Cím: The Invinsible Man

Készítők: Whanell, a rendező eddig sokat írt a barátjának, a horrorgyáros Wannak szkripteket, de már rendezett is. A legnagyobb névnek a stábban Elisabeth Moss tűnik, akinek nagyon bejött az élet, mióta szolgálólánynak állt sorozatban. Oliver Jackson-Cohen meg a 13-as Draculából vagy a Hill House sorozatból lehet ismerős.

Műfaj: horror

Cselekmény: Cecilia szakít az erőszakos barátjával, még el is menekül rokonokhoz. Adrian öngyilkos lesz, a nő pedig igyekszik folytatni az életét. De mi van, ha Adrian még les rá?

Várható megjelenés: február végén már az Államokba megy, nálunk nem tudom, mire ér ide.

Miért várós?

• Talán nem véres horror lesz, inkább ijeszteni akarnak. A készítő filmográfiája alapján inkább pszicho, mint testnedvekkel operáló horror áll közel hozzá.
• Még mindig nem emésztettem meg, hogy a Draculában Mina Dracula mellett kötött ki. Jonathan Harker drukker voltam – vagyis, 2013-ban bírtam Jackson-Cohent. Attól tartok, most nem lesz szimpatikus a karaktere, meg sokat látni se fogom – hiszen ő a láthatatlan ember – de azért érdeklődve várom, mit alkot ebben.
• Nem szép tőlem, de most ellendrukker leszek. Elisabeth Moss nem szimpatikus, viszont Jackson-Cohen igen. Most azért drukkolok, hogy a hősnő áldozatul essen a bosszúnak, és nyerjen a sötétség.

Kutatós, időjárást vizsgálós, rekordkísérletes, kosztümös.

James Glaisher meggyőződése, hogy az égbolt tanulmányozásával megjósolható lenne az időjárás. Tudós kollégái csak nevetnek rajta, és eszük ágában sincs támogatni a munkáját, vagy kutatási lehetőséget biztosítani a számára. Glaisher így saját pénzéből, támogatókkal igyekszik pótolni a költségvetési hiányt. 2 évvel később már csak egy léghajó és egy pilóta hiányzik. Amelia Wren a férje halála óta nem találja a helyét: a nővére igyekszik kirángatni a depresszióból, elviszi magával egy bálba, ahol megismerkedik Jamesszel. A nő a férjével magassági rekordot akart dönteni léghajóval, a hajó az öröksége. James így őt kéri fel, legyen a társa és pilótája a munkájában. Amelia eleinte nemet mond, de többek rábeszélésre belevág a kalandba. Egy délután, egy vihar és idegenekből barátokként térnek haza vissza a lehetőséggel, hogy változtassanak a világon.

Megtörtént eset az alapja, ez már megadja az alaphangulatot. Mindig elképedek azon, hogy korábban, sokkal gyengébb technikai eszközökkel mit meg nem tettek az emberek, amelyek akár még ma is kihívások lennének, mai eszközökkel. Az első űrjárművek, az óceán átszelése a kezdetleges hajókkal, szinte semmi felszereléssel a sarkok kutatása, vagy a hegymászás… Ebben a filmben is elkapott ez az érzés: a felhők és a légkör tanulmányozása léghajóval?

Szerencsére a film nem megy el tudományos irányba, még azt sem tudjuk meg pontosan, milyen eszközöket visz fel magával James a léghajóba. Méreget, de csak arról beszélnek, amit a teljesen normál emberek is megértenek: magasságot és hőmérsékletet ismerünk meg mi is. A légáramlatokról van még kis szó, de azt is annyira látványos példával mutatják, hogy nem jelent semmilyen kihívást a megértése. Kicsit hiányérzetem is volt attól, hogy ebből nem is derült ki, milyen eredmény volt, hogy megtették ezt az utat, és amiket ott mértek.

Furcsa volt nekem, hogy egyetlen repülés története a cselekmény. Mivel ezt a történetet/kísérletet nem ismertem korábban, csak a film előzetesét olvastam, azt hittem, ez egy hosszabb munka és több repülés kalandos története lesz. Nem – egyetlen, az első felszállás az egész film. Igaz, flashback elemekkel a karakterek épülnek, de ezek a karakterüket emelik ki, nem kalandosak.

