Színjátékos, múlt után nyomozós, feldolgozós, második esélyes.

Dylan élete 10 éve csodálatos volt: végzős középiskolásként a focicsapat egyik sztárja, remek jegyei voltak, és vele járt a nagy szerelme, Natalie is. Vele akartak továbbtanulni jövőre. Ám elég volt egyetlen éjjel, hogy Dylan számára minden véget érjen. Szakított a lánnyal, nem tanult tovább, eltemette magát egy ravatal kisegítőjeként. Főnöke szívesen segítene neki, de Dylan neki sem nyílik meg. Egy egykori osztálytársa temetését pont ők szervezik, és Dylan újra találkozik Natalie-val, aki ápolónő lett, és egy másik volt osztálytársukkal jár. A főnöke tréfaként megrendezi Dylan temetését is, amire ketten mennek el: Natalie, aki rengeteg mindent felkavar Dylan világában. A zavarodott, beteg Charlie, aki viszont azokat a válaszokat adhatja meg, melyeket a férfi 10 éve keres, és melyek ismeretében talán képes lesz végre valóban élni, és folytatni, amiket 18 évesen félbehagyott.

El sem tudom dönteni, mi volt a film legzavaróbb eleme. Van választék bőven, mondhatna, megfujt a bőség zavara. Csak listaként: történet, látványvilág és ésszerűség.

A történet alapból még érdekes is lehetne, van egy titok, ami mindent tönkretett. De még az alapokat is sokáig rejtegetik a készítők, közel a film fele lemegy, mire kiderül, egyáltalán mit és kit vesztett el Dylan 10 éve, ami miatt ilyen élőhalott életmódra váltott. A teljes igazság ráadásul nem is krimis, nincs benne semmi olyan elem, ami melodrámánál többé tehetné a történetet. A jelenben a szerelmi szállal, a Charlie körüli dolgokkal akarják jobban eladni a cselekményt, de nagyon zavarosan van visszaadva a sztori. Mintha direkt össze-vissza rendeznének jeleneteket, hogy mindenkit összezavarjanak. Ám ettől nem rejtélyesebb lesz a film, csak idegesítő.

A szerelmi szál is fárasztó: már ott elszakadt nálam a cérna, hogy Natalie miért nem küzdött magukért. Nagyon hamar rájönni, hogy neki mindig is Dylan volt az igazi, a jelenlegi pasija negyed annyit sem jelent neki. Akkor miért lenne kész hozzámenni? Miért nem képes küzdeni azért, amit akar? Inkább beletörődik a rosszabb verzióba, amikor Dylan számára is ő a Nagy Ő? Annyira felesleges ennyit húzni, hogy szeretik egymást, mire mondják ki is.

Logika nem került a történetbe, ez is a mesterséges rejtélyeskedésnek köszönhető. Eleve, hogyan tudnák elhitetni, hogy Dylan halott – és élőholtként jár még a Földön – amikor pontosan látjuk, hogy élve és heccből fekszik a koporsóba. Részletesen meg is beszélik a főnökkel, hogy ez egy kissé gonosz tréfa és teszt, nem a valóság. A film végére tett csavar meg következik abból, hogy tudjuk, Dylan él. Akkor is, ha Charlie monológjai össze is akarnak zavarni, és elhitetni, hogy ő valamiféle szellem.

A legkönnyebben feltűnő gond a film látványvilága. Szó szerint rossz nézni. A szellemes, misztikus témát akarhatták aláhúzni ezzel a sok köddel, homállyal, de ez is el lett túlozva, és átcsúszott idegesítőbe. Annak értelmét se láttam, a színeket miért iktatták ki a filmből ennyire. Majdnem fekete-fehérnek látszik, helyenként szinte égette a retinámat.

A karakterek sem tudták megszerettetni magukat. Dylan az egyetlen, akiről több mindent megtudunk, a többiek alig pár vonással jellemzettek. Charlie szétcsúszott és rejtélyes. Natalie meg ugyanaz az álomlány, aki kamaszként. De ennél több nem derül ki róluk.

