A példaképek és az erkölcs a kényelmes középosztálynak van. A gazdagok nem ismerik, a dolgozók, mint mi, pedig nem engedhetjük meg magunknak. (Shameless)

(Amikor a háziasszony rájön, hogy a férje csalja, új témák merülnek fel vacsora mellett.)

• Haragszol rám?
• Miért haragudnék?
• Először is, a halálomról fantáziálsz.
• Nem kívánom a halálodat! Csak azon tűnődöm, hogy mi lesz velem, amikor bekövetkezik az elkerülhetetlen.
• Elkerülhetetlen?
• Nincs munkám. Sem hobbim. Kizárólag rólad gondoskodom.
• Ettől vagy jó feleség.
• De, mikor te már nem leszel, mi lesz belőlem?
• Az özvegyem? (Why woman kill)

(Jojo anyja igyekszik hatni a háborúrajongó fiára, nem egyszerű menet.)

• A szerelem a legerősebb dolog a világon.
• Majd rájössz, hogy a fém a legerősebb dolog a világon, amit szorosan a dinamit és az izmok követnek. (Jojo Nyuszi)

Vannak rosszabb tulajdonságok a világban, mint megpróbálni a legjobbat látni az emberekben. Ha valaki jó ember, az időnként idiótának fogja magát érezni. (The Good Doctor)

Világ életemben vigaszt nyújtott nekem a tudomány. Segít olyan dolgoknak értelmet adni, amelyeket nem tudunk ellenőrizni. Bizonyos rendet teremt világunk káoszában. (Léghajósok)

(Már Jojo is inogni kezd a meggyőződésében – a zsidó lány jobban tud hatni rá, mint az anyja.)

• Te nem vagy náci.
• Totál bírom a horogkereszteket, szerintem ez elég egyértelmű jel.
• Nem vagy náci, Jojo. Egy 10 éves srác vagy, aki szereti a horogkereszteket, szeret beöltözni, és tartozni akar valahová. De te nem vagy közülük való. (Jojo Nyuszi)

(Nem mindig Sheldon kérdezi a legfurcsábbakat a templomban.)

• Jeff tiszteletes, a tyúkok a mennybe mennek?
• Hát, a Biblia nem ír sokat az állatok lelkéről, de szeretem azt hinni, hogy Isten minden teremtményét szereti. Miért?
• Apa meg akarja enni Matildát.
• Azért nem olyan vészes a helyzet. Már nem tojik, úgyhogy le a fejével és irány a fritőz.
• Imádkozom majd a kis tyúklelkéért.
• Kérje, hogy szaftos legyen. (Young Sheldon)

(Amy mindkét szülőjét képes kitiltani az esküvőjéről.)

• A lányom egy szörnyeteg.
• Csak menyasszony. A kettő szinte ugyanaz. (Why woman kill)

(Raoul biciklis balesete után a felesége végre rájön, mit nem mert a férfi nagyon rég bevallani.)

• Mért nem mondtad el nekem soha?
• Mit?
• Mért nem mondtad el, hogy nem tudsz biciklizni?
• Hát… féltem, hogy elveszítelek.
• Inkább leugrottál egy szikláról? (Raoul Taburin)

Anya – fiás, titkos barátos, gyerekes, kalandos, világháborús.

Johannes Betzler, becenevén Jojo, 10 éves és alig várja, hogy beléphessen a Hitlerjugend tagjai közé és megkezdje a kiképzést. Korához képest kicsi, nincsenek barátai – csak egy képzeletbeli, de ő legalább maga Adolf Hitler. Amikor egy nyúl nyakát nem akarja kitörni a terepgyakorlaton, gúnynévként Nyuszinak kezdik hívni – Adolf tanácsára bizonyítaná a bátorságát, kiragadja az éles gránátot a kapitány kezéből, de balszerencséjére az mellette robban fel. Így sérülten otthon kell maradnia, és csak kis feladatokban tud segíteni a szervezetnek. Több idő otthon, fura zajok – a fiú felfedezi, hogy egy 16-17 év körüli lány rejtőzik a falban. A zsidó Elsa Jojo nővérének volt az ismerőse, és most a fiú anyja, Rosie nyújt neki menedéket. Feladni nem meri a lányt, de faggatni kezdi a zsidókról, hogy leleplező könyvet írhasson róluk. Miközben Jojo átgondolja a bele sulykolt náci propagandát, azt is felfedezi, milyen ember igazából az anyja és ő maga is.

