(Jonah új ismerőse rávilágít pár dologra a fiú családjának múltjából, és új ösvényre tereli a fiút.)

• Maguknak gazdagoknak megadatott az a luxus, hogy a múltban éljenek. Nekünk csak a jelenre telik.
  
• Csak a múlt létezik, Jonah, ami újra és újra megismétlődik új idők új játékosaival, másfajta végeredményben bízva. (Hunters)

(Alfred és a piszkos munka… vagyis, az igazság nem mondható ki mindig.)

• Mellesleg, Gordon rendőrfőnöktől kaptunk egy hívást. Szerinte a Wayne Vállalat az egyik lehetséges következő célpont. Tízzel növelik a járőrök számát a biztonság fokozására.
• Hívd vissza őket, és köszönettel utasítsd vissza!
• Mondhatom nekik, hogy köszönjük, de Mr. Wayne engedné a szörny-nindzsák támadását, mert inkább denvérruhában verné szét őket?
• Valamit majd kitalálsz. (Batman vs Teenage Mutant Ninja Turtles)

(Zsaruk egymás közt.)

• Isten áldja a közösségi médiát! Tudja, egyszer nyakon csíptem egy barmot, mert szelfiket posztolt, miközben kirabolt egy házat.
• Hányan like-olták?
• Tele lett vele a net. Szerintem Darwin-díjat kapott.
• Azt hittem, meg kell halni ahhoz, hogy Darwin-díjat kapj.
• Mostanra már tuti halott. Túl hülye volt ahhoz, hogy éljen. (Bosch)

(A teknőcök Batman rejtélyét beszélik ki.)

• Olvastam egy természetfeletti denevér lényről Gothamben, de azt gondoltam, csak városi legenda vagy mutáns, mint mi.
• A tag határozottan ember. Csak a kütyüi miatt tűnik természetfelettinek.
• Akkor már tudjuk is, hogy mi ő. Egy istenkirály! Kivéve, ha rosszfiú. Akkor olyan... negyven százalékkal kevésbé istenkirály.
• Senki nem tudja, mi hajtja, de úgy látszik, csak bűnözőkre támad. Különösen erre a bohócra.
• Szóval Drakula-ruhát hord és bohócokat ver. Kit érdekel? A mocsok ellopta a Sai tőreimet!
• Drakula-ruha? Milyen Drakula-filmeket nézel te? (Batman vs Teenage Mutant Ninja Turtles)

A fájdalom és a betegség ismertette meg velem a testemet. Első harminc évem során erről mit sem tudtam, de hamar rá kellett jönnöm, hogy a fejem nem csupán a gyönyör és tudás forrása, hanem a fájdalom számtalan forrása is. (Fájdalom és dicsőség)

(Barátnők egymás közt, és mik ki nem derülnek…)

• Még egyszer, Joker halott...
• Nem, nem! Ott van Joker.
• Szent szar! Az...egy totál jelentéktelen kinézetű fehér srác.
• Ivy, mondom, ez ő. A hányásszínű haj és a kihipózott bőr nélkül.
• Meg az őrült nevetés, a vérgőzös szemek és a tűzoltóautó színű ajkak nélkül?
• Utóbbi csak rúzs volt. Mindig ellopta az enyémet. Bosszantó volt. Képes volt kinyírni egy egész családot, de félt sminket venni magának. (Harley Quinn)

A szeretet emel ki a sötétségből. Amikor az emberek a szemedbe hazudnak, megtámadnak, ki akarnak készíteni, hagyd, hogy átjárjon a körülötted lévők szeretete! Mert az az igazság, hogy a közöny és a gyűlölet kéz a kézben járnak. El akarnak vakítani, megfojtani. Ki akarják oltani a reményt. De a szeretetünk képes elnyelni a sötétséget, elűzni a gyűlöletet. A szeretet talán nem változtat meg mindenkit. Így is előfordulhatnak tudatos és tudatalatti előítéletek, sértegetések, nyílt rasszizmus és gyűlölet. Ezekben a pillanatokban azokra kell támaszkodnunk, akik fényt adnak. Azokhoz kell ragaszkodnunk, akik életet és szeretetet adnak, mert ez a szeretet köt össze minket. Ez tesz közösséggé. Ettől leszünk erősebbek és jobbak, mint ők. (All American)

(Gordon kissé kiakad, amikor meglátja a teknőcöket.)

Koncentrálj a nyugdíjra! Ahol a teknősök nem beszélnek, a bohócok pedig viccesek. (Batman vs Teenage Mutant Ninja Turtles)

(Cecile érkezik segítségként, hogy Nash testéből kiűzzék Thawne-t. A maga módján készült.)

• Oké, megkaptam az üzeneted Thawne-nal kapcsolatban, úgyhogy hoztam szentelt vizet, fokhagymát, fakarót, sót, természetesen, és Ouija-táblát.
• Cecile.
• Mi van? Ez egy ördögűzés. Nem lehetünk elég felkészültek.
• Ez nem valamilyen vámpírdémon, ez... valami más. (The Flash)

(A teknőcök először találkoznak a Batmobillal. Michelangelo nagyon beleszeret.)

