Maffiás, történelmi, bűnözős.

Frank Sheeran egyszerű sofőr volt, akit egyetlen vétség miatt meg akart hurcolni a vállalat. Az ügyvédje azonban kiállt mellette, és nem csak a tárgyalást nyerte meg, de bevitte a férfit egy más világba is. A maffia, szakszervezetek világába, ahol megbecsülnek egy embert, aki tartja a szavát és a száját, és egyre rizikósabb küldetéseket is elvégez. Ahogy egyre feljebb kerül a ranglétrán, közeli ismeretségbe kerül Jimmy Hoffával is. A látszatok mögötti igazi irányítókkal nézi végig, ahogy maffiapénzekkel támogatva JFK elnök lesz, és kísérlet kezdődik a kubai kaszinók visszaszerzésére. Testközelből nézheti végig, hogy akarja Bobby Kennedy igazságügyi miniszterként börtönbe juttatni Hoffát, majd JFK halálával hogyan akarja Hoffa visszaszerezni a hatalmát. Jómódban, vezetőként élhet, de Frank kapcsolataiban fizeti meg a bűn árát: széttépi a házasságát egy fiatalabb nő miatt, az egyik lánya minden kapcsolatot elvág vele a bűnözői kapcsolatok miatt.

Vannak filmek, melyek zsánerükben nagyon jók, kiemelt alkotások, de egyszerűen annyira idegenkedem a műfajtól, hogy képtelen vagyok szeretni ezeket a filmeket. Hiába számítanak szórakoztató, jó filmeknek, unom őket. A tégla, Keresztapa – filmek, Szemtől szemben, Kaszinó és társaik – a maffia/bűnfilmek nem tudnak érdekelni.

Azért próbálkozom, egyet-egyet hajlandó vagyok megnézni, és miközben látom bennük, hogy mitől jók, most sem voltam képes élvezni a filmet. Az ír kipipálva, láttam, de majdnem belehaltam, hiába jó film.

Az első döbbenetem a hossza volt. A Netflix számára készítette Martin Scorsese, akinek ez a zsáner a kisujjában van. A tégla, ami szintén bűnfilm, Oscart is hozott neki. De ott tartottam, hogy iszonyatosan hosszú ez a film. Amikor már másfél órája néztem, akkor döbbentem rá, hogy még van belőle 2 óra. Kicsit olyan érzésem volt, mintha Netflix minisorozat akart volna lenni, de Scorsese túl nagy név ahhoz, hogy sorozatot csináljon. (Nem mintha nem lett volna már sorozata: hello, Boardwalk Empire!) Így inkább egyetlen, monumentális film lett az eredmény. Nem könnyű végigülni – pláne, ha este áll neki a fáradt néző.

Pedig a történet profin meg van írva. A Hoffa körül történtek a fő téma, de egy ügyes húzással nem a maffiavezérek vagy maga Hoffa a főszereplő. Frank Sheeran, a címbeli ír, aki külsősként csöppen bele ebbe a világba, és vele együtt mi is felfedezhetjük a dolgok igazi működését és a játszmákat. Mivel a játékidő nagyon tág, mindent van is idő logikusan bemutatni, felépíteni. Nincs agyam a maffiás szálakhoz, de itt értettem én is mindent. Ki, mit és miért csinált. Érthető és még érdekesen is mesélték el.

A magánéleti szálak viszont sterilek lettek nekem. Az csak mellékszál a Hoffa és maffia ügyek mellett. Az egyik percben Frank rámosolyog az új lányra, a következőben már a válása tény és azzal a nővel van együtt. Kb. ennyire vannak árnyalva. Emiatt a lánya szála is kurta-furcsa, aki a maffia kapcsolatok miatt eltávolodik az apjától.

Küllemre is rendben van a film. A korhangulat ott van a díszletekben, jelmezekben. Nem olyan bántóan retró, hogy bántsa a szememet.

A szereplőgárda se semmi, ha azért van, amin megakadt a szemem. Sheeran Robert De Niro lett, aki zseniális színész, de közelebb van a 80-hoz, mint a 70-hez – így játszik 50/60-as férfit. Al Pacino is lazán 20-szal több, mint a karaktere. Jól tartják maguk, de akkor is. Igaz, megértem a rendezőt és a készítőket is. Miért forgatnának mással, ha ők is aláírtak? Különben is erős a sztárfaktor, és jót mosolyogtam azon, ahogy Scorsese hozta magával a színészeit – Cannavale pl. a Vinylben dolgozott vele együtt korábban.

