Menekülős, hatalommal visszaélős, zaklatós.

Cecilia Kass első ránézésre megütötte a főnyereményt: a párja milliomos és zseniális feltaláló, aki menyerő és jóképű is. A nőnek dolgoznia sem kell, álomszerű házban élnek. A felszín alatt azonban rohad minden: Adrian egy zseniális pszichopata, aki teljes függésben tartja a barátnőjét. Már egy saját gondolata sem lehet. Cecilia tudja, ha nem képes elszökni tőle, örökre elveszti magát. A nagy menekülést követően rejtőzik, mindentől retteg. Adrian öngyilkosságának hírére kissé fellélegezhet, és a férfi egy kisebb vagyont hagy rá, így már anyagi gondjai sincsenek. Ám ahogy előjön, egyre inkább érzi, hogy valaki figyeli. Akadályozza a mindennapi életében, és bántja azokat, akiket a nő közel enged magához. Cecilia meg van győződve róla, hogy Adrian csak megrendezte a halálát, és felfedezte a láthatatlanság módszerét. Őrültnek nézik – ő pedig felkészül a harcra az életéért.

Az Árnyék nélkül nagyjából erre az ötletre épült, és tulajdonképpen H. G. Wells óta tudjuk, hogy mennyire korrumpál, ha nem látjuk az árnyékunkat és a tükörképünk. Ha bármit megtehetsz felelősségre vonás nélkül, mikor kezdesz szörnyeteggé válni?

Ez a történet annyiban más, hogy nem a láthatatlan embert teszi meg főszereplőnek. A nőt, aki el akar menekülni előle. A film eleje nagyon ült is: ahogy Cecilia kétségbeesetten szökik, majd ahogy retteg. A paranoia, a félelmek áthatották a filmet. Talán még jobban is működött akkor, amikor Cecilia még csak a lehetséges fenyegetéstől tartott, és ténylegesen nem volt veszélyben.

Sajnos, a film aztán átvált arra, hogy valóban van egy láthatatlan ember, aki a nő nyomában jár és módszeresen tönkreteszi az életét. A piti dolgokkal indít: a táskából kivett rajzok, amelyeket el kellene vinnie egy megbeszélésre. Lehúzza a nőről a takarót. Ám aztán belelendül, ahogy Cecilia kezd rájönni, mi történik körötte. Nagyon durva húzások is vannak benne – amit az étteremben csinált Cecilia testvérével…

Abba nem megy bele a film, hogy pontosan mi Adrian találmánya és hogyan működik. Nem Wells módszerével maga az emberi test válik láthatatlanná, hanem egy ruha okozza ezt. Hiányoltam is legalább egy mondatot, hogy csinálja, amit.

De amit még jobban hiányoltam, magát a láthatatlan embert. Adrian ebben a filmben zseni, jól néz ki. Mégis, miért kattant rá ennyire erre a nőre? Nem fér a fejembe. Arra sincs semmilyen magyarázat benne, mitől lett ilyen kontrollmániás szociopata. Egyáltalán, nem tudtam róla meg semmit azon túl, hogy minden téren irányította Cecilia életét és zseni. Azt már nem is említem, hogy a végén annyira átlátszó volt, amit Cecilia kitalált ellene, hogy ott meg is kérdőjeleztem a zsenijét. Ahogy besétált a nő, már mondtam mi lesz. Ő meg az asztalnál mosolyogva bevárta a végzetét. Komolyan utáltam a film végét.

Miért nem merték meglépni, hogy most a zseniális gonosz nyer? Sokkal hatásosabb lett volna. Még, ha Adrian karaktere annyira kidolgozatlan is. A rendőrségen játszódó leszámolás rész meg egyenesen röhejes. Ahogy a nő rohant azzal a pisztollyal… bár ki tudnám törölni a film második felét az emlékezetemből, az történetben és látványban is botrányosan rossz lett.

A főszerepet Elisabeth Moss kapta, akiben egyszerre láttam most, amiért nem bírom ezt a színésznőt, de ami miatt mégis annyira foglalkoztatott. Játszani nagyon tud, a film elején remekül hozta a megfélemlített, tönkretett nőt. Az már nem tetszett, ahogy a karakterből amazon lett. De maga a színésznő nem szimpatikus – van valami számomra ijesztő az arcán. Ha ő játszotta volna a gonosztevőt, nekem jobban működött volna a hangulat.