Kevés volt a kaland, ha egy-egy izgalmasabb percet túl is kellett élni a léghajóban. A vihart, a hideget és a nyomást – az egyik kedvenc részem volt, amikor már nagyon magasan voltak, az oxigénhiánytól rosszul kezdtek lenni, és Amelia fel kellett, hogy másszon a gömbre, hogy kiengedje a gázt és elkezdjenek süllyedni. Az, ahogy szinte a semmi felett lebegett olyan magasan – belegondolni is iszonyatos. A Himalája csúcsának magasságában London felett…

A látványa korrekt is a filmnek. A kedvenc részeim mind olyasmik lettek, amikor azt érzékeltem, mennyire magasan vannak, és milyen törékeny köröttük minden, a saját életük is. Nem egy klasszikus látványmozi, de kifejezetten szépnek éreztem ezeket a hajós jeleneteket.

Az emberi oldal lényegesen kevesebb volt. Amelia története kicsit jobban meg van mutatva, köszönhetően annak, hogy az ő múltjában van egy tragikus/romantikus szál. Nem csak annyi a története, ami elsőre tűnik. Pierre sokkal tragikusabban veszett oda, mint amit a közvélemény tud. Benne van az is, hogy ez a nő hogyan kereste az élete értelmét, és hogyan tört ki a kor női elvárásainak bűvköréből. Felicity Jones korrekten el is játszotta.

Eddie Redmayne karaktere ellenben egyszerű és múlt nélküli. Mégis, mi vezet egy embert arra, hogy az időjárást akarja tanulmányozni? Ebből a filmből nem derül ki. Egy szimpla, rendes ember, akinek volt egy ötlete és ennyi. Nem kihívás a színésznek.

Kicsit bajban is vagyok, mert sokkal többet vártam a filmtől. Van benne egy-egy jó ötlet, szép kép, de ennél sokkal összetettebb, izgalmasabb filmet akartam látni.

Léghajósok - 5/3,5 voltak szép vágóképek. Egy-egy ponton kalandos is, de kevesellettem a cselekményt.

https://www.youtube.com/watch?v=Rm4VnwCtQO8

Karácsonyi, szerelmes, álmokért küzdős.

Kat már alig várja, hogy 18 legyen, megkapja az örökségét és az álmait követhesse. De egyelőre még a mostohaanyja a gyámja, aki egy fillért sem ad neki, és szolgaként kezeli a saját otthonában. Kat vigasza a kiskutyája, a legjobb barátnője és egyben manó társa a munkahelyén és a dalszerzés. A mindennapok szürkeségét egy új kolléga érkezése is megtöri: a karácsonyi vásárra új Mikulás érkezik. A két fiatal nagyon jókat beszélget egymással, egyre jobban tetszenek egymásnak, de Kat fél ledobni a jelmezt, és felfedni magát. Hála a mostohatestvérének, mém lett belőle. Még inkább menekülne, amikor a Mikulásról kiderül, hogy Dominic Wintergarden az, a főnök egyetlen fia, akiért többek között Kat mostohatestvérei is odavannak. Miközben a mostohák a Wintergarden bálra tolakodnának gazdag párt felszedős céllal, Kat is kap egy meghívót Dominictól. Ha ki mer állni magáért, nem csak a karácsonyi műsort mentheti meg, de szerelemre is lelhet.

Ha már tegnap bejött a karácsonyi hangulat, gondoltam, folytatom ma is a karácsonyi filmek pótlását. Van pár darab még, amit beterveztem az ünnepek alatt, de kimaradt. Ilyen ez a film is, és nem is hiányzott ez nekem az ünnepek alatt. Megnéztem, és már fel is véstem a filmek közé, amelyeket nem akarok többet látni.

A történettel az a legnagyobb baj, hogy bántóan gyerekes, hiteltelen és kb. olyan, mintha élőszereplőkkel forgattak volna le egy mesét. Igaz, ez a Disney felé sértés, ők komolyabb mesefilmeket összehoznak, mint ez az alkotás. Az csak egy dolog, hogy a manójelmez és a Mikulás kosztüm sem éppen az a cucc, amiben ne lehetne felismerni a másikat. Most komolyan: mert paróka és műfül van rajtuk, nem ismerik meg egymást? De ez az egész karácsonyi tematika is problémás.

Wintergarden család, akiknek van egy karácsonyi parkjuk. Már ettől rosszul voltam. De fokozni tudták: azok a karácsonyi dalok és azok a műsorok a gyerekeknek… lelki sérüléseket akartak vajon okozni a felnövekvő generációnak? Jó, nekik talán nem, de az én agyamnak ez sok volt a giccsből.