Akit a korszak vagy egy bűnfilm érdekel, neki remek választás, ha van elég ideje hozzá.

Az ír - 5/3,5 a zsánerében jó, remek színészekkel, jól elbeszélve – de hosszú és nem nekem való.

https://www.youtube.com/watch?v=qGf702yZakI

Vámpíros, kosztümös, életért küzdős, élősködős.

Egy kolostorban súlyos sérüléseket elszenvedett, szellemileg is kínzott férfi várakozik a végre. Egy napon vendége érkezik, egy tudós apáca, aki hallani akarja a történetét. John mesélni kezd: nősülés előtt álló, fiatal ügyvédként utazott szerződést kötni Romániába. Dracula várából azonban nem volt kiút, csak egyre több rejtély. Míg a gróf látványosan fiatalodni kezdett, Jonathan öregedett és egyre betegebb lett. Mire rájött, mi pusztítja, már esélye is alig maradt a túlélésre, nem is jöhetett teljesen vissza. Agatha Van Helsing kész szembenézni a szörnyeteggel, aki meg is jelenik. Dracula őt vinné magával Angliába, ahol vonzza a kultúra és a tudomány. A hajóutat is nagyon gondosan szervezi meg, válogatva a hajó utasai között. De a nagy étvágy nagy figyelmet kelt, és Agatha sem adta még fel a harcot. Dracula azonban nem hal könnyen, az asszony leszármazottai életét is kísérti még.

Úgy tűnik, az év elején el vagyok kényeztetve klasszikusok feldolgozásaival. Volt egy nagyon érdekes Karácsonyi ének, és a BBC egy Dracula verzióval is előállt. Ahogy a másik sorozatban is, az alap a regény volt, de sok olyan elemet beletettek, ami nem csak a plakát szerint visz új vért a karakterbe/történetbe.

A formátumot tekintve 3 film hosszúságú részben mesélik el Dracula történetét. Az első az, ami szorosan Stoker nyomában halad, de már ebben is vannak apró eltérések, melyek kellenek a történet további alakulásához. A legnagyobb váltás talán Van Helsing tudós nővé alakítása, de Dracula karaktere is másmilyen.

Most is egy szörnyeteg, de van benne valami szimpatikus is. Életvidám, sajátos és betartott filozófiával. Emberek vérét issza és gyilkol, de akkor is van benne nemesség, legyen ez bármilyen furcsa is. Stílusa van, és tudatosan alakítja magát. A fekete humor remeklése, ahogy az étrend fontosságát és szerepét kihangsúlyozza a karakter. A 2. részben ez kiemelten fontos, és még mindig nem tudtam eldönteni, hogy ezen borzongani vagy nevetni kellene.

Bár Dracula összetett egyéniség, ő nem az a hős, akit lehet kedvelni. Gonosztevő, még ha vannak is jó pillanatai. Elsősorban ragadozó, akinek nincs egy pozitív célja sem. A gond az, hogy más szimpatikus karakterre se sikerült bukkannom. Jonathan Harker az lehetett volna, de szegényem elég ronda véget ért. Agatha stílusa valamiért ellenszenves volt, és más kiemelt szereplő nincs benne. Mellékalakok persze akadnak, de erre a filmre a Trónok harca szabály érvényes: senkit ne kedvelj meg, mert a szereplők gyorsan halnak.

A 3. rész, amikor a jelenbe érünk, talán az gyengébb volt a többinél. Már nem volt benne az előző részek fekete humora, és Dracula is eléggé talajt veszít benne. Hiányzott valami kaland és rejtély, csak lezárták a korábban kezdett szálat. Keretnek ok, de többet nem találtam benne. Pláne, hogy Lucy karaktere nagyon idegesített. Sajnáltam is a környezetét, hogy pont ez a nő az, akibe valamiért mindenki belebolondul. Egy ponton meg is fogalmazza, szerencséje, hogy szép. Mégiscsak van egy kis fekete humor… Lucy szépségének sorsa. Az vicces. Feketén.