A színészek is erősen másod, bár inkább harmadvonalasok. Mindenkire lehet emlékezni valamiből – Terminátor, Sin City, Bűbájos boszorkák, Grindhouse, Smart esetében rengeteg komédia, mint az Úttalan út – de igazán átütőt nem alkottak. Nem is lettek sztárok, és ez a film sem fog ezen változtatni.

Egy-egy részletet lehet benne találni, amiben valami ötlet akad, de összességében inkább idegesített, mint tetszett ez a film.

Halálos éberség - 5/2 zavaró a képi világa, feleslegesen ennyire steril és fekete-fehér. Igaz, a történet is zavaros.

https://www.youtube.com/watch?v=FKh_n8CQIO8

• Tartsuk közel az ellenségeinket.
• Inkább hantoljuk el mind. (Harlots)

(Benedeket egy bíborosa, a későbbi Ferenc pápa a saját nézeteiről győzködi, kevés sikerrel.)

• Semmi sem állandó a természetben vagy az univerzumban. Még Isten sem.
• Isten nem változik.
• De, változik, a mi irányunkba mozdul.
• Én vagyok az igazság s az élet – hogy találjuk meg, ha mozog?
• Út közben. (A két pápa)

(Lionel eljut a nagy felismerésig, amit természetesen a riválisa nem ért meg.)

• Természetesen közénk akar tartozni! Mi nagy emberek vagyunk. Mi formáljuk a világot!
• Ez különös… sokáig magam is így gondoltam. De most… már úgy hiszem, a világ formál minket. (A hiányzó láncszem)

(A rendőrfőnök már egy pillanatra azt hitte, munka van.)

• Hé, főnök!
• Mi történt, Doris?
• Egy 314-es van folyamatban odaát a Pleasentvalley-i utcában.
• Nemi erőszak zajlik?
• Nem nyert. A csendháborítás mi?
• Az a 315.
• Á, akkor az zajlik. (Pompon klub)

(Egy törzsvendég halott, Kevin máris magát okolja. Veronica azonban helyreteszi.)

• Billy önálló, felnőtt ember volt. Ő választotta a piálást.
• De mi segítettük hozzá az alkoholhoz.
• Ez sokszor megesik egy kocsmában, Kev. (Shameless)

(Feltűnik egy új vírus, a gyerek fél a vámpírszerű fertőzöttektől. Az apjának nincsenek jó válaszai.)

• De sokat olvastam a vámpírokról. Jó, főleg képregényekben, de minden országnak megvan a saját vámpír sztorija.
• Ezek csak mítoszok.
• Minden mítosz elkezdődik valahogy. (V-Wars)

(Elkészültek az új kűr ruhák, Justin nincs oda értük.)

• Istenem! Úgy néztek ki, mint az angyalok.
• Hűha! Mintha az Éhezők viadala felvonulására mennénk. (Spinning Out)

• Az igazság egy sokszínű fenevad. Az idomításához nem elég a tények birtoklása.
• Mi kéne hozzá?
• Több megértés. (Harlots)

(Ma már a besúgók is érdekes fizetséget kérnek, mint az alábbi alvilági kapcsolatokkal is bíró büfés.)

• Köszi, Took, tartozom eggyel.
• Ne megköszönd! Nézz meg Instagramon! Kellenek a lájkok. (Stumptown)

Nyomozós, családi titkos, angol hangulatú.

Harlan Thrombey a semmiből épített milliós vagyont, és lett a világ egyik legsikeresebb krimi szerzője. A 85. születésnapja másnapján azonban holtan találják – átvágott torokkal. A rendőrség öngyilkosságnak nyilvánítaná az esetet, de jelentkezik egy híres detektív, Benoit Blanc, aki még elbeszélgetne a családtagokkal. A rendőrség megszervezi, újabb kihallgatást tartanak, külön beszélgetnek a családtagokkal, amibe a magánnyomozó is bekapcsolódik. Hamar leleplez több hazugságot is, és kiderül, szinte mindenkinek lett volna indoka meggyilkolni a férfit. Van, akinek elvette volna a havi apanázsát, másnak leleplezte volna a viszonyát a házastársa előtt. Újabb fordulat következik, amikor a végrendeletet is felolvassák – a teljes család ledöbben az örökös nevének hallatán. Blanc a gyilkos nyomában jár, míg végül minden rejtélyre fény nem derül.