Arról nem is beszélve, micsoda dalszövegek voltak ebben a filmben. Kat álma, hogy dalokat írjon. Ha ez a repertoárja, akkor nem lesz slágergyáros. A film végén Dominic apja mondja neki, hogy azt nem tudja garantálni, hogy befut, de elkezdeni segít neki. Rávágtam: tuti, hogy nem fut be ezzel. Legfeljebb gyerekműsorokat adhat, szigorúan 8 év alattiaknak.

Ez nem mozifilm, ez egy gyengébb tévéfilm. Amit valami Disney Channel vagy egyéb gyerekcsatorna lead a délutáni matinéban. A történet, a külcsín, a zene, de még a színészei is ezen a szinten vannak.

Érdemes is rápillantani, tele van olyan színészekkel, akik gyereksorozatokból, legfeljebb ifjúsági sorozatból lehetnek ismerősek. Most rákerestem párra, és tele vannak Disney Channel munkákkal, illetve olcsó sorozatokkal. Azért azt kétlem, hogy nálunk rajongói lennének Laura Maranónak, vagy Isabella Gomeznek. Talán az álomsrácot játszó Gregg Sulkin a legismertebb, aki egy Marvel sorozat állandó főszereplői között is ott van, nem csak ebben a tini, szerelmes, dalolós bizniszben próbálkozik – nem véletlenül. Van egy duettje ebben a filmben, és még technikai rásegítéssel sincs meg benne az X.

Nem találtam viccesnek sem a filmet. Elvileg komédia, de min kellene nevetnem? Sokkal inkább kiakasztottak a részletek benne. Lenyúlja a mostohatestvér a báli ruhát? Sebaj, a barátnő fél nap alatt olyan profi újat varr, mint egy divatszalon. Na, persze. Szegény kutyust a kerekekkel, azzal vajon mit akartak?

Láttam, most meg hamar igyekszem elfelejteni. Ez a Hamupipőke történet világ rémes!

A Cinderella Story: Christmas Wish - 5/1,5 annyira gyerekes és béna, hogy az már bosszant is. A dalszövegek… nagyon GAGYI!

https://www.youtube.com/watch?v=su4Vzm_6uvg

• Maga egy szörnyeteg.
• Maga meg ügyvéd. Senki sem tökéletes. (…)
• Meg fog ölni?
• Persze, hogy megölöm. Miért lepi meg a halál ennyire a halandókat?
• Mindent elvett tőlem.
• Hát persze. Maga az út, ami elvezet engem Angliába.
• Miért Anglia?
• Az emberek. Az a rengeteg kifinomult és intelligens ember. Évszázadok óta mondogatom mindenkinek: az vagy, amit megeszel. (Dracula)

Isten azért rakott minket a Földre, hogy nevessünk. (Az ír)

(Tom megmutatja a kedvenc sikátorát a lánynak.)

• Bírom a titkos helyeket.
• Mondták már azt, hogy van benned valami enyhén sorozatgyilkosos? (Múlt karácsony)

Oscar Wilde szerint a csábítás egyetlen ellenszere, ha enged neki. (Amerikai Hamupipőke)

(Gazdag feleségek egymás közt a férjükről.)

• Hát nem nekem van a legkedvesebb férjem?
• Nem is tudom. Ed meghalt, és hatmilliót hagyott rám. Az elég kedves volt tőle. (Why woman kill)

(Teca szokás szerint beszól a közmunkás sörözőknek.)

• Te azt tudtad, hogy a magasabb embernek magasabb az intelligenciája?
• Nyertem. (Matyi tudja a legjobban kihúzni magát.)
• Nincs az a létra, ami rajtatok segítene. (A mi kis falunk)

(Harker egy apáca kérdéseire felel, közben a nővér olyasmiket is bevall, ami szokatlan egy apácától.)

• Gondolom, azt feltételezte, hogy a kereszt elűzi a gonoszt.
• Miért mosolyog?
• Az ön hite, szerintem megható.
• Mi történt a magáéval?
• Mindenhol kerestem Istent, de sehol se találtam rá.
• Akkor miért van itt?
• Mint sok nő, én is egy szeretet nélküli házasság foglya vagyok. Fenntartom a látszatot a tetőért a fejem felett. (Dracula)

(Tom és Kate újfent összefutnak, és Tom megint sétálni hívná a lányt.)