Ami furcsa, most nem találtam ismert színészeket a stábban. Dracula Claes Bang lett, Dolly Wells a két Van Helsing. Egyedül a 3. rész fiatal orvosa, Jack, vagyis Matthew Beard volt ismerős nekem, mert szemezek a Vienna Blood című sorozattal, aminek ő játszotta a főszerepét. Nem is tudom, valahogy a főbb karakterek öregebbek és sokkal hétköznapibb kinézetűek, mint amit egy ilyen filmben várnék. Bang stílust vitt pl. a karakterébe, de kisugárzásában nem éreztem a delejes vonzást, ami elvileg Dracula sajátja.

Szerettem, ahogy átgondolták a történetet. Nem erőltetett a női Van Helsing, a hajózás fekete humorral színezett krimi, korrekt a klasszikus átvétele is. A végére vesztettek el kicsit, de különben érdekes volt ez a feldolgozás. Van benne ötlet, amit bírok.

Dracula - 5/4 ötletes újragondolás, látványra is rendben volt, a színészek nem igazán tetszettek.

https://www.youtube.com/watch?v=TVQ9-XH3hc8

- Egy kutya négy útja

CJ rájön, hogy nem boldog a barátjával. Szakít vele, amikor az megszállottan a lány kutyája ellen acsarkodik. Nincs hova mennie, Trent fogadja be a vendégszobába. Jó barátként van mellette, hiszen a fiúnak barátnője van, aki Londonból költözött ide Trent kedvéért. A férfi gyakran panaszkodik fáradtságra, és egyszer Max megszaglássza, és úgy ül le elé, ahogy még Molly kutyaként tanulta kiszagolni a rákot. CJ felismeri a lábtartást, és orvoshoz küldi a fiút.

Rák, de korai szakaszban elkapták még. A barátnő szakít: nem akar ápolónő lenni. CJ marad, és átsegíti Trentet a kezelésen, aki fel is gyógyul. Van közöttük kémia, de tartják maguk ahhoz, hogy csak barátok. Amikor CJ anyja beszélni akar, Trent a támasz. A halott férje leveleit hozta el a lányának, akit az apja nagyon várt a halálos baleset előtt. A levelek hatására CJ látni szeretné a farmot, amiről az apja sokat írt és ahol a nagyszülei élnek.

Trent elkíséri, és kiderül, hogy szakadtak el egymástól. Nagy családi egymásra találás. Ethan azt is megmutatja a lánynak, hogy Max lelke visszajár - ő Bailey, ő volt Molly. Vigyáz rájuk. CJ ekkor ismeri fel, hogy neki Trent az igazi. A fiú is szerelmet vall.

Látjuk, hogy telik az életük. Trent és Cj együtt maradnak, a lány befut zenészként és kisfiuk is születik. Ethan megy el először, majd Max is hamarosan. A lelke visszatér a gazdájához a mennybe.

- Halálos éberség

Natalie érzelmei még nem hűltek ki Dylan iránt, ezt a barátja is látja. Ezért szánja rá magát a lánykérésre. Amikor ez a nőnek is leesik, drasztikus lépésre szánja el magát, noha már azt hitte, eldöntötte, kit választ.

Dylan közben Charlie-nak próbál segíteni, aki tudhat valamit a szülei haláláról. Dylan azért zuhant meg, mert amikor a reptérre kellett volna mennie a szüleiért, Natalie-val volt. Nem vette fel a telefont sem. A szülők taxiba ültek, ami balesetet szenvedett. Belehaltak - Dylan magát és a szerelmét okolta. Szakított, és a terveiknek vége lett. De ő nem lépett tovább, eltemette magát egy ravatalban.

Megmenti Charlie-t, aki elmeséli, ő volt a sofőr. Pénz kellett drogra, lopott egy taxit, a szülők pont beültek. próbálta elvinni őket, de balesetet okozott. Elmenekült, miután magához tért. Dylan már tovább tud lépni. Natalie-val az oldalán elköltöznek, és elkezdik megélni, amit 10 éve álmodtak meg maguknak.

Majd látjuk, Charlie a temetőben egy sírnál. Ő az, aki élőholt. A baleset után nem sokkal ő is meghalt, de a lelke addig nem nyugodhatott békében, amíg Dylan életét helyre nem hozta.