Minimális a hasonlóság, de egy másik történet jutott róla eszembe, aminek a korszaka is stimmel: A könyvtolvaj. Nem csak azért, mert mindkettőben bújtatnak egy zsidó fiatalt. A szívre mért csapás miatt. Nehezen sírom el magam, de a Zusak kötetből adaptált filmnek és ennek is sikerült elérni, hogy törölgessem a szemem.

Ha a főszereplő meg is éri a film végét, lehet olyan mellékszereplő, aki nagyon a szívemhez nőtt, és akinek a tragikus sorsa előcsalja a könnyeket. Rudy… még mindig fáj, ami vele történt. Nem árulom el, ebben a filmnek kinek van hasonlóan tragikus halála, de egy percre megállt bennem az ütő. Nem akartam elhinni – anélkül, hogy magát a holttestet látnánk vagy magát a halált, egy pár cipő az egyetlen vizuális inger, annyi fájdalom van a film azon részében, hogy most is el tudnám bőgni magam.

A Jojo Nyuszi különben is brillírozik a karakterekkel. Nincs olyan, akit ne lehetne ide kiemelni valami miatt. Rosie egy tünemény, egy igazán jó ember, aki zseniálisan leplezi, milyen terheket cipel. Az élet széphez hasonlítható, ahogy itt az anya játékossá és széppé igyekszik tenni a fia életét, aki fel sem foghatja a védőburokban, milyen életveszélyes helyzetben és idegbajban kell élniük. Elsa, aki egyszerre roppant erős és végtelenül sebezhető. Klenzendorf parancsnok, aki egy megszállott, elvakult náci idiótának tűnik, aztán kiderül, milyen a szíve mélyén. A képzeletbeli Hitler, aki egy gyerek szűrűjén keresztül is egy-egy pillanatra annyira jellegzetes és hitleri.

Nem véletlenül jelölik a film színészeit is díjakra. Sztárfaktor is van, de remek alakítások is. Scarlett Johansson rég tetszett ennyire bármiben. Itt szíve és ereje van a karakterének, de a játékának is. Waititi, egyszerre borzongató és játékos Hitler lett. Sam Rockwell újfent bizonyítja, hogy nem véletlenül nyert már Oscart. Többarcú a karaktere, és el is hittem neki mindet. De sorolhatnám tovább: a mellékalakok, a gyerekek, itt összeálltak a karakterek és a színészek szerves egésszé.

A történet egyszerre megrázó, tartalmas és furcsán szórakoztató. Egyike azon filmeknek, amelyen tényleg felváltva lehet bőgni és mosolyogni, vagy éppen átérezni, hogy az ember egyszerre tud nagyszerű és borzalmas lenni. Jojo fejlődéstörténete, a kis kalandok.

De mélység is van ebben a filmben. Ízléstelennek tűnhet így viccelni azzal, hogyan mosták az emberek agyát, az a tábor is… kész. De tökéletesen látjuk is, hogy ez tényleg milyen agymosás és őrület volt. A jelszavak, a külcsín, az összetartás jó embereket tett szörnyeteggé – egy gyerek szemén még őszintébben megmutatva.

A külcsín is remek. A korszak, a jelmezek – hiteles, de színesebb is. Látványos.

Nem véletlen a rengeteg jelölése, az egyre szaporodó díjai. Drukkolhatunk neki Oscarnál is.

Jojo Nyuszi - 5/5 egyedi a humora, a története – jó színészileg, látványban, történetben. Nekem bejött.

https://www.youtube.com/watch?v=oyu_YsLFhYE

5: Shazam - Billy nevelőcsaládtól kerül nevelőcsaládhoz, sehol nem ereszt gyökeret, még ha megpróbálják is szeretni. Ő hisz abban, hogy az anyja még visszajön érte.. Ám most megint új hely, és az új mostohatesója a fejbe vette, hogy már pedig ők egy család lesznek. Billy is rá kell döbbenjen, hogy a család nem mindig az, ahova születünk, hanem amit választunk magunknak. Hogy közben szupererőre is szert tesz és le kell számolnia egy gonosztevővel? Igen, az is van benne.

4: Családi bunyó - a Bevis család összetartó ereje a pankráció, A szülők mindketten balhés fiatalok voltak, de egymásra találtak és ez a sport megmentette őket. Ebbe nevelték bele a gyerekeiket is. Zak és Saraya is a szorítóban nő fel, és arról álmodnak, hogy hivatásos pankrátorok lehetnek. Egy tehetségkutató fel is figyel, de egyedül a lányban lát lehetőséget. A család biztatására Saraya elmegy az edzőtáborba, de nem csak egy új világgal kell szembeszállnia, a testvérét is meg kell békítenie.

