5: Buliszervíz - Van Wilder fogalom az egyetemen. Pár kredit hiányzik még neki a diplomához, így örök diákként és bulikirályként élvezi az életet a campuson. A rámenős, iskola újságos Gwen cikket szeretne írni róla, Van meg a lány ágyába igyekszik közben bejutni. Ám a pénzcsapot elzáró Wilder apa miatt a fiatalembernek komolyabb dolgokon is el kell gondolkodnia.

4: Spinédzserek - Cher gazdag édesapja szemefénye. Egy csinos, középiskolás vezéregyéniség, aki a maga kis projektjeivel köti le magát. Jó nőt varázsol a külvárosi Taiból, a maga módján felügyeli az apját, és bosszantják egymást az apja egyik volt feleségének fiával, Joshsal. Ám kicsúszni látszik a lány lába alól a talaj: Tai népszerűbb kezd lenni nála, és Cher azzal sem tud mit kezdeni, hogy Josh egyre romantikusabb érzelmeket kelt benne.

3: Bajos csajok - a középiskola jó csajai megkeserítik a többiek életét, Reginával az élen. Amikor új lány érkezik, pár vesztesnek eszébe jut, hogy Cady lehetne a tökéletes beépülő ember. A külseje megvan a menőséghez, de lélekben velük tart. Így belülről tehetnék tönkre Reginát. Az átalakulás azonban hatással van Cadyre: lehet, hogy teremtettek egy újabb bajos menő csajt?

2: Amerikai pite - pár gimis jóbarát közös fogadalmat tesz: még érettségi előtt elvesztik a szüzességüket. Mindenki a maga módján próbálkozik: van, aki a rég nemet mondó barátnőjét fűzi. Van, aki a szexis cserediákot akarja behálózni, de lehet, hogy egy nagyszájú zenetáborosnál köt ki. Más pedig a menő sportszakkörről a színjátszó szakkörbe megy át egy szépséges lány kedvéért.

1: Hajrá, csajok - Missy a családjával költözik. Ez új középiskolát jelent neki és a tesójának is. Itt azonban nincs gimnasztika csapat, és ha a lány folytatni akarja a sportot, kénytelen a hajrá lányok közé állni. A lány tele előítélettel beáll, de a vezér Torrance lassan megláttatja vele ebben a sportban is a munkát és az eredményeket. Vár rájuk egy nagy verseny, és a barátságuk próbája is. Még a végén úgy járnak, hogy Torrance is tanul tőle pár dolgot és meglátja Cliffben is a lehetőséget?

Beilleszkedős, népszerűségért küzdős, kamaszos, teljesítménykényszeres.

Bridget nem vágyik nagy dolgokra. Be akar kerülni az iskola legjobb lányszövetségébe, segíteni akar szerkeszteni az évkönyvet és pompomlány szeretne lenni. Úgy érzi, ezek kellenek ahhoz, hogy megvalósíthassa az álmait, bejusson egy jó egyetemre és legyen belőle valaki. Nem könnyű szegénynek lenni egy olyan iskolában, ahol mindenki gazdag és kiváltságos. A lány álmai sorra hiúsulnak meg: a kinézett lányszövetség helyett egy gyengébbe veszik fel. Nem kell se a szerkesztők közé, se a hajrá lányoknak. Kelly viszont mindent könnyeden megszerez. Olyan, mint amilyen Bridget szeretne lenni. A lány próbálkozik a barátja lenni, de Kelly nem vevő rá. Ez pedig elvezet egy végzetes tetthez, mely örökre megváltoztatja a tökéletességet hajszoló közösséget.

Nem is tudom, miért nem írom le direkt. Maga a film címe, ami leleplezi, mi is történik, és mi körül összpontosulnak az események. Egy pompomlány meggyilkolása – vagyis, Bridget végez Kellyvel. Itt a címbeli gyilkosság.

Az, hogy már a címben is benne van, mutatja, hogy ez nem egy olyan film, amiben krimisen az lenne a kérdés, ki tette. Itt sokkal fontosabbak a miértek. Azt akarja megmutatni a film, hogy egy sok értelemben rendes és szerethető lány hogyan válik gyilkossá.