Annyira kevés pénzből rakták össze, hogy ennyi bevétellel is sikernek számít. A kritikái vegyesek, de inkább pozitívak. Nekem nem tetszett negyed annyira sem.

A láthatatlan ember - 5/2,5 jól indult, a paranoia érződött. Ahogy azonban valós fenyegetés lett, esett a minőség.

https://www.youtube.com/watch?v=nIXGdIB1FLY

(Tudom, nem szép tőlem, de kicsit csaltam. Kettő is van a listán, ami nem annyira kosztümös, közelebb van a jelenhez, de mindkettő hitelesen megidézi saját korát, és a maihoz képest igenis kellettek a kosztümök, ha azért azok annyira nem is kosztümök – közelebb vannak a mai viselethez, mint a másik 3-ban látható ruhadarabok.)

5: Két királynő – Stuart Mária és Erzsébet – unokanővérek és királynők. Mindkét nő a férfiak uralta világban igyekszik érvényesülni a maga útján. Az egyik a hatalomért feláldozza az anyaságot, a másik feleségként is igyekszik helytállni. Az udvari intrikák azonban a reneszánsz idején sem hagyják, hogy béke uralkodjon. Az udvar egymás ellen hergeli a két asszonyt, akiknek egyaránt jogos az igényük az angol trónra.

4: Colette – egy vidéki lány, aki hozzámegy egy ismert íróhoz, és belecsöppen Párizs művészvilágának a szívébe a XIX. század végén. Colette hamarosan már a férje helyett ír, és egyre nagyobb sikereket érnek el. A házasságukban, a munkájukban is a szabadság harcosa a pár, de egy ponton a nő mindazt meg akarja kapni, ami eddig csak a férfiak kiváltsága volt. Ha a férje kihasználja és visszafogja, Colette kitör, ha ez nem is volt divat akkoriban.

3: Tolkien – a korán megárvult Tolkien nyelvérzéke hamar megmutatkozik, és elindítja a tudományos pályán a fiatalembert a XX. század első felében. Árvaházi barátnője egyre fontosabb helyet tölt be a szívében, miközben a kitörő háborúban katonaként kell szolgálnia. Egy film arról, hogyan álmodta meg Tolkien Középföldét, és élete mely eseményei hogyan köszönnek vissza halhatatlan regényében.

2: A kedvenc – Anna királynő hisztis, beteges karakter, mégis az ő kezében van Anglia sorsa a 18. század hajnalán. A boldogtalan asszony kegyencekkel veszi körbe magát, akik így nem csak vagyonra, de jelentős politikai befolyásra is szert tesznek. Első hölgye, és bizalmas tanácsadója már rég lady Sarah. Az udvarba érkezik azonban a fiatal Abigail, aki hamar kiismeri a viszonyokat az udvarban és a kedvenc címéért versenybe száll.

1: Csernobil (HBO) – az eddigi legsúlyosabb atomkatasztrófa, melyet a külvilág szemében erősnek és győzhetetlennek látszó Szovjetunió nagyon el akart tussolni. Az emberi élet semmit nem számított, a nagyobb baj megakadályozása közben emberek tucatjai áldozták egészségüket, majd életüket. Közben a politikai játszmák mocskosan folytak: a látszat minden, a valóság pokla kit érdekel? Egyéni tragédiák, politikai porhintések és az igazság, ami borzalmasabb nem is lehetne.

Régi sérelmeket megtorlós, zeneiskolás, titkos, zenés.