• Ez gyönyörű. Vajon egy ilyen mennyibe kerül?
• Valószínűleg a lelkembe, amit ki is fizetnék. (Batman vs Teenage Mutant Ninja Turtles)

Világot mentő, nevet tisztázó, galambokkal teli, kémes.

Walter mindig is más volt, mint a többség. Érzékenyebb, okosabb, aki a saját ötleteit valósította meg. Egy kis zseni, aki rendőr anyjától tanulta, hogy minden élet egyaránt fontos. Felnőve a kormánynak dolgozik, és igyekszik forradalmasítani a kémek működését. Az erőszak helyett olyan módszereket és eszközöket dolgoz ki, melyek mellett nem lennének halálos áldozatok, egyik oldalon sem. Azonban most is különcnek tartják, és semmibe veszik. A fiú így az ügynökség vezető ügynökét, Lance Sterlinget igyekszik rávenni a közös munkára. Eredmény: kirúgják. Ám amikor a Robotkéz, egy zseniális bűnöző Lance-re keni saját bűntetteit, az üldözötté lett kém csak Walter segítségében bízhat. Együtt erednek Robotkéz nyomába, miközben őket az ügynökség hajszolja – Lance pedig tapasztalatot gyűjt, mint madár – hála Walter egyik ötletének.

Most kicsit fogom a fejem, ezt a mesét mégis milyen korosztálynak készíthették. Van egy olyan tippem, hogy azt szerették volna, ha egyaránt szórakoztat kisebb és nagyobb nézőket is. Nem vagyok benne bizonyos, hogy összejött.

Azt könnyű észrevenni, mi benne a gyerekbarát tartalom. Walter legnagyobb találmánya mégiscsak az, hogy a kémet képes madárrá, pontosabban galambbá változtatni. Lance átesik ezen az eljáráson, és ettől kezdve folyamatosan viccelődnek azon, hogyan alkalmazkodik a madár léthez. Ezek között akadnak okosabb és butább poénok is, sajnos, nekem a kínosak égtek bele a retinámba. A tojás, több értelemben is, azt nem tudom, minek kellett. De mindegy, lehet, hogy egy 10 éven alulinak ez a vicces? Megérett az emberiség a kihalásra. Az állatos részek, Walter vicces találmányai mind a gyerekeknek szólnak.

A felnőtteknek pedig marad a kémfilmek paródiája. Walter olyan, mint egy nagyobb szerepet kapó Q ügynök, több gyermeki hittel és naivitással. Lance pedig egy James Bond karakter, akinek a 007 helyett az a mantrája, hogy a bűnözőket meg kell semmisíteni és magányos farkas. A kettejük közti dinamika nem egy mester – tanítvány, sokkal inkább egy buddy film hangulatát és elemeit hozza. Nagyon mások, eleinte nem is jönnek ki, de mindketten tanulnak a másiktól és a végére nagy haverok is lesznek.

A történet így sok elemében ismerős lehet, még a gonosza is nagyon emlékeztetett egy James Bond film gonoszára. A fordulatok, a nagy megmentés, igen, ismerős az egész. De kellemesen összevágva, akciódúsan és pörgősen. Talán nem annyira van kitalálva, mint a Hihetetlen család 2. része volt, de hasonlóan akciófilmes, több mese elemmel.

Valahol még az üzenete is pozitív, mert azt hangsúlyozza, hogy minden élet szent. Hogy a bűnüldözőknek jobbnak kell lennie, mint azoknak, akiket el akarnak fogni. Szépen hangzik, az elvek remekek, gyerekfilmben teljesen ok. De hogy mennyire lehetne ez tényleg életképes? Mivel ez egy mese, nem akarok erre a kérdésre választ találni. A mesében működik, és minek a gránát, ha van csillám bomba is?

Magyarul sajnos nem venni észre, milyen színészi háttere van a filmnek. Talán csak az feltűnő, hogy Lance külleme is mennyire idézi fel az eredetileg hangját adó színészt. Annyira Will Smith a kinézete is, hogy szinte olyan, mintha digitalizálták volna Smith arcát. A többiek ennyire nem felismerhetőek, noha olyan színészek adták a szereplők hangját, mint Tom Holland és Ben Mendelsohn.

A film hátterei és a mozgás különben gyönyörű benne. A legjobban Velence digitális verziója tetszett, azt csodaszépen megcsinálták. Az emberi karakterek ennyire nem sikerültek jól, de még az is a jobbak között van.

Egyszer jópofa családi szórakozás, de szerintem újra megnézni nem fogom.

Kémesítve - 5/4 pozitív üzenete van, vannak benne poénok is, és egész korrekt a grafikája is. Nézhető.

https://www.youtube.com/watch?v=Ke5yd-h3Tao

5: Delírium: Tom az utóbbi éveket egy elmegyógyintézetben töltötte. Az apja azonban rá hagyja a családi vagyont, egyetlen feltétellel: 60 napig éljen egyedül a családi házban. A kezdeti lelkesedést gyorsan váltja fel a rettenet: a ház titkos járatokat rejt, és mintha valaki vadászna is a fiatalemberre, aki a gyógyszermegvonás miatt már nem is tudja, mi a valós.

