Charlotte anyja hosszas betegeskedés után meghal. A nő közben a tévében látja, hogy Anton, a Bachoff Akadémia feje Ázsiában tart válogatót a tehetséges zenész gyermekek között. A helyszínre utazik, ahol mindenki kedvesen fogadja. Anton még a zsűribe is beülteti, ahol az akadémia jelenlegi sztárja, Lizzie elnököl, akinek Charlotte volt az egyik példaképe.

A koncert utána a két nő együtt marad, együtt töltik az éjszakát és Charlotte elmegy kirándulni is a nővel. Lizzie azonban egyre rosszabbul van. Lázas, hallucinál, hányik. A buszról le is rakják őket a semmi közepén. Charlotte sugallatára Lizzie már bogarakat érez magában. A kezében látja őket mászni. Charlotte ad neki egy bárdot, Lizzie levágja vele a saját kezét. Charlotte elköti a csonkot, majd magára hagyja.

A hazatérő Lizzie már nem maradhat az Akadémián. Egy kézzel nem tud játszani. Tanárként nem kell. Kidobják. Lizzie elkeseredésében Charlotte-hoz megy, akit elkábít és bevisz az Akadémiára. Vele veszi meg a helyét. Anton kiöltözteti a nőt, és arra kényszeríti, hogy játsszon előttük. Mint régen: ha nem hibátlan, fizetnie kell érte. Most derül ki, a kiválasztottak játszhattak csak a koncertteremben. Ők kapták meg a hangjegyes tetoválást, ami Charlotte és Lizzie kulcscsontján is ott van. Ha hibáztak, Anton és a két tanáruk is megerőszakolta őket. Ám Anton most nem Charlotte testére pályázik: ha hibázik, az újonnan felvett ösztöndíjas, egy 12-13 év körüli kislány lesz az áldozat.

Charlotte játszik, a kislányt felengedik a szobájába. Ám a nőt megerőszakolnák, ahogy régen is. Lizzie kezdené a sort, de nem a nőt bántja, a másik két tanárt intézi el és kiszabadítja Charlotte-ot. Amikor elment érte, már belátta, hogy Charlotte igazat mondott neki. Kihasználták, meggyalázták, ideje bosszút állni. A tanárok után Anton feleségét ölik meg, majd elmennek magáért Antonért. Őt nem megölik, hanem megfosztják a végtagjaitól. Majd beültetik a koncertterembe, és különös duettet játszanak neki: más-más kezük sérült. Így az egyik a vonót kezeli, a másik a húrokat pengeti és ketten játszanak egy emberként.

Karácsonyi, szerződést megújítós, babavárós.

Amber számára jól alakulnak a dolgok: a férjével nagyon szerelmesek, és januárra várják az első közös gyermeküket. Mivel Richard az ország törvényeit is módosította már, nincs nyomás sem, hogy fiúk legyen. Ha hercegnő érkezik, az apját majd egy királynő fogja követni a trónon. Az egész ország várja a kicsit, akinek a szüleiért is rajonganak. Karácsonyra azonban még maradt egy feladat: meg kell újítani egy 400 éves békeszerződést. Az aláírás előtt azonban valaki ellopja a dokumentumot, ami kétszeresen is gondot okoz: ha újra kell tárgyalni a feltételeket, az országnak azonnal vissza kell fizetni egy milliárdos kölcsönt, ami csődbe vinné őket. Ezen felül egy középkori átok szállna a babára, amit a szülés előtt álló Amber nem akar kockáztatni. Karácsonykor így nyomoznak is egyet, miközben a másik királyi párban jó barátokra lelnek.

Ha van egy sikertörténeted, azt ne engedd el, még ha tönkre is kell tenned az eredeti alkotásodat! Ha nem is volt annyira eredeti és jó az első, akkor meg különösen ne sajnáld, hogy még inkább földbe tiprod a filmet! Mindegy az már neki, de az új részt majd megnézik páran és boldog lehetsz, meg kerestél is vele!

A királyi bébi pont olyan film, amire semmi szükség nem volt. A története lapos, karácsonyian édes és gyerekes, a karakterei egy mese szereplői is lehetnének. Illetve, bocsánat: tudok olyan mesét, ami ennél sokkal összetettebb és izgalmasabb jellemekkel dolgozott. Karácsonyi limonádé ez csak, amit lassan már annak is kár megnézni, aki valamelyik korábbi részt szerette.

De mi kell e karácsonyi limonádé receptjéhez?