Charlotte egykor igazi tehetség volt, egy zenei magániskola legjobb tanulója. Neki sikerült az, ami a nagy többségnek soha: a tökéletesség elérése. Ám az édesanyja megbetegedett, a lány mindent hátrahagyott, hogy ápolhassa őt. 10 évvel később, amikor az anyja meghal, elutazik az iskola ázsiai válogatójára. Itt megismerkedik az utódjával is, az iskola világsztárjával, Lizzie-vel. Együtt indulnak nyaralni is, bár hallani híreket, hogy gyilkos vírus ütötte fel a fejét a környéken. Lizzie már az indulás után rosszul lesz, és egyre rosszabb az állapota. Hetekkel később a hazatérő, megtört, tönkretett fiatal nő kénytelen felmérni, mennyit vesztett igazán. Charlotte lehet, hogy segíteni akart, de a pokolra küldte. Vagy mégsem? Segítsen neki a terveiben, vagy legyen az árulója és követelje vissza a helyét az iskolában? Ideje mindenkinek szembenézni azzal, mit tesz és tett a múltban.

Ez tipikusan egy olyan film, amiről bűn bármit is előre elmesélni. Van benne két nagyobb csavar, és több kisebb is. Ezek mozgásban tartják végig, és amikor már eluntam volna az egészet, újra megkevertek mindent annyira, hogy újfent figyelni kezdtem és lekötött a film.

Pedig elég beteg egy alkotásról van szó. Kifejteném ezt szívesebben is, de minimum az első nagy csavart el kellene hozzá mesélnem, amit nem fogok megtenni. Beérem annyival, hogy a legtöbbször, amit látunk, az nem az igazság, vagy annak csak egy verziója. Tesznek a szereplők őrült dolgokat, amelyeknek a magyarázata egyszerre őrült és mégis nagyon logikus. Csak éppen fel kell rá készülni lélekben, hogy fekete dolgok következnek. Erőszakos, visszaélésekkel teli, kemény világot fest meg nekünk a film.

A zene fontos szerepet játszik benne, bár nem tipikusan zenés filmről van szó. A két főszereplő két kiváló muzsikus, a világ legjobbjai között van a helyük. A történet szempontjából ez nem fontos – csak az, hogy mennyire jók abban, amit csinálnak. El kell érniük a tökéletességet. Ha a filmben sportolók lennének, vagy táncosok, ugyanígy működne benne minden. Az, hogy csembalón játszanak, ad annak egy pluszt, aki szereti a klasszikus zenét. Nekem bejött a legtöbb darab, bár azt azért sajnáltam, hogy az úgymond vizsgadarab mindig ugyanaz volt. Lehetett volna kicsit változatosabb is a repertoár…

A karakterek sokkal összetettebbek, mint amilyennek elsőre látszanak. Lizzie, az elkényeztetett kiválóság, aki boldogan él a mindennapokban. Szép, gazdag, nagyon sikeres, és amikor szabadsága van, csak azt tesz, amihez kedve van. Charlotte szomorúnak, sebzettnek látszik kezdettől – a zene vagy az anyja miatt? Az iskola vezetői, akik a zene szerelmesei és még a világ végére is hajlandóak elmenni, hogy kiemeljék a tehetséget, és segítsenek neki elérni, amire rendeltetve van. Csak aztán minden csavarral változik, amit tudunk róluk. Egyre mélyebb rétegeket látunk meg a személyiségekből is, és itt is áll, ami a cselekményre: gyakran a látszat nagyon csalóka, és az emberek nem azok, akiknek látszanak.

Fontos volt a szereposztás, és egész jól sikerült is. Bár a Lizzie szerepében feltűnő Logan Browning esetében éreztem azt is, hogy a küllem legalább annyit számított, mint a tehetség. Nem egy olyan jelenete van, amikor szinte meztelen vagy alig van rajta ruha. (Ezek nagy része a cselekmény szempontjából felesleges is.) Egy szép nő, bár szerencsére nem csak ennyiben merült ki, amit beletett a szerepbe. Allison Williams viszont nagyot játszik, mint Charlotte. Amikor kell, őrült. Amikor kell, sebzett. Van, amikor gyönyörű. A Csajokat még mindig nem tudtam neki teljesen elfelejteni, nagyon rühelltem azt a sorozatot, de most közelebb került, hogy többet lássak benne annál.

A végére már átfordul a film abszurdba, de a visszatekerős/csavaros megoldása bejött a végéig. Mondhatni, zenés és stílusos bosszúfilmnek is megállta a helyét.