Karácsonyi, szerelmet keresős, testvér küzdelmes.

Angie és Candance unokatestvérek, akik testvérekként nőttek fel, miután a megárvult Angie-t Candance apja fogadta be. Felnőve a két lány különbözőbb nem is lehetne: Angie vezeti a nagybátyja rendezvényszervező vállalkozását, egyre nagyobb sikereket elérve – Candance elvileg a társa, aki az apjának előadja a nagy üzletasszonyt, valójában minden munka Angie jussa. Angie kedves és szerény, Candance egyetlen célkitűzése, hogy a külsejével gazdag férjet fogjon magának, aki mellett többé a kisujját sem kell mozdítania. Amikor a gazdag örökös, Nicholas karácsonyi partiját ők rendezhetik, egy meghívót Candance is szerez. Egy rosszul sikerült arcpakolás miatt azonban Angie lesz, aki titokban elmegy az álarcos bálra. Ott egy szimpatikus fiatalemberrel összehozza őt a zoknis játék, ám mielőtt felfedhetnék a személyazonosságuk, a lánynak el kell mennie. Nicholas azt a lányt akarja elvenni, aki a bálon elragadta a szívét – Candance meg kihasználja a lehetőséget, hogy azt hazudja, ő volt a titokzatos lány. Vajon Nicholas időben felismeri, hogy rossz unokatestvért jegyzett el?

Még nem tudtam rájönni, mi alapján tetszik az egyik nyálas romantikus sztori, míg másokat elviselni is alig bírok. Gyakran a cselekményben sincs nagy különbség, mégis: az egyiket szeretem, a másikat kínzásra alkalmasnak eszköznek találom.

Az Amerikai Hamupipőke tulajdonképpen egy felnőtt mese, aminek a Hamupipőke az alapja. Nagyon kevés olyan szál akad benne, ami új lenne az eredetihez képest. Pl. Nicholas csak akkor kapja meg a vagyonát, ha megnősül – Angie ezért is nem lehet biztos benne, hogy a férfi is szerelmes lett a bálon, nem csak az örökségre hajt. A sztori banálisan romantikus és édes. Helyenként próbál komédia felé hajlani, de csak mosolygós a végeredmény, ez nem egy vicces vígjáték. Fordulatot sem érdemes várni: ki látott már olyat, hogy Hamupipőke nem szerzi meg a herceget? Ok, olyan már volt, hogy lelépett, mert nem jött be az álomélet a herceg oldalán (Vadregény), de még ott is volt egy herceg begyűjtés a szakítás előtt.

Mégis, szívesen néztem ezt a filmet. A banális története ellenére. Miközben bosszankodtam azon, hogy a hajukat leszámítva nem is nagyon hasonlít a két lány, ki keverné össze őket, más ötleteket bírtam benne. A zokni, benne az 5 személyes tárggyal kifejezetten aranyos volt. Pláne, hogy Nicholas és Angie is olyan dolgokat tettek bele, amelyek jól kifejezték kik ők, és mit várnak az élettől. Ilyesmit munkahelyen is csinálhatnánk, most nagyon tetszik nekem ez az ötlet. Vagyunk is hozzá elegen…

Vissza a filmre! Bár elnéztem, még mosolyogtam is rajta, így is zavart a szerelmi szál banalitása. Egy kis időt töltenek együtt a bálon – igaz, itt nem csak táncolnak, beszélgetnek is, ezzel több a mesénél – és ez máris az a szerelem, amiből házasság és egy életre elkötelezés lesz? Maga ez – egy este, egy félórányi beszélgetés, egy tánc – ennyiből ne legyenek egymásnak a nagy Ő! Itt legalább azt díjaztam, hogy amíg Angie szervezi az esküvőt, Nicholas sokat van körötte és beszélgetnek, elkezdik megismerni egymást, Nicholas így kezd el másként nézni a lányra, és félig szerelmet is vallani neki, mielőtt biztos lesz abban, hogy a bálon Angie volt a partnere, nem Candance. De még ezzel együtt is nagyon meseszinten maradtunk, ez nem egy komolyan vehető film.

