Minden napra egy film

Minden napra egy film

Becstelenek

2020. április 30. - BBerni86

Korrupciót leleplező, nyomozós, bosszút álló.

Danny jó rendőr volt, egy olyan élettel, amit szeretett. Szép barátnő várta haza, a munkájában jó volt. Egy beépített megbízás azonban rosszul sült el: a társát megölték, és a maffiózó azt vallotta, hogy Danny és a társa is neki dolgoztak, korrupt zsaruk. Danny évekre börtönbe kerül, és mire kijön, az élete szétesett: a barátnője 4_30becstelenek.jpgelhagyta és látni sem akarja. A korábbi kollégái megvetik, és ott tesznek keresztbe neki, ahol tudnak. A maffiózó, aki börtönbe juttatta, szintén szabadul, és bosszút akar a testvére haláláért. Danny sem tud nyugodni – ki verte át őket, vagy tényleg rossz ember volt a társa? Nyomozni kezd, és a szálak elvezetik egy FBI nyomozáshoz és újabb gyilkosságokhoz. Ahogy követi a szálakat, szembe kell néznie azzal, hogy senkiben nem bízhat, és még azok is képesek az árulásra, akiket jó barátnak és igaz embernek tartott.

Mi a baj az átlagos filmekkel? Igazából semmi. Háttérfilmnek kiválóak, amelyek mellett pl. lehet dolgozni és jelentést gépelni, vagy tenni-venni a ház körül. Ám amikor írni kellene róluk, ott már jönnek a kérdőjelek. Mit lehet egy olyan filmhez hozzátenni, ami nem emlékezetes, amiben nincs olyan plusz, ami miatt szerethetnéd? De nem is rossz, hogy arra lehetne rámenni, mi nem tetszett és miért. Csak olyan átlagos.

A Becstelenek pont ilyen film. A történetet láttuk már tucatnyi alkalommal, csak kicsit másképpen csavarják az eseményeket. A meghurcolt, de jó rendőr kideríti az igazat és a bűnösök bűnhődnek. Tulajdonképpen ennyi az egésznek a veleje.

A cselekmény viszonylag mozgalmas, ha nem is körömrágóan izgalmas. Danny az egész filmben mozgásban van, halad a nyomokkal. Néha egy-egy akciódúsabb jelenet is van benne, de nem igazán akciófilm jellegű a film.

Nem volt benne meglepetés. Azzal akartak játszani, hogy aki megbízhatónak tűnik, arról is kiderül, hogy áruló lett valamilyen okból. De akad benne olyan karakter is, aki ki is jelenti, hogy mindenki korrupt és mindenkinek megvan az ára – utána róla is kiderül, hogy pénzért mi mindenre hajlandó volt és még mindig az. De hogyan is lepődnénk meg ezen, amikor pont előtte kapott erről a témáról nagymonológot? Nem is azon van a fókusz, hogy a bűnözők mit és mit nem csinálnak, hanem a rendőrségen és az FBI-on belüli korrupción. Danny igazi ellenfelei ezekből a körökből derülnek ki – naná. Danny ment helyettük börtönbe, és senki nem szeretné, ha kiderülne róla, hogy igazából miket művelt.

Ami viszont kifejezetten irritált: nem egyszer előkerül témakánt, hogy Danny mennyire szereti Kate-et, a barátja rendszeresen mondja is neki, hogy fogja a nőt, menjenek el és kezdjenek új életet együtt. Danny is úgy van beállítva, mint akinek Kate a nagy Ő, és 3 év után is miatta kesereg. Ez azonban nem gátolja meg abban, hogy minden nőt ágyba vigyen, aki csak mosolyog rá egyet. A film közepére már kifejezetten röhejesnek is találtam, ahogy szinte szó szerint az egyik nő felkel mellőle, a másik már megy is be hozzá a zuhany alá.

Rebecca, az FBI ügynök különben is az egyik leggyengébb karakter a filmben. Nem véletlenül játssza Sofia Vergara, aki az idomai miatt lett ismert. Itt sem az eszével, hanem a bájaival dolgozik az általa játszott ügynök.