3: Drágám, a kölykök összementek - a Szalinski és Thompson családok szomszédok, de jobban nem is különbözhetnének egymástól. Az egyikbe egy tudós tartozik elitista gyerekekkel, a másikba kétkezi munkás nagyszájú fiakkal. Amikor azonban Szalinski legutóbbi találmánya működésbe lép, pont a kölykök vannak a hatósugárban. Összemennek, és a mini gyerekeket kidobják a szeméttel. A kerten át kell hazajutniuk, ami ezernyi veszélyt rejt, ha az ember csak pár milliméternyi.

2: Az ember, aki feltalálta a karácsonyt - Charles Dickens vállát súlyos teher nyomja. Sikeres lett, de most el is várják tőle, hogy valami szenzációval rukkoljon elő az ünnepekre. Neki ötlete sincs, és ennek a családja issza meg a levét. Az ihlet azonban jön, és testet kezd ölteni Scrooge és a karácsony szellemeinek alakja. Miközben ír, Charles szembe kell nézzen a saját családi élete konfliktusaival is: az apjával, akire rég haragszik. A gyerekeivel és a feleségével, akik hiányolták a családfőt.

1: Instant család - Pete és Ellie házakat újítanak fel, boldogok egymással, nem hiányzik semmi az életükből. Míg rá nem ébrednek, valami mégis kimaradt. A gyerek - ahhoz már öregnek érzik magukat, hogy ők maguk hozzanak össze egy utódot, inkább örökbe fogadnának. Az édes 5-6 éves helyett azonban egy kamaszlányon akad meg a szemük, akihez tartozik két testvér is. Belevágnak. Szülőnek lenni azonban nem könnyű, néhol vicces, máskor drámai események összessége, miközben 3 gyerek lassan elfogadja, hogy család lettek.

Zenés, sztár életes, botrányos.

Celeste vallásosan nevelt, jólelkű kamasz volt, aki szeretett énekelni és a nővérével zenélni. Egy napon az egyik osztálytársa fegyverrel jött iskolába, és a lány hiába próbált beszélni vele, a fiú vérengzésbe kezdett. Celeste a szerencsések közé tartozott: a golyó nem tette bénává, tudta folytatni az életét. A megemlékezésre a testvérével egy dalt írtak, amit a lány adott elő. Pillanatok alatt lett hatalmas sláger belőle, a lány mellé ügynököt vettek fel, és mire észbe kapott, már Európában turnézott és megindult a sztárság felé. Az ártatlanság hamar esett áldozatul ebben az életben, és a felnőtt Celeste már botrányhősnő. Alkohol és kábítószer problémák kísértik, a lányát a testvére neveli – aki titokban máig a dalszerzője, de ezt senki nem tudja. Egy koncertre készülve összecsapnak a hullámok a feje felett, de mire a színpadra lép, átlényegül. Ott más, ott egy bálvány, nem a szétcsúszott ember.

A hatalom és a hírnév megront. Közhely, de folyamatosan olvashatunk és láthatunk sztorikat, amiknek ez a mondanivalója. Ilyen a Vox Lux című film is, ami azért többnek próbálja magát eladni, de nincs benne több ennél a szentenciánál.

Kezdve azzal, hogy a cselekmény minimális. Nem is folyamatosan mutatja be Celeste életét és pályáját, nagy ugrások vannak benne. Három esemény köré összepontosították az eseményeket: a támadás, az első album és a sztárrá válás, majd a felnőtt problémás élete a visszatérő koncerttel. Közben mi történt? Egy-egy utalás elhangzik róla, de mintha nem is lenne fontos. Csak az adott pillanat, az adott konfliktus. A romlás útja. A Steve Jobs használt hasonló technikát, de ez a film nincs annyira jól megírva, mint az a film volt.

Kevesellettem a cselekményt. Az első rész, az iskolai támadás még ok. Az alapból annyira tragikus, annyira ártatlanok a lányok, hogy nézette magát. Az idilli korszak, amikor bőven elég az a trauma, amin Celeste keresztülmegy.

A sztáros részek már untatni kezdtek. Mi történik? Igazából alig lehet összeszedni pár mondatot. Fellép. Klipet forgat. Pasizni kezd. Ismétlődés. Az a fontos, hogy közben hogyan nő a távolság a nővérek között. Ahogy Celeste sztár lesz, oda az ártatlanság, ami az elején kiemelte őt a tömegből. Valami igaziból a popszakma egy műanyag babát csinált.

Ennek a végállomása a film vége, ahol Celeste minden kapcsolata sérült és hatalmon, pénzen alapszik. Még saját magával sincs jóban. Nyoma sincs a kamasznak, aki énekelt a barátai búcsúztatóján. Mindezt a hírnév és pénz tette vele. A stációk érdekesek lehettek volna, de itt a végpontokat látjuk. Nincs igazi feszültség, és annyira romlott lett a karakter, hogy már a sorsa sem tudott érdekelni.