• Na, mi lesz?
• Mondjuk, sétálhatnánk egyet együtt.
• Miért akarsz te folyton sétáltatni? Nem vagyok kutya!
• Pedig van rajtad nyakörv. (Múlt karácsony)

Karácsonyi, szerelmes, önfelfedezős.

Kate élete tavaly karácsonykor nagyot változott, és a lány még mindig nem talált vissza korábbi önmagához. A kedves, életvidám lány hebrencs lett, mindig bajba keveri magát, és sorra csalódást okoz a barátoknak és a családnak. Ám egy napon idegesítő fiatalember kattan rá: nem elég, hogy folyton sétálni akarna vele, még folyton felfelé is kell vele nézni, hogy addig rejtve maradt titkokat fedezzenek fel, mint egy ritka madár vagy feldíszített utca. Kate azt veszi észre magán, egy ponton már várja, hogy Tom Webster felbukkanjon. Nem az esete, de egyre jobban tetszik neki. A férfi hatására elkezd változtatni dolgokon, magában is felfedez pár vonást, amin változtatva boldogabb lehetne. Ám az élete jobbá válása közben arra is rá kell jönnie, mi az, amit Tom rejteget előle.

Azok közé tartozom, akik meghallják George Michael Last Christmas című számát, és már üvölteni tudnának. Nem örömükben. Így a film eleje sokkolóan hatott rám – azt gondoltam, ha még párszor meg kell hallgatnom ezt a számot a filmben, ledöföm magam egy mézeskalács emberkével vagy cukorpálcikával. Nem tettem meg, de akárhányszor felcsendült a dal, a szemem nem is kicsit kezdtem el forgatni.

Így utólag örülök, hogy nem tudtam előzetesen, hogy ezt a filmet konkrétan annak a dalnak a szövegéből írták. Eléggé szó szerint is vették, ebből lett ez a film. Ha tudom előre, biztosan nem nézem meg a fenti okokra hivatkozva. Így, utólag helyre tudom tenni magamban, és már értem, miért énekelték még a furcsa karácsonyi játékok is ezt a dalt.

Annak ellenére, hogy nem tudtam, hogy az a dal az alap, nagyon hamar kitaláltam a film végének csavarját. Még a film felénél sem jártunk, már arra gondoltam, hogy ez lesz a vége. Ha még azt is tudom, hogy mi volt az alap… Van egyáltalán olyan, aki meglepődött azon, kicsoda Tom? Ez a csavar nem sikerült izmosra.

De ezek voltak a negatív tapasztalataim: rühellem azt a dalt, és túl egyszerű volt rájönni, mi lesz a film végi meglepetés. Különben szerettem ezt a filmet, és jókat tudtam mosolyogni rajta. Van humora, szíve is, és valódi, karácsonyi hangulatot sikerült beletölteni.

A cselekmény egyszerű, szimpla szerelmes egy kis csavarral, ami sajnos nem meglepő. Nem sok minden történik tulajdonképpen benne, de ami igen, az kifejezetten hangulatos. Bejött, ahogy Tom felhívja a lány figyelmét a körötte levő világ kis szépségeire. Ahogy Kate felfedezi, mennyivel jobbá tudja tenni kis dolgokkal is a környezetét és vele magát is. Itt nem csak egy erőltetett fázis, hogy legyünk kedvesek, megértőek és szeressük egymást. Itt konkrétan kivirul minden attól, hogy kicsit szemléletet váltanak és csak egy kicsit jobbak lesznek egymással az emberek. Csak ennyi a trükk, nem csoda: kis figyelem.

A film humora számomra elég vegyes. Egyes részeit szerettem, mondjuk Mikulás idióta karácsonyi díszeit, mások már nem az én ízlésvilágom tükrözték – a madár és Kate esete tipikusan ilyen. De bármelyik is volt éppen, a film alaphangulata átlendített rajta és egyszerűen csak tudtam szeretni a filmet és a sztorit.

Szerettem a szereposztást. Emilia Clark sokkal inkább működik nekem komikaként, mint sárkánykirálynőnek vagy terminátorba veszett kemény csajnak. Az egész lénye itt cuki, és nagyon bírtam, amilyen arcokat tudott vágni. Henry Golding lassan, de biztosan építi a szépfiú skatulyát, itt megint ő az idilli srác, mint az őrült, gazdag ázsiaiakban. Ott van még Emma Thompson és Michelle Yeoh is, akik rengeteg jó poént kaptak, és jól is működtek a filmben. A savanyú káposztás ember is… kész.