A film egyik jó ötlete a narrátora. Nem Kelly, nem is Bridget meséli el az eseményeket visszatekintve. Van az iskolában még egy lány, aki nem találta a helyét. Bridget úgy akart jobban lenni, hogy a menő lányok életét akarta élni. Nina választhatta volna azt: ő gazdag szülők gyereke volt, szép arccal és jó alakkal. Neki könnyeden meglehetett volna, amit Bridget akart. De ő abban érezte rosszul magát, és kialakított egy saját stílust, amiért a közösség elkezdte kilökni. Ő az, aki elmeséli Bridget és Kelly történetét.

Ő az, akivel a legkönnyebb azonosulni is. Bridget, bár ő lesz a gyilkos, egyben áldozat is. A nyomásé, az elvárásoké. Őt sajnálni lehet, de rokonszenvezni nem lehet vele. Kelly egy fokkal jobb csak, mint a tinifilmek undok méhkirálynői. Van egy pont, amikor Bridget a fejére olvassa, hogy mit művel a többiekkel. Nem érdemelt halált érte, de tény, hogy ő sem az a szimpatikus áldozat, akinek nagy elánnal követeljük az igazságát.

Marad Nina, aki egyszerre áldozat is, de hősnő is. Ő az, aki valóban küzd és megteremti magát. Benne van erő is, sebezhetőség is, és egyedi az eseményekre a rálátása. Neki mindenki szemszöge ismerős lehet: a kitaszított és a méhkirálynő is volt.

A film nem sztárokkal dolgozott, nem is kellett. Így hitelesebb. Még valahol azt is tudtam díjazni, hogy a film szépségei olyan szépségek, akik előfordulhatnának a mindennapokban, nem az A listás sztárok gyönyörűsége az övéké.

A környezet viszont nem lehetne látványosabban tévéfilmes. Annyira, hogy néha a szegénynek mondott család környezete meg sem különböztethető a gazdagétól. A ruhákban sincs látványos különbség. Kisvárosiasan középszerű minden benne.

Az üzenet, ami életben tartja a filmet. A tükör, hogy napjaink elvárásai mit tesznek az emberekkel. A nyomás megtör, kifordít magadból, míg mások szárnyalnak. De sérül mind.

A szokott tévéfilmes műsoroknál jobb, de azért még ez sem maradandó filmélmény.

Egy pompomlány meggyilkolása - 5/3 tévé thriller, de ebben elkapták a hangulatot. Olcsó színészekkel és helyszínekkel ütnek.

https://www.youtube.com/watch?v=mzBW_rxhEbI

MOZI:

• Star Wars: Skywalker kora - USA kaland, akció, sci-fi
• Családi karácsony - dán dramedy
• Az elfeledett karácsony - norvég családi
• Shaun, a bárány és a farmonkívüli - mese koprodukcióban, USA és a franciák pl.
• Latte és a titokzatos varázskő - német mese

DVD:

Ahogy a regényeknél, itt is jön a téli szünet.

Előítéletekkel szembeszállós, matematikás, kapcsolatos.

Ramanujan számára a számok jelentenek mindent. Iskolázatlan, de olyan képletek törnek elő belőle, melyek komoly tudósokat is elgondolkoztatnak. Az egyik munkaadója küldi el a fiatalember egy képletét és levelét Angliába, Hardy professzornak. A férfi lát benne fantáziát, és egy angol ösztöndíjat ajánl fel a fiatalembernek, aki feleséget és idős anyját hagyja hátra a matematika kedvéért. Ám ott szembe kell néznie azzal, hogy a származása miatt sokan lenézik. Meg kell értenie, hogy nem elegendő a tudományos karrierhez a képlet, azt be is kell bizonyítani és levezetni. Magában igyekszik mindent megoldani, pl. a vegetáriánus étrendet, a házassága problémáit, miközben egy háború is kitör, ami tovább nehezíti az életét.

A tudósokról viszonylag kevés film készül, bár az angolok azért eggyel-eggyel előállnak. Láttuk, hogyan készült az első számítógép Turing gondnoksága mellett, készült egy sorozatévad Einsteinnel a középpontban, volt Egy csodálatos elme is, ami Oscar esőt is hozott a készítőknek. Az ember, aki ismerte a végtelent is ezen az ösvényen halad.