A tökéletesség - 5/4 nagyon bírtam a visszatekeréseket és másként értelmezéseket. A vége azért így is durva.

https://www.youtube.com/watch?v=q57D6kF5B1k

MOZI:

• Talpig fegyverben - európai akció komédia - el tudjátok képzelni Daniel Radcliffe-et, mint gladiátort?
• Előre - amerikai mese, eredeti szinkronnal nem semmi szereposztással
• Mint egy főnök - amerikai komédia, csajos

DVD:

• Álom doktor
• Jetikölyök
• Addams Family

Barátkozós, rablások után nyomozós, házi állatos.

Cicó egy elkényeztetett macska, akinek még a házból sem szabad kimennie. Saját szobája is van, és a gazdája még a sütit is ágyba viszi neki. Kedvére nézheti a kedvenc sorozatát, ami egy krimi, és amely miatt Cicó is arról álmodozik, hogy egy napon híres nyomozó lesz belőle. Amikor a gazdi bátyja egy sérülés miatt hozzájuk költözik, Cicó észreveszi, hogy valami nem stimmel a férfival. Ő be is vallja: titkos ügynök, aki a környéken garázdálkodó rablókat akarja kézre keríteni. Cicó lehetne a munkatársa. Valójában azonban csak meg akar szabadulni a macskától, hiszen ő az igazi mestertolvaj. Egy baleset miatt azonban Cicó nem a Sarkvidéken, hanem a vidéken találja magát. Itt gyorsan barátságot köt egy szökött házőrzővel, egy a tyúkok elől menekülő kakassal és egy furcsa zebrával. A többség csak menekülni akarna innen, de Cicó ráveszi őket, hogy nyomozzanak és szerezzenek megbecsülést maguknak.

Gyurma alapból készült mesék – mindig igyekszem nyitottan állni hozzájuk, de alapvetően jobban szeretem a rajzoltat illetve az animációkat. Ez most talán a zsánert lekicsinylően hangzik, mert már olvastam éppen eleget arról, mennyi munka van egy gyurma film létrehozásában, de egyszerűen negyed olyan szép nincs, mint egy más típusú mese.

A Beépített cicóval is az volt az egyik legnagyobb bajom, hogy gyurmamese. Rémesen néznek ki a figurák, nincs benne egy sem, ami aranyos vagy szemnek kellemes lenne. Különösen fájtak a szereplők szemei. Azok a kidülledt gömböcök… meséket csinálnak így gyurmából, de lehet, hogy horrornak is működne. Alapból olyan ijesztők és furcsák ezek a lények, hogy beleférnének abba a zsánerbe is.

Kettes gond: maga a főhős, a cicó. Már ott felhúztam a szemöldököm, hogy Cicó a neve. Ez olyan, mintha a kutyámnak Kutyi lenne a neve. Az eredetiben nem is ez volt, hanem a Marnie. Miért nem lehetett Marnie, a cica? Sokkal emészthetőbb lenne. De ha már nem akartak idegen nevet adni neki, a Cirmos vagy a Cili is megtette volna, csak ne a Cicó! Arról nem is beszélve, hogy Rosalinde a sütire rendszeresen kirakja a macska nevének kezdőbetűjét. Ami az M. Miközben itt Cicó a neve. Akkor már inkább Macsek…

De a nevén túl se volt nekem szimpatikus a macska. Jóindulatú, de ostoba. Mivel ez egy mese, abba nem megyek bele, hogy mennyire emberszerűek lettek itt az állatok. Gyerekmese, lehetnek ilyenek. De a Cicó idegesítő, okoskodó és annyira az agyamra ment, hogy komolyan örültem, amikor betették a menhelyre. Az ottani vizes ágyon még mosolyogni is tudtam. Igen, ez a mese kihozta belőlem, hogy a gonoszoknak drukkoljak.

Az emberek nagyja ostoba és fárasztó. Akkora parasztok vannak benne a legnagyobb részben – mégis, kinek szánták ezt a mesét? A stílusos, remek kütyükkel felszerelt mestertolvaj helyett ki tud a parasztnak drukkolni, aki imádja a csirkéit? (Tudom, én rühellem a tyúkokat, de ha a nyulait imádná, akkor se lenne szimpatikusabb.)