4: Aki bújt: Grace beházasodik egy gazdag családba, és a lagzi a párja családjánál van. Nem is érti, Alex miért tartott ennyire az esküvőtől, minden rendben megy. Még azon is csak mosolyog, hogy a családi hagyomány szerint a nászéjszakán a család együtt társasozik. Grace a bújócskát húzza, majd lefagy a mosolya, amikor kiderül, neki kell elbújni, a család meg levadászná ás megölné. Nem így képzelte az amíg a halál el nem választ részt.

3: Marianne: Emma sikerszerző, aki egy démoni boszorkányról írt bestseller regényeket. De már abba akarja hagyni, megölné a karaktert. Erre szülővárosából megkeresi egy fiatal nő és előtte öngyilkos lesz – Marianne nem engedi, hogy megölje. Emma hazamegy, és szembesül vele, hogy a múltját nem hagyhatja maga mögött. Pláne, ha egy gyilkos boszorkány jár a nyomában, és megszállja az embereket.

2: Mi: a Wilson család nyaralni indul, bár a nyaralás helyszíne rossz emlékeket kavar fel az anyában. Egyszer, gyerekként itt veszett el a búcsúban. Hamarosan egy rémálomban találja magát, a családdal együtt: gyilkos hasonmásaik foglyul ejtik őket, és meg akarják gyilkolni őket, hogy átvegyék a helyüket. Kik ezek, mit akarnak, és mennyi árnyék létezik? Menekülés közben rá kell jönniük, hogy indult ez a történet igazán.

1: A kör: Rachel a gyermekét egyedül nevelő újságíró. Az egyik ügye igazán személyes lesz, amikor egy horror videó megnézésének egyik áldozata az unokahúga. A kazetta nyomába ered, és belecsöppen egy modern kísértet históriába. Egy árva lány, aki körül sötét dolgok történtek és meggyilkolták érte. Aki nem nyugodhat békében, és aki egy videóval szerez áldozatokat. Egyetlen segítsége Noah a nyomozásban – a fia apja, akivel már nem csak a rejtélyt kell megfejtenie, de életben is kell maradniuk és megmenteni a fiúkat. 7 napjuk van és Samara lecsap.

Kosaras, szétesett életet összerakó, motiváló.

Jack Cunningham neve legendás a Bishop Hayes középiskolában. Amíg oda járt, nem csak állami, de nemzeti bajnok is volt az iskola kosárlabda csapata. A legjobb játékos, aki ösztöndíjjal ment egyetemre és máig emlegetik az edzők és játékosok. Jack élete azonban szétesett: az egyetemet és a sportot otthagyta az apja bosszantására, pusztította magát, amiből csak a szerelem volt képes kirántani. A házassága azonban szétesett és Jack egyetlen elfoglaltsága az italozás az építkezéseken levő kétkezi munka mellett. Szenved, dühös, nem találja a helyét. Devine atya kéri fel, hogy vegye át egykori iskolája kosarasainak az edzését. Miután minden indokot felsorakoztat, miért nem teheti ezt meg, mégis elvállalja. Az irányítása alatt a teljesen reménytelennek gondolt csapat nyerni kezd és menetelni az állami bajnokság felé. Jack is kezd jobban lenni, míg egy újabb tragédia meg nem ingat mindent, amit már sikerült felépítenie.

A sportfilmeket szeretem. Akkor is, ha középiskolás helyszínre teszik, és a tanár a sporton túl az életre is neveli a gyerekeket. De az is jó tud lenni, amikor a szétesett karakter talál magára az oktatás közben. Nem sport, de a Rocksuli tipikusan ilyen, és az Aranytartalék – ez már sport – szintén.

The Way Back – ez azért keményebb dráma, és nem családi film, mint a fenti példák. Kevésbé is tetszett, mert Jack olyan szinten szét van esve, hogy azt szó szerint rossz volt nézni. Az ő problémái túl mélyen is vannak ahhoz, hogy egy csapat edzése és a régi énjéhez visszatérés pár napra elég legyen a javuláshoz. Életszerűbb, fájóbb, komorabb ez a film. Azt is jól felépítik, ahogy megértjük, mennyire mély sebei vannak. A film fokozatosan bontja ki, hogy milyen sebei vannak és milyen régről. Meg lehet lepődni, hogy milyen terheket cipel.

Így azért az állapota is érthetőbb, ha sok döntésével nem tudok egyet érteni. Igaz, azt soha nem értettem, amikor valaki azzal akar mással kiszúrni, hogy a saját életét teszi tönkre. Ez annyira hiábavaló tragédia, hogy nem is akarom megemészteni, nemhogy elfogadni.