Nem mondhatnám, hogy emlékezetes figurák vagy alakítások lennének a filmben. Vergara domborítja, amit tőle megszoktunk. Urban komoran és szikáran néz a kamerába. Andy Garcia jobb sorsra érdemes ennél. Amin meglepődtem, amikor a filmben Grace Byers énekelni kezdett – nem is rosszuk. Így most meg vagyok lepődve, hogy több évadnyi Empire szereplés alatt egyszer sem énekeltették meg egy zenés sorozatban.

Vagyis, nem szerettem, nem utáltam, egyszer elment ez a nyomozós, thrilleres film.

 

Becstelenek - 5/3 a nyomozás hagyján, Urban szimpatikus, de a történet nem egy ponton húzta az idegeim.

https://www.youtube.com/watch?v=K87nFzlw-M4

A gyilkos szoba

Kísérletes, életért küzdő, rejtélyes.

Dr. Emily Reilly megkapja a nagy lehetőséget, felvételezni hívják egy pszichológus mellé, akinek a munkáját az egyetemen is tanítják, aki tényleg letett valamit az asztalra. Mire Emily észbe kap, máris a férfi legújabb projektjének a megfigyelőjévé vált. 4 ember érkezik meg egy szobába, hogy kitöltsék a tesztet egy orvosi 4_29a_gyilkos_szoba.jpgkísérlethez. Még fel sem eszmélnek, a kérdéseket feltevő személy az egyiküket agyonlövi. A három túlélő ott marad bezárva, és egy rejtélyes hang közli velük, tippelniük kell. Aki a kérdésre a leggyengébb választ adja, meg kell halnia. Emily döbbenten szemléli a felvételeket – hallott ilyen kísérletekről, de úgy tudta, több elnök is betiltotta már őket. Az alanyok folyamatos megtévesztése és vezetése közben a nőnek el kell döntenie, melyik oldalra áll. Próbáljon nekik segíteni, vagy végezze a dolgát, és fogadja el, hogy ott tart a világ, hogy már ezekre a módszerekre is szükség van. Akár ártatlanok életét is elvéve a nagyobb célért.

Két zsáner elemeit vegyíti a film, amit külön-külön szeretek. Az egyik az orvosi kísérletes/pszichológiai, a másik a zárt szobából menekülős. A gyilkos szoba ezen felül kapott egy kis thriller hangulatot is. Nem lett a műfaj kiemelkedő darabja, de összességében van annyira érdekes, hogy egyszer érdemes volt megnézni.

Nézzük is az összetevőket!

A pszichológiai kísérlet, amely itt nagyon messze elmehet. A börtönkísérleteket (amikor egyetemisták játszották a rabokat és a fegyőröket is) sokan ismerik, tanítják és több film is készült róluk. Ez valami hasonló, csak sokkal durvább annál. Itt ugyanis nincsenek korlátok, a kísérleti alanyokkal tényleg meg lehet tenni mindent egy célért. A feszültséget az adja, hogy nekünk sincs fogalmunk arról, mi ez a cél. Közben a doktor és a doktornő ugyan beszélgetnek kicsit, de az nem visz közelebb a megoldáshoz. Egy ponton úgy is tűnik, hogy teljesen értelmetlenül kínoznak és gyilkolnak embereket. A végső magyarázatért nem is voltam oda, de azt értem, milyen nagyobb gondolatot akartak ezzel elültetni.

Hogy lehet bármi ellen hatékonyan felvenni a harcot? Ha nem félünk ugyanazokat a módszereket alkalmazni, mint az ellenfél. A Superman-dilemma. Ha Superman a jófiú, aki sosem öli meg a rosszakat, csak lecsukja őket, ahonnan mindig megszöknek, többeknek ártanak és ölnek meg, akkor segít is valamit Superman? Nem lenne hatékonyabb, ha lézerszemével likvidálná a gonoszokat? De ez felveti azt a kérdést is, hogy mennyit lehet feladni a célért. Mikor válunk magunk is szörnnyé. Nem tárgyalják ki ezeket a filmen, de ezt a dilemmát fogja a doktornő is megélni. (De ennél jobban nem konkretizálom, mit is keresnek ezekkel a kísérletekkel. Azon azért meg lehet lepődni.)