Legalább az állatok nevében volt valami humor, ha nem is a macskáéban. Elvis, a kutya. Ez meg is tetszett. Eggbert, a kakas. A baromfiakat rühellem, de ebben volt ötlet. Azt külön díjaztam, hogy meg sem próbálták magyarra áttenni. A Tojbert vagy valami hasonló kegyetlen lett volna…

A történetről az egyetlen pozitív, amit el tudok mondani, hogy mozgalmas. Mozgásban vannak a szereplők, és kisebb-nagyobb kalandjaik vannak végig. De különben buta egy mese, aminek a humora se működött nálam. Talán kisebbeknek elmegy, de szerintem ez a grafika még nekik is elveszi tőle a kedvüket.

Nem tudom, kinek ajánlanám. Még a kicsiknek is annyival jobb meséket csinálnak, hogy kár erre vesztegetni az idejüket. Ez egy rossz mese volt.

Beépített cicó - 5/1,5 cicó annyira irritált, hogy a mese rosszainak kezdtem drukkolni. Gyenge sztori és képek.

https://www.youtube.com/watch?v=phVAQVe2pW4

Kamaszos, barátkozós, traumával szembenéző, képességes.

Sidney ránézésre átlagos kamaszlány, akinek fel kellene dolgoznia az apja öngyilkosságát. Van egy öccse, akit nagyon szeret, és egy anyja, akivel nehezen jön ki. A legjobb barátnője, Dina éppen most jött össze az iskola egyik népszerű srácával, így a szokottnál is magányosabbnak érzi magát. Miközben az iskolai pszichológus tanácsára naplót kezd el írni, egyre közelebb kerül a hozzá hasonlóan különc Stanley-hez. Felfigyel arra is, ha zaklatott vagy dühös, különös dolgok történnek a közelében. Eleinte mindent meg tud magyarázni logikusan, de ahogy szaporodnak a jelenségek, már képtelen tagadni, hogy valami olyasmire képes, amire csak a fantasy szereplők. Stanley igyekszik a megértésben segíteni: hogyan képes tárgyakat mozgatni az elméjével. Az iskolában boldogulni azonban nehezebb, és a lány egyre közelebb sodródik egy katasztrófához.

Már a poszteren is látszik, hogy nem bízták a véletlenre ezt a sorozatot. Az alapanyaga olyan képregény, ami az Államokban sikeres, és az írói már írtak olyan képregényt, amiből sikeres és egyedi Netflix sorozat született. Maga a sorozat készítői meg a Netflix egyik zászlóshajójának a stábjából kerültek ki, a Stranger Things stábjából.

Annyira sikerült ez a sorozat is, hogy már rá is kerestem a képregényre, mert roppantul érdekelne, hogyan tovább. De gyorsan arra jutottam, inkább megvárom a 2. évadot. A sorozat látványban korrekt, a képregény meg az a szint, amit nem bírok elviselni. Ahol olyanok a rajzok, mintha egy gyerek műve lenne. Persze, tudom, nem az. Van egy ilyen minimalista stílus is, a Nimona is ilyen volt. De hiába jó a sztori, nekem ez nem fekszik.

A sorozat okosan építkezik. A naplóval történő kommunikáció, a folyamatos belső narráció egy egyedi, jópofa hangulatot teremt. Egyre sűrűsödik a cselekmény is, így minden résszel izgalmasabb a történet. Gyorsan alapoztak, megismertették a szereplőket és a kapcsolatrendszerüket, majd rámentek a rejtélyre.

Az is kifejezetten ült, ahogy a részek elején kaptunk egy kis képsort, hogy Sidney nyakig véresen vonul az utcán. A Carrie jutott róla eszembe, és a történetben is volt belőle valami. A nem népszerű kamaszlány természetfeletti erőt talál magában, közeledik az iskolai bál, és az osztálytársak között akad kifejezetten szemét is. De ez nem a Carrie.

A legjobb barátnő, Dina nem volt szimpatikus. Talán azért, mert Sidney annyira rajongott érte, ami engem már taszított. A coming out téma is furcsa volt ebben a sorozatban, pláne, hogy Dina a sorozat elején az első barátjával jár. De a szexualitást is sikerül helyén kezelni, és nem erre teszik a hangsúlyt. Messze nem olyan provokatív vagy elszállt a történet, mint a Sex Education mindkét évada volt.