A fenti példákkal ellentétben Ramanujan zsenialitását alig ismerték el, nagyon le akarták söpörni az asztalról a puszta származása miatt. (Vajon miért is nem ismerjük jobban a nevét? Turing és Hawking nevével mennyire más a helyzet…) Az indiai angol ellentét adja a film alapjait. Sajnáltam is, hogy ezt a témát mennyire oldalágon kezeli a film. Egy-egy konfliktusnál előhozzák, de a felszínnél mélyebbre nem mennek. Pedig lenne itt bőven miről mesélni: már eleve az nagyon durva, milyen különbség van az angol és az indiai életvitel között, Ramanujan a filmen mégis egyik percről a másikra átáll egy egészen más kultúrára.

Ha már a fájó pontokat keresem, az anya és a meny viszonya annyira szappanoperás, hogy azon kínomban fintorogtam. Nem tudom, ezt a szálat mennyire ihlette a valóság, de ebben a formában kiakasztó volt. Vajon a nő felfogta, hogy azzal, amit tett, csak halni hozta haza a fiát, aki elvileg mindennél fontosabb volt neki? Annyira megutáltam azt a vénasszonyt, hogy a végére komolyan hibáztattam volna mindenért. A kétszínűséget nagyon nem bírom, és az anya karaktere minden téren kétszínűen viselkedett a filmben.

A matematikai felfedezések önmagukban szárazak lennének, itt nem is igyekeztek azt a munkát elmagyarázni, amivel foglalkoztak a tudósok. Helyette Hardy professzor alakját mélyítették, és mutatták meg, mit tett hozzá az indiai fiatalemberrel való barátsága tudósként és emberként egyaránt.

Talán ez a barátság is sziruposabban lett ábrázolva a kelleténél, de volt létjogosultsága. A két kultúra különbsége, a két ember mássága ezen a kapcsolaton keresztül lett bemutatva. Azért, nem bírom megállni, annyira az elvont tudóst is sikerült megmutatni, hogy Hardy a teljes film alatt nem fedezi fel, hogy barátja vega, és szinte éhezik, míg ő pörköltet eszik.

A casting is alapos volt. Az angol színjátszás nagy öregjei közül többek is itt vannak és hozzák a tőlük megszokott profi szintet: Jeremy Irons, Toby Jones és Stephen Fry is. Dev Patel könnyeden hozza mellettük a megszeppent indiai fiatalt, aki azért beilleszkedik lassan.

Talán valami nagyobb tanulságot kellett volna levonnom, de nekem az maradt meg legjobban a filmből, hogy gyakran a jó szándék vezet a végzetbe – vagyis, az anya tehet mindenről!

Az ember, aki ismerte a végtelent - 5/3,5 korrekt film, de igazán magával sodorni nem tudott. A tragédiát jobban éreztem belőle.

https://www.youtube.com/watch?v=oXGm9Vlfx4w

Jogi, ártatlanokért síkra szálló, gyilkosságos.

Madeline és a bátyja, Levi 10 évet töltöttek börtönben ártatlanul egy középiskolás barátjuk meggyilkolásáért. Kiszabadulva Madeline elvégezte a jogot, és az ártatlanul börtönben szenvedők védangyala lett. Levi ellenben talajt vesztett, küszködik egy állás megtartásával és a józansággal is. Rosemary ügyét egyikük sem tudta feledni, és 7 év elteltével egyesítik erőiket, hogy megfejtsék, ki ölte meg a lányt. Az egykori ügyész magasabb pozícióba vágyik, és Madeline legyőzése lenne a győzelmet jelentő diadal. Így miközben titokban ő is az ügyön dolgozik, a tárgyalóteremben is rendszeresen összecsapnak. Madeline képviseli többek között az anyát, akit kislánya meggyilkolásáért ültettek le, vagy a halálra ítélt fiatalembert, aki rosszkor volt rossz helyen.

Az ügyvédes sorozatok az egyik gyengém. Pláne, ha az amerikai jogrendszerben játszódik a műsor, ahol ott van az esküdtszék. Nem véletlenül kattantam rá pár éve a Bull című sorozatra is, ami arra fókuszált, hogy az esküdtszékre hogyan hassanak az eljárás során.

Az igazság oldalán is a jog útvesztőibe vezeti el a nézőket. Olyan ügyeket tárgyalnak újra és keresik az igazságot, amikor nem az lekövető kapott büntetést a tettéért. A főszereplőnek ez személyes küldetés is, hiszen maga is elszenvedett ezért egy komoly, évekig tartó traumát. A gond az, hogy nagyon kevésszer mutatta azt a sorozat, hogy azért ennyire nem egyszerű senkinek sem a dolga. Madeline itt beszél a lehetséges ügyféllel, hisz neki és máris ezerrel dolgozik az ügyén. Egyetlen egy olyan rész volt, amikor rossz volt az ítélőképessége, és szabadlábra segített jutni egy gyilkosnak. Ha nem is ebből akartam volna többet látni, de legalább egyszer-kétszer utasíthattak volna vissza ügyet azzal, hogy helyes volt a bírósági döntés, valóban az került börtönbe, akinek oda kellett jutnia.