Másik oldalon ott vannak a bezárt emberek a szobába, akik túl akarják élni. Leginkább a Kocka ugrott be róla, ha ez azért nem is ugyanaz a szituáció. Durva, hogy nincs igazi esélyük. A kísérlet vezeti őket, minden tettük irányítják, de azért a néző drukkolhat nekik, hogy találjanak egy megoldást. A filmből kiderül, sikerrel járnak-e.

Mivel egy épületben, a film nagy része egyetlen szobában játszódik, nem kellett a látványra sokat költeni. Még jót is tett neki a minimalizmus, fenyegetőbb tőle a légkör.

A karakterek minimálisan vázoltak, inkább a döntések dinamikája és a típusa az érdekes, nem a múltjuk vagy a történetük. Így a színészekre nagyobb feladat hárul, mert egy típusnak kell lenniük, múlt nélkül. A rabok oldalán ez még stimmelne is, a doktornő volt, aki nem jött át. Chloe Sevigny alapból egy rideg, érzéketlen nőnek tűnik nekem, de itt legalább valami dilemmát látni kellett volna előbb, mielőtt felveszi az érzéketlen maszkot. Nem láttam.

Bele akarjunk gondolni, mennyire kitaláció, amit látunk? Inkább ne. Csak nézzük a filmet.

 

A gyilkos szoba - 5/3,5 van benne feszültség, a minimális helyszín ellenére izgalmas is. De a végjáték… fájt.

https://www.youtube.com/watch?v=SHQe3QAvduM

Idézzünk!

(Apa és fia beszélgetés, miután Conrad tapasztalta, hogy néha neki is meg kell alkudni.)

  • Tudod, nem gyakran találkoznak a világaink, de az ilyenekről tudok pár dolgot. Jót tenni nem mindig fekete vagy fehér. És a szürke árnyalatai nyugtalanítóak.
  • Tudom. Ezzel küzdök mindennap. Hogy lehet ezt elviselni?
  • Sose felejtsd el az értékeidet! Mert, ha egyszer megtörténik, kevés lépés választ el a sötét oldaltól. (The Resident)

 

(A vámpírok félreértésben vannak. Az Owl, ami angolul a bagoly, nem ugyanaz, mint a Bowl. Collinra meg szokás szerint nem figyelnek.)

  • Meghívtak minket egy roppant exkluzív eseményre. Vasárnap délután a szomszédunk, Sean Szuper Bagoly-partijára megyünk.
  • A vámpírok mélyen tisztelik a baglyokat. Egy: a baglyok éjjeli állatok. Kettő: ragadozók. Három: magasról tesznek rá, hogy hova piszkítanak.
  • A partit a Szuper Bagoly tiszteletére rendezik. Ő minden idők legnagyszerűbb baglya. Szerinted megérinthetjük majd a csőröcskéjét?
  • A hangulatától függ.
  • Tudom, hogy Super Bowl-parti. Próbáltam szólni nekik, de nem figyeltek rám. (What we do in the Shadows)

 

Aki embert öl, az meghal. Legbelül. (A vadász imája)

 

(Terry barátja nem díjazta, hogy elkezdtek felrobbanni mellette az izomlazító ital üvegei.)

  • Beszélt a barátjával? Van rá esély, hogy megfontolja a befektetést?
  • Hát, abból nem lesz semmi. Azt mondja, ennyire sosem volt még berezelve, pedig rajta volt azon a gépen, ami a Hudsonon landolt. (Brooklyn Nine-Nine)

 

(Az anyja befogja Julietet a ház és birtok rendbe tételére, kihasználva a családi kártyát.)

  • Nem tudom, mi van odakint.
  • Van egy ló az istállóban, ha ez segít.
  • Hm. Úristen, elfelejtettem. Meg kell etetned!
  • Most már lovásznak is felvettél?
  • Dehogy kicsim! A lovászok fizetést kapnak. A családi meló ingyen van. (Rodeó és Júlia)

 

(Felbukkan egy beteg, aki többet tud dr. Cain múltjáról, és máris megindul a pletyka.)

  • Hát, ez most kezdett érdekessé válni.
  • Várj, szerinted az exe?
  • Persze! Mit gondolsz, ki Katie?
  • Testvér? Nem tudom, gyerek?
  • És van egy anyukája.
  • Nos, nem teljesen a Sátán fejéből származik. (The Resident)

Mesterlövész

Vadnyugati, bűnözőkkel leszámoló, múlttól menekülő.