Amennyire nem bírtam a lányt, annyival többet láttam Stanley karakterében. Problémás családi háttér, egyedi karakter – Dina a tipikus menő pompon lány, ha nincs is benne a hajrá csapatban. Volt humora, stílusa, és egy otthont kereső kiskutyára emlékeztetett. Sidneyvel jó páros voltak: olyan barátok, akiket sok minden összefűz a lány titkán túl is.

Sidney is összetett figura: nem csak az erejét fedezi fel most, de saját magát is. A természetfeletti szál mellett egy kamaszkori öntudatra ébredés története is, amelyben a családdal, de a barátokkal és önmagával is tisztába kell jönnie.

A Netflix erős szereposztásban és látványban, ez a kettő most is igaz. Nem vitték túlzásba a CGI elemeket, ami volt, működik és látványos. A szereplők között pedig Sophia Lillis, akit ki kell emelni. Az Az két része tette ismertté, és most sem merészkedett messze a zsánertől.

Abszolút kellemes meglepetés volt a sorozat. A történet sokkal érdekesebb, mint elsőre tűnt. A nyitott vége is nagyon üt. Mikor is jön a 2. évada?

I am not okay with this - 5/4,5 nézném tovább! Jól felépített sztori, sci-fi és kamasz témák ügyes vegyítése, jó casting.

https://www.youtube.com/watch?v=M9vp9lhZiqU

• Stockholm

Bianca eljátssza, hogy meghalt, így a rendőrök komolyan veszik Lars fenyegetését. Biztosítanak kocsit és szabad elvonulást. A főnöknek azonban gyanús, Lars miért hagyta bekapcsolva a rádiót. Megérzi, hogy a földön fekvő nőnek, hogy ne unatkozzon. Egy kis gázt ereszt be a terembe, és amikor látja a nőt moccanni, kilöveti a bankrablók kocsijának a keretét. Kénytelenek visszavonulni a bankba. Beszorítják őket a terembe, ahol Bianca is hevert. Rájuk eresztik a gázt, és el tudják fogni a két férfit.

Később azt elemzik, hogy érhették el a túszejtők, hogy a fogságba esett emberek segítsenek nekik. A letartóztatásukkor is a két férfi és nem a rendőrség mellé álltak.

• Lány a völgyből

Julie szakít Randy-val és visszamegy a volt barátjához. Az apja kiszedi belőle, hogy igazából Randy kell neki, őt szereti, de a barátait sem akarja elveszteni. A megtört Randy egy régi barátnőjével kavar, de ugyanolyan összetört utána, mint előtte.

Randy és a haverja kitalálják, hogy belógnak a végzős bálba. Ahogy Julie újra látja a fiút, az ő kezét ragadja meg és a bálkirálynői koronát is hátrahagyva inkább Randy mellett dönt.

Megbocsátó, családos, jobb emberré válós, interjú készítős.

Lloyd sikeres újságíró volt, de most azzal kell szembesülnie, hogy már senki nem szeretné, ha ő készítene róla interjút. Hajlamos ugyanis a jó embereknek is megtalálni a gyenge és szégyenletes pontját, amit aztán ki is veséz a cikkeiben. Egy alany van, aki még mer vele egy asztalhoz ülni. A tévés Fred Rogers, akinek bábműsorán gyerekek nemzedékei nőttek fel. A kisgyerekes apa, egyben a saját apjával máig haragot tartó Lloyd kénytelen Fredhez utazni és beszélgetni a férfival. Nem sok jóra számít, mit tudna írni egy gyerekműsor készítőjéről? Fred azonban végtelenül kedves és segítőkész, aki a beszélgetések alatt alany helyett sokkal inkább jó hallgató lesz, aki segít a férfinak abban, hogy kibéküljön a családjával, és jobb emberré váljon. Lloyd életében először valóban találkozik egy olyan emberrel, aki megérdemli, hogy cikket írjanak róla, mint példaképről.

Bár azt hittem, idén végeztem az Oscar jelölt filmekkel, most mégis egy ilyen filmet néztem meg és írok róla. Az Egy kivételes barát Tom Hanks miatt volt érdekes a gálán, akit jelöltek legjobb mellékszereplőnek érte.