Először is, ugyanazokat az alapanyagokat kell felhasználni, mint korábban. Vagyis, minden színészt vissza kell csábítani a karakteréhez, aki a korábbi részekben fontos karakter volt. Itt ezt a Netflix ki is pipálta – ennyiben rávernek az Én és a hercegem filmekre, melyek ugyanilyen felesleges folytatások, és amelyek az eredeti főszereplők érthető okokból nem is játszottak el.

Rose McIver szimpatikus nekem most is, de Amber már rém unalmas figura lett. Arról nem is beszélve, hogy mennyire idegesített, hogy egy 8 és fél hónapos terhes nőnek akkora a pocakja, mintha a 4. hónapban járna. Nagyon látszik is, hogy a színésznő ruháját csak kitömték. Még arra sem vették a fáradtságit, hogy megpróbáljon terhes nőt játszani. Ugyanúgy settenkedik, futkos a filmen, mint a korábbi részekben.

De vissza az összetevőkhöz: kell valami konfliktus, ami lehetőleg az ország sorsára is hatással van! Egyszerű, elő kell rángatni egy régi szerződést! Azt ugyan meg nem értem, hogy lesz egy kis közép-európai államnak ázsiai szomszédos országa a középkorban, de ez a legkevesebb! Kell egy idegen kultúra, hogy ázsiai színészek is legyenek a filmbe, és a kínai piacra is ki lehessen vinni. Pipa. Kit érdekel, hogy ez annyira buta megoldás, hogy lesz, aki sikítani tudna tőle?

Kell szerelem! Amber és Richard nagyon boldogok, őket békén kell hagyni! Néha csókolják meg egymást, fogják egymás kezét és pont. A megjavult Simon viszont készülhet a lánykérésre, miközben sokan még mindig őt tekintik rosszfiúnak. Egy ponton még a barátnője is. De semmi gond – megjavult Simon mindent megbocsát, és nagy sértés után is boldogan kéri meg a nő kezét! Legyen eljegyzés is a filmen! Naná.

Végül, hogy ne legyenek túl nagyok a költségek, az egészet le lehet forgatni ugyanabban a vidéki kastélyban, egy külső helyszínnel. Végül is, eddig is ennyit láttunk a királyságból.

Ha összerázzuk mindezt, ihatjuk is a filmet. Csak senki torkán ne akadjon!

Egy herceg karácsonyra 3. A királyi bébi - 5/1,5 McIver szimpatikus, korrekt a kivitelezés, de egy tévés románcnak is béna ez a sztori.

https://www.youtube.com/watch?v=RK0zCsxBG3U

Versenyre készülős, kamaszos, sportos.

A Navarro Főiskola az utóbbi években sikert sikerre halmozott a hajrá csapatok között. Kis iskola, eldugott helyen, de özönlenek a kamaszok, hogy Monica Aldama edző szárnyai alatt dolgozhassanak. Sorozatos bajnoki címek, győzelmek és ismertség az övék. Ennek azonban komoly ára van, mindenkinek mindent bele kell adnia, és áldozatokat hoznia, hogy újra és újra bajnokok lehessenek. Monica és a csapat figyelemmel kísér minden vetélytársat, egyre bonyolultabb programot és piramist találnak ki. Közben küzdeni kell mindennel, ami a fiatal felnőttek életét bonyolítja. A múlt egy bosszúálló alakja intim videót tesz nyilvánossá. Sportsérülések. Reklámforgatás, ami miatt a felkészülés szenved veszteséget. Minden csapattagnak megvan a maga története, de mindent háttérbe kell szorítani, hogy abban a 3 percben a maximumot nyújtsák.

Miért kellene dokumentumsorozatot nézni, amikor vannak direkt szórakoztatásra készült sorozatok is? Nálunk nincsenek is divatban az ilyesmik, nem is rémlik, hogy eddig láttam volna ilyesmit.

Aztán jött a Netflix és az American Vandal. Az nem igazi dokumentum sorozat, de annak a stílusát és elemeit koppintja. Annak nagyon szerettem mindkét évadát, és elgondolkodtam, lehet, hogy mégis adni kellene egy esélyt a zsánernek. Ami igazi dokumentum, nem csak annak van beállítva.

A Cheer ilyen sorozat. A Navarro hajrá csapatának egy szezonját követi végig: hogyan készülnek a bajnokságra, kik alkotják, milyen életük és konfliktusaik vannak csapatként, magánemberként.