Ehhez kapcsolódik a sorozat végére már idegesítő lelkesedése jobb szó íján. Madeline karaktere annyira hisz a küldetésében, hogy nem egyszer vannak monológjai arról, hogy mit és miért kell tennie. Annyira… mesterkélten naiv és hősies, hogy több részt egyben megnézve ez egyszerűen zavaró. Mintha ilyen könnyű lenne fekete-fehér helyzetté redukálni mindent.

Igaz, az ügyek legalább változatosak. Mindenféle eset kerül elő, bár a legtöbbször van benne gyilkosság is, de azok több motivációval történtek. Mindig van egy kis nyomozás, és látjuk a tárgyalóteremben történteket is. Popcorn szinten tartották az egészet, így annak ellenére szórakoztatónak éreztem, hogy a fenti kifogásaim végig megvoltak.

Az átívelés sem lett a kedvencem. Valahogy furán néz ki, hogy 17 évvel a történtek után derítik fel az ügyet. Mit csináltak korábban? A végére a megoldás is… nem egy komoly, hanem egy guilty pleasure szappanoperás megoldás.

A karakterek többsége szerethető, és viszonylag jó stábot is szedtek össze a sorozathoz. Aki sorozatfüggő, sokakat talál majd ismerősnek. A búra alatt, a Frequency, a Frasier, a BrainDead és más sorozatok egy-egy fontos szereplőjét is ki lehet szúrni a főszereplők között. A kedvencem különben a csapat magánnyomozója lett, aki humort is csempészett az esetek megoldása közé a részekbe.

Nem lett a kedvenc jogi drámám, de jogi szappannak remekül bevált.

Az igazság oldalán - 5/3,5 az átívelés és a sok naiv, nézőknek szóló szónoklat mellett azért szórakoztató is volt.

https://www.youtube.com/watch?v=u102a5ytL5s

- Szerelem második látásra

Raph rájön, hogy a regényét kell újraírnia, de ezúttal más befejezéssel. A saját, nem a feleségéről mintázott hőst kell megölnie. Miután Olivia, hiába feküdtek le a nyaraláson, mégis a vőlegénye mellett dönt, meg is írja. A lány koncertje előtt adja oda neki. Olivia el is kezdi olvasni, jön a havazás, ami jelzi a férfinak, hogy minden vissza fog állni. A nőnek azonban mennie kell a fellépésre, mielőtt végezne a könyvvel. Raph is elmegy meghallgatni a koncertet. Teljesen ledöbben, mire képes a nő igazán, ha ő nincs mellette, hogy visszafogja. Bemegy az öltözőbe, elviszi a kéziratot és kidobja. Csak annyi üzenetet hagy a helyén, hogy Oliviát szeretni volt az élete nagy eseménye.

Olivia a koncert után megtalálja, és a férfi után szalad. Egymásra találva csókolóznak a film végén.

- Ebgondolat

Eve halála után a nő gazdag szülei el akarják perelni a kisunokájuk az apjától Denny kitart, és amikor egyszer meginog, Enzo a harcra ösztönzi. Végül a nagymama törik meg: a bíróságon képtelen eskü alatt a férje vádjait elismerni. Denny visszakapja a lányát, és így már a család elfogadhatja az olasz felkérést.

Enzo azonban már nem tarthat velük. Az öreg kutya még versenyautózik egyet a gazdával, és elpusztul.

8 évvel később Denny már sikeres olasz versenyző. A lánya visz be hozzá egy rajongót, egy 8 éves kisfiút. Enzo a neve - és a film eléggé sejteti, hogy a kutya Enzo lelke született emberré benne.

Kiskamaszos, saját utat keresős, családi.