Michael Atherton ismert név a vadnyugaton, bár évek óta nem hallott a mesterlövészről és kiváló katonáról senki. Miután véget ért a polgárháború, felszívódott. Egy poros kisvárosban a bandavezér Krants a főnök, aki megállapodást kötött a seriffel. Amíg békén hagyják, nem öldököl. Ez nem jelenti azt, hogy nem bántják az embereket. A fia éppen egy prostituáltat korbácsol a vadonban, amikor az arra járó Atherton kimenti a nőt, és 4_28mesterlovesz.jpgvégez a bűnözőkkel. A seriff és a polgármester azonnal le is csap a lehetőségre, hogy vérdíjat kínálva a férfinak, számoljon le Krants bandájával. Atherton nem bérgyilkos, csak távozna, de Krants nem engedi útjára. Bosszút akar állni a fiáért, és a bérencének arra is van egy terve, hogy legyen a teljes hatalom az övék a városban. A korábban megmentett nő, Wendy titokban gondozza a majdnem halálra vert és a sivatagban meghalni kitett férfit, aki felépülve igazságot szolgáltat.

Egy kis matek. Ez a film 1997-es, vagyis már 23 éves. Még nem láttam, viszont gyerekkoromban azokat a filmeket néztem a tesómmal oda-vissza, amelyek megvoltak videón apám gyűjteményében. Az egyik ilyen az Amerikai nindzsa volt, amiben a címszerepet Michael Dudikoff játszotta. Van egy olyan érzésem, jól tettem, hogy felnőtt fejjel nem néztem vissza azt a filmet.

Viszont, ezt meglátva, Dudikoff miatt elkapott a nosztalgia. Gondoltam, miért is ne? Western filmet rég láttam, a Westworld is nagyon más helyszíneken és témán pörög az HBO-n. Megnéztem, és most azt kívánom, bár ne tettem volna.

Talán az lesz a legegyszerűbb, ha pontokba összeszedem, mivel mi volt a bajom. Az mégiscsak túl egyszerű lenne, hogy mindennel minden.

1: a cselekmény. Egyrészt, zsánerekre épül. A magányos hős, aki belovagol és leszámol a bűnöző bandával. Megmenti az örömlányt, aki a leginkább rendes az egész városban. Az egész filmben annyi volt csak a meglepetés, hogy ez a pisztolyhős nem magányosan lovagol majd el a végén a naplementében. De a végső, nagy párbaj; az áruló segítő és a többi, mindezt láttuk már, és jobban megírva is.

2: a karakterek. A legtöbb szereplőről nem derül ki semmi, a motivációik összefoglalhatóak egy mondattal, nem is változatosak. Krants és Tapert: bosszú. Azt kifejezetten idegesítőnek találtam, hogy Tapert ugyanazt a történetet felvezeti vagy négyszer a filmben, és mindig ugyanannyi infót csepegtet. Ismétli magát, én meg nagyon untam. De Wendy se járt jobban, aki minek állt egyáltalán örömlánynak? Majd gondol egyet, és otthagyja az ívót. Indoklás? Semmi. Atherton a jófiú, a halálig becsületes és rettenthetetlen. Ha meg is kérdezik, miért, és van, amikor megkérdezik, válasz nincs. Ő ilyen és kész.

3: a látványvilág. Ezt akár ketté is tudnám bontani. Egyrészt, ott van a vadnyugati hangulat, ami ebben a filmben nem volt benne. Elvileg van egy poros kisvárosunk, körötte meg a nagy semmi. De steril az egész, nem hittem el. Nem is sokat mutatják. Ahogy most belegondolok, az ivónál többet talán nem is láttam a városból – jó, az ivó előtt az utcát is mutatták. A kettes, az akciók, ami itt lövöldözést jelent. Jó, ez nem a Django elszabadul, de ennyire korhatárosnak akkor sem kellene lennie. Itt akit agyonlőnek, úgy terül ki, mintha szívrohamot kapott volna. Vért csak akkor láttunk, amikor Wendy-t korbácsolták. Akkor sem úgy, mint Gibson krisztusi filmjében. Azok a sebek már erősen gyógyulónak tűntek, nem frissnek. Nem is voltak látványosak a leszámolások, pedig azt vér nélkül is összehozhatták volna. Az El Dorado pl. régebbi, és máig izgalmas, leköt, nem úgy, mint ez a film.