Gondom volt azzal is, hogy Celeste elvileg egy nagybetűs SZTÁR. Halljuk a filmben a zenéjét, látunk tőle klipet és koncertet is. Nagyobb a füstje, mint a lángja a látottak és a hallottak alapján. Ok, Portman nem énekesnő, azt nem kérem számon rajta. De arra nem lehetett volna odafigyelni, hogy látványosabb és egyedibb legyen a körítés? Annyira mű és megcsinált az egész, annyira eszembe juttatta Madonnát és Lady Gagát, hogy az már fájt is. Bár ezzel kedves voltam, mert a két énekesnő sokkal egyedibb és színesebb, mint amit Celeste kapott ebben a filmben.

A zene különben borzalmas a filmen. Nem csak az énekesi kvalitás hiánya miatt, de maga a stílus se jött be. A zenében is meglátszott az a folyamat, amit a karakterben is bemutattak. A tiszta, himnuszi daltól eljutottunk a teljesen mű, gépi zenéig.

A bukástól a szereposztás sem tudta megmenteni. Natalie Portman remek színésznő, de itt szó szerint rossz volt ránézni.

Nagyon nem az én filmem – ha értem is, minek a példameséje, attól még nem tetszett.

Vox Lux - 5/2 az alapötletet még díjaztam is volna, de annyira szürke és unalmas az egész, hogy mégse.

https://www.youtube.com/watch?v=dolxUIZzb3w

MOZI:

• 1917 - amerikai háborús, jó szereposztás és Oscarért is versenyben van
• Jojo Nyuszi - háborús dramedy, szintén Oscar körül szaglászik e nyuszi
• Richard Jewell balladája - amerikai életrajzi dráma
• Hivatali eltávozás - amerikai horror komédia
• Inkább lennék özvegy - brit dramedy

DVD:

• Joker - még egy Oscar-esélyes film a héten
• Ad Astra
• Az - 2. fejezet
• Talkshow

Sorozatgyilkosos, barátnős, netes tartalmat népszerűsítős.

McKayla és Sadie kiskoruk óta elválaszthatatlan barátnők. Mindent együtt csinálnak: együtt kerültek be a hajrá lányok közé, együtt készítenek egy videós oldalt, ahol sorozatgyilkosokkal foglalkoznak. Hírnévre vágynak, és a környéken garázdálkodó gyilkos ezt meg is adhatja nekik. Csapdát állítanak, és elkapják a sorozatgyilkost, akit megkötöznek, és rá akarnak venni, hogy adjon nekik órákat gyilkolásból. Mivel a férfi nem áll kötélnek, bezárva tartják és a maguk módszereivel, rá kenve irtják, aki az útjukba kerül. A férfi felismeri, hogy a két lány egymásra uszításával szabadulhat csak ki. Addig mesterkedik, míg Sadie és McKayla valóban össze is vesznek. Sadie népszerű lesz, diákelnök, aki a seriff fiával jár. De igazából boldogtalan, hiányzik neki a barátnője. Aki pedig véres leszámolásra készül, és az iskolai bálon összecsapnak a lányok és az indulatok.

Nincs bajom az antihősökkel és a fekete komédiákkal sem. Sőt, néha kifejezetten szórakoztatónak találom mindkettőt. Nem is értem, hogy tud ennyire ellenszenves lenni ez a film, noha a fenti kettő van benne. Fekete humor és antihős barátnők.

A nagyobb baj talán az, hogy mindkét lányt kifejezetten utáltam. Az antihős legyen karakteres, legyen érdekes mozgatórugója vagy múltja. De itt egyik lánnyal sem tudtam szimpatizálni. Nincs értelme és logikája annak, amit művelnek. A filmből kiderül, hogy az első gyilkosságukat már kislányként elkövették, megölték a nőt, aki hazavitte őket táncóráról. De miért? Mindkettőnek korrekt családi háttere van – Sadie talán szegény apa lánya, de a férfi szereti és jól meg is vannak. Mindketten szépek, hajrá lányok, nincs semmi motiváció a gyilkos hajlamaik mögött. Azért azt nagyon kétlem, hogy egy gyerek felébred azzal, hogy most sorozatgyilkos leszek, és minden érzelmet kikapcsol egyik pillanatról a másikra. Nem zseniálisak, nem igazi pszichopaták, csak két hisztis liba, akiknek éppen gyilkolni támad kedvük. De még azt sem tudom meg, miért. Ha meg ezzel akarnak híressé válni, és bizonyítani a barátságukat, az eléggé beteg.