Tévés a történet, a külcsín is. Talán két helyszínen játszódik az egész – nem, a ruhabolttal három. Kevés színész mozog kis térben, ami nem is olyan látványtanya, mint a Bíborhegy. A színészek is tévések. Nicholas a Hallmark produkciók visszatérő szépfiúja, Peter Porte. Angie, vagyis Emma Rigby Once upon a time melléksorozatozott, de az óta nem hallottam róla. Lesley-Anne Down meg egyszer jegyzett volt, most már csak ilyen filmeket dob fel.

A receptet meg nem lelem. Gagyi, tévés, bántóan romantikus – ez mégis tudott tetszeni. Cuki.

Amerikai Hamupipőke - 5/3,5 nagy mese az egész, néhol bántóan édes is, de tévés romantikának aranyos és nézhető.

https://www.youtube.com/watch?v=-_DdKxQ9O50

Titkos szövetséges, bevetéses, kémkedős, akciós.

Alfred Pennyworth leszerel a seregből, és a civil életben szeretne boldogulni. A gyilkolás és harc, amihez profin ért, így ettől nem messze levő szakmát képzel el magának. Vállalkozást indít, melyben nyomozást, védelmet és ügyintézést biztosít. Az egyik első ügyfele az amerikai milliomos, Thomas Wayne. A férfi meglepően mély összeesküvések világába vezeti el az egykori katonát, aki hamarosan titkos szervezetek hatalmi harcai között igyekszik lavírozni. Közben beleszeret egy nála jobb körülmények közé született lányba, de a menyasszonya lesz, aki megfizeti Alfred veszélyes munkájának árát. Alfred ettől kezdve hol bosszút áll, hol menekül, de képtelen kitörni a titkos szervezetek világából. Miközben Wayne egyre szorosabban együtt dolgozik egy másik ügynökkel, az agilis Marthával, Alfred már azon emberek között találja magát, akik a királynő életét óvják.

A legtöbbször szeretem, ha egy sorozatnak egyedi hangulata van. Amikor annyira jellegzetes a külleme, a cselekményvezetése és a szereplői, hogy az megkülönbözteti más hasonló sorozatoktól vagy filmektől. Ez igaz erre a sorozatra is, de nem tudtam egyikkel sem mit kezdeni. Mert ez már furcsán volt különös és más.

Elég, ha csak annyit írok, hogy elvileg ez Batman előtörténet. A későbbi Alfred inas a főszereplő, aki most ismerkedik meg Thomas Wayne-nel és a férfi későbbi feleségével, a kis Bruce leendő anyjával. De semmi nincs benne, ami arra a képregény vagy filmes világra emlékeztetne. Gyakran nem is tudtam mit kezdeni a cselekménnyel: most akkor melyik szervezet melyik és mit akarnak? Mi köze ennek a későbbiekhez?

Arról nem is beszélve, hogy bőven tettek bele olyan húzást, ami finoman szólva is kiakasztó. Az, hogy Martha első körben Alfred ajkaira cuppan rá, még csak a kezdet. Annak a szálnak szerencsére nem lesz folytatása, és elkezdik alapozni, hogy Alfred felől Thomas felé fordul az érdeklődése. (Nagyon nem akarjuk, hogy Bruce Wayne Alfred fia legyen, ugye?) De láttuk a patás Sátánt, legalább egy pillanatra felbukkanni. De még nem is az volt a legrosszabb élményem: az Alfred viszonya lett a királynővel. Szó szerint. Nem csak megmenti a nőt…

Különben is, miért bukik itt minden nő erre a pasira? Szótlan, komor, aki mellé sodródik, biztosan rosszul jár. Ehhez képest a sorozat elején a gazdag lány, Martha, a törzshelyének pultosa, a végére II. Erzsébet – mindenki dől Alfred karjaiba. Ő meg úgy gyalogol szíveken és ágyakon át, hogy csak kapkodtam a fejem. Az egyik részben még nagyon gyászolja a menyasszonyát, a következőben már szerelmi gondjai vannak. Jaj.

Utálom, de nem is igazán értettem a kémes, akciós részeket sem. Már abba belefájdult a fejem, hogy ki kivel van, kinek dolgozik, egyáltalán kik a jók és a rosszak. Végig volt ezzel kapcsolatban zavar – a végére odáig jutottam, hogy a Wayne körüliek kell, hogy a jók legyenek, meg Alfred. A többiek meg… már nem is érdekelt. Ami egy sorozatnál komoly baj: ha nem is értem, és már nem is akarom érteni, akkor elvesztettek.