Kezdjük is talán azzal a karakterrel, aki miatt kiérdemelte a jelölést! Fred annyira jó ember, hogy nem találok fogást rajta. Olyan, akiből több kellene a világba. Felelős, gondolkodó és gondoskodó. Módszert talált arra, hogy gyerekeknek is kényes témákat adjon át, szórakoztasson és neveljen egyszerre. Érthetővé tudták tenni, miért kezelte eleinte Lloyd fenntartással őt. Hogy lehetne komolyan venni egy nyugdíjas korú férfit, aki abból él, hogy bábokkal játszik? De ahogy Lloyd, mi is felfedezzük, hogy a bábok csak a játékos forma. Az üzenet a lényeg, és mindaz, amit a férfi képvisel.

Nagyon pozitív a film üzenete. Azt mutatja, hogy még napjainkban is megéri jó embernek lenni. Hogy igenis, kellenek még az emberi, jó tulajdonságok mindannyiunknak. Mert nem attól leszünk boldogok, hogy karriert építünk, meggazdagszunk, javakat halmozunk. Az emberek tesznek gazdaggá, akikkel megosztjuk az életünk. Arról szól, hogy megbocsátani nem csak a másik miatt kell. Magunkért is. A gyűlölet megmérgezi annak az életét is, aki gyűlöl. Ez egy teher, amit le kell tenni. Még ha ez nem is könnyű.

Hanks ideális mindennek a képviseletére, Fred megformálására. Ő az egyik olyan színész, akit nem is tudok negatív hősként elképzelni. Etikai értelemben jó embereket játszik, és neki elhiszi a néző, hogy ilyen önzetlen és ennyire jót akar még az idegeneknek is.

Matthew Rhys a tényleges főszerepet korrekten játssza, érzelmi oldalról Lloyd felépítése jól sikerült. Az ő karaktere még izgalmasabb is, hiszen ő az, akinek meg kell változnia a cselekmény alatt. Csak éppen Hanks ellopja a rivaldafényt, de ettől még fontos az is, amit ő beletett ebbe a filmbe.

A cselekmény egyszerű, lineárisan felépített és kényelmesen elmesélt. Ez egy hosszú, és ráérősen elmesélt dráma. A keserédes fajta, amibe azért némi humort is igyekeztek becsempészni és jól alakítani a szereplőik életét. Megfelelő hangulatban le is kötött volna, most viszont nem voltam vevő a lassan kibomló családi drámára és gyógyulási folyamatra. Látom a film értékeit, az üzenete kifejezetten szimpatikus is, most mégis, nem éreztem jól magam, amíg néztem.

Nem fogom tudni a negatív érzelmeim okát feltárni, nagyon nem is akarom szételemezni. Több volt a dráma, amit most látni akartam volna. Ahhoz képest, hogy dramedy, mennyire családi filmes egy-egy rész benne, elég nyomorult állapotok és drámai kapcsolatok akadtak benne. Búskomor is, nem is, most egyszerűen nem ilyen a hangulatom.

Vagyis, egyszer még újra kell nézni és átgondolni. Nem rossz, értékelem, de nem szerettem.

Egy kivételes barát - 5/3,5 Hanks nagyon jó karaktert kapott, szívmelengető a film is, de mégis idegen volt.

https://www.youtube.com/watch?v=qOxOK9bVmlw

Nyomozós, magánéletet rendezős, barátos.

A részleg nem könnyen rázódik vissza a rutin feladatok közé. JJ és Reed is megsérült, nem csak fizikálisan. Olyan érzelmeket mondtak ki, és kavartak fel, melyet évek óta sikeresen nyomtak el. De ahhoz, hogy tovább tudjanak lépni, barátok is maradhassanak és nem csak kollégák, tisztázniuk kell az érzéseiket egymással. Közben Matt az ötödik gyermeke születésére készül, Emily a párkapcsolata jövőjén mereng és Rossi képtelen elengedni a legutóbbi ügyét, amelybe majdnem belehalt. A sorozatgyilkosok azonban nem hagynak időt, hogy csak magukkal foglalkozzanak. Texasban üzletemberek és prostituáltak tűnnek el, és kerülnek elő holtan. Adams újabb gyilkos játszmába kényszeríti Reedet, a tét egy apa és a lánya élete. De tűnik fel bombagyáros is.