Nem Agatha Christie írta az alapját, de akár el is lehetne hinni, hogy a krimi királynője volt az ötletgazda. Sok-sok részletben követi az angolszász krimi hagyományait a film, miközben vannak trükkjei is, amivel mégis friss és szórakoztató tud lenni.

Látszólag egy zárt szoba rejtéllyel indulunk, és érkezik a külföldi mesterdetektív is, aki nekilát az ügy megoldásának. A helyszín egy vidéki, nemesi kúria. A családnak is megvan az elit, sznob külleme – Agatha sem a mindennapi polgárokról mesélt. Eddig ez szépen illeszkedik az angolszász krimik közé.

De! Van egy nagy csavar benne. Viszonylag a film elején megtudjuk, mi történt igazából azon az éjjelen, és egyszerre láthatjuk a nyomozás és a nyomok eltűntetését. Nyíltak lesznek a játszmák, de e történet mögött is van egy másik. Fordít egyet a megszokott klisén, hogy aztán a végére visszatérjenek az ilyen krimik tipikus végéhez. A nagy leleplezés – meg itt is egy trükk, amit már szinte vártunk is.

Látványra sem lehet semmi panasz. Annak ellenére, hogy egészen kortársnak tűnik, hangulatában hozza egy kosztümös krimi színeit és ízeit. Szép a ház, jók a kosztümök, és napjainkban járunk. De annyira a történet a lényeg, hogy ugyanígy működne ez a történet évtizedekkel később vagy akár korábban is, mert az ember itt a lényeg, nem a technika.

Nem mondanám kifejezetten humorosnak, de azért a fekete komédiák hangulatából is van benne egy kevés. Drámának egy percre se érződött, szórakoztató és kellemes hangulata van a gyilkos téma ellenére. Végre akadt egy film is, amiben nem undorítóan használták a hányást és tényleg funkciót adtak neki.

Kihagyhatatlan a szereplőgárda méltatása is. Itt még az alig 2-3 mondatot kapó kis mellékszereplők is olyan színészek, akik ismerősek lesznek legalább egy sikerfilmből vagy sorozatból. Sztárparádé, ami azért krimiben nem olyan gyakori. Meg is hálálják a színészek a bizalmat, nem is tudom, kit kellene kiemelnem. Daniel Craig nagyon stílusos, Ana de Armas talán nem is volt még ilyen szerethető. Christopher Plummer, Jamie Lee Curtis, Toni Collette, de választhatnék másokat is. Jól megírt karaktereket kaptak, amiből mindenki ki is hozta, ami benne volt. Talán annak nem örültem, hogy pont az a gyilkos, aki, de féltem tőle, hogy ő lesz.

Ha valamit hiányolhatok belőle, az a tanulság. Belemagyarázni lehetne valamit, de semmi kedvem hozzá. Ez egy intelligens, szórakoztató film, aminek nem is célja, hogy bármilyen tanulságot levonjak belőle. Kereshetjük a nyomokat és a csavart, biztos van, amire rá is lehet jönni, de tartogatnak a készítők meglepetést a végéig. Különben imádtam, hogy minden kis gesztusnak meg van a jelentősége, csak ki kell várni, hogy kiderüljön, mi az.

Kellemes krimi volt ez a film, amiben egyszerre volt meg a hagyományok tisztelete és mégis próbálkozott valami újjal is, és érdekes maradt a végéig.