Látványra is van benne valami furcsa. Fiktív világnak tűnik, miközben valóságos is próbál lenni. Érdekes a színvilága, gyakran nagyon plasztiknak éreztem a környezetet és a színvilágot, benne az embereket is. Alfred lenyalt haja is… szinte retinaégető.

Még csak a stáb sem adja el. Nincs benne egy húzónév sem – ami jú tud lenni, ha egy sorozat kultikus lesz, és nem másból, hanem ebből lennének ismerősek a karakterek. De ez nincs olyan szinten, hogy pl. Emma Paetz nevét hozzákössem Martha Kane-hez, bár messze ő volt a legszimpatikusabb nekem a szereplők között.

Elképzelni nem tudom, Heller mit tett ehhez hozzá. Annyi mindent szerettem a Mentalistában, itt nyomokban sem találtam abból semmit.

Pennyworth - 5/2 van stílusa, a végére pár szereplőt bírtam is. De a sztori, a szereplők is olyan furcsák.

https://www.youtube.com/watch?v=QHbfV3gB7hg

Mi a közös az alábbi színészekben?

Megoldás: Tovább!

Szerzős, barátnős, rátelepülős, kihasználós.

Delphine az anyja betegsége és öngyilkossága hatására írt egy regényt, ami hatalmas siker lett. Már 2 év eltelt, új történetbe kellene kezdenie, de még mindig ennek a regénynek az utóhatásait éli meg. Egy dedikáláson kedves, magával ragadó nővel ismerkedik meg. Elle szellemíró, hírességek nevében interjúk alapján ír életrajzokat. Delphine barátkozni kezd vele, és Elle egyre több mindenbe beleszól, igyekszik segíteni. Válaszol a rajongói levelekre és megkeresésekre, egyszer még egy dedikálást is bevállal Delphine helyett. Azonban Elle egyre erőszakosabb is lesz: állítja, Delphine arról írjon, mit tett vele a könyve sikere, az utóbbi két évet. Szervezi az életét, elvágja a barátaitól és munkatársaktól. Delphine is egyre inkább érzi, hogy bajba sodorja magát mellette, de Elle élettörténete annyira kalandos, magával sodró, hogy abból akar írni, titokban jegyzi a történeteket, hogy regénnyé dolgozza őket. Nem sejti, Elle milyen messze képes elmenni, amikor Delphine megsérül, és ápolónőt játszhat mellette.

Delphine de Vigan francia sikerszerző, aki különös regényt írt. Lebegtetős, mintha a valóság lenne az alapja. Mintha maga lenne a főszereplő, aki mellett felbukkan egy másik nő. Egy alteregó, megszállott rajongó? Nem egy könnyű könyv, ahhoz túl erős az atmoszférája, ami eluralkodik a cselekmény felett is.

Roman Polanski sikerrendező, aki Vigan regényét filmre dolgozta át. A forgatókönyv íróknak is jár a dicséret mellette, hogy abból az alapanyagból egy ilyen filmet sikerült összerakni. Feszült, sötét, vonzó – nincs benne az a kortárs, elidegenítő hatás, amit a regényben éreztem. Ez egy sodró thriller, ami inkább a Tortúrát juttatta eszembe egy ponton túl.

Egyensúly van a karakterek és a cselekmény között. Fontos, hogy ki ez a két nő, hogyan élik meg a dolgokat, miket éreznek. Az érzéseik döntő hatással vannak nem csak a cselekményre, de a film kifejezőeszközeire is. Pl. amikor Delphine annyira rosszul van, hogy már szinte haldoklik, mi is csak olyan töredékeket látunk a körötte levő szobából, időből, mint a beteg Delphine. Az ő belső zaklatottsága ott van a vágások tempójában, a színvilágban.

De nem csak a lelkükkel foglalkozunk, történnek is dolgok velük. Ezeket kigyűjtve talán nem tűnik a film izgalmasnak, de a történetbe helyezve azok ezek a kis részek. Hogy jön rá Delphine, hogy mennyire manipulálja őt az új barátja, és miket csinál titokban? Elég egy-egy séta, belefutni egy-egy ismerősbe, és minden más súlyt kap. Látszólag kedélyes csevegés vacsora mellett, közben már vonzás és megszállottság násztáncát járjuk a szereplőkkel.