Azért külön pontot nem szentelek neki, de Dudikoff haja is borzalmas. (Színésznek se ász.)

Meg kellett volna Joe-ként maradnia az emlékeimbe, úgy legalább kedveltem. Ez szinte fájt.

 

Mesterlövész - 5/1 ha legközelebb is elkapna a nosztalgiázhatnék, valaki állítson le. Csalódás és szenvedés.

https://www.youtube.com/watch?v=a5oaP2CT4wY

5 film, amit látnod kell

Tini vígjátékok, vol.3.

5_59.jpg5: Nagydumás kiscsajok - Molly lába előtt hevert a világ. Egy vagyont örökölt, így bármibe kezdhetett. Volt egy barátja, jó élete, aztán minden elúszott. Dadaként kell helytállnia egy koraérett kislány mellett, akinek megtaníthatja, hogyan kell gyereknek lenni, miközben ő maga felnőhet. Ki tudja, talán a helyes zenész srác is visszatalál hozzá?4_69.jpg

4: Dögölj meg, John Tucker - John Tucker a gimi királya. Több lánnyal jár egyszerre, akik igézően szépek, de más körökben mozognak, így nem kell félni a lebukástól. Amikor a lányok mégis rájönnek John 3_86.jpgüzelmeire, bosszút esküsznek. Bevonják az új lányt, és csapdát állítanak.

3: Szüzet szüntess - a középiskolás Matt szomszédságába új lakó költözik, a gyönyörű Danielle. A fiú teljesen szerelmes lesz, nem is sejtve, hogy szíve hölgye korábban a pornó királynője volt. Mikor a lányt utoléri a múltja, a megmenekülés érdekében le kell forgatniuk egy oktatófilmet a szexualitásról - vajon mennyit bír ki a szerelem?2_86.jpg

2: A fiúknak, akiket valaha szerettem - a Netflix tini komédia sikere. Lara Jean helyes, de félénk kamaszlány, aki soha nem vallaná be a neki tetsző fiúknak az érzelmeit. Inkább leveleket ír, melyeket egy dobozba rejt. A kotnyeles húg feladja őket, így mire Lara Jean észbe kap, már egykori ideálja tervében segédkezik, aki vele akarja 1_81.jpgféltékennyé tenni a volt barátnőjét. De mi van, ha a játék igazivá válik?

1: Dobszóló - Devon tehetséges dobos, aki teljes ösztöndíjjal mehet egyetemre. Számítanak rá a csapat zenekarában - korábban bajnokok voltak, de újabban mindig vereséget szenvednek az egyetemi bajnokságon. A fiúnak új ötletei vannak, a zenei világon is frissítene, a stíluson is. Ezt azonban nem könnyű végigvinni egy hagyományaira büszke társaságban. De új barátok és egy szerelem is segít, hogy a zenekar feltámadjon hamvaiból.

A vadász imája

Bérgyilkosos, kamaszt menekítő, visszavágó.

Stephen egykor katona volt, egy háborús hős. Az élete azonban több tekintetben is kisiklott: a szerelme már azelőtt elhagyta, hogy a közös gyermekük megszületett volna. A férfi csak fotókról ismeri a lányát, akivel még soha nem is beszélt. Rászoktatták a drogra, amit a főnöke biztosít számára, aki bérgyilkosként alkalmazza. A legutolsó feladatot azonban képtelen végrehajtani: egy kamaszt kellene megölnie, akinek az apja meglopta a drogkirályt. A 4_27a_vadasz_imaja.jpglány azonban nagyon emlékezteti a saját lányára, így Stephen a gyilkosság helyett megszökteti Ellát. Richard Addison azonban nem azzal lett a bűnvilág egyik ura, hogy elnéz bármilyen árulást. Ella apjának meggyilkoltatása után a lány és egykori embere ellen küldi a bérenceit. Így egy esélyük marad csak: gyorsabban végezni Richarddal, mint ahogy a férfi végezne velük. Csak egymásban bízhatnak, a rendőrség sem segít – Richard zsebében vannak.