Igaz, a film is eléggé beteg.

Elvileg fekete komédia, de képtelen voltam bármin is nevetni a film közben. Nem poén, ahogy a sorozatgyilkost bezárják, és kutyakaját adnak neki enni. Nem vicces, ahogy közbe-közbe megölnek valakit. Inkább idiótaság: van egy olyan jelenet, amikor az iskolában lelkesen szeletelik az egyik áldozatukat, és benyit a takarító. Kiüríti a szemetet, távozik, fel sem tűnik neki, hogy a terem közepe úszik a vérben és a három lány közül az egyik már szó szerint elvesztette a fejét. Ilyenekkel van tele: hiteltelen, és nem is értem, miért lenne ez vicc.

Zavart az is, hogy mennyire könnyen úsznak meg mindent. Ennyire béna itt a rendőrség? A végén nagyon nem hihető, ami lement a tévében. Könyörgöm, két helyen gyilkoltak és az egyik srácot megfullasztották. Erre simán elkönyvelik őt is a tűzben meghalt személynek? De az még rosszabb, amikor valaki szembesül a dolgaikkal, és nem reagál normálisan. Jordan megtudja, hogy Sadie ölte meg az anyját, aki után az egész filmben sírt, azóta is gyilkos dolgokban van benne, és annyi a reakciója, hogy te igazából jó ember vagy és szeretlek? Szánalmas – már szinte meg is érdemli, amit a lányoktól kap. Vagy Toby, aki megállapítja, ha már megölik, jó hogy McKayla öli meg? Nem vicces, fájdalmas.

Látványra sincs a filmben semmi. Talán a színes, eltúlzott jelző illik rá, de hiába folyik bőven a vér, ettől nem lesz ijesztő vagy horror.

A casting érdekes. Sok az ismerős arc benne, bár sztárfaktor nincs. Mivel a karaktereket utáltam, a színészekkel se szimpatizáltam. Ami biztos: Jack Quaid kutyatekintet – pipa.

Bosszantónak találtam ezt a filmet, a kritikusoknál is jobban utáltam.

Haláli csajok - 5/1 ez most mi akart lenni? Fekete komédia? De nem vicces, és a főszereplők is utálatosak.

https://www.youtube.com/watch?v=8_APkCw-Dx8

Megcsalós, kavarós, bosszúállós, csajos.

Egy ház, melyet 50 év alatt 3 család birtokolt. Mindegyikben történt egy gyilkos esemény – de hogy jutottak odáig a dolgok? 1963-ban Beth Ann és Rob költöztek ide, akik a kislányuk elvesztése után vágytak új kezdetre és otthonra. Az asszony azonban hamarosan azzal szembesült, hogy a férje nem munkavacsorákra jár, hanem szeretőt tart. Álnéven barátkozni kezdett a másik nővel – míg rá nem jött a múlt pár sötét titkára. 1984-ben a társasági dáma, Simone szembesül azzal, hogy a férje titkon homoszexuális. A lánya házasságáig nem válhat el, de megtalálja a maga szórakozását: legjobb barátnője 18 éves fia személyében, aki évek óta rajong az asszonyért. Az anyja ennyire nem fog, amint pár dolog kiderül. 2019-ben a nyitott házasságban élő Taylor viszi haza a barátnőjét, Jade-et. A férje eleinte tiltakozik, de Jade gyönyörű, és hamar megkedvelteti magát. Lassan már Taylor érzi idegennek magát az otthonában, és Jade is őriz pár súlyos titkot.

Guilty plesure sorozatok, bírom őket. Pláne, amikor jó kis fekete humorral vannak átitatva. Amikor nem csak a gazdagok és szépek szerelmi ügyein lehet csámcsogni, de vannak bűnügyek és drámák is a történetben. Ilyen volt a Született feleségek, majd megismerhettük az idegösszeomlás szélén álló cselédlányokat is. Most pedig háziasszonyok következnek, akik gyilkosok lettek – vagy áldozatok? A sorozatból kiderül!

Különösebben nem akarom a poénokat lelőni, mert remekül adagolják a rejtélyeket. Már az elején tudjuk, hogy valaki meg fog halni. De nem tudjuk, ki és miért. Folyamatosan adagolja a sorozat az információkat és csavarokat. Erre tényleg igaz, hogy nem szabad elsőre ítélni, mert mire az évad végére érünk, másképpen látjuk a karaktereket és az indítékaikat. Pörgős, szórakoztató és gyilkosan rejtélyes.