Tőrbe ejtve - 5/4,5 klasszikus hagyományokat követő krimi, csavarral, remek szereposztással. Christie-fun!

https://www.youtube.com/watch?v=S_oHhgLKuEU

A filmek is jók, de most elsősorban a szememmel gondolkodtam. Avagy olyan filmek jönnek, amelyekben a cselekményen túl a kosztümök is lekötötték a figyelmem.

5: Colette – vidéki lányból ikon. Colette hozzáment a családi baráthoz, akivel meglepően modern házasságban éltek a 20. század hajnalán. Az író férj nem tud miről írni, a felesége besegít, és hatalmas sikert aratnak. Szerelmi téren, szakmailag is egyre távolabb kerülnek egymástól, és a nő harcba indul a szabadságáért. Közben érdemes azt is figyelni, hogy fejezi ki magát az asszony a ruháival. Vidéki naivából modern nő, ruhák terén is.

4: My fair lady – Eliza virágárus lányka a londoni utcasarkról. Az arca talán helyes, de a modora és a viselkedése minősíthetetlen. A nyelvtanár Higgins professzor fogadást köt, és e lányból kellene hercegnői sikket kihoznia. Az etikett és beszéd mellé ruhákat is kap, amiket Audrey Hepburn nagyon tudott hordani is. Kinek melyik a kedvenc darabja? Az biztos, hogy az a fehér dressz a kis fekete csíkokkal és a nagy kalappal örök kedvenc – nem véletlenül vitte haza a film a legjobb kosztüm Oscar-díját is.

3: Marie Antoinette – a francia trónörökösnek feleség kell, és egy osztrák királylányt kap. Marie Antoinette nem lett boldog házas: a férje mulya is, jellegtelen is, kicsit sem vonzó ember. Azonban megörökli a trónt, és Marie Antoinette francia királyné lesz mellette, aki rákap a luxusra. Jut neki jóképű és szenvedélyes szerető, gasztronómiai remekek csemegének, elképesztő ékszerek, bámulatos cipők és ruhák. A film cselekménye talán nem fogott meg, de a kosztümöket imádtam. Ezek a ruhák…

2: Háború és béke – a napóleoni háborúk kora Oroszországban. Az egyik percben még báli szezon van, és az a legnagyobb dilemma, ki nyeri el a bájos Natasa kezét. Talán a komor, de jóképű és nagyon gazdag Andrej herceg? Egy jóképű szélhámos? A következő pillanatban pedig már menekülni kell a franciák elől, és az életben maradásért küzdeni. A BBC nem szokott a kosztümökön spórolni, most sem tették. Lily James és James Norton micsoda szép pár voltak a képen is látható báli fehérben…

1: Gigi – nem azért, de még keret is lett Colette személyének hála. Ugyanis a Gigi annak az írónőnek a kisregényéből készült, akiről készült filmmel kezdtem a sort. A történet romantikus, de azért van benne társadalmi görbe tükör is. Gigi a nagyanyja védőszárnyai alatt nő fel, sokat bolondozva a család gazdag fiatalember barátjával, Gastonnal. A lány szépséggé érik, nénikéje bele is lendül, hogy kiképezze úri dámává. Lesznek is mókás pillanatok! A fiatalok között fellángolnak az érzelmek, de Gaston úgy közelít hozzá is, mint a korábbi, társasági ismerőseihez, és szeretői státuszt ajánl. Mi sül ki ebből? Az biztos, hogy Gigi fehér ruhája a film végéről káprázatos, és a párizsi sikk az egész filmen végigvonul.

Embereket segítős, útra lelős, kutyás.