Tudom, rossz tulajdonság, hogy sok-sok elemről beugrik nekem egy másik film, és általában nem az aktuálisan nézett film tetszik jobban. Most is ez történt, két film elemeit is felismerni véltem A vadász imájában, és egyik összehasonlításban sem a vadász nyer.

A Leon, a profi már klasszikusnak számít. Abban is egy bérgyilkos vesz pártfogásba egy kamaszt, akit nem mellesleg a fiatal Natalie Portman játszott. Drámában, akcióban is többet tudott emlékeim szerint a Leon, mint a vadász. Az biztos, hogy pár év múlva Leonra még emlékezni fogok, míg arra vissza kell kérdeznem, melyik is volt A vadász imája? Nem egy emlékezetes darab, hámozom ki a lényeget.

A másik, a főgonosz alakja. Mintha koppintották volna Az eltűnés sorrendjében gonoszát, még az is stimmel, ahogy a gyerekével bánt és eltiltotta az anyjától. Még az amerikai változat Vikingje, Tom Bateman is köröket ver Allen Leech játékára. Pedig Leech nekem különben szimpatikus, a Downton Abbey rajongásom tart annyira, hogy áthoztam a szimpátiám. Bár, ha belegondolok, lehet, hogy éppen ez volt a baj. Tomot szerettem, Richardot meg gyűlölni kellett volna, és Leech játékában nincs meg az a gyilkos hidegség. Nem tűnik pszichopatának akkor sem, ha éppen azt játszik.

A színészek különben sem az erősségei a filmnek. Sam Worthington, vagyis Mr. Avatar nem azzal lett ismert, hogy milyen jól játszik. Itt sem éreztem, hogy eladná nekem a filmet, csak most nincs mögé pakolva olyan CGI, ami miatt leesne az állam. Komolyan azon kattogott az agyam, hogy mikor fog kijönni az Avatar 2, már évek óta várunk rá. Az meg nagyon nem jó jel egy filmnek, hogy a színész egész más projektje jár tőle az agyamban.

Ki van még? Odeya Rush. A Leon hasonlatnál maradva nagyon meg lennék lepve, ha ő lenne a következő Natalie Portman. Most inkább csak tipikus eye candy csajnak tűnik: helyes pofi és ennyi. Gonosz vagyok? Lehet, de csalódtam a filmben, így megengedem magamnak.

Mert a történet sem nézette velem, azért is agyaltam ennyit a színészein. Röviden, ezt bizony untam. A fordulatok laposak, nincsen igazi dráma benne, és a vége is olyan rózsaszín, hogy nem hittem a szememnek. Ennél már csak az lett volna durvább, ha Ella kempingezett volna Richard fiával a végén, miközben Stephen a lányával grillezte volna a hamburgert.

Az akciójeleneteket nem szívesen elemzem, mert nem nagyon értek hozzájuk. Annyira a látvány elem adja el nekem, hogy emiatt jobban tetszik nekem helyenként az agyatlan, de szemkápráztató megoldás a reális helyett. Inkább Mátrix, mint Bourne akciójelenetek. Ez a film nem hozott lázba ilyen téren sem. Lövöldöznek, verekednek kicsit, semmi olyan, ami miatt feltűnne nekem ez a film.

Ezzel elértem azt a szintet, ahol már leállítom magam. Mivel jót most nem tudok mondani erre a filmre, inkább kitalálom, mit nézzek meg holnapra.

 

A vadász imája - 5/2 nem jó értelembe eszembe juttatta Leon, a profit. Ráadásként nem lett izgalmas sem.

https://www.youtube.com/watch?v=EO2Rnh21oeE

Dóra és az elveszett aranyváros

Kamaszos, családot mentő, felfedezős.