Van ismerősöm, akinek fájt a film vége, de szerintem teljesen korrekt volt így. Kis karácsonyi csoda, kis humorral és jó hangulattal. Miért is nem karácsonykor néztem? De most is jó volt.

Múlt karácsony - 5/4 aranyos, karácsonyi és nem csöpögős. Kár, hogy a végét nagyon előre kitaláltam…

https://www.youtube.com/watch?v=LxoyVzn0OZE

5: Rémálom az Elm utcában – helyi fiatalok különös módon halnak: brutális öngyilkosságok vagy egy gyilkos ténykedik? A közös az, hogy a haláluk előtt mindenki rémálmokról számolt be, benne egy ollós, megégett alakkal. Küzdenek az alvás ellen, és próbálnak rájönni, miért őket szemelte ki a rémálom-gyilkos. A történet a múltban vette kezdetét, egy óvodával, hazug gyerekekkel, lincselő szülőkkel és egy Freddy Krueger nevű kertésszel…

4: A texasi láncfűrészes mészárlás – a horrorok, amiket a mai napig nem bírtam megnézni. Klasszikus slasher, amelyben egy csapat egyetemista/fiatal rossz helyre téved, és Bőrpofa családostul gyilkolni kezd. Egy-egy részlettel szórakoztattak már belőle – a húskampóra akasztott, vergődő szerencsétlen képe máig kísért. Véres mészárlás, ez a filmed!

3: Alien – az új fejezetek nem annyira a horror, inkább az univerzumépítés és a sci-fi felé haladtak. Ám hiába a sztárok, hiába a látványvilág, annyira nem találtak be a történetek a többségnek. Láthattuk, hogy a Covenant hogyan szállt le egy ismeretlen bolygón, botlott bele az előző rész túlélő robotjába, aki titkos műveletekkel foglalta el magát a bolygón. Mire észbe kaptak, a teremtmények már vadászszezont hirdettek…

2: Predator – McKenna családapaként már csődöt mondott, de katonaként mindig a helyzet magaslatán áll. Így akkor sem mereng, amikor egy földönkívüli lény érkezik és kezd mészárlásba. Osztagot szervez, visszatámad – az ügy még személyesebbé válik, amikor kiderül, ki a lény célpontja. Rory, a férfi kisfia, talán nehezen szocializálódik, de technikai zseni. A családnak össze kell dolgoznia, hogy túléljék a ragadozót.

1: Halloween – Laurie nem szabadulhatott meg féltestvére kísértő árnyától. Ugyan elmegyógyintézetbe került, hírhedt sorozatgyilkosként megfigyelik, Laurie úgy élte az életét, hogy bármikor képes legyen harcba szállni ellene. Ezzel elidegenítette magától a lányát, a családját, egyedül a kamasz unokája hajlandó még szóba állni vele. Amikor Michael megszökik, és a lányok nyomába ered, hasznos lesz minden túlélő lecke, amit Laurie adott. De már nem csak futnak, Laurie a végső leszámolásra készül, miközben nő a hullák halma.

Tehetségkutató versenyes, kamaszos, zenés.

Violet lengyel bevándorlók gyermeke, akinek nem egyszerű az élete, mióta az apja elhagyta a családot. Iskolába jár, hétvégenként az anyjával dolgozik. Imádja a zenét, szeretne énekelni is, de az anyja csak a templomi kórusban engedi neki. Amikor a szigeten is válogatót tartanak a Teen Spirit tehetségkutatóra, Violet is jelentkezik a koráról hazudva. Mivel bejut a válogatóra, már a saját korával, szülőt is vinnie kell magával. Egy jóindulatú, környékbeli alkoholistát kér meg, hogy játssza el a nagybátyját. Violet tehetséges, műsorba kerülhet, és Vlad benne lát meg egy második esélyt magának is. Operaénekes volt, tehetség, aki hagyta kárba veszni az életét és a lányától is elidegenedett. Együtt győzik meg a lány anyját a műsorról. Vlad készíti fel a kamaszt a versenyre, akinek a londoni felhajtásban hamar fejébe száll a siker és a pénz, amivel csábítanák.