Ethan megtalálta a boldogságot öregségére a szerelme és a kutyája mellett. Amikor Hannah fia egy autóbalesetben meghal, az özvegye náluk szüli meg a kislányát, és eleinte hagyja, hogy a két gyászoló öreg a kislány mellett legyen. Azonban Gloria aggódni kezd, hogy a biztosítási pénzt akarják az öregek, így felpakolj CJ-t és nem is engedi többet a nagyszülei közelébe. Ethan a haldokló Bailey-t kéri meg, vigyázzon a következő életében a lányra. A visszatérő kutyus, amikor meghallja az ismerős kislány hangját, addig mesterkedik, amíg valóban CJ kutyusa lehet. Molly néven mindig mellette van, és segít neki túlélni egoista és alkoholista anyja mellett. Nagy Kutyaként csak egyszer látja, de a 4. alkalommal megint a lány mellett lehet. Segít neki, hogy a gyerekkori jó barátban meglássa az igazit, és együtt térnek haza is a családjukhoz.

Az első részt sem utáltam annyira, mint a kritikusok többsége. Nyomában sem ért a regénynek, de nézhető volt. A második részt azonban szerettem is, annak ellenére, hogy ez a rész sem nyerte el többek tetszését. Az enyémet igen.

Talán azért, mert tetszik az üzenete. Ahogy arról szól, hogy az életben jó és rossz dolgok történnek, változatos, de ez jó. Csak haladni kell előre, és megtalálni azokat, akikkel a nehéz perceket is át érdemes vészelni. Vagyis, a falkákra kell lelnünk, legyenek a tagok két- vagy négylábúak.

Annak is a himnusza, hogy az embert mennyire szereti a kutyája. Imádtam benne, ahogy a kutya gondolkodása nem csak emberi vonásokat kap. Az, ahogy a csitítást kénytelen felfogni, vagy, ahogy mindig ugyanott viszket neki. Azt a végtelen és határtalan hűséget és szeretetet, amit itt Bailey egész lénye prezentál. Állatbarát, kedves és családi film – bár azért elgondolkoztam a korhatárokon is. A mai agyammal nekem megható volt, és pl. a Molly-én halálát meg is könnyeztem. De könnyebben átlendültem, és haladtam a filmmel előre. Egy kisebb gyereknek nem biztos, hogy ez a halál tematika annyira való már.

Annak ellenére, hogy kemény témák vannak benne, nagyon szeretettel teli az egész film és jó a hangulata. Pedig van itt inkompetens anya, rák, és ahogy már írtam, visszatérő téma benne a halál. Ami itt különben nem a vég, csak az út része.

Külcsínre is korrekt lett a film. Nem látványelemek kellenek bele, de ami képileg megjeleníthető, azzal gondosan bántak. Színes, de nem harsány. Szórakoztató alkotás, képi világát is tekintve.

Szerettem a helyszíneit, legyenek azok a tanyán vagy a városban. Különösen tetszett, ahogy a lakásokkal leképezték egy-egy ember világát, lelki életét is. Ahogy otthon lett egy-egy szobából, ahogy visszatükrözte a benne lakó karakterét.

A történet szereplői jó emberek, még a megtévedtek is kapnak második esélyt és megjavulhatnak. Gloria a film első felében megutáltatja magát, de aztán ő is meg tud változni. Vannak kevésbé szimpatikus figurák, de senkiből nem csinálnak ellenséget vagy elemien rosszat. Egyszerűen csak mások, más értékrendszerekkel.

Gonosz leszek, ha ebből a filmből nem a színészek lesznek azok, akik megmaradnak az emlékezetemben? Mert ok, nagyon szerethető lett Kathryn Prescott alakításában CJ. Dennis Quaid annyira szerethetően nagypapás, olyan széles és bizalomgerjesztő a mosolya. De mégis a kutyák azok, amelyekre emlékezni fogok később. A második, Molly, valami egészen tünemény. De bármelyik kutyát ki lehetne emelni, a cuki faktor garantált.

Talán nagyon mesés, és nagyon könnyfakasztóra készítették, de ez most jól esett a lelkemnek, és szeretem a kutyás filmeket.

Egy kutya négy útja - 5/4,5 talán nagyon mese, de egy megható és kedves kutyás mese, sok édes kutyussal.

https://www.youtube.com/watch?v=KOODUnsjZy0

MOZI:

• Botrány - amerikai életrajzi dráma
• Árok - amerikai akció, horror

DVD:

• Nincs akadály

Öreglányos, klubalapítós, barátnős.