Bírtam, ahogy az egészet beágyazták. Minden kis rész valami csemegével indul – legyen az humor, vagy látványelem. A tangós betét vagy a halottak megidézése az egyik epizód elején kifejezetten emlékezetes lett. De a vallomások vagy a gyerekkori ének megszólaltatása is poén lett. Ötlet és feldobja az amúgy is jó sorozatot.

Kifejezetten játékos és kreatív, ahogy a ház köti össze a történeteket. Mert más idősíkban, más szereplőkkel nézzük az eseményeket, nincs más közös bennük, csak a helyszín. Ezt viszont sikerült maximálisan kihasználni. Nagyon bírtam, ahogy a jelenetek átfolytak egymásba. Mondjuk, valaki csinált valamit a konyhában 63-ban és a kezében van egy kés. Majd azt látjuk, hogy ugyanabban a konyhában 19-ben másvalaki csinál valamit a saját késével. Leírva nem tűnik annyira jónak, de filmen látva koherenciát teremt és mutat is.

A látvány különben is piros pontos. Színes, de nem harsány. Minden korszak megkapta a maga tipikus színvilágát és megjelenítési módját. Már abból meg lehet mondani, melyik történetszálon vagyunk éppen, hogy milyen színeket látunk és milyen a környezet. A ruhákról nem is beszélve – érdemes figyelni a három hősnő ruhatárát, remekül lefednek 50 évet, bírtam. Volt a készítőknek energiája erre is maximálisan odafigyelni.

A történetek mindegyike pikáns, fordulatos és szórakoztató. Minden nőnek vannak merész húzásai és olyan ügyei, amin jókat lehet vigyorogni. Sokféle humor van az évadban, könnyű rákattanni attól függetlenül is, hogy vajon ki kerül koporsóba a film végén.

Nem spóroltak a színészeken sem. A főszereplők sorozatos veteránok, mint a Once upon a time Hófehérkéje, Ginnifer Goodwin. Watson, Lucy Liu az Elementary után. De olyan mellékszereplők vannak, mint Alicia Coppola vagy Analeigh Tipton. Érezni a sorozaton, hogy készíteni is jó móka lehetett.

Örömömre a 2. évad is berendelve már, mert ezt nézni akarom tovább is!

Why woman kill - 5/4,5 végig szórakoztató, humoros és fordulatos. Ötletes. Jók a színészek és a látványvilág is.

https://www.youtube.com/watch?v=rFYNqmKdaoI

A látványos elindulást követően hamarosan iharba keveredik a páros. James alaposan át is hűl, mert a tudományos felszerelését hozta, és vízálló ruhára sajnálta a megadott súlykeretet. De feljebb mennek, és teszik sorra a megfigyeléseket. A légáramlatokat kihasználó pillangók pl. bizonyítják, hogy valóban, a levegő ilyen mozgást is végez. James a mérési eredményeit folyamatosan jegyzi, és galambokkal küldi a földre, ha velük történne valami, a munkájuk fennmaradjon.

Mikor túl magasra érnek, fuldokolni kezdenek. A még James kosarában levő galambok elpusztultak, James orra is vérezni kezd. Amelia felmászik a gömbre, hogy saját kezűleg eresszen ki gázt, és elinduljanak lefelé. Sikerül, de odafent elájul. Már süllyednek, amikor magához tér, és kicsin múlik, hogy nem zuhan le, sikerül egy kábelben megkapaszkodnia.

James és Amelia múltja is rejt egy-egy titkot. James az elméletei miatt nevetség tárgya. 2 évébe került annyi pénzt összeszedni, hogy ezt az utat megcsinálhassa. A tudósok nem hisznek abban, hogy az időjárás megjósolható lenne.

Amelia a férjével magassági rekordot akart beállítani. Azonban baj lett, sürgősen súlyt kellett veszteniük, vagy mindketten odavesznek. Már nem tudtak mit kidobni, és még mindig zuhantak. Pierre saját maga ugrott ki, hogy a feleségét megmentse. Ezt senki nem tudja, Amelia mindenkinek azt mesélte, hogy Pierre kiesett.

Most ők is így zuhannak, és már ők sem tudnak mit kidobni. James összes felszerelése, a ruhák, minden lent van, de nem elég. Amelia készül megismételni a férje önfeláldozását, de James visszarántja. Azt javasolja, kapaszkodjanak a fém keretbe, és a léghajó kosarát dobják ki. Megcsinálják, és nem kényelmesen, de földet érnek. A két sérült ember egymásba kapaszkodik, és egymást támasztva indulnak Londonba.

A mérési eredményekkel James bizonyítja az igazát, és az időjárás-előrejelzés atyja lesz, aki Ameliának is megköszöni, hogy ez megvalósulhatott.