Kayla a videóiban magabiztos, karakán lány, aki a hozzá hasonló korú srácoknak ad tippeket, hogy legyenek magabiztosak és birkózzanak meg a mindennapok kihívásaival. A valóságban azonban a nyolcadik osztályos Kayla egészen más: ő az, akit a többiek megszavaztak az évfolyam legcsendesebb diákjának. Ő az, aki nagyon szeretne barátokat szerezni, de hiába próbálkozik, csak átnéznek rajta és mosolyognak rajta. Ő az, aki már kiskorában elvesztette az édesanyját, és apja néha a kelleténél jobban félti. Amikor elmegy a középiskolát megnézni, egy idősebb gimnazista lányt jelölnek ki mellé mentornak. Kayla betekintést nyer egy másabb életbe, és szerez pár új élményt, amely segít neki továbblépni, és jobban megélni az életét.

Úgy tűnik, a gyerekirodalmat könnyebben emésztem, mint a gyerekfilmeket. Míg egy gyerekeknek írt regényt szeretni is tudok, a filmeket már unom, ha gyerektémákat igyekszik boncolni. Még, ha jól is csinálja. Kinőttem ebből, így a Nyolcadik osztályból is.

Pedig, a korosztálynak szükséges témákkal és konfliktusokkal van tele. Jó a szkript, releváns konfliktusokkal töltötték ki a játékidőt, nem esve túlzásokba, de megadva a súlyt a problémaköröknek.

Természetesen, itt a szerelem. Kayla vágyai között van, hogy legyen végre egy barátja. Amikor egy nagyobb fiú próbálkozik, nagyon keresi az egyensúlyt, hogy ne tegyen olyasmit, amire még nem áll készen, de ne is égesse le magát. Amikor egy korabeli fiúval megy el randizni, abban egyszerre van még valami gyerekesen aranyos, de valami újnak a kezdete is. Tetszett, hogy ez a film azt preferálja, hogy mindenki haladjon a saját tempójában, nem kell idősebbnek tűnni, vagy a menőség értelmében többet tenni, mint ami jól esik. Egyes sorozatokban különösen zavar, amikor a 13-14 évesek már mini felnőttek. Ez nem olyan.

Itt az önelfogadás és a közösségbe illeszkedés kérdésköre. Kayla az a típus, akit a tanárok szeretnek. Csendes, soha nincs vele gond, kész a leckéje. De messze nem menő, és vért izzad, hogy elfogadja a környezete. Magányos. Ezért nincs is rendben magával, keresi, mi nem stimmel vele. Ő az, aki folyton alkalmazkodik a körötte levőkhöz, és elég boldogtalan is ezért. Kell neki pár lökés és az apja segítsége is, hogy felismerjen olyan dolgokat, mint a saját értékei. Azt a kamaszkori én-keresést, bizonytalanságot, nagyon elkapja a film.

Egy kis csavarral a család is a listán van, bár itt nincs igazi konfliktus. Kayla egyke, ráadásul korán lett félárva. Az apja néha esetlennek tűnik, nem mindig tudja, mit kellene tennie, de süt az egész filmben, mennyire a lánya a mindene. Talán nem egy menő apa, de a végére nagyon szépen kijön, hogy nem is az a fontos. Az a szeretet, az a támasz, ami ott van közte és a lánya között, az a fontos.

Ifjúsági drámaszerűség ez a film, így látványelem nincs benne. Nem is kell.

A színészek között legfeljebb kisebb szerepekből, sorozatokból ismerős arcok bukkannak fel. Ami tetszett, hogy itt a kamaszok tényleg annak néznek ki, nem huszonévesek játszanak 14-16 éveseket. Tetszett, hogy Elsie Fisher vállalta a pattanásokat, a mindennapi kinézetet, nem egy álomkamaszt játszik, hanem egy hihetőt.

Korrekt film, csak már kinőttem belőle.

Nyolcadik osztály - 5/3 a korosztályhoz illő problémákat elemez ki, kellemesen keserédes, de unalmas is egyben.

https://www.youtube.com/watch?v=y8lFgF_IjPw

Megcsalós, gyilkosos, múlt éjszaka történéseit kutatós.

Holly a testvére házasságát ment ünnepelni. Iszogatott, próbálta jól érezni magát, de valami elrontotta a hangulatát. Az estélyre meghívott volt Ray is. Ray, aki a nő szeretője volt korábban. Akivel kínos volt egy légtérben lennie. Másnap fájó fejjel ébred, döbbenetére Ray mellett a férfi ágyában. Amikor felkeltené, rá kell jönnie, hogy a férfi halott, neki véres a keze és az ágy mellett van a gyilkos fegyver is. Elmenekül. A fia és a férje hazaérnek a kempingezésből, játssza, hogy minden rendben van, noha a teljes múlt éjjel kiesett a memóriájából. Igyekszik a testvéreitől minél többet megtudni, de egyre szorul a nyaka körül a hurok. A férje többet tud, mint a nő sejti. A testvéreinek is titkai vannak. Mi történt?