Jack pedig ül a libikókán: a csapat miatt kezd jobban lenni, legalább valami örömet okoz neki és sikerélménye lesz. De a visszaesést ez nem akadályozza meg, és ez az ember itt valóban mélyre süllyed. Nem egyszer néztem döbbenten a képernyőn, hogy milyen egy alkoholista, aki a fájdalmát és dühét igyekszik az italba folytani. Egyszerre undorítóm és szomorú.

Ben Affleck úgy is néz itt ki, úgy is játssza el. Egyszerre sajnáltam és undorodtam is. Az biztos, pár éve el nem tudtam volna róla képzelni, hogy egy ilyen szerepet elvállal. Nincs olyan drámai ereje, mint az öccsének vagy egy Phoenix karakternek, de magához képest sokat beletett ebbe a figurába.

Azt sajnáltam, hogy a csapat sokkal kevesebb figyelmet kap. A sport rész még úgy, ahogy átjön. A taktikai váltás, ahogy a gyerekeket motiválja, ahogy csapatot épít. De a kölykök, akikből dolgozik, árnyékban maradnak. Van egy tehetséges, akinek ez lehet a jövője is. Van egy, akit azért jegyeztem meg, mert mindig más lánnyal kavart. Egy magas, aki az elején játszotta a menő gyereket. Ennyi. Pedig többen vannak egy csapatban, és érdekesebb jellemeket is bele lehetett volna tenni.

Azzal magyarázom, hogy ez inkább Jack tragédiája és szenvedéstörténete, nem a csapat Hamupipőke meséje, ha azt a felét szívesebben is néztem a filmnek.

A képvilága tükrözi a hangulatot. Sötét és nyomasztó.

A kritikái a közepesnél valamivel jobbak, a bevételei viszont siralmasak. Nem is kezdett túl erősen, aztán meg beütött a vírushelyzet. Nem tudom, a DVD megjelenés mennyit ment rajta.

Az Aranytartalék közelebb áll a szívemhez, de egyszer meg lehet nézni ezt is.

The Way Back - 5/3,5 sportfilmhez képest kevés benne a sport. Karakterdrámának ok, de roppant lehangoló.

https://www.youtube.com/watch?v=VzNJVSsjE-I

MOZI:

Továbbra is zárva vannak a mozik.

DVD:

• Élősködők

Romantikus, sikerkönyves, megtévesztős.

Andre lektor, minden napját mások regényeinek kipofozásával tölti. Titkon azonban arról álmodik, hogy egyszer belőle is író lesz. Egy alkalommal felfigyel egy étteremre, melynek bájos tulaja szívét-lelkét kiteszi a vendégeiért. A nő lénye, a mosolya megragadja, és írni kezd. A regény elkészül, és álnéven a kiadó vezetőjének is a figyelmébe ajánlja. A regény zöld utat kap, A nő mosolya hamarosan nyomtatásban is megjelenik és hatalmas durranás lesz. Mindenki a szerzővel akar interjút, és Andre kelekótya ügynöke fel is bérel egy színészt, aki testet adna Andre írói álnevének. Aurelie, aki egy borzalmas szakításon van túl, véletlenül botlik bele a regénybe. A hősnőben, Sophie-ban magára ismer. Igyekszik találkát szervezni az íróval, aki a valaha kapott legszebb szerelmes levelet írta hozzá regényként. Andre bajba is kerül: Aurelie az ő álomnője és múzsája, de a nő az írót keresi, akit éppenséggel egy jóképű, bár állástalan színész kelt életre éppen…

Azért érdekes dolgokat tud produkálni a filmipar. Nicolas Barreau annyira francia regényeket ír, hogy az már szinte túlzás. Bájos, párizsi romantikus regényeket, amiket annak ellenére falok én is, hogy valahol cikinek is érzem, hogy ennyire szeretem őket. De ez van, tegyék Párizst a borítóra és nekem felcsillan a szemem, Barreau meg a város hangulatát is tudja hozni egy könnyed, szerelmes történetben.

De, amire ki akarok lyukadni, hogy ezt a vegytisztán francia világot most a németek filmesítették meg. A helyszín párizsi, a vágóképek szinte olyanok, mintha egy képeslap albumot lapozgatnék Párizs nevezetességeiről. Mondjuk, azt már a rajongásom ellenére is túlzásnak éreztem, amikor harmadszor sétálnak el ugyanazon a hídon az Eiffel-torony közelében… Ennek ellenére nekem remek program volt az is, hogy az utcai és sétálós jeleneteknél (akadt benne pár) a hátteret figyeltem, és belőttem a helyszíneket. Vagyok annyira megszállott, hogy ebben is megtaláltam a magam élményét.

Elkalandoztam. A nő mosolya német film, német színészekkel, de Párizsban és Barreau a forgatókönyvet is jegyzi társszerzőként. A filmen ezt érezni is – ugyanaz a finom báj megmaradt benne, amiért ezeket a regényeket annyian olvassuk. Le is döbbentem, amikor a stáblistán olvastam a német színészek neveit tucatszám. Nem is értem, egy ennyire francia történet és szerző hogyan kötött ki a németeknél…

Ha már németek és színészek. Korrekten játszottak, nem volt velük semmi bajom. A végére még komolyan kedveltem is őket, annak ellenére, hogy elsőre elborzadtam a korukon. Mintha mindenki egy 10 évvel idősebb lenne, mint ahogy a regény alapján fejben elképzeltem. Amikor Aurelie barátnője azt mondta a nőnek, hogy vonzó fiatal nő – még majdnem fel is nevettem. A regényben tényleg az volt, itt azért a fiatal már nem annyira találó jelző.