Martha tanár volt, már nyugdíjas, aki most mindent felszámol. Rákos, nem kér több kezelést. Az utolsó napjaira leköltözik egy nyugdíjas telepre, ahol a minimum életkor 55 plusz, és ahol az idősek meglepően aktív életet élnek. Kötelező klubba járni, de Martha a 100-ból egyet sem talál, ami tetszene neki. Csak csendesen és békén heverni akar, de a szomszédja, Sheryl ezerrel pörög és őt is rángatná magával. Az ő egyik megjegyzése indítja be az agyát: az anyja betegsége miatt ott kellett hagynia a nemzeti hajrá lány csapatot, de itt alakíthat klubot. Összeszed pár nőt, akik hajlandóak társulni, és megalapítják a pompon klubot. Amikor bevállalnak egy iskolai nyílt edzést, egy netre kikerülő videó miatt betiltják őket és nevetségessé válnak. De már nem akarnak félúton megállni. Sheryl unokáját befogják DJ-nek, a nevetségessé tételük miatt felelős középiskolás hajrá lányt edzőnek és koreográfusnak, és még versenyre is neveznek, mindegy mit gondolnak mások!

Már azzal bajban vagyok, hogy műfajilag besoroljam ezt a filmet. Sportfilm? Komédia? Dráma? Valahol mindegyikből van benne valami, de egyik sem igazán. Egyet nem mondanék rá szívesen, hogy az.

Sportfilm – mégiscsak egy sportklubot hoznak létre, edzenek és versenyre készülnek. Ok, öregek és nem megy nekik már semmi úgy, mint a fiatalabbaknak. Nem véletlenül van az is mellette, hogy milyen az, amikor középiskolások űzik ezt a tevékenységet. Abban komoly ugrások és torna van, amire az öreglányoknak esélye sincs. De attól még a maximumot kihozzák magukból, az ő korukban ez teljesítmény. Szóval, sportfilm, csak a nyugdíjas verzió. Mégis, a Hajrá, csajokat nem cserélném be a Pompon klubra.

Komédia, mert elvileg vicces, hogy a nagymamák ilyesmire adják a fejüket. Azért arra vigyáztak a készítők, hogy ne bolondot csináljanak a színésznőikből. Elég csak a ruháikra ránézni: eszükbe sem jutott mini szoknyát rájuk adni, vagy mélyen vágott topot. Méltósággal komédiáznak itt, és alaphelyzetnek használják a poént, hogy 68-on felül hajráznak a nénik. A piros pont jár azért, hogy nem hozzák méltatlan helyzetekbe a szereplőiket, de igazi poénok se igazán jutottak az eszükbe. Nem jut eszembe egy jelenet sem, amin jót nevettem volna. Mosolygós rész akad benne, mondjuk Vickie kapálózása, hogy betiltsa a klubot, de igazán vicces nem akad benne. Vagyis, komédia féle, de nyugodt szívvel annak sem nevezném.

Dráma – Martha meghalni jön ide. Folyamatosan kapjuk is az emlékeztetőket, hogy tartja magát ugyan, de nagyon rosszul van. Szervezi a temetését, szedi a gyógyszereket, de az ereje egyre csak fogy. Sokáig tart, amíg ebbe a többieket képes beavatni, titkolja. Azért nem érzem mégsem igazán drámának, mert itt nem a halál elfogadása vagy bármilyen súlya a végnek a téma. Martha itt barátokat és közösséget talál, és tulajdonképpen boldogabb élete lesz itt a végén, mint korábban éveken át. Így tulajdonképpen neki ez egy happy end: még a halála előtt élete álmát összehozza, igazi barátai lesznek és boldog lehet. Hogy lenne ez dráma, ha szomorú is, hogy várja a koporsó? (Vagy, a filmet ismerve a patron.)