Helyszínekben is van változatosság. Visszatérő pont Delphine lakása, de van több utcakép, látjuk a másik nő életterét is, rendezvényeket, a vidéki házat. Érdemes is megnézni, milyen Elle és milyen Delphine otthona. Az egyik egészen steril, a másik káoszos. De persze, ez nem kosztümös film, nem is látványfilm, hogy a külsőség legyenek a súlyosak. Ez két nő drámája, így a két karakter és a két színésznő, akik a fontos elemei a kirakósnak.

Két izgalmas szerep van, két más jellegű nő. Delphine minden siker ellenére küszködik, és életkor válság is éppen most van. A párja sokat van távol, a gyerekek kirepültek, nehéz megint írni kezdeni. De egy nyugodt, megbízható, stabil nő. Elle pezsgő, vonzó, magával sodró karakter. Eva Green remekül hozza a szerep kettősségét: ahogy megbabonáz, majd halálra rémiszt. Egy gyönyörű bestia. Nevetni is lett volna kedvem, amikor szerepcserét játszanak. Seigner és a karaktere is idősebb, lefáradt, messze nincs olyan kisugárzása, mint Greennek. Nem véletlenül volt Green a Sin City femme fatale-ja, Seigner esélytelen mellette.

A film 2. fele, a fenyegetettséggel és a Tortúra hangulattal, remek tetőzése a korábbiaknak. Minden feszültség, minden rejtély újult erővel pezseg, veszély van és rejtély egyszerre.

Nem könnyed kikapcsolódásra való film, de női, intelligens thrillernek nézős.

Igaz történet alapján - 5/4 jó thriller: érdekesen és magával sodródóan dolgoz fel egy lassabb regényt, plusz Green.

https://www.youtube.com/watch?v=_3GarHV7hNg

Cím: Mulan

Készítők: Disney film, de nem tűnik biztos játéknak. Egy ismeretlenebb új-zélandi rendezőnő készíti, és a főszereplők sem ázsiai sztárszínészek. Liu Yifei kisebb filmekben feltűnt már, és Ázsiában popsztár. Yoson An abszolút ismeretlen. Mellékszerepekre tartogatták a neveket, mint Jet Li, aki Kína császára lesz. El se tudom képzelni a meséből ismerős szakállal…

Műfaj: akció, családi, kaland

Cselekmény: Kína háborúban áll, a hunok betörtek, meg kell őket állítani. Minden családból be kell vonulni egy férfinak a seregbe. A Hua neves katonacsalád volt, de most csak lányok születtek, így az idős, beteg apának kellene megint harcba vonulnia. A legnagyobb lány, aki kisebb botrányt kavart a házasságszerzőnél tett kudarcával, fiúnak öltözik és elmegy az apja helyett. A seregben aztán nem csak azt bizonyíthatja mennyit ér, de még szerelemre is bukkan.

Várható megjelenés: 2020 tavasz, március vége

Miért várós?

• Bár tavaly nem voltam oda az élőszereplős Disney filmekért, még várom őket.
• A Mulan az egyik olyan mese, amit kamaszként sokat láttam. Bírom a történetet, és a mese még vicces is volt.
• A trailer alapján a látvány remek lesz: megidézik a történelmi Kínát, és nem amerikai sablon lesz a helyszín, ruhák, smink, stb.
• Roppant kíváncsi leszek, mit kezdenek Mushu karakterével. Lesz Mulannak kis házisárkánya, vagy ezt a szálat kiveszik?
• Ami ehhez a kérdéshez is vezet: a történelmi gyökerekre koncentrálnak inkább, vagy a meséből csinálnak filmet? Ki fog derülni.
• A PR erős - nagyon jó poszterek készültek hozzá.

Házasságos, álmokért küzdős, vállalkozós.