A történet egy univerzális toposzra épül: a kis senki jön és győz. Ő az esélytelen, a szegény, de sikerül a tehetségével mindenki fölé kerekednie. Ez egy olyan mese, amit gyerekkorunk óta eladnak nekünk, csak változik a környezet. A legkisebb királyfi elindul szerencsét próbálni, és neki összejön, ami a bátyjainak nem. Ahol a hercegek sora elbukik, az élelmes pórfi sikerrel jár. A szegény lányba szeret bele a milliárdos, a bevándorló szegény lány meg kiénekli a sajtot a tehetségkutató nézői csőréből.

A történetre nagyon nem is érdemes szót vesztegetni, mert a megszokott elemeken kívül mást nem adtak hozzá. Az esélytelen lesz a titkos befutó. A szokotthoz képest inkább összecsapottnak éreztem a filmet. Több drámát is elkezdenek körvonalazni, amiből aztán semmi sem lesz és még nyitott kérdéseket is hagynak. Az még ok, hogy a sikeressé váló Violet életébe nem tér vissza az apja. De az érdekelne, Vlad hogyan vesztegette el az operaénekesi karrierjét. Egy félmondat sincs róla, így csak tippelni tudnék. Csak nem az alkohol miatt? Az magyarázná, a lánya miért szakított meg vele minden kapcsolatot. De nem derül ki, csak tippelni lehet.

Violet élete tulajdonképpen 3 nap alatt változik meg, és ebbe a három napba igyekeztek belenyomni minden kísértést. Így az egész súlytalan lett, és azt sem látjuk, a lány végén miért marad a helyes úton. Simán meghozza a döntést a karrierjéről és annyi. Amit mindenki mosolyogva tudomásul vesz.

Ennél csak az rosszabb, amit szerelmi téren művelnek a filmben. Utalgatnak, vannak kezdemények, és azokból se lesz semmi. Violet félig-meddig összejön a tavalyi nyertessel, vagy mégsem? A bandája egyik zenésze nem éppen barátként tekint rá – lesz ebből valami? Nem lehet tudni, mert elkezdik a történetet, aztán félbehagyják.

Maga a film is ilyen érzetet keltett. Violet elénekli a dalát, és lejön a színpadról – a filmnek meg vége. A stáblista alatti képekből látszik még pár dolog, de ez nagyon furcsa megoldás volt így. Aki ki szokta hagyni a stáblistát, ő nem látja a film végét?

Zenés film, így a zene is fontos szereplő. Nincs benne fülbemászó dallam. Elle Fanning énekel benne, de nincs olyan hangja, ami miatt felkapnám a fejem. Ha a legkedvesebb felem veszem elő, akkor is maximum érdekesnek mondanám. Ráadásul a legjobb dalát nem is a döntőben adja elő.

Az egész film klipp benyomását kelti. Érdekesen van vágva. Egy klipp erejéig ok is lenne, de a film második felére már sok volt ebből a stílusból.

Elle Fannin a húzónév, tulajdonképpen az egyetlen sztár a filmen. Rebecca Hall annyit van csak jelen, hogy járjon érte fizetési csekk. Valahogy a színészek is olyan elveszettek a filmen.

Nem sikerfilm, nem véletlenül. Félkésznek érzem.

Violet hangja - 5/3 a mese alap működik, de a történet kidolgozatlan. A zene is furcsa, klipp hatású a film is.

https://www.youtube.com/watch?v=EFRggZI2Emo

MOZI:

• Doolittle - amerikai családi, kaland, állatos.
• A bőrömben - angol dráma.
• Amanda - francia dráma.
• Judy - angol életrajzi dráma - komolyan Zellweger lett Judy Garland???
• Bad Boys - Mindörökké rosszfiúk - amerikai akció. Majd meglátjuk milyen, addig nem nyilatkozom. Remélem, nem rontották el...

DVD:

• Az - Második fejezet

Maffiás, történelmi, bűnözős.