Dóra két professzor gyereke, aki kiskorától a felfedezés örömeire és a más kultúrák megismerésére készül. 16 éves, amikor komoly nyomra bukkannak az elveszett aranyvárosról. A szülők a dzsungelbe indulnak, a lányt pedig 4_26dora.jpgLos Angeles-i rokonokhoz küldik. Dóra ebből a helyzetből is igyekszik a legtöbbet kihozni, noha szívesebben tartott volna a szüleivel. Kiskori legjobb barátja, az unokatestvére, Diego próbál segíteni neki a beilleszkedésben, de Dóra nem akar más lenni, mint aki. Még ha ezért kinevetik és piszkálják is. Egy iskolai kiránduláson az unokatestvérével, az osztály éltanulójával és egy különc, csillagokat kedvelő sráccal kerül egy csapatba, és mire feleszmélnek, már műkincstolvajok repítik őket Dél-Amerikába. Dóra szülei eltűntek, és a rablók a lánnyal akarnak a nyomukra és az Aranyvárosra bukkanni. Szerencsére egy nyelvész professzor a megmentésükre siet, és együtt vetik bele magukat a dzsungelbe, követve a szülők nyomait.

Ha a D, a vámpírvadász kapcsán azért sopánkodtam, mert túl sok volt az előzetes ismeretem, most azon fogok fennakadni, hogy itt viszont ízelítőt kaptam úgy egy sikeres franchise világából, hogy eddig semmit nem tudtam erről. Bár, ez így pontatlan. A Dóra, a felfedezőről annyit tudok, hogy egy sikeres mesesorozat kislányoknak.

A Dóra és az elveszett aranyváros viszont egy családi film, ami nem a mesére épül. Néhol megidézi azt: például bedrogozott állapotban a karakterek meseszereplőknek látják magukat és egymást. Le merném fogadni, hogy ekkor pont úgy néznek ki, mint különben a mesében. De meghagytak olyan mesei elemeket is, mint a tolvaj róka – ami nagyon kilóg az egész filmből, vagy a Dórát segítő majom.

Az első 5-10 perc után közel álltam ahhoz, hogy kikapcsoljam az egészet, és nézzek valami értelmesebbet. Nagyon élőszereplős és idegesítő mesének tűnt, gyerek hőssel, akik különben is könnyen az agyamra mennek. De szerencsére ugrottunk időben, Dóra kamasz lett, és visszavettek a mese vonalból is. A középiskolai különc már jobban lekötött, mint a dzsungelben a majommal szökellő lány.

Mire visszakerültek a dzsungelbe, már megidéztem magamban a belső gyermeket, aki még tud ilyen családi filmeken szórakozni. A társaság összefogása, ahogy összebarátkoznak a kalandok közepette, túlélik a dzsungelt és megfejtik a városba vezető nyomokat, még tetszett is. Helyenként visszatér az idegesítő vonal, például az elvileg tudós, de gyereknevelésben eléggé debilként viselkedő szülők, de már megtaláltam azt, amiért képes voltam őket is elviselni.

Hangulatos, kedves az egész filmnek a hangulata. Könnyed, mókás, ha azért a poénokon érezni is, hogy inkább a gyerek nézőkre gondoltak, mint a felnőttekre. Egyes részei, gondolom a meséből örököltek, kifejezetten kretének. A Disney mesék iránti szeretetem okán még bírom is a betétdalokat és az éneklést, de itt eljutottunk arra a szintre, ami már beteg. Itt konkrétan van egy énekes betét, egy dal a kakilásról! Azt nagyon ki is akarom törölni a fejemből, de annyira rossz élmény volt, hogy most sajnos beragadt. (De mindjárt megoldom, jön majd Zoey és az ő extrém dallistája.)

Kinézetre is elment, egy családi kalandfilmnek pont jó így. A CGI lehetne szebb is, de ha a gyerek célközönséghez mérem, akkor ok. Egy álarcos rókát, aki lopkod, akkor se tudnék komolyan venni, ha sokkal erősebb grafikus motor kelti életre.

Meglepő, de még ismert színészek is akadnak a stáblistán. Eva Longoria idegesítő anya lett, Eugenio Derbez viszont meg tudta mutatni a komikusi vénáját.

A rémes kezdés után szerethető családi mesefilm lett, amin még vigyorogni is tudtam.

 

Dóra és az elveszett aranyváros - 5/3,5 egyszerre irritált, mégis szórakoztatott. A kincskeresős alap tetszett, a gyerekesség nem.

https://www.youtube.com/watch?v=gqGh7yO73Ss

süti beállítások módosítása
Mobil