Egy újabb sorozat, ami tovább húzta, mint amit vártam. Igaz, a Gyilkos elméktől nem kellett annyiszor elköszönni, mint a Suits esetében, de egy ideje már itt is nagyon érett a kasza. 15 év, ami egy ilyen krimi esetében nagyon sok. Hogy lehetne megújulni, amikor mindig az az alap, hogy egy sorozatgyilkosnak a nyomába kell eredni?

Próbálkoztak új karakterekkel és a nyomozói gárda szűkítésével, vagy bővítésével. Az utolsó évadban azonban már nem játszadoztak ilyesmivel, inkább a még játékban levő karaktereknek igyekeztek biztos zárlatot nyújtani. Mindenkinek nyílt valami olyasmire lehetősége, ami élete egy más szakaszába vezeti át. Rossi boldog házas, és már komolyan gondolkozik a nyugdíjon. JJ olyan állásajánlatot kap, ami segítene, hogy a gyerekei nagyobb családi körben nőjenek fel, és a férje is hazatérhessen. Plusz, kinevezés is, jobb munkája lenne. Reed úgy tűnik, szerez végre egy stabil barátnőt, aki tudja kezelni a különcségét és a munkáját is. Emilynek olyan kinevezést ajánlanak fel, ami mondhatni, visszautasíthatatlan és történelmet író. Ki is lettem volna békülve valami ilyesmivel, mindenki tovább tud lép, miközben barátok marani.

Nem is értettem, mi történt az utolsó két részben. Kidobtak mindent, amit addig építettek. Mintha belengették volna a csontot a készítőknek, hogy még csinálhatnak egy évadot. Nagyon remélem, hogy nem így lesz, annyira felbosszantott, amit a zárásban csináltak. Becsapva érzem magam: 8 rész építkezését vissza pont a végén? Most nem is érzem úgy, hogy sorozat- és évadzárót láttam volna.

A gyilkossági ügyek és nyomozások is eléggé semmilyenek. Az utóbbi évek egyik leggyengébb visszatérő ellenségét prezentálták most, akinek valami nagyon röhejes véget sikerült írni. Nem is krimibe, hanem egy gagyi tévés akciófilmbe illett volna, ahogy azt a szálat befejezték. Ugyan hoztak vissza korábbi emlékezetes karaktereket, mint Aubrey Plaza Cat Adams pszichopatája, de kellő súlyt sem tudtak adni nekik, sem érdekes történetet.

Még mindig gyötört az is, hogy túl nagy lett a csapat. Sokan abszolút feleslegesek is. A két leginkább kidobásra való karakter Tara és Luke. Néha tettek egy-egy megjegyzést, és ennyiben ki is merült a karakterük. Semmilyen, illetve unalmas a magánéletük, a nyomozásokhoz nem sokat tesznek hozzá. Minek kellettek? Arról nem is beszélve, amilyen zárást kapott Luke és Penelope. Most komolyan? Azt hittem, a fejem verem a falnak. Ennél már csak az lett volna rosszabb, ha JJ felrúgja a házasságát Reed miatt. Annyira érezni lehetett mindkét páros esetében, hogy egyes rajongók elvárásainak akarnak megfelelni, hogy az gáz. Mikor volt már, hogy a neten Reed és JJ összejövéséért drukkoltak? Nagyon rég! Soha, minimális jele sem volt annak, hogy JJ mást is látna a srácban, mint a sosem volt öccsét. Ok, inkább hagyom ezt a témát, mert ezen csak kiakadok. Will, JJ, a két srácuk az egyik kedvenc családom a sztoriban és rühellem, ahogy most Reed képbe került, ha csak elméletben is.

Ideje volt zárni, sajnos, nem sikerült emlékezetesen tenni ezt. Volt ez a sorozat messze jobb.

Gyilkos elmék - 5/3 már rutinból hozzák az ügyeket, magánéleti szálakat. Valóban itt volt az ideje a végnek.

https://www.youtube.com/watch?v=OKQAb0ZzS1M