Frank Sheeran egyszerű sofőr volt, akit egyetlen vétség miatt meg akart hurcolni a vállalat. Az ügyvédje azonban kiállt mellette, és nem csak a tárgyalást nyerte meg, de bevitte a férfit egy más világba is. A maffia, szakszervezetek világába, ahol megbecsülnek egy embert, aki tartja a szavát és a száját, és egyre rizikósabb küldetéseket is elvégez. Ahogy egyre feljebb kerül a ranglétrán, közeli ismeretségbe kerül Jimmy Hoffával is. A látszatok mögötti igazi irányítókkal nézi végig, ahogy maffiapénzekkel támogatva JFK elnök lesz, és kísérlet kezdődik a kubai kaszinók visszaszerzésére. Testközelből nézheti végig, hogy akarja Bobby Kennedy igazságügyi miniszterként börtönbe juttatni Hoffát, majd JFK halálával hogyan akarja Hoffa visszaszerezni a hatalmát. Jómódban, vezetőként élhet, de Frank kapcsolataiban fizeti meg a bűn árát: széttépi a házasságát egy fiatalabb nő miatt, az egyik lánya minden kapcsolatot elvág vele a bűnözői kapcsolatok miatt.

Vannak filmek, melyek zsánerükben nagyon jók, kiemelt alkotások, de egyszerűen annyira idegenkedem a műfajtól, hogy képtelen vagyok szeretni ezeket a filmeket. Hiába számítanak szórakoztató, jó filmeknek, unom őket. A tégla, Keresztapa – filmek, Szemtől szemben, Kaszinó és társaik – a maffia/bűnfilmek nem tudnak érdekelni.

Azért próbálkozom, egyet-egyet hajlandó vagyok megnézni, és miközben látom bennük, hogy mitől jók, most sem voltam képes élvezni a filmet. Az ír kipipálva, láttam, de majdnem belehaltam, hiába jó film.

Az első döbbenetem a hossza volt. A Netflix számára készítette Martin Scorsese, akinek ez a zsáner a kisujjában van. A tégla, ami szintén bűnfilm, Oscart is hozott neki. De ott tartottam, hogy iszonyatosan hosszú ez a film. Amikor már másfél órája néztem, akkor döbbentem rá, hogy még van belőle 2 óra. Kicsit olyan érzésem volt, mintha Netflix minisorozat akart volna lenni, de Scorsese túl nagy név ahhoz, hogy sorozatot csináljon. (Nem mintha nem lett volna már sorozata: hello, Boardwalk Empire!) Így inkább egyetlen, monumentális film lett az eredmény. Nem könnyű végigülni – pláne, ha este áll neki a fáradt néző.

Pedig a történet profin meg van írva. A Hoffa körül történtek a fő téma, de egy ügyes húzással nem a maffiavezérek vagy maga Hoffa a főszereplő. Frank Sheeran, a címbeli ír, aki külsősként csöppen bele ebbe a világba, és vele együtt mi is felfedezhetjük a dolgok igazi működését és a játszmákat. Mivel a játékidő nagyon tág, mindent van is idő logikusan bemutatni, felépíteni. Nincs agyam a maffiás szálakhoz, de itt értettem én is mindent. Ki, mit és miért csinált. Érthető és még érdekesen is mesélték el.

A magánéleti szálak viszont sterilek lettek nekem. Az csak mellékszál a Hoffa és maffia ügyek mellett. Az egyik percben Frank rámosolyog az új lányra, a következőben már a válása tény és azzal a nővel van együtt. Kb. ennyire vannak árnyalva. Emiatt a lánya szála is kurta-furcsa, aki a maffia kapcsolatok miatt eltávolodik az apjától.

Küllemre is rendben van a film. A korhangulat ott van a díszletekben, jelmezekben. Nem olyan bántóan retró, hogy bántsa a szememet.

A szereplőgárda se semmi, ha azért van, amin megakadt a szemem. Sheeran Robert De Niro lett, aki zseniális színész, de közelebb van a 80-hoz, mint a 70-hez – így játszik 50/60-as férfit. Al Pacino is lazán 20-szal több, mint a karaktere. Jól tartják maguk, de akkor is. Igaz, megértem a rendezőt és a készítőket is. Miért forgatnának mással, ha ők is aláírtak? Különben is erős a sztárfaktor, és jót mosolyogtam azon, ahogy Scorsese hozta magával a színészeit – Cannavale pl. a Vinylben dolgozott vele együtt korábban.

Akit a korszak vagy egy bűnfilm érdekel, neki remek választás, ha van elég ideje hozzá.

Az ír - 5/3,5 a zsánerében jó, remek színészekkel, jól elbeszélve – de hosszú és nem nekem való.

https://www.youtube.com/watch?v=qGf702yZakI