Hamar le kell szögezni, hogy annyira profin van rögzítve és vágva, hogy nem éreztem úgy, hogy igazából dokumentum sorozatot nézek. Nagyon olyan, mint bármelyik, szórakoztató középiskolás/egyetemi tévésorozat, csak itt helyenként a szereplők egyenesen a kamerába néznek és mesélnek – ami különben működő filmes fogás lehet, gondoljunk csak a Deadpool filmekre.

A történetnek a verseny ad keretet, amire minden erejükkel készülnek. Végig lehet követni a teljes folyamatot: hogyan edzenek, hogyan áll össze a program és milyen nehézségekkel szembesülnek. A kisördög a vállamon követeli is, hogy írjam le, annyira tökéletesen alakul minden a forgatókönyv mintán, hogy meg is kérdőjeleztem, hogy ez tényleg a teljes valóság és így történt, nem segített rá forgatókönyvvel. A drámai tetőpontokon van egy olyan sérülés, ami miatt variálni kell és izgulni, az új tag megfelel-e a kiesett ember helyére. Még az is, hogy a főpróba gyalázatosan sikerül, de a versenyen minden flottul megy. Ahogy már írtam: mintha egy sorozatot néznék, nem a valóságot.

De az sokat ad neki, és érezni, hogy itt igazi emberek és igazi történetek, igazi drámák zajlanak. Az esések pokolian fájnak, csúnya sérülésekkel küzdenek. Ha itt valaki rosszul dönt, annak tényleg tönkremegy az élete.

Ki vannak emelve azok a személyek, akiknek van valami plusz dráma az életében. Olyanok, amelyek nem is tűnnek valósnak, pedig azok. A folyton bajba kerülő lány, aki roppant tehetséges, de a rossz társaság lehúzza. A félárva, aki itt talál új családot és szerepmodellt, miután az apja nagyon durván cserben hagyta. A sikertörténet, a rajongott sztár.

Szórakoztató, karakterdrámának és sportfilmnek is remek, igazi tétekkel. Megfogott.

Most jöttem rá, hogy volt már korábban is egy áldokumentum sorozat, amit szerettem. The River – csak eddig nem tudtam, milyen zsánert használtak fel benne. De a lényeg, a Cheer tetszett és már nyitott vagyok arra is, hogy ilyesmiket nézzek.

Cheer - 5/4,5 filmszerű, miközben ezek a drámák igazak. Változatos sorsok, igazi tétek és filmes is.

https://www.youtube.com/watch?v=dhXRx_lva18

Az alábbi párosok rokonok. De pontosan hogyan is?

1: Judy Garland és Liza Minelli

2: Ben Affleck és Joaquin Phoenix

3: Sofia Coppola és Nic Cage

4: Julia és Emma Roberts

5: Chris és Liam Hemsworth

Megoldás: Tovább!

Szerelmes, kis kedvences, családos.

Elizabeth arra megy haza, hogy a barátja csalja. A nő összetörik, és az sem segít sokat, hogy a műsorába kap egy új társat, aki az agyára megy – vagy lehet, ő a megoldás minden bajára? Kiderül a közös kutyasétáltatás közben. Grace és a férje végre örökbe fogadhatnak. A nagyon várt kislány szótlan és kedvetlen, míg egy talált kutyát magukhoz nem vesznek. Lassan igazi családdá válnak. Tara véletlenül kerül be egy kutyákat mentő intézetbe, amelyet az egyik törzsvendége, a bolondos Garrett vezet. Ugyan a lány rég az állatorvos dr. Mike után epekedik, de Garrett nem adja fel olyan könnyen. A könnyelmű Dax kénytelen felelősségteljesebbé válni, amikor szülő nővére rábízza a kutyáját. Walter pedig a gyászból kezd felépülni, hála a környékbeli fiúnak, aki segít neki az elveszett kutyáját keresni.

Az ember legjobb barátja a kutya. Mivel magam is eme négylábúakat pártolom a macskák ellenében – de most komolyan! Ha feldobnám a talpam, a macska simán eledelnek nézne. A kutya nem. – mindig rávehető vagyok egy kutyás filmre. Még akkor is, ha olyan színész is játszik benne, aki nem éppen a szívem csücske.

Eme film is bír ilyen szereplővel, de ne szaladjunk ennyire előre. Nézzünk inkább a történetet! Kutya egy nyár – de nem egy történet. Egy időben, egymással párhuzamosan játszódnak, mindegyikben van egy helyes kutyus is, de különféle emberek különféle nyarát nézhetjük végig. Egy ponton összeérnek a szálak, de addig is építgetik az eseményeket.