Az öreglányok jó színésznőkből álltak össze, és mindenki hozza is szépen a karakterét. Diane Keaton a húzónév, aki stílussal végig is viszi a filmet. Aki viszont irritál, Alisha Boe. A karaktere aranyos, maga a színésznő irritál. Azt is tudom, miért. A 13 okom volt mindegyik évadában Jessica volt, akit nem bírtam a dolgai miatt. Akit ő játszott. Egyszerű átvitel: Jesst rühelltem, nem bírom ezért a színésznőt, aki játszotta – ezt az ellenszenvem más szerepeire is átörökítettem. Most még küzdeni se akarok ellene. Nem bírom és kész.

Hangulatában jó volt, a film üzenete is pozitív – az életet ünnepli. Elnéztem, de valahogy mégse az igazi. Valami minden téren hiányzott belőle, miközben kis része benne volt.

Pompon klub - 5/3,5 bár egyes színészeket nem bírok benne, hangulatos és mosolygós film, bár alig vicces.

https://www.youtube.com/watch?v=ncqUmsV1iF8

Ármányos, hatalmi harcos, bordélyházas, kosztümös.

Charlotte vette át a bordély vezetését, és jó hírnévvel viszi is tovább az üzletet. Ő maga már nem is árulja magát, nincs rá szüksége. Egy este fiatal költő téved be hozzájuk, aki végül a nővel távozhat. Ám Isaac igazából egy környékbeli kocsma társtulaja, aki védelmi pénzt akar innen is szedni. Ezzel háború indul közte és Charlotte között, miközben kezdenek egymásba is szerelmesedni. Lucy unatkozik, hiába közismert kurtizán, szerelem nélkül nem élvezi ezt az életformát. Egy gondos üzleti tervvel bíró asszonnyal, Elizabeth társául szegődik, aki úri szabósága hátterében egy különleges igényeket kielégítő, diszkrét klubot is vezet. Lydia igyekszik túlélni az őrültek házát, ahol összebarátkozik egy fiatal lánnyal, akit a családja azért zárt ide, mert összefeküdt a kedvesével. Együtt szöknek meg, és Kate bájain keresztül Lydia mindent vissza akar szerezni. Amerikából Margaret is megérkezik egy férjjel, és akaratlanul is tragikus események elindítója lesz.

A tágabb képet akarjam nézni, vagy az egyes szálak alakulását? Attól függően, melyiket választom, másnak érzem a sorozat eme évadát.

Ha az egészet nézem, akkor remek munkát végeztek az írók. Fogják az eddig részben nyitva hagyott szálakat, kicsit csavarják őket, majd elvarrják. Közben már látszik az is, milyen irányba mehet majd tovább a karakterek sorsa, már más konfliktusok mentén. Elegáns, logikus, és miközben tartalmas ez az évad, előkészít egy akár más irányú folytatást is.

Ha azonban egyesével nézem a szálakat, nagyon nem vagyok kibékülve azzal, ami ebben az évadban a szereplőkkel történt. Ha belegondolok, szerintem senki nem azt kapta, amit érdemelt volna. A legnagyobb szívfájdalom Charlotte és Isaac története. Tartom, hogy a nő akkor lett volna a legboldogabb, ha még az elején elmegy az ír fiúval, és kap egy új kezdetet Amerikában. Helyette maradt, és ez lett a vége. Annyi mindent túlélt, annyi háborút megvívott sikeresen, és egy ilyen kis félreértés…

Amivel eljutunk Margaret figurájához. Akit eddig eladtak úgy, mint a családjáért bármire képes, harcos és szimpatikus asszonyt. Most is ez lett volna a cél, de már sokkal jobban kiérzem belőle az önző vonásokat is. Ha itt ő nem kavar, Charlotte története nagyon máshogy alakult volna. Sokak életét tönkreteszi a ténykedésével, aztán meg elhajózik a happy end felé? Ok, rossz szándéka nem volt, de tudjuk, hogy a pokol felé vezető út sem azzal van kikövezve.