Kisvárosi, titkos, ügyeskedős, biciklis.

Saint Ceron egy idilli francia kisváros, ahol hagyománya van annak, hogy a gyermekek a szülők foglalkozását viszik tovább. Raoul Taburin édesapja biciklis postás, és a kisfiúnak is minden vágya, hogy az apja örökébe lépjen. Ám egy nagy akadály akad: Raoul képtelen megtartani az egyensúlyát a biciklin. Felül, és szinte azonnal el is esik. Bevallani azonban képtelen, így mindenféle ürügyet talál ki, amiért nem biciklizik egy olyan városban, ahol mindenki biciklibolond. Lapos kerék, leesett lánc, különóra. Annyira elmerül a biciklik világában, hogy profi szerelővé képzi magát. Már fiatalember, amikor az apjának elmondja az igazat, de a férfit még aznap agyonüti egy villám. Raoul egy szerelő mellett lesz inas, majd örökli a műhelyt – megnősül, gyerekei lesznek, boldog ember lehetne. Ha nem kísértené a titka, amit egy ide költöző fotós feszegetni kezd: hadd fényképezze le biciklizés közben!

A rögeszme érdekes dolog. Befészkeli magát az ember agyába, és olyan dolgokra veszi rá, amelyek különben eszébe sem jutnának. Még előttem van, amikor az egyik sorozatban egy madár kikelésével illusztrálták a rögeszmék születését és elharapózását. Miért jutott ez most eszembe? Mert a Raoul Taburin ugyan nézhető francia vígjátékként is, számomra azonban egy rögeszméről szóló esetrajz volt.

Raoul védelmében szóljon, hogy nem csak ő volt elvarázsolt a filmben. Ahhoz, hogy a rögeszméje kialakulhasson, kellett egy olyan környezet is, mint Saint Ceron. Ahol az elvárásoknak és hagyományoknak kifejezetten nagy a súlya. Ahol annyira elvontak az emberek, hogy még a tárgyakat is képesek átnevezni a velük foglalkozó szakember után. A cipész neve Bertrand? Akkor a cipőt ezután így hívják. A filmben ezt csinálják a biciklikkel is: Taburin szereli őket, úgyhogy ezután az embereket taburint tekernek. Ennek különben aranyosnak kellett volna lennie? Nem találtam annak, hanem simán betegnek.

Végigkíséri a filmet ez a kettősség. Felületesen aranyosnak tűnik, de a felszín alatt minden el van torzulva és zavaró. Ismeritek az érzést, hogy valamit néztek, látszólag rendben van, de mégis irritál? Mert eltér a normától, torz, de csak éppen annyira, hogy alaposan megnézve tűnjön fel. Felületesen csak az érzés marad, hogy valami nem stimmel, hiába tűnik jónak valami. (Általában így vagyok a CGI állatokkal is.) Ez a film végig ilyen érzést keltett bennem.

Zavart is, hogy komédiaként van eladva. Persze, értem miért. De ez egy abszurd komédia, és abban soha nem a vicces oldal fogott meg, hanem a másik fele. Örkény novellákon se tudok derülni, a mögöttes tragédia és súly engem jobban eltalál.

Ez a film simán azt mondta nekem, hogy magunk keserítjük meg az életeinket. Meg akarunk felelni hagyományoknak, a környezetnek, és ez rávesz olyan dolgokra, amelyek veszélyesek. Pedig mennyivel egyszerűbb lenne nyílt lapokkal játszani… Lehet, hogy ami nekünk nagy ügynek tűnik, egy kívülállónak éppen olyan marhaság, mint hogy Raoul fél bevallani, hogy nem tud biciklizni.

Mint film, különben korrekten össze van rakva. Okosan és fokozatosan építik fel a történetet, nagyon hangulatos a környezet is. Az ember kedvet kap biciklis túrára Franciaországban. Napfényes, kellemes, idilli. Jó volt nézni is. Korrektek a színészek, és Benoit Poelvoorde megtalált egy olyan figurát, aki még kedvelhető, nem tűnik ostobának, pedig elég gyerekes rögeszméje van.

Jó, azért az bántotta a szemem, hogy mennyire kisgyerekeket tettek be, mint a gyerekeiket. Ahhoz öregnek néznek ki, a fiatal énjükhöz képest nagy az ugrás. De ez a legkevesebb.

Nem igazán az én filmem, de egyszer meg tudtam nézni. Többször nem akarom.

Raoul Taburin - 5/3 kellemes, hangulatos, de annyira abszurd az egésznek az alapötlete, hogy az már zavaró.

https://www.youtube.com/watch?v=xhqEolsN9QU

Nyomozós, összeesküvős, megfigyelős.