Igazság szerint nincs a filmben és a történetben semmi olyan plusz, ami kiemelné a zsánerből, vagy valamiben más lenne. Nem, a tipikus romantikus komédia elemeket használja, de jól van összeállítva. Szórakoztató, kellemes és nem baj, hogy a zsáner jellegzetes fordulatai és jelenetei jönnek sorra, mert korrekten össze vannak illesztve.

A karaktereket, a színészek kora ellenére hamar a szívembe zártam. Andre rekord sebességgel lett a kedvencem, és magamon is meglepődtem, mikor találtam az egész filmben a legvonzóbbnak. Amikor készül a nagy vallomásra, és megszállottan írni kezd. Viszi magával a kis gépét, és folyton gépel, még egy kávé mellett is a bárban. Tudom, elvetemült vagyok, de akkor szinte beleszerettem magam is… Szerény, tehetséges, elsőre nem feltűnő figura, de megvolt benne az a plusz, amiért bírok egy szereplőt.

Ha ilyen adaptációkat csinálnak a németek, hajrá! Van még a szerzőnek bőven regénye…

A nő mosolya - 5/4 a romantikus komédiák ismert elemeiből főzték, de kellemes lett a végeredmény. Tetszett.

https://www.youtube.com/watch?v=6LM1Y8kHPfo

Időutazós, csapatos, világ megmentése helyett bajba kerülő.

Josh, Tiger és Wolf újabb kutyaszorítóban találja magát. Az időellenőröknek nagyon nem tetszett, hogy milyen módon akarták helyre tenni az időt, és ezzel milyen galibát okoztak. Alternatív énjeik felbolygatták a teljes történelmet. Büntetésképpen egy harci játékba kell életre-halálra játszaniuk. Mivel az agyuk folyamatosan mossák is, egyedül Josh érzékeli az ismétlődést. A fejében levő hangnak hála dolgozni kezd azon is, hogy megszökjenek. Miközben menekülnek az időutazók elől, Josh igyekszik a hang közelébe irányítani magukat és megfejteni, hogy juthatna haza. A Hang azonban nem egy jóságos Isten, és a teljes dimenzió kezd összeomlani. Nekik kellene valahogy megmenteni, és eljutni a menedékbe is, ahol több életnyi tapasztalatra és agymosásra tehetnek szert. Ráadásként egy, a 300 spártai esszenciájából létrehozott szuper katona van a nyomukban…

Ez már akkora idiótaság, hogy az szinte a fárasztó kategóriába esik. Ok, ez a sorozat soha nem volt a komolyak közé vehető, de idén még messzebb mentek, mint eddig bármikor. Pedig a jövőbeli kalandok között is akadt bőven olyan, ami nem éppen képernyőképes. Most még több ilyen eseménynek lehettünk a szemtanúi.

Megint van időutazás, és az még tolerálható is volt, ahogy akaratlanul is átformálták a történelmet. Ahogy Wolf franchise építése a világgazdaság megmásítása lett. Ahogy Tiger küzdelme a környék rémének tartott medvével sokkal előrébb hozta a feminizmust. Ezek még viccesek voltak, és jól kitöltöttek egy-egy részt. Még abban is találtam valami poént, hogy milyen gladiátor játékokra lettek kényszerítve a sorozat elején. Hiszen Josh Hutcherson volt Peeta az Éhezők viadala filmekben, így nem idegen neki az arénában küzdelem. Csak itt ő az a szerencsétlenség, aki az első percekben összeszed egy halálos sérülést, és csak a modern kor szuper technikájának köszönheti, hogy nem hal meg minden egyes alkalommal.

Ám, beindult a sorozat második fele, és jött az aljas humor. Már az sok volt, hogy ki az Istennek vélt Hang igazából. Majd jött a másik Josh által létrehozott menedék, ahova összegyűjtötte a kedvenc hőseit, akiknek korábban kellett meghalnia, mint járt volna. Jézustól kezdve Lincolnon át James Dean és Marilyn Monroe is tagja az itt élőknek, és nagyon beteg, amilyen kommunát létrehoznak.

Nem is akarok emlékezni rá, annyira ki vagyok rajta. Igaz, a 300 spártaiból összekombinált szuper katona is éppen egy fokkal több, mint amit viccesnek tudnék tartani. Talán kétszer engedtek be a készítők az ő nézőpontjába, és azt kell mondanom, nem több, mint egy Terminátor klón. Valahogy ez sem igazán az én humorom.