Úgy tűnik, bevonzom a gagyi, tévés thrillereket. Itt egy újabb, amit életveszélyes éber állapotban, odafigyelve nézni. Fájdalmas élmény – azért kínozni talán nem lehetne vele, de szórakoztatónak sem lehet nevezni.

A cselekmény kliséktől építkezik, és még utalnak is olyan filmekre a cselekményben, melyekben hasonló történetet dolgoztak fel. Ahogy Holly nem emlékszik a múlt éjjelre, és szálanként fejti vissza az eseményeket, van, aki a Másnaposok történetét emlegeti fel neki. Jó is lett volna, ha itt is humorosabbra veszik az eseményeket, de ez komoly thriller akar lenni. De csak akar az lenni.

Drámai jeleneteket komponáltak bele, vannak nagy és komoly beszélgetések, és a drámai zene sem hiányzik. Csak éppen a cselekmény kicsinyessége az egésznek a gagyi jellege nevetségessé tette ezt az egészet. Erőltetett és fárasztó a cselekménye, egy percre sem sikerült izgalmasnak lennie.

Kezdve azzal, hogy nem volt szimpatikus a hősnő. Azon kifejezetten morogtam, amikor egyetlen félreérthető jelenet miatt előadja a nagy sértett, feleséget, miközben ő volt az, aki hónapokig csalta a férjét. Olyan esetlen, ahogy próbál rájönni a korábban történtekre. Azt meg különösen utáltam benne, ahogy a végére kiderül, hogy mindenki Holly megszállottja. Tulajdonképpen mindkét húgát szebb színésznő játssza, egy 15 éves fiúval már fiatal nőnek sem lehet mondani, és a film minden pasija az ő szeretője akar lenni? Amikor a gyilkos nagy komótosan előadta a sértett, visszautasított férfit, még nevethetnékem is lett. Most komolyan, ez volt az indíték?

Zavaró volt az is, ahogy az idősíkokat egymásra pakolták. Az, hogy Holly emlékei a múlt estéről részekben jön vissza, ok. De miért kellett keverve a régebbi múlt képeit is ide keverni? Ha így akarták megmutatni, milyen viszony fűzte Rayhez, nem értek célt. Csak kizökkentett a film cselekményéből, amikor eleve nehezen néztem, mert untam is, irritált is.

A színészek láthatóan nem erőltetik meg magukat, és minek is tennék? Süt a filmről, hogy a casting és a szereposztás módszertana a küllemre fókuszált. Középkorú, de fiatalos és szexi színészekkel nyomták tele a filmet. Gondolom, abban bíztak, majd egy-egy kidolgozott test elvonja a néző figyelmét a cselekmény röhejes voltáról.

Csak azért nem pontozom le jobban, mert ebben a tévés thriller kategóriában sokkal rosszabbat is láttam már. De attól még ez is egy rossz film.

Összetört emlékek - 5/2 banális a vége és az indítékok, semmi látványelem és eye candy színészek, semmi több.

https://www.youtube.com/watch?v=vFcoezCYOaQ

Cím: Macskák

Készítők: Tom Hopper rendezi, aki már készített musical filmet (A nyomorultak) is. De a filmjei között olyanokat is találunk, mint A király beszéde vagy A dán lány. A színészeket és popsztárokat nehéz is lenne összeszedni, akik szerepelnek benne, olyan impozáns a lista. Csak egy kis ízelítő: Judi Dench, Idris Elba, Jennifer Hudson, Ian McKellen, Taylor Swift, Rebel Wilson.

Műfaj: musical

Cselekmény: közeledik az ünnep, amikor a macskák közül valaki esélyt kap arra, hogy új életet kezdjen a lelke egy új testben. Gyülekeznek a kitüntetésre vágyók, és felfedik a macska lét több szegmensét is.

Várható megjelenés: 2019 karácsonya

Miért várós?

• A musicalt láttam Pesten, és nagyon nem szerettem. Szeretném, ha a film változtatna a véleményemen.
• A zenéje jó.
• A szereposztása erős.
• Látványosnak tűnik a trailer alapján.