A legtöbb történet tetszett, és szerencsére elég sokfélék is. Nem mindegyik a szerelemről szól, az anyaság, a felnőtté válás, az élet szeretetének újbóli felfedezése is bennük van, miközben igaz, akad kisebb-nagyobb szerelmi szál is. (Jellemző, hogy a leginkább romantikus tetszett a legkevésbé, vagyis a műsorvezető és partnernője románca.)

Az egész filmet jellemzi, hogy nagyon állat- és emberbarát. Jó emberekről, akik sokfélék és messze nem hibátlanok, de nem is kell annak lenniük. Elizabeth kész idegroncs, aki nagyon könnyen elsírja magát és nagyon merev tud lenni. Dax annyira felelőtlen, hogy képes egy tálból enni a kutyával, akit egy hangszeres ládában csempész ki-be a lakásba. Garrett eleinte szimpla idiótának tűnik, aki egy értelmes mondatot sem tud összerakni. De a szíve mindenkinek jó. Ezek csak kis hibák, amelyek eltörpülnek amellett, hogy szimpatikusak, mókások, szerethetőek. Igen, még Elizabeth is, akit pedig az a Nina Dobrev játszik, akit még a Vámpírnaplók idejéből rühellek.

A szereposztás különben erős. Igaz, a legtöbben sorozatos sztárok, de tele van velük a film. Olyan nevek vannak az egyes történetek főszerepeiben, mint Vanessa Hudgens, Finn Wolfhard, Eva Longoria. Mivel annyira szerethető embereket játszanak, most mindenkiről az is jut eszembe, mennyire szerethetőek voltak.

A film humora is abszolút ilyen, szerethető és kedves. Minden történetben keveredik valami megható valami viccessel. Ahogy Walter gyászolja a nejét, miközben ugratják egymást a pizzafutár fiúval, akit majd korrepetál is a nyugdíjas tanár. Amikor Tara végre randira megy a csodás dr. Mike-kal, aztán ráébred, mégsem ez a pasi kell neki. (Ahogy nejlonzoknit adott neki, hogy abban üljön a kocsijába… kész.) Dax önmagában készen van, egy örök gyerek, akire még haragudni sem lehet ezért. De sorolhatnám tovább, minden történet kapott egy ilyen oldalt is. Ez egy mosolygós film.

Külcsínben is a színek és a jó hangulat jellemzi. Nem látványmozi, de a családi filmek kedvessége, színei abszolút benne vannak.

A héten egy újabb kellemes csalódás. Nagyon aranyos és karakteres kutyák, meg a gazdáik mókás és megható kalandjait jó volt nézni, Dobrev ide vagy oda.

Kutya egy nyár - 5/4 kissé szirupos, de sok szerethető kutya, korrekt szereposztás, kedves történetek alkotják.

https://www.youtube.com/watch?v=3bPTj2TFXo8

Cím: Valley Girl

Készítők: a színészek között akad nem egy, akit sorozatfüggőségem miatt ismerek, néhányukat még kedvelem is. Chloe Bennet a SHIELD egyik ügynöke, Mae Whitman a Parenthood állandó szereplője volt. Nagy sztárok nem lesznek, de tévéfilmeket elvisznek a hátukon.

Műfaj: romantikus, komédia, zenés

Cselekmény: a jó környékről származó, helyes lány megismerkedik egy rossz környékről érkezett, más életstílust képviselő fiúval. Szerelembe esnek, de a baráti kör ellenük van. Kitartanak vagy szétmennek?

Várható megjelenés: 2018-ban forgott, azóta tolják a bemutatót.

Miért várós?

• Most láttam az eredeti verziót, és érdekel, mit tudtak modernizálni rajta.
• El nem tudom képzelni, hogy lesz belőle zenés/musical film.
• Igazság szerint bukásra számítok. Szóval, ez inkább katasztrófaturizmus részemről.

Új életet kezdős, elefántokat mentős, szerelembe esős.