Azt hiszem, ez lesz, amivel legjobban meg tudom fogni, milyen volt nekem ez a sorozat. Pont egy kicsit más, mint a humorom, amitől inkább zavart, mint nevettetett. (Seth Rogan ott van a készítők között, és szerepet is vállalt benne. Sok tekintetben észre is venni benne a színész keze nyomát, a humorát, ami nekem egy fokkal több, mint amit elviselek.)

Ám a sorozatot már megkedveltem annyira, hogy még így is elnéztem, legfeljebb egy-egy rész után fogtam a fejem, hogy egy ilyen-olyan fordulat minek kellett bele.

A színészei jól hozzák a karaktereiket, épp annyira túl tolva, ami egy ilyen sorozatba nem is csak elmegy, de elvárás is. Ezt egyszerűen nem lehet komolyan venni. Hogy is lehetne, amikor Josh menedéke egy ponton már jobban hasonlít egy szappanopera mindenki mindenkivel kavaró világára? Josh és James Dean… de nem is az a legrosszabb. Jézus. Különben a hírességek megjelenítői… hát… volt jobban, rosszabbul sikerült választás.

Nem hiszem, hogy hiányozni fog nekem ez a sorozat, ahhoz túlságosan őrült volt a végére. De nem is lesz rossz emlék, három rövid évad éppen elég volt belőle. Zárni is tudni kell…

Future Man - 5/3,5 elvetemült a humora, gyakran inkább fájt, mint vicces, de a karakter még eladták.

https://www.youtube.com/watch?v=nC42PXc4444

A dúsgazdag Iris Carr a Balkánon nyaral a barátaival. A nyaraló idősebb lakói ki is akadnak azon, milyen hangosak és szemérmetlenek a fiatalabb angol társaik. Amikor indulnak haza, Iris még maradna pár napot. Nem szereti, hogy ő a gazdag árva a társaságban. Másnap feltűnik neki egy veszekedés egy házaspár között, ami szexbe torkollik. Próbál feltűnés nélkül elmenni a helyszínről, de megcsúszik és megsérül. Így már nincs kedve maradni, és kijelentkezik a hotelből- Másnap megy haza.

A vonatra nem akarnak neki jegyet adni, mondván nincs több. Nem keveset fizet az eladónak, hogy mégis kerítsen neki egy helyet. A peronon ülve vár, amikor egyszer csak elájul. A vonat már éppen indul, éppen csak fel tud rá kapaszkodni segítséggel. Még utána is szédeleg és nincs jól. A vasúti alkalmazott szerint biztos napszúrás, de neki más elmélete van. Van egy dudor a fején, szerinte leütötték.

A kabinban egy bárónő utazik a kíséretével. Hideg és merev emberek, kivéve az egykori házvezetőnőt, aki a testvéréhez utazik haza Londonba. Ő barátságos a lánnyal, elkíséri az étkezőbe is, de Iris nagyon rosszul van. Fájdalomcsillapítót kap és elalszik. Mire felébred, Miss Froy nincs sehol. A bárónő és kísérete úgy tesznek, mintha ilyen nevű társuk nem is lett volna.

Iris nem hagyja annyiban, segítségért indul. Egy nyelvész professzor, és egykori tanítványa, a fiatal mérnök Max lesznek a társai. Elkezdik kikérdezni az embereket, de tagadják, hogy látták volna az idős asszonyt. A bárónő és kísérete, a különös házaspár, akiket véletlenül kilesett korábban Iris, a szomszéd öreglányok. Valójában mindenki önös okból hazudik: a házasok valójában házasságtörő szeretők, akik nem akarnak nyilvánosságot. Az öreglányok sietnének haza a ritkán nyíló virágjukhoz, Egyedül a hazafelé utazó lelkész neje mondja, hogy valóban, egy idősebb angol hölggyel volt a lány.

Meg is jelenik egy asszony, abban a ruhában, azt állítva, ő Miss Froy. Iris szerint nem - megint kérdezik végig az embereket. Az azonosítás előtt a lelkész neje táviratot kap, és nagyon elsápad. Majd hallja a szomszéd kabinban utazó öreglányoktól, hogy Iris le akarja állítani a vonatot Triesztbe. Így nem érik el a csatlakozást, és itt fognak még ragadni pár napot. Így amikor a lelkészné kerül sorra, megerősíti, hogy az asszonyt látta.

Iris így sem enged, így már azzal kezdik el fenyegetni, hogy Triesztbe kórházba viszik. Már a professzor is ezt szorgalmazza, és Max bizalma is kezd inogni. Iris azonban egyedül is kész tovább nyomozni. Egy újságcikkből a motivációt is megérti: a bárónő testvére gyanúsított egy merényletben, de van alibije. Iris azonban miss Froy történetéből tudja, hogy ez hazugság. Az asszony ugyanis találkozott vele otthon a kérdéses időben, és a férfi vadászni indult. Ezért akarják eltüntetni a tanút.

Iris rá is bukkan az asszonyra, megkötözve a csomagtérben. Észreveszik, és ő is mellé kerül. Triesztben mindkettőt szanatóriumba záratnák, mint őrülteket.