Lucy a naiv lányból lassan már szociopata manipulátor lesz. Az ő szálával tulajdonképpen csak annyi a bajom, hogy nagy etikai leépülés kezdetét jelzi, kinek a társául szegődik el az évad végén.

Aki sokat fejlődött viszont, és akinek legalább az jutott, amit megérdemelt: lady Isabella. Idén szembe mer szállni végre a bátyjával, és kisebb forradalmat indít azzal, hogy már ad a látszatokra, felvállalja magát és a barátait. Igazibb, őszintébb, boldogabb élet lesz a jutalma.

Az új szereplők között akadt jobb-rosszabb: Kate remélem, nem Charlotte helyét veszi át, mert Daisy Head a közelében sincs Jessica Brown Findlay kisugárzásának.

A sorozat küllemében most is hozza a szokott minőséget. Kosztümös, sok szép ruhadarabbal. Az, mondjuk még mindig röhejes, az úri divathoz milyen kipúderezett arc járt. Szegény herceg úgy nézett ki vele, mint valami bohóc.

Van szappan faktor is, de azért nem annyira hihetetlen eseményeket pakolnak benne egymásra, mint pl. a Dynasty teszi. Jól működik az arány a szexualitás témájával is. Örömlányokról szól, de nem a szex itt a lényeg. Sokkal inkább a hatalom és a szabadság témái, amivel foglalkoznak.

Egyelőre még nem láttam 4. évados berendelést, de eléggé zárt a sztori, ha ez a búcsú.

Harlots - 5/4 bár minden szál alakulása nem tetszett, a karakterek és az ármányok még nézőssé teszik.

https://www.youtube.com/watch?v=E5fM1exviE8

A keret egy interjú: Jennifer, egy újságíró hallgatja meg Destiny történetét, hogy hozták össze a lányokkal a Wall Street-i rablásokat.

Destiny rossz anyagi helyzetű, ázsiai származású lány volt. A nagyanyja gyengélkedett is, elmaradt a részletbefizetéssel, és már kezdte eladogatni az értékeit. A lány erotikus táncból akart gyorsan pénzhez jutni. Csinos, fel is veszik, de a pénzből alig jut neki valami. Fizetni kell a jutalékot a tulajnak, a védelemért a személyzetnek. Annyi borravalót meg nem kap, hogy maradna is belőle.

A szeme megakad a klub egyik legjobb táncosán, Ramonán. Összeszedi a bátorságát, leül vele beszélgetni. A nőnek szimpatikus, és nem csak azt ajánlja fel, hogy tanítja, de társulást is. Megtanítja, melyik ügyfél milyen pénzes és a közös táncaikkal rengeteget keresnek. Destiny már nem csak a nagyanyjának tud segíteni, de kifejezetten jól is él. Még szerelmes is lesz, és amikor teherbe esik, otthagyja a szakmát.

2-3 évvel később kidobja a férjét, ottmarad a kislányával és a sok adóssággal. A klubokban is érezteti a hatását a gazdasági válság, már szexuális szolgáltatásokat is várnak tőlük az ügyfelek, és még át is verik a lányokat. Ekkor fut össze megint Ramonával, akinek van egy ötlete. Üssék ki a pasikat, a kártyáról húzassanak egy nagyobb összeget, és megtartják a fölöst. Mivel ez rablás, Destiny eleinte nem akarta, de belement.

Annyira beindul az üzlet, hogy új lányokat is bevesznek. De vannak köztük megbízhatatlanok is. Ramona egyre elszálltabb, nem ismer kegyelmet és annyira elijeszt mindenkit, hogy már ismeretlenekkel kell próbálkozniuk, és balhék vannak.

Amikor az egyik férfi rosszul lesz, kiteszik a kórháznál, de ezzel már indulnak a lejtőn. Már elég férfi van, aki feljelenti őket és a rendőrség felfigyel az ügyre. Elkapják a lányokat. Rájuk akarnak ijeszteni. Destiny vádalkut köt - ezért nem áll már vele szóba Ramona.