Shaun Emery bíróság előtt áll – azzal vádolják, hogy katonai szolgálata közben agyonlőtt egy afgán férfit, aki már megadta magát neki. Az ügyvédei brillíroznak, és felvetik annak a lehetőségét, hogy a kép és hang csúszott. A férfit felmentik, aki a sikert ünnepelve randevúra is meghívja a csinos ügyvédnőt. Másnap azonban újra a rendszerben találja magát: Hannah eltűnt, és a buszmegállóban rögzített felvételek szerint Shaun rabolta el. Az ügyet az ambiciózus Rachel Carey kapja, aki a terrorelhárítástól érkezett a gyilkossági osztályra. Módszeresen vadássza le a menekülő férfit, és vallomásra akarja bírni. Ám közben kénytelen felmérni azt is, hogy Shaun történetében is lehet igazság. Amikor maga is tapasztalja, hogy a megfigyelő rendszert manipulálják, már az igazság érdekli és még Shaunnal is hajlandó összedolgozni. Lehetséges, hogy a kormányzat titokban manipulálja a videós felvételeket, és hamis bizonyítékokat gyártanak?

George Orwell már megírta, a Nagy Testvér figyel. Egyre jobban. Nem a The Capture az első sorozat, amely ezzel a témával játszadozik el, keverve egy kis krimit egy lehetséges megvalósuló világba. 2018-ban a Condor, korábban a Person of Interest is feszegetette ugyanezt. (Hiányzik is a Person of Interest. Az mennyivel jobb sorozat volt…)

Az is a sorozat egyik legnagyobb gondja, hogy egy téren sem okoz meglepetést. Tovább mennek, mint a PoI évadaiban, itt nem az események kimenetelét, magát a felvételeket manipulálják. Közelebb van ilyen szempontból a Condor cselekményéhez. De annyira ismerős mégis, hogy nem egyszer azon kaptam magam, hogy unatkozom. Ahogy belegondolok, egyetlen szál tudott meglepni: a vége. Nem gondoltam volna, hogy ilyen befejezést adnak a történetnek. Ez nem az a sorozat, a fentiekkel ellentétben, ahol a jó emberek kiállnak a rossz rendszer ellen és megkezdik az aknamunkát.

Nem szerettem, mennyire reálisak igyekeznek maradni – ettől kellene hitelesnek lennie, de valahogy ebbe a képbe nem illett az amerikai csapat, meg az évad végére megérkezett főnök/felügyelő. Az olyan befejezetlen szál maradt, ami még mindig zavar. Cégen belüli manipulációk, ok. De ahogy ebből nemzetközi ügy lett, és nagyon elszálltan akciózott Frank osztaga, elvesztette a hitelességét a széria.

Nem kedveltem meg a szereplőket sem. Senkit. Shaun eleve problémás karakter, akiről nem tudni, hogy gyilkos vagy sem. Rendben, fronton katonaként más, mint civilként hidegvérrel ölni, de már megadta az alaphangot, hogy gyilkossági váddal néz szembe. A párjával nem olyan régen mentek szét, van egy közös lányuk, ehhez képest könnyen ráhajt az ügyvédjére. Plusz, nem tudom megmagyarázni, mi, de végig zavart benne. Rachel kapcsán legalább tudom, mi a bajom. A szakmájában jó, de tulajdonképpen minden téren megalkuszik. A magánéletében, ahol szó nélkül tölti be a szerető szerepkört. Végül a munkában is. Ez lehetne realitás érzék is: ha már nyerni nem tud, legalább a nyertes oldalra áll. Akkor sem szerettem nézni, ahogy itt kicsavarják az igazságot. Hozzájuk képest a többiek mellékszereplők, minimális tartalommal töltötték fel őket.

Pedig a szereposztáson nem spóroltak. Mellékszerepre is, nyúlfarknyira beugrott Famke Janssen – nem most cseng legjobban a neve, de ő volt már mozisztár is. Ahogy Ron Perlman is veterán filmes. Callum Turner és Holliday Grainger inkább sorozatoznak, de azért meg lehet őket ismerni, pl. a War & Peace vagy a Strike sorozatból.

A realizmus köszön vissza a film külcsínében is. Talán a színvilága szürkébb, mint az eredeti világ, de az ment a téma komorságához/komolyságához.

Egyszer meg lehet nézni, nem hosszú, de jobb történet és szerethetőbb hősök kellettek volna.

The Capture - 5/3 nem szimpatizáltam a szereplőkkel, a téma sem igazán kötött le. Ez most felejtős.

https://www.youtube.com/watch?v=YSSmitzvmUU