Max keresi a nőt, de a lelkésznébe botlik. Az asszony bevallja, hazudott. Táviratot kapott, hogy egyetlen gyermeke súlyos beteg és sietni akart haza. Most már itt a papír, a gyerek meggyógyul, így elmondja, mit tett. Max így már indokkal állítja le a báróné kocsiját, és menti ki a két nőt.

Iris hazakíséri Maxszel az asszonyt. Ott Max megkéri Irist, tartson vele a következő útjára is. (Nem mondja ki, de házassági ajánlatot tesz.) Iris elhajt, és azt mondja, Londonban találja meg, és akkor nagyon valószínű, hogy igent mond neki.

Hitért kiálló, családi, áldozatot hozó.

Franz a családját szerető, egyszerű gazdálkodó, aki történetesen pont a II. világháború idején él Ausztriába. Amikor be kell vonulni, megteszi. A franciák kapitulálása után hazatérhet, aratnak. Ám a háború folytatódik és a férfi újabb behívót kap. A saját lelkiismeretével kell szembenéznie: nem hisz az ügyben, éppen ellenkezőleg. Hitler politikáját, az erőszakot, az igazságtalan háborút elutasítja. Nem akar harcolni érte, és még kevésbe akar felesküdni a Führerre. A felesége és a családja szereti, támogatja, bármilyen elhatározásra jut is. A közösség, a püspök azonban hazaárulónak bélyegezné, és a haza iránti kötelességeire figyelmeztetik. Franz elutazik, és megtagadja az esküt. Börtönbe kerül, kínozzák, de ő kitart, kapaszkodva a feleségének írt és tőle kapott levelekbe. Van, aki próbál segíteni neki, ám Franz egy dologban biztos: a hitét és erkölcseit nem adja fel, bármibe is kerüljön.

Az egyik legigazabbnak gondolt idézet, ami az irodalomból hordok magammal, vétkesek közt cinkos, aki néma. Ez a film egy olyan ember története, aki meghozza azt a bátor döntést, hogy ő nem lesz cinkos, semmilyen formában. Ha egy pillanatra eszembe is jutott Mel Gibson fegyvertelen katonája, hamar el is hessegettem a képet. Itt más az alaphelyzet: Franz nem maguk a fegyverek ellen tiltakozik, hanem a háború okai ellen. Ezért neki nem járható az út, ami abban a filmben igen. Ő nem tud egészségügyi szolgálatra jelentkezni, mert ahhoz is fel kellene esküdnie Hitlerre, amit nem tehet meg.

Nem is háborús filmet kapunk, hiszen Franz nem a frontra megy ki, hanem börtönbe zárják, és tárgyalása lesz. A film alapvetően két helyszínen játszódik: látjuk Franz kálváriáját, és a családját, akik vidéken igyekeznek életben maradni. Még az ellentét is megvan a két helyszín között: hiába dúl a háború, a békés völgyben a természet idilli, és nem robbannak bombák sem. A tárgyalótermekben és a börtönökben viszont ott van a rendszer, a maga keménységével, amit vizuálisan is látunk.

Annyira jó lenne, ha rá tudnék jönni, mit lehet szeretni ebben a filmben, mert a mondanivalója nagyon releváns. Hogy az olyan emberek, mint Franz, mennyire ritkák és mennyire hősök. Ő az életét adta azért, amiben hitt. Ő nem lett a vétkesek között cinkos. Persze, kötekedni könnyű. De mi mást tehetett volna? Nem olyan helyen élt, ahol mondjuk partizán lehetett volna belőle. Nem volt ellenállás. Olyan környezetben volt, ahol az volt az egyedüli út, hogy bevonul és megpróbál életben maradni. Becsületesen jár el, igaz emberként, és mártírrá válik.

Mégis, mint film, nem tudok mit kezdeni ezzel az alkotással. Már az is zavart, ahogy le van filmezve. Helyenként olyan kamera állások vannak benne, hogy még a hányinger is rám tört.

A film közel 3 óra hosszú, és nem történik benne semmi. Talán fél órányi, vagy annyi cselekmény sincs benne, különben csak gondolkoznak, levelet írnak, elmélkednek és a lelkükkel viaskodnak. Gyötrelmes volt nézni, az nem kifejezés, hogy untatott. Mindezt úgy, hogy a film üzenetével mélyen egyet értek, és Franz karakterében látom a hőst, és nagyon szimpatikusnak találtam.

Olyan szinten altatott be a film, hogy a kedvenc hobbim is elfelejtődött. Folyton azt nézem, van-e ismerős színész benne, kit játszik. Itt olyan nevek vannak mellékszerepben, mint Matthias Schoenaerts. De még csak nem is emlékszem rá, nemhogy a film közben feltűnt volna! A végén olvastam a stáblistán, és nem hittem a szememnek.

(Még Rex egykori gazdája is benne van, Tobias Moretti. Egy lelkészt játszik, rá legalább emlékszem, de menet közben nem hasított belém, hogy ismerős lenne a színész.)

