a beállítások ismétlődtek, és semmi nem jött át abból, hogy ez mennyire küzdelmes hivatás, vagy mi a szépsége. Juliet Doherty valóban táncos múlttal rendelkezik, és ezt úgy-ahogy használták, de nem eléggé. Pedig az a színésznő erőssége, mert különben csak néz a kamerába olyan búbánatos, szinte szenvedő fejjel és ennyi.
Steril ez a film. Annyi érzelem és sodrás lehetett volna a cselekményben, helyette semmilyen. Utálom leírni, de még unalmas is.
Sajnálom, mert szeretni akartam ezt a filmet, de nem tudtam így érezni.
Táncra született - 5/2 jobban megírva jó is lehetett volna, így viszont csak a ki nem használt lehetőség maradt.
Agatha Christie történeteit szívesen adaptálják filmre, sorozatra és színházban is.
A Tíz kicsi néger - melyben tíz idegen kerül egy szigetre, megvádolják őket gyilkossággal és valaki (V.A:Lacky) el is kezdi a büntetést végrehajtani - az egyik legsikeresebb darab.
A kedvenc feldolgozásom az And than there were none 2015-ből, de a regényt sem érdemes kihagyni! :)
Ügyvédes, titokzatos jegyzet után nyomozó, céges.
Diane maga sem érti, de egy új világban találja magát. Nem Trump lett az elnök, Hillary nyerte meg a választásokat. A cégnek is jól megy, éppen most szereztek egy új ügyfelet. Ám a nőnek rá kell döbbennie, hogy valami itt sincs rendben. Hol van Kurt? Miért nem ismeri senki a #metoo mozgalmat? A rémálomból ébredni sem teljesen jó élmény: a cég egy nagyvállalattal olvadt egybe, és Diane megkapta a pro bono ügyek osztályát. A munka leköti, érdekes, de a bíróságokon rendszeresen belefut egy jegyzékbe, a Memo 618-ba, amivel elkaszálják a nyert ügyeit is, és senkinek nincs magyarázata. Mi az, mit tartalmaz, miért hátrál meg minden bíró, amikor az ügyvéd meglenget egy lapot, rajta ezzel a számmal? Ha nyomozni próbál utána, akkor leáll a rendszer. De nem adja fel ilyen könnyen. Közben a cégen belül háború kezd kialakulni, és Luca belekóstol a gazdagok életébe.
Az egyik kedvenc sorozatom, de ez az évad még az elvakultság ködén keresztül is furcsa volt. Ok, azt már megszoktam, hogy a Fight évadok rövidebbek, mint a Wife egy-egy évada volt. Ez azonban a szokottnál is kevesebb részt kapott – a 10 helyett csak 7 volt, ráadásul az egyik egy teljesen filler volt, aminek semmi köze nem volt az évad harcához.
Pedig a bevezető rész, a Clinton-elnökséggel remekbe szabott politikai szatíra. Milyen lenne a világ, ha nem Trump nyeri a választásokat? Diane kénytelen rádöbbenni, hogy van, ami jobb lenne, de abban a világban is lennének gondok. Hiszen semmi sem fekete-fehér. Ha valakit nem érdekel a sorozat, azt az egy részt akkor is érdemes megnézni – bár, előismeret nélkül Diana szála nem lesz érthető, a politikai és társadalmi közeget nagyon kitalálták benne.
Majd jön a 6 rész, amiben három fő konfliktust kapunk: a cég beolvadása egy nagyvállalatba, akik úgy kezelik őket, mint abszolút beosztottakat, és nem egyenrangúakat. Kifejezetten beszédes, hogy a főnökök az emeleten vannak elkülönítve, ahova ők csak engedéllyel mehetnek fel, és nagyon elveszettnek tűnnek, amikor valamiért fel kell menniük. Van egy kis kémjátszma, hiszen egy fenti leköltözik hozzájuk, összebarátkozik Marissával és viszonyba kezd Lizzel. (Ez különben az évad legrosszabb szála, annyira nem illenek össze, és kifejezetten utáltam, amikor fülledt pillantásokat váltanak.) Vállalati szinten eljutnak valahova, de pl. Caleb szála nyitott: most akkor átállt, vagy kémkedik a fentieknek?
A kettes, ami elég súlytalan töltelék, és inkább csak humort ad a részekhez, Luca és az új milliárdos ügyfele, aki barátként tekint a nőre, és megismerteti vele a gazdagok világát. Amiért érdemes volt ezt is nézni, David Lee, aki annyira nagy karakter, hogy minden feltűnése ad valami pluszt a sorozatnak. De itt is kiszúrtam valamit, ami zavart: Joseph, Luca fia. A múlt évadban rész is épült arra, hogy a baba az apja után fehérbőrű, és a nőt szinte megkövezték egyszer, mert azt hitték, lopta a fehér babát. Itt viszont fekete a baba!
Végül, a fő szál. A Memo 618. A törvényhozás és korrupció új szintjére jutunk vele, és ez az a szint, ami legközelebb van a joghoz. Bírósági ügyek, láttunk tárgyalótermet és ügyeskedéseket. Csak, ez sincs megnyugtatóan zárva. Most akkor mi van? Megtudjuk, mi az a Memo, mi van benne, de lesz valami következmény? Az nem derült ki számomra, így ezen a vonalon sem vagyok elégedett.