Kate élete újabb fordulóponthoz érkezik: a fia egyetemre megy, kettesben maradnak komoly üzletember férjével. A nő a házassági évfordulójukra, egyben a kapcsolatuk felrázására afrikai szafarival lepi meg a férfit. Ám ő lesz az, aki meglepődik. Drew bejelenti, rég nem szerelem tartja össze őket, már Luke is kirepült, ideje elválniuk. A keserű Kate egyedül indul neki Afrikának. Nem túl boldog tőle, hogy éppen az a férfi az idegenvezetője, aki már első este felidegesítette a hotel bárjában. Ám amikor az utat meg kell szakítani, hogy egy megárvult kiselefántot megmentsenek, a nő már egészen máshogy viselkedik. Az egykori állatorvos, máig nagy állatbolond az elefánttal tart, és nem is tér vissza a hotelbe. Jobban érzi magát az elefántokat mentő menhelyen. Derekkel is egyre közelebb kerülnek egymáshoz, de van jövő számukra? Kate élete New Yorkban zajlik.

A Netflix tele van romantikus, limonádé filmekkel anyám nagy örömére. A karácsonyi filmekből már elegen van rajta, de még így is van választék szerelmes történetekből. Ilyen a Karácsony a vadonban is, ami a címével ellentétben azért nem karácsonyi film.

A történet egyszerű és lineárisan elbeszélt. Kate élete New Yorkban nem vezet már semerre, elindul Afrikába, ahol mindent megtalál, ami eddig hiányzott neki. Olyan munkát, ami már nem is munka, hanem hivatás és rajongás tárgya. Egy férfit, aki szereti is, nem csak mellette van. Igazából annyi csak a film konfliktusa, hogy mindezt mikor ismeri fel a nő, és dönt úgy, hogy itt fogja újrakezdeni, nem csak kitérő lesz neki Afrika.

A romantikus része a filmnek annyira kiszámítható, hogy sok szót nem is akarok rá vesztegetni. Már az első találkozáskor pontosan lehetett tudni, hogy Derek és Kate egymásnak vannak teremtve. Azt azonban tudtam értékelni, hogy mivel középkorú emberekről van szó, nem ugranak úgy fejest egy viszonyba vagy kapcsolatba, mint a New Adult történetek hősei. Amikor összejönnek, az két felnőtt felelős döntése és nem egy vonzalmon alapuló románc.

Amit viszont nagyon szerettem a filmen: az elefántokat. Néha kiszúrtam, mennyire mű a környezet, ami az elefántmentő parkot játszotta, de az elefántok végig tetszettek. Most erősen gondolkodom is rajta, hogy a kedvenc afrikai állatom ezen túl az elefánt lesz. Itt olyan kedves, játékos és helyes kicsi elefántok voltak, hogy máris kedvem lenne állatkertbe menni elefánt lesre – egy szavannai túrához azért gyáva is vagyok, meg Afrika meleg is nekem, az anyagiakról nem is beszélve… Most azonban a filmen kiélhettem magam.

Nem egy okos film, nem is nevezném jól sikerült komédiának. De egy kellemes limonádé, ami a rövid játékideje alatt le tudott kötni, és tetszett a kellemes hangulata. Hiába éli Kate élete válságát – jó, abba nem megyek bele, hogy a válását leszámítva minden mennyire rendbe van vele, és milyen lehetőségei vannak. Nálunk azért nem olyanok a viszonyok, hogy ilyen könnyen szafarira járhatnánk. Még azokban a részekben is, amikor a nő maga alatt van, és fájnak neki a történtek, van olyan elem, ami oldja a hangulatot, és egy percre sem fájdalmas a film hangneme. A legnagyobb tragédia benne, hogy az orvvadászok a csontjukért végeznek az elefántokkal, a kicsinyeket is pusztulásra ítélve. Szerencsére ezt nem látjuk a vásznon – az biztos megölné a hangulatot. De azt látjuk, hogy mentik ezeket az állatokat, ahogy gyógyulnak, és visszatérnek a vadonba.

Ez egy kifejezetten állatbarát film, amit jó volt nézni. Nagyon benne van az üzenet, hogy nem egyedüli lakói vagyunk a bolygónak, és felelősséggel tartozunk.

A szereposztás nem rossz, de nem az én korosztályom célozza. Rob Lowe, Kristin Davis is a nálam idősebbeknek lesz sorozatból ismerős. Korrektek, de itt nem volt nagyon játszótér.

Nem az én műfajom, de a limonádék között egy nézhetőbb darab. Talán az elefántok miatt…

Karácsony a vadonban - 5/3,5 giccses, kiszámítható cselekménnyel, de kedves film is egyben. Limonádé egy estére.

https://www.youtube.com/watch?v=8miCh30GcGU

Pénzügyi játszmás, ügyeskedős, igazság nyomába eredős.