Fesztiválfilm volt, ami nem is tud meglepni. Komolyabb, nem szórakoztató film, de miért kell ennyire… hosszúnak és altatónak lennie?

A Hidden Life - 5/2 a téma nemességét és súlyát értem, de végignézni a filmet kész kínszenvedés volt.

https://www.youtube.com/watch?v=qJXmdY4lVR0

Sportos, környéken rendet tartó, kamaszos, szerelmes.
Spencer élete nem lesz könnyebb: helyt akar állni a csapatban, bajnoknak lenni, miközben a szülővárosát sem akarja maga mögött hagyni. A visszatérő apja pedig mindent felkavar benne: újra annak a fiúnak érzi magát, aki nem volt elég jó az apjának, ezért elhagyták. Az igazság kiderül, és most az öccsét is meg kell védenie – az anyjuk miatt ment el az apjuk, de helyre lehet-e hozni a kihagyott éveket? Layla körül sem stimmel valami, és Spencer hiába igyekszik segíteni a barátnőjének, Layla egyre messzebb löki magától. A depressziója kezd veszélyes mértéket ölteni. Coop közben igyekszik a zenei karrierjét beindítani, miközben van egy barátnője, akit lassan az anyja is elfogad. A féltékenység és a bandák azonban rossz útra terelhetik az életét. Olivia és Jordan szerelmi életében is akadnak gondok, miközben a szüleik ennyire közel még nem álltak a váláshoz.
Most már az kezd rejtély lenni, minek nézem még ezt a sorozatot. Az első évadot annyira rühelltem, hogy ezt az évadot is csak halogattam. Ott volt a lejátszási listámon, de nagyon nehezen álltam neki tényleg meg is nézni. Aztán azt vettem észre magamon, hogy egyik rész után nézem a másikat.
De miért? Ennyit javult volna tavaly óta?
Azt kell mondanom, nem. Most kevesebb benne a sport, mint tavaly, így azt sem tudom mondani, hogy a Friday Night Lights pótlékaként nézem. Már abszolút követhetetlen, hol tartanak éppen a szezonban és milyen címekért játszanak. Közben egy-egy meccsbe belemutatnak, és a srácok járnak edzésre is, de már alig maradt benne ténylegesen sport. Inkább csak azért fontos, mert a főszereplő srácok az iskola sztár játékosai, és ez ad nekik státuszt, ami meghatározza az iskolai életüket és a továbbtanulási lehetőségeiket.
Még mindig igyekeznek a sorozat mindkét oldalát futtatni: a gazdagok és kiváltságosok elit életét, amiben az a legnagyobb kérdés, hogy Layla melyik klinikára menjen pihenni, Olivia és Asher meddig kerülgetik egymást, míg elcsattan egy csók is. Amiben mindenki szép és gazdag, és mesebeli az egész, még a konfliktusaik is. Egy tipikus guilty pleasure sorozat. A legtöbb fordulaton ráadásul felhúzom magam. Minek jön össze Jordan egy lánnyal, aki mástól terhes és rá akarta sózni az apaságot? Olivia és Asher is, egyik részben együtt vannak és nagy a szerelem, utána szakítanak. Aztán kezdik elölről. Röhejes. Azzal is nehéz együttérezni, hogy Layla abba rokkan bele, hogy a kis álomélete csak kívülről tökéletes – játssza a suli hercegnőjét, miközben az apja viselkedése fáj neki. De nem ám szólna valakinek…
De ez még hagyján. Szép emberek, luxus környezetben és kavarnak. Tipikus guilty pleasure, ezt valahol értem, miért köt le, ha nem is örülök neki. De a gettó? Az a röhej csúcsa. Coop abszolút az agyamra megy, én már díjaznám, ha egy bandaháborúba belehalna. Rühellem a zenéjét, a féltékenykedését, meg ahogy toporog, aztán mások szívnak miatta. Meg az is irritál, ahogy Spencer játssza a környék megmentőjét. Képtelen innen elszakadni, mindenbe beleszól és ügyködik, miközben van egy más élete a gazdagok és szépek világában.
Spencer, ő a főszereplő és talán ő az, akit leginkább rühellek. Nem, ez így nem igaz. Az Coop. De Spencer ott van szorosan mögötte. Daniel Ezra szerintem pocsékul játssza, néha abszolút úgy néz ki, mint akinek szorulása van. De alapvetően irritál a szuperhős komplexusa, és ahogy egy-egy részben nyavalyogni tud.
De most komolyan, miért is néztem ezt az évadot kifejezetten lelkesen? Fogalmam sincs. Azt leszámítva, hogy szép emberek gazdag környezetben oldogatják meg a problémáikat, nem egyszer bulváros szinten, vagyis a guilty pleasure élmény, nem találok benne semmit.
Már törhetem azon a fejem, hogy a 3. évadnak majd nekiálljak-e. Mert folytatják még.

5/3,5 kezd guilty pleasure lenni. Se a történet, se a szereplők nem tetszenek, de nézem.
https://www.youtube.com/watch?v=1gFAyRWDo9Q