Összességében arra jutottam, hogy a sorozat már irányt vált. Nem a jog benne a fókusz, ez egyre inkább politikai sorozat lesz, csak egy jogi iroda szemszögéből közelítve a témához. Ha a készítők felől közelítek, távolodunk a The Good Wife stílusától, és inkább a BrainDead felé haladunk. A kis zenés magyarázó betéteket pl. ott vezették be, és hozták ide.
A karakterek és színészek viszont még mindig eladják.
Korrekt, érdekes, de azért érdekelne, mitől ilyen kurta. Itt nem hivatkoztak a vírushelyzetre.
The Good Fight - 5/4 egyedi a humora, van benne tartalom, jók a színészei. De ez most elég kurta-furcsa.
Rakd sorba, megjelenésük szerint a Disney meséket! (Mesék - nem az élőszereplős változatok!)
Kezd a legkorábbival!
Megoldás: Tovább!
Rendőrös, hatalommal visszaélős, menekülős.
Alicia West rossz környéken született és nőtt fel, rossz bőrszínnel. Tisztában volt vele, ha marad, nem olyan életet fog élni, amilyet szeretett volna. 18 évesen beállt a seregbe, és hivatásos katona lett. Édesanyja halála után szerelt le, tért haza és jelentkezett rendőrnek. Az igazságban és a szolgálatban hitt, aki a kollégáknak is segít, ahol tud. Így kerül éjszakai szolgálatba a társa helyett, aki randit szervezett magának. Az idős veterán egy segélyhívásra egyedül menne ki, Alicia a kocsiban kellene, hogy maradjon. Ő azonban kiszáll, és a szemtanúja lesz, ahogy korrupt rendőrök egy csoportja kivégez egy dílert. Észreveszik, és tudják, a testkamera mindent felvett, megpróbálják megölni. Alicia elmenekül, de senkire nem számíthat. Miközben az életéért fut, szembe kell néznie a romlott rendszerrel, és bíznia benne, a régi barátok közt lesz olyan, aki kész kiállni mellette és az ügyéért.
Nem lett sikerfilm. Sőt. Kb. a gyártási költségeit hozta be, és a kritika is mostohán bánt vele. Talán annyira szigorú nem leszek vele, de tény, hogy nem ez lesz a rendőrfilmek zsánerének megújítója.
Ami nekem a legnagyobb gond, hogy nagyon erőszakosan a szánkba rágja a mondanivalóját. Már a film elején annyira arra van mindenre kihegyezve, hogy a feketék bűnözők, de aki nem az, azt is úgy kezelik, hogy az sokkoló. A nyitójelenetben is azt látjuk, hogy a színesbőrű hősnő kocog békésen, mire megállítják a rendőrök és keményen ellenőrizni kezdik, le is döbbennek, amikor kiderül, hogy a nő rendőr. Bocsánatot kérnek? Nem. Elütik annyival a dolgot, hogy ő is biztosan tudja, hogy mennek itt a dolgok.
Folyamatosan azt látjuk mindenhol, hogy a feketék és a kékek, ahogy a cím is jelzi, nem férnek meg egymással, hanem arra van mindenki kárhoztatva, hogy ellenségek legyenek feketék és rendőrök.
Az csak bonyolítja a képet, hogy mindkét csoportban a rosszfiúk vannak kiemelve. A drogdíler fekete bandák és a slepp, valamint a korrupt rendőrök sora, akik között akad fehér is, fekete is – ők nem is így határozzák meg maguk, hanem kéknek.
Alicia változást akar hozni, de ehhez túl kell élnie a napot. Ez az a része, ami már akciófilmként kicsit jobban értékelhető. Ugyan itt is megmarad a film alap tematikája, de már inkább azon van a hangsúly, hogy menekül, milyen trükköket vet be, hogyan áldozza fel akár magát is a barátokért és az igazságért.
Nem túl látványos, de elmegy.
Nem nagy dráma, de releváns ez a téma. Csak éppen túl sok és direkt. Ez annak a tipikus esete, amikor a kevesebb több lett volna.
A szereplők nagyon könnyen besorolhatók: jók vagy rosszak. Egyetlen karakter van, aki kicsit a szürke mezőn egyensúlyoz. Jennings, aki maga nem vesz rész a korrupcióban, de tud róla, és elfordítja a fejét. De klasszikusokkal szólva: vétkesek közt cinkos, aki néma. Mouse, Alicia képviselik a fehér oldalt, míg a korrupt rendőrök és a bűnözők a feketék.
Ha már karakterek – a szereposztás még tetszett is. Naomi Harris remekül hozta a kemény rendőrnőt, akinek elvei vannak. Simán elhittem neki, hogy összeszorított fogakkal összeragasztja a lőtt sebét vagy leveri a rá törő kommandóst. A bűnbanda feje Mike Colter, akinek nem sikerült olyan magasságokba emelkednie, mint a sorozatában a bűnkirály (Mahershala Ali volt a Luke Cage első évadának főgonosza, az mondjuk nem is csoda, hogy nem ér fel hozzá Colter). A korrupt rendőröket pedig Frank Grillo vezette, akinek ez a szerep sokkal inkább hihető, mint ahogy most fest a Billions aktuális évadában.
Összességében egyszer elnéztem, nem is fájt, de még egyszer nem akarom megnézni.
Fekete és kék - 5/3,5 most aktuális a témája. Az eleje kicsit szájbarágós, de akció thrillernek elment. Korrekt.