Ellen a férjével ünnepelné a rubint házassági évfordulóját, ugyanott, ahova nászútra mentek: a Niagara-vízesésnél. Ám egy a semmiből feltűnő hullám felborítja a kirándulóhajót, és a vízbe fúltak között ott van az asszony férje is. A vállalat fizetné a gyászolóknak a kártérítést, de a biztosító nekik sem fizet. Kiderül, a biztosító egy másik cég vállalata, csődöt jelent, és nincs kitől behajtani a követeléseket. Ellen nem nyugszik bele ebbe – nem a pénz motiválja, a férje életbiztosítása is elegendő lett volna a számára. De az igazságérzete nem bírja ki, hogy valaki ezt megtehesse ennyi gyászoló emberrel, és nincs senki, akit felelősségre lehetne vonni. Ahogy egyre közelebb jut a leleplezéshez, annál mocskosabb módjait ismeri meg a gazdagok pénzmentési módjainak.

Igaz történet is, nem is. Különös egy film, ami arra vállalkozott, hogy szórakoztató módon mutasson be pénzügyi machinációkat. Nem egyszerű vállalkozás, pláne, hogy rá akarnak világítani, hogy mi is volt a panamai papírbotrány pár évvel korábban.

A forgatókönyvírók kitettek magukért. Ellen személyében kaptunk egy hőst, akivel könnyű azonosulni. Abszolút érthető, miért ered a vállalat nyomában, és rajta keresztül alulról van érthetően elmagyarázva a pénzmosás és –mentés. Közben felülről is látjuk mindezt, hiszen a kamu cégeket létrehozó és kiárusító ötletgazdák is elmesélik a történeteiket, színezve pár botrányos történettel ebből a világból.

A narrációk végig szórakoztatóak, és az egésznek van egy feelgood jellege. Ami nem is kicsit becsapós, hiszen a tényleges mondanivalóban semmi jó érzés nincsen. Az egész azt magyarázza, hogy az amúgy is nagyon gazdag emberek hogyan nyerészkednek mások kárára, akár a saját családjukéra is. Az apa és férj, aki tulajdonképpen értéktelen papírokkal hitette el a nejével és a lányával, hogy gondoskodik róluk… De az sem volt semmi, amikor a kínai pénzmosóknak elegük lett a zsarolóból, és inkább egy gyilkosságot vállaltak be, mint a pénzmosást. Azt már nem is tudom, hogy minősítsem, amikor megpróbálták a feddhetetlen rendőrt lefizetni, hogy ne vegye észre a patkánymérget a pohárban…

Rossz szembesülni azzal, mennyire tele van a rendszer kiskapukkal, és ezt mennyire ki is használják a gazdagok. A film végére kitör egy kisebb botrány, de mi lesz a végeredmény? Alig pár hónapnyi börtön – szinte súlya sem volt a büntetésnek.

A film végén elég szájbarágósan közlik is a film lényegét: meg kell változtatni a rendszert. Összekötik a politikával, és ez ebben a formában már nem is filmes élmény, inkább társadalmi üzenet.

A kivitelezés nagyon korrekt, és a keret is jól működött a cégeket létrehozó két ügyvéd narrációjával. Egyszerre volt valami retró, de valami friss is a látványvilágban.

Ami még kifejezetten látványos: a szereposztás. Még a mellékszerepeket is sztárok játsszák. A három kiemelt szerepet Meryl Streep – szokás szerint remek formában –, Antonio Banderas és Gary Oldman játszotta, aki most kaméleonként váltott még küllemet is. De mellettük olyan színészekkel van tele a film, mint Matthias Schoenaerts, Sharon Stone vagy James Cromwell. Igaz, nem meglepő, hogy egy olyan rendező, mint Steven Soderbergh be tud vonzani ilyen neveket, még mellékszerepekre is.

A kritikusok nem igazán voltak oda a filmért, közepesek a kritikái. Nekem ennél jobban tetszett: nagyon tudtam értékelni, hogy szórakoztatóvá tettek egy ilyen gazdasági témát. Bár a vége tényleg fura volt.

Elvitték pár fesztiválra is, de alapvetően a Netflix forgalmazza. Ha valaki gondolkodtatóbb szórakoztatásra vágyik, ez nem egy rossz választás.

Pénzmosó - 5/4 értelmesen elmagyaráz egy pénzügyi machinációt, miközben ötletes a kivitelezés is.

https://www.youtube.com/watch?v=wuBRcfe4bSo