Bertha Ringer fuldoklott az életben, amit a szülei szántak neki. Az apja jómódú üzletember volt, és gazdag vőt talált magának, aki boldogan el is vette volna a lányt. Bertha azonban többre vágyott, mint beülni a vagyonba és a férje ékszere lenni. Egy bálon megismerkedik a szegény, de nagy dolgokról álmodó műszerésszel, Carllal. Az apa eleinte tiltakozik, de a szerelmesek győznek: Bertha hamarosan Benz asszonnyá válik. Egy nővé, aki osztozik férje álmában, aki olyan kocsit akar építeni, mely lovak nélkül szállítaná az embereket. A család egyre bővül, és Carl folyamatosan küzd a megélhetésért. Nehéz befektetőket találni, és a gép létrehozásában minden zsákutca, tévedés kétszeresen fáj. Bertha azonban soha nem adja fel az álmaikat, és kitartásra ösztönzi a férjét is. Az asszony lesz az, aki egy merész autókázással bizonyítja a férjének és a világnak, hogy ők valóban megváltoztatják a világot.

Szeretem az olyan filmeket, amelyben azt követhetjük végig, hogy egy találmány hogyan születik meg, lesz sikeres és váltja meg, ha nem is az egész világ, de több ember életét. E film elvileg azzal a kérdéssel birkózik, hogy sikeres lehet-e a motorhajtású autó. Benz lehet-e az, aki célba ér a technika fejlesztésében?

Mindezzel csak az a gond, hogy senkinek nem fog gondot okozni előre tudni, mi lesz a történet vége. Az autókat el sem tudjuk már képzelni úgy, hogy állattal hajtassuk magunkat. A Benz név pedig önmagáért beszél. Mondjuk úgy, kétlem, hogy Bertha és Carl egy leszármazottja is anyagi gondokkal küszködne.

A film azt igyekszik megmutatni, milyen utat járt be a család, amíg az automobil elkészült, majd mennyire nehezen tudták eladhatóvá tenni. Nem a feltalálást látjuk, Carl már a film elején is ezzel az álommal birkózik, és amint befektetőt szerez, el is kezdi a motor, majd az autó építését. Nem a küszködést, a különböző terveket látjuk, hanem az erre való reakciókat. Az embereket, akik nem hittek benne. A kereslet hiányát. A filléres gondokat: ott a motor, ott a terv, és mégsem tudnak haladni, mert nincs tőke.

De nem gazdasági filmet kapunk, ha fontos szál is az autóé. Ez egyben szerelmes film is, amiben két ember egy életen át egymásba kapaszkodik. Bertha Ganz nem volt egy átlagos dáma, és nem csak azért lett Carl Benz felesége, mert a szerelem annyira elvette az eszét. A férfi mellett a víziót is szerette, hogy jelentős életük lehet, hogy valami olyat tehetnek együtt, amivel változni fog a világ. Ezért is inkább Carl, mint a gazdag udvarló, aki nem hisz senkiben és semmiben, csak biztonságban fialtatja a pénzét.

Érdekes volt az is, amikor már a Benz gyerekek nagyobbak voltak. Mennyire másként álltak hozzá az apjuk munkájához, mint kisgyerekként. Talán ezért is tetszett annyira, amikor a végén a nő felpakolta a fiait, és együtt vágtak bele a kalandba. Azzal hitet tettek amellett, hogy bármit is mondanak rájuk, kiállnak az apjuk mellett.

Egyértelműen az a kocsikázás a film csúcspontja. De akad mellette bőven kellemes jelenet, hol humorosabb, hol drámai, hol romantikus színezettel. Igazán egyik zsánerben sem merül el, de kellemesen és elég szórakoztatóan elmesél egy történetet történelmi környezetben.

A színészek között egy ismerős akadt, Felicitas Woll. A színésznő nálunk is vetített sorozat főszereplője volt, de több filmje is befutott hozzánk is. Amin meglepődtem elsőre, milyen fiatalnak tűnt. Aztán rájöttem, hogy ez a film lassan 10 éves lesz. Ettől még korrekt Bertha Benz lett Woll, csak már annyira nem meglepő, hogy nem látványosan öregedett.

Pozitív az üzenete is, az álmokért ki kell tartani, de nem csak őrizni kell őket, hanem tenni is azért, hogy megvalósuljanak.

Nem egy jelentős film, tévés kosztümös feltalálós, de annak nézhető.

Carl és Bertha - 5/3,5 egyszerű, kissé mesének tűnik, de helyes film, ami azért a mese mellett valós alapú is.

https://www.youtube.com/watch?v=gS